A Kézilabdázás Átfogó Szabályai és Játékmenete

2026.06.05

A kézilabda egy dinamikus és izgalmas labdajáték, amelyet két 7 tagú csapat (hat mezőnyjátékos és egy kapus) játszik egymás ellen. Általában fedett csarnokban zajlik, de ismert szabadban játszott változata is, sőt, egyre kedveltebb a strandkézilabda nevű változata is. A játékhoz bőr vagy műanyag borítású labdát használnak, amelyet a játékosok általában waxolnak a jobb tapadás érdekében.

A Kézilabda Története és Fejlődése

A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A játék egyik németországi úttörője Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez fűződik a sport szabályainak kidolgozása és részletes dokumentálása. A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. Ez a három kezdetleges kézilabda játék jelentős népszerűségre tett szert Európában.

Azonban mivel mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre, majd 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). A háborús időszak visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF).

A kézilabdázás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó. Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. 1966 után már csak kispályás mérkőzéseket rendeztek, a nagypályás kézilabdázás nemzetközileg megszűnt.

A Kézilabda Magyarországi Története

A kézilabda magyarországi történetét Cséfay Sándor atléta alapozta meg, aki egy európai túra során figyelt fel a különös játékra. Később 1933. március 30-án önálló szövetségként megalakult a Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetsége. A magyar férfi válogatott az 1936-os berlini olimpián szerepelt először, 1938-ban pedig világbajnoki bronzérmet szerzett. Ez jelentősen növelte a sportág népszerűségét és elősegítette számos klub létrejöttét. A második világháború jelentősen megtépázta a kézilabda sportot is, de az 1949-ben Budapesten megrendezett női nagypályás világbajnokságon a magyar válogatott mégis aranyérmet szerzett.

Az 1950-es évekre a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) már sűrű programot bonyolított évente, ekkor indult ugyanis útjára a világbajnokság, melyen elsősorban a nők szerepeltek sikeresebben. Ez idő tájt az IHF elindította a klubcsapatoknak kiírt három európai kupát. A Bajnokok kupája, az IHF kupa, és a Kupagyőztesek Európa-kupája nagyot lendített a játékosok technikai fejlődésén. 1972-ben elindult a sportág olimpiai története. Az 1980-as években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. 1994-től Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek. Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát. Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít.

A Játéktér és Felszerelése

A kézilabdát 40 méter hosszú és 20 méter széles, négyszögletes játékterületen játsszák, mely két kapuelőteret és egy mezőnyt foglal magába. A hosszabb határoló vonalakat oldalvonalnak, a rövidebbeket (a kapufák között) gólvonalaknak, illetve alapvonalaknak (kapun kívüli részek) nevezzük. Szükséges biztonsági zónát létesíteni a játéktér körül, amely az oldalvonalak mentén legalább 1 méter, az alapvonalak mögött 2 méter. A játéktér valamennyi vonala ahhoz a területhez tartozik, melyet határol. Az alapvonalak a kapufák közötti részen 8 cm szélesek, minden más vonal pedig 5 cm széles.

A Kapuk

A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. A kapukat biztonságosan kell a talajhoz vagy a mögötte lévő falhoz rögzíteni. Belső méretük: 2 méter magas és 3 méter széles. A két kapufát vízszintesen összeköti a keresztgerenda. A kapufák hátsó oldala egyvonalban kell, hogy elhelyezkedjen a gólvonal hátsó szélével. A kapufák és a keresztgerenda négyzet keresztmetszetűek, szélességük és vastagságuk egyaránt 8 cm. A kapufák és a keresztgerenda mezőnyből látható három oldalát a háttértől és a talajtól lényegesen elütő két különböző színnel kell befesteni. A kapukat hálóval kell ellátni, melyet úgy kell felfüggeszteni, hogy a kapura dobott labda normális körülmények között a kapuban maradjon.

A Játéktér Vonalai

Kapuelőtér (6 méteres vonal): A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
Szabaddobási vonal (9 méteres vonal): Egy szaggatott vonal, mely a kapuelőtér-vonaltól 3 méterre, azzal párhuzamosan van felfestve. A vonalrészek és a köztük lévő távolság egyaránt 15 cm.
7 méteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter hosszú egyenes vonal, azzal párhuzamosan. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
Kapus-határvonal (4 méteres vonal): Egy 15 cm hosszú vonal, mely közvetlenül a kapu előtt, a gólvonallal párhuzamosan és attól 4 méterre helyezkedik el.
Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a 7 méteres vonallal.
Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
Középvonal: A két oldalvonal felezőpontját köti össze.
Cserevonal: Az oldalvonal része, mindkét csapat számára a középvonaltól mért 4,5 méterig tart. Ezt a pontot a középvonallal párhuzamos, a mezőnyben és a játéktéren kívül is egyaránt 15 cm hosszú vonal jelzi.

A Játékosok és a Csapat

Csapatlétszám és Hivatalos Személyek

Egy kézilabdacsapat legfeljebb 16 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől különböző mezt visel. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól. A csapat a mérkőzés folyamán legfeljebb 5 hivatalos személyt foglalkoztathat, akik a mérkőzés alatt nem cserélhetők. Közülük egy személyt „csapatfelelősként” kell megjelölni. Ha a mérkőzés folyamán a játéktéren a játékosok száma 5 alá csökken, tovább lehet játszani.

Csere Szabályai

Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Fontos, hogy a becserélendő játékos csak akkor léphet pályára, miután a lecserélt játékos teljesen elhagyta azt. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani. A játékteret elhagyni és oda belépni csak a saját cserehelyen szabad. A csapatfelelős felel azért, hogy csak részvételi jogosultsággal rendelkező játékos léphessen a játéktérre.

Játékosok Felszerelése

A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A játékosok semmi olyat nem viselhetnek, ami vágásokat vagy horzsolásokat okozhatna, a körmöket rövidre kell vágni.

A Játékidő és a Döntéshozatal

A Rendes Játékidő

A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A játékidő a mezőny-játékvezető kezdődobásra adott sípjelével kezdődik, és a nyilvános időmérő berendezés automatikus zárójelzésével vagy az időmérő zárójelzésével végződik. Ha ilyen jelzés nem hangzik el, a játékvezető sípol és jelzi, hogy letelt a játékidő.

A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. Az óra a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon.

Time Out - Játékidő Megszakítás

A time out kötelező az alábbi esetekben:

időleges kiállítás vagy kizárás esetén;
jogos csapat-időkérés esetén (team time out);
az időmérő vagy technikai küldött jelzése esetén;
a játékvezetők között szükséges egyezetés esetén.

A körülményektől függően más helyzetekben is alkalmazható játékidő megszakítás, például külső hatásoknál (pl. a játéktér törlése), egy játékos felismert sérülésénél, egy csapat nyilvánvaló időhúzásánál, vagy ha a labda messzire kerül a játéktérről. A játékidő megszakítás alatt elkövetett szabálytalanságok ugyanolyan következményekkel járnak, mintha azokat játékidő alatt követték volna el. A játékidő megszakítást három rövid sípjellel és a megfelelő karjelzéssel jelzik az időmérő felé, aki azonnal megállítja az órát.

Mindkét csapat a rendes játékidőben, félidőnként, egy-egy egyperces csapat időkérést vehet igénybe. A holtidőt kérő csapat egyik hivatalos személye egy erre a célra rendszeresített „zöld lapot” ad át a versenybírói asztalnál a titkárnak. A holtidő kérésekor az időmérő sípjellel megszakítja a játékot, megállítja az órát, karjelzést ad, és nyújtott karral a holtidőt kérő csapat cserehelyének irányába mutat.

Döntetlen és Hosszabbítás

Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre. Ha a rendes játékidő döntetlenre áll, akkor hosszabbítás következik. A meghosszabbítás ideje 2x5 perc, 1 perc szünettel és térfélcserével. Ha a játék az első meghosszabbítása alatt sem dőlt el, akkor 5 perc szünet után a második meghosszabbítás következik, ismét 2x5 perc, 1 perc szünettel és térfélcserével.

Ha az eredmény még mindig döntetlen, akkor az érvényes versenykiírásnak megfelelően kell eldönteni a győztest, jellemzően 7 méteres dobásokkal. A dobások végrehajtásában csak játékjogosult játékosok vehetnek részt, akik a játékidő végén nem voltak kiállítva vagy kizárva. Mindkét csapat 5-5 játékost jelöl, akik az ellenfél játékosaival váltakozva 1-1 dobást hajtanak végre. A kapusok szabadon megválaszthatóak és cserélhetőek. Ha az első 5-5 dobást követően még nem dőlt el az eredmény, akkor a dobások folytatódnak ellentétes sorrenddel, és minden 5-5 dobás után a sorrend cserélődik. Az eljárás mindaddig folytatódik, amíg azonos dobásszám mellett gólkülönbség nem alakul ki.

Időntúli Dobások

Amennyiben még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás). A dobást meg kell ismételni, amennyiben a zárójelzés pontosan a szabaddobás vagy 7 méteres dobás végrehajtásakor szólal meg, vagy éppen akkor, amikor a labda az elvégzett dobás után még a levegőben van. A játékvezetők a dobás eredményét megvárva fejezhetik be a mérkőzést. Az időntúli szabaddobások közben speciális szabály van érvényben a játékosok helyezkedésére és cseréjére.

A Labda Kezelése és a Játékmenet

Általános Labdaérintési Szabályok

A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába. A labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Megengedett a labdát térdelve, ülve vagy fekve továbbjátszani, azaz ebből a helyzetből lövést végrehajtani vagy passzolni. Nem szabad a labdát egynél többször megérinteni anélkül, hogy az közben a talajt, egy másik játékost vagy a kaput érintette volna (ún. kétszeres labdaérintés, vagy dupla cselezés). A labdát lábbal vagy lábszárral (térd alatt) érinteni tilos, kivéve, ha azt az ellenfél dobta a játékosra.

A Lépésszabály - A „Lefutott Labda” Elkerülése

A kézilabdában szigorú szabályok vonatkoznak a labdával való mozgásra, hogy elkerülhető legyen az ún. „lefutott labda” (lépéshiba) vétsége. A játékos a labdát maximum három lépésig viheti. Ezt követően vagy passzolnia kell, kapura lőnie, vagy le kell pattintania. A szabályok szerint nem számít lépésnek, ha a játékos a társától kapott, levegőben elfogott labdával az egyik lábát, vagy egyszerre mindkét lábát a talajra helyezi (0. lépés). A legújabb szabályváltozás értelmében ugyanez lesz igaz abban az esetben is, ha labdavezetés után a játékos a levegőben fogja meg a labdát. Ez a 0. lépés lehetőséget ad a játékosoknak, hogy a labda megszerzése után még a megengedett lépésszám előtt megkezdjék a cselezést vagy a támadást.

Kézilabda játék: Szabályok és alapok ismertetése | Sportkalauz kezdőknek

Passzív Játék

A labdát nem szabad a csapat birtokában tartani a támadás vagy a kapuralövés felismerhető kísérlete nélkül. Ugyancsak nem megengedett ismételten késleltetni a csapat kezdődobásának, bedobásának, kidobásának vagy szabaddobásának végrehajtását. Ezt passzív játéknak kell tekinteni, amelyet a labdás csapat elleni szabaddobással kell büntetni, amennyiben a passzív tendencia nem fejeződik be. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél.

A Kapusra Vonatkozó Különleges Szabályok

A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is. A kapus akkor hagyhatja el a labdával a kapuelőteret, és játszhatja tovább a labdát a mezőnyben, ha a kapuelőtérben nem volt meg a teste és/vagy a labda feletti kontrollja. Ilyenkor a játék folytatódhat, nem kell kidobást ítélni, mint korábban.

Játékhelyzeteket Kezdő Dobások

Gólszerzés: Gólt érnek el, ha a labda teljes terjedelmében túljutott a gólvonalon, amennyiben a dobás előtt vagy alatt sem a dobó, sem a játékostársai, sem a csapat hivatalos személyei nem követtek el szabálytalanságot.
Kezdődobás: A mérkőzés kezdetekor az a csapat végzi el a kezdődobást, amelyik a sorsoláskor a labdát választotta, a másik csapat jogosult térfelet választani. A dobójátékosnak legalább az egyik lábával érintenie kell a középvonalat, a másik lábával azt nem lépheti át, és a végrehajtás helyét nem hagyhatja el, amíg a labdát nem továbbította. A kezdődobáshoz a játékvezetői sípszó akkor adható meg, ha a játékos minden testrészével és a labda is teljesen a kezdődobás körén belül helyezkedik el.
Bedobás: A bedobást végző játékosnak egyik lábával a megfelelő helyen, az oldalvonalon kell állnia, és fenntartani a korrekt pozíciót, amíg kezét a labda nem hagyta el.
Kidobás: Ha az ellenfél játékosa a kapuelőtérben guruló vagy fekvő labdát megérinti, a labda nincs játékban és a mérkőzés kidobással folytatódik.
Hétméteres dobás: A 7 méteres dobás végrehajtásakor a dobójátékos a 7 méteres dobás vonala mögött egy méterig helyezkedhet el. A dobójátékos társainak a szabaddobási vonalon kívül kell tartózkodniuk, amíg a labda a dobó kezét nem hagyta el. Az ellenfél játékosainak a szabaddobási vonalon kívül és legalább 3 m-re kell tartózkodniuk a 7 méteres vonaltól, amíg a labda a dobó játékos kezét nem hagyta el. Ha a támadójátékos labdával a kezében korrekt dobóhelyzetet foglalt el és kész a 7 méteres dobás végrehajtására, a kapuscsere már nem engedélyezhető.

Szabálytalanságok és Büntetések

A játékvezetők felelősek a mérkőzés játékszabályok szerinti lebonyolításáért, ezért minden szabálytalanságot büntetni kell. A szabálytalanságok és sportszerűtlen magatartás szigorú szankciókat von maga után, a szabaddobástól a kizárásig.

Szabálytalan csere: Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, mint hogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő.
Belülvédekezés (7 méteresek megítélése): Ha egy védőjátékos a kapuelőtérbe való belépésével tiszta gólhelyzetet akadályoz meg, hétméterest kell ítélni. Ezentúl nem csak az számít belülvédekezésnek, amikor a védőjátékos tisztán belép a kapuelőtérbe, hanem már az is, amikor a védőjátékos csak érinti a lábával a kapuelőtér-vonalat (6-os vonalat).
Büntetések fejlövés esetén: Ha a kapust hétméteres dobásnál, vagy a védőjátékost időntúli szabaddobásnál fejen lőtték, a büntetés azonnali időleges kiállítás (kétperces büntetés).
Szabálytalan játéktérre való belépések (szabálytalan csere vagy többletjátékos) esetén: Ha fennáll a vétlen csapat tiszta gólhelyzete, a játékvezetőknek vagy a versenybíróknak joga van előnyszabályt alkalmazni, így nem kell a játékot azonnal megszakítani. Az elvárás, hogy a bírók várjanak ki az akció végéig.
Hivatalos személyek szabálytalanságai: Azonnali időleges kiállítást von maga után minden olyan eset, ha egy hivatalos személy a játéktéren kívül állva véletlenül játékba avatkozik a labdát vagy a játékost megérintve, miközben a csapatának ad utasításokat.
Támadó- és védőjátékosok szabálytalanságai: A játékvezetőknek éberen kell figyelniük mindkét csapat részéről az elkövetett vétségeket. A védőjátékosok ismételten elkövetett szabálytalanságait nem szabad büntetlenül hagyni, ahogyan a támadójátékosokét sem (pl. a sipszó utáni vonalátlépés, vagy ellépés/felugrás a dobásnál, ami gól esetén érvénytelen találatot eredményez).

A Játékvezetők Szerepe és a Szabályok Értelmezése

A mérkőzést két egyenjogú játékvezető vezeti. A játékvezetők felelősek a játéktér, a kapuk és a labdák állapotának mérkőzés előtti ellenőrzéséért, és ők döntik el, hogy melyik labdával játszanak. Ezenkívül ellenőrzik a csapatok sportöltözékét, a versenyjegyzőkönyvet és a játékosok felszerelését. Gondoskodnak arról, hogy a játékosok és a hivatalos személyek száma a cserehely határain belül megfelelő legyen, és megállapítják mindkét csapatfelelős jelenlétét és azonosságát. Sorsoláskor a játékvezetők a vendégcsapatnak vagy másodikként megjelölt csapatnak ajánlják fel az első választás jogát.

A mérkőzést elvileg ugyanannak a két játékvezetőnek kell levezetnie. Ha egy szabálytalanságnál mindkét játékvezető sípol, vagy a labda elhagyta a játékteret, de a játékvezetők ellentétesen jelzik a játék folytatásának irányát, rövid megbeszélés/egyeztetés után a közösen kialakított döntés érvényes. Amennyiben nem sikerült eldönteni a játék folytatásának irányát, úgy a mezőnyjátékvezető véleménye a mérvadó. Ha a játékvezetők valamilyen okból nem tudják a mérkőzést folytatni, rendelkezésre állás esetén lehetőség van, hogy csere játékvezető vagy játékvezető páros vezesse tovább a meccset.

Friss Szabályváltozások és Pontosítások

A Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) által jóváhagyott, és 2024. július 1-jétől életbe lépett szabályváltozások, melyek a 2025-2026-os idényben is érvényesek lesznek, főként kisebb helyreigazításokat és kiegészítéseket tartalmaznak a téves értelmezések elkerülése érdekében. Vannak azonban olyan módosítások is, amelyek jelentősen változtathatnak a játékon és más játékvezetői ítéleteket eredményezhetnek.

A legfontosabb változtatások a következők:

Belülvédekezés (hétméteresek megítélése): A szabálypont változása alapján ezentúl már az is belülvédekezésnek számít, amikor a védőjátékos csak érinti a lábával a kapuelőtér-vonalat (6-os vonalat), ha tiszta gólhelyzetet akadályoz meg.
Lépésszabály: Nem számít lépésnek (0. lépés), ha a játékos a társától kapott, levegőben elfogott labdával az egyik lábát, vagy egyszerre mindkét lábát a talajra helyezi. Ez érvényes labdavezetés után, a levegőben megfogott labda esetében is.
Büntetések fejlövés esetén: Ha a kapust hétméteres dobásnál, vagy a védőjátékost időntúli szabaddobásnál fejen lőtték, a büntetés azonnali időleges kiállítás (kétperces büntetés) a korábbi kizárás (piros lap) helyett.
Kezdődobás elvégzése: A kezdődobáshoz a játékvezetői sípszó akkor adható meg, ha a játékos minden testrészével és a labda is teljesen a kezdődobás körén belül helyezkedik el.
A kapus kapuelőtér elhagyása: A kapus akkor hagyhatja el a labdával a kapuelőteret és játszhatja tovább a labdát a mezőnyben, ha a kapuelőtérben nem volt meg a teste és/vagy a labda feletti kontrollja. Ilyenkor a játék folytatódhat, nem kell kidobást ítélni.
Szabálytalan játéktérre való belépések: Szabálytalan csere vagy többletjátékos esetén, amennyiben a vétlen csapat tiszta gólhelyzete fennáll, előnyszabály alkalmazható, így a játékot nem kell azonnal megszakítani. A bíróknak várniuk kell az akció végéig.
Keretlétszám és hivatalos személyek: A mérkőzésre nevezhető játékosok létszáma 16 főre, a hivatalos személyeké öt főre emelkedett.
Edzőzóna: Formálisan meghatározták az edzőzónát, mely a középvonaltól 3,5 méterre kezdődik és az azonos oldalon lévő alapvonaltól nyolc méterre ér véget.
Labdaérintés játéktéren kívül: Nem megengedett úgy érinteni a labdát, hogy a test bármelyik része a játéktéren kívül a talajt érinti. Ennek megszegéséért az ellenfélnek kell szabaddobást ítélni.
Hétméterespárbaj befejezése: Hétméterespárbaj esetén, ha az első öt-öt dobás végrehajtása előtt egyértelműen eldől, hogy ki a győztes, nem kell befejezni a sorozatot.
Kapus szerepe: Csapatonként egyszerre csak egy játékos szerepelhet kapusként a játéktéren.
Kizárt személyek: A kizárt játékosnak és hivatalos személynek (a cserehely és játéktér elhagyása után) a mérkőzés végéig a mérkőzés helyszínén kell tartózkodnia.

tags: #kezilabda #lefutott #tav

Gödöllői Röplabda Club