Dán Kézilabda Oktatás és Tehetséggondozás: A Skandináv Modell Titkai

Dánia oktatási rendszere számos ponton kiemelkedő és irigylésre méltó, különösen, ami a sportoktatást és a tehetséggondozást illeti. Az ország felsőoktatása EU-s diákok számára tandíjmentes és a legutóbbi Universitas 21 rangsor alapján a 3. legerősebb a világon. A dán oktatási modell munkaerőpiaci alapokon nyugszik, ezért a hazaitól több ponton is eltér. Egyik legnagyobb erőssége a probléma- és projektalapú tanítás. Az itt tanuló diákok fókuszában a való életből kiemelt problémák csoportban való megoldása áll. Az órák interaktívak és beszédcentrikusak, a tanár sok esetben moderátori szerepet tölt be. A hangsúly az aktív tanulói részvételen és együttműködésen van. Az egyetemek erős kapcsolatban állnak vállalatokkal és kutatóintézetekkel, ahol szakmai gyakorlatok keretein belül a hallgatók a tanult formulákat rögtön átültethetik a gyakorlatba. Az egész országra jellemző környezetbarát és innovatív szemlélet az oktatásban is megjelenik. A StudyGuide csapata 5 partnerintézménnyel dolgozik Dániában, ahol az angol nyelvű szakok rendkívül népszerűek a külföldi hallgatók körében.

Mezei Hajnalka Tapasztalatai Dániában: A Kézilabda Életútja

A Dániasport.hu olvasói már megszokhatták, hogy olyan sportolókról, edzőkről vagy vezetőkről írunk, akik magyarként dolgoznak, sportolnak Dániában, Skandináviában és a mindennapjaikat az ottani ország sportéletének szentelik. Sorozatunk következő interjúalanyának, Mezei Hajnalkának története is mélyrehatóan mutatja be a dán kézilabda sajátosságait és a külföldi sportolók beilleszkedését. Hajnalka Izlandra került először 1990-ben, ahol egy dán au pair lány javaslatára Dániába költözött, mivel az izlandi időjárást nem tudta megszokni. Így egy év után az ő segítségével egészen a Fyn-szigetre vezetett a karrierje, azóta is ott él.

Amikor Dániába került, Hajnalka nagy különbséget tapasztalt: akkoriban még nem volt profi kézilabda Dániában. 1992-93-ban ő volt az egyetlen külföldi profi az 1. osztályban. Az ismerős dán lány szülei segítségével a Svendborg HK, amely szintén az 1. ligában játszott, szívesen fogadta. Ahogy elküldte nekik a VHS kazettát, leigazolták. Heti kétszer edzettek, így a többi nap nehezen telt eleinte, nagy honvágya is volt, de a kézilabda volt a mindene. Később megismerkedett a férjével, aki szintén kézilabdázott a GOG-ban. Lassan 28 éve házasok. Mezei Hajnalka megtanult dánul, elvégezte a Tanárképző Főiskolát, a Dán Kézilabda Szövetségnél pedig a szakedzőit. Edzőként és tanárként is el tudott helyezkedni a játék mellett, ami természetes is volt, mert Dániában mindenki dolgozott a sport mellett.

Az Efterskole és a Sportiskolák Szerepe a Tehetséggondozásban

Dániában van egy olyan időszak a gyerekek életében, ahol egy évet, vagy akár kettő is eltölthetnek egy „efterskole”-ban, ami egy bentlakásos iskola és ott járhatják a 9. vagy 10. osztályt. A több mint száz közül olyan iskolát választanak ilyenkor a gyerekek, ahol arra is tudnak fókuszálni az órák mellett, ami őket a legjobban érdekli. A ma már világsztár Landinnak vagy Mikkel Hansennek természetesen a sport, a kézilabda volt az elsődleges szempont. Amikor ők az Oure Sportiskolába jártak, Mezei Hajnalka ott tanított 9 évig, és a lányoknak a kézilabdaedzője, 16 fiatalnak a házi tanára volt. Többször találkoztak a srácokkal, és mivel tudták, hogy szinte ő volt az első profi kézilabdás Dániában, kérdezték, milyen az élete egy profinak.

Kasper Schmeichelre is jól emlékszik, aki szintén az ourei sportiskolába járt. A napokban hallotta őt egy dán podcastban, ahol azt fejtegette, hogy az ourei sportiskola milyen nagy hatással volt rá. Ezekben a bentlakásos iskolákban találkoznak a gyerekek életük során először azzal, mit is jelent az élet. Távol élni a szülői háztól, ahol idegenekkel kell megismerkedni, velük egy közösséget alkotni, egy helyen lakni. Mezei Hajnalka szerint Kasperre is emlékszik, természetesen, hiszen apukáját, Petert ki ne ismerné. De mint mindenki más, ő is egy gyerek volt a sok közül. Talán azzal, hogy márkás ruhákban járt és akkor jöttek be a mobiltelefonok és neki már volt, kicsit kitűnt a többiek közül. Sokáig abban sem voltak biztosak, hogy dán válogatott lesz, hiszen nem hívták be az utánpótlás-válogatottakba. Nem volt tehetségtelen, de az iskolában sem ő volt az első számú kapus. (A podcastban is elmondta, hogy harmadik számú kapus volt és a testnevelő-matematika tanár mondta neki, hogy dolgozzon keményen, mert van tehetsége - a szerk.)

Megértendő, ha Kasper is azt mondja, milyen nagy hatással volt rá az OURE Sportiskola, ami Dánia legnagyobb ilyen iskolája. Itt tanulják meg a gyerekek az élet nagy dolgait, itt időbeosztásban élnek, takarítanak, elpakolnak maguk után, hiszen 8-8 lány és fiú lakik egy négyszobás házban, ahol a pedagógusok felügyelete mellett élnek. Saját maguk élik át, tapasztalják meg az életet. Nincs mellettük a szülő, hogy mindent elintézzen helyettük. A napi teendők mellett kell sportolni, tanulni, kapcsolatokat ápolni, konfliktusokat kezelni.

Az Elismerés Pedagógiája („Anerkendende pædagogik”)

Mezei Hajnalka elmondása szerint az „Anerkendende pædagogik”, azaz az elismerés-pedagógiájából írta diplomamunkáját. Meggyőződése, hogy ez az a terület, ahol a dánok és a skandinávok titkai rejlenek, ahogyan a gyerekeiket nevelik, de nem csak a sportra, hanem az életre is. Ez a pedagógiai módszer is hozzájárul ahhoz, hogy elismert, világklasszis sportolók legyenek Dánián kívül is. Használják is ezt a pedagógiai módszert, hiszen ezek a gyerekek így nőnek fel bölcsődés koruktól, az iskolákban, a sportklubokban a felnőtté válás során folyamatosan találkoznak az elismerés pedagógiájával.

Ez egy nagyon érdekes terület, mert arra fókuszál, hogy a gyerek miben jó, és erre hogyan lehet építeni. A kiindulópont mindig az: „Mindenki minden pillanatban a legjobbját szeretné nyújtani. Senki sem hibázik vagy ront el valamit direkt.” Ha a gyerektől azt kéred, hogy a legjobbját nyújtsa és azt meg is teszi, akkor nem kérhetsz vagy várhatsz el többet! Ha felismered a gyerek jó tulajdonságait, és ezt a gyerekkel is tudatosítod, akkor lesz önbizalma, hisz magában és ezzel az elismeréssel annál többet tudsz kihozni belőle. Ez a sportban és a magánéletben is igaz. Az a gyerek, akiben nem látnak semmit, az elveszti az önbizalmát és mindig a hibáira, gyenge pontjaira fog fókuszálni. A sportolók neveltetésében pedig könnyebb úgy átadni az edzőnek a tudást, megtanítani a gyerekekkel az alapokat majd felépíteni őket, ha nem húzzuk le a gyereket egy piros tollal. Magyarországon, amikor egy gyerek valamilyen hibát vét, akkor felemlegetik, ez is rossz, és ez is rossz volt, majd piros tollal áthúzzák, hogy lássa a hibáit. Dániában nem használnak piros tollat.

Oure Sportakadémia és a GOG: A Tehetséggyár

A GOG Dánia egyik legsikeresebb kézilabda klubja, mely három falu, Gudbjerg, Oure és Gudme összefogásából jött létre. Ouréban található egy sportiskola, amely rengeteg tehetséget adott az utóbbi években a dán kézilabdának, és természetesen a GOG csapatának is. Több mint hatvan olyan férfi kézilabdázó tanult az ourei sportiskolában, akik később lehetőséget kaptak a GOG felnőtt csapatában. Olyan nevekről van szó, mint Hansen, Landin, Gidsel, Möller és Jakobsen, akiket szinte mindenki ismer. Carsten Stump Jensen, az Oure Sportiskola Kézilabda Akadémiájának vezetője összeállított egy listát a korábbi tanítványokról, akik a GOG-ban folytatták karrierjüket. „Stratégiánk legfontosabb eleme, hogy jó az utánpótlás-nevelésünk. Van egy erős klubunk, ahonnan sok jó játékos nevelkedik, de szorosan együtt dolgozunk az Oure Sportiskolával.” Összesen 61 játékos mutatkozhatott be a GOG-ban azok közül, akik az Oure Sportiskolába jártak. Egyedül Magnus Landin volt az, aki eljutott a válogatottságig, de Oure után nem lett a GOG játékosa.

A GOG 2010-ben csődbe ment, és az azt követő talpra állás egyik legfontosabb pontja volt a tehetséggondozás fejlesztése. Ebben a munkában óriási szerepet játszik az Oure Sportiskolával való együttműködés. „A fiatal játékosok folyamatosan látnak maguk előtt olyan példaképeket, akik sikeresek lettek. Ahhoz, hogy ők is sikeresek legyenek, minden adott. Ez nagyban hozzájárul a fiatalok fejlődéséhez. Az Ourénál sok jó szakember dolgozik, akik segítik a tehetséges fiatalok érett játékossá válását.”

„Nagyon fontos, hogy lerövidítsük azt az időt, amikor egy fiatalból felnőtt játékos lesz. A stratégiánk egyértelmű része, hogy már a fiatal játékosok is szerepet kapnak a felnőtt csapatban, amivel nyomás nélkül szerezhetnek tapasztalatokat.” A képzés utolsó szakaszainak egyike az erős szociális képességek megszerzése. Nehezen meghatározható, hogyan alakult ki ez, de az látszik, hogy a játékosok hozzászoktak ahhoz, hogy fiatalabb és idősebb jó társaságot alkossanak.

• Emil Jakobsen: - „Rengeteget fejlődtem ott, mert egy életet kellett teremtenem, és már nem éltem otthon anyával és apával.”
• Simon Pytlick: - „Az Oure hihetetlen hatással volt a tehetségfejlesztésre.”
• Mikkel Hansen: - „Nagyon jó visszaemlékezni arra az egy évre amit ott töltöttem, ez nagyon sokat jelent nekem.”
• Lasse Möller: - „Számomra ezek voltak azok az évek, amikor komoly kézilabdázóvá váltam.”

A Dán Kézilabda Szövetség (DanskHaandbold) Új Tehetségfejlesztési Stratégiája

A Dán Kézilabda Szövetség (Dansk Haandbold Forbund, DHF) hivatalos bejelentése szerint a nevét DanskHaandboldra változtatja meg, és ezzel egyidejűleg új logót is kapott. „Az új névből a Forbundot, azaz a szövetséget eltávolították, a DanskHaandboldot pedig összevonták, ahogy mindig együtt állunk, vállvetve.” „Nagyon jól tudjuk, hogy egy hazai kulturális örökséghez nyúlunk. Az új logó zökkenőmentes átállással kerül bevezetésre, hogy a változás a lehető legfenntarthatóbb legyen. Amikor a DanskHaandboldban azt mondjuk: Együtt a csapatért! - az aláhúzza az egymás iránt tanúsított bizalmunkat.”

Három évig dolgoztak a Dán Kézilabda Szövetség (DHF) új tehetségfejlesztési stratégiáján. Sören S. Frydendal, a DHF utánpótlásért felelős igazgatója szerint nincs szó egy teljes paradigmaváltásról, de hangsúlyozza, hogy különleges időket élünk. Olyan időket, amelyeket a teljesítményszempontok jellemeznek, és amelyekben a közelmúltban készült jelentések a fiatalok boldogtalanságát mutatták ki. „Ezért új megközelítésekre van szükségünk. Az értékalapú megközelítésre, amelynek középpontjában a fiatal tehetségeink állnak. Azok a fiatalok, akik céltudatosak és elkötelezettek, de akik a jelenkor termékei is.”

A dán kézilabda nem áll rosszul a tehetségfejlesztés tekintetében. Jók benne mind a szövetségen belül, mind pedig a klubokban és más képzési környezetben is, de az idők változnak, a kézilabda változik és az élvonalban kell lenniük. Figyelemmel kell kísérniük az új kutatásokat, amelyek folyamatosan megkérdőjelezhetik a tehetséggondozással kapcsolatos eddigi felfogásukat. „Szeretném hangsúlyozni, hogy a közösség fontos kulcsa a sikernek. Az értékalapú világklasszis tehetségfejlesztést senki sem tudja egyedül megvalósítani, és nagyon tudatosak vagyunk afölött, hogy a klubok és más edzési környezetek biztosítják majd tehetségek képességeinek keretét. Emellett hangsúlyozzák, hogy a legfontosabb számukra az egész kézilabdázó fejlesztése egész pályafutása során, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a kompetenciafejlesztésre és kisebbet a kiválasztásra.”

Az utánpótlás-igazgató egy podcastban kifejtette, nem keresnek játékostípusokat. Azt szeretnék, ha mindenki a legjobb képzést kapná meg az adottságainak megfelelően. Minden típusú játékosra szükségük van, mert a kézilabda rohamosan fejlődik, lehet ma magas játékosokat keresnek, de egy év múlva már lehet a gyors és alacsonyabb játékosoké lesz a jövő. Ezért az elméletük szerint akkor jár majd sikerrel a munkájuk, ha minden típusú és adottságú gyerek megtalálja a sikerhez vezető utat a tehetségfejlesztési programban. Az egyórás podcastban elhangzott az is, hogy a programjuk, a kidolgozott kiadványuk más nemzetek számára egy könnyű „Google Fordítóval” nem lesz igazán értékelhető, mert a stratégia a dán sportkultúra részét képezi. Dán kontextusban kell elképzelni, ezért nem lehet átültetni más nemzet kézilabdakultúrájába.

A tehetségstratégia kidolgozása 2019-ben kezdődött a sportigazgató, Morten Henriksen vezetésével. „A kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy sok kulcsfontosságú személyt vonjunk be a tehetségstratégia kidolgozásába. Sok ember véleményét kikértük, és ehhez még hozzájárult a koronavírus-járvány kis akadályként, amely miatt az egész folyamat elhúzódott. Workshopokat tartottunk edzőknek és tehetségfejlesztőknek, találkoztunk kutatókkal az egyetemekről (SDU-tól, a KU-tól ) és más tehetségfejlesztőkkel.” A Dán Kézilabda Szövetség az új tehetségstratégia mellett bemutatta a „Stratégiától az intézkedésekig” című kiadványt. A stratégiáról a DHF egy online előadást is tart a jövő héten, majd az ország több pontján is előadásokon prezentálja azt az érdeklődők számára.

A Kézilabda Növekedése Dániában és a Közösségi Szerep

A Dán Kézilabda Szövetség publikációjából kiderül, hogy 2022 és 2023 között általános emelkedés történt a játékosok számában. A 19-39-es korcsoportban 2022-höz képest 2023-ban majdnem 6%-os volt a gyarapodás. Ennek okai közt találjuk a kézilabdázás alternatív formája mellett a sport és a fiatalok közötti szorosabbra fűzött kapcsolatot. Az ország minden régiójában nőtt a játékosok száma. Amikor a középiskola és a továbbtanulás (valamint az ezek közt jellemző egy év kihagyás) mellett a család, alkalomadtán pedig a gyermekvállalás is magas prioritást élvez, nehéz beiktatni a kézilabdát is. Ám rengeteg klubnál mégis sikeresen növekszik a játékosok száma a 19-24 és a 25-39-es korosztályban.

Az egyik ilyen egyesület, ahol pozitív változások történtek, a Naesby IF volt. A 18-24 év közöttieknél 47%-kal, 32-ről 47-re nőtt a játékosok száma a női felnőttcsapatban Fyn szigetén. A Naesby IF 19 és 24 év közötti játékosainak száma 47%-kal nőtt. A felnőttek edzője, John Winding szerint a serdülőkkel való jó kapcsolat a kulcs. „Rengeteg dolog történik a fiatalokkal ebben az életkorban. Leterheli őket a tanulás, és az is, hogy kitalálják, mihez is kezdenek ezután.” Winding azóta viszi a jelenleg 19-24 év közöttieket, amikor még csak U10-es játékosok voltak. Úgy találja, hogyha valaki egy néhány éves kihagyás után újra kézilabdázni kezd, az elterjed a baráti körében és mások érdeklődését is felkelti a csatlakozásra.

„Teret és időt adunk a játékosoknak, hogy ráleljenek önmagukra, amikor elkezdik a tanulmányaikat, vagy egy hosszabb útról térnek haza. Amikor pedig az iskolai dolgokra több idő kell, például az SRP-projektjükkel (több tantárgyat felölelő önálló dolgozat a középfokú tanulmányok vége felé - a szerk.) foglalkoznak, akkor azon van a hangsúly. Ez másképp nem működik. Az a legfontosabb, hogy élvezzék a játékot.” Észak-Jylland is büszkélkedhet egy klubbal, ahol a 25-39-es korosztályban 26-tal emelkedett a játékosok száma, mégpedig a Stövring Handbold. Ráadásul a felnőtt korosztályban tapasztalható általános növekedéssel, a kézis fitneszre feliratkozók száma is prosperál. „Úgy látjuk, hogy a sportág ezen vállfaja az éveket kihagyók számára is népszerű, mint ahogy azok körében is, akik soha nem kézilabdáztak. A fitnesz nem olyan nehéz, mint a hagyományos versenysport, egész pontosan nincsenek ütközések és testi kontaktus. Ezért csatlakozhat könnyen bárki, még hiányos alapokkal is. Itt nem csak a vakszos tégelybe szagolhatnak bele a játékosok, hanem a szociális élet részesévé válhatnak. A felnőttek nagyon élvezik ezt, szívesen segítenek az edzéseken és a különböző közösségi rendezvényeken.”

Táblázat: A kézilabdázók számának növekedése Dániában (2022-2023)

Tapasztalatok a Skanderborg Handball Elite Akadémiáról (SHEA)

Egy 16 éves magyar kézilabdázó lány nem mindennap kap lehetőséget, hogy egy héten keresztül dolgozzon együtt korosztályával, Dánia egyik legjobb kézilabda akadémiáján. Tapasztalatai rávilágítanak arra, milyen elvek és értékrendek szerint fejlesztik, készítik fel a leendő élsportolókat a kézilabdasportban. 2023. augusztusában egy magyar játékosnak szerencséje volt egy hétig Dániában, Skanderborg városban a helyi kézilabda akadémián tartózkodni, ami az információi szerint az egyik legerősebb utánpótlás akadémia Dániában. A SHEA Skanderborg városában található, utánpótlás és felnőtt csapatai is vannak mind lányok, mind fiúk vonatkozásában.

Infrastruktúra és Közösségi Élet az Akadémián

Az Akadémia három pályája a helyi közösségi házban található. A korosztályok úgy vannak meghatározva, mint Magyarországon: U17, U19 és a felnőtt. Az U17-es korosztályban edzett a magyar játékos, ahol főként 2006-os születésűek játszanak a csapatban. Az U19-es csapatból a legjobbak hetente egyszer a felnőttekkel mozognak, illetve hetente kétszer együtt gyakorol az U17 és U19. Az edzések augusztus elején kezdődnek. Két versenyen indulnak el, a saját korosztályukban és egy kupában, ami október közepén indul. Nagy hangsúlyt helyeznek a kézilabda mellett a tanulásra, pihenésre, regenerációra, lelki töltődésre.

Az egész csapat és a stáb is rendkívül nyitottan fogadta, több korosztály edzője is odajött beszélgetni. Megkönnyítette a dolgot, hogy mindenki kiválóan beszél angolul. Az edzések folyamán az edzők dánul mondták az instrukciókat és valamelyik lány, vagy edző fordított. A kollégium, ahol a legtöbb játékos lakik, koedukált és körülbelül 700 méterre van a pályáktól. Egy szobában két fő lakik. A közösségi élet egy különálló helyiségben zajlik, ahol van TV, konyha, hűtő. Ezt a helyet az edző nagyon kiemelte, mivel itt zajlik az Akadémia „társadalmi élete”, amire nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Az edzők is maximálisan jelen vannak a mindennapokban. Az U17-es csapat edzője (Frederik) például minden szerdán délután ott van a lányokkal, játszanak, beszélgetnek és tanul velük, ha valakinek segítségre van szüksége valamelyik tantárgyból. Ennek köszönhetően nagyon erősnek tűnt a közösség. Többnyire a közeli iskolába járnak, amelyikkel az Akadémiának nagyon jó a kapcsolata. A harmadik fontos helyiség az edzőterem. Hasonlóan a hazaiakhoz, rendkívül jól felszereltek. Minden lánynak van egy belépőkártyája, amivel 0-24 órában bemehetnek edzeni, nem kell engedélyt kérni senkitől. Heti kétszer van erősítésük. Az első alkalommal edző nélkül dolgoztak. Nagyon lelkiismeretesen, egymást segítve, kijavítva végezték a játékosok a feladatokat, aminek az „eredményét” egy applikációba kellett feltölteni. Meglepő volt, hogy milyen súlyokkal dolgoznak.

Edzések és Módszertan a Skanderborg Akadémián

Körülbelül 14-en vannak a csapatban és 2 edző, illetve hetente 1-2x kapusedző is foglalkozik a lányokkal. Az edzések nyíltak, bárki bemehet megnézni. Nincsenek reggeli edzések, csak suli után. A bemelegítés hasonló, mint itthon, de vannak játékos, ügyességi feladatok, például „furcsa passz verseny”, amikor is két játékos áll egymással szemben és úgy kell átdobni a labdát a másik kezébe, hogy az valami extrém testhelyzetben állva kapja el. Ami nagyon meglepte a magyar játékost, az a birkózás volt. 1 az 1 ellen le kellett vinni a hasonló termetű játékostársat a földre. Nagyon jól szórakoztak ezeken, de a birkózás kimerítő is volt, mert mindenki beleadott mindent, hogy legyőzze az „ellenfelét”. Volt olyan bemelegítő játék, ahol 2:2 ellen kellett a labdát lerakni egy „bázis” pontra. Kis területen kellett párban megoldani a feladatot kreatívan, mert az ellenfél nagyon agilisan védte a bázisát. Játszottak „labdatartó játékot” is, ahol célterülettől függetlenül, csak a labda tartása volt a cél. A passzokat számolták és az nyert, akinek a legtöbb sikerült.

A bemelegítés után jött az igazi edzés. Hetente kétszer az U17 és az U19 együtt dolgozik, egymás ellen gyakorolnak. Ilyenkor a 2-2 szakember figyelte a saját csapatát és folyamatosan instruálták a játékosokat. A kapusedző egy ideig beállt védeni, majd egy-egy védés után elmondta, hogy honnan tudta hova fogja dobni a labdát és hogy hogyan tud „kiszámíthatatlan” lenni. Az edzők nagyon sokat kommunikálnak egymással, a lányokkal és a lányok is nagyon sokat kérdeznek az edzőktől. Sokszor táblán mutatták, hogy mit csináljanak másként, merre mozogjanak és hogy például kisebb ívben fussanak és egyszerűbben játsszanak. Itt is volt 2:2, és 3:3 elleni egészpályás játék.

Furcsa volt, hogy nem nagyon van különbség a három belső poszt között és többnyire a 2-es pozícióból indítják a játékot, nem az irányító. Azt kérték, hogy intenzíven járassák a labdát („mozgassuk a falat”) és gyorsan hozzanak döntést, ha lehetőséget látnak az 1:1 elleni játékra, csinálják meg. A szélsők szinte minden szögből megpróbálták kapura lőni. Nagyon intenzívek voltak az edzések, mivel kevesen voltak (a 14 lányból 1 sérült, 2 pedig az EB-n volt), így nagyon sokszor került sor a magyar játékosra minden feladatnál. Az ivószünet viszont nyugodtabb, lehet sétálni. Sok sikerélménye volt, nagyon jól érezte magát. Több játékostársa is megjegyezte, hogy mennyire gyors. Érezte is, hogy ebben előnyben van hozzájuk képest. Védekezésben megdöbbentően kemények voltak, érződött a kondicionális munkájuk. Erőszakosak, nem haboznak egy percig sem, ha el akarsz mellettük menni, akkor „megtépnek”. A támadóknak nincs idejük gondolkodni, különben „végük”.

A Dán Gimnáziumi Oktatási Rendszer

A dán oktatási rendszer alapjait a grundskole adja, amely az alapszintű oktatást biztosítja. A tankötelezettség 6-tól 16 éves korig tart, az általános iskolát és a középiskola alsó tagozatát egyesítő grundskole keretein belül. A gimnázium a humán tárgyakra, a természettudományokra és a társadalomtudományokra fókuszál. „A 2005-ös oktatási reform óta azonban bővültek a lehetőségek: a kötelezően és a szabadon választható tárgyaknak köszönhetően a tanulók érdeklődési körüknek megfelelően különböző specializációkra járhatnak. Valamennyi osztálynak aszerint alakul ki a maga egyedi profilja, hogy a tanulók mely tárgyakra szeretnék fektetni a hangsúlyt. Jelenleg 19 osztály van az iskolában - első-, másod- és harmadéves tanulókkal -, és minden évben 9-10 új csoport indul.”

Az igazgató az idegennyelv-oktatásra panaszkodott, szerinte a gond azzal van, hogy egy második idegen nyelvet már nehéz a gyakorlatban hosszú távon fenntartani. Ezzel a dántanár, Morten Eskildsen is egyetért. „A tanulók megfelelő támogatása érdekében fontos, hogy a tanárok csapatként működjenek és közösen gondolkodjanak, hiszen minél több nézőpont találkozik egymással, annál reálisabb képet kapunk egy-egy tanuló erősségeiről és gyengeségeiről, és annál hatékonyabb segítséget nyújthatunk számukra a rendszeres visszajelzésekkel” - árulta el Eskildsen. Ami az értékelést illeti, a tanév során nyújtott teljesítményükért a diákok a tanáraik komplex meglátása alapján kapnak egy-egy érdemjegyet a különböző tárgyakból.

Az iskolákban a diákok maguktól is tudják, hány az óra. Sem elkésni, sem unatkozni nem szoktak, de a 75 perces órákat néha kissé fárasztónak találják. „Azért olyan könnyű a túlhasználat csapdájába esni, mert amikor piacra dobnak egy kütyüt vagy megjelenik egy újabb közösségi platform, soha nem jár melléjük olyan használati utasítás, ami felhívná a figyelmet a lehetséges káros következményekre. Azokra mindig csak a fogyasztók tapasztalatszerzésével derül fény, szóval mi magunk vagyunk a kísérleti nyulak” - véli az egyik végzős fiú. „Rengeteget tanulok én is a fiataloktól egyrészt arról, miként lehet lépést tartani a technológiai újításokkal, másrészt azonnali, közvetlen visszajelzést kapok tőlük azzal kapcsolatban, hogyan végzem a munkámat. Ha nem vagy elég felkészült, hamar elveszíthetik az érdeklődésüket és a motivációjukat. Az optimális osztálylétszám számomra ezért a 20-23 fő, ehhez képest tavaly volt 33 fős osztály is, ahol nem tudtam akkora figyelmet fordítani az átlaghoz képest gyengébben teljesítő diákokra, mint amekkorát szerettem volna” - mondta Jesper Moldaschl némettanár.

Jómódú környék lévén a Skanderborgba nagyrészt tehetős, értelmiségi családok gyerekei járnak, az elmúlt tíz évben azonban jelentősen nőtt a munkásosztálybeli tanulók aránya - számukra is egyértelmű, hogy ma már leginkább a szellemi munkavégzésre van igény és lehetőség. „Míg más országokban a színvonalas oktatás, a minőségi, gyakorlati tudás átadása a magániskolák kiváltsága, Dániában az állami iskolák a fejlettebbek, és ez a történelem során mindig is így volt. Igaz, a kis létszámú magániskolákban még nagyobb szerep jut az egyéni tanulói igények kielégítésének” - árulta el Moldaschl.

„Természetesen a kötelező tárgyakat nem iktathatjuk ki, de az erős demokratikus hagyományoknak köszönhetően a tanulóknak mindig van beleszólásuk abba, hogyan érdemes feldolgozni egy adott témát. Ha pedig kedvük tartja, a tanórákon és a projektmunkákon túl zenekart, kézilabdacsapatot, könyvklubot alapíthatnak, iskolaújságot készíthetnek vagy különböző rendezvényeket, vitaesteket vagy közös filmnézést szervezhetnek. Mindezekhez a programokhoz az iskola valamennyi eszközt és helyszínt biztosítani tudja” - fűzte hozzá Dahl, akinek meggyőződése, hogy a felsőoktatás révén szerzett oklevél hosszabb távra szóló biztos belépőt jelent az egyre nagyobb iramban változó szakmák világába.

tags: #kezilabda #oktatas #daniaban

Népszerű bejegyzések:

• Részletes útmutató a Shinkyokushin EB-kről
• Magyar pásztorkutyák az agility pályán
• A Chelsea BL-reményeit veszélyeztető vereség
• Drámai fordulat az amszterdami elődöntőn
• Futball a jótékonyságért az MTK Öregfiúkkal