A kézilabda dobások és átadások pontossága és technikái

A kézilabda a labda továbbításának, valamint a kapura lövéseknek a játéka, ahol a dobás a játék egyik leggyakrabban előforduló, legjellemzőbb eleme. Ezzel az átadás és a kapura lövés egyaránt végrehajtható - köztük csupán az erőközlés nagysága és a dobás iránya a különbség. A labdaátadás a támadójátékosok közti labdás kapcsolat, amely megteremti a kollektív csapatmunka egyik alapfeltételét, ezzel biztosítja a folyamatos támadásszervezést, továbbá lehetőséget nyújt az egyénnek arra, hogy aktívan kapcsolódjon be a csapattevékenységbe.

Ezért nem lehet kérdéses, hogy a labdaátadás az egyike a kézilabdázás legfontosabb technikai elemeinek. Kiemelt szerepe ugyanakkor magas szintű technikai végrehajtást igényel, a labdát úgy kell a csapattárshoz juttatni, hogy ritmusveszteség nélkül átvehesse azt és a további tevékenységet fennakadás nélkül megkezdhesse. Ezen szubjektív tényezők mellett az átadás eredményes végrehajtását olyan objektív körülmények is jelentősen befolyásolják, mint a játék sebessége, a csapattársak pillanatnyi helyzete vagy az ellenfél zavaró elhelyezkedése. A dobáspontosság kulcsfontosságú a sikeres támadásokhoz és a gólszerzéshez egyaránt.

A dobás alapvető fázisai és a pontosság szerepe

A kézilabdában a labda továbbítása és célba juttatása komplex mozdulatsor, amelynek minden fázisa hatással van a dobás erejére, irányára és pontosságára.

Lendületszerzés

A lendületszerzés célja a dobáshoz szükséges sebesség egy részének megszerzése és a megfelelő dobóhelyzet előkészítése. A lendületszerzés a játékos és a labda felgyorsítása által növeli a lövés erejét, valamint időben lehetővé teszi a dobás formájának esetleges megváltoztatását. Bármelyik lépéskombinációval történik a lendületszerzés, annak biztosítania kell a játékos és a labda sebességének együttes, folyamatos növekedését. A lendületszerzés alatt a támadónak a labdával egy egységes rendszert kell alkotnia, ahol a játékos erőkifejtése által szerzett gyorsulás átterjed a labdára.

• Keresztlépés: A legegyszerűbb végrehajtási forma, mert ritmusos, és a lábak természetes sorrendben követik egymást.
• Utánlépés: A legbiztonságosabb végrehajtási forma azáltal, hogy nem tartalmaz repülési fázist, és az egyik láb mindig a talajon van.
• Hátsó keresztlépés: Segítségével a lendület úgy szerezhető meg, hogy közben a játékos oldalirányban eltávolodhat az ellenféltől.
• Beszökkenés: Elsősorban a dobókézzel azonos oldalon játszó játékosok vesznek lendületet.

A labda átvehető a lendületszerzés megkezdése előtt vagy előremozgás közben, átadás útján, illetve labdavezetésből egyaránt.

Dobóhelyzet kialakítása

A dobóhelyzet kialakításának célja a labda felkészítésével olyan pozíció kialakítása, melyből a dobótechnika optimálisan hajtható végre. A labda felkészítése során a játékosnak biztosan és stabilan kell fognia a labdát, hogy a dobómozdulat során a lehető legpontosabban tudja azt irányítani.

• Egyenes felkészítés: Technikája a kis szorítótávolsággal rendelkező vagy kezdő játékosoknak célszerű. Ez a technika biztonságot nyújtó, egyszerű, és a labda rövid, egyenes útja jelentősen csökkenti a felkészítés idejét.
• Köríves felkészítés: Elsősorban a széles tenyerű, hosszú ujjú, jó fogással rendelkező játékosok alkalmazzák eredményesen. Ezzel a technikával a labda jobban felgyorsítható, ami növeli az erőközlés nagyságát, továbbá felugrás esetén - lendítés útján - az elugrás nagyságát.

Dobómozdulat és a labda haladása

A dobómozdulat célja a lendületvétel során szerzett mozgási energia törés nélküli átvitele a labdára és annak optimális izomerő-kifejtéssel való kidobása. A labda haladási kezdősebességét a játékos izomerejéből nyeri, melyet a dobókéz juttat a labdára. A dobás sebessége tehát elsősorban a játékos erőbefektetésétől függ, és annak nagyságát a dobás által végrehajtandó cél határozza meg.

A labda haladási útját a játékos izomerejének iránya határozza meg, melyet a dobókéz csuklója és az ujjak közvetítenek a labdára a dobás utolsó fázisában.

• Egyenes út: A labda egyenes úton halad, ha az izomerő horizontálisan hat annak középpontjára.
• Ívelt út: A labda ívelt úton halad, ha az izomerő rézsút fölfelé hat annak középpontjára.
• Lepattanó út: A labda lepattan, ha az izomerő függőlegesen, vagy különböző szögben, rézsútosan lefelé hat annak középpontjára.
• Pörgés: A labda akkor pörög, ha az erő hatásvonala nem a labda középpontjára irányul, az forgatónyomatékot hoz létre, és a labda szabadtengely körül mozog. A játékos a befejező finom ujj- és csuklómozdulatokkal befolyásolhatja a labda pörgését, amivel a kapura lövésnél különösen megtévesztheti a kapust.

Dobás utáni helyzet

A dobás utáni helyzet célja az egyensúly megőrzésével a kidobás eredményes befejezése, valamint az alaphelyzet minél előbbi felvétele. Amint a játékos keze elhagyja a labdát, a dobókar továbbmozog előre, majd tenyérrel kifelé fordulva rézsútosan a test másik oldalára lendül át. Amint a labda elhagyja a játékos kezét, az a test tehetetlenségi törvénye szerint halad a hatóerők irányába. Ezen erőhatások a játékos izomereje, a viszonylag állandó gravitáció és a változó közegellenállás, melyek együttesen meghatározzák a labda sebességét, útját, így a haladás irányát.

Átadási technikák a kézilabdában

A támadás és a védekezés kölcsönös, egymásra ható fejlődése során az átadásoknak számos változata alakult ki, melyek a játékhelyzetnek megfelelően végrehajthatók egy vagy két kézzel. Átadásnál az a cél, hogy a játékostárs át tudja venni a labdát, ezért annak sebessége éppen akkora legyen, hogy az eljusson a kívánt helyre és könnyen átvehető legyen.

Egykezes átadások

Az egykezes átadások célszerűség, távolság és gyorsaság szempontjából szélesebb repertoárral rendelkeznek, ezért ezek a játék során nagyobb számban fordulnak elő. A kétkezes átadások lassúbbak, kevésbé célszerűek, ezért fokozatosan kikoptak a játékból. Ez a technikai elem a kézilabdázás leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási módja.

Váll fölötti átadás

A játékos támadó alaphelyzetben melltájékról a dobókézzel váll fölé lendíti a labdát, ezzel kialakítva a dobóhelyzetet. Bal harántterpeszállásban a törzs jobb karral együtt úgy fordul el, hogy a bal váll néz a dobás irányába. A labda felkészítése és a törzsfordítás eredményeképpen a testsúly nagy része a hátsó lábra csúszik és azt enyhén behajlítja. A dobókéz alkarja megközelítőleg derékszöget zár be a felkarral, míg a bal kar a test előtt laza tartással egyensúlyoz. A dobómozdulat a csípő elfordításával kezdődik, amit a váll, a könyök, majd végül a csukló ostorcsapásszerű mozdulata követ. A mozdulatsor végrehajtása közben a testsúly fokozatosan átcsúszik az elöl lévő bal lábra, majd az ily módon tehermentesült hátsó, jobb láb a kidobás után kis előre lepéssel fékezi a test lendületét. Ez a meglehetősen egyszerű, természetes technika elsősorban a védők mellett vagy kis távolságra történő labdaátadásra célszerű. Egyszerűsége mellett további előnye, hogy végrehajtása gyors, valamint a dobómozdulat a kar természetes helyzetéből indul.

Csípőmagas átadás

A játékos támadó alaphelyzetben melltájékról a dobókézzel csípőmagasság alá, a test mellé-mögé lendíti a labdát. A lendítéssel a törzs is kissé oldalra dől, és enyhén kifordul úgy, hogy a bal váll néz a dobásirányba. A jobb kar enyhén nyújtott, a csukló hátrahajlított, míg a tenyér a labda mögött, ujjakkal a talaj felé nézve tartja a szert. Ebből a dobóhelyzetből a jobb kar előre lendítése indítja meg a dobómozdulatot, majd az alkar fokozatos hajlítással egyenes úton küldi a labdát a dobásirányba. A csukló gyors mozdulattal egy végső erőközlést és irányítást ad a labdának, amivel az átadás variációs lehetősége és kiszámíthatatlansága tovább növekszik.

Test előtti átadások (csuklópasszok)

A támadásszervezés során felállt zónavédelemmel szemben a támadók célja a labda gyors, időveszteség nélküli járatása. Erre a célra a gyors mozdulatokkal végrehajtott, test előtti átadások, a csuklópasszok a legcélszerűbbek. Gyakori alkalmazásukat továbbá a meglehetősen célszerű végrehajtási mód is indokolja. A játékosnak ugyanis nem kell felsőtesttel teljes mértékben a dobásirányba fordulnia, és az átadás csupán perifériás látással követhető. Ugyanakkor a melltájékon érkező labda átvételének mozdulatsora törésmentesen összekapcsolható annak dobóhelyzetbe való felkészítésével. Meglehet, ezen átadási módok előnye elsősorban a végrehajtás sebességében rejlik, a test előtti átadások nem túl erősek, így alkalmazásuk hosszabb távolságra nem ajánlatos. Mérsékelt erőnövekedés ugyan nagyobb karlendítéssel és a testsúly fokozatosabb dobásirányba mozdításával elérhető, ez viszont gyakran a dobás pontosságának rovására megy.

Dobókézzel azonos oldalra történő átadás

A test előtti átadás a dobókézzel azonos oldalra történő végrehajtása során a játékos a támadó alaphelyzetben átvett labdát a dobókézzel azonnal megmarkolja, majd azt csuklóval az óramutató járásával ellentétesen a dobás irányába fordítja. A csuklómozdulat következtében a könyök is a dobás irányába fordul, és az átadás magasságától függően kissé süllyed és megemelkedik. A dobómozdulat az alkar talaj felé lendítésével kezdődik, majd a csukló és a tenyér kifelé fordulva tolja a labdát a test előtt a dobásirányba.

Dobókézzel ellentétes oldalra történő átadás

A test előtti átadás a dobókézzel ellentétes oldalra történő végrehajtása során a játékos a támadó alaphelyzetben átvett labdát fokozatosan a dobókézbe helyezi át, és csuklóval az óramutató járásával megegyező irányba kissé elfordítja azt. Ezt követően a jobb kar a dobás magasságának megfelelően kinyúlik úgy, hogy a kar belső része néz a dobásirányba. A dobómozdulat az alkar előre lendülésével indul, majd a csukló erőteljes mozdulattal küldi a labdát a megfelelő irányba.

Test mögötti átadások

A test mögötti átadásokat általában meghiúsult kapura lövési kísérlet után, másodlagos megoldásként alkalmazzák a játékosok. Ez az átadási mód látványos, váratlan, és kiszámíthatatlansága következtében hatásosan vethető be az ellenfél közelében is. Test mögötti átadás további előnye, hogy a labda szemben álló védő ellenében testtel jól fedezhető, és ez szinte kizárja a közbeavatkozás lehetőségét. Eredményes alkalmazása azonban nagyfokú begyakorlottságot igényel, és csiszolt technikai végrehajtás esetén is csak kis távolságra célszerű ez a labdatovábbítási mód. A test mögötti átadást csak indokolt helyzetben és semmi esetre sem elsődleges szándékkal célszerű alkalmazni. Kellő elterelő tevékenység hiányában ugyanis a szándék könnyen észrevehető, megkönnyítve ezáltal a védő közbeavatkozását. Napjainkban az átlövő játékosok előszeretettel hozzák helyzetbe szélsőiket pattintott, test mögötti átadással.

Csípőmagas test mögötti átadás

Csípőmagas test mögötti átadás célszerű akkor, amikor a játékos előzőleg alsó lövéshez készítette fel a labdát. Az átadás indítása a meghiúsított alsó lövés dobóhelyzetéből indul, a játékos egy széles, bal harántterpeszben, felsőtesttel enyhén kifordulva tartja dobókézben a labdát a test mellett, csípő alatt. Miközben csuklóval a dobásirányba fordítja a labdát, nyújtott dobókarját félköríven a test mögé lendíti a támadó. A felkar a test felé közeledve lelassul, míg a könyök fokozatos hajlítással felgyorsítja az alkar mozgását, majd végül egy erőteljes mozdulattal a csukló küldi útjára a labdát.

Fejmagas test mögötti átadás

Fejmagas test mögötti átadás célszerű akkor, amikor a játékos előzőleg felső lövésre készítette fel a labdát. Az átadás kiindulóhelyzete a felső lövés meghiúsított dobóhelyzetéből adódik, a játékos egy széles bal harántterpeszben felső testtel enyhén kifordulva tartja dobókezében a labdát a váll fölött, fejmagasságban. Miközben a támadó csuklóval a dobásirányba fordítja a labdát, gyors karhajlítással a fej mögé vezeti azt. Ezt követi az alkar és a csukló egymást követő gyors mozdulata, majd végül az ujjak adják meg a végső irányt a kirepülő labdának.

Felugrásos átadás

A labdaátadás egy alaphelyzetből vagy futás közben végrehajtott felugrással összekapcsolva szintén kivitelezhető. A játékos egy-, két- vagy háromlépéses lendületszerzés után bal lábról ugrik fel, miközben dobókezével a melltájékról váll fölé lendíti a labdát. Az elrugaszkodást követően a felsőtest a dobókar lendítését követve kifordul úgy, hogy a bal váll néz a dobásirányba. A dobómozdulat az ugrás csúcspontján a csípő elfordításával kezdődik, majd ezt követi a váll, a könyök és végül a csukló ostorcsapásszerű mozdulata. A mozdulatsor közben a jobb váll előrehaladása következtében a törzs visszafordul, és a bal láb a talaj felé nyúlik, előkészítve a leérkezést. A talajfogás leggyakrabban az ugrólábon történik, amikor is a játékos lábujjheggyel érinti először a talajt, majd a térd- és a boka ízület fokozatos hajlításával fékezi a lendületét. A lendítőláb kicsit később a bal láb előtt fog talajt és tompítja a további lendületet, valamint részt vesz az egyensúly megőrzésében. A felugrásos átadás további előnyei, hogy a játékos a levegőben jól tájékozódhat, valamint a repülés ideje alatt a játékhelyzetnek megfelelően esetleg megváltoztathatja eredeti szándékát.

Egyéb labdatovábbítási módok

A gyakran alkalmazott technikák mellett az állandóan változó játékhelyzetek számtalan egyéb átadási formát eredményeznek, melyeknek azonban a játék egészét tekintve nincsen meghatározó szerepük. Ezen labdatovábbítási módok többnyire egyéni improvizáció, virtuozitás vagy kényszerhelyzetek szülöttei, és a fő átadási technikák egyikén alapulnak.

• Labda gurítása: Általában olyan helyzetekben használható fel átadásra, amikor az a talajon van, és a játékosnak nincs lehetősége megfogni azt.
• Labda ütése: Általában akkor alkalmazott a továbbításra, ha az a levegőben van, és a játékos nem tudja megfogni azt.

Kapura lövési technikák és a pontosság

A kapura lövés a támadás befejezésének módja, közvetlen gólszerzés reményében. A támadásszervezés célja olyan helyzeti előny kialakítása, melyből a csapat egyik tagja jó eséllyel hajthat végre közvetlen kapura lövést. Ennek fő színtere a gólveszélyes terület, a játéktérnek azon része, ahonnan a támadó csapat reális körülmények között gólt érhet el.

A gólveszélyes terület

A gólveszélyes terület kiterjedését nehéz pontosan behatárolni, mivel annak nagyságát a támadók-védők pillanatnyi helyzete, a játékosok tudáskülönbsége és lövőereje csökkentheti vagy növelheti. Mérkőzések összegzett kapura lövéseinek vizsgálata alapján azonban megállapítható, hogy a kapura lövésekre leggyakrabban a kapuelőtér és a szabaddobási vonal közötti területről, de különösen az átlövők pozíciójából vállalkoznak a játékosok.

Közeli lövések zónája

A közeli lövések zónája a kapuelőtér-vonal mögötti légtér, a kapuhoz viszonyítva átlagosan a legközelebbi terület. Meglehet, ez a szektor elsősorban a beállók befejező tevékenységének területe, a mezőnyből áttörő játékosok szintén gyakran fejezik be akciójukat kapura lövéssel a légtérben. Ennek a területnek a sajátossága, hogy - bár a lövésszög és a lövéstávolság a legoptimálisabb - a játékosoknak a levegőben, a védők mögött, azokhoz közel kell a lövést végrehajtani, és ez mind az előkészületet, mind a dobás végrehajtását megnehezítheti.

Különleges lövésformák

A játékosok speciális lövésformákkal igyekeznek növelni a pontosságot és elkerülni a védők blokkját.

• Beugrásos lövés: A beugrásos lövéssel a játékos egyrészt megpróbál a védők hatósugarából kikerülni, másrészt igyekszik az ellenfél kapuját minél jobban megközelíteni. A játékos közvetlenül a kapuelőtér-vonal elől rugaszkodik el, majd hosszan repülve a levegőben, a kapuelőtér fölött hajtja végre a dobást. Ily módon a távolság csökkentésével fokozható a dobás pontossága, valamint a levegőben figyelemmel kísérhető a kapus helyezkedése.
• Bedőléses lövés: A bedőléses lövés a beállójátékosok egyik alaptechnikája, gyakori kapura lövési módja. Ezúttal a játékos dőléssel igyekszik kikerülni a védő hatósugarából, és eközben úgy hajt végre kapura lövést, hogy megőrzi biztos támaszhelyzetét a talajon.
• Bevetődéses lövés: A bevetődéses lövés a beugrásos és bedőléses lövés ötvözetéből, azok továbbfejlesztésével alakult ki, egyesítve a két lövésfajta előnyeit. Bevetődéssel a játékos egyrészt távolabb kerülhet a védőktől, ezáltal csökkentheti azok beavatkozásának lehetőségét, másrészt jelentősen növelheti a vízszintes lövésszöget.

A kézilabda játék alapszabályai

A kézilabdában a dobások és átadások hatékonyságát alapvetően befolyásolják a játék kereteit adó szabályok és a pálya adottságai.

A játékos három lépést tehet anélkül, hogy lepasszolná vagy eldobná a labdát. A kézilabda játékban a fizikai érintkezés szabályozott, hogy megakadályozzák a durvaságot és a sérülésveszélyt. A hétméteres dobást akkor ítélik meg, ha a védekező csapat szabálytalanul akadályozza a gólszerzést a kapuelőtérben. A kézilabda szabályainak átfogó ismerete elengedhetetlen mind a játékosok, mind a szurkolók számára.

tags: #kezilabda #dobasi #pontossag

Népszerű bejegyzések:

• A debreceni kézisek dicsőséges útja
• Hol és hogyan nézheted meg McGregor küzdelmeit?
• Spanyol válogatott mezeinek színei
• Ismerje meg a világklasszis beállót, Bánhidi Bencét
• A FIFA Manager 13 személyre szabása