A Kézilabda Védekezés Szabálykönyve és Alapelvei

A Védekezés Általános Alapelvei és Célja

A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása. A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét.

A csapatstruktúra egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják. A csapattevékenység keretében lehetővé válik, hogy minden egyes játékos a képességeinek legmegfelelőbb védőpozíciót foglalja el. Ily módon - a csapatformáción belül egymás tevékenységét erősítve - a játékosok együtt jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön.

A védőtevékenység abban a pillanatban kezdődik, amint a csapat elveszíti a labdát. Ettől kezdve a védőknek nem lehet más céljuk, mint gyors visszavonulás, vagy szervezett védekezés közben valami módon meghiúsítani az ellenfél támadási kísérletét, és amilyen gyorsan csak lehet, visszaszerezni a labdát.

A játék jellegéből adódóan a támadók és a védők közötti testi érintkezés szükségszerű és elkerülhetetlen. A támadók a kapura törés során testi erejüket is igyekeznek kihasználni a minél kedvezőbb lövőhelyzet kialakítása érdekében. Míg a védők testüket a támadó mozgásirányba helyezve, azok útjának fizikális blokkolásával igyekeznek meghiúsítani az ellenfél gólhelyzetbe kerülését, illetve támadótevékenységének kibontakozását. Ezen apró ütközetek, párviadalok eredménye aztán jelentősen befolyásolja a mérkőzés végső kimenetelét. Az ütközés a támadó- és védőjátékos testtel és végtagokkal történő dinamikus találkozása a szabályok által megengedett módon.

A Védekezés Fázisai és Típusai

Gyors visszarendeződés és késleltetés

A gyors visszarendeződés a labda elvesztését követő első védekezési kísérlet az ellenfél gyors ellentámadásának megakadályozása érdekében. Ez esetben a védekező csapat többszörösen is hátrányban van: a támadók gyors egyéni indulással, spontán, csoportos manőverekkel vagy alkalmi csapattevékenységgel indulási, számbeli, illetve pozícióelőnyre tehetnek szert. Cselekvési előnyüket aztán a pálya középső részén gyorsan áthaladva, a kapuelőtér közelében igyekeznek tiszta gólhelyzetté fokozni. Az ellenfél előnyös helyzete azonban gyors visszafutás közben hatásos védekezéssel kiegyenlíthető, sőt esetenként a labda is visszaszerezhető.

A gyors ellentámadás elleni védekezés már labdabiztos, megfontolt támadójátékkal kezdődik. A játékosok a támadás során törekedjenek arra, hogy amennyiben nem sikerül gólt szerezni, az ellenfél minél kedvezőtlenebb helyzetben jusson a labdához. A támadás késleltetése időben az első védekezési kísérlet elsősorban az egyéni indulás megakadályozására. Mivel a gyors cselekvési kényszer nem teszi lehetővé az összehangolt, tervszerű védekezést, ez esetben a játékosok helyzetüknek megfelelően elsősorban egyéni kísérletekkel igyekeznek az ellenfél gyors ellentámadását meghiúsítani. Így mindenekelőtt a labdás ellenfelet kell a legközelebb helyezkedő védőjátékosnak letámadnia és lehetőleg szabályosan vagy enyhe szabálytalansággal, de semmi esetre sem kiállítást okozó szabálysértés árán megakadályozni a labda megjátszásában.

Gyors visszafutás és ideiglenes felállás

A gyors visszafutás időrendben a második védekezési kísérlet elsősorban a csoportos indulás megakadályozására. Ez esetben az egyéni indulás meghiúsításával a védőknek sikerült annyi időt nyerni, hogy lehetőségük nyílik spontán csoportos védekezésre. Az ideiglenes felállás időrendben a harmadik védekezési kísérlet, elsősorban a csapatindulás megakadályozására. Ez esetben valamennyi védőnek sikerül úgy visszaérkeznie saját kapuja előteréhez, hogy az ellenfél nem tudott gólhelyzetet kialakítani, így lehetőség nyílik alkalmi csapattevékenységre. A szervezett védekezést azonban megnehezíti az, hogy a játékosok gyakran nem az eredeti védőpozíciójukba érkeznek vissza, viszont a folyamatos támadás következtében ott is meg kell kísérelniük az eredményes védekezést. Ezért ez a rendezetlen védelem egy ideiglenes állapotnak, kényszerhelyzetnek tekinthető, amit a csapatnak kapott gól nélkül, lehetőleg minél rövidebb időtartamra kell leszűkítenie.

Szervezett védekezés

A szervezett védekezés időrendben a gyors visszavonulást követő második védekezési kísérlet a szervezett támadással kialakított gólhelyzet megakadályozása érdekében. Ez esetben a támadók megelőző gyors ellentámadási kísérlete nem járt eredménnyel, így támadópozícióik elfoglalásával, szervezett támadásfelépítéssel kísérlik meg a gólszerzést.

Védekezésben különösen igaz az a megállapítás, miszerint a legerősebb lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez a kézilabdában annyit jelent, hogy bármilyen jól védekezhet az összes játékos, ha csak egy társuk is sorozatosan képtelen ellátni védőfeladatát, az egész védelem sebezhetővé, hatástalanná válik. Ezért védekezésben fokozott jelentőségű minden egyes játékos egyéni felkészültsége, egy-egy elleni hatásos védekezése, felelősségérzete, valamint játékfegyelme és ezek a tényezők egyben biztosítják a megfelelő alapot a csapat taktikai tervének megvalósításához. Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki.

Meglehet, az egy-egy elleni védekezés szerepe alapvető fontosságú, a hatásos csapatvédekezés alapfeltétele több játékos közös védőtevékenysége és együttműködése. A játékosok adott védekezési rendszerben elfoglalt helye eleve kínálja a szomszédos védők együttműködésének lehetőségét, a hatásos csapatvédekezés pedig egyenesen megköveteli a páros kapcsolatok kialakulását, kialakítását. A csapatrészek tervszerű munkája annál is inkább indokolt, mivel a támadók egyes csoportos manővereivel szemben - mint például elzárás vagy helycsere - a védő egymagában eleve verve van, és csak a társak segítségével van reális esélye a hatásos védekezésre. A támadójátékosok mozgásiránya, illetve a manőver célja meghatározza a védők összehangolt tevékenységének módját.

A szervezett védekezés egyik ismertetője a játékosok meghatározott alapfelállása, ami lényegében a védők tudatos, képességeik szerinti elhelyezkedése a gólveszélyes területen. Más megközelítésben egy alapfelállás egy előre meghatározott rend, a szervezett védekezés megindításához szükséges kiindulási alap, a védekezés során ismétlődően visszatérő, sőt gyakran a védekezés befejezésekor is felismerhető elrendeződés. Így az alapfelállás egy kiindulási pontnak tekinthető, ami jóllehet meghatározza a játékosok mozgásterületét, nem korlátozza mozgásszabadságukat. A játékosok által elfoglalt védőpozíciók ugyanakkor tükrözik a végrehajtandó védőfeladatokat, és ennek alapján a csapat alapfelállása fő, illetve előretolt védelmi vonalra osztható föl. A fő védelmi vonalat a kapuelőtér közvetlen közelében elhelyezkedő külső és belső védők alkotják.

Kulcsfontosságú Védekezési Technikák

Labdaszerzés és sáncolás

A védőjátékosok feladatköre nem szűkíthető le csupán az ellenfél késleltetésére és feltartóztatására, de amennyiben arra jó alkalom adódik, kísérletet kell, hogy tegyenek a labda megszerzésére is. Ezt a célt a játékszituációnak megfelelően alkalmazott technikák felhasználásával érheti el a védő. A sáncolás - elsősorban a karok labda útjába történő helyezésével - az utolsó lehetőség az ellenfél gólszerzési kísérletének megakadályozására. Ez a technika a védekezés egyik legtipikusabb eleme, melynek jelentősége a kapura lövési technikák fejlődésével egyenes arányban nőtt. A sánccal taktikailag kettős cél valósítható meg, elsősorban a kapura lőtt labda útjának blokkolása, másodsorban pedig minél nagyobb kapufelület takarása.

Kapusvédekezés

Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védés. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott. Meglehet a kapus védőtevékenysége során a mezőnyjátékosok technikájához hasonló elemek is felfedezhetők, mint például a kapus alaphelyzet - védő alaphelyzet vagy kétkezes védés -, fej fölötti sáncolás és így tovább; a kapus védőmunkáját azonban specializált, jellegzetes kapustechnikával hajtja végre. A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.

Kézilabda Szabálymódosítások (IHF/MKSZ)

A Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) jóváhagyta és közzétette a július 1-jétől már életbe lépett szabályváltozásokat, amelyek érvényesek már a nyári utánpótlás-versenyeken, valamint a 2025-2026-os idényben is érvényesek lesznek - jelentette be csütörtökön hivatalos honlapján a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ). A Magyar Kézilabda-szövetség játékvezetői albizottsága úgy foglalta össze a változtatásokat, hogy a szabályalkotó a legtöbb pontban csak kisebb helyreigazításokat, kiegészítéseket végzett a megfogalmazásban, amivel a téves értelmezéseket, félreértéseket szeretné elkerülni. Mindezek mellett viszont vannak olyan módosítások is, amelyek jelentősen változtathatnak a játékon, és más játékvezetői ítéleteket eredményeznek majd a jövőben. Az MKSZ hivatalos honlapján pontokba szedte a legfontosabb szabályváltoztatásokat:

Részletes Szabálymódosítások

Belülvédekezés (hétméteresek megítélése)

Ha egy védőjátékos a kapuelőtérbe való belépésével tiszta gólhelyzetet akadályoz meg, hétméterest kell ítélni. Bonifert Ferenc, az MKSZ Játékvezetői Albizottságának elnöke kiemelte, a kapuelőtér-vonal érintésének esetén korábban a védőknek volt „szürke zónájuk”, de ettől az idénytől kezdve a védők és a támadók ugyanúgy kerülnek elbírálásra. A szabálypont változása alapján ezentúl nem csak az számít belülvédekezésnek, amikor a védőjátékos tisztán belép a kapuelőtérbe, hanem már az is, amikor a védőjátékos csak érinti a lábával a kapuelőtér-vonalat (6-os vonalat).

Lépésszabály

Nem számít lépésnek, ha a játékos a társától kapott, levegőben elfogott labdával az egyik lábát, vagy egyszerre mindkét lábát a talajra helyezi (0. lépés). A szabályváltozás értelmében ugyanez lesz igaz abban az esetben is, ha labdavezetés után a játékos a levegőben fogja meg a labdát.

Büntetések fejlövés esetén

Ha a kapust hétméteres dobásnál, vagy a védőjátékost időntúli szabaddobásnál fejen lőtték, az eddig a vétkes játékos kizárását (piros lap) vonta maga után. Ezentúl a büntetés mindkét esetben azonnali időleges kiállítás (kétperces büntetés).

Kezdődobás elvégzése

A kezdődobáshoz a játékvezetői sípszó akkor adható meg, ha a játékos minden testrészével és a labda is teljesen a kezdődobás körén belül helyezkedik el.

A kapus kapuelőtér elhagyása

A kapus akkor hagyhatja el a labdával a kapuelőteret, és játszhatja tovább a labdát a mezőnyben, ha a kapuelőtérben nem volt meg a teste és/vagy a labda feletti kontrollja. Ilyenkor a játék folytatódhat, nem kell kidobást ítélni, mint korábban.

Szabálytalan játéktérre való belépések (szabálytalan csere vagy többletjátékos)

Újabb módosítás, hogy szabálytalan csere vagy többletjátékos esetén a vétlen csapat tiszta gólhelyzetekor a játékvezetők vagy a versenybírók előnyszabályt alkalmazhatnak, így nem kell a játékot azonnal megszakítani. A gyakorlati elvárás az, hogy a versenybírók, illetve a játékvezetők kötelezően várjanak ki az akció végéig.

Egyéb változások és pontosítások

• Immár formálisan a szabálypontok közé került, hogy a mérkőzésre nevezhető játékosok létszáma 16 főre, a hivatalos személyeké öt főre emelkedett (ez a kispadon helyet foglaló, jegyzőkönyvben is feltüntetett edzőket, gyúrót, stb. foglalja magába).
• A játékosok semmi olyat nem viselhetnek, amik vágásokat vagy horzsolásokat okozhatnak, a körmöket rövidre kell vágni.
• Edzőzónát határoztak meg formálisan az érintett szabálypontban, mely a középvonaltól 3.5 méterre kezdődik és az azonos oldalon lévő alapvonaltól nyolc méterre ér véget.
• Új büntetési lehetőséget fogalmaztak meg, így azonnali időleges kiállítást von maga után minden olyan eset, ha egy hivatalos személy a játéktéren kívül állva véletlenül játékba avatkozik a labdát vagy a játékost megérintve, miközben a csapatának ad utasításokat.
• Nem megengedett úgy érinteni a labdát, hogy a test bármelyik része a játéktéren kívül a talajt érinti. A szabály elleni vétségért az ellenfélnek kell szabaddobást ítélni.
• Hétméterespárbaj esetén, ha az első öt-öt dobás végrehajtása előtt egyértelműen eldől, hogy ki a győztes, nem kell befejezni a sorozatot.
• A további pontosítások között végezetül megemlítették: Csapatonként egyszerre csak egy játékos szerepelhet kapusként a játéktéren, a kizárt játékosnak és hivatalos személynek (a cserehely és játéktér elhagyása után) a mérkőzés végéig a mérkőzés helyszínén kell tartózkodnia. Ha a játékvezetők valamilyen okból nem tudják a mérkőzést folytatni, rendelkezésre állás esetén lehetőség van, hogy csere játékvezető vagy játékvezető páros vezesse tovább a meccset.

A Hétméteres Dobás Megítélése és a „Belülvédekezés” Tévhit

A kézilabdázás szabályaival kapcsolatos közkeletű tévedések egyike, sőt, talán a legelterjedtebb, miszerint, ha a védekező játékos a hatméteres vonalon belül áll, vagy akár csak rálép a vonalra, akkor a támadó csapat javára hétméterest kell ítélni. Sőt, éppen a handball.hu fórumain egy hozzászóló úgy tudta, csak és kizárólag belül védekezésért (azaz azért, ha a játékos a kapuelőtéren belül védekezik) lehet büntetőt adni a kézilabdában. El kell mondani, hogy sajnos az elmúlt évtizedek folyamán egyes, a szabályokat felületesen ismerő televíziós kommentátorok is sokat tettek ennek a tévhitnek az elterjedéséért. Ugyanakkor talán mind a sportriporter, mind az egyszeri szurkoló felmérhetné: ha meccsenként 6-8-10 olyan esetet látok, ahol a védő belül áll, de nem ítélnek hétméterest, akkor lehet, hogy mégsem minden esetben a játékvezető téved.

Kezdésül nézzük meg, mit ír a szabálykönyv, milyen szabálytalanság után kell büntetődobást (közkeletű elnevezésekkel hétméterest, vagy szimplán hetest) ítélni? Mivel érzékeny kérdésről van szó, szeretnénk elkerülni, hogy esetleges fordítási hibákról induljon találgatás, ezért elsősorban a szabálykönyv angol nyelvű változatára alapoznánk a gondolatmenetet. A szabálykönyv 14:1-es pontja szerint:

A 7-meter throw is awarded when a clear chance of scoring is illegally destroyed anywhere on the court by a player or a team official of the opposing team.

Azaz: Hétméteres dobást kell ítélni, ha az ellenfél egy játékosa vagy hivatalos személye, bárhol a pályán, szabálytalanul akadályoz meg egy tiszta gólszerzési lehetőséget.

Ezen kívül van még két, kisebb jelentőségű (bár néha fontos) pont is, de azoknak a kulcsszava is a „tiszta gólszerzési lehetőség”, azaz „clear chance of scoring”. A szabálykönyv magyar nyelvű változata a ugyanerre a fogalomra a „tiszta gólhelyzet” elnevezést használja, a közbeszédben gyakran csak a „gólhelyzet”, vagy „ziccer” elnevezésekkel találkozunk. Az egyszerűség végett, ebben a cikkben a továbbiakban a „gólhelyzet” elnevezéssel mindig a „tiszta gólhelyzet”, „tiszta gólszerzési lehetőség”, „clear chance of scoring” fogalmat fogjuk jelölni. Ez a szabálypont egyértelműen tisztázza: büntetődobás megítélésénél a játékvezetőnek nem azt kell vizsgálnia, hogy milyen jellegű szabálytalanság történt (lökés, visszahúzás, ütés, belül védekezés, stb.), hanem csakis azt, hogy a támadó játékos gólhelyzetben volt-e, és, ha igen, akkor a szabálytalanság megakadályozta-e („destroy”, azaz tönkretesz, lerombol) ezt a gólhelyzetet. A hétméteres nem büntetés, csak a gólhelyzet lehetőségének visszaadása.

Mikor beszélhetünk tiszta gólszerzési lehetőségről?

Ez részben a játékvezetők belátásán is múlik, azonban természetesen maga a szabálykönyv is ad hozzá némi fogódzót, a következőképpen (6. szabálymagyarázat):

• A támadó játékos birtokolja a labdát, és uralja a saját testét („has ball and body control”) az ellenfél kapuja előtt, és lehetősége van kapura lőni úgy, hogy őt a lövésben szabályosan már nem lehet megakadályozni. Ide tartozik az is, ha a támadó még nem birtokolja a labdát, de azt azonnal megkaphatná, és ebben őt szabályosan megakadályozni már nem lehet.
• A játékos birtokolja és vezeti a labdát egy gyors ellentámadás során, és - a kapuson kívül - a védők közül senki sincs olyan helyzetben, hogy őt szabályosan szerelni tudná, vagy a kapura lövésben meg tudná akadályozni. Ide tartozik az is, ha a támadó még nem birtokolja a labdát, de a büntetőterületet elhagyó kapussal ütközik.
• A kapus elhagyja a kapuelőteret, és a labdát birtokló ellenfél megkísérli a labdát az üres kapuba dobni.

Mivel elsődleges tárgyunk most a belül védekezés, gyors indításnál, illetve üres kapunál pedig a legkevésbé sem jellemző, hogy egy védő a kapuelőtéren belül állna, ezért az első pontra kell koncentrálnunk. Figyeljük meg, hogy az első pontnál a szabály nem azt vizsgálja, hogy a védő ténylegesen meg tudta-e szabályosan akadályozni a kapura lövést, hanem, hogy ez lehetséges volna-e szabályosan („being able to prevent the shot with legal methods ”). Mivel a labdás játékossal szemben álló védőről mindig azt kell gondolnunk, hogy képes lehet a lövést lesáncolni, ezért azt a támadót, akivel szemben találunk szabályosan elhelyezkedő védőt, nem tekinthetjük gólhelyzetben lévőnek, azaz az ő javára hétméteres nem ítélhető. Azonban, ha a védő nem szabályosan helyezkedik, hanem a kapuelőtéren belül áll, akkor a lövést szabályosan megakadályozni nem tudja, tehát tiszta gólszerzési lehetőségről beszélhetünk - feltéve, hogy a többi feltétel is adott.

Fontos ugyanis a legelső mondatrész: nem lehet gólhelyzetben olyan játékos, aki nem uralja a labdát és a testét, azaz már korábban egy védő lefogta a lövő kezét, vagy egyszerűen - és általában - nincs is nála a labda. Az is fontos tétel, hogy akkor beszélhetünk gólhelyzetről, ha a támadónak lehetősége van kapura lőni („has the opportunity to shoot on goal ”). Ez a feltétel nem adott akkor, ha a támadó játékos nem fordul a kapu felé, keresztirányban mozog, a labdát vezeti (és nem gyors indításnál), ekkor tehát kapura lövési lehetőségről nem beszélhetünk. Természetesen a kapuelőtéren (hétköznapi elnevezéssel: a hatoson) belül állni ilyenkor is szabálytalan, de ezzel a szabálytalansággal a védő nem akadályoz meg gólhelyzetet, tehát nem büntetődobást, hanem szabaddobást kell ítélni, vagy az előnyszabály alapján továbbengedni a játékot.

A „Belépni a Kapuelőtérbe” Fogalma (6:2 Szabálypont)

A szabálykönyv ír konkrétan a belül védekezésről is (6:2 szabálypont). Ebben is több, számunkra fontos kitételt találunk:

When a court player enters the goal area, the decisions shall be as follows: a) goalkeeper-throw when a player of the team in possession enters the goal area in possession of the ball or enters without the ball but gains an advantage by doing so; b) free-throw when a court player of the defending team enters the goal area and gains an advantage, but without destroying a chance of scoring; c) 7-meter-throw when a court player of the defending team enters the goal area and because of this destroys a clear chance of scoring. For purposes of this rule, the concept “entering the goal area” does not mean just touching the goal-area line, but clearly stepping into the goal area.

Azaz: Ha egy mezőnyjátékos belép a kapuelőtérbe, a következő ítéletet kell hozni:

• kidobás, ha a támadó csapat játékosa lép be, labdát birtokolva, vagy a labda nélkül, de ezzel előnyt szerezve
• szabaddobás, ha a védekező csapat játékosa lép be, és ezzel előnyt szerez, de nem akadályoz meg gólszerzési lehetőséget
• hétméteres-dobás, ha a védekező csapat játékosa lép be, és ezzel megakadályoz egy tiszta gólszerzési lehetőséget.

Ennek a szabálynak a szempontjából „belépni a kapuelőtérbe” nem azt jelenti, hogy érintve a kapuelőtér-vonalat (köznapi elnevezéssel a hatos vonalat), hanem azt, hogy tisztán belépni a kapuelőtéren belülre. A szabályban szó szerint ugyan nincs benne, de a szándék is meghatározó, milyen szándékkal lépett be, milyen szándékkal rövidítette le a védő-útvonalat, stb.

Azaz ez a szabálypont lényegében azt erősíti meg, amit az előzőekből már kikövetkeztettünk: ha a védő a kapuelőtéren belül védekezik, azt előnyszabállyal el kell engedni, vagy legfeljebb szabaddobással büntetni, ha szükséges, egészen addig, amíg ezzel gólhelyzetet nem akadályoz meg. Azaz, amint az előzőekben is láttuk: a dolog kulcsa a gólhelyzet, a tiszta gólszerzési lehetőség. Egyetlen új dolgot tanulhattunk meg: nem minősül szabálytalannak, ha a védő csak érinti a lábával a vonalat. Ezt a kitételt részletesebben is kifejti egy szabálymagyarázat. Ebben leírják, hogy miért is volt szükség ennek részletezésére: a játékvezetők egy része ugyanis a játék megítélésének egyszerűbb módját választotta: nem figyelt semmit, csak a lábakat, és, ha a védő sarka két centiméterre rálógott a vonalra, máris büntetőt ítélt, azaz a játék eseményeinek megfelelő megítélése helyett a belül védekezésbe menekültek. Itt részletesen is tisztázódik, hogy nem kell szabálytalannak ítélni a védekezést, ha a védő játékos talpának kisebbik része sérti csak meg a kapuelőteret, különösen, ha látható, hogy a támadást belépés nélkül is meg tudta volna akadályozni. A szabály célja, hogy a védők alapvetően ne a lábukat és vonalat nézzék egész meccsen, hanem a játékra figyelhessenek annak veszélye nélkül, hogy egy pár centiméteres rossz helyezkedés miatt büntetődobást ítélnek ellenük. Ez különösen a női mezőnyben fontos, ahol a védők sok esetben akár mindannyian a 6-7 méteres sávban tartózkodnak, és oldalirányú mozgás közben gyakran lépnek rá szándékolatlanul a vonalra, de a szabály természetesen a férfiakra is ugyanígy vonatkozik.

Tipikus Példák a Hétméteres Ítéletére

1. A támadó játékos labdával a lövő kezében kapura tör, vele szemben 6,5 méteren helyezkedik a védő. A védő egy mozdulattal lefogja a támadó játékos labdás kezét, azonban a támadó olyan lendülettel érkezik, hogy mindketten besodródnak a kapuelőtéren belülre. Mi a helyes ítélet? Szabaddobás befelé, azaz a támadó csapat javára. A labdás játékos ugyanis egyetlen pillanatig sem volt gólhelyzetben: előbb volt vele szemben szabályosan helyezkedő védő, utóbb pedig már nem volt ura a saját mozgásának, nem volt lehetősége kapura lőni, mivel fogták a labdás kezét. Meghatározó, hogy a védő hol vette fel a kontaktust a támadó játékossal. (Vigyázat, ha a támadó úgy lép el a védő mellett és kerülnek együtt a büntetőterületen belülre, hogy az az első kontaktus után még mindig fennáll a gólszerzési lehetőség - tiszta gólhelyzet - ez hétméteres.) Ha a játékvezető a védőmozdulatot durvának ítéli, sújthatja a védőt sárga lappal, kiállítással vagy piros lappal, de ez nem befolyásolja a szabaddobás megítélését.
2. A támadó játékos labdával a lövő kézben kilenc méterről lendületből megindul, a védő úgy lép be eléje, hogy a sarka a vonalon áll. A védő nem szabálytalankodik a támadóval, aki a lendülettől nekimegy, és feldönti, lövés nélkül. Mi a helyes ítélet? Szabaddobás kifelé. A védő lába csak érintette a vonalat, ez pedig a 6:2 szabálypont szerint nem szolgálhat alapul szabálytalanság megítélésére, így az egyedüli fennmaradó cselekmény egy támadó szabálytalanság (köznapi elnevezéssel „belemenés”), és ennek megfelelően kell ítélni.
3. A jobbkezes támadó játékos, bal kezében a labdával kapura tör, a védő belép elé a hatoson belülre, és megakadályozza a lövésben. Mi a helyes ítélet? Nem egyszerű megmondani. Alapvetően a játékvezetőnek nem kellene azon gondolkodnia, hogy a játékos vajon azzal a kezével, amelyikben a labda van, kapura tudna-e lőni. Mégis több esetben látjuk, hogy ilyenkor nem adnak hétméterest, csak szabaddobást, mert úgy ítélik meg, a rosszabbik kézben lévő labda nem jelent gólhelyzetet. A játékvezetőnek nem feladata, hatásköre annak „vizsgálata, megállapítása” hogy a játékosnak melyik az ügyesebbik keze.
4. A labdás támadó szélső a hatos vonallal párhuzamosan mozog, nem tud kapura fordulni, mert ebben a büntetőterület vonalán, részben azon belül mozgó védő megakadályozza. Mi a helyes ítélet? Szabaddobás befelé. Mivel a támadó játékos nem tudott a kapu felé fordulni, nem volt lehetősége a kapuralövésre, ezért nem volt gólhelyzetben, így az ő javára büntetődobás nem ítélhető.
5. A támadó csapat úgynevezett kínai figurát próbál eljátszani: egyik játékosuk a kapuelőtér fölé ugrik, egy másik pedig feléje dobja a labdát. A levegőben lévő labdát egy védő, a büntetőterületre lépve vagy onnan felugorva elüti. Mi a helyes ítélet? Hétméteres. A támadó ugyan nem birtokolta a labdát, de ha azt a támadójátékos megkapta volna, már a védő szabályosan a labda átvételében, majd utána a lövésben nem akadályozhatta volna meg, ezért fennáll a tiszta gólhelyzet. (Megjegyzés: A „sikertelen” kínai próbálkozásnál, amennyiben a támadójátékos beugrik a kapuelőtér fölé és a labdát nem kapja meg, leérkezésekor azonnal, a védő csapat javára a kapuelőtér megsértéséért, szabaddobást kell ítélni.)
6. A támadó játékos kapura tör. Tőle két méterre, oldalirányban, egy védő a kapuelőtéren belül áll (aki őt nem akadályozza vagy helyzetével nem zavarja). A lövést a kapus védi, vagy az a kapu mellé száll. Mi a helyes ítélet? Semmi, megy tovább a játék. A védő ugyan belül helyezkedett el, de ezzel nem szerzett előnyt, ezért nem volt szabálytalan.
7. A támadó játékos kapura tör. A védő vele szemben a kapuelőtéren (hatoson) belül áll. A támadó játékos oldalirányban kicselezi a védőt, majd, anélkül, hogy ő maga lépéshibát vétene, vagy belépne a kapuelőtéren belülre, a kapuelőtér fölé ugorva kapura lő, a lövést a kapus védi vagy a labda elkerüli a kaput. Mi a helyes ítélet? Semmi, megy tovább a játék. A védő ugyan belül állt, de a lövő játékost védőakcióval vagy helyzetével nem akadályozta és ezzel nem akadályozta meg a tiszta gólhelyzetet, mivel a támadó egy másik pozícióból tisztán kapura tudott lőni.
8. A labdás játékos kapura lő, a védő a hatméteres vonalon kívülről ugrik fel, blokkolja a lövést, majd a kapuelőtéren belül ér talajt. Mi a helyes ítélet? Semmi, megy tovább a játék. A szabályok szerint nem szabálytalan, ha egy játékos a labda megjátszása után lép be a kapuelőtérbe, és ebből (mármint a belépésből) nem szerez előnyt (tipikusan a ziccergólok ilyenek, de ezt a szituációt a védőknél is ugyanígy kell megítélni). (Megjegyzés: a büntetőterületen belülről indított blokkolás, sáncolás megítélése a kapujátékvezetők feladata, ők ezt egy lényegesen kedvezőbb pozícióból teszik mint sok néző.)

A fentiekből talán megérthető, hogy miért is nem ítélnek sok esetben büntetődobást a játékvezetők, akkor sem, ha egy vagy több védő rajta áll a hatos vonalon, vagy akár azon belül.

tags: #kezilabda #szabalykonyv #vedekezes

Népszerű bejegyzések:

• A magyar válogatott az Eb-n
• A film történelméről és humoráról
• ZTE és Nubia telefonok tesztje
• Az Év Utánpótlásedzője és a Videoton FC Jövője
• A Magyar Minifutball Válogatott Története