Kézilabdázás: A Posztegyensúly és a Védekezés Mesterisége

A kézilabdában, különösen a védekezésben, érvényes az a megállapítás, miszerint a legerősebb lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármilyen jól védekezhet az összes játékos, ha csak egy társuk is sorozatosan képtelen ellátni védőfeladatát, az egész védelem sebezhetővé, hatástalanná válik. Ezért védekezésben fokozott jelentőségű minden egyes játékos egyéni felkészültsége, egy-egy elleni hatásos védekezése, felelősségérzete, valamint játékfegyelme. Ezek a tényezők egyben biztosítják a megfelelő alapot a csapat taktikai tervének megvalósításához.

Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki.

A Védekezés Alapelvei és Posztok Szerepe

A védekezés feladatkörei a külső védő, a belső védő, az előretolt védő, valamint a kapus, aki speciális védőfeladatot lát el. Összehasonlítva a különböző védő feladatköröket, megállapítható, hogy - jóllehet mindegyik pozíciónak megvan a maga speciális feladata - rendelkeznek néhány közös jellemvonással is. A hatékony védekezés megköveteli az összehangolt munkát és az egymás kisegítését.

Külső Védő

Külső védő pozícióban elsősorban alacsony-középmagas, kielégítő lábmunkával rendelkező, gyorsan induló játékos szerepeltethető hatásosan. Ezen tulajdonságok nemcsak a védőfeladatok ellátásához szükségesek, de jó alapot biztosítanak a gyors induláshoz is, aminek ez a pozíció a fő színtere, kiindulópontja.

Szervezett védekezésben a külső védők a fő védelmi vonalban foglalják el helyüket, és védőtevékenységüket a védelem két szélén, külső oldalán igyekeznek kifejteni. A külső védő mozgásterülete meglehetősen behatárolt, fő mozgásiránya főként a kapuelőtér-vonallal párhuzamos, oldalazó mozgás, alkalomszerű kilépésekkel szórványosan megszakítva.

A védekező alaphelyzet annyiban módosul, hogy a gyors indulásra való készenlét érdekében a játékos harántterpeszben helyezkedik el, tekintete elsősorban a szemben helyezkedő szélsőn van, de perifériás látással folyamatosan követi a labda útját.

A külső védő elsődleges feladata, hogy a mozgáskörzetében tartózkodó szélsőt vagy az ideiglenesen odaérkező egyéb támadót területvédekezéssel, vagy ideiglenes emberfogással semlegesítse, mozgáslehetőségeit korlátozza, akadályozza meg a gólszerzést, esetleg, ha alkalom adódik rá, tegyen kísérletet a labda megszerzésére. Talajon mozgó támadóval szemben olyan gazdaságos alapmozgással kell rendelkeznie a védőnek, ami lehetővé teszi a támadójátékos folyamatos ellenőrzés alatt tartását. Célszerű már a labdaátvétel előtt megzavarni a támadót, ezzel megakadályozható, hogy a játékos egyáltalán labdát kapjon, vagy ha mégis megszerzi azt, támadási szándéka már csírájában elfojtható. A labdás támadót minél tovább kell tartani a kaputól, és mély lábmunkával követve célszerű az oldalvonal közelébe kényszeríteni.

Levegőben mozgó támadóval szemben a védő törekedjen a biztos egyensúlyi és támaszhelyzet megőrzésére, és csak akkor hagyja el a talajt, ha azt a labdaszerzés vagy a sáncolás szükségessé teszi. Ha a támadó kiszorított helyzetből, kis lövőszög esetén mégis beugrik és kapura lövésre vállalkozik, nem célszerű közbeavatkozni, mert akárcsak kis lökés esetén is büntetődobást ítélnek a játékvezetők, másrészt pedig a talajon maradva indulási előnyt szerezhet a gyors ellentámadáshoz. Amennyiben az ellenfél a másik szélről hajt végre kapura lövést, a külső védő - kihasználva előnyös előre helyezkedését - bátran induljon el, ellenkező esetben pedig legyen kész az esetleges kipattanó labdák megszerzésére. Bár kissé kockázatos és technikailag nem könnyű, mégis nagyon látványos szerelési mód a labda kisodrása a kapuelőtér felé ugró játékos kezéből.

Csökkent védekezési területének következtében a külső védő nemcsak, hogy segíthet, de segítenie kell társai védőtevékenységét. Oldalazó mozgással követve a labda útját, kissé adja fel a saját védőterületét, húzódjon kissé közép felé, és kilépő társa helyére mozgással, a beálló átmeneti őrzésével vagy az ellenfél helycseréje esetén váltással segítse ki védőtársait. Pozíciójából adódóan a külső védő elsősorban az azonos oldali belső védővel van közvetlen szoros játékkapcsolatban, de a befutó szélső bekísérésével, a második beálló ideiglenes emberfogásával, váltással és helycserékkel, valamennyi védőtársával aktívan közreműködhet.

Fő védőfeladatának ellátása és csapattársai segítése mellett a külső védővel szemben elvárás a dinamikus indulás, esetenként előindulás, ezzel a védekezést követő azonnali, gyors ellentámadás kezdeményezése.

Belső Védő

Belső védő feladatkörben elsősorban magas, erős, jó lábmunkával és helyezkedési érzékkel rendelkező, egészségesen agresszív, keményen védekező játékos lehet eredményes. Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek a nagy lendülettel kapura törő, erős, nagy testű átlövők feltartóztatására, átlövési, illetve áttörési kísérleteinek meghiúsítására.

Szervezett védekezésben a belső védők a fő védelmi vonalban foglalják el helyüket, és védőtevékenységüket a védelem belső, középső szektorában igyekeznek kifejteni. Fő mozgásirányuk a zónázó feladatkörnek megfelelően elsősorban a kapuelőtér-vonallal párhuzamos, oldalazó mozgás, melyet alkalomszerű kilépések szakítanak meg. Mindehhez a védő alaphelyzet, illetve alapmozgás biztosítja a megfelelő bázist, ami minden irányba lehetővé teszi a gyors megindulást és közbeavatkozást.

A támadóhoz viszonyított általános elhelyezkedés - miszerint a védő az ellenfél és a kapu középpontját összekötő képzeletbeli egyenesen áll fel - ez esetben minimálisan módosul. Figyelembe kell venni, hogy a védőfal előtti labdajáratásnál a támadó rendszerint az érkező labda irányával megegyező oldalra indul el, így szükséges, hogy a védők is kissé ez irányba közelítsék meg ellenfelüket.

A belső védők elsődleges feladata az ellenfél átlövőinek zónázással, illetve alkalmi emberfogással történő feltartóztatása, mozgáslehetőségeinek korlátozása, gólszerzési kísérleteinek megakadályozása, esetleg a labda megszerzése. Emellett - központi elhelyezkedésükből adódóan - a középső védőknek a védekezés szervezéséből és irányításából is ki kell venniük a részüket. Feladatukat megnehezíti, hogy védőterületük a gólszerzés szempontjából a pálya legfrekventáltabb része, kedvező fekvése miatt a támadásfelépítés, valamint az átlövési és áttörési kísérletek fő színtere.

A talajon mozgó átlövőket célszerű jó talajkontaktussal, folyamatos oldalazó mozgással követni, állandó ellenőrzés alatt tartani, valamint kapura törési kíséreteik esetén kilépéssel, ütközéssel a labda megjátszását megakadályozni. Ha semmilyen megelőző módon nem sikerült az átlövőt feltartóztatni, és kapura lövést hajthat végre, úgy kísérletet kell tenni a lövés sáncolással történő semlegesítésére. A védők a támadóhoz közel lépve készüljenek fel a sáncolásra, és akkor lendítsék karjaikat a labda várható útjába, amikor a dobókar lövésre lendül. A sáncolás akkor a legeredményesebb, valamint akkor a legkisebb a labda ütése, amikor az még nem hagyta el a kapura lövő támadó kezét.

A levegőben mozgó, kapura lövő ellenféllel szemben először meg kell kísérelni ütközéssel történő megállítását. Jó ütemű felugrást követően célszerű mellel ütközni, majd a dobókarral ellentétes csípő, valamint a dobófelkar megfogásával enyhe szabálytalanság árán a talajra kényszeríteni a támadót. A védőjátékos a levegőbe ugorva elveszti biztos támaszhelyzetét, ezért a felugrásos sáncolásra csak akkor vállalkozzon, ha talajról nem érhető el a labda. Jól időzített, erőteljes felugrással úgy hajtsa végre a sáncolást, hogy az ugrás csúcsán vagy közvetlenül előtte érintse a labdát, mert ezzel növelhető az eltakart kapufelület, valamint csökkenthető a labda ütésének ereje.

Mivel a beállók állandóan a kapuelőtérvonal közelében tartózkodnak, különös gondot kell fordítania őrzésükre, átadásukra-átvételükre, valamint a labdaátvétel megakadályozására. Pozíciójukból adódóan a belső védők változatos technikákkal kísérelhetik meg a labdaszerzést. Kiterjedt védőterületük nemcsak lehetővé teszi, de egyenesen megkívánja a védők összehangolt munkáját és egymás kisegítését. Amennyiben azt a játékszituáció megköveteli, néha rugalmasan helyet kell cserélni, és ki kell segíteni a hátrányos helyzetbe került védőtársakat. Különösen a beálló elleni védekezésben az elzárások különböző fajtái ellen vagy az átlövések csoportos sáncolásánál a szomszédos belső védők segítése, összeszokottsága az eredményes védőjáték alapfeltétele.

Előretolt Védő

Előretolt védő feladatkörben elsősorban középmagas, magas, átlagos testfelépítésű, robbanékony, rendkívül jó lábmunkával és elővételező készséggel rendelkező játékos alkalmazható eredményesen. Ezek a tulajdonságok szükségesek az ellenfél mozgásához igazított gyors irány- és helyzetváltoztatásokhoz, a gyakran adódó ütközésekhez, az ellenfél gólveszélyes játékosának semlegesítéséhez vagy a labdaszerzés megkísérléséhez.

Szervezett védekezésben az előretolt védők a fő védekezési vonal előtt, az előretolt védelmi vonalban foglalják el helyüket, és a zónázó védők előtt igyekeznek kifejteni védőtevékenységüket. Mozgásterületük meglehetősen nyitott, fő mozgásirányukat elsősorban az határozza meg, hogy milyen feladatot látnak el. Egyéni emberfogásnál mozgásirányukat az őrzött játékos haladási iránya határozza meg, míg zavaró feladatkörben a játékos mozgása gyakorlatilag minden irányra kiterjed.

Emberfogó feladatkörben, vegyes védekezésnél a védő úgy helyezkedjen szembe támadójával, hogy minden irányú mozgását, de különösen a kapura törését szabályos ütközéssel, testtel tudja megakadályozni. Célszerű a támadót minél távolabb tartani a kaputól, lehetőleg kivonni a gólveszélyes területről, ezáltal ugyanis jelentősen csökken a lehetősége a labda átvételére és így az aktív játékba kerülésre.

Zavaró feladatkörben, területvédekezésnél az előretolt védő úgy helyezkedjen el zónázó társai előtt, hogy pusztán jelenlétével akadályozza egyrészt a támadók mozgását, másrészt a labdatovábbítás útját és így a támadásszervezést. Ebben a feladatkörben van a legtöbb lehetőség a labdaszerzésre, amit a játékos álcázott helyezkedéssel, jó ütemű közbelépéssel, a labdaszerzési technikák egyikével kísérelhet meg.

Attól függetlenül, hogy emberfogó vagy zavaró szerepkörbe tölti be az előretolt védő, törekedjen arra, hogy legalább egy támadójátékost mindig semlegesítsen. Ellenkező esetben ugyanis az előretolt védő átjátszásával a támadók számbeli előnybe kerülnek a csökkentett számú zónázó védőkkel szemben, ami gólhelyzethez vezethet. Kiterjedt mozgásterülete, szabad elhelyezkedése és viszonylag kötetlen mozgáslehetőségei következtében az előretolt védőnek ideális lehetősége van a védőtársak kisegítésére. Lévén a támadásokkal szembeni első szűrő, a kapura törések zavarása, gyengítése, esetleg megakadályozása már eleve nagy segítség a zónázó belső védőknek.

Kapus

Kézilabdában és különösen védekezésben a kapus kiemelt fontosságú feladatkört tölt be. A kapura érkező labdák hárításával meghatározza az eredmény alakulását, jelentősen befolyásolhatja csapata játékát, a játékostársak önbizalmát és egész teljesítményét, sőt védéseivel mérkőzések sorsát döntheti el. Továbbá - lévén a legutolsó akadály a támadók előtt - védőtársai közül a kapus felelőssége a legnagyobb. Ezért ennek a szerepkörnek az eredményes betöltése különleges személyiségjegyeket igényel.

Átlagos vagy átlagon felüli magasság, különösen nagymértékű hajlékonyság, rugalmasság, kitűnő reflexek, erős idegzet, kiegyensúlyozott lelkiállapot, bátorság, önbizalom, határozottság, jó helyzetfelismerési és anticipációs képesség - de mindenekelőtt kedv és elhivatottság a védéshez - mind alapvető fontosságúak. Szervezett védekezésben a kapus a fő védelmi vonal mögött, a kapuelőtérben foglalja el a helyét, és elsősorban a kapu előtt, annak védésével fejti ki speciális tevékenységét. Fő mozgásirányát a labdajáratás útja határozza meg, melyet a gólvonal közelében, egy ellipszis alakú pályán, apró oldalazó lépésekkel követ.

A kapus elsődleges védőfeladata - a kapura érkező lövések védése által - az ellenfél gólszerzésének megakadályozása. Feladatának ellátására a játék fejlődése során speciális kapuvédési technikák alakultak ki. Ezeket a technikákat aztán az érkező labda helyzetének és a lövés fajtájának megfelelően alkalmazhatja a kapus. Pozíciójából adódóan a kapusnak van a legjobb rálátása a védelemre és a támadójáték alakulására, ezért fő védőfeladata mellett szerepkörének további fontos része a védelem irányítása is. Rövid, tömör szóbeli utasításokkal a kapus fontos támpontokat adhat védőtársai mozgásához, ezzel jelentősen segítheti hatékony védekezésüket, és közvetett módon megkönnyítheti saját védőtevékenységét.

Jelentős Szabályváltozások a Kézilabdában

A Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) jóváhagyta és közzétette a július 1-jétől már életbe lépett szabályváltozásokat, amelyek érvényesek már a nyári utánpótlás-versenyeken, valamint a 2025-2026-os idényben is érvényesek lesznek - jelentette be csütörtökön hivatalos holnapján a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ). Az MKSZ játékvezetői albizottsága úgy foglalta össze a változtatásokat, hogy a szabályalkotó a legtöbb pontban csak kisebb helyreigazításokat, kiegészítéseket végzett a megfogalmazásban, amivel a téves értelmezéseket, félreértéseket szeretné elkerülni. Mindezek mellett viszont vannak olyan módosítások is, amelyek jelentősen változtathatnak a játékon, és más játékvezetői ítéleteket eredményeznek majd a jövőben.

Az MKSZ hivatalos honlapján pontokba szedte a legfontosabb szabályváltoztatásokat:

• Belülvédekezés (hétméteresek megítélése): Ha egy védőjátékos a kapuelőtérbe való belépésével tiszta gólhelyzetet akadályoz meg, hétméterest kell ítélni. A szabálypont változása alapján ezentúl nem csak az számít belülvédekezésnek, amikor a védőjátékos tisztán belép a kapuelőtérbe, hanem már az is, amikor a védőjátékos csak érinti a lábával a kapuelőtér-vonalat (6-os vonalat).
• Lépésszabály: Nem számít lépésnek, ha a játékos a társától kapott, levegőben elfogott labdával az egyik lábát, vagy egyszerre mindkét lábát a talajra helyezi (0. lépés). A szabályváltozás értelmében ugyanez lesz igaz abban az esetben is, ha labdavezetés után a játékos a levegőben fogja meg a labdát.
• Büntetések fejlövés esetén: Ha a kapust hétméteres dobásnál, vagy a védőjátékost időntúli szabaddobásnál fejen lőtték, az eddig a vétkes játékos kizárását (piros lap) vonta maga után. Ezentúl a büntetés mindkét esetben azonnali időleges kiállítás (kétperces büntetés).
• Kezdődobás elvégzése: A kezdődobáshoz a játékvezetői sípszó akkor adható meg, ha a játékos minden testrészével és a labda is teljesen a kezdődobás körén belül helyezkedik el.
• A kapus kapuelőtér elhagyása: A kapus akkor hagyhatja el a labdával a kapuelőteret, és játszhatja tovább a labdát a mezőnyben, ha a kapuelőtérben nem volt meg a teste és/vagy a labda feletti kontrollja. Ilyenkor a játék folytatódhat, nem kell kidobást ítélni, mint korábban.
• Szabálytalan játéktérre való belépések (szabálytalan csere vagy többletjátékos) esetén: A vétlen csapat tiszta gólhelyzetének fennállásakor a játékvezetőknek vagy a versenybíróknak joga van előnyszabályt alkalmazni, így nem kell a játékot azonnal megszakítani. A gyakorlati elvárás az, hogy a versenybírók, illetve a játékvezetők kötelezően várjanak ki az akció végéig.
• Egyéb változásokról és pontosításokról: Immár formálisan a szabálypontok közé került, hogy a mérkőzésre nevezhető játékosok létszáma 16 főre, a hivatalos személyeké öt főre emelkedett (ez a kispadon helyet foglaló, jegyzőkönyvben is feltüntetett edzőket, gyúrót, stb. foglalja magába). A játékosok semmi olyat nem viselhetnek, amik vágásokat vagy horzsolásokat okozhatnak, a körmöket rövidre kell vágni. Edzőzónát határoztak meg formálisan az érintett szabálypontban, mely a középvonaltól 3.5 méterre kezdődik és az azonos oldalon lévő alapvonaltól nyolc méterre ér véget. Új büntetési lehetőséget fogalmaztak meg, így azonnali időleges kiállítást von maga után minden olyan eset, ha egy hivatalos személy a játéktéren kívül állva véletlenül játékba avatkozik a labdát vagy a játékost megérintve, miközben a csapatának ad utasításokat. Nem megengedett úgy érinteni a labdát, hogy a test bármelyik része a játéktéren kívül a talajt érinti. A szabály elleni vétségért az ellenfélnek kell szabaddobást ítélni. Hétméterespárbaj esetén, ha az első öt-öt dobás végrehajtása előtt egyértelműen eldől, hogy ki a győztes, nem kell befejezni a sorozatot.

A további pontosítások között végezetül megemlítették: Csapatonként egyszerre csak egy játékos szerepelhet kapusként a játéktéren, a kizárt játékosnak és hivatalos személynek (a cserehely és játéktér elhagyása után) a mérkőzés végéig a mérkőzés helyszínén kell tartózkodnia. Ha a játékvezetők valamilyen okból nem tudják a mérkőzést folytatni, rendelkezésre állás esetén lehetőség van, hogy csere játékvezető vagy játékvezető páros vezesse tovább a meccset. A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez a passzív játék. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél. A kapus az egyetlen játékos, amely a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt is. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát. Azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet.

Kézilabdázók Utánpótlás-Nevelése és Képzése

Módszertani alapok és programok

A Bakó Botond, Hajdu János, Imre Vilmos, ifj. Kiss Szilárd, valamint Dr. Marczinka Zoltán szerzői közreműködésével létrejött kiadvány három fő részre tagolódik. Először egy módszertani útmutatóval találkozik az olvasó, amely az egyéni, valamint a posztképzést segítheti. A második fejezetben a posztspecifikus támadási és védekezési gyakorlatok edzésen való újszerű alkalmazására ad ajánlásokat. A poszt alap technikai-taktikai jellemzését 47 videóklip segíti, amely a Testnevelés Egyetem TÁMOP-projektje során készült, a könyv szerzőinek részvételével. Ezek a QR-kóddal lehívható, megtekinthető oktató kisfilmek tovább bővítik az ismereteket az egyes posztok mozgásanyagáról és jobban segítik a technikai felkészítést.

Az RZS általános iskolai programja a „Kézilabda - az én játékom”. Bár az elsődleges célcsoportját az általános iskola felső tagozatos korosztályok jelentik, egyes elemei kiterjednek a fiatalabbakra (minik) és az idősebbekre (középiskolások is). A legfőbb cél a sportág népszerűsítése különböző versenyek szervezésével, illetve a média közreműködésével. A program arca, a szlovén férfi kézilabda legendás alakja, az EB ezüstérmes, négyszeres Bajnokok Ligája győztes irányító, Uroš Zorman, de rajta kívül más régi / új sztárok is rendszeresen részt vesznek a gyerekrendezvényeken. A programot úgy alakították ki, hogy minél több gyereket mozgasson meg, a szó szoros és átvitt értelmében. Kulcsszavai az ingyenesség, a szabadidősport és az egészséges életmód.

A nagyjából 10 éve futó és kb. 200 iskolát érintő projekt aktuális fázisa a 2016-2020 közötti időszakot öleli fel. A versenyeket elsősorban helybe szervezik, amivel (utazási) időt és költséget takarítanak meg. A csúcspont minden évben a szezonzáró kézilabda fesztivál, amelyről az írott sajtó és az elektronikus média több orgánuma is beszámol. Fontos cél, hogy az iskolák és a klubok minél szorosabban működjenek együtt, ami mindkét fél számára hasznos. Az iskolák - a pedagógusok kompetenciát erősítő nyomtatott segédanyagokon túl - személyes segítséget kaphatnak a szakmai munkához, a klubok pedig játék közben fedezhetnek fel tehetséges fiatalokat, akiket azután lehívhatnak az edzéseikre. A gyerekek motorikus képességeinek fejlesztésén túl, nagyon ügyelnek a szellemi és lelki fejlődésükre is. Megtanítják nekik, hogyan éljék meg a győzelmeket és hogyan viseljék el a vereséget. Természetesen, itt is előkerül a Szövetség által oly fontosnak tartott Fair play szabályainak megismertetése és alkalmazása. A viselkedési szabályok kezdőbetűiből a SPORTIKUS szó adódik ki, ami sportszerűként is fordítható. - Az igazi sportoló a sportszerű sportoló. Maga a Fair play pedig a sport szíve - lelke. A 9 db, általános sportszerűségi szabály mellett - a németekhez hasonlóan - külön viselkedési ajánlásokat fogalmaznak meg a szervezők, a játékvezetők, az edzők / pedagógusok és a sportolók számára.

Tehetséggondozás Szlovéniában: A "Norvég Modell"

Szlovéniában - a norvég modellhez hasonlóan - a tehetséggondozás legfőbb színterét a korosztályos válogatott csapatok jelentik. Hasonlóság az is, hogy a felnőtt együttestől kiinduló szakmai elvek lefelé, valamennyi korosztályban érvényesülnek. Különbség talán csak annyi, hogy minden együttes külön háttérstábbal dolgozik, viszont a koordináció egy kézben, az adott szakág nemzeti válogatottjainak igazgatójánál van.

Ahhoz, hogy ezt megtegyük, vissza kell tekintenünk az 1990-es évek elejéig: ekkor esett szét a „nagy Jugoszlávia” és vált függetlenné Szlovénia. Az első elemzések megmutatták, hogy nagyon jó munka folyik a fiatalabb kézilabdás korosztályoknál, de kezdetben a válogatott játékosok testi mutatói - főleg magasságuk - elmaradtak a nemzetközi szinttől. A játék a hagyományos jugoszláv iskolára és a helyi sajátosságokra épült. A csapatok nagy része és a válogatottak a 3-2-1-es mélyen tagolt és agresszív védekezést választották. Támadásban egyéni betörésből és a játékosok jó együttműködéséből (páros, hármas kapcsolatok) fakadóan voltak eredményesek, sok gólt szereztek beálló és szélső pozícióból, de hiányoztak az igazi átlövők.

A tehetséges gyerekek tudatos kiválogatását 12 éves korban kezdik. (A Szövetség adatbázisában csak a játékosok személyes alapadatait tartják nyilván.) A válogatási direktívákat és a korosztályos követelményrendszert top edzők állítják össze és ezek több csatornán keresztül jutnak el a klubokhoz. A fiataloknak általában heti 3-4 foglalkozást tartanak. Az utánpótlásban dolgozó szakemberek az ismereteiket az éves rendes továbbképzéseken, különböző meetingeken, valamint számos könyvből és videóanyagok segítségével bővíthetik. A klubok utánpótlás együttesei korosztályonként, különböző bajnoki osztályokban, országos bajnokságokban szerepelnek. Jellemzően, azoknak az egyesületeknek az utánpótlás csapatai sikeresebbek, ahol a felnőtt is komoly játékerőt képvisel. A Szlovén Kézilabda Szövetség minden nyáron kézilabdás tábort szervez Izolán, az ismert tengerparti üdülőhelyen. A 2017-es rendezvényen 52 klub 156 játékosa vett részt a 12-14 év közötti korosztályból. A technikai és taktikai jellegű edzéseken felül a játékon és az élményszerzésen van a hangsúly. Az esemény súlyát jelzi, hogy azon Uroš Mohoričnak, a férfi válogatott csapatok technikai igazgatójának vezetésével, valamennyi válogatott edző, így Veselin Vujovič, a felnőtt csapat szövetségi kapitánya is részt vesz.

Az utánpótlás játékosok fejlődésének nyomon követése mérésekkel, valamint erős (!) külföldi ellenfelekkel szemben lejátszott edző- és tétmérkőzéseken történik.

A korosztályok foglalkoztatása és a válogatottak felépítése:

Edzésmódszerek és -tartalom

A kézilabdázók fejlesztéséhez különböző edzésmódszereket és -tartalmakat alkalmaznak, amelyek a fizikai, technikai, taktikai és mentális területekre egyaránt kiterjednek:

Fizikai fejlesztés

• Koordináció, sebesség fejlesztése: Koordinációs létra, alacsony és habszivacs gátak használata. Futás és ugrás fejlesztése, iskolázása, javítása. Talajtorna alapjainak elsajátítása és mozgásainak fejlesztése.
• Stabilitás, erő fejlesztése: Core és váll stabilitási gyakorlatok. Váll mozgékonyságának javítása. Az izomcsoportok erő egyensúlyának kialakítása (agonisták és antagonisták). Erőfejlesztés saját testsúllyal: különböző fekvőtámaszokban végzett karhajlítások. Partner ellenállása ellen végzett gyakorlatok.
• Speciális edzések:
  • Plyometrikus edzés: A neuromuszkuláris (ideg-izom) összeköttetéseket és az izmok rugalmasságát edzi, ezáltal fejlesztve az erőt és a gyorsaságot. Célja, hogy egy aktív előfeszített helyzetből gyorsabb és erőteljesebb összehúzódásra tanítsa az izmokat.
  • HIT (High Intensity Training) edzés: Magas intenzitású, rövid és ritka edzés, ami a test minden izmát stimulálja, erősítve a teljes testedzettséget és növelve az energiafelhasználást.
  • RSA (Repeated Sprint Abiliy) edzés: Ismétléses sprint edzés, mely nagy intenzitású aerob gyakorlatokkal növeli a teljesítményt a szezon alatt.
  • Proprioceptív edzés: A sérülésmegelőzés egyik leghatékonyabb módja, különösen az alsóvégtagi sérülésekre érzékeny sportágakban. Erősíti az alsó végtagot és fontos eleme a rehabilitációnak.
  • Funkcionális edzés: A testet egészként kezeli, összetettebb gyakorlatokkal több izomcsoportot dolgoztat meg egyszerre, a mindennapi élet mozgásaiból kiindulva.

Taktikai és technikai edzések

• Egyéni technika: Speciális támadó mozgások és lövések különböző pozíciókból. Átadások és cselek fajtái, alkalmazásuk.
• Csoportos taktika és technika: Együttműködés a különböző pozíciókban játszók között. Átadások sorozata rátörések után. Meghatározott mozgások a labda átvétele előtt és után, távoli és közeli pozíciókban. Pozíció cserék labdával, vagy labda nélkül, különböző játék szituációkban. Befutás két beállóra.
• Taktikai megoldások: Emberelőnyben és emberhátrányban. Modern, egyénileg kezdeményező játékosokra épülő csapattaktika, variációk a taktikai sablonokon belül (döntési helyzetek). Átlövések a távoli zónából a játék folytatása az átlövőkre fellépő, mélységben tagolódó védelem ellen. 5-1 két variációval a befutásoknál.

Mérések és elemzések

• Antropometriai mérések.
• Láb explozív erejének és ruganyosságának mérése: tensiometriai mérőlemezen, három különböző ugrásfajta által (felugrás fél guggolásból, ellenkező irányú ugrásból, mélybe ugrás után).
• Gyors futások sebességének mérése: sprintek idejének értékelésével 5, 10, és 20 méteres távon, álló és repülő rajtból.
• Futó állóképesség mérése: a 30-15 IFT tesztet használva: a kézilabda pályán 30 m futások 15 mp pihenőkkel. A futás sebessége minden ismétlésnél emelkedik, ameddig a futó bírja.
• Videó elemzés: Saját edzések, mérkőzések visszanézése. Klasszis játékosok megfigyelése. A különböző játékpozíciók modelljei és a csapatjáték. A modern kézilabda fejlődési irányai. A kézilabda játékszabályok hatása a technikára és a taktikára.

Mentális és egyéb felkészítés

• Táplálkozás, folyadékháztartás: Étkezés és sportteljesítményt kapcsolata. Kiegyensúlyozott és sportétkezés. Alkalmazkodás az edzőtáborokban való együttléthez. Étkezési tanácsadás dietetikus által, a tápanyagok pótlásának kedvező és esetleges káros hatásai.
• Szabályok és Fair Play: A kézilabda játékszabályok ismerete, játékvezetés. A Fair play írott és íratlan szabályai.
• Doping: Doppingszereknek megismerése és tudatos elkerülése.
• Kollektív élet: A kollektív élet szabályai és alkalmazásuk az edzőtáborok alatt.
• Nemzeti büszkeség: A nemzeti csapatokban való szereplés jelentősége: a haza iránti hűség tudatának felerősítése és a szeretet érzésének elmélyítése.

tags: #kezilabda #poszt #egyensuly

Népszerű bejegyzések:

• A címért folyó küzdelem Hollandiában
• Luzsnyikov magyarországi pályafutása
• Vlachopoulos öröksége Egerben
• Részletes statisztikák Nagy Ádámról
• Mindent a Fradi jégkorongról