A Kézilabda Csapat Edzőjének Feladatai és Az Utánpótlás-nevelés Rendszere
Számos olyan testnevelő tanárral lehet találkozni, akik saját bevallásuk szerint nem szeretnek kézilabdázást oktatni a technikai elemek komplexitása és nehézsége miatt, valamint a saját sportágbeli ismeretanyagukat is hiányosnak gondolják. Ezt az anyagot a testnevelő tanárok, tanítók és sport szakemberek részére szántuk, hogy segítséget nyújtson az alapvető technikai elemek oktatásához, valamint, hogy gyakorlatokkal, játékokkal és multimédiás anyaggal megkönnyítsük a kézilabdázás megtanítását.
A Kézilabda Növekvő Népszerűsége és az Utánpótlás-nevelés Kihívásai
A kézilabdázás hazánkban is rohamosan fejlődő sportág. Népszerűsége folyamatosan növekszik a női és a férfi nemzeti válogatottak, valamint klubcsapataink nemzetközi sikereinek köszönhetően. Mégis az utánpótlás-nevelésben vannak hiányosságaink az eredményességet és a fiatal korosztályok felkészítését illetően.
Ha csak gondolkodunk és még semmit nem tettünk a tanítványainkkal, akkor is egységesen tegyük ezt. Legyen ez nevelési alapelv, vagy képzési szempont, az utánpótlás nevelése sok irányból megalapozott, egymásra épülő és egységes folyamat legyen.
Az Utánpótlás-nevelés Tematikájának Szerepe és Célja
A tematika abban fog segíteni a sportszervezetek és a nevelőedzők számára, hogy magát a folyamatot helyezi előtérbe. Hiszen a hibák nemcsak akkor kezdődnek, hogy a mit, mikor és hogyan kérdésekre nem megfelelő válaszok érkeznek, hanem a miért pont ezt, vagy miért pont azt helyezzük előtérben az oktatás folyamatában. Egészen pontosan, az objektív képzési elv érvényesülése, szűrni és rangsorolni fogja egy adott edző, adott megoldásra váró feladatait. A képességek fejlesztése a legfontosabb feladata a folyamatnak. Ebben csak az lát tisztán, aki érti és elfogadja magát a felépítettséget.
Az egységesség idővel megszünteti a képzettségbéli különbségeket, főleg 14 éves életkorig, és nagyobb felületet biztosít majd a kiválasztásnak. Az edzők azonos értékrendek mellett oktatják, nevelik tanítványaikat, ami elvezeti őket a jobb kommunikáció használatához és ezzel megváltozhat az eddigi „belterjesen” gondolkodó szemléletmód. Talán, idővel arculata és markáns megjelenése lesz a magyar kézilabdázásnak. A szakmai segítségnyújtás, vagyis maga a tematika országos szintű lefedettséget fog biztosítani. Hatéves életkortól tizennyolc éves életkorig, szakmai képzettségi szempontokat állít fel. Edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg.
A Digitalizáció és az Adminisztráció Jelentősége az Edzői Munkában
Minden sportszervezetnek és/vagy intézménynek hozzáférése van az MKSZ honlapján egy olyan felülethez, amelyen napi és havi rendszerességgel kötelezően dokumentálandó az edzők és csapataik edzésmunkája. A „kötelező” szóval kezdődő mondat egyfajta ellenérzést vált ki az olvasóból. A régi beidegződések munkálkodása sem javít ezen az állapoton. Azonban olykor a magától értetődő dolgok között is vannak számunkra jobban elfogadható, de végül is kötelező érvényű elvek, tevékenységek, de nem mondjuk ki, hogy kötelező, azonban mégis tisztában vagyunk vele. Minden magára adó edző adminisztrál, tervez, napi jegyzetelést végez, teszteket csinál, rögzíti a különféle felméréseinek eredményeit. Ma még bizonyára sokan írnak, terveznek spirálfüzetekbe, azonban az adatokat, egészen biztos, hogy az informatikai ismeretükre alapozva, digitálisan tárolják el.
A kérdés tehát nem az, hogy miért kell csinálni, hanem, hogy hová kell adminisztrálni az edzők számára. A kialakított felület, nemcsak az adott edzőnek, hanem a sportszervezet részére is lehetőséget ad az adatok ellenőrzésére, és olyan információk felvitelére, amire a központi adatbázis nem lesz kíváncsi.
A következő lépéseket kell megtenni az adott felületen:
- Minden sportszervezet, intézmény felviszi a saját maga csapatait az edzésbeosztás szerint. Tehát a rendszer arra lesz kíváncsi, hogy a gyerekek, melyik edzővel és hol végzik a heti edzéseket (egy edzőnek két ilyen csapata lehet).
- Minden sportszervezetnek, intézménynek el kell juttatni az MKSZ részére az összes edzéshelyszínt, ahol csapatai edzésileg foglalkoztatva vannak.
- Az adott edző felviszi a hozzá edzésileg tartozó gyerekeket a rendszerbe.
- Az edzőnek két tevékenysége lesz ezt követően: edzésnaplót vezet és edzéstervet készít egy hónappal előre. Minden tevékenység adott lesz a felületen, amire csak rá kell kattintani. Azt, hogy ezen belül milyen gyakorlatokat alkalmaz, már az ő saját maga kreativitására van bízva.
- Lesz egy tesztek, felmérések felület is a rendszerben, amit az edző, vagy a sportszervezet szabadon is használhat, illetve lesznek központilag elvárt felmérések.
A távlati terv, hogy idővel növelni tudjuk a későbbi időkben felhasználható adatainkat. Tehát a felület nemcsak országos szinten, hanem a helyi sportszervezet szakmai munkáját is segíti. Minden az eddigiektől eltérő folyamat, tevékenység, vagy egy új rendszer igényli az ellenőrzés bevezetését. Az újszerűség, amiben előre kell lépni a mi esetünkben az maga a tematika elfogadtatása, és ebben a folyamatosságot megtalálva a felépítettség értelmezése lenne.
A szakfelügyelőnek kellő ismerettel a háta mögött a digitalizált felületek kezelése és működtetése területén is szükséges lesz a segítségnyújtás az adott területen, hiszen sokan lesznek olyanok, akik nem kevés tapasztalattal rendelkeznek az informatikában. Az a terület, amiért a szakfelügyelő felel, egyes megyékben 35-40 sportszervezetet is tartalmaz. Mindenkihez egy időben nem képes eljutni, ezért a digitális felületen figyelni tudja az edzők tevékenységét. Üzeneteket tud majd küldeni a rendszeren belül az egyéneknek vagy mindenkinek, egyaránt ha ez szükséges. Kiemelném, hogy a szakfelügyelők semmilyen határt, korlátot nem szabnak az edzők öntevékeny kreatív hozzáállásában mindaddig, amíg munkájuk abban a szemléletben zajlik, ahogy ezt a tematika előírja nekik.
Az Edzői Képzés Alapelvei és Módszertana
Megtalálni, megmutatni az egyes korcsoporttal foglalkozó nevelőedzők számára azt a gondolkodásmódot, hogy tanítványai jelen állapotban is egy építkezés közepén vannak. Pontosabban, a pillanatnyi akadályok ne vonják el a figyelmét a lényeges dolgokról. A legnagyobb hiba, amikor a nevelőedző taktikai szempontból akarja képezni tanítványait, több esetben meggondolatlanul. A taktikai képzés a legutolsó fázis a nevelőmunkában! Képességfejlesztés, illetve a mozgások, mozdulatok technika oktatása minden esetben előbbre való tevékenység. Ha nincs izomzat, hiányos, vagy helytelen a technika. Ha nincs kondíció és ezért a technika hibás, nem lehet jó taktikát felépíteni, mert az alapok hiányoznak hozzá!
Azonban a képességek fejlesztése területén sem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan képezzünk. Az ismeretanyag folyamatos bővülése és a sporttudomány állandó fejlődése miatt, adott korcsoportok esetében irányított ingereket kell behozni a képzésbe. Figyelni kell a szenzitivitásra és arra is, hogy mikor érnek be a „retardált” gyerekek. A nevelőedzők többsége az akcelerált, alapvetően kicsi, de gyors és ügyes gyerekeket játszatja, mert nyerni akarja mérkőzést. Motiváljon, ha kell, nyugtasson, de olykor, ha kibillen a képzésmenete az edző kezéből, képes legyen elmagyarázni, hogy ehhez a képzési szinthez mit kell tenni az edzőnek, hogy tanítványai eljussanak a céljaik felé. Lényeges továbbá tudni, hogy az adott sportszervezet vezetőjével, az adott terület régióvezetőjével és a megyei szövetséggel is kapcsolatban álljon a szakfelügyelő.
Utánpótlás | Gőzerővel zajlik a felkészülés
Fiatal edző éveimben, nem értettem az összefüggéseket, nem találtam anyagot, ami rámutatott, hogy a nevelés folyamata mitől és miért lehet egymásra épülő és folyamatos. Tanáraim stádiumokat és kész kialakult technikákat mutattak számomra. A folyamat, hogy a különféle életkorban mit és mikor és hogyan oktassunk, senki nem árulta el nekem. Ilyen nem létezett. Sok fejtöréstől és hezitáló időszaktól mentett volna meg. Persze az sem okozott volna gondot, ha a sejtéseimet, a bizonytalan döntéseimet megerősítette volna valaki, hogy az út, amit választottam, vagy maga a képzés felépítettsége helyes és megfelelő. Nekem is voltak szerencsés tanítványaim, akik eljutottak a csúcsra. Bizonyára ez másokkal is előfordult, de az igazi értelmet és a választ, hogy mindez miért történhetett meg, nem tudtuk megadni. Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat tettünk az adott játékosról: Talán mert igazi nagy tehetség volt. Nagyon szorgalmas és jó adottságai voltak. Kivételes technikai tudása volt. Hallatlan szívós, erős és jó harcos.
Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig, nos, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Ilyen lehet például az is, ha nem kap kiemelt figyelmet a serdülő életkor elején az aerob állóképesség fejlesztése, illetve a serdülőkor végén a szükséges gyors erő és ezzel szorosan összefüggésben álló technikai képzéshez rendelt kondicionális fejlettség. Ahogy a gyerek kronológiailag növekszik, úgy távolodnak egymástól a lépcsőfokok. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványokat az emelkedőn. Igen, eddig is voltak és lesznek kiváló sportolóink, akik büszkeséget és örömet okoztak nekünk, mert felnőtt szinten megmaradtak és jó vagy éppen válogatott kézilabdázók váltak belőlük. Na de hányan nem? Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hoc képzéssel. Ismereteink bővültek az elmúlt évtizedek alatt. Tudjuk, hogy mikor, mit érdemes tanítani és azt milyen módszerrel vagyunk képesek a leghatékonyabban átadni. Lesznek szakemberek, akiknek nem azt kell megmondani, hogyan csináljuk, hanem, hogyan érdemes. Nekik kötelességük lesz az egész folyamatot ismerni, közvetíteni a területen. Ha elfogadjuk, hogy az edzőnek minden esetben adminisztrálnia kell magát, és ezzel azonosulni tudunk, már csak egy lépés szükséges a tudatos készültségi szint elérése felé. A naprakész, tervező nevelőedző eddig csak kevesek sajátjaként, vagy inkább elképzelés szinten működött.
Gyakorlati Megközelítések és Technikák a Képzésben
A Képzés Korai Szakasza és a Mozgáskoordináció
Az 1922-ben alapított Budapest Elektromos Sportegyesület régi hagyományokkal rendelkező, a kézilabda sportágakban jelenleg az utánpótlás-nevelő munkában résztvevő egyesület. A sporttevékenység fókuszában a kisiskolás korosztály áll. Az edzők a gyerekek oktatását a kézilabda szövetség szakmai iránymutatásával összhangban, edzői képzéssel és kötelező szakmai továbbképzésekkel végezhetik. Ebben a korban a legfontosabb feladat a gyerekekkel megszerettetni a mozgást, a labdajátékokat. A mozgás koordináció fejlesztése különböző eszközökkel, valamint a labdás ügyesség alapjainak kialakítása játékos formában. A program legfontosabb célja az óvodákkal való együttműködés kiépítése. A gyerekekkel a mozgás, sportolás megszerettetése. A kiválasztott óvodákba járó gyermekek felmérése, tehetségek kiválasztása. A következő évi csoportok kialakítása, a gyerekek célzott irányítása illetve a lehetőség biztosítása, egyesületben való sportolásra. Az edzéseken minden feltétel adott a gyerekek kiváló körülmények között való sportolásához. Havi rendszerességgel programokat biztosítunk, versenyeken veszünk részt. A gyermek egész személyiségének, képességeinek önmagához mért fejlesztése.
A 11-12 éves gyerekek között akadnak olyanok, akik nem régen tették meg az első lépéseket, de olyanok is vannak szép számban, akik már négy éve foglalkoztatva vannak. Ez az a korosztály, ahol nemcsak a játékba állítás kezdete, hanem a biológiai életkor különbözőségei is nehézséget okozhatnak a képzés folyamán, például alkati és fizikai adottságok eltérései, vagy a koordinációs képességek teljesen eltérő megjelenései.
Labdakezelés és Helyezkedés
A térben látás és helyezkedés, illetve a mélységi és szélességi irányok tisztán kezelhetőségét kiválthatjuk az egyszerű fogójátékokkal. Többek között azért játszatjuk előszeretettel, hogy a gyors irányváltások, az elindulás és megállás kellő hatékonysággal tudjon beépülni a képzésbe. A labdatartó és pontszerző játékkal képesek vagyunk előkészíteni a különféle irányból történő labdaátvételt, illetve ellenkezőleg, éppen ezt megnehezítve, a labda megszerzésére irányuló elővételezést, a jobb térben látás fejlesztésével. A gyerekek némelyikének gondot okozhat a labda elkapása is, illetve ha ez sikerül, a labda kidobásához szükséges felkészítő tevékenységet sem képes olyan gyorsan végrehajtani, ahogy ezt tudatilag már képes lekövetni. Éppen ezért, szükséges elkezdeni a váltakozó átadásokkal variálható játékok elindítását már 10-11 éves korosztályban. A labdaátvételének módja és a labda továbbításának módja, szintén fontos képzési anyag, amit sokan nem vesznek elég komolyan és magától értetődőnek tartanak az oktatás során. Foglalkozni kell vele!
Támadó- és Védekezőjáték Alapjai
Addig, amíg a fentiekkel nem képesek a gyerekek megbirkózni, ne várjuk el, hogy a védekezésben ügyesebbek lesznek. Ezt leginkább a feszülés és nyújtás ellen oldalisághoz tudnám hasonlítani. Amikor az izom megfeszül, az antagonista párja nyúlik. Ilyen megközelítésben tehát, azok az edzők, akik nem tanítják meg kellően a támadó játék alapjait, nem fognak előre lépni a védelem lépéseinek megértetésében sem! Ezért vannak még mindig olyan felnőttjátékosok, akik nem tudnak védekezni, vagy támadni. Képzési hiba történt! A cicajátékok alkalmazása egy adott behatárolt területen belül, azért hasznos, mert a gyerek érezni fogja, hogy a helyezkedésével, megnehezítheti a háta mögött lévő ellenfele mozgásterét. Ha az egyszerűtől akarunk haladni az összetett felé, célszerű a kis területtől a kis létszámú feladatok gyakorlásával kezdeni.
Ha a támadójátékot helyezzük előtérbe, kezdjük a 2:1 elleni játékok variálhatóságával. Adjunk megkötéseket a támadóknak, hogy mit lehet és mit nem. Így lehetőséget adunk a védőnek is, hogy előre gondolkodjon. 3:2 esetében, már lehet a védők mögé befuttatni egy támadót, de a megkötések még mindig legyenek jelen. Ilyen, hogy csak egy labdaleütés és egy labdaátadás lehetséges a támadóknak. A 3:2:1 védelem alapja az ékzavaró és a hátsóközép kapcsolata. A gyerekek többsége, menekül a labdától. Nem azért ütik le, hogy előnyöket formáljanak és irányokat váltsanak, hanem azért, mert bizonytalanok. Szeretnék tovább birtokolni a labdát és a labdaleütés, a legegyszerűbb formája ennek. Ezért van ma is olyan felnőttjátékos, aki ha kell, ha nem, leüti a labdát! Ezt is kezelni kell utánpótlás szinten! Ha közel kerülnek a labdás támadóid a védőkhöz csak oldal irányban képesek elmenni tőlük. Éppen ezért kell megtanítani nekik a visszahúzódás „törvényét” azaz, mindig mozogjon hátra labda nélkül (távolodjon el a védőjétől), hogy előre mozgás közben tudja átvenni újból az oldal irányból érkező labdát. Sok gyerek a labdával, nem mer szögben mozogni előre jobbra, vagy balra, csak egyenesen szembe a védővel. A háromszögben történő mozgás szintén „törvény” erejű labdás támadónak és védőjátékosnak egyaránt! Igen, sajnos ez is általános tendencia.
Közösségépítés és a Szülőkkel Való Kommunikáció
Folyamatos párbeszéd, állandó kommunikáció szükséges a szülők esetleges túlzó elvárásainak csillapítására! Az a jelenség, hogy egy-két évvel fiatalabb gyereket tesznek oda edzők, nem egyedi eset. Persze akkor könnyebb a helyzet, ha ezek a gyerekek a saját kronológiai életkoruknak megfelelő csapatban is tudnak játszani. Ilyenkor csak annyi a teendő, hogy elmagyarázza az edző a szülőknek, hogy létszám hiány miatt az előírásoknak megfelelően kell nevezni a csapatot. Ajánlott találni olyan időpontot, amikor a szülők számára nyílt napokat szervezhet a nevelőedző. Ezek a napok olyan célzattal szerveződjenek, hogy mutassák be a gyerekek, az aktuális állapotukat a szüleiknek. Az edző, előtte elmagyarázza nekik, hogy az adott életkorban mit kellene tudniuk a gyerekeknek a taktikai feladatokból, a technikai felkészültségből, vagy éppen a jellemző kondicionális állapotukról.
Az Elektromosba érkező gyerekek jellemzően erős családi háttérrel, a tanulás, sportolás iránt elkötelezett családokból érkeznek. A szülők számára fontos, hogy gyermekeik biztonságos és motiváló környezetben sportoljanak, hogy a sportéletük részévé váljon. Védőközösségként tekintenek a Tromos csapatára. Aktívan részt vesznek az edzésen kívüli teendőkben, a gyermekek versenyeztetését támogatják. Különböző támadási és védekezési rendszereket tanítunk meg, amiket a bajnoki mérkőzések mellett edzőmérkőzéseken is gyakorolhatnak. Nagyon fontos a csapatszellem fejlesztése. A gyerekek szeretnek játszani és ritka kivétellel szeretnek versenyezni. Az edző szakmai feladata és felelőssége, hogy a csapatokat az érési szintjüknek megfelelő versenyekre nevezze, hogy a megmérettetés egyben kihívás és örömforrás is legyen számukra. Edzőmérkőzéseket szervezünk, annak érdekében, hogy fokozatosan tanulhassák meg a csapatjátékban elengedhetetlen bírói jelzéseket, a játék szabályrendszerét és fejlesszük a megosztott figyelem képességét (játékostársak, bíró, edző).
Sikeres Utánpótlás-nevelési Modell: A BVSC-Zugló Példája
A Budapest Elektromos Sportegyesület (BEAC) és a BVSC-Zugló kézilabda szakosztályának példája rávilágít a tudatos utánpótlás-nevelés és a közösségi munka sikerességére. A BVSC-Zugló kézilabda szakosztálya húsz gyermekkel kezdődött, s hogy a munkát ne könnyítse meg, ez a létszám magában foglalta a fiúkat és a lányokat is, ráadásul különböző korcsoportban. „Mivel Zugló az egyik legszegényebb terület nagy tornacsarnokokban, így kikényszerültünk a Móra Ferenc Általános Iskola műfüves pályájára. Minden iskola nagyon segítőkész volt és lelkesen segítették a toborzást. Folyamatosan nőtt a létszám. Jól látszódott, hogy Zuglóban ez kiaknázatlan terep és igény van a kézilabdára.” A 2016/2017-es szezonban már négy bajnokságban is indított csapatot a BVSC. Bár még meghatározó szerepet nem játszottak együttesei, de ez nem is csoda, hiszen voltaképpen ekkor ismerkedtek meg a fiatal sportolók a kézilabda alapjaival. Ennek ellenére folyamatosan bővült a szakosztály létszáma.
Prukner-Tollingász Nóra intézkedett, tárgyalásokra járt, kézben tartott mindent, amit csak lehetett. Munkáját segíteni érkezett később Balog Beáta, aki játékosként, utánpótlás vezetőedzőként tett meg és tesz meg a mai napig mindent a klubért. Miként ő elmondta: „Nóri fantasztikus munkával szinte csodát tett itt az egyesületben, nem véletlen, hogy az egyik legdinamikusabban fejlődő szakosztály lettünk. A nevében is mondhatom, természetesen mindez nem sikerült volna a klub vezetőinek támogatása nélkül - mindent megkaptunk tőlük ahhoz, hogy sok munkával lépésről lépésre előrébb haladjunk.” Az öt év alatt a kezdeti létszám több mint tízszer nagyobb lett, hiszen momentán több mint 250 gyermek kézilabdázik a klub kötelékében. A rendszer így épül fel: 17-18 csapatot neveznek a különböző bajnokságokban, velük nyolc edző plusz egy kapusedző foglalkozik. A Szent István Gimnázium csarnokában délután négy óra után 33x18-as pályán megfelelő körülmények között lehet készülni, de természetesen rengeteget, tényleg rengeteget segített, hogy két esztendeje átadták a klub kézilabdacsarnokát, amely NB II-es meccsekig van hitelesítve.
„A saját otthon új távlatokat nyitott meg előttünk, még inkább kötődnek hozzánk a gyerekek, még inkább nálunk akarnak játszani, még inkább koncentrálni tudunk a szakmai munkára. Nagyon jó a közösség, elértük ennyi idő alatt, hogy rang a BVSC-ben kézilabdázni, nem véletlen, hogy már egyre többen keresnek bennünket” - említi Balog Beáta. Fiú fronton az ificsapat a Budapest-bajnokságban is szerepel, itt kóstol bele a felnőttmezőny keménységébe. Lányvonalon két éve NB II-es a csapat, az első szezonjában rögvest a hatodik helyen zárt! „A rendszerünk működik, de Nóri vezetésével azon dolgozunk, hogy a megkérdőjelezhetetlen fejlődés ne álljon meg, tovább épüljünk, éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a klubvezetőktől kaptunk. Az edzői csapat, nyugodtan mondhatom, teljes összhangban működik, és talán kijelenthető ennyi idő után, sikeresen be tudtunk épülni a BVSC-Zugló életébe. A többi szakosztállyal is jó kapcsolatot ápolunk, mindannyiunk nevében állíthatom, befogadtak bennünket, mi pedig büszkén viseljük a BVSC mezét” - mondja Beáta.
A jó szakmai munkát jelzi, hogy a kiugróan tehetséges gyermekek után már a nagyobb, jól ismert klubok is élénken érdeklődnek - mást ne mondjunk, az ificsapat egyik kulcsjátékosára, illetve több korosztály több játékosára is a Veszprém vetett szemet. „Természetesen büszkék vagyunk arra, ha a nagyobb csapatok is fantáziát látnak a játékosainkban. Megjegyzem, több megkeresést ők maguk utasítottak vissza, mondván nagyon szeretik az itteni közösséget, szeretik egymást, és együtt szeretnének a pályán sikereket elérni” - említik a vezetők, akik azzal is tisztában vannak, hogy bizonyos lehetőségeket nem szabad a fiataloknak kihagyni. Azoknak a tehetséges gyerekeknek pedig, akik a későbbiekben versenysportként komolyabb szinten kívánják folytatni a kézilabdát, megadni a lehetőséget a képzések színvonalával és a későbbi versenyeztetés biztosításával az esetleges profi pályafutás elindításához. Jelenleg is nagyon sok Egyesületünknél nevelkedett játékos játszik a Magyar Bajnokság élcsapataiban, a korosztályos és a felnőtt válogatottban egyaránt.
Hosszú Távú Célok és Látásmód
Célunk a hosszú távon fenntartható működés megteremtése, amely magába foglalja az utánpótlás-nevelés és a tehetséggondozás rendszerének fejlesztését, a sportolói és edzői pálya támogatását, valamint a klubértékek és sportetikai normák képviseletét. Kiemelt feladat az edzés- és versenyfeltételek folyamatos biztosítása. Az eredményesség mellett fontos dolognak tartjuk az utánpótlás-nevelést, a fiatalok szakmai és emberi fejlődésének támogatását. Jó lenne hosszú távon biztosítani, hogy legyenek saját nevelésű játékosaink és egy olyan közösséget építeni, amelyhez játékosok, edzők és szurkolók is kötődhetnek. Nem csak rövidtávú sikerekre törekszünk, hanem egy hosszútávon is működőképes, egészséges szakosztály felépítésére.
Sportolást és tanulást összehangoljuk. Sportolói pályafutás építése - az önmenedzselés igényének kialakítása, az önképzés megvalósítása, ezzel a sportteljesítmény színvonalának állandó növelése, teljesítményorientált személyiség kialakítása. Fiatal kézilabdázók felkészítését kiemelt feladatunknak tekintjük. A sportolás utáni, civil életre fel kell készítenünk sportolóinkat. A tanulás folyamatában kialakítjuk az életúton át tartó tanulás (Life Long Learning) igényét és szokásrendszerét, alkalmazzuk és megismertetjük a távoktatás (e-learning) módszerét, illetve a Magyar Kézilabda Szövetség segítségével bízunk benne, hogy bekerülnek sportolóink, szakembereink, hosszú távú képzésekbe (pl. Sportszakember továbbképzés helyi modelljének kialakítása, központi programokban való bekerülésre törekvés). A központi stratégiai célkitűzésekkel szinkronban helyi szinteken kívánjuk egy új dimenzióba helyezni a kézilabdához kapcsolatos szaktudást. Ez a kérdés programunk sikerének legfontosabb eleme. A tudás milyensége a XXI. század kulcskérdése. Ha a szülők érzik, hogy felkészült szakemberek foglalkoznak gyermekeikkel, akkor érdemesnek tartják áldozataikat. Igénylik, hogy a sport ismételten vállalja fel - rendszerváltás után háttérbe szorult - nevelési funkcióit. Legyen ismét fegyelmezett, minőségi munka. A város, a térség nem hagyhatja, hogy a fiatalok elszakadjanak a településtől, a tájtól, de ehhez elő kell készíteni a jövő munkahelyeit, kilátásokat kell mutatni a sportolói lét utáni időszakra is. Nem jó trend az, ami kialakult, hogy a fiataloknak választaniuk kell a sportolás és a tanulás között!
tags: #kezilabda #csapat #edzo
