A Kézilabda Játékszabályai és Története
A kézilabda egy dinamikus és népszerű labdajáték, amelyet két 7 fős csapat (hat mezőnyjátékos és egy kapus) játszik egymás ellen. A mérkőzést általában fedett csarnokban rendezik, de létezik szabadtéri és strandkézilabda változat is. A sportág eredete a 20. század elejére nyúlik vissza, és azóta is folyamatosan fejlődik, népszerűsége pedig világszerte töretlen.
A Játék Története
A kézilabda játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a futball alternatívájaként igyekezett kitalálni egy új labdajátékot tanítványai számára, hogy elkerüljék a sok betört ablakot. Az egyik úttörő, Hermann Bachmann, Németországban dolgozta ki és dokumentálta a sportág szabályait. A kezdetleges játékok szabályai és méretei már sokban hasonlítottak a mai kézilabdához, és hamar népszerűvé vált Németországban, különösen az iskolai testnevelésben.
Prágában Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék debütált, jelentős hasonlóságokat mutatva a mai paraméterekkel, mint például a pálya mérete, a kapuelőtér alakja és a játékidő. Ezek a kezdetleges kézilabdajátékok Európában nagy népszerűségre tettek szert, de a különböző szabályok nehezítették a nemzetközi tornák szervezését.
Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, majd 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). 1936-ban Berlinben a nagypályás kézilabda bekerült az olimpiai programba. A háború visszavetette a fejlődést, de 1946-ban Koppenhágában újjáalakult a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. Az 1950-es és 60-as években a kispályás kézilabda a sebességével és változatosságával fokozatosan háttérbe szorította a lassabb nagypályás változatot, és 1966 után már csak kispályás mérkőzéseket rendeztek.
Egy újabb mérföldkő volt 1972, amikor a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián Münchenben. Az 1980-as években a sportág növekvő népszerűsége, a szabályok megszilárdulása és a technikai-taktikai repertoár fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabda az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát, 1994-től pedig Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek. Napjainkban több mint száz tagország és több mint tízmillió versenyszerűen játszó játékos űzi a sportágat világszerte.
A Játéktér és Felszerelés
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya mindkét végén egy-egy kapu található, amelyek egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkednek el. A kapu mérete 2 méter magas és 3 méter széles. A kapuelőtér a két kapu előtt található, folyamatos vonallal körülvett rész, amelyet a kapuktól 6 méterre húznak meg. Ebben a zónában csak a kapus tartózkodhat, és az itt lévő labda az övé.
A kaputól 7 méterre található a hétméteres (vagy büntetődobó) vonal, ahonnan a büntetődobásokat végzik. A gólvonal a két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal. Az oldalvonal a pálya hosszabb oldala, a cserevonal pedig az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal. A játékosok általában waxot használnak a labda jobb tapadása érdekében.
A Csapatok és Játékosok
Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat (hat mezőnyjátékos és egy kapus), a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapusnak a pályán lennie, aki eltérő színű mezt visel a többiektől. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha ruházata megfelelően elkülönül.
A mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre a cserevonalnál. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, mint ahogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. A csere alatt a játék nem áll meg, azt folyamatos játék közben kell végrehajtani.
A Játékidő és Időmérés
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A kézilabdában a játékidőt sajátos módszerrel mérik: az óra a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés) alatt is megy. Azonban, ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülés miatt), a játékvezetők megállíthatják az órát. Kötelező megállítani a játékidőt játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap) is.
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez a labdának még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével át kell haladnia a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek meg, de a mérkőzésből kevés idő van hátra, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Szabálytalanságok és Büntetések
A kézilabda játékban a fizikai érintkezés szabályozott, hogy megakadályozzák a durvaságot és a sérülésveszélyt. A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, de legfeljebb három másodpercig érintheti azt. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával - ez passzív játéknak minősül.
A kapus az egyetlen játékos, aki a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, de nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont rá is a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek.
A hétméteres dobást akkor ítélik meg, ha a védekező csapat szabálytalanul akadályozza a gólszerzést a kapuelőtérben. Mezőnyjátékos belépéséért a kapuelőtérbe szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
Döntetlen és Hosszabbítás
Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el. Ha mindkét csapat azonos számú gólt ér el, a játék döntetlen eredménnyel végződik. Abban az esetben, ha továbbjutáshoz el kell dönteni a nyertest (például kupameccseken), hosszabbítás következik két 5 perces félidővel, egyperces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el felváltva, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Ha még ekkor is döntetlen az állás, akkor egyesével, felváltva lövik a 7 métereseket, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
A Játékvezetők
A kézilabda-mérkőzést két egyenjogú játékvezető vezeti. A mérkőzéseken csak a csapatkapitányok (vagy csapatfelelősök) szólhatnak hozzájuk. A mérkőzés megkezdésekor az egyik játékvezető mezőnyjátékvezetőként a középvonalnál helyezkedik el, a támadó csapat irányába néz, míg a másik a védekező csapat mögül, az alapvonalnál figyeli az eseményeket. A két játékvezető szerepe a támadások váltakozásával felcserélődik.
tags: #kezilabda #szabalykonyv #rendeles
