A kézilabda passzív játéka és a passzok száma
A kézilabda egy labdajáték. A labdát csak kézzel szabad dobni, a kapus kivételével lábbal nem szabad hozzáérni. A csapat 16 játékosból áll, a játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi játékos cserejátékos. Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el. Ha mindkét csapat azonos számú gólt ér el, a játék döntetlen eredménnyel végződik. Abban az esetben ha továbbjutáshoz el kell dönteni a nyertest akkor 2x5 perces hosszabbítás következik. Ha ezután is döntetlen az eredmény akkor 7 méteres dobással döntik el, ki a nyertes.
A kézilabdát általában fedett csarnokban játsszák, de ismert szabadban játszott változata is. Egyre kedveltebb a strandkézilabda nevű változata is.
A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A játék egyik németországi úttörője az a Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez fűződik a sport szabályainak kidolgozása és részletes dokumentálása. Az akkoriban 40×20 méteres pályán, 4 méter sugarú kapuelőtérrel játszott játék számos vonásában emlékeztet a mai kézilabdára, és Németországban hamarosan széles körű népszerűségre tett szert.A sportág gyors terjedését elősegítette az iskolai testnevelésben való megjelenése. A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. A pálya mérete (48×32 méter), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2×2,4 méter) és a játékidő (2×25 perc) már sok hasonlóságot mutat a kézilabdázás mai paramétereivel. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyít.
Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre, majd 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). 1936-ban Berlinben a nagypályás kézilabdázás az olimpiai programban is szerepelt. A háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. A kézilabdzás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó. Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. 1966 után már csak kispályás mérkőzéseket rendeztek, a nagypályás kézilabdázás nemzetközileg megszűnt. Az újabb mérföldkő 1972: a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián, Münchenben. Az 1980-as években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. 1994-től Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek. Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát. Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ázsiai, afrikai, amerikai, sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék.
A kézilabda játékszabályai és a passzív játék
A kapuelőtér a két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
A hétméteres vonal a kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
A gólvonal a két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
A kapus-határvonal 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
Az oldalvonal a pálya hosszabb oldala.
A cserevonal az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
A rendes játékidő 2 × 30 perc, a félidei szünet 15 perc. A kézilabdában a játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb időre megszakad (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor felváltva 5-5 hétméterest végeznek el, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
A kézilabdát a játékosok általában waxolják a jobb tapadás érdekében. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2 méter magas és 3 méter széles.
Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől különböző mezt visel. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól. Bizonyos versenyeken engedélyezik 16 fős keretek nevezését, azonban a játéktéren ilyen mérkőzéseken is csak hét játékos szerepelhet egyszerre, azaz a cserepadon ülő, és szükség esetén a mérkőzésre becserélhető játékosok számát növelték meg.
Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani.
A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez passzív játéknak minősül. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél.
A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is.
A kézilabda-mérkőzést két egyenjogú játékvezető vezeti. A mérkőzéseken csak a csapatfelelősök szólhatnak hozzájuk. A mérkőzés megkezdésekor az egyik játékvezető, mint mezőny-játékvezető, a középvonalnál helyezkedik el, ő a támadó csapat támadási iránya felé néz, míg a másik a védekező csapat mögül, az alapvonalnál figyeli az eseményeket. A két játékvezető szerepe a támadások váltakozásával felcserélődik.
A passzív játék új szabályai
Idén nyártól új szabályok léptek életbe kézilabdázásban, a módosítások a passzív játékot is érintik. Mint a magyar szövetség játékvezetői albizottságának (MKSZ JAB) szerdai workshopján elhangzott, passzív játék esetén a maximális átadások száma az előfigyelmeztető jelzés felmutatása után hatról négyre csökkent. Egyéb változás nincs, azonban érdekesség, hogy a hazai mérkőzéseken a játékvezetők évek óta minden esetben jelzik az ujjaikkal, hány passz van még hátra, más országokban, illetve a nemzetközi eseményeken viszont a bírók nem segítik ilyen módon a csapatokat, a nézőket, illetve a média munkatársait.
A játékosok egészségének védelme érdekében némileg finomítottak a kapus fejen lövésére vonatkozó szankciókon. Bonifert Ferenc, az MKSZ JAB elnöke elmondta, két percre kiállítják azt a játékost, aki tiszta helyzetben, zavartalanul lőhet kapura - tehát nincs védő a kapus és közte -, és fejen találja az ellenfél kapusát. Hangsúlyozta, nem szabad büntetni a lövőt akkor, ha a kapus a labda irányába mozdítja a fejét, vagyis a "fej keresi a labdát". Bizonyos sportszerűtlen viselkedési formák olyan súlyosnak minősülnek, hogy kizárást vonnak maguk után.
A kézilabda szabályai 2016. július 1-től változnak. A változásokat 5 pontban lehet összefoglalni, blogunk mind az 5 pontot körüljárja egy-egy cikkben. A passzív játékkal kapcsolatosan alapvetően két kritika szokott felmerülni. Az egyik, hogy a játékvezetők ténykedése egyáltalán nem egységes, a másik, hogy bizonyos esetekben nagyon hosszú ideig lehet még passzív jelzés mellett is támadni. A hatályos szabályok alapján ugyanis, ha a védők folyamatos, agresszív faultokkal állítják meg a támadásokat, akkor engedni kell tovább támadni a labdát birtokló csapatot. Ezen kíván most változtatni a nemzetközi szövetség.
Az új szabály értelmében, amit a 4. szabálymagyarázat D pontjába építettek be, ha játékvezetők passzívot jeleznek (a fenti képen is látható karjelzéssel), akkor utána a támadók legfeljebb hatot passzolhatnak, utána kapura kell lőni. A passzok számolását nem töri meg sem a védők szabálytalansága, sem a sáncról lepattanó kapuralövési kísérlet. Ez azt jelenti, hogy a megszokott reflex, hogy bemegyünk a falba a faultért, nem sok haszonnal bír, hiszen nagyon hamar össze tud így jönni a hat passz. Fontos megjegyezni, hogy a passzív játékra vonatkozó többi szabály nem változott! Ez tehát azt jelenti, hogy a játékvezetőknek nem kell feltétlenül kivárniuk a hat passzt, ha a támadók láthatóan időhúzásra mennek rá, huszonöt méteres hátrafelé passzokkal, vagy a saját térfél közepén történő labdapattogtatással, akkor ennél hamarabb is el lehet venni a labdát. Ezzel továbbra is marad némi szubjektív elem a játékvezetésben, nem is beszélve arról, hogy arról továbbra is mereven megszabott határok nélkül dönthetnek, hogy egyáltalán mikor teszik fel a kezüket (az erre vonatkozó szabályok sem változtak). Félő, hogy lesznek játékvezetők, akik, biztos, ami biztos alapon kivárják a hat passzt, történjék bármi, nekik ugyan ne mondják, hogy már ötnél elvették, micsoda szigorúság. Problémát okozhat, hogy nincs definiálva a "passz" fogalma, kérdéses, hogy kell-e számolni azokat az átadásokat, amiket a megcélzott játékostárs egy szabálytalanság miatt nem tud elfogni. De a legrosszabb, hogy a hat passz a játékvezetőknek kell számolniuk, feltartott kézzel, a szabálytalanságokra, a védők helyezkedésére figyelve, borítékolható, hogy ebben se lesz kevesebb tévedés, mint a lépések számolásában. A szabályalkotó gyorsan le is szögezte, hogy történjék bármi, a számolási hiba ténybéli tévedésnek minősül (azaz nem lehet miatta óvni). Már előre látjuk, hogy a világ valamennyi mérkőzésén az "ellenfél" mindig hetet passzolhat, "mi" pedig mindig csak ötöt. Én arra számítok, hogy több lesz az új szabályból fakadó vita, mint amennyire a változás megváltoztatja a játék képét, bár kétségkívül főleg a mérkőzések utolsó perceiben rendet tehet a játékban, ha bármennyit faultolnak a védők, a hetedik passznál vége a dalnak. Várható, hogy akár már 3-4 átadás után kapura fog lőni, aki egy kis esélyt is lát a gólszerzésre, tartva tőle, hogy pont a hatodik passz után nagyon rossz helyzetben lesznek. Összességében tehát várható, hogy lerövidülnek a passzív jelzés melletti támadások.
6-0 defence tactic system 2 | Handball at school | IHF Education Centre
A Kama játék során a fiatalok egyrészt a távoli pontos dobást gyakorolják, majd a támadó taktikákat a játék során.
tags: #kezilabda #passziv #jatek #passzok #szama
