Kézilabda-bírók a reflektorfényben: bundabotrányoktól tragédiákig és sportszerűtlenségekig
A kézilabda világa időről időre nem csupán a sportpályán zajló izgalmas küzdelmekkel, hanem a játékkal szorosan összefüggő botrányokkal, súlyos sportszerűtlenségekkel és tragikus eseményekkel is a média figyelmének középpontjába kerül. Ezek az esetek rávilágítanak a sportág mélyebb problémáira, legyen szó korrupcióról, agresszióról vagy a sportolók, esetünkben a játékvezetők, munkajogi helyzetének rendezetlenségéről. Az elmúlt években számos ilyen ügy borzolta a kedélyeket, érintve nemzetközi és hazai szinten egyaránt.
Nemzetközi botrány: manipulált fizikai tesztek az Eb előtt
Csalás gyanúja miatt vonták vissza két játékvezető jelölését a férfi kézilabda Európa-bajnokságra. Ezúttal nem a mérkőzésvezetés tisztasága miatt került reflektorfénybe az egyik legismertebb - és nem éppen kedvelt - észak-macedón játékvezető páros, Szlave Nikolov és Gjorgji Nacsevszki. Az EHF ugyanis visszavonta a mérkőzésre kijelölt észak-macedón bírópáros jelölését a férfi Európa-bajnokságra, miután felmerült a gyanú, hogy manipulálták a fizikai tesztjükről készült videót.
A nemzetközi szövetség a kontinenstorna előtt megkövetelte a játékvezetőktől, hogy hajtsák végre az előírt edzéssorozatot annak érdekében, hogy megfelelő állóképességgel rendelkezzenek az Eb-re. A tréninget dokumentálni kellett, a szövetség ezzel bizonyosodhatott meg arról, hogy valóban elvégezték-e gyakorlatokat. Mint ismert, az év eleji Európa-bajnokság előtt felmerült, hogy a két játékvezető manipulálta a felkészülésükről készült felvételeket, ezért - miután a Sportradar arról tájékoztatta a szövetséget, hogy a felvételeket valóban manipulálták - az EHF törölte a párost a kontinenstorna játékvezetői listájáról.
Az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) bírósága döntésre jutott a csalással megvádolt északmacedón Szlave Nikolov, Gjorgji Nacsevszki játékvezetői páros ügyében. Az EHF mindkét játékvezetőt az első döntéstől számítva két évre eltiltotta minden szövetségen belüli tisztség viselésétől, valamint bármilyen EHF-eseményen való részvételtől, miután kiderült, hogy rendkívül sportszerűtlenül jártak el. Az EHF továbbá mindkét játékvezetőre ötezer eurós bírságot szabott ki a szövetség viselkedési kódexének megsértéséért. Szlave Nikolov és Gjorgji Nacsevszki az OTP Bank-Pick Szeged több Bajnokok Ligája-mérkőzésén is közreműködött az elmúlt években. Tisza szerencse, hogy a szavazóknak volt eszük, és nem a két csaló, az Európa-bajnokság előtt kizárt északmacedón bírót emelték a trónra. Ám a két jómadár így is kapott szavazatot. Nem is keveset.
Hazai bundaper: börtönbüntetés és eltiltás a legjobbaknak
Az évek óta húzódó kézilabdás bundaperben a Fővárosi Törvényszék börtönre ítélte a történet "főhőseit". Többek között négy, a 2017-ben a szakma legjobbjai közé sorolt játékvezetőt is bűnösnek találva első fokon. 2019 szeptemberében a Fővárosi Nyomozó Ügyészség nyolc ember ellen emelt vádat egy kézilabdás bundaügy miatt; közülük négyen játékvezetők voltak, de érintett volt két edző, egy sportegyesület elnöke és egy szakágon kívüli személy is. A vádhatóság két külön vádiratot nyújtott be minősített vesztegetés és vesztegetés elfogadásának bűntette miatt.
A pletykának, miszerint manipulálták a meccseket, később kiderült, hogy van alapja. Ezek szerint 2016-ban és 2017-ben több olyan korrupciós eset történt, amikor játékvezetőknek pénzt ígértek, ha vállalják, hogy egyes első és második ligás, illetve a Ligakupában zajló mérkőzéseket a pártatlanság szabályait megsértve vezetnek le. Az ügynek pikáns részletei is vannak. "A barátomnak szülinapja volt, és 150-szer jobban szeretné, hogy ha ők nyernének - ezt közölte a telefonban amolyan virágnyelven az egyik edző a játékvezetőnek, utalva arra, hogy a megfelelő "teljesítmény" 150 ezer forintot érne nekik. A két bírópáros 150 ezer és félmillió forint közötti összegért összesen öt mérkőzés eredményét befolyásolta, illetve kísérelte meg befolyásolni.
A kézilabdabírókat idehaza a legjobbak közé sorolták, 2017-ben összesen 16 olyan játékvezető volt, aki nemzetközi mérkőzéseken fújhatott, ők négyen közéjük tartoztak. Mindezt a bíróság súlyosbító körülménynek is tekintette, hiszen szakmájuk mestereként, példaképként tekintettek rájuk. A nyomozó ügyészek az egyik edzővel és az egyesületi elnökkel egyezséget kötöttek. Az első fokú ítéletben örökre eltiltották őket a sporttal kapcsolatos minden tevékenységtől. Hárman egy évet kaptak, a negyedik tíz hónap letöltendő börtönt. Felfüggesztett büntetéssel sújtották a várdai exedzőt és az egri klubmenedzser, előbbi egy évet, utóbbi tíz hónapot kapott.
Az ügy a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódott, amely szerdán az első fokon eljáró bíróság ítéletét valamennyi vádlott esetében megváltoztatta. Az ítélőtábla megállapítása szerint a játékvezető párosok mindkét tagja részt vett a vesztegetési ajánlat elfogadásában. Az I., II., III. és IV. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 évre súlyosították. Szabadságvesztéseik végrehajtását ugyanakkor - a közügyektől eltiltás büntetés egyidejű mellőzésével - 3 év próbaidőre felfüggesztették. Az I., II., III. és IV. rendű vádlottakat pedig kizárólag a játékvezetői tevékenység gyakorlásától ítélte végleges hatályú eltiltásra.
Agresszió a kispadon: edzői ámokfutás Montenegróban
Nemcsak a mérkőzésvezetők, de az edzők is tudnak olykor a sportszerűség határát átlépő viselkedésformát tanúsítani. Három évre eltiltották a montenegrói Rudar kézilabdacsapat vezetőedzőjét, Nedim Selmanovicot, miután egy korábbi bajnoki meccs izgalmában nem sikerült kordában tartania az indulatait. Selmanovic a podgoricai Buducnost elleni bajnoki meccsen folyamatosan szidta a bírókat, emiatt Stefan Ivanovic játékvezető a 19. percben sárga lapot adott neki. De ez csak olaj volt a tűzre Selmanovicnál, aki ezután egyszerűen kiverte a lapot a bíró kezéből.
Amikor a játékvezető a piros lapot is felemelte, a Rudar szakvezetője agresszíven kezdett közeledni a bíró felé, többeknek kellett lefogniuk. A játék ezután percekre megszakadt. Selmanovic később egy palackkal is megpróbálta eltalálni a másik játékvezetőt, de beszámolók szerint azt is mondta a bírói párosnak, hogy nem hagyják el élve az arénát. A Montenegrói Kézilabda Szövetség végül 2028-ig tiltotta el a vezetőedzőt.
Szurkolói agresszió Komlón: a verbális fenyegetéstől a tettlegességig
A Komló - A Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) pénzbüntetéssel sújtotta a férfi NB I-ben szereplő Carbonex-Komlót, mert a hazai szurkolók a meccs után inzultálták a játékvezetőket. Október 25-én a MOL Tatabánya KC 31-26-ra győzött a Komló otthonában. A mérkőzés után a hazai szurkolók a játékvezetőket - Altmár Kristófot és Horváth Mártont - verbálisan fenyegették, gépkocsijukat leöntötték, azt poharakkal megdobálták, továbbá égő fáklyával megpróbálták elállni az útjukat. A szövetség etikai és fegyelmi bizottságának döntése értelmében a Komló Sport Kft. súlyos büntetést kapott a történtek miatt.
Tragédia a pályán kívül: a kézilabda-bírók rendezetlen munkajogi helyzete
Egy békéscsabai kézilabdabíró három évvel ezelőtti közúti tragédiája máig vitát kavar az érintettek körében. Részben azért, mert az áldozat családja és jogi képviselője kétségbe vonja a rendőrség által lezárt vizsgálat eredményét. Másrészt azért, mert az eset rávilágított arra, hogy a bajnoki mérkőzésekre rendelt bírók munkajogi és foglalkoztatási helyzete rendezetlen. Biztosítás hiányában senkitől nem számíthattak semmilyen segítségre. A Magyar Kézilabda Szövetségtől - az elhunyt iránti tisztelet és a család fájdalmának megértése ellenére - méltányosságból sem.
A békéscsabai bírópáros a játékvezető-küldő ívnek megfelelően útban volt Fehérgyarmat felé, ahol egy NB I/B-s férfi kézilabda bajnoki mérkőzést kellett levezetniük. 2001. március 3-án, nem sokkal délután három óra után zuhogott az eső, amikor az akkor már hat éve együtt bíráskodó Horváth István és Medovarszki Pál egy Opel Kadett-tel elhagyta Debrecent. A 471-es úton haladtak a szabolcsi kisváros felé, az anyósülésen ülő Medovarszki megnyugtatta a 70-80 kilométeres sebességgel haladó Horváthot, hogy időben vannak, nem kell sietniük. Majd egy újságot terített maga elé. A főcímeket futotta át, amikor arra kapta fel a fejét, hogy mellette ülő társa minden átmenet nélkül felkiált: "Hogy jön ez az őrült?!" Az iszonyatos csattanás után Medovarszki - mint tanúvallomásából kiderül - felsőtestével előrevágódott, a biztonsági öv rántotta vissza. Fejét és mellkasát erősen beütötte, de eszméletét nem vesztette el. A kocsi jobb oldalra vágódott ki. Nagy nehezen kikapcsolta a biztonsági övet, és kinyitotta a jobb oldali ajtót. Egy szempillantás alatt többen is a szerencsétlenül járt kocsikhoz futottak, és közülük néhányan azt mondták, hogy Horváth Istvánt a mentők megérkezéséig nem szabad megmozdítani, mert félő, hogy leszakad a karja. Ekkor Horváth jól érthetően megszólalt, és halkan azt mondta: "Nyissátok ki az ajtót, engedjetek ki, meghalok." Horváth István nem sokkal később a kiérkező mentőben, még a helyszínen elhunyt. A hírt a súlyos sérüléssel a debreceni Kenézy Gyula Kórházba szállított Medovarszki Pálnak csak másnap merték megmondani az orvosok.
A szakértők bevonásával elvégzett rendőrségi vizsgálat a balesetben az elhunyt Horváth István vétkességét állapította meg. Eszerint a 471-es út Debrecen és Hajdúsámson közötti szakaszán Horváth István figyelmetlenül fogott előzésbe, mintegy 0,7-0,9 méterre áttért a menetirány szerinti bal oldali sávba, ahol összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Oláh Sándor Audijával. A közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult bűnügyben a vétkes halála miatti nyomozást megszüntető rendőrségi határozat ellen nyújtotta be panaszát a Horváth család jogi képviselője, Botos Mihály békéscsabai ügyvéd. Érvelése szerint a feltárt adatokból nem lehet megállapítani a többi jármű pontos mozgását, emellett az sem tisztázott, melyik autót akarta megelőzni a békéscsabai kézilabdabíró. Ráadásul az elhunyt utolsó szavai ("Hogy jön ez az őrült?!") arra utalnak, hogy a szembejövő autós hajtott végre rendkívüli manővert. A panaszt a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség a rendőrségi vizsgálatra, a szakértő megállapításaira és két tanú val-lomására hivatkozva 2001. május 9-én elutasította. Botos Mihály ügyvéd elmondta: a nem tisztázott részletek miatt - a jogorvoslat lehetőségével élve - hamarosan polgári pert indítanak. Botos nem tartja életszerűnek, hogy a Horváth előtt haladó autó vezetője állítólagos balra indexelésével figyelmeztette volna - az egyébként jól és mindig nyugodtan vezető, ráadásul a kézilabda-mérkőzésre nem siető - Horváthot, hogy ne előzzön, mert jönnek szembe.
A baleset miatti tragédiában az a rendhagyó, hogy a valódi történet a nagy részvét mellett megtartott békéscsabai temetés után kezdődött, ahol mindenki segítséget ígért az özvegynek és két fiának. A temetés költségeit felerészben a békéscsabai polgármesteri hivatal, Horváth István volt munkahelye, míg másik részét a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) vállalta magára. A közlekedési balesetben elhunyt családfő tragédiája nyomán a közalkalmazottként dolgozó özvegy, valamint két, az önálló élet elején álló fia egy megkezdett házépítés minden pénzügyi nyűgével az anyagi ellehetetlenülés szélére sodródott. Azzal tisztában voltak, hogy a családfőnek nem volt életbiztosítása, ám arra számítottak, hogy mivel megbízatás, munkavégzés közben érte a baleset, valamilyen kártérítésre vagy özvegyi járadékra joggal tarthatnak igényt. Özvegy Horváth Istvánné és ifjabb Horváth István mindezt a játékvezető-küldő ívvel látta igazolni, amelyet ők hivatalos iratnak tekintettek.
2001 nyarán azonban elutasító határozatot kaptak a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól a baleseti özvegyi nyugdíj iránti kérelemre. "A társadalombiztosítási jogok és kötelezettségek minden esetben valamilyen személyes munkavégzéshez, tevékenységi formához kötődnek. A kijelölt játékvezetőnek sem a szövetséggel, sem a sportegyesülettel nincs olyan jogviszonya, amely e tekintetben társadalombiztosítási jogviszony létrejöttét megalapozhatná. (...) A fentiek alapján a baleseti hozzátartozói nyugdíj iránti kérelmét az igazgatóság elutasítja" - állt a határozatban. Mindez azt is jelenti, hogy a honi kézilabda-játékvezetők "hivatalos kiküldetése" semmilyen jogviszonyt nem alapoz meg, és baj esetén semmiféle kártérítési kötelezettséget nem ró a szakági szövetségre.
Munkajogi nonszensz és a változás ára
A Horváth család jogi képviselője 2002 februárjában kompromisszumos megoldást javasolt Sinka Lászlónak, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkárának. "Jelen helyzetben, átértékelve az eddigi történéseket, a jogi tanácsom a családnak a perindítás vagy polgárjogi megbízás teljesítés miatti kár, avagy munkaügyi perben az üzemi úti baleset miatt kártérítés iránti igény. Ezen jogi eljárások hosszadalmasak, egyben a Magyar Kézilabda Szövetség elleni perek lennének, amelyek sértenék az elhunyt és a szövetség jó viszonyát" - írta levelében a békéscsabai ügyvéd. Álláspontja szerint Horváth István a szövetségtől kapta a játékvezető- küldő ívet, a szövetség érdekében és megbízásából kelt útra és vitt egy másik résztvevőt is egy olyan mérkőzésre, amelyet az MKSZ égisze alatt rendeztek meg. Végkövetkeztetése: "klasszikus közúti balesetről" van szó, amelynél a munka törvénykönyve szerint az objektív felelősség a munkáltatóé is, amennyiben a Magyar Kézilabda Szövetség valóban az. A kialakult ellentmondásos helyzetben áthidaló megoldásként a tényleges dologi kár, kiadások és kiesett havi jövedelem pótlására - a nem vagyoni kárról nem is beszélve - havi 30 ezer forint járadékot kért az ügyvéd a kézilabda-szövetségtől az özvegynek. A kérést törvényes jogcím hiányára hivatkozva az MKSZ elutasította. 2002 őszére az ügyben a Legfőbb Ügyészség álláspontja egyértelművé tette: a játékvezetők, a Játékvezető Küldő Bizottság és a szövetség viszonyrendszerében a bírók baj esetén kiszolgáltatottak. A Legfőbb Ügyészség ugyanis a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatát megerősítve - másfél évvel a közlekedési tragédia után - úgy foglalt állást, hogy Horváth Istvánné nem jogosult baleseti özvegyi nyugdíjra. Ezzel egy időben - társuk tragédiája nyomán és lehetetlen helyzetükre rádöbbenve - csaknem fellázadt a honi kézilabdabírók közül az az ötven páros, amely az első és a másodosztályú mérkőzéseket hétről hétre vezet. A szélesebb nyilvánosság mindebből semmit sem érzékelt.
A bírók a Magyar Kézilabda Szövetség Játékvezető Küldő Bizottsága kijelölése alapján mennek a mérkőzéseket vezetni, ám munkájuk ellenértékét nem a delegáló szervezettől, hanem a hazai csapattól kapják - az összegeket persze később szerepeltetni kell az adóbevallásban is. Ez - állítja több ügyvéd - jogilag több mint kacifántos megoldás. S mint kiderült, munkajogilag nem is értelmezhető. "Valakinek, és sajnos közülünk az egyik legjobbnak, Horváth Istvánnak meg kellett halnia ahhoz, hogy ez az ellentmondásos helyzet mindenki számára világossá váljon" - mondta a Narancsnak egybehangzóan Török Péter, az MKSZ Játékvezető Küldő Bizottságának elnöke és Soós József, a Békés Megyei Kézilabda Szövetség alelnöke. Sinka László főtitkár nem érzi mulasztásnak, hogy Horváthék közlekedési balesetekor nem volt sem élet-, sem baleseti biztosításuk a bíróknak a szakági szövetség részéről, noha a játékvezető-küldő bizottságon keresztül az MKSZ delegálta őket a mérkőzések levezetésére. "Valakinek meg kellett oldani a verseny- és csapatsportok versenyzési körülményeit. A szükség által a szövetségekre hárult a feladat, hogy gondoskodjanak a rendszerbe vont egyesületek mérkőzéseinek levezetéséről. Ez a keret az önként vállalkozó, a sportot szerető, szabadidejüket a sportra áldozó személyekből került ki. Ezeket a személyeket a szövetségek >>toborozták<<, képezték, és az arra alkalmasakat felkérték mérkőzések vezetésére. Kezdetben ezek a személyek szabadidős tevékenységüket ellenszolgáltatás nélkül végezték, később alakult ki, hogy közreműködésükért költségtérítést kaptak, majd valamiféle díjat is" - írta Sinka László. Szerinte addig baj nélkül működött ez a felállás, amíg a játékvezetők gyalog vagy tömegközlekedési eszközökkel mentek a meccsek helyszínére. Akkor változott meg a helyzet, amikor "autóstársadalommá" alakult át a világunk, és közben senki nem gondolt arra, hogy ez a megváltozott életforma veszélyekkel járhat. "Sem a szövetségek, sem a sportszervezetek és bámulatos módon maguk a játékvezetők sem." Ugyanakkor leszögezte, hogy a kialakult helyzet miatt "sem személyi, sem testületi felelősséget" nem lát. Megítélése szerint "elsősorban maguknak a játékvezetőknek kellett volna az ügy megoldását sürgetni" - ám ezt nem tette senki.
Minden érintett - Sinka László főtitkár, Török Péter, a játékvezető- küldő bizottság elnöke és Soós József, a kézilabda-szövetség Békés megyei alelnöke - megerősítette: ma már csoportos élet-, baleset- és betegbiztosítási kötvényük van a bíróknak. Ez a Horváthéhoz hasonló tragédia esetén hatmillió forintos segélyt jelent a hozzátartozóknak. "Hogy ez a biztosítási forma ma már védje a játékvezetőket, Horváth Pistának meg kellett halnia" - mondta keserűen Soós József. Török Péter ezt azzal egészítette ki, hogy a szó legszorosabb értelmében igaz: "A békéscsabai sportember a kézilabdáért áldozta fel az életét." Sinka László szerint méltányossági alapon nem tudnak fizetni. "Ezt az ügyet már régen le kellett volna zárni. Szomorú, hogy itt tartunk - jegyezte meg Török Péter. - Kínzóan merül fel a kérdés kézilabdaberkekben, hogy megtettünk-e mindent Horváth Istvánért."
tags: #kezilabda #birok #lefizettek
