A Kézilabda Kapusok Képzése és Edzése: Elmélet és Gyakorlat

A kézilabdajátékban a kapus posztja kulcsfontosságú, teljesítménye nagy mértékben kihat a csapattársak és az ellenfelek pszichikai állapotára. Egy jó kapus lendületet adhat és egy közepes képességű csapatot is versenyképessé tehet. Nem csupán a futball-, de a kézilabdapályák környékén is megannyiszor hallik a közhely: végy egy jó kapust!

A speciális kapus képzés hiánya miatt szomorú a tény, hogy a klubok többségének nincs pénze külön kapusedzőre. Az edzők zömét a testnevelési szakokon a mezőnyjátékosok képzésére tanítják meg, így ehhez értenek: a taktikához, a stratégiához, a csapatrészek együttműködéséhez, a párbeszédhez és a lövések technikájához. Célirányos, szisztematikus kapusképzést zömmel nem kapnak. A kiválasztásuk főleg a fiatalabb korosztályoknál sokszor véletlenszerűen történik. Aki kevesebbet tud eleinte futni, vagy nem fél a labdától, sokszor kerül a kapuba. Ritkábban az, aki maga választja ezt a posztot. Ha bekerül a kapuba, akkor pedig az általános tapasztalatok szerint eleinte kevesebb konkrét szakmai instrukciót kap, mint egy mezőnyjátékos. Így - szisztematikus képzés híján - lassabban fejlődik, mint a mezőnyjátékosok, ezért a legtöbb csapatban „gyenge poszttá” válik, holott mérkőzéseket elsőrendűen fontos lenne a jó kapusteljesítmény.

A „K” héten a korábbi 78-szoros válogatott kézilabdakapus, Bakos István tartott órát a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem MSc kézilabdaszakedző-képzésére járó hallgatóknak. Mint ismert, a kézilabdaberkekben csak Nyuszinak becézett szakember pályafutása befejezése után edzősködésre adta a fejét, és kapusedzőként is lenyűgöző sikereket ért el: a Dunaferr női csapatával a Bajnokok Ligájában és az EHF-kupában is győzelmet ünnepelhetett, a Győri Audi ETO KC-val magyar bajnok és kupagyőztes lett.

A Kézilabda Kapus Személyisége és Képességei

Bakos István a jó kézilabdakapus ismérveiről a következőket mondta: „A legfontosabb, hogy a felkészülés négy szintjén - kondicionális, technikai, taktikai és mentális - a kapus mindig a maximumra törekedjen, illetve tanulja meg kezelni a feszültséget. A kiváló kapus többek között legyen alázatos, szerény, bátor, bizakodó, céltudatos, továbbá minden edzésen és mérkőzésen a legtöbbet akarja kihozni magából, bírja a versengést és szeresse a győzelmet. Legyen igényes, tudjon összpontosítani és nyomás alatt is jól teljesíteni, tanuljon folyamatosan, és merje vállalni a felelősséget.”

Ezeken felül a kapusnak rendelkeznie kell ruganyossággal, lazasággal, jó reflexekkel és nyugodtsággal. Persze arra is szükség van, hogy a meccsek alkalmával el tudja érni azt a bizonyos felfokozott állapotot. Főleg azért, mert hatalmas a teher a kapuson.

A szakember szerint a felnövekvő kapusedző-generációnak alázatosnak, szerénynek, derűlátónak és türelmesnek kell lennie, folyamatosan képeznie kell magát, valamint változatos és igényes edzésmunkát kell végeznie. Elengedhetetlen, hogy a kapusedző akkor is álljon ki tanítványa mellett, ha rosszul teljesít. Folyamatosan arra törekszünk, hogy olyan edzőkkel dolgozzunk, akik nemcsak szakmai tudásukkal, de személyiségükkel is motiválják a fejlődést kereső fiatal hálóőröket.

A Kapus Alapvető Helyzete és Mozgása

Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védése. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott.

Az alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek kivitelezését. Az alaphelyzet részletei:

• Lábak: vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordulnak, a térdek enyhén hajlítottak, és a testsúly a talpak elülső részén egyenletesen oszlik meg.
• Törzs: egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén helyezkedik el.
• Fej: magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a játékosok mozgását.

A kapus alapmozgása tulajdonképpen alaphelyzetének kiterjesztése annak érdekében, hogy a kapu legmegfelelőbb pontján találkozzon a kapura lőtt labdával. Célszerű, ha a kapus alaphelyzetben, a gólvonalhoz közel mozogva követi a támadás irányát, figyelmének középpontjában állandóan a labdát tartja, és annak mozgásához igazítva változtatja helyét. A játékosok folyamatos hely- és helyzetváltoztatása, valamint a védendő kapu felülete megkívánja, hogy a kapus alapmozgása három dimenziójú legyen. Szélességben apró oldalazó lépésekkel mozog a kapus, melynek irányát és sebességét a támadók védőfal előtti labdaátadása határozza meg. A helyváltoztatás a mozgásirányba eső közelebbi láb oldalirányú kilépésével kezdődik, amit a másik láb talajon történő utánhúzása követ. Tehát a kapus helyezkedésének pályája ezen mozgások összegzésének eredményeképpen hasonló egy ellipszishez, melynek azonban a hátsó felét levágja a gólvonal. Erről az ellipszispályáról kiindulva hajtja aztán végre a kapus a védés különböző technikai elemeit. Az alapmozgás nagymértékben meghatározza a kapus védőmunkájának eredményességét.

Kapusvédési Technikák: Részletes Áttekintés

A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza. A kapus védési tevékenysége során számos tényezőre célszerű figyelnie, mint például a lövés távolságára és a labda magasságára.

Magas Labdák Védése

A magas labdák védése annyit jelent, mint vállmagasságban vagy a fölött érkező labdák hárítása. A kapusok kétféle módon háríthatják ezeket a lövéseket.

• Kétkezes védés: célszerű abban az esetben, ha a kapura lövési szándék korán felismerhető, és a kapusnak elegendő ideje van, mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből karjait az érkező labda irányába lendíti, miközben a távolabbi vagy lehetőleg mindkét lábról elrugaszkodik oldalirányba. A védés pillanatában a kapus kezeit és karjait a labda mögött, közel tartsa egymáshoz a lövés erejének tompítása és a biztonságos védés érdekében.
• Egykezes védés: célszerű meglepetésszerű lövések hárítására abban az esetben, amikor a kapusnak nincs elegendő ideje mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját az érkező labda irányába nyújtja, miközben az azonos oldali lábbal kilép oldalirányba. Ezzel egyidejűleg az érintőtávolság növelése érdekében a másik lábról erőteljesen elrugaszkodik.

Középmagas Labdák Védése

A középmagas labdák védése annyit jelent, mint váll- és térdmagasság között érkező labdák hárítása. Ezeknek a lövéseknek a hárítását megnehezíti az a tény, hogy ez a magasság a kézzel, illetve a lábbal védés határterülete. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját és lábát egyidejűleg lendíti az érkező labda útjába oly módon, hogy azok együttesen a lehető legnagyobb felületet takarják anélkül, hogy a labda áthaladna közöttük. A másik láb egy erőteljes elrugaszkodással a mozgásirányba tolja a testet, majd kis oldalirányú szökkenéssel segít az egyensúly megőrzésében, míg a másik kar a test síkjában történő mozgással egyensúlyoz. A védés pillanatában a kar és a láb lehetőleg együttesen érintse a labdát és rugalmas utánengedéssel fékezze annak lendületét.

Alacsony Labdák Védése

Az alacsony labdák védése annyit jelent, mint térdmagasság alatt érkező labdák hárítása. Meglehet, ez általában a lábak feladata, a biztonságosabb védés érdekében célszerű, ha a kezek szintén részt vesznek a lőtt vagy a talajról felpattanó labda megállításában. A kapu alsó részére történő lövéseknél a kapusok többféle mozgásformát is alkalmazhatnak, fontos, hogy mindegyiket kellőképpen elsajátítsák.

• Kicsúszás: a hagyományos, defenzívebb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi láb egy erőteljes elrugaszkodással az egész testet kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába tolja. A másik, ily módon tehermentesült láb kifordul a labda irányába, és a kapus - egy spárgázó mozdulathoz hasonlóan - nyújtott térddel a sarok külső részén csúszik a talajon az érkező labda irányába. Ezzel egy időben az azonos oldali kéz rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését, míg a másik kar a test síkjában a test fölé lendül az egyensúly megőrzése, valamint az esetlegesen felpattanó labda hárítása érdekében. A felsőtest a kinyúló láb fölé hajolva segíti a végtagok munkáját, az egyensúly megőrzését, valamint tovább növeli a védőfelületet. A védés pillanatában leggyakrabban a lábfej vagy az alsó lábszár érintkezik a labdával, míg pattintott lövés esetén az azonos oldali kéz állítja meg a talajon irányt változtató labdát. Ez a védőpozíció gyakran magában rejti a hátraesés veszélyét, ami megnehezíti a felállást, és így időlegesen kizárja a kapust az aktív játékból. Ezért védés közben a kapus igyekezzen a kapuelőtéren belül tartani, vagy esetleg a kapu mellé ütni a labdát.
• Kitörés: a modern, offenzívabb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi lábról elrugaszkodva a közelebbi lábbal - támadólépésszerűen - kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába lép. A kilépő derékszögben hajlítva kifordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. Amint a másik láb sarka felemelkedik, a térd a talaj felé közelít, csökkentve ezáltal a lábak közti távolságot. A lövés felőli kar szintén az érkező labda irányába lendül, növelve a védőfelületet, míg a másik kar az ellenkező oldalon egyensúlyoz. A védés pillanatában leggyakrabban a kilépő láb, valamint az azonos oldali kar alsó része érintkezik a labdával, míg a másik láb és kar rendszerint a felpattanó labda hálóba jutását akadályozza meg. Ez a jól kiegyensúlyozott védőpozíció lehetővé teszi a kapus gyors felállását és így a megszerzett labda azonnali játékba hozását.

Távoli Lövések Hárítása

Távoli lövéseket rendszerint 7-10 méter távolságról, a mezőny első harmadának középső részéről kísérelnek meg a támadók felső, elhajlásos, alsó vagy felugrásos lövéssel a védők fölötti, vagy közötti közvetlen gólszerzés reményében. Ebben a szituációban a kapus alapmozgása oly módon változik, hogy a képzeletbeli szögfelezőre helyezkedés csupán elvi alap marad. Ez esetben ugyanis a kapusnak figyelembe kell vennie a védőtársak helyezkedését, akik egyénileg vagy egy egységes védőfalat alkotva jelentős kapufelületet képesek takarni. Így a kapus jobban koncentrálhat a fennmaradó kapufelület védelmére, növelve ezáltal a labda hárításának esélyét.

Távoli lövések védésére az utóbbi években egy újfajta védőtechnika alakult ki leginkább a magas, hosszú végtagokkal rendelkező laza izomzatú kapusok körében. Alapelgondolása az, hogy az egyre gyorsabb, takarásból lőtt lövésekkel szemben a kapusnak akkor van esélye, ha minél előbb megkezdi a védési folyamatot és minél nagyobb felülettel képes takarni a lövés várható kapurészét. Ezért akkor, amikor a kapus, a lövés magasságát pontosan nem is, de az oldalt nagy valószínűséggel elővételezni tudja, súlypontsüllyesztés után az egyik irányba elindul kicsúszással. Alsó lövések védésénél a hagyományos aszimmetrikus kicsúszás mellett az úgynevezett szimmetrikus kicsúszás is elterjedőben van. Ez akkor nyújt a kapusnak gyors közbeavatkozási lehetőséget, ha az érkező lövés oldalát nem, de annak magasságát elővételezni tudja.

Szélről Érkező Lövések Védése

Szélről érkező lövések esetén a lövésszög jelentősen csökken, ami igen kedvező a kapusnak, mivel így kisebb kapufelületet kell védenie. Védőtevékenységét azonban megnehezítheti az a tény, hogy a szélsők a kapuelőtér fölé történő beugrással vagy bevetődéssel nagymértékben csökkenthetik a lövéstávolságot. A vállszéles terpesz annyira csökken, hogy a labda ne hatolhasson át a lábak között. A kapufához közelebb eső kar könyökben hajlítva, kifordított tenyérrel a fej fölé emelkedik. Mivel a kapus pusztán a kapufa mellé helyezkedve jelentős felületet képes eltakarni a kapuból, szélről érkező lövések hárításánál a testtel való védés kerül előtérbe.

• Védés a kapufánál: ezt a technikát általában a nem túl magas, óvatos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik a nagyobb biztonság érdekében közel helyezkednek a kapufához. Módosított alaphelyzetben a kapus - testmagasságtól függően - mélységben annyira mozdul előre a kapufától, hogy az esetleges ívelés védése ne okozzon számára gondot. Míg szélességben - a támadó dobókarjához igazodva - csak annyira hagyja el a kapufát, hogy a labda ne juthasson a teste és a kapufa között a hálóba. Ily módon a kapus a rövid oldalra érkező lövéseket képes pusztán jó helyezkedéssel - passzív védéssel - hárítani, míg a fennmaradó kapufelület védelmét a hosszú oldalon kinyúló végtagok mozgatásával - aktív védéssel - oldja meg. A testsúlynak a kapufához közelebb eső lábra való áttolódásával, a másik, ily módon tehermentesült láb a dobásirányba kifordulva oldalirányba kinyúlik. Míg az azonos oldali kar könyökben fokozatosan kinyúlva a fej fölül a test síkjában lefelé lendül. Ily módon lehetővé válik az alacsony labdák hárítása lábbal, míg a középmagas és magas lövések védése főként kézzel. Ennek a technikának az az előnye, hogy biztonságos, egyszerű és még a kezdő kapusok is eredményesen alkalmazhatják.
• Védés kiugrással: ezt a technikát különösen a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik igyekeznek az egész testfelületet felhasználni a védésre. Ebben az esetben a kapus a lövésszög képzeletbeli felezőjére helyezkedik, és a testtel, valamint a végtagokkal egyaránt védi a kapu rövid és hosszú oldalát. A technika előkészítéseképpen a kapus módosított alaphelyzetben süllyeszti súlypontját és karlendítéssel készül fel a kiugrásra. Majd a lövés megindításának pillanatában mély helyzetből, erőteljes elrugaszkodással a támadó dobókarja irányába ugrik, és a végtagok oldalirányú lendítésével nagymértékben csökkenti a megcélozható kapufelületet. Ily módon sok lövés tartóztatható fel testtel, illetve a sarkok védelme a test síkjában mozgó kezek és lábak segítségével biztosítható. Ennek a technikának az előnye, hogy a kitámadó kapus - mint látvány - rendkívül hatásos, meggyőző, ami gyakran elbizonytalaníthatja a beugró támadót. Továbbá a kapura lövő ellenfél nagymértékű megközelítésével jelentős kapufelület takarható.
• Visszavédés a rövid oldalra: ezt az utóbbi időben egyre gyakrabban látható védési technikát általában a nagy testű, kockázatvállalóbb kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik bátran hagyják el a kapufát a szélső lövések védésekor. Kialakulását nagymértékben elősegítette az a tény, hogy a sarokból induló szélsők erőteljes beugrását a rövid oldalon felálló kapus már nem tudja követni, és a hosszú oldal fedezetlenül marad. Ezért a kapus az ugrás irányának korai elővételezésével már eleve úgy áll fel, hogy a szögfelezőhöz képest a dobókar irányába, a hosszú oldalra helyezkedik. Ezáltal a kapuelőtér fölé beugró szélső elől testével szinte eltakarja a hosszú sarkokat (passzív védés) - és mintegy felkínálja lövésre a szabadon hagyott rövid oldalt (aktív védés). Módosított alaphelyzetében a kapus vállszéles terpeszben, a térd- és boka ízület enyhe hajlításával stabilan áll a lábán. Törzse egyenes tartásban, testsúlya a talpak elülső részén egyenletesen oszlik el, karjai könyökben enyhén hajlítva, kifordított tenyérrel kinyúlnak magastartásba. Amikor a szélső a kanyarított lövéshez felkészített labda dobóhelyzetét megváltoztatja és törzsét a rövid oldal irányába hajlítja, a kapus testsúlyát a távolabbi lábára helyezi, arról elrugaszkodik, majd a kapuhoz közelebbi láb és kéz együttes, oldalirányú lendítésével tolja a testet a dobás irányába. Ezen védési technika alkalmazásának előfeltétele, hogy a kapus jó cselezőtevékenységgel a támadót eredeti lövéstechnikájának megváltoztatására kényszerítse. Amennyiben ez sikerült, előnyre tehet szert azáltal, hogy a kapuelőtér fölé beugró szélsőnek még talajfogás előtt kell a légimunkáját átalakítani. Ez a második szándékkal, rövid oldalra végrehajtott, kevésbé pontos és erős, késleltetett lövés nagymértékben növeli a kapus védési esélyeit.

Közeli Lövések (Ziccerek) és Büntetődobások Védése

Ezen lövések közös vonása, hogy a támadó a védők mögé kerülve közelről, előnyös helyzetből hajthat végre kapura lövést. A játékos tiszta gólhelyzetbe - ziccerbe - kerül, ha a megelőző támadótevékenység eredményeképpen egy előnyös gólszerzési lehetőség kínálkozik számára a gólveszélyes területen. Ennek a klasszikus példája, amikor a játékos gyorsindítást vagy áttörést követően a kapuelőtér fölé ugrik, és csak a kapussal szemben állva, közeli lövést hajt végre a levegőből. A közeli lövések, másképpen fogalmazva „ziccerek” többféle technikával is háríthatóak.

• Szemből kapura törő támadó esetén: a kapus a gólvonalról kimozdulva süllyeszti súlypontját, majd a támadó beugrásával egyidejűleg páros lábról erőteljesen elrugaszkodik felfelé és kissé előre. A lábak térdben enyhén hajlítva a test síkjában, csípőmagassági fellendülnek, míg a karok a dobásra felkészített labda magasságában, oldalirányba kinyúlnak.
• Oldalról kapura törő támadó esetén: a kapus a támadó ugrásirányát követve mozdul el a kapufától, és törzsének a dobás oldalára hajlításával egészen a lövés megindításáig követi a dobókar mozdulatait.

A kapusnak büntetődobások hárításánál is lehetősége van többféle technika közül választani. A büntetődobásoknál a kapusnak többféle választási lehetősége is van. Ezek lehetnek a fent felsoroltak közül bármelyek, illetve az ún. gólvonalról kimozdulva, súlypontsüllyesztés után erőteljesen elrugaszkodik felfelé, és kissé előre. Döntő tényező, hogy milyen távolságra helyezkedik a kapus a büntetőt végző játékostól. Lehetősége van szinte 3 méterre megközelíteni a büntetőt végző játékost, de maradhat akár a gólvonalon is. Cselezési lehetőségei is vannak a kapusnak.

Az alábbi táblázat összefoglalja a kapusvédési technikák főbb jellemzőit:

A Kapusedző-képzés és a Kapus Akadémiák Szerepe

A tavaly nyár óta működő Kapus Akadémia igyekszik megfelelni a felhívásnak, hogy „végy egy jó kapust!”: kizárólag erre a posztra készíti fel a fiatalokat. Az ötlet részben saját, mivel az én kislányom is kapus. Viszonylag korán kezdte, s megtapasztaltuk, hogy a kapusposzt különbözik az összes többitől. A Kapus Akadémia ötlete azonban éppúgy származik Hang Györgyitől, mint Bakos Istvántól, akikkel kislányom révén kerültem kapcsolatba. Úgy éreztük, ha mindez az én lányomnál működik, más gyereknél is működni fog. A Kapus Akadémia azt a hiányosságot szeretné megszüntetni, miszerint a klubok többségének nincs pénze külön kapusedzőre.

Az Óbudai Kézilabda Sportiskola egyből felfigyelt ránk, egy teljes csoportot lefoglalt, és megtöltött a saját gyerekeikkel. Az intézmény egy úgymond „kihelyezett” tagozattal Bakos Istvánt azonnal megbízta a képzéssel. A másik csoportba szépen lassan elkezdtek jönni a fiatalok. Jelenleg tizenhat kapust edzünk. Az egyik csoport ugyebár az OKSI öt gyereke. Ők korosztályban alig térnek el egymástól: 12-14 évesek. A másik csoportban, amelyben jelenleg tízen vannak, a legfiatalabb palánta még csak tíz éves, de van olyan növendékünk is, aki betöltötte a huszonhetet. A gerinc ebben a csapatban is 12-15 éves. Főleg ez a korosztály jellemző. Náluk már sokat számít, hogy képzett kapus, vagy csak reflexből teszi a dolgát. Az önök iskolája igazán egyedülálló hazánkban, hiszen egyetlen posztra készít fel.

Jelentkezni kétféleképp lehet: a honlapunkon keresztül vagy telefonon. A honlapon megtalálható egy jelentkezési lap, amit a szülő kitölt, majd elhozza gyerkőcöt az első „bemutató” edzésre, ami természetesen ingyenes. A gyerek nézheti, de akár már ott beszállhat a tréningbe. Így már az első alkalommal megtapasztalja, milyen egy edzés, milyen a hangulat, egyáltalán tetszik-e neki a kapusság. Nincs kizáró ok a jelentkezésben.

Hang Györgyivel - aki játékosként 65-ször húzhatta magára a magyar válogatott mezét - az edzések gyakorlati részeiről beszéltünk. Labdás bemelegítéssel vagy bójás feladatokkal kezdjük a munkát, ami speciálisan a kapusoknak kitalált ügyességi és koordinációs gyakorlatokból áll. Ezután két csapatra bontjuk a kapusainkat - a kezdőkre és a rutinosabbakra -, és két kapunál külön végezzük a labdás gyakorlatokat. Az edzés legnagyobb része a kapuba koncentrálódik.

Amióta a szivacskézilabda létezik, kicsit könnyebb az edzők dolga. Ott van idő kiválasztani azokat a gyerekeket, akik nem félnek feléjük repülő labdától. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy körülbelül kilenc éves korra alakulnak ki azok a dolgok, amelyek kapussá teszik a fiatalt. Eltűnik a labdafélelem, kiélesednek a reflexek, és nem utolsó sorban megszereti a posztot. Ráadásul ekkor még kevés a rosszul beidegződött mozgás, hiszen ezeket nehezebb kinevelni a gyerekből. Minél hamarabb foglalkozunk vele, annál kevesebb lesz a rossz mozgás. Emellett a motivációra is nagy hangsúlyt kell fektetni. A pozitív dolgokat, például egy védés meg kell dicsérni, hiszen ettől lesz sikerélmény, ettől fogja jól érezni magát a pályán.

Az első célkitűzésünk az akadémia létrehozása és megszilárdítása volt, ami sikerült. Egyre többen jelentkeznek a képzésekre, nemrégiben pedig elindult az első futsalcsoportunk is. A következő célunk a logisztika fejlesztése, vagyis a növekvő igénynek megfelelni és a megfelelő hátteret biztosítani a leendő tehetségek számára. Számomra öröm, hogy egyre több fiatal, ambiciózus kézilabda kapusedző kerül a pályára és adja át tudását, tapasztalatát a holnap reménységeinek! A magyar kézilabda-válogatottak felemelkedésével kapcsolatban Bakos István határozottan és bizakodóan nyilatkozott. „Jelenleg a serdülő leányválogatott mellett dolgozom, és azt látom, hogy ebben a korosztályban nagyon sok jó alkatú és tehetséges kapus van. Ezek a gyerekek rövid időn belül sokat fejlődnek, ezért javasoltam a honi szövetségnek, hogy további fejlődésük érdekében folyamatosan figyeljék őket.”

A Kézilabdás Kapustábor Veszprémben, ahol világbajnok vízilabdakapus Nagy Viktor is megfordult, népszerű program. A visszajelzések szerint a tábor mindig az idény lezárását és a következő nyitását jelenti a résztvevőknek, ahol imádják a légkört és a kialakult közösséget. „Mikor a gyerek úgy jön haza a táborból idézem "anya még 2-szer tudok jönni Veszprémbe táborba" ez nekem sokat jelent. Nem tudom leírni, hogy ez mennyit jelent nekem.” - mondta az egyik szülő. Zozi négy éve jár a táborba, és hálásak kapusedzőjüknek, H. Gy-nek, aki anno Kohár László által vezetett kapustábort ajánlotta. „Az elmúlt négy évben kíváló szakemberek segítették a gyerekek fejlődését. Alaposan, előkészített tábor, változatos edzésmódszerekkel. Zozi rövid értékleése következik: Technikai részről nagyon jó a képzés, nagyon jók az edzők. Barátias hangulat mellett remek együttműködés. Négy év alatt rengeteget fejlődhettem a tábornak hála. Highly recomand !”

Átfogó Kézikönyv a Kézilabda Kapusok Képzéséről

Elkészült a Magyar Kézilabda Szövetség jóvoltából az első átfogó kapusedzőket felkészíteni hivatott könyv, a „Kézilabda Kapusok képzése, edzése és felkészítése ” címmel. A szerzők a magyar kézilabda meghatározó kapusikonjai és jelenleg is a legmagasabban jegyzett kluboknál, válogatottnál töltenek be kapusedzői állást. Név szerint Bíró Imre, Bakos István, Bartalos Béla, Dr. Hoffmann László, Szatmári János valamint Dr. Marczinka Zoltán, társszerző és szerkesztő. Céljuk, egy átfogó, a világon egyedülálló könyv megírása volt, amelyben összegezik tapasztalataikat és tudásukat.

Dr. Marczinka Zoltán elmondása szerint: „Személyes kihívásnak is tekintettem, hogy egy közös alkotói asztalhoz tudjam ültetni az elmúlt évtizedek kiemelkedő kapusegyéniségeit, kapusedzőit. Kinek könnyebben kinek nehezebben ment az írás, viszont ötletekből senkinél sem volt hiány. Azt azért mindenki megjegyezte, hogy a kapuban könnyebb volt… A közös munka során szépen összecsiszolódtak az alkotók, melynek gyümölcse ez a praktikus, hiánypótló könyv, ami a NEK kapusedzőképzés alap tankönyve, és reményeink szerint az egységes kapusképzés etalonja. Megtisztelő volt számomra hogy a kapuslegendák mellett társszerző lehettem és sokat tanultam tőlük a közös munka során.”

Bíró Imre hozzáteszi: „Nagy örömömre elkészült ez az egyedi könyv a kapusok képzéséről. A munka során megtisztelő volt együtt dolgozni ilyen legendás kapusokkal, jelenlegi nagyszerű kapusedzőkkel. Nem volt könnyű, hiszen mindannyiunknak megvolt és van az elképzelése a kapusok felkészítésével kapcsolatban. Végül sikerült összegeznünk és kialakítanunk a közös célokat és az ahhoz vezető úton, az általunk legjobbnak tartott módszereket. A cél a fontos, oda több úton el lehet jutni, de mikor ott vagyunk tudjuk, hogy teljesítettük és tovább lehet lépni, vagy nekem, vagy egy másik kapusedzőnek.”

Dr. Hoffmann László kiemeli: „A kapus a kézilabda játék legfontosabb szereplője, meghatározó az eredményességben, mégis csak az utóbbi időben merült fel ennek a posztnak a speciális képzése. Irodalmat ehhez szinte nem is találni, mostanáig. Nagy megtiszteltetés és öröm volt ezen a könyvön dolgozni, kijelenthetjük, hogy alapmű született! A kezdetekkor azt hittük, mindent tudunk erről, s csak a végére derült ki számunkra is, mennyi mindent nem tudunk, vagy nem vagyunk biztosak benne! Mindez folytatásért kiállt! Nagyszerű volt felidézni életünket, pályafutásunkat és beletenni ebbe a könyvbe, teljes szívvel! Köszönjük a MKSZ nyújtotta lehetőséget mindehhez!”

Ahogy a szerzők is megállapítják: „Bár mondani szokás, hogy az idő mindent megszépít, de emlékeink/emlékeim szerint hajdanán csaknem minden egyes kapus - annak ellenére, hogy külön kapusedzők nem léteztek, viszont az edzők több időt áldoztak rájuk - képzett volt. Az alaphelyzetük, a helyezkedésük és a mozdulataik a labdára, a lövésre összpontosítottak voltak, racionális reakcióik követték az új és az újabb helyzeteket. Mi is ezeken az elveken nevelkedtünk, ezeket a kritérium-normákat tartatták be velünk, a védésről, a kapus tevékenységről hasonló módon gondolkodtunk, a kapus szerepéről filozófiai felfogásunk azonos volt. Manapság egyre több helytelen, pontatlan, alaptalan mozdulatot fedezhettünk fel, de sokkal zavaróbb volt látni azt, hogy a kapus valódi funkciójától merőben elrugaszkodó magatartásformák kerültek felszínre. Sőt az egykor egységesnek tűnő, magyarosnak tekinthető szempontrendszerek sem köszöntek vissza a játéktéren. Tehát elérkezett az a pillanat, amikor az egykori alkotó kapusok összeültek, elemeztek, értékeltek, vitatkoztak s végül megírtak egy széles tapasztalatokon nyugvó, aktuális és előremutató képzési anyagot.”

tags: #kezilabda #kapus #oktato

Népszerű bejegyzések:

• Kereslet és kínálat Magyarországon
• Hévíz SK: sikerek, tervek és utánpótlás
• Stílusos Arsenal ruházat
• A Császy Zsolt nyilatkozatai körüli nyomozás
• NBA történelem, szabályok és legendák