A kézilabda oktatása az általános iskolákban: Játékos fejlődés a sportágon keresztül

A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban kulcsfontosságú szerepet játszhat a gyermekek testi és szellemi fejlődésében. Ez a módszertani útmutató testnevelőknek szól arról, hogyan lehet oktatni a kézilabdázást játékos formában az általános iskola 1-4. évfolyamában.

A kézilabda jelentősége az általános iskolai oktatásban

A kisiskoláskor a lehető legjobb időszak arra, hogy a gyermekek megtanulják koordinációjukat, ügyességüket fejleszteni tudatos irányítás mellett. Képesek lesznek kitartóan mozogni, a teherbíró képességüket növelni. Mindezt játékos formában kapják meg, igazán jó hangulatban! A kézilabdázás előnye a többi labdajátékkal szemben, hogy nagyon sokoldalú képzettséget ad. Már nagyon fiatalon kialakulhat az a mozgáskoordináció, ami kellő alapot adhat a későbbiekre. Másik nagyszerű dolog, hogy korán megismerkedhet az egy közösségben való gondolkodással, illetve aktív részese lehet a közös célért való összefogásnak, a játékok során.

A 2012-es Nemzeti Alaptanterv kiemeli a testi és a lelki nevelés jelentőségét, az egészség, a mozgáskultúra és a személyiség fejlesztésére. Már az 1-4. évfolyamokon is megjelenik a labdás képességfejlesztés és a labdával végezhető gyakorlatok, amelyek meghatározzák a többi sportjáték mellett a kézilabdázás oktatásának feladatait, oktatási követelményeit is, hozzájárulva az egészségfejlesztő életvezetésre való neveléshez. A módszer, amelynek ismeretében az anyag összeállt, alkalmazható az általános iskola alsó tagozatos kisiskolásainak testnevelés óráin, hiszen az érvényben lévő testnevelés-tanmenetre épül. A kézilabda többi sportággal szembeni versenyben maradásának egyik feltétele az, hogy mikor és milyen eredményességgel képes lekötni a kisiskolás gyereket.

Célközönség és a módszertani útmutatók szerepe

Kiknek íródott a könyv? Kiket szólít meg vagy ad segítséget? Mindenkinek, aki szereti a gyerekeket. Persze főleg azoknak, akik a labda használatával szeretnék elkezdeni a gyerekek koordinációs készségeit fejleszteni. Azoknak szól, akik edzéseket tartanak az iskola után sportegyesület, vagy sportklub keretein belül, és azoknak a tanítóknak vagy testnevelőknek, akik testnevelés órán szeretnének labdás feladatokat adni a gyerekeknek. A könyv előnye, hogy sportegyesületi szinten is forgatható. Pontosítva, azok az edzők, akik az iskola utáni sportköri munkában valósítják meg a könyvben rejlő terminológiát, hasznos segítséget kapnak.

Fő részben hiánypótlás végett íródott, hiszen a könyvben megjelölt korosztály képzésére nem igazán volt, van ennyire felépített szakirodalom a nemzetközi piacon. A szakanyag rengeteg rajzzal és módszertani elemzéssel teszi lehetővé, hogy mindenki számára érthető legyen. A szakanyag megírásának szándéka lényegében az irányvonal felvázolását és a hozzá fűzött útmutatást tűzte ki célul.

A „Zsiga féle módszer” és az alapvető oktatási elvek

Véleményem szerint, azzal a korcsoporttal kell a képzést elindítani, ahol, és akivel a legdinamikusabb előrelépést lehet elérni a szakanyag alkalmazásával. Nevezetesen ez a 7-10 évesek korosztálya. A Magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az iskolákban, ahol a testnevelés órát nem szaktanárok tanítják, jóval visszafogottabb az alább felsorolt paraméterekben az előrelépés, azokkal szemben, ahol testnevelők foglalkoznak a gyerekekkel.

A kézilabdázás oktatása során három alap atlétikus képességet kell megtanítani először: futás, dobás, ugrás. A „Zsiga féle módszer” alapja, hogy minden, ami atlétika, az fontos és nélkülözhetetlen. E három alaptechnika hiányában nem lehet senki eredményes. Fontos, hogy a gyermekek elsajátítsák, hogyan tartják a testüket, milyen az egyensúlyérzékelésük, támaszhelyzetekben mennyire képesek megtartani magukat, esések alkalmával hogyan védik a testüket az ütések adta fájdalmaktól? Tehát az atlétika és a torna mozgásanyagának hiányában, nem tud a rendszer hatékonyan működni. Éppen ezért, a tanmenet a nélkülözhetetlen torna és atlétikai alapelemeket is tartalmazza.

Az oktatás heti öt alkalommal, éves viszonylatban pedig 185 óraszámban valósul meg, az alábbiak szerint:

A módszer egyedisége a játékosságra való törekvés elsődlegességében rejlik. Semmiképpen sem leegyszerűsített felnőtt foglalkozás legyen! A labdával való bánásmód és a labdával történő mozgások készségszintre emelése, kellő dinamikával és robbanékonysággal párosul. Már kisiskoláskorban fellelhető a kézilabdázó és a többi labdajátékos mozgása közötti különbség, ami csak növekedni fog az idő múlásával. Az alább felsorolt elveket és irányokat képviseli az oktatás folyamata:

• Egyszerű -> összetett feladat
• Rövid -> hosszú ideig
• Szűk -> széles területen
• Kevés -> több információval
• Lassan -> gyorsan végrehajtva
• Védő nélkül -> védővel végrehajtva

A játékosság és az inkluzív szemlélet

Célunk, lehetőségét biztosítani a sportolásra, azon belül a kézilabda sportág megismerése és népszerűsítése. Szeressenek a gyerekek edzésre járni, a barátságos-családias hangulat kialakítása elsődleges, ahol a gyermek is biztonságban érzi magát, és a szülő is nyugodt szívvel engedi el a gyermekét edzésre. Képzeljük csak el, hogy egyszerűen azért járnak edzésre a gyerekek, mert élvezik amit csinálnak, mert ez jó érzéssel tölti el őket. Ha viszont a gyerekben az tudatosul, hogy valamit kötelezően végre kell hajtania, az első adandó alkalommal, amikor lehetőséget lát valami érdekesebb, játékosabb elfoglaltságra szert tenni, eltávolodik.

Az edzések során az alap-, és a kézilabdához kapcsolódó fizikai és kognitív képességek fejlesztése történik játékos körülmények között, mint például a gyorsaság, az erő, az állóképesség, a koncentráció, a mozgáskoordináció. Kulcsfontosságú, hogy a koordinációs és kondicionális képességek stabil alapokat kapjanak, emellett a kézilabdázás alap technikai elemeit sajátítják el a gyerekek, labdás és labda nélküli ügyességfejlesztő feladatokkal. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak meg kis csoportokban dolgozni, képesek legyenek küzdeni, tanuljanak meg elesni. A kisjátékok kiemelt szerepet kapnak a képzésben.

Célunk a versenyszellem kialakítása mellett az alapképességek, alapmozgások elsajátítása, játékos formában. Ez magában foglalja a cselezések-labdatechnikák folyamatos gyakorlását, tökéletesítését, valamint az 1-1 elleni játék magasabb szintre emelését. Örömet kell, hogy adjon a kézilabdázás még akkor is, ha megkötések nélkül vagy a versenyszabályok be nem tartásával kell foglalkoztatni a gyerekeket egy-egy játék folyamán.

Nem jó irányban halad az az oktató, aki már kisgyermekkorban vonalat húz az úgynevezett „ügyes” és a „nem ügyes” gyerekek közé. Ahol a csapatok egymással versenyeznek, ott óhatatlan, hogy a csapaton belül ne legyen szintén versenyhelyzet a gyerekek között. Sajnos azt tapasztalom, hogy sok kollégát még ma is elkap a győzni akarás mámora és elfelejti a lényeget, amiért a szülők szívesen hozzák kézilabdázni gyermeküket. Ez pedig a csapathoz való tartozás és a korai jó közösségi szellem kialakíthatóságának remek lehetősége. Minden szülő reménykedik abban, hogy gyermeke megkapja az elegendő terhelést és a megfelelő odafigyelést az edzőtől. Éppen ezért ne akarjunk idő előtt szelektálni és kiválasztani vagy még rosszabb esetben menedzselni gyerekeket a többiekkel szemben. Hiba lenne, ha a versenyzés szelleme csak kevesek sajátja lehetne egy adott közösségen belül. Egy dolognak mindig és minden képzési területen érvényesülnie kell - a lényeg a sportoló vagy a gyermek.

A szivacskézilabda előnyei a kezdeti oktatásban

Magyarországon, kétféle méretű szivacskézilabda teszi lehetővé a képzés hatékonyságát. A hét-nyolcéves gyerekek valamivel kisebb, míg a kilencévesek már nagyobb méretű labdával dolgoznak.

A szivacskézilabdával történő oktatás előnyei:

• 6-7 éves gyerekek képesek valamilyen labdához kötött technikát tanulni,
• nem hátráltatja a tanulás folyamatát a labda nagysága és súlya,
• nincs félelemérzés a labdától,
• korábban el lehet kezdeni a játékba állítás fázisát,
• korábban kialakulhatnak kézilabdára specifikus mozgások.

Bármelyik életkorban bekapcsolódhat bárki. Annyi a teendő, hogy felmérjük a szakanyag szerinti tudásszintet. Ez alapján kezdődik az oktatás. Tehát nem az életkor dönti el, hogy ki hol és mivel kezdi a tanulást, hanem a pillanatnyi tudásszint.

Kézilabda oktatás az évfolyamok szerint a Nemzeti Alaptanterv tükrében

Az alapok lerakására legnagyobb esélyünk a 1. osztályban van, fókuszálva a lábak, karok helyzetére, társ segítségével. A 3. és főleg a 4. osztályos gyerekek már képesek lesznek arra, hogy csapatjátékot játsszanak. Nagyon sok érdekes és hasznos testnevelési játék áll a tanárok rendelkezésére, hogy a már meglévő alap-, illetve felfogóképesség birtokában magát a kézilabdázást művelni és nem utolsósorban élvezni is képesek legyenek a tanítványaink. A „cicajáték”, „fogójáték” vagy a „fogyasztójáték” alkalmazásával előkészítettük vagy megteremtettük a közvetlen kézilabdajáték, illetve a csapatban történő együtt mozgás feltételét. Fontos figyelembe venni, hogy a fiatalabbak (pl. U8 korosztály) még képtelenek egyszerre több dologra koncentrálni, így az oktatásnak lépcsőzetesnek kell lennie, például a cselezés előkészítésekor vagy a kidobóhelyzetbe érkezés tanításakor.

Labdás követelmények az általános iskolákban:

1-4. évfolyam:

• Dobások: kis súlyú szerrel (maroklabda, rongylabda, teniszlabda stb.) célba dobások helyből, mozgásból, lengésből, különböző testhelyzetekből (pl. célzás álló és mozgó tárgyra; testnevelési, népi és kreatív játékok labdával).
• Labdakezelés: szövegmondás, számsor stb. Nehezedő labdakezelési gyakorlatok kézzel és lábbal, sor-, váltóversenyek részeként is gyakoroltatva; labdakezelés elmélyítése. Mozgással való becsapás tanítása.

5-8. évfolyam:

• Labda nélküli technika: Alaphelyzet; védekező és támadó lábmunka; megindulás-megállás; felugrás-leérkezés, ütközések; cselek, fordulatok labda nélkül.
• Labdás technika: A labda fogása; guruló labda felvétele állóhelyben és mozgás közben. Iramváltással, nehezített körülmények között is. Labdaátadások (mellső, pattintott; egykezes felső átadás helyben - kilépéssel), különböző irányba és távolságra. Különleges labdaátadási formák. Célba dobási gyakorlatok felugrásból; különböző lendületszerzés után; passzív, félaktív és aktív védővel szemben. Bedobás, szabaddobás, büntetődobás. Ütközések oktatása labda nélkül és labdával. Indulócsel, testcsel, átadási csel és labdavezetés.
• Taktika: 1:1, 2:1, 3:1 elleni játék. Védekezés emberfogással és 6:0-ás területvédekezéssel. A védő, a támadó helyezkedése labda nélküli és a labdát birtokló támadóval szemben. Üres helyre helyezkedés, védőtől való elszakadás. Helycsere labdaátadással, labdavezetéssel.
• Képességfejlesztés: A kondicionális képességek fejlesztése a sportjátékra jellemző gyakorlatokkal (pl. is) a játékelemek intenzív gyakorlásával és mérkőzések játszásával, valamint a mozgás összehangolásának kényszere okozta feltételek közötti feladat-végrehajtásokkal. Fontos a statikus és dinamikus erőfejlesztést, saját testsúllyal. A kézilabdázás labda nélküli és labdás technikai elemeinek gyakorlása testnevelési játékokban és játékos feladatokban mérkőzésszerűen. A szervezet edzettségének növelése a szabadtéren különböző időjárási viszonyok között, a játékelemek intenzív gyakorlásával és mérkőzések játszásával. A kondicionális és koordinációs képességek fejlesztésével hozzájárulás az edzettség és fittség szervi megalapozásához.
• Baleset-megelőzés: A kézilabdázás játékelemeinek szabályos és körültekintő végrehajtásával.

Példa a gyakorlatban: A Kecskeméti Sportiskola modellje

A Kecskeméti Sportiskola legnagyobb szakosztályaként működő kézilabda szakosztályában több mint 190 gyermek kézilabdázik az óvodás kortól az U16 korosztályig bezáróan (6-16 évesek). Igazolt sportolóink 9 fiú és 6 leány csoportban, több helyszínen, heti rendszerességgel, egyre jobb feltételek mellett végzik munkájukat. Szakembereink közül mind a 17 edző rendelkezik edzői - és pedagógusi végzettséggel is, ezzel is erősítve a sport nevelő hatását.

Nagy értéknek tartjuk, hogy Kecskemét Megyei Jogú Város egész területéről, illetve szinte az összes köznevelési intézményéből járnak rendszeresen, heti 3-5 alkalommal edzésre a tanulók. Bázis iskoláinkban előkészítő csoportok működnek. Kecskeméti bázis iskoláink közül a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolával kiváló és egyre szorosabb az együttműködés. Az iskola sportcsarnoka a legfontosabb helyszínt jelenti utánpótlás csapataink (fiú-leány) edzéseinek és mérkőzéseinek. Egyre több versenyen és egyre jobb eredményekkel versenyeznek csapataink. A Kecskeméti Sportiskola kézilabda szakosztálya elsősorban a kecskeméti felnőtt kézilabda csapatok részére végez utánpótlás nevelő munkát. Mind a felnőtt férfi Kecskeméti Testedző Egyesület, mind a Kecskeméti Női Kézilabda Klub csapatai és játékosai példaképek, motiváló erő a fiatalok számára. Célunk, elérni, hogy a helyi gyerekek zökkenőmentesen tudjanak csatlakozni az akadémia munkájához.

Az infrastrukturális fejlesztések is hozzájárulnak a minőségi képzéshez. 2016. szeptember 22-én átadtuk az új, 2015/2016-os TAO-s Sportfejlesztési Programban megpályázott, kültéri, gumis kézilabdapályát. Ez minőségi változást jelent, hiszen jó idő esetén kültéren akár egész pályán is gyakorolhatnak csapataink. Az MKSZ 2022-2028 sportági stratégiájának részeként törekszik az akadémiák, képzőközpontok és sportszervezetek közötti kapcsolat stratégia jelentőségű, tudatos kiépítésére, legfőképpen lokális szinten, amelyhez a folyamat központi ösztönzése is elengedhetetlen.

tags: #kezilabda #oktatasa #altalanos #iskolaban

Népszerű bejegyzések:

• Puskás Aréna és Békéscsabai Stadion tervezése
• A legendás magyar kapus és edző portugáliai útja
• Részletek a WBPF Magyar Bajnokságról
• Az Öreg Hölgy házatáján zajló események
• Ötletek 9. Osztályosoknak