Kapura lövés felugrással kézilabdában
A kézilabdában a kapura lövés az egyik legfontosabb és leglátványosabb eleme a játéknak. A felugrásos lövés pedig különösen hatékony és esztétikus megoldás lehet, amely sokszor a védőkön is átsegíti a támadót.
A felugrásos kapura lövés technikai elemei
A felugrásos lövés technikai kivitelezése alapvetően az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül. Ez tekinthető a dobástechnika alapmodelljének, valamint a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnikának. A felugrásos lövés oktatása akkor kezdhető meg, amikor a játékosok már magabiztosan tudják végrehajtani a talajon történő dobásokat.
A mozgás során a lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezután a csípő fordul befelé, a dobókar pedig előrecsapódik. A labdát röviden vagy köríves felkészítéssel kell előkészíteni, ezzel egyidőben történik a váll befordítása. A felkar vízszintes helyzetben, legalább derékszöget zár be az alkarral, de nem teljesen nyújtott. A labdátlan kar enyhén behajlítva helyezkedik el a test előtt. A felkészítés röviden történik.
Gyakorlatok a felugrásos lövés fejlesztésére
A felugrásos lövés elsajátításához többféle gyakorlat létezik, melyek fokozatosan építik fel a mozgást és fejlesztik a technikai elemeket.
1. Keresztmozgásból történő kapura lövés
Ebben a gyakorlatban a három középső támadó áll fel szemben a két belső védővel. Az irányító játékos a J2-től kapja a labdát. Az átvett labdával elindul a B2 támadó társa elé. Miután lepasszolta B2-nek a labdát, bemozog a jobb hármas védő elé. Ezzel egy időben, most már az átvett labdával a kézben, a B2 a J2 felé mozog. A labdát úgy adja tovább a mögötte ütemkülönbséggel érkező J2-nek, hogy közben zárja a bal hármas védőt. A gyakorlat befejezéseként J2 a labdával felugorva lő kapura a kettős elzárás felett.
2. Előny- és területszerzési szándék kialakítása
Ebben a gyakorlatban a támadók részéről már feltételezzük egyfajta előnyszerzési szándék kialakítását. Eredendően két védő helyezkedik el a három középső támadóval szemben. Ebben az életkorban a gyerek számára elsődlegesen nem az elzárás ténye és végrehajtása jelenthet gondot, hanem maga a védőjátékos kimozdítása a saját pozíciójából. Éppen ezért maga a gyakorlat már eleve kierőszakolja a támadókból az esetleges területszerzési kényszert, azonos létszám esetén már jóval nehezebb feladat lesz. A gyakorlatot meg lehet csinálni eleinte védők nélkül mindaddig, amíg nem tisztul le a fejekben a labdával történő mozgások lényege.
Az irányító játékos középen áll a labdával, a kaputól 12-13 méterre. Elé mozog a bal oldali átlövő (B2), aki a labdát az IR-tól kapja. Az IR játékos a labdaátadást követően balra, nagy ívben elindul labda nélkül. Ez idő alatt a B2 labdával bemozog a J2 elé, és miután átadta a labdát a J2-nek, elzárja a J2 előtt elhelyezkedő védőjátékost. A J2 az átvett labdával arra törekszik, hogy szűken a zárás mellett magára kényszerítse a másik védőt. Ezt lövési vagy rátörési szándék kimutatásával érheti el.
3. Mozgások és labdaátadások kombinációja
A rajz alapján a játékosok párokban állnak fel egy labdával, átlövő, illetve irányító pozícióba. A jelzések szerint kell a labdát átadniuk egymásnak. Eleinte ne mozgassuk őket a labdával. Jeltől jelig kell mozogniuk, és átvenni, majd továbbítani a labdát. Az átlövőnek pontosan kell áthajítani a labdát a jelhez érkező irányítóhoz, aki rögtön visszaadja a jelhez mozgó átlövőnek. Az átlövő az így átvett labdával a kézben, labdaleütéssel vagy a nélkül, a kettes védő külső oldalán áttöréssel lő kapura. A játékosok minden kísérlet után helyet cserélnek.
Ebben a feladatban az átlövő labdaleütéssel érkezik a jelzésig, az irányító pedig tempóra indul el a labda átvételére. Az irányító felugrásos lövéssel lő kapura az átvett labdával a szaggatott vonalról.
4. Irányító-átlövő-beálló kapcsolat gyakorlása
Ebben a gyakorlatban három olyan jelzésre lesz szükség, amelyek a képzeletbeli védőket szimbolizálják. Eleve úgy kell elhelyezni ezeket a tárgyakat (például székeket), hogy a távolságuk már egyfajta üzenet legyen a mozgások terjedelme és iránya terén. Bal oldalról számítva, helyezzünk el egy kettes és két hármas védőt 7-8 méteren. Az előző gyakorlathoz képest állítsunk be az oldalvonaltól távolabbi hármas védő elé vagy mögé egy beálló játékost. Később a gyakorlat szempontjából jelentősége lesz annak, hogy a beálló a védő előtt vagy mögött helyezkedik el.
A gyakorlat eleje hasonló az előző feladathoz. Szintén az átlövő „húzza” a labdát az irányítónak, aki vagy kapura lő, vagy megjátssza a beállót a hármas védő mögött. Tehát az irányító választását a beálló helyezkedése dönti el. Ha a beálló a hármas védő elé áll, abban az esetben az irányító kapura lő. Ha a beálló a védő mögött áll, az irányító bejátssza neki a labdát. Később, a passzív hármas védő helyére beállíthatunk egy aktív védőt is. Ebben az értelemben mindig a védő fellépése vagy a vonalon maradása jelenti a választást. Kilépő védő esetén bejátszás, vonalon maradó esetén átlövés következik.
A labda nélküli mozgás fontossága
A labda nélküli helyezkedés fél és egész pálya esetén is kiemelkedően fontos. A labda nélküli gyerekek mozgatása a játékok során igen tanárt próbáló feladat, ugyanakkor nagyon hálás is. Haladva a képzés folyamatában, a legegyszerűbb szituációs játéktól egészen a gyors koordinációt vagy jó reakciógyorsaságot igénylő gyakorlatig, mind-mind azt célozza meg, hogy a gyerekek labda nélkül, a., b., c., d. helyezkedésükkel segítsenek a labdát birtokló társuknak.
A fél pályán történő eredményes labda nélküli mozgás jóval nehezebb, hiszen maga a játéktér kisebb, mint az egész pálya. Ezért több és gyorsabb mozgásra van szükség, mint a nagyobb területen.
Taktikai elemek és védekezés
A támadás utáni gyors visszarendeződés ma már kötelező feladat mindenkinek, aki győzni akar. A kapu felületét védeni kell a távoli lövések ellen is. A magasra tartott kar már segítség lehet a kapuban állónak.
Handball How to hold a ball #1
A kézilabdázásban a kapura lövések formáira számos felosztás létezik. A technikai kivitelezés az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül. A felugrásos vagy beugrásos lövést is gyakran alkalmazzák. A bedőléses lövés leggyakrabb a beállók által alkalmazott lövésforma. A cselezések pedig az ellenfél megtévesztésére szolgálnak, a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A labdával végrehajtott cselek, mint az indulócselek és az irányváltoztatások, szintén lényeges elemei a játéknak.
tags: #kezilabda #kapura #loves #felugrassal
