A Kézilabda Szabályai: Játékmenet, Büntetések és az Ápolás Részletes Protokollja
A kézilabda egy dinamikus és izgalmas labdajáték, amelyet két csapat játszik egymás ellen. A sportág eredete a múlt század elejére nyúlik vissza, és azóta rengeteg változáson ment keresztül. A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől eltérő mezt visel.
A Játéktér Meghatározó Vonalai és Területei
A kézilabdapályán több fontos vonal és terület is található, amelyek a játékmenet alapvető kereteit biztosítják:
| Játéktér Elem | Leírása |
|---|---|
| Pálya | 40×20 méteres, téglalap alakú játékterület. |
| Kapu | A pálya mindkét végén található, 3 méter széles és 2 méter magas. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. |
| Kapuelőtér | A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat. |
| Hétméteres vonal | A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál. |
| Gólvonal | A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. |
| Kapus-határvonal | 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van. |
| Oldalvonal | A pálya hosszabb oldala. |
| Cserevonal | Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal. A zsűriasztal és a kispad között található. |
A Játék Idő Mérése és Megszakításai
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. Hosszabbítás esetén 2×5 perc következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben.
A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt: az óra a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy. Azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Döntetlen Eredmény és Hosszabbítás
Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha az alapjátékidő után is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
A Játékosok és a Csere Szabályai
Egy kézilabdacsapat létszáma 14 játékosból áll, de az új szabály szerint már a 16 fő az alap, és bizonyos versenyeken ez a szám 16 főre emelkedhet. A nevezhető hivatalos személyek száma pedig általánosan 4-ről 5 főre nő (ez az edzőket, gyúrót stb. jelenti, akik nem játékosok, de ott vannak a csapattal a kispadnál).
A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat (hat mezőnyjátékos és egy kapus), a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani.
A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól. Fontos 2016-os változás a kapuscsere mezőnyjátékosra: a pályán már nem kell mindig kapusnak lennie, azaz, ha a kapus helyett bejön egy mezőnyjátékos, neki már nem kell kapusmezt viselnie. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez a mezőnyjátékos nem léphet be a kapuelőtérbe (ha mégis megteszi, ugyanúgy büntetendő, mint bármely más mezőnyjátékos esetében). A 4:9 új kiegészítése előírja, hogy a körmöket rövidre kell vágni.
Sérülés és Ápolás a Kézilabdában: A 2016-os Szabályváltozások
Az utóbbi években egyre jobban elharapózott az a gyakorlat, hogy egy játékos a pályán kért ápolást, pedig erre nem szorult volna rá, vagy semmi nem indokolta, hogy ez játékmegszakítás keretében, a pályán történjék. Esetleg pihenni akart egy kicsit, és jól jött a játékmegszakítás. Mindezek elkerülésére módosították a 4:11 szabályt 2016. július 1-től.
Az ápolás protokollja a pályán
A szabálymódosítás szerint, ha sérülés miatt meg kell szakítani a játékot, kizárólag a játékvezető adhat engedélyt arra, hogy a sportolót a pályán ápolják. Előtte azonban kikérheti annak véleményét, hogy tudja-e ápolás nélkül folytatni a játékot.
Ezentúl, ha a játékvezetők számára nem kérdéses, hogy egy sérült játékos ápolásra szorul - például láthatóan nagy fájdalmai vannak, nehézséget okoz a levegővétel, esetleg el is vesztette az eszméletét - akkor azonnal meg kell állítaniuk a játékot, és be kell hívniuk az egészségügyi személyzetet. Minden egyéb esetben a játékvezetőknek fel kell szólítaniuk a játékost, hogy álljon fel. Ha feláll, és vagy tovább játszik, vagy lemegy a kispadhoz ápolásért, akkor folytatódik a játék, egyéb intézkedés nem szükséges.
Következmények az ápolt játékosra
Fontos, hogy akár azonnal rendel el ápolást a játékvezető, akár egy felszólítás után, a játékos sorsa abban a pillanatban, amikor a játékvezető jelzi az ápolást, eldőlt. Az ápolás befejezése után a játékosnak el kell hagynia a pályát, helyette cserével természetesen feljöhet másik játékos. Az ápolt játékos addig nem jöhet vissza, amíg csapatának soron következő harmadik támadása be nem fejeződik. A szabály betartását a zsürinek kell felügyelnie.
Kivételek az ápolási szabály alól
Ezt a szabályt nem kell alkalmazni, ha a játékos egy olyan szabálytalanság következtében sérül meg, amit a játékvezetők sárga lappal, kiállítással vagy piros lappal büntetnek. Akkor sem kell, ha a kapust kell ápolni, miután fejbedobták.
Vita és kihívások a szabályozással kapcsolatban
Több részről felmerült, hogy a védők ezután (különösen a szoros végjátékokban) nem is a gól elkerülésére, hanem arra fognak játszani, hogy az ellenfél gólerősebb játékosai ápolásra szoruljanak. Azonban, mivel kiállítás esetén (a végjátékban már általában nem osztanak sárga lapokat) az ápolt játékosnak nem kell lemennie, ezért ez elég veszélyes taktika volna, hiszen nagy a kockázata, hogy a játékvezetők kiállítják a védőt, ekkor pedig semmi haszon sincs, viszont van két perc emberhátrány.
Viszont elterjedhetnek az alattomos, alig látható szabálytalanságok, melyek után általában ápolás jön, viszont szinte kizárt a kiállítás. A játék felgyorsult, egyáltalán nem ritka, hogy a játékvezetők nem tudják követni az eseményeket, különösen a női mérkőzéseken, ahová ritkán jutnak a legjobb játékvezetők. Az utóbbi években többször fordult elő, a legmagasabb szinteken is, hogy se a zsüri, se a játékvezetők nem vették észre, hogy valamelyik csapatban többen vannak a játékosok a pályán, mint ami megengedett volna. Ha ezt a viszonylag egyszerű feladatot nem sikerül maradéktalanul megoldani, vajon biztosítható, hogy mindig észrevegyék, hogy egy játékos ápolás miatt idő előtt tért vissza? Ráadásul az alacsonyabb szinteken nincs is mindig zsüri. A játékvezetőknek a passzív hat passza, a kiállítások figyelése közben még azt is számon kell tartaniuk, kit mikor ápoltak? Nem is véletlen, hogy a dán szövetség (DHF) bejelentette: ők ezt a szabályt az utánpótlás- és az amatőrligákban nem vezetik be, mert ott ritkább a színészkedés, és a játékvezetőket nagyon megterhelné. Érthető, hogy az öt új szabályváltozás közül ennek az elfogadottsága a legalacsonyabb.
További Fontos Szabálymódosítások (2016)
A 2016-os szabálymódosítások nem csak az ápolási protokollra terjedtek ki, hanem számos más területen is finomították a kézilabda játékát.
Passzív játék
A játékvezető passzív játékra figyelmeztető felemelt karja után legfeljebb hat passzra van lehetősége a támadó csapatnak, hogy lövéssel fejezze be az akciót. Az átadások számolása szabaddobás és blokkolt lövés után sem kezdődik elölről. A passzokat a játékvezetők számolják, és ez ténybéli döntésnek minősül, azaz nem szolgálhat óvási alapul, ha eltévesztik a számolást.
Utolsó fél perc
Miután a játék az utóbbi időkben még inkább felgyorsult és az erőviszonyok sok esetben kiegyenlítettebbé váltak, az utolsó percre vonatkozó szigorúbb elbírálásokat a jövőben csak az utolsó fél percben alkalmazzák, valamint az esetleges hosszabbítások utolsó fél percében. A szándékos szabálytalanságért nem csak kizárás jár, a vétlen csapat büntetőt is dobhat. Ebben az esetben úgy is lehet büntetőt ítélni, ha előtte nem állt fenn gólhelyzet. Csak azokban az esetekben kell hétméterest ítélni, amelyekben az eddigi szabályok alapján azonnali piros lapot kellett adni, és jelentést írni.
Kék lap bevezetése
A játékvezetőknek a sárga, illetve a piros lap mellett egy harmadik színű kártya is rendelkezésükre áll, a kék lap, mely segít döntéseiket egyértelművé tenni a nézők és a csapatok számára. Amennyiben kék kártyát kap egy játékos, úgy róla írásbeli jelentést kell készíteniük a játékvezetőknek, az eset pedig a fegyelmi bizottság elé kerül. A kék kártyával történő kizárás előtt a piros lapot fel kell mutatniuk a játékvezetőknek.
Változások a védőjátékban és a büntetésekben
A 6:2 szabály változása alapján ezentúl az is belül védekezésnek számít, ha a védőjátékos csak a kapuelőtér-vonalat (köznapi elnevezéssel: a hatos vonalat) érinti a lábával. Korábban a védőknek volt „szürke zónájuk”, de ettől az idénytől kezdve a védők és a támadók ugyanúgy kerülnek elbírálásra.
A 8:8 és 8:9 szabálypontokat úgy módosították, hogy hétméteresből is csak kiállítást kell ítélni, ha valaki fejbelövi a kapust vagy egy sáncban álló mezőnyjátékost időntúli szabaddobásnál. Hosszú időn át drasztikus különbség volt a két játékszituáció megítélésében, most azonban egységesítik a szabályt, minden esetben kiállítást kell ítélni.
Lépésszabály és labdakezelés
A játékos három lépést tehet anélkül, hogy lepasszolná vagy eldobná a labdát. A 7:3 szabály változása szerint nem számít lépésnek, ha a játékos mindkét lába a levegőben van, amikor megfogja a labdát, majd az egyik lábát leteszi a földre. Ez vonatkozik arra is, ha a játékos vezeti a labdát (labdaleütéssel), és olyankor fogja meg, amikor mindkét lába a levegőben van. Tehát a klasszikus három lépés, leütés, három lépés mozgásnál mindkét „három lépés” előtt van lehetőség egy nulladik lépésre.
A 7:10 szabályban eddig az szerepelt, szabálytalan a labdát megjátszani úgy, hogy a játékos egyik lába érinti a talajt a pályán kívül. Ezentúl ez bármilyen testrészre változik. Ha például a játékos elveszti az egyensúlyát, a szabad kezével a pályán kívül letámaszkodik, a másikkal megjátssza a labdát, az most még szabályos, ezután már nem lesz az.
Középkezdés és játékvezetői döntések
A 10:3 szabály változása alapján a középkezdés elvégzéséhez csak akkor szabad sípszóval jelt adni, ha a labda is és a kezdést elvégző játékos is teljes egészében a kezdőkörön belül van (eddig elég volt egy lábbal a kezdőkörben állni).
A 14:1 szabály szerint hétméterest kell ítélni tiszta gólhelyzetben elhangzó jogosulatlan sípszó esetén, most kiegészítik azzal, hogy „ha nem a játékvezető sípolt”. A 17:6 szabály változása szerint, ha a két játékvezető nem jut egyetértésre, milyen ítéletet kell hozni, akkor az nyer, aki kettejük közül a szigorúbb ítéletet hozná.
A 17:5 újítása pedig, hogy, ha a játékvezetők a mérkőzés közben bekövetkező esemény miatt nem tudják folytatni a mérkőzést, akkor lehetőség van arra, hogy más játékvezetők közreműködésével folytassák azt. Erre eddig a meccs megkezdése után már nem volt mód.
A Játék Menete és További Szabályok
A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez passzív játéknak minősül. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél.
A kapus mozgása
A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is.
Büntetések és a játékvezetők szerepe
A fizikai érintkezés szabályozott, hogy megakadályozzák a durvaságot és a sérülésveszélyt. A hétméteres dobást akkor ítélik meg, ha a védekező csapat szabálytalanul akadályozza a gólszerzést a kapuelőtérben. A büntetések lehetnek figyelmeztetés, 1 perces kiállítás, vagy a harmadszori kiállítás kizárást von maga után. A súlyos szabálytalanságért, sportszerűtlen magatartásért azonnali piros lappal kizárt játékos a soron következő egy mérkőzésen nem szerepelhet.
A kézilabda-mérkőzést két egyenjogú játékvezető vezeti. A mérkőzéseken csak a csapatfelelősök szólhatnak hozzájuk. A mérkőzés megkezdésekor az egyik játékvezető, mint mezőny-játékvezető a középvonalnál helyezkedik el, ő a támadó csapat támadási iránya felé néz, míg a másik a védekező csapat mögül, az alapvonalnál figyeli az eseményeket. A két játékvezető szerepe a támadások váltakozásával felcserélődik.
A kézilabda szabályainak átfogó ismerete elengedhetetlen mind a játékosok, mind a szurkolók számára.
tags: #kezilabda #szabaly #ha #a #jatkost #apalyan
