Tóth Ildikó – Egy klasszis kézilabdakapus pályafutása és a név öröksége a sportágban
A magyar kézilabda története során számos tehetséges játékos tűnt fel, akiknek a neve mindmáig élénken él a szurkolók emlékezetében. Köztük van az "Ildikó" név is, amely több kiemelkedő sportolót is takar. Ritka, akár a fehér holló, hogy a vezeték- és keresztnév is azonos, ám a női kézilabda élvonalban erre is volt példa: együtt, egy csapatban (Építők SC) is szerepelt két Horváth Ildikó. Horváth Ildikó, becenevén „Bubi”, aki beállós poszton is megfordult a válogatottban, számos sikert ért el pályafutása során, többek között a BHG és az Építők csapatában is. A válogatottban hatvanhétszer léphetett pályára, és bajnoki címet is nyert a Ferencvárossal. Pályafutása során kiemelkedő volt a sportszeretet, ahogy ő maga fogalmazott: „Ameddig csináltam, mindig élveztem a játékot, egyszerűen imádtam kézilabdázni.”
De miközben a Horváth Ildikó név gyakorisága is kiemelkedő volt, a magyar kézilabdában Tóth Ildikó neve - különösen kapusposzton - hagyott igazán maradandó nyomot. Tóth Ildikó maradandó benyomásokat hagyott a kézilabdázás iránt komolyabban érdeklődő szurkolókban. Pályafutása legszebb éveit Debrecenben töltötte, és egy igazi klasszis kapusként vonult be a sportág történetébe. A közelmúltban egy telefonbeszélgetés során kiderült, hogy a hölgy Sopronban él, majd egy jól megszervezett vonatozást követően személyesen is tudtunk hosszabban beszélgetni vele.
Az első lépések és a különleges döntés: miért kapus?
Ildikó gyerekként Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban ismerkedett meg a kézilabdával. „A korábbi évekből leginkább Karmanóczki János bácsira emlékezem szeretettel, aki a testnevelő tanárom volt a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Ő szerettette meg velem ezt a labdajátékot, a kapuba viszont önszántamból akartam beállni.” A döntés mögött egy egészen különleges ok húzódott meg, amiről így mesélt: „Nevetni fog, de azért akartam éppen kapus lenni, mert a hálóőrök mindig más színű dresszben védtek, mint a mezőnyjátékosok.”
A gimnáziumi labdázgatás mellett Ildikó rendszeresen szerepelt a megyebajnokságban érdekelt Nyíregyházi Spartacusban is. Valószínűleg onnan szólhatott valaki a fradistáknak, hiszen harmadikos gimnazista volt, amikor a Ferencváros vezetői megkeresték és hívták, hogy jöjjön a Fradi junior csapatába kézilabdázni. Itt dolgozott a másik, kedvenc edzője, Szilágyi Pálné, Csuri néni. Akkor a felnőtt zöld-fehér csapat nagyon jó erőt képviselt, ez is motiválta, hogy naponta láthatta őket Elek Gyula bácsi irányításával edzeni. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult, osztálytársa volt például a színész Mácsai Pál is.
Tatabánya és Bartalos Béla, a mentor
A Fradi után Ildikó Tatabányára került, egy olyan környezetbe, amely kulcsfontosságúnak bizonyult pályafutásában. „Bartalos Bélán keresztül érkeztem a bányászvárosba. Béláék Nyíregyházán szerepeltek egy tornán és valaki ott hívta fel neki rám a figyelmét. Számomra igen szerencsés volt ez a találkozás, mivel Béla sokat foglalkozott velem, ő csinált belőlem kapust. Pályafutásom során neki köszönhetek a legtöbbet.” A tatabányai évek alatt Laci bácsi, a csapat edzője is kiemelkedő volt: „Laci bácsi nagyon jó edző volt, változatos edzéseket tartott, nagyon élveztem a foglalkozásait, bár én személy szerint inkább Bélát bálványoztam.” Laci bácsinak volt egy nagyon érdekes szokása is: meccsek előtt mindenkit behívott egyesével a szobájába és mindenkinek ugyanazt bizonygatta: „te vagy a legjobb, te vagy a legjobb, csak te tudod megnyerni a meccset!”
Bartalos Béla támogatásának köszönhetően két év alatt stabil NB I-es játékos lett. Ezt követően Komáromi Ákossal együtt érkeztek Debrecenbe, a Hajdúságba, ahol Ildikó pályafutásának legszebb és legsikeresebb éveit töltötte. Az első évben a legfőbb "szurkolnivalója" arra irányult, hogy a LOKI ne essen ki az NB I-ből, mert akkor nyilván szélnek eresztették volna az állományt. Szerencsére ez nem történt meg, és Debrecen a sikerek otthonává vált számára.
Debreceni sikerek és a válogatottság
Debrecenben lett bajnok- és többszörös kupagyőztes együttes tagja. Ahogy elmondta: „Sok, nagyszerű élményem fűződik a kézilabdás pályafutásomhoz, de ezek nagy többsége Debrecennel kapcsolatos. Ott lettem bajnok- és többszörös kupagyőztes együttes tagja és én alapvetően szeretem azt a várost. Ha az életem úgy alakulna, hogy holnap költöznöm kellene Debrecenbe, ez egy pillanatig nem okozna gondot.”
Dr. Simkóné Tóth Ildikó a DMVSC 53-szoros válogatott kézilabdakapusa volt, aki például a giesseni mérkőzésen, a Lützellinden ellen a mezőny legjobbja volt. A DVSC dicsőségfalán is szerepel a korábbi klasszis kapus, akinek statisztikája lenyűgöző: 276 mérkőzésen 1 gólt szerzett a DVSC színeiben, és a szurkolók egyik kedvence volt.
A válogatottban töltött időszakhoz azonban vegyes érzések fűzték: „Érdekes módon a válogatottságokhoz nem fűződnek különösebb élmények. Voltam válogatott Csik Jancsinál, Barabás Zsoltnál és Szabó Patyinál is, de ott soha nem éreztem úgy magamat, mint Debrecenben. Valószínűleg azért, mert ott soha nem lettem meghatározó játékos.” Egy konkrét negatív esemény is mindmáig benne maradt: „Amikor a válogatott Kínába készült, kőkeményen végigdolgoztam az edzőtábort és jó formában is voltam, mégis Ácsbog Mari utazott helyettem. Hát ezt bizony nehéz volt akkor megemésztenem.”
A DVSC 1995-ös EHF Kupa győzelme - Egy történelmi siker
Debrecenben 1995 tavaszán sokadjára tört ki a kézilabda kupaláz, mert ismét karnyújtásnyira került a nemzetközi győzelemtől a Loki - akkori nevén a DVSC Symphonia. A csapat a hihetetlenül drámai körülmények között, hazai pályán elbukott EHF-kupadöntő után megfogadta, hogy a következő szezonban nem ereszti el a serleget. Köstner Vilmos vette át a vezetőedzői posztot Komáromi Ákostól. A csapat menetelni kezdett, és újra eljutott a nagy álom előszobájába. Az óriási meccseket sejtető döntőben a friss norvég bajnok Bäkkelagets Oslo ellen kellett megmérkőzniük. A norvégok a rájuk jellemző határtalan önbizalommal álltak a meccshez. A Hódos poklában gyorsan ellépett 3-0-ra a Loki, Csapó Erika vezetésével. Az első mérkőzésen hat találattal is vezetett a Loki, de a vendégek feljöttek két gólra. A visszavágón több mint hétezer, a skandináv temperamentumhoz képest igencsak hangos néző és egy roppant elszánt, agresszív, nyitott védekezéssel operáló ellenfél várta a Lokit. Az elején a debreceniek még vezettek is, a félidei kétgólos norvég előny sem volt aggasztó. Az EHF-kupa-győztes csapat névsora ekkor: Borók Rita, Csapó Erika, Csirinyi Csilla, Deák Melinda, Halcsík Ildikó, Horváth Beáta, Horváth Ildikó, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Nyilas Tünde, László Krisztina, Rozsos Krisztina, Sándorné Sipos Éva, Irina Szamozvanova, Szász Mária, Szopóczy Brigitta, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit.
1995 - Bakkelagets Oslo - DVSC 30:22 (14:12)
Hollandiai kaland és a sportág utáni élet
Harmincéves korában, „alapvetően kifelé mentem a játékból”, ahogy Ildikó mondja, mégis egy új kalandba vágott bele Hollandiában, a Roermond csapatában. „Jó kalandként éltem Hollandiában, a Roermondnál erős csapatunk volt, bajnokok is lettünk.” Abban az időben nem lehetett csak úgy ki-be szaladgálni Nyugatra, így számos érdekességgel találkozott, és nem bánta meg a döntést. A hollandok nagyon szerették a három magyart - Szilágyi Katit, Nagy Zsuzsát és őt -, és tetszett nekik, hogy egy kisebbített Hypobankot képviseltek játékerőben. A majdnem négy év alatt mindig ők voltak a holland bajnokok, bár az Európa Kupában nem tudtak komolyabb eredményt elérni.
A kézilabda abbahagyása után Ildikó új sportágakba vágott. Harminchárom évesen kezdett el teniszezni, rendszeresen és nagy kedvvel játszott a vendégekkel, akik közül többen is dicsértek és komoly eredményeket jósoltak neki a szeniorok között. Öt éven belül megnyerte az országos egyéni bajnokságot a 35-40 évesek között, a döntőben egy korábbi válogatottat, Lukács Évát legyőzve. Egészen 2017-ig versenyzett. A tenisz mellett a síelés is nagy szerelem lett számára. „Két sportág érdekelt volna nagyon. A tenisz és a sí. Egyiket sem engedte Ákos, mert sérülésveszélyesek.” Amint abbahagyta a kézilabdát, azonnal elkezdett teniszezni és síelni is. „Az öt térdműtétem ellenére mindmáig lejövök a fekete sípályákon is.”
Jelenleg Tóth Ildikó "kínzóeszközök" között tölti napjait: a Vas megyei Bükfürdőn egy fitness-centrumot vezet. Bükfürdő, a Szombathely melletti kis település ragyog, virágzik, mert a csodavíz, melyet egy legenda szerint olajat keresve fúrtak a mélybe, vonzza a gyógyulni vágyókat.
Ildikók a Masters Kézilabdában
Az "Ildikó" név továbbra is feltűnik a kézilabda világában, még a szenior kategóriában is. A masters kézilabda Európa-bajnokságon több magyar siker is született, és számos Ildikó neve megjelent a győztes csapatok névsorában. Az Angyalok +33-as aranyérmes csapatában szerepelt Jakabné Tóth Tímea és Megyes Ildikó, míg az Angyalok +43-as csapatában Lázár Ildikó volt a tagja a szintén aranyérmet szerző együttesnek. Ez is bizonyítja, hogy az "Ildikó" név továbbra is szorosan kötődik a magyar kézilabdához, generációkon átívelve.
tags: #kezilabda #kapus #ildiko
