Kézilabdakapusok: A Háló Őrzői és a Védési Hatékonyság Jelentősége
A kézilabdában a kapus szerepe kulcsfontosságú, hiszen ő az utolsó védelmi vonal a kapura tartó lövésekkel szemben. Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védése. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott.
A Kapusok Egészségének Védelme és a Vitatott Fejlövés Szabály
A sportág tavaly nyáron bevezetett szabálymódosításai közül a legvitatottabb, legellentmondásosabb, legtöbb indulatot gerjesztő passzusról nyilatkozott a Sportrádió „Bejátszás” című műsorában a kézilabda-szövetség Játékvezetői Albizottságának elnöke, Bonifert Ferenc. A szabályalkotó szándék egyértelműen a kapus egészségének a védelmét helyezte a középpontba, így nem is a szándékosságát vizsgálja, hanem a játékos felelősségét, már önmagában amiatt, hogy a kapus feje közelébe lövi az esetenként száz kilométer per óra sebességet is meghaladó labdát.
Ha a labdarúgó, a vízipóló vagy a jégkorong kapust fejen találja a lövés, a támadó játékosnak ebből annyi baja származik, hogy kimaradt a helyzet. Kézilabdában azonban jóval több. Ha akcióból, azaz leggyakrabban a szélről vagy a beálló pozíciójából követi el e hibát, akkor kétperces, ha azonban hétméteresből, akkor végleges kiállítás sorsára jut. Miközben az esetek 99 százalékában nyilván gólt akart szerezni, nem az ellenfelében kárt tenni - tehát nem a szándékáért, hanem képességbeli hiányosságáért kapja a büntetést.
A kapus fejét nem kell telibe találni a kiállításhoz, a szabály úgy szól, ha a lövésnél a labda irányt változtat, az már elegendő, tehát ha valaki meg akarja „fésülni” a kapust, annak nagyon pontosnak kell lennie.
A helyzet azonban ennyire nem egyszerű. Sőt, a témát különösen aktuálissá teszi számunkra az Izland elleni, április 12-i, hazai női világbajnoki selejtező, amelyen együttesünk addigi legjobbja, a hét kísérletéből hét gólt szerzett Klujber Katrin az első félidő hajrájában kizárást kapott - csakhogy többszöri visszajátszás után is egyértelműnek tűnt, hogy az izlandi kapus nem állva várta a labdát, hanem belemozdult a lövésbe. Ám Klujber számára ez sem volt mentő körülmény, a játékvezető a - sokak szerint helytelen - szabályt helyesen alkalmazva rekesztette ki a játékból. Bonifert Ferenc ezt a következőképpen magyarázta: „Ha a kapus a védő cselekvés közben mozog, természetesen a feje is vele mozdul, de felmentés csak abban az esetben illeti a lövő játékost, ha a kapus feje egyértelműen »kereste« a labdát. Azaz, ha ő provokálja ki a fejlövést, ha ezzel félre akarja vezetni a játékvezetőt, a közönséget.”
A videós utóellenőrzés egyébként csupán ebben az egyetlen, vélelmezett esetben engedélyezett. Minden más szituációban a játékvezetőnek kell meghoznia a döntést, nem ritkán takarásban, a pillanat tört része alatt, a mérkőzés sorsfordító fázisában. Ráadásul sajnos nem egy példát láttunk már arra, hogy egyes kapusok, eljátszva a „nagy halált”, visszaélnek e kétélű fegyverrel. Még olyan világnagyságok is, mint a dán válogatott Niklas Landin. Bonifert Ferenc egyetért azzal, hogy ez tovább nehezíti a játékvezetők helyzetét: „Kétségtelen, hogy amúgy is nagyon keskeny mezsgyén kell végigmenniük, a videózás lehetősége sokat segítene nekik a kétes szituációk helyes megítélésében. Mert például csak az büntetendő, ha először a kapus fejét találja el a labda, ha a karjáról, a válláról, a kapufáról pattan oda, azért már nem jár kiállítás.”
A Kapustechnika Alapjai és Fejlődése
A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.
Az alapállás és alapmozgás
Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek kivitelezését.
- Lábak: vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordulnak, a térdek enyhén hajlítottak, és a testsúly a talpak elülső részén egyenletesen oszlik meg.
- Törzs: egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén helyezkedik el.
- Fej: magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a játékosok mozgását.
A kapus alapmozgása tulajdonképpen alaphelyzetének kiterjesztése annak érdekében, hogy a kapu legmegfelelőbb pontján találkozzon a kapura lőtt labdával. Célszerű, ha a kapus alaphelyzetben, a gólvonalhoz közel mozogva követi a támadás irányát, figyelmének középpontjában állandóan a labdát tartja, és annak mozgásához igazítva változtatja helyét. A játékosok folyamatos hely- és helyzetváltoztatása, valamint a védendő kapu felülete megkívánja, hogy a kapus alapmozgása három dimenziójú legyen.
Szélességben apró oldalazó lépésekkel mozog a kapus, melynek irányát és sebességét a támadók védőfal előtti labdaátadása határozza meg. A helyváltoztatás a mozgásirányba eső közelebbi láb oldalirányú kilépésével kezdődik, amit a másik láb talajon történő utánhúzása követ. Tehát a kapus helyezkedésének pályája ezen mozgások összegzésének eredményeképpen hasonló egy ellipszishez, melynek azonban a hátsó felét levágja a gólvonal. Erről az ellipszispályáról kiindulva hajtja aztán végre a kapus a védés különböző technikai elemeit. Az alapmozgás nagymértékben meghatározza a kapus védőmunkájának eredményességét.
Handball Goalkeeper Training - How to hold upper corner shots - Technique explanation
Távoli lövések hárítása
Távoli lövéseket rendszerint 7-10 méter távolságról, a mezőny első harmadának középső részéről kísérelnek meg a támadók felső, elhajlásos, alsó vagy felugrásos lövéssel a védők fölötti, vagy közötti közvetlen gólszerzés reményében. Ebben a szituációban a kapus alapmozgása oly módon változik, hogy a képzeletbeli szögfelezőre helyezkedés csupán elvi alap marad. Ez esetben ugyanis a kapusnak figyelembe kell vennie a védőtársak helyezkedését, akik egyénileg vagy egy egységes védőfalat alkotva jelentős kapufelületet képesek takarni. Így a kapus jobban koncentrálhat a fennmaradó kapufelület védelmére, növelve ezáltal a labda hárításának esélyét.
Távoli lövések védésére az utóbbi években egy újfajta védőtechnika alakult ki leginkább a magas, hosszú végtagokkal rendelkező laza izomzatú kapusok körében. Alapelgondolása az, hogy az egyre gyorsabb, takarásból lőtt lövésekkel szemben a kapusnak akkor van esélye, ha minél előbb megkezdi a védési folyamatot és minél nagyobb felülettel képes takarni a lövés várható kapurészét. Ezért akkor, amikor a kapus, a lövés magasságát pontosan nem is, de az oldalt nagy valószínűséggel elővételezni tudja, súlypontsüllyesztés után az egyik irányba elindul kicsúszással. Alsó lövések védésénél a hagyományos aszimmetrikus kicsúszás mellett az úgynevezett szimmetrikus kicsúszás is elterjedőben van. Ez akkor nyújt a kapusnak gyors közbeavatkozási lehetőséget, ha az érkező lövés oldalát nem, de annak magasságát elővételezni tudja.
Magas labdák védése
A magas labdák védése annyit jelent, mint vállmagasságban vagy a fölött érkező labdák hárítása.
Kétkezes védés
Célszerű abban az esetben, ha a kapura lövési szándék korán felismerhető, és a kapusnak elegendő ideje van, mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből karjait az érkező labda irányába lendíti, miközben a távolabbi vagy lehetőleg mindkét lábról elrugaszkodik oldalirányba. A védés pillanatában a kapus kezeit és karjait a labda mögött, közel tartsa egymáshoz a lövés erejének tompítása és a biztonságos védés érdekében.
Egykezes védés
Célszerű meglepetésszerű lövések hárítására abban az esetben, amikor a kapusnak nincs elegendő ideje mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját az érkező labda irányába nyújtja, miközben az azonos oldali lábbal kilép oldalirányba. Ezzel egyidejűleg az érintőtávolság növelése érdekében a másik lábról erőteljesen elrugaszkodik.
Középmagas labdák védése
A középmagas labdák védése annyit jelent, mint váll- és térdmagasság között érkező labdák hárítása. Ezeknek a lövéseknek a hárítását megnehezíti az a tény, hogy ez a magasság a kézzel, illetve a lábbal védés határterülete. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját és lábát egyidejűleg lendíti az érkező labda útjába oly módon, hogy azok együttesen a lehető legnagyobb felületet takarják anélkül, hogy a labda áthaladna közöttük. A másik láb egy erőteljes elrugaszkodással a mozgásirányba tolja a testet, majd kis oldalirányú szökkenéssel segít az egyensúly megőrzésében, míg a másik kar a test síkjában történő mozgással egyensúlyoz. A védés pillanatában a kar és a láb lehetőleg együttesen érintse a labdát és rugalmas utánengedéssel fékezze annak lendületét.
Alacsony labdák védése
Az alacsony labdák védése annyit jelent, mint térdmagasság alatt érkező labdák hárítása. Meglehet, ez általában a lábak feladata, a biztonságosabb védés érdekében célszerű, ha a kezek szintén részt vesznek a lőtt vagy a talajról felpattanó labda megállításában.
Kicsúszás
A kicsúszás a hagyományos, defenzívebb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi láb egy erőteljes elrugaszkodással az egész testet kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába tolja. A másik, ily módon tehermentesült láb kifordul a labda irányába, és a kapus - egy spárgázó mozdulathoz hasonlóan - nyújtott térddel a sarok külső részén csúszik a talajon az érkező labda irányába. Ezzel egy időben az azonos oldali kéz rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését, míg a másik kar a test síkjában a test fölé lendül az egyensúly megőrzése, valamint az esetlegesen felpattanó labda hárítása érdekében. A felsőtest a kinyúló láb fölé hajolva segíti a végtagok munkáját, az egyensúly megőrzését, valamint tovább növeli a védőfelületet. A védés pillanatában leggyakrabban a lábfej vagy az alsó lábszár érintkezik a labdával, míg pattintott lövés esetén az azonos oldali kéz állítja meg a talajon irányt változtató labdát. Ez a védőpozíció gyakran magában rejti a hátraesés veszélyét, ami megnehezíti a felállást, és így időlegesen kizárja a kapust az aktív játékból. Ezért védés közben a kapus igyekezzen a kapuelőtéren belül tartani, vagy esetleg a kapu mellé ütni a labdát.
Kitörés
A kitörés a modern, offenzívabb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi lábról elrugaszkodva a közelebbi lábbal - támadólépésszerűen - kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába lép. A kilépő derékszögben hajlítva kifordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. Amint a másik láb sarka felemelkedik, a térd a talaj felé közelít, csökkentve ezáltal a lábak közti távolságot. A lövés felőli kar szintén az érkező labda irányába lendül, növelve a védőfelületet, míg a másik kar az ellenkező oldalon egyensúlyoz. A védés pillanatában leggyakrabban a kilépő láb, valamint az azonos oldali kar alsó része érintkezik a labdával, míg a másik láb és kar rendszerint a felpattanó labda hálóba jutását akadályozza meg. Ez a jól kiegyensúlyozott védőpozíció lehetővé teszi a kapus gyors felállását és így a megszerzett labda azonnali játékba hozását.
Szélről érkező lövések hárítása
Szélről érkező lövések esetén a lövésszög jelentősen csökken, ami igen kedvező a kapusnak, mivel így kisebb kapufelületet kell védenie. Védőtevékenységét azonban megnehezítheti az a tény, hogy a szélsők a kapuelőtér fölé történő beugrással vagy bevetődéssel nagymértékben csökkenthetik a lövéstávolságot. A vállszéles terpesz annyira csökken, hogy a labda ne hatolhasson át a lábak között. A kapufához közelebb eső kar könyökben hajlítva, kifordított tenyérrel a fej fölé emelkedik. Mivel a kapus pusztán a kapufa mellé helyezkedve jelentős felületet képes eltakarni a kapuból, szélről érkező lövések hárításánál a testtel való védés kerül előtérbe.
Védés a kapufánál
Ezt a technikát általában a nem túl magas, óvatos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik a nagyobb biztonság érdekében közel helyezkednek a kapufához. Módosított alaphelyzetben a kapus - testmagasságtól függően - mélységben annyira mozdul előre a kapufától, hogy az esetleges ívelés védése ne okozzon számára gondot. Míg szélességben - a támadó dobókarjához igazodva - csak annyira hagyja el a kapufát, hogy a labda ne juthasson a teste és a kapufa között a hálóba. Ily módon a kapus a rövid oldalra érkező lövéseket képes pusztán jó helyezkedéssel - passzív védéssel - hárítani, míg a fennmaradó kapufelület védelmét a hosszú oldalon kinyúló végtagok mozgatásával - aktív védéssel - oldja meg. A testsúlynak a kapufához közelebb eső lábra való áttolódásával, a másik, ily módon tehermentesült láb a dobásirányba kifordulva oldalirányba kinyúlik. Míg az azonos oldali kar könyökben fokozatosan kinyúlva a fej fölül a test síkjában lefelé lendül. Ily módon lehetővé válik az alacsony labdák hárítása lábbal, míg a középmagas és magas lövések védése főként kézzel. Ennek a technikának az az előnye, hogy biztonságos, egyszerű és még a kezdő kapusok is eredményesen alkalmazhatják.
Védés kiugrással
Ezt a technikát különösen a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik igyekeznek az egész testfelületet felhasználni a védésre. Ebben az esetben a kapus a lövésszög képzeletbeli felezőjére helyezkedik, és a testtel, valamint a végtagokkal egyaránt védi a kapu rövid és hosszú oldalát. A technika előkészítéseképpen a kapus módosított alaphelyzetben süllyeszti súlypontját és karlendítéssel készül fel a kiugrásra. Majd a lövés megindításának pillanatában mély helyzetből, erőteljes elrugaszkodással a támadó dobókarja irányába ugrik, és a végtagok oldalirányú lendítésével nagymértékben csökkenti a megcélozható kapufelületet. Ily módon sok lövés tartóztatható fel testtel, illetve a sarkok védelme a test síkjában mozgó kezek és lábak segítségével biztosítható. Ennek a technikának az előnye, hogy a kitámadó kapus - mint látvány - rendkívül hatásos, meggyőző, ami gyakran elbizonytalaníthatja a beugró támadót. Továbbá a kapura lövő ellenfél nagymértékű megközelítésével jelentős kapufelület takarható.
Visszavédés a rövid oldalra
Ezt az utóbbi időben egyre gyakrabban látható védési technikát általában a nagy testű, kockázatvállalóbb kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik bátran hagyják el a kapufát a szélső lövések védésekor. Kialakulását nagymértékben elősegítette az a tény, hogy a sarokból induló szélsők erőteljes beugrását a rövid oldalon felálló kapus már nem tudja követni, és a hosszú oldal fedezetlenül marad. Ezért a kapus az ugrás irányának korai elővételezésével már eleve úgy áll fel, hogy a szögfelezőhöz képest a dobókar irányába, a hosszú oldalra helyezkedik. Ezáltal a kapuelőtér fölé beugró szélső elől testével szinte eltakarja a hosszú sarkokat (passzív védés) - és mintegy felkínálja lövésre a szabadon hagyott rövid oldalt (aktív védés). Módosított alaphelyzetében a kapus vállszéles terpeszben, a térd- és boka ízület enyhe hajlításával stabilan áll a lábán. Törzse egyenes tartásban, testsúlya a talpak elülső részén egyenletesen oszlik el, karjai könyökben enyhén hajlítva, kifordított tenyérrel kinyúlnak magastartásba. Amikor a szélső a kanyarított lövéshez felkészített labda dobóhelyzetét megváltoztatja és törzsét a rövid oldal irányába hajlítja, a kapus testsúlyát a távolabbi lábára helyezi, arról elrugaszkodik, majd a kapuhoz közelebbi láb és kéz együttes, oldalirányú lendítésével tolja a testet a dobás irányába. Ezen védési technika alkalmazásának előfeltétele, hogy a kapus jó cselezőtevékenységgel a támadót eredeti lövéstechnikájának megváltoztatására kényszerítse. Amennyiben ez sikerült, előnyre tehet szert azáltal, hogy a kapuelőtér fölé beugró szélsőnek még talajfogás előtt kell a légimunkáját átalakítani. Ez a második szándékkal, rövid oldalra végrehajtott, kevésbé pontos és erős, késleltetett lövés nagymértékben növeli a kapus védési esélyeit.
Ziccer és áttörés elleni védések
Ezen lövések közös vonása, hogy a támadó a védők mögé kerülve közelről, előnyös helyzetből hajthat végre kapura lövést. A játékos tiszta gólhelyzetbe - ziccerbe - kerül, ha a megelőző támadótevékenység eredményeképpen egy előnyös gólszerzési lehetőség kínálkozik számára a gólveszélyes területen. Ennek a klasszikus példája, amikor a játékos gyorsindítást vagy áttörést követően a kapuelőtér fölé ugrik, és csak a kapussal szemben állva, közeli lövést hajt végre a levegőből.
Szemből kapura törő támadó esetén
A kapus a gólvonalról kimozdulva süllyeszti súlypontját, majd a támadó beugrásával egyidejűleg páros lábról erőteljesen elrugaszkodik felfelé és kissé előre. A lábak térdben enyhén hajlítva a test síkjában, csípőmagassági fellendülnek, míg a karok a dobásra felkészített labda magasságában, oldalirányba kinyúlnak.
Oldalról kapura törő támadó esetén
A kapus a támadó ugrásirányát követve mozdul el a kapufától, és törzsének a dobás oldalára hajlításával egészen a lövés megindításáig követi a dobókar mozdulatait.
A Kapusok Teljesítménye Számokban: Statisztikák és Példák
A kézilabdában a védési hatékonyság az egyik legfontosabb mérőszáma egy kapus teljesítményének. A statisztikák rávilágítanak, mennyire képes egy kapus a gólok megakadályozására és ezzel csapata sikeréhez hozzájárulni.
Kiemelkedő egyéni teljesítmény
A magyar női kézilabda-válogatott összes tagja emberfeletti teljesítményt nyújtott a svédek elleni 32-25-ös siker alkalmával, de az Eb-csoportrangadó legjobbjának Szemerey Zsófit választották. A magyar kapus összesen 11 lövést védett, amely elképesztő, 46 százalékos hatékonyságot jelentett. „Nagy segítséget kaptam a többiektől, nagyon jól védekeztek előttem. Óriási elánnal, és ez is kellett hozzá, mert a svédek ezt látták. Azért osztottunk pofonokat is , azok is kellettek, meg a két percek is, de a mai kézilabdához szerintem ez is kell. Elbizonytalanítottuk őket, utána már nekem is könnyebb dolgom volt, onnantól kezdve már jöttek a sablon lövések, és könnyebb dolgom volt. Nagyon sokat készültünk erre, az elmúlt hónapban, a felkészülésnél is próbáltuk már úgy felállítani a taktikát, hogy tudtuk, ez a svéd meccs kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy eljuthassunk Bécsbe és elérjük a célunk.”
Férfi kézilabda NB I. alapszakasz statisztikák (2022/2023)
A 2022/2023-as bajnokság alapszakaszában (182 mérkőzés - 26 forduló) az élvonalbeli 14 férfi csapatban összesen 43 kapus lépett pályára. Ez csapatonként átalában 3 kapust jelentett (3,1 kapus/csapat). A legtöbb hálóőr a Budai Farkasok, Budakalász és Tatabánya színeiben szerepelt a parketten (4), míg a legkevesebb a dabasi együttesnél. A 182 bajnoki mérkőzésen 14 484 kapura tartó lövésből 4 035 alkalommal tudtak védést bemutatni a kapusok, ez 27,86%-os védési hatékonyságnak felel meg.
A legtöbb alkalommal a Fejér B.Á.L.-Veszprém kapuja került a támadók célpontjává - 1 122 lövési kísérlet. A legkevesebbet pedig a MOL Tatabánya KC védelme engedte - 980 lövés a 26 mérkőzés során.
Az alapszakaszban elért védések számát az alábbi táblázat mutatja be:
| Csapat | Védések száma |
|---|---|
| OTP Bank - Pick Szeged | 351 |
| Telekom Veszprém | 334 |
| Balatonfüredi KSE | 315 |
| HSA Neka | 299 |
| HÉP-Cegléd | 295 |
| Csurgói KK | 293 |
| MOL Tatabánya KC | 286 |
| Ferencvárosi TC | 284 |
| Dabasi KC | 277 |
| HE-DO B-BRAUN Gyöngyös | 270 |
| Fejér B.Á.L.-Veszprém | 263 |
| Sport36-Komló | 258 |
| Budai Farkasok-Rév Group | 256 |
| CYEB-Budakalász | 254 |
A legtöbb védés az alapszakasz győztesénél volt - OTP Bank - Pick Szeged 351 védés (13,5 mérkőzésenként), míg a legkevesebb a CYEB-Budakalásznál csapatánál - 254 (9,8 mérkőzésenként). Nem csak a védések számában, hanem a hatékonyságban is a szegedi kapusok végeztek a rangsor elején, 33,21%-kal védtek.
Büntetődobások (hétméteresek) védése
A büntetődobások során 287 védést mutattak be a kapusok. A Fejér B.Á.L.-Veszprém hálóőrei hatástalanították a legkevesebb büntetőt - 13-at, míg a legtöbbet a Budai Farkasok-Rév Group kapuvédői - 28-at.
A legtöbb hétméteres védést elért játékosok:
- Füstös Ádám (Csurgói KK) - 16 védés
- Tomic Aleksander (CYEB-Budakalász) - 16 védés
- Kránitz Zoltán (HÉP-Cegléd) - 16 védés
Pályán töltött idő
A 43 pályára lépő kapusból összesen 12-en voltak akik mindegyik mérkőzésre nevezve lettek. A legtöbb időt a pályán Andó Arián (Balatonfüredi KSE) töltötte el - 1 051 percet állt a kapuban. A második legtöbbet játszó Holló Balázs (Csurgói KK) lett 983 játékperccel. A harmadik helyen pedig Székely Márton (MOL Tatabánya KC) végzett - 940 perccel. Az átlag játékperc tekintetében is Andó Arián végzett az első helyen. A mérkőzéseken átlagosan 42 percet játszott.
A Kézilabda Játéktér és Alapszabályai
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák.
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
- Cserevonal: A felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
Csapatösszetétel és Kapusok Szerepe
Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől eltérő mezt visel.
tags: #kezilabda #kapus #vedes #szazalek
