Kézilabda játékok és oktatás gyermekeknek: Alapok és fejlesztési lehetőségek

A kézilabda egy dinamikus és összetett sportág, amely kiváló fizikai és mentális képességeket igényel. A játék alapvető megértése és elsajátítása elengedhetetlen a fejlődéshez, mind egyéni, mind csapatszinten. Magyarországon nagy hagyománya van a kézilabdának, és az oktatása már kisiskoláskorban megkezdődhet. Ez a cikk a kézilabda oktatásának kulcsfontosságú elemeit, a technikai és taktikai alapokat veszi górcső alá, bemutatva a leggyakoribb mozdulatokat és azok helyes végrehajtását, valamint számos játékos feladatot és gyakorlatot kínál a gyermekek számára.

A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban

A kisiskoláskor a lehető legjobb időszak arra, hogy a gyermekek megtanulják koordinációjukat, ügyességüket fejleszteni tudatos irányítás mellett. Képesek lesznek kitartóan mozogni, a teherbíró képességüket növelni. Mindezt játékos formában kapják meg, igazán jó hangulatban! A kézilabdázás előnye a többi labdajátékkal szemben, hogy nagyon sokoldalú képzettséget ad. Már nagyon fiatalon kialakulhat az a mozgáskoordináció, ami kellő alapot adhat a későbbiekre. Másik nagyszerű dolog, hogy korán megismerkedhet az egy közösségben való gondolkodással, illetve aktív részese lehet a közös célért való összefogásnak a játékok során.

Véleményem szerint, azzal a korcsoporttal kell a képzést elindítani, ahol, és akivel a legdinamikusabb előrelépést lehet elérni a szakanyag alkalmazásával. Nevezetesen ez a 7-10 évesek korosztálya. A Magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az iskolákban, ahol a testnevelés órát nem szaktanárok tanítják, jóval visszafogottabb az alább felsorolt paraméterekben az előrelépés, azokkal szemben, ahol testnevelők foglalkoznak a gyerekekkel. A könyv előnye, hogy sportegyesületi szinten is forgatható. Pontosítva, azok az edzők, akik az iskola utáni sportköri munkában valósítják meg a könyvben rejlő terminológiát az alább felsorolt kategóriákban, különösen a küzdőszellemben.

A kézilabda oktatása során három alap atlétikus képességet kell megtanítani először: futás, dobás, ugrás. A „Zsiga féle módszer” alapja, hogy minden, ami atlétika, az fontos és nélkülözhetetlen. E három alaptechnika hiányában nem lehet senki eredményes. Az atlétika és a torna mozgásanyagának hiányában, nem tud a rendszer hatékonyan működni. Éppen ezért, a tanmenet a nélkülözhetetlen torna és atlétikai alapelemeket is tartalmazza.

Az oktatás heti öt alkalommal, éves viszonylatban pedig 185 óraszámban valósul meg, az alábbiak szerint:

A szakanyag rengeteg rajzzal és módszertani elemzéssel teszi lehetővé, hogy mindenki számára érthető legyen. Horváth János, a sportág honi úttörője szerint nemcsak a sportág alapjainak lerakásához és a kézilabdajáték megszerettetéséhez lehet kiválóan alkalmazni, de a gyermekek mozgáskészségének és kognitív folyamataiknak fejlesztéséhez is. Az oktatás a következő elveket és irányokat képviseli:

• Egyszerű → összetett feladat
• Rövid → hosszú ideig
• Szűk → széles területen
• Kevés → több információval
• Lassan → gyorsan végrehajtva
• Védő nélkül → védővel végrehajtva

A szivacskézilabda szerepe az oktatásban

Magyarországon kétféle méretű szivacskézilabda teszi lehetővé a képzés hatékonyságát. A hét-nyolcéves gyerekek valamivel kisebb, míg a kilencévesek már nagyobb méretű labdával dolgoznak. A szivacskézilabdázás a gyermekek első, versenyélményt is nyújtó találkozása a labdával. Két reménynek ad esélyt. Egyrészt felkeltheti a mozgás, a rendszeres sportolás iránti vágyat, másrészt kezdeményezhet valamely sportjáték iránti érdeklődést, jelesül a kézilabdázás megkedvelését.

A szivacskézilabdával történő oktatás előnyei:

• 6-7 éves gyerekek képesek valamilyen labdához kötött technikát tanulni.
• Nem hátráltatja a tanulás folyamatát a labda nagysága és súlya.
• Nincs félelemérzés a labdától.
• Korábban el lehet kezdeni a játékba állítás fázisát.
• Korábban kialakulhatnak kézilabdára specifikus mozgások.

Tapasztalatok alapján a hajító mozdulat, a dobáskészség is jól fejleszthető a szivacskézilabdázással, valamint bizonyos korosztálynál nagyon jól megoldható a labdás ügyességfejlesztés is. Már 4-5 éves kortól alkalmazható súlya és anyaga miatt, nagyon sok feladat megoldására használható az óvodában és iskolai felkészítő foglalkozásokon. Egy vizsgálat során, melynél kézilabda edzőket kérdeztek meg a szivacskézilabdázás hasznosságáról, döntő többségük a 6-7 éves korosztály számára inkább a szivacskézilabdázást javasolja bizonyos feladatok és technikai elemek oktatása és gyakoroltatása során (kidobó, egykezes felső átadás, labdaelfogás, kapura lövések). A 8-9 éves korosztálynak a kidobó kivételével már inkább a kisebb méretű hagyományos kézilabdát javasolják.

A tanulmány további következtetései, hogy nemcsak a kapusoknál jelent előnyt a labdától való félelemérzet hiánya, hanem a mezőnyjátékosoknál is (sáncolás, labdaelfogás). A szivacskézilabdázás technikai elemeinek repertoárja nem különbözik a kézilabdázás mozgásanyagától, mégis a végrehajtásuk során tapasztalhatóak bizonyos eltérések a szivacskézilabda anyaga és súlya miatt. Mivel a szivacskézilabdázást elsősorban az 5-12 éves korosztálynak ajánlják, ezért az életkori sajátosságoknak megfelelően az oktatást - a hagyományos technikai képzés mellett - számos játékkal, játékos feladattal célszerű megoldani.

A kézilabda alapvető szabályai és jellemzői

A kézilabdameccsen két csapat küzd egymás ellen. A játék célja gólok szerzése a labdának az ellenfél kapujába juttatásával. A gólt szerző csapat pontokat kap, az nyer, akinek a mérkőzés végén több pontja van. Döntetlen nincs, egyenlő eredmény esetén hosszabbítás következik, ha pedig itt sem születik győztes, büntetőlövésekkel dől el a meccs sorsa. A mérkőzések két harminc perc időtartamú félidőből állnak a 16 év feletti korosztályban, a félidei szünet 10 perc. Korosztályos mérkőzéseken a félidők hosszát húsz percre rövidítik. A csapatok hat mezőnyjátékosból és egy kapusból állnak. A játékosok térd fölött bármely testrészükkel érinthetik a labdát, amelyet megszerzés után vezethetnek, passzolhatnak vagy kapura dobhatnak. A labdát birtokolni csak úgy szabad, hogy három lépésenként vagy három másodpercenként le kell pattintani a földre.

A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg, akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap). A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).

A pálya és a felszerelés

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya 40 méter hosszú és 20 méter széles, az oldalvonal mentén egy, az alapvonal mentén két méteres biztonsági zónával. A pálya anyaga általában parketta, a kézilabdát jellemzően tornateremben, zárt csarnokban játsszák.

• Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész, amit a kapuktól 6 méterre húznak meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
• Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
• Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
• Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
• Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
• Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.

A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 méter magas és 3 méter széles. A játékszer bőrből vagy műanyagból készült, levegővel felfújt labda, mérete gyerekeknél 1-es, junioroknál és nőknél 2-es, férfiaknál 3-mas. A labda felületét a jobb tapadás érdekében waxolni szokták.

Játékosposztok és játékvezetés

A csapatoknak legfeljebb hét tartalékjátékosuk lehet, akiket szabadon és folyamatosan be lehet cserélni, ilyenkor a bírót nem kell előre értesíteni. A gyakorlatban a mezőnyjátékosok zöme védekezéskor és támadáskor szinte mindig cserélődik. A kézilabdában a mezőnyjátékosok posztjai a következők:

• Bal- és jobbszélső: Feladatuk támadáskor a beugrás, betörés, ziccerdobás, védekezéskor saját posztjukon védekeznek, középre zárnak és zavarják az ellenfél támadását.
• Beálló: Támadáskor mindig a történések sűrűjében van, a falat megnyitja és lezárja, befordulva lő kapura, védekezéskor középsőt játszik.
• Bal- és jobbátlövő: Feladatuk a pontszerzés, a támadások jelentős részét nekik kell gólra váltani, védekezéskor a középső területen igyekeznek megakadályozni az ellenfél kapura törését.
• Irányító: Vezetik a támadásokat, utasítják a többi játékost a megjátszandó figurákra, védekezéskor általában középen zavarják az ellenfél támadását.

A kézilabdamérkőzést két játékvezető vezeti, akik egyenrangúak: egyikük a középvonalnál a támadó, a másik pedig az alapvonalnál a védekező csapatot figyeli, szerepük a támadások váltakozásával folyamatosan cserélődik. Döntéseik véglegesek, velük értekezni csak a csapatkapitányok jogosultak.

A kézilabda technikai alapjai

1. A Labda Fogása és Elfogása

A labda birtoklása az elsődleges cél a kézilabdában, ennek érdekében elengedhetetlen a labda biztonságos fogása és elfogása. A fogás lehet egykezes és kétkezes. A kétkezes fogás biztonságosabb és nagyobb védelmet biztosít, míg az egykezes fogás praktikusabb és nagyobb szerepe van a támadás technikai elemeinek könnyebb végrehajtásában. A kétkezes fogás elsajátítása után célszerű az egykezes fogást is megtanulni, mivel kivitelezése egy fokkal nehezebb.

A labda elfogása, más néven átvétele, az érkező labda birtokbavételét jelenti. Ez lehet kétkezes vagy egykezes, és a játékos helyzetétől függően több nehézségi fokot különböztetünk meg. Ide tartozik a mellkas magasságában érkező labda elkapása, az oldalról, hátulról érkező labdák átvétele, valamint a guruló labdák elfogása. A helyes technika magában foglalja a hüvelykujjak egymás felé fordítását és a kar megfelelő behajlítását a labda kísérése során.

2. Labdavezetés

A labdavezetés a labda birtoklásának egy tartós módja, melyet álló helyzetben és mozgás közben is végezhetünk. Két fő típusa a magas és a mély labdavezetés. A magas labdavezetésnél a labda magasabban pattan, több reakcióidőt biztosítva a vezető játékosnak. A mély labdavezetésnél a labda közelebb pattan a talajhoz.

A technikai végrehajtás során felülről lefelé kell "nyomni" a labdát az ujjak segítségével, kevésbé a tenyérrel. A mozdulat menete a nyitott tenyérrel, enyhén széttárt ujjakal, valamint a laza csukló és alkar tartásával kezdődik. A tanuló először az ujjhegyekkel érinti a labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal kíséri a labda útját a holtpontig.

3. Labdaátadás

A labdaátadás kulcsfontosságú eleme a kézilabdának, mely lehetővé teszi a játék dinamikus fenntartását és a védekező csapat folyamatos feszültség alatt tartását. Az egykezes labdaátadások a leggyakrabban használt formák, ide tartoznak a test előtti, test mögötti, csuklópasszok, tolás, lökés, gurítás és lökés. Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási mód.

A labda felkészítése lehet rövid és hosszú (köríves). A mozdulat során a labdát dobókarral szemben lévő láb kerül előre, a test kissé előredől. A felkar minimum derékszöget zár be a testtel, de nem teljesen nyújtott. A labda nélküli kar a test előtt helyezkedik el, enyhén hajlítva. A mozdulat a csípő elfordításával kezdődik, ezt követi a váll, a könyök, majd a csukló mozgása, ostorcsapásszerű kivitelezésre törekedve.

4. Kapuralövés

A kapuralövés a játék legizgalmasabb momentuma, melynek célja a gólszerzés. Számos felosztás létezik a kapuralövések formáira. A technikai kivitelezés az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül, így a kapuralövés a dobómozdulat modelljének is tekinthető, valamint a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnika.

A legegyszerűbb forma az egyenes felkészítéssel történő kapura dobás. A dinamikusabb kivitelezés alaphelyzetből indul, ahol a labdát dobóhelyzetbe hozzuk. A felsőtest a csípő behajlításával elfordul, a felkar vízszintes, a felkar és az alkar minimum derékszöget zár be. A labdát dobó kézzel ellentétes láb lép előre, a testsúly a hátsó lábra csúszik. A felkészítés röviden történik. A talajon történő dobás begyakorlása után elkezdhető a felugrásos dobás oktatása. A lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezt követi a csípő befordulása, a dobókar előrecsapódása. A bedőléses lövés leggyakrabban a beállók által alkalmazott lövésforma, melyet visszafordulás után vagy dobókézzel ellentétes oldalra fordulással hajtanak végre. A súlypont süllyesztése és a térdek hajlítása fontos elemei ennek a mozdulatnak.

5. Cselezés és Áttörés

A cselezés az ellenfél megtévesztésére szolgál egy adott pillanatban, a közvetlen gól elérése vagy egy későbbi helyzet kialakítása érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze, amely eredményesebbé teszi a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet és lassítja a játék ritmusát.

A labda nélkül végrehajtott cselek az indulócselek és az irányváltoztatások. A labdás indulócselek során a támadó a dobó kézzel azonos lábbal lép el a védő elől, szinte párhuzamosan a védő testének síkjával. Ekkor történik a labda felkészítése és a kapura dobás kísérlete, vagy a labda továbbítása. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik. A cselezések számos formája létezik, mint például az átemelés, amely a védő feletti átemeléssel történik. A gyakorlás párokban, labdavezetéssel, egymással szemben végezhető. A lövőcsel a dobás mozdulatának vagy annak bizonyos szakaszainak végrehajtásával történik, megtévesztve ezzel a védőt. Különböző típusai léteznek, mint a talajon végrehajtott lövőcsel, felugrásos lövőcsel és a dobókéz visszatartásával végrehajtott csel.

6. Védekezés és Ütközés

A védekezés a támadás megakadályozására irányuló tevékenység. Az "ütközésnek" a támadó- és védőjátékos dinamikus, testtel és végtagokkal történő találkozását nevezzük. Ez a technikai elem a védő játékosok utolsó lehetősége, hogy megakadályozzák a gólszerzést. A baleset-megelőzésben kiemelt jelentősége van a helyes ütközési technikának. A támadó dobókarjával szemben lévő láb kerül előre, a test kissé előredől. Fontos, hogy a harántterpesz kellően széles legyen az instabilitás elkerülése érdekében. A védőnek ügyelnie kell a támadó csípőjének megállítására, és nem szabad becsuknia a szemét.

Az oktatás során a tanulók egymástól 2-3 méterre helyezkednek el, egyikük labdával a támadó mozgást modellezi, a másik a védő szerepét ölti magára és ütközik vele a fent említett technika alkalmazásával. További gyakorlási lehetőségek közé tartoznak az egymással szemben állva végzett ütközések, valamint az ütközések végrehajtása különböző testhelyzetekből.

7. Talajfogás és Elzárás

A modern kézilabdázásban a biztonságos talajfogás elsajátítása és alkalmazása nélkülözhetetlen. A felugrásos és beugrásos lövések utáni mozgásoknál a megfelelő talajfogás segíthet a balesetek megelőzésében. A tompítás az egyik legfontosabb talajfogási mód, amely a beálló játékosok lövések utáni mozgásában játszik nagy szerepet. A talajfogási módok közé tartozik a gurulás és a csúszás is, melyeket elsősorban a szélső poszton játszó játékosok alkalmaznak. A csúszás során a játékos fokozatosan hajlítja könyökét és csuklóját, majd a törzs elülső részének leérése után mellkason csúszik előre.

Az elzárás az ellenfél mozgásszabadságának testtel való korlátozása. Ez a manőver két vagy több támadójátékos összehangolt összjátéka, melynek során egyikük a saját vagy valamelyik társ védőjének feltartóztatásával játékostársának szabad utat biztosít. Az elzárás végrehajtásához a szabályok lehetőséget biztosítanak, a felsőtesttel való blokkolás megengedett. Az elzárás különböző formái léteznek, mint például az előre, oldalra és hátra irányuló elzárás. A kísérő elzárás az elzárás folyamatos fenntartása helyváltoztatás közben. Az elzárásba vezetés során a támadó saját magának biztosít szabad utat azáltal, hogy a szorosan követő védőt egy stabil pozícióban lévő csapattárs felé vezeti.

8. Csoportos Taktikai Manőverek

A csapatjátékokban a fő feladatmegoldó egység a csoport. A támadópár, a támadóegység és a támadószárny a leggyakoribb és legegyszerűbb támadási alakzatok. Ezek a manőverek egymást jól ismerő, összeszokott csapattársak együttműködésével hatékonyan működhetnek.

A "húzás" a felállt védelem elleni támadójáték egyik legjellemzőbb csoportos manővere. Gyakorlati alkalmazását az indokolja, hogy egyszerű végrehajtása ellenére rendkívül hatásos. A húzás technikai kivitelezése a párhuzamos rátörésre épül, tulajdonképpen annak kiterjesztése egy csapatrészre vagy az egész csapatra. A "pozícióváltoztatás" olyan taktikai mozgásokat takar, melynek során a támadójátékosok elhagyják előzetesen elfoglalt pozíciójukat, és hosszabb-rövidebb ideig egy másik szerepkört vesznek fel. Ez a csoportos taktikai manőver a pálya bármelyik részén alkalmazható, és olyan csapatrész vagy közvetve az egész csapat folyamatos munkáját, szervezett tevékenységét biztosítja. A "bejátszás" a labdaátadás különleges és sajátos esete, melynek célja a beállójátékos helyzetbe hozása.

Játékok és gyakorlatok gyermekeknek

A játékos formában való elsajátítása, élményt adó, élvezetes kézilabdajáték kialakulásához nélkülözhetetlenek a feladatok a technikai és a taktikai elemek oktatása során, valamint a gyakorlatok, melyek hozzásegítenek a játék mozgásanyagának, technikai elemeinek minél előbbi elsajátításához. Az alapjátékok tartalmilag kevésbé összetett játékok, kiválóan alkalmazhatóak a sportjátékok oktatása és edzése során is, mivel alapszabályaik könnyen adaptálhatóak az óra kitűzött feladatai, céljai és körülményei hatására. Fontos a szivacskézilabda használata. A fogójátékok egyszerű játékok, amelyek a gyorsaságfejlesztésre kiválóan alkalmasak, és a futógyorsaságot is egyaránt fejlesztik. Az óra első szakaszában, a bemelegítés során alkalmazhatóak. Az elindítása az előző tanuló feladatának sikeres elvégzéséhez köthető. Ezek a játékok kiválóan hatnak a gyermekek kollektív, együttműködési tudatának fejlődésére, mert nem az egyén, hanem a csapat eredménye a fontos. A „csendes” játékok az óra végső szakaszában alkalmazhatóak, nincs nagy élettani megterhelésük. A dobáspontosság-fejlesztési játékoknál célunk a célzás és a lövés alkalmazásával eltalálni az álló vagy a mozgó célpontot. A kontaktjátékok az alapjátékok olyan formája, amelyekben legfőképp páros feladatok végrehajtása során a testi kontaktus kerül előtérbe. Ezeket a játékokat inkább a középiskolák 11. és 12. évfolyamainak ajánljuk.

Dobáspontosság-fejlesztő játékok

Mozdulatlan, függőleges célra történő dobás: Függőleges célok lehetnek például a terem falára rajzolt körök, mennyezetről lelógó tárgyak, bordásfalra rögzített karikák, kapuk. A célbadobást először rövidebb távolságból végeztessük, majd növeljük a távolságot. Adjunk lehetőséget próbadobásra. Meghatározhatjuk a dobásformát, a dobóhelyzetet. Rendezhetünk egyéni és csapatversenyeket. Az értékelés történhet úgy, hogy ki az, aki meghatározott számú kísérletből a legtöbbször ért el sikeres találatot, vagy úgy, hogy kinek sikerül a meghatározott számú találatot előbb teljesíteni.

• Célbadobás célkerettel: Minden játékosnak van egy teniszlabdája. A kapura egy célkeretet vagy annak megfelelő kötelet, karikát vagy más eszközt helyezünk. Próbálkoznak a célba találni a labdát. Az több találatot elérő csapat nyer. A játékot többfél változatban is lehet játszatni.
• Medicinlabda kidobó: Két csapatot alkotunk. A pálya közepére hosszában egy vagy két padot helyezünk. A padokra kisebb és nagyobb medicinlabdákat helyezünk. Minden csapat a saját térfelén helyezkedik, 6-10 méterre a középen elhelyezkedő pad(ok)tól. Minden tanulónak labda van a kezében. A feladat a medicinlabdát eltalálni, hogy az az ellenfél térfelére essen. Az a csapat nyer, akinek a végén kevesebb medicinlabda található a térfelén.

Mozgással járó játékok

Mozgócélra történő célbadobó játékok: Ebbe a csoportba tartoznak azok a játékok, amelyeknél az eltalálandó cél mozgásban van. A cél ezeknél a játékoknál általában másik játékos vagy ellenfél csapat tagjai. Ezeknél a játékoknál szivacskézilabdát használjunk.

• Utolsó emberig: A játékosok a játéktéren szétszórtan helyezkednek el. A játékvezető közéjük dobja a labdát, és aki elfogja, az célozhatja a többieket. Akit eltalálnak, kiesik a játékból. Győztes, aki utoljára marad.
• Vadász és menekülő (egyéni): A játékosok közül kijelölünk egy vadászt, akinél van a labda és egy jelzőszalag. A többi játékos a menekülő. A vadász labdavezetéssel haladva próbál valakit eltalálni a labdával. Akit eltalál, az a játékos is vadász lesz és felvesz egy jelzőszalagot. Ettől kezdve a vadászok már nem vezethetik a labdát, hanem átadásokkal közelíthetik meg a menekülőket. A találati felületet előre meg kell határozni és csak az érvényes.
• Vadász és menekülő (csapat): Két csapatot alakítunk. Az egyik csapat a kidobó (vadász), a másik a menekülő csapat. A kidobó csapat tagjai a játéktéren szétszórtan elhelyezett karikákban helyezkednek el. A másik csapat tagjai az egyik alapvonal mögött sorakoznak fel. Sípjelre a menekülő csapat első játékosa befut a játéktérre, és ott addig menekül, amíg el nem találják. Ha eltalálták, a másik alapvonalon keresztül el kell hagynia a játékteret. A találat pillanatában a menekülő csapat második tagja fut a játéktérre, ettől kezdve már őt célozzák. A játékvezető méri, hogy mennyi idő alatt sikerült minden játékost kidobni. Utána szerepcserével a másik csapat is végrehajtja a feladatot.
• Körben kidobó: Két csapatot alakítunk. Az egyik csapat a kidobó a másik a menekülő csapat. Csapat létszámtól és terem méretétől függően felrajzolunk egy kört. Ebben a körben helyezkednek el a menekülő csapat tagjai. A kidobók a körön kívül állnak. A kidobó csapat kapja a labdát és feladata, hogy a másik csapat tagjai minél gyorsabban kidobja. Akit eltaláltak elhagyja a játékteret. A játékvezető méri, hogy mennyi idő alatt sikerült minden játékost kidobni. Utána szerepcserével a másik csapat is végrehajtja a feladatot. A menekülők nem érinthetik a labdát, minden labdaérintés (földről felpattanó, elfogott, átadás közben megérintett, társról átpattanó) találatnak számít, ha a dobás szabályos volt. A menekülő játékosok nem hagyhatják el a kört csak ha már eltalálták.
• Két tűz között (fogolytanyával): Két csapatot alakítunk. Az egyik csapat a kidobó, a másik a menekülő csapat. A kidobó csapat kapja a labdát és feladata, hogy a másik csapat tagjai minél gyorsabban kidobja. Akit eltaláltak elhagyja a játékteret. A játékvezető méri, hogy mennyi idő alatt sikerült minden játékost kidobni. Utána szerepcserével a másik csapat is végrehajtja a feladatot. A játékosok két csapatban, a két térfélen helyezkednek el. Az alapvonalak mögött kijelöljük a pálya szélességében a fogolytanyát. A két csapat tagjai közül kiválasztott csapatkapitányok az ellenfél térfele mögött levő fogolytanyában helyezkednek el. A kezdőjátékos az ellenfél játékosaira dob. Ha valakit eltalál, az fogoly lesz, és a csapatkapitánya után megy az ellenfél mögötti területre. A további játékfeladat a labda megszerzése, és azzal az ellenfél egyik játékosának kidobása. Vonatkozik ez a csapatkapitányokra és a foglyokra is. Ugyanis az ellenfelet „két tűz közé" lehet szorítani, és a fogolytanyáról is lehet kidobni játékost. Amikor már a csapat valamennyi játékosa fogoly lett, a csapatkapitány áll be a játéktérfélre.
• Kidobó játék egy percre: Két csapatba osztjuk a tanulókat, az egyik megkülönböztető trikót húz. A feladat az, hogy egy perc alatt minél több játékost dobjon ki az ellenfél csapatából. A pattintott kidobás nem érvényes.
• Labdaszerző verseny: A tanulók a félpálya vonalára helyezkednek egymás mellé. A középen kijelölt területen labdák vannak. Jelre minden tanuló igyekszik magának labdát szerezni. Aki labda nélkül maradt az kiesik a játékból.
• Akadálypálya labdavezetéssel: A tanulók létszámától függően csapatokat alkotunk, akik a kapuelőtér-vonal mögött egy oszlopban helyezkednek el. Az első bója távolsága az első tanulótól 5 méter. Jelre az első tanuló labdavezetéssel, szlalomfutással kerüli a bójákat. A bóják megkerülése után egyenes vonalú futással, labdavezetéssel futnak visszafelé és átadják a labdát a következő tanulónak, aki megismétli a feladatot. Az a csapat nyer, akinél elsőnek befejezik a tanulók a feladatot.
• Labdavezetés „megfagyós” játék: A tanulók labdával a kézben tetszőleges irányban labdát vezetnek az egész pálya területén. Ha a játékvezető sípol, a játékosok „megfagynak”.

Labdaátadás és labdatartás játékok

• Átadásos labdatartó játék: Két csapatra osztjuk a tanulókat. A játékosok számától függően játszhatjuk a 9-es vonalon belül vagy akár fél pályán is. A feladat, hogy a csapat igyekszik minél több átadással, minél hosszabb ideig maguknál tartani a labdát. A játék mehet időre vagy bizonyos számú átadás végrehajtása eléréséig is.
• Labdázás a 9-es vonalon: Két csapatot alkotunk. Az egyik csapat tagjai labdával a kézben a saját szabaddobási vonalukon belül helyezkednek. A másik csapat pedig kitámadva a 9-es területéről igyekszik a megadott szabályok keretein belül megakadályozni a támadó játékosokat a továbbhaladásban. A játéknak akkor van vége, ha az összes labdás játékos átért az ellenfél területére.
• Guruló labdák gyűjtése: Két csapatot alkotunk. Mindkét csapat játékosai a saját kapuelőterükben helyezkednek. A pálya közepén (padon, zsámoly tetején, stb.) labdák helyezkednek, pontosan annyi ahány tanuló van az ellenfél csapatában. A feladat az ellenfél zsámolyába igyekszik átvinni őket. Az a csapat nyer akinek kevesebb labda maradt a zsámolyában. A játékot többféle változatban is lehet játszatni.
• Labdázás körben: A tanulók egymás mellett helyezkedve kört alkotnak. A két egymástól legtávolabban (átellenesen) álló tanulónál labda van. Feladatuk átadni a labdát a mellettük álló tanulónak, aki továbbítja azt a mellette lévőnek, és így tovább.

Fogójátékok

• Páros fogójáték: Helyszín: fél kézilabda pálya. Két tanuló kezdi a játékot fogóként. A kezüket fogják és igyekeznek a meghatározott területen belül megfogni a többi tanulót. Akit megfogtak, harmadikként csatlakozik a pároshoz.
• Hármas fogó: Helyszín: fél kézilabda pálya. Három tanulóból álló csoportok alakulnak. Egy tanuló a fogó. Akit megfogtak az a tanuló lesz a fogó. A tanulók szabadon mozoghatnak a kijelölt területen.
• Szabad mozgású fogó: A tanulók szabadon mozoghatnak a kijelölt területen. Egy tanuló a fogó. Amint a fogó játékos továbbállt felállnak és folytathatják a játékot.

Kontakt játékok

• Kiszorítás a körből: A tanulók párosával labdával a kézben a hátuk mögött egy 2 méter sugarú körben helyezkednek. Vállukkal igyekeznek kiszorítani a párjukat a körből. Az a játékos nyer, akinek sikerült kiszorítani a társát.
• Labdakivétel: A tanulók párosával helyezkednek el. Minden párnak egy labdája van, amit mindketten két kézzel fognak. Cél a társ kezéből a labdát kivenni. Az a játékos nyer, aki többször kivette a társa kezéből a labdát.

tags: #kezilabda #jatekok #gyerekeknek

Népszerű bejegyzések:

• A valódi csapatmunka titka
• A legendás otthon históriája
• Serdülő B Országos Bajnokságok
• A zene, amely összeköt
• Nézze élőben a Southampton – Arsenal FA Kupa meccset