A kézilabda szabálytalan zárása és a hétméteres dobás megítélése

A kézilabdázás szabályaival kapcsolatos közkeletű tévedések egyike, sőt, talán a legelterjedtebb, miszerint, ha a védekező játékos a hatméteres vonalon belül áll, vagy akár csak rálép a vonalra, akkor a támadó csapat javára hétméterest kell ítélni. Sőt, éppen a handball.hu fórumain egy hozzászóló úgy tudta, csak és kizárólag belül védekezésért (azaz azért, ha a játékos a kapuelőtéren belül védekezik) lehet büntetőt adni a kézilabdában. El kell mondani, hogy sajnos az elmúlt évtizedek folyamán egyes, a szabályokat felületesen ismerő televíziós kommentátorok is sokat tettek ennek a tévhitnek az elterjedéséért. Ugyanakkor talán mind a sportriporter, mind az egyszeri szurkoló felmérhetné: ha meccsenként 6-8-10 olyan esetet látok, ahol a védő belül áll, de nem ítélnek hétméterest, akkor lehet, hogy mégsem minden esetben a játékvezető téved.

Mi a hétméteres dobás lényege?

Kezdésül nézzük meg, mit ír a szabálykönyv, milyen szabálytalanság után kell büntetődobást (közkeletű elnevezésekkel hétméterest, vagy szimplán hetest) ítélni? Mivel érzékeny kérdésről van szó, szeretnénk elkerülni, hogy esetleges fordítási hibákról induljon találgatás, ezért elsősorban a szabálykönyv angol nyelvű változatára alapoznánk a gondolatmenetet. A szabálykönyv 14:1-es pontja szerint:

"A 7-meter throw is awarded when a clear chance of scoring is illegally destroyed anywhere on the court by a player or a team official of the opposing team."

Azaz:

Hétméteres dobást kell ítélni, ha az ellenfél egy játékosa vagy hivatalos személye, bárhol a pályán, szabálytalanul akadályoz meg egy tiszta gólszerzési lehetőséget.

Ezen kívül van még két, kisebb jelentőségű (bár néha fontos) pont is, de azoknak a kulcsszava is a „tiszta gólszerzési lehetőség”, azaz „clear chance of scoring”. A szabálykönyv magyar nyelvű változata a ugyanerre a fogalomra a „tiszta gólhelyzet” elnevezést használja, a közbeszédben gyakran csak a „gólhelyzet”, vagy „ziccer” elnevezésekkel találkozunk. Az egyszerűség végett, ebben a cikkben a továbbiakban a „gólhelyzet” elnevezéssel mindig a „tiszta gólhelyzet”, „tiszta gólszerzési lehetőség”, „clear chance of scoring” fogalmat fogjuk jelölni. Ez a szabálypont egyértelműen tisztázza: büntetődobás megítélésénél a játékvezetőnek nem azt kell vizsgálnia, hogy milyen jellegű szabálytalanság történt (lökés, visszahúzás, ütés, belül védekezés, stb.), hanem csakis azt, hogy a támadó játékos gólhelyzetben volt-e, és, ha igen, akkor a szabálytalanság megakadályozta-e („destroy”, azaz tönkretesz, lerombol) ezt a gólhelyzetet. A hétméteres nem büntetés, csak a gólhelyzet lehetőségének visszaadása.

Mikor beszélhetünk tiszta gólszerzési lehetőségről?

Maga a szabálykönyv is ad fogódzót a tiszta gólszerzési lehetőség fogalmának értelmezéséhez (6. szabálymagyarázat):

• A támadó játékos birtokolja a labdát, és uralja a saját testét („has ball and body control”) az ellenfél kapuja előtt, és lehetősége van kapura lőni úgy, hogy őt a lövésben szabályosan már nem lehet megakadályozni. Ide tartozik az is, ha a támadó még nem birtokolja a labdát, de azt azonnal megkaphatná, és ebben őt szabályosan megakadályozni már nem lehet.
• A játékos birtokolja és vezeti a labdát egy gyors ellentámadás során, és - a kapuson kívül - a védők közül senki sincs olyan helyzetben, hogy őt szabályosan szerelni tudná, vagy a kapura lövésben meg tudná akadályozni. Ide tartozik az is, ha a támadó még nem birtokolja a labdát, de a büntetőterületet elhagyó kapussal ütközik.
• A kapus elhagyja a kapuelőteret, és a labdát birtokló ellenfél megkísérli a labdát az üres kapuba dobni.

Mivel elsődleges tárgyunk most a belül védekezés, gyors indításnál, illetve üres kapunál pedig a legkevésbé sem jellemző, hogy egy védő a kapuelőtéren belül állna, ezért az első pontra kell koncentrálnunk. Figyeljük meg, hogy az első pontnál a szabály nem azt vizsgálja, hogy a védő ténylegesen meg tudta-e szabályosan akadályozni a kapura lövést, hanem, hogy ez lehetséges volna-e szabályosan („being able to prevent the shot with legal methods”). Mivel a labdás játékossal szemben álló védőről mindig azt kell gondolnunk, hogy képes lehet a lövést lesáncolni, ezért azt a támadót, akivel szemben találunk szabályosan elhelyezkedő védőt, nem tekinthetjük gólhelyzetben lévőnek, azaz az ő javára hétméteres nem ítélhető. Azonban, ha a védő nem szabályosan helyezkedik, hanem a kapuelőtéren belül áll, akkor a lövést szabályosan megakadályozni nem tudja, tehát tiszta gólszerzési lehetőségről beszélhetünk - feltéve, hogy a többi feltétel is adott. Fontos ugyanis a legelső mondatrész: nem lehet gólhelyzetben olyan játékos, aki nem uralja a labdát és a testét, azaz már korábban egy védő lefogta a lövő kezét, vagy egyszerűen - és általában - nincs is nála a labda. Az is fontos tétel, hogy akkor beszélhetünk gólhelyzetről, ha a támadónak lehetősége van kapura lőni („has the opportunity to shoot on goal”). Ez a feltétel nem adott akkor, ha a támadó játékos nem fordul a kapu felé, keresztirányban mozog, a labdát vezeti (és nem gyors indításnál), ekkor tehát kapura lövési lehetőségről nem beszélhetünk. Természetesen a kapuelőtéren (hétköznapi elnevezéssel: a hatoson) belül állni ilyenkor is szabálytalan, de ezzel a szabálytalansággal a védő nem akadályoz meg gólhelyzetet, tehát nem büntetődobást, hanem szabaddobást kell ítélni, vagy az előnyszabály alapján továbbengedni a játékot.

A belül védekezés szabályai

A szabálykönyv ír konkrétan a belül védekezésről is (6:2 szabálypont). Ebben is több, számunkra fontos kitételt találunk:

"When a court player enters the goal area, the decisions shall be as follows: a) goalkeeper-throw when a player of the team in possession enters the goal area in possession of the ball or enters without the ball but gains an advantage by doing so; b) free-throw when a court player of the defending team enters the goal area and gains an advantage, but without destroying a chance of scoring; c) 7-meter-throw when a court player of the defending team enters the goal area and because of this destroys a clear chance of scoring. For purposes of this rule, the concept “entering the goal area” does not mean just touching the goal-area line, but clearly stepping into the goal area."

Azaz:

Ha egy mezőnyjátékos belép a kapuelőtérbe, a következő ítéletet kell hozni:

1. Kidobás, ha a támadó csapat játékosa lép be, labdát birtokolva, vagy a labda nélkül, de ezzel előnyt szerezve.
2. Szabaddobás, ha a védekező csapat játékosa lép be, és ezzel előnyt szerez, de nem akadályoz meg gólszerzési lehetőséget.
3. Hétméteres-dobás, ha a védekező csapat játékosa belép, és ezzel megakadályoz egy tiszta gólszerzési lehetőséget.

Ennek a szabálynak a szempontjából „belépni a kapuelőtérbe” nem azt jelenti, hogy érintve a kapuelőtér-vonalat (köznapi elnevezéssel a hatos vonalat), hanem azt, hogy tisztán belépni a kapuelőtéren belülre. A szabályban szó szerint ugyan nincs benne, de a szándék is meghatározó, milyen szándékkal lépett be, milyen szándékkal rövidítette le a védő-útvonalat, stb.

Ez a szabálypont lényegében azt erősíti meg, amit az előzőekből már kikövetkeztettünk: ha a védő a kapuelőtéren belül védekezik, azt előnyszabállyal el kell engedni, vagy legfeljebb szabaddobással büntetni, ha szükséges, egészen addig, amíg ezzel gólhelyzetet nem akadályoz meg. Azaz, amint az előzőekben is láttuk: a dolog kulcsa a gólhelyzet, a tiszta gólszerzési lehetőség. Egyetlen új dolgot tanulhattunk meg: nem minősül szabálytalannak, ha a védő csak érinti a lábával a vonalat.

A vonal érintése kontra belépés

Ezt a kitételt részletesebben is kifejti egy szabálymagyarázat. Ebben leírják, hogy miért is volt szükség ennek részletezésére: a játékvezetők egy része ugyanis a játék megítélésének egyszerűbb módját választotta: nem figyelt semmit, csak a lábakat, és, ha a védő sarka két centiméterre rálógott a vonalra, máris büntetőt ítélt, azaz a játék eseményeinek megfelelő megítélése helyett a belül védekezésbe menekültek. Itt részletesen is tisztázódik, hogy nem kell szabálytalannak ítélni a védekezést, ha a védő játékos talpának kisebbik része sérti csak meg a kapuelőteret, különösen, ha látható, hogy a támadást belépés nélkül is meg tudta volna akadályozni. A szabály célja, hogy a védők alapvetően ne a lábukat és vonalat nézzék egész meccsen, hanem a játékra figyelhessenek annak veszélye nélkül, hogy egy pár centiméteres rossz helyezkedés miatt büntetődobást ítélnek ellenük. Ez különösen a női mezőnyben fontos, ahol a védők sok esetben akár mindannyian a 6-7 méteres sávban tartózkodnak, és oldalirányú mozgás közben gyakran lépnek rá szándékolatlanul a vonalra, de a szabály természetesen a férfiakra is ugyanígy vonatkozik.

Az alábbi táblázat összefoglalja a védekező csapat kapuelőtérbe lépésének lehetséges ítéleteit a szabályok szerint:

Gyakori szituációk és ítéletek

Nézzünk néhány tipikus példát a fentiek bemutatására!

Szabaddobás befelé

• A támadó játékos labdával a lövő kezében kapura tör, vele szemben 6,5 méteren helyezkedik a védő. A védő egy mozdulattal lefogja a támadó játékos labdás kezét, azonban a támadó olyan lendülettel érkezik, hogy mindketten besodródnak a kapuelőtéren belülre. Mi a helyes ítélet?

  Szabaddobás befelé, azaz a támadó csapat javára. A labdás játékos ugyanis egyetlen pillanatig sem volt gólhelyzetben: előbb volt vele szemben szabályosan helyezkedő védő, utóbb pedig már nem volt ura a saját mozgásának, nem volt lehetősége kapura lőni, mivel fogták a labdás kezét. Meghatározó, hogy a védő hol vette fel a kontaktust a támadó játékossal. (Vigyázat, ha a támadó úgy lép el a védő mellett és kerülnek együtt a büntetőterületen belülre, hogy az az első kontaktus után még mindig fennáll a gólszerzési lehetőség - tiszta gólhelyzet - ez hétméteres.) Ha a játékvezető a védőmozdulatot durvának ítéli, sújthatja a védőt sárga lappal, kiállítással vagy piros lappal, de ez nem befolyásolja a szabaddobás megítélését.

• A labdás támadó szélső a hatos vonallal párhuzamosan mozog, nem tud kapura fordulni, mert ebben a büntetőterület vonalán, részben azon belül mozgó védő megakadályozza. Mi a helyes ítélet?

  Szabaddobás befelé. Mivel a támadó játékos nem tudott a kapu felé fordulni, nem volt lehetősége a kapuralövésre, ezért nem volt gólhelyzetben, így az ő javára büntetődobás nem ítélhető.

Szabaddobás kifelé

• A támadó játékos labdával a lövő kézben kilenc méterről lendületből megindul, a védő úgy lép be eléje, hogy a sarka a vonalon áll. A védő nem szabálytalankodik a támadóval, aki a lendülettől nekimegy, és feldönti, lövés nélkül. Mi a helyes ítélet?

  Szabaddobás kifelé. A védő lába csak érintette a vonalat, ez pedig a 6:2 szabálypont szerint nem szolgálhat alapul szabálytalanság megítélésére, így az egyedüli fennmaradó cselekmény egy támadó szabálytalanság (köznapi elnevezéssel „belemenés”), és ennek megfelelően kell ítélni.

Hétméteres dobás

• A támadó csapat úgynevezett kínai figurát próbál eljátszani: egyik játékosuk a kapuelőtér fölé ugrik, egy másik pedig feléje dobja a labdát. A levegőben lévő labdát egy védő, a büntetőterületre lépve vagy onnan felugorva elüti. Mi a helyes ítélet?

  Hétméteres. A támadó ugyan nem birtokolta a labdát, de ha azt a támadójátékos megkapta volna, már a védő szabályosan a labda átvételében, majd utána a lövésben nem akadályozhatta volna meg, ezért fennáll a tiszta gólhelyzet. (Megjegyzés: A „sikertelen” kínai próbálkozásnál, amennyiben a támadójátékos beugrik a kapuelőtér fölé és a labdát nem kapja meg, leérkezésekor azonnal, a védő csapat javára a kapuelőtér megsértéséért, szabaddobást kell ítélni.)

Játék folytatása

• A támadó játékos kapura tör. Tőle két méterre, oldalirányban, egy védő a kapuelőtéren belül áll (aki őt nem akadályozza vagy helyzetével nem zavarja). A lövést a kapus védi, vagy az a kapu mellé száll. Mi a helyes ítélet?

  Semmi, megy tovább a játék. A védő ugyan belül helyezkedett el, de ezzel nem szerzett előnyt, ezért nem volt szabálytalan.

• A támadó játékos kapura tör. A védő vele szemben a kapuelőtéren (hatoson) belül áll. A támadó játékos oldalirányban kicselezi a védőt, majd, anélkül, hogy ő maga lépéshibát vétene, vagy belépne a kapuelőtéren belülre, a kapuelőtér fölé ugorva kapura lő, a lövést a kapus védi vagy a labda elkerüli a kaput. Mi a helyes ítélet?

  Semmi, megy tovább a játék. A védő ugyan belül állt, de a lövő játékost védőakcióval vagy helyzetével nem akadályozta és ezzel nem akadályozta meg a tiszta gólhelyzetet, mivel a támadó egy másik pozícióból tisztán kapura tudott lőni.

• A labdás játékos kapura lő, a védő a hatméteres vonalon kívülről ugrik fel, blokkolja a lövést, majd a kapuelőtéren belül ér talajt. Mi a helyes ítélet?

  Semmi, megy tovább a játék. A szabályok szerint nem szabálytalan, ha egy játékos a labda megjátszása után lép be a kapuelőtérbe, és ebből (mármint a belépésből) nem szerez előnyt (tipikusan a ziccergólok ilyenek, de ezt a szituációt a védőknél is ugyanígy kell megítélni). (Megjegyzés: a büntetőterületen belülről indított blokkolás, sáncolás megítélése a kapujátékvezetők feladata, ők ezt egy lényegesen kedvezőbb pozícióból teszik mint sok néző.)

A fentiekből talán megérthető, hogy miért is nem ítélnek sok esetben büntetődobást a játékvezetők, akkor sem, ha egy vagy több védő rajta áll a hatos vonalon, vagy akár azon belül.

Szabaddobások a kézilabdában

Bár egy kézilabda-mérkőzésen tucatnyi szabaddobást láthatunk, sok szurkoló mégsem ismeri az elvégzésükre vonatkozó szabályokat.

Mikor ítélnek szabaddobást?

Szabaddobást kell ítélni, ha a labdát nem birtokló B csapat valamely játékosa vagy hivatalos személye szabálytalankodik, de ezzel nem akadályoz meg tiszta gólhelyzetet, előnyszabály pedig nem ítélhető. Ezen kívül, ha a labda játékban van, az A csapat birtokolja a labdát, és a játékvezetők a játék megszakítását rendelik el. Ennek több oka lehet, pl. sérült játékos ápolása, törlés, időkérés, vagy akár olyan rendkívüli esetek is, mint például áramszünet, vagy nézőtéri rendbontás. Mindkét esetre igaz, hogy, ha a játékvezetők az A csapat javára szabaddobást ítélnek, akkor a játéknak ezzel a szabaddobással kell folytatódnia, függetlenül attól, hogy a szabaddobás megítélése és elvégzése közt mi történik. Tehát, ha például a szabaddobás megítélése után, de még annak elvégzése előtt az A csapat valamely játékosa vagy hivatalos személye súlyos sportszerűtlenséget követ el, és ezért kiállítják, a játék akkor is az A csapat szabaddobásával folytatódik.

A szabaddobás helye és a játékosok elhelyezkedése

Szabaddobás semmiképpen sem végezhető el az A csapat kapuelőterén (köznapi elnevezéssel: hatosán) belülről. Ha a támadó csapat a kapuelőtéren belül követ el szabálytalanságot, a szabaddobást közvetlenül a kapulőtér előtt kell elvégezni. Itt jegyezném meg, hogy, ha a támadó csapat megsérti a kapuelőteret (belép a hatosra), akkor nem szabaddobást, hanem kidobást kell ítélni. Akik hosszabb ideje néznek kézilabdameccseket, emlékezhetnek rá, hogy régebben ilyenkor szabaddobást ítéltek, a legtöbbször a mezőnyjátékosok indultak előrefelé, és a kapus lépett ki a kapuelőtéren kívülre, hogy elvégezze a szabaddobást. A mai szabályok szerint ilyenkor kidobás következik, azaz a kapus hozhatja játékba a labdát, a kapuelőtéren belülről. Szabaddobást az ellenfél kapujától legalább kilenc méteres távolságból kell elvégezni. Éppen ezzel a céllal a pályán a kaputól kilenc méterre egy szaggatott vonalat festenek fel, amit a szabálykönyv hivatalosan szabaddobási vonalnak nevez - a közbeszédben a legtöbbször kilences, vagy szaggatott vonalnak nevezzük. Fontos, hogy a játékot ne lassítsuk le felesleges méricskélésekkel. A szabálykönyv ezért megengedi, hogy, minél messzebb vagyunk az ellenfél kapujától, annál toleránsabbak legyenek a játékvezetők a szabaddobás elvégzésének helyét illetően. Az ellenfél kapuja előtt pont onnét kell a szabaddobást elvégezni, ahol a szabálytalanság történt. Távolodva egyre nagyobb a tűréshatár, a saját kapu előtt a szabálytalanság helyéhez képest egy három méteres sugarú körben bárhol, tehát akár három méterrel arrébbról is el szabad végezni. A szabaddobás elvégzésekor nem csak az azt elvégző játékosnak, de az A csapat valamennyi játékosának az ellenfél kapujától legalább kilenc méterre kell helyezkednie, azaz mindegyiküknek ki kell jönnie a szabaddobási vonalon kívülre - hacsak nem voltak eleve azon kívül. Ez a szabály minden esetben érvényes, bárhonnét is végzik el a szabaddobást. A védekező csapat javára megítélt szabaddobásnál gyakori, hogy a mezőnyjátékosok előreszaladnak és belépnek 6-9 méteres sávba, a szabaddobási vonalon túlra, a szélsők és a beálló fel is veszik a pozíciót, még mielőtt a szabaddobást ténylegesen elvégeznék. Ez szabálytalan, ilyenkor a játékvezetők felhívják az érintett játékosok figyelmét, hogy lépjenek ki a szabaddobási vonalon kívülre. Ez történhet szóban vagy sípjelre, de ha sípoltak, a szabaddobást is sípszóra kell elvégezni. A játékvezetők eltekinthetnek a szabálytalan helyezkedés korrekciójától, ha az érintett játékos helyezkedése nem befolyásolja a játékot. Ha például a pálya bal oldalán végzik el a szabaddobást, és a jobbszélső helyezkedik szabálytalanul, és nem is őt játsszák meg a labdával, akkor nem kell emiatt közbeavatkozni, hiszen ő ugyan szabálytalan, de ennek a játék szempontjából nincs jelentősége. A szabaddobás rossz helyről való elvégzése, vagy az, ha a csapattársak a szabaddobás elvégzésekor az ellenfél szabaddobási vonalán belül helyezkednek, önmagában nem büntetendő. Ilyenkor a játékvezetőnek a szabaddobást sípszóra meg kell ismételtetnie, szükség esetén a pontos hely meghatározásával, de az A csapat játékosait nem kell büntetni. Ilyet gyakran látunk, különösen, amikor a védekező csapat javára ítélnek szabaddobást, ők egyből indítanának is egy játékost, de a játékvezető a labdát visszarendeli, mivel a szabaddobást nem a megfelelő helyről végezték el. Többször előfordul az is, hogy a támadó csapat a szabaddobási vonalról akarja elvégezni a szabaddobást, holott a védők szabálytalansága a kaputól 1-2-3 méterrel távolabb történt (az ellenfél kapuja előtt a tolerancia csekély) - akár azért, mert rosszul ismerik a szabályokat, akár azért, mert így akarnak nyerni néhány métert. A játékvezetőknek ezt is korrigálnia kell, vagy legalábbis kellene. Emberhátrányban lévő, vagy a mérkőzés utolsó perceiben egy-két gólos előnnyel rendelkező csapatoknál gyakori, hogy feltűnő alapossággal választják ki a szabaddobás elvégzésének pontos helyét, esetleg a játékvezetőtől is megérdeklődik, valóban innét kell-e elvégezni. Az ellenfél játékosainak a szabaddobásnál legalább három méterre kell helyezkedniük. Ha ezt szándékosan megszegik, progresszív módon büntethetőek.

A szabaddobás végrehajtása

A dobás végrehajtásakor a dobó egyik lábának legalább egy ponton folyamatosan érintenie kell a talajt. A másik lábát felemelheti, és akár újra le is rakhatja. A szabaddobást elvileg akár ülve is el szabad végezni, feltéve, hogy a láb érinti a talajt. A dobónak ezt a helyzetet addig fenn kell tartania, amíg a labdát el nem dobja. A dobást akkor tekinthetjük elvégzettnek, ha a labda elhagyja a dobó játékos kezét. Sípjel nélküli szabaddobásnál, ha a dobó játékos a labdát kiejti, még mielőtt a dobást elkezdené, az nem a szabaddobás elvégzése, ilyenkor a dobást sípszóra el kell végezni. Ha a dobó mozdulat közben csúszik ki a kezéből a labda, azzal viszont a szabaddobás elvégzettnek tekintendő. A szabaddobást alapesetben sípszó nélkül kell elvégezni. Mindenképpen sípszóra kell elvégezni a szabaddobást, ha előtte bármilyen okból megállították az órát - ilyenkor az óra a sípszóra indul újra. Amikor a szabaddobást sípszó nélkül kell elvégezni, akkor a szabaddobás elvégzése spontán módon alakul: ha az A csapat minden játékosa szabályosan helyezkedik, és a labdát onnét, ahonnét kell, eldobják, az a szabaddobás elvégzése. Előfordul, hogy az A csapat nem kellően figyelmes, és eldobják így a labdát, bár a szabaddobás elvégzése még nem állt szándékukban. Hasonló eset, amikor mindenki a szabaddobási vonalon kívül helyezkedik, és egy játékos, szintén a vonalon kívül, leteszi a labdát a földre, hogy egy játékostársa majd elvégezze a szabaddobást. Ilyen esetekben bizony a szabaddobás elvégzettnek tekintendő, azaz az ellenfél akár meg is szerezheti a labdát. Figyelmetlen játékvezetők ilyen helyzetben hibáznak néha, megismételtetik a szabaddobást, bár erre nincs okuk. A szabaddobást a lehető leghamarabb kell elvégezni, de erre konkrét időt a szabálykönyv nem határoz meg. Ha a játékvezető úgy ítéli meg, hogy gyorsabban kellene elvégezni, sípszóval jelt adhat a szabaddobás elvégzésére. Ilyenkor, valamint minden más olyan esetben, amikor a szabaddobást sípjelre végzik el, azt a jelzés után három másodpercen belül el kell végezni. Ha ezt a három másodperces határt az A csapat túllépi, vagy a szabaddobást szabálytalanul, például felugorva végzik el, ezzel szabálytalanságot követnek el, és ilyenkor a B csapat javára kell szabaddobást ítélni. Mivel a három másodpercet nem mérik külön, a játékvezetők a gyakorlatban elég toleránsak, mivel szeretnék elkerülni, hogy mérés nélkül, érzésre, túl hamar fújják le az esetet.

Gyakori, hogy a szabaddobást megítélő sípszó pillanatában a B csapat egy-két játékosa túl közel tartózkodik a szabaddobás helyéhez, a sípszó után szabályosan hátrébb lépnek, ám a szabaddobást elvégzik, mielőtt ők elérnék az előírt három méteres távolságot. A szabaddobást bármely irányba el szabad végezni: előre, hátra, jobbra, balra, fel, le. Azonban az eldobott labdához a szabaddobást elvégző játékos csak akkor érhet hozzá legközelebb, ha közben egy másik játékos is hozzáért. Előfordul, hogy a játékvezetők szabaddobást ítélnek, de lejár a játékidő, mielőtt azt elvégeznék. Ilyenkor úgynevezett időntúli szabaddobás következik. Erre vonatkozik néhány különleges szabály. Az A csapat játékosainak a dobótól legalább három méterre kell helyezkedniük. A játékidő letelte és a szabaddobás elvégzése közt az A csapat egy játékost cserélhet. A B csapat csak akkor cserélhet, ha a játékidő lejártakor nincs kapusa a pályán, ilyenkor egy mezőnyjátékos helyett bejöhet egy kapus. Ha az időntúli szabaddobást végzik el szabálytalanul (pl. felugorva), akkor ezzel szabálytalanságot követnek el, és szabaddobást kell ítélni a másik csapat javára. A szabaddobásra vonatkozó szabályok alapvetően nem bonyolultak. A legtöbbször nem is azért sértik meg őket, mert ne ismernék az előírásokat, hanem, mert időt akarnak nyerni ezzel - vagy éppen ellenkezőleg, lassítani akarják a játékot. A játékvezetők sokszor nagyon rövid idő alatt kényszerülnek eldönteni, hogy beavatkozzanak, vagy sem, ez részükről nem csak felkészültséget, de gyors döntéshozatali képességet is igényel. A szurkolók, úgymond, ráérnek, akár másodpercekkel később is kritizálhatják a játékvezetőt, aki abban a pillanatban talán rossz döntést hozott, vagy esetleg csak a szabályokat felületesen ismerő néző nem érti, hogy miért is ez volt a jó döntés.

Az elzárás mint technikai elem a kézilabdában

Az elzárás az ellenfél mozgásszabadságának testtel való korlátozása. Ez a manőver két vagy több támadójátékos tudatos összjátéka, melynek során egyikük a saját vagy valamelyik társ védőjének a feltartóztatásával játékostársának szabad utat biztosít. A támadás egyéb technikai elemeivel ellentétben az elzárásnál a támadó nem elszakadni igyekszik védőjétől, hanem ellenkezőleg, azt annyira megközelíteni, hogy annak cselekvési és mozgáslehetőségeit a testével időlegesen feltartóztathassa. Az elzárás alkalmazásához a szabályok biztosítanak lehetőségeket. Jóllehet a játékos nem használhatja fel karjait és lábait az ellenfél feltartóztatására, annak felsőtesttel való blokkolása megengedett, még abban az esetben is, ha a játékos nem birtokolja a labdát. Az elzárás a játékszituációtól függően tetszés szerinti testhelyzetben hajtható végre. Minden egyes esetben alapvető szempont azonban, hogy a támadó játékos olyan stabil helyzetet vegyen fel, hogy a védő ütközéssel ne tudja őt kimozdítani az előzetesen elfoglalt helyéről. Stabilitásnak, egyensúlyának megőrzésére csak olyan mértékben használja karjait, hogy az ne vezessen támadószabálytalansághoz, viszont azok bármikor képesek legyenek az esetleges labdaátvételre.

Az elzárás formái és technikái

• Háttal elzárás

  A játékos stabil terpeszállásban, térdben enyhén hajlított lábakkal, felsőtesttel kissé hátra dőlve helyezkedik háttal a védőnek úgy, hogy a karok könyökben hajlítva mellmagas tartásban készek az esetleges labdaátvételre. A támadó a védő elé helyezkedve annak előre mozgását akadályozza meg. Ezáltal gyakran jó helyzet alakítható ki az egyik csapattársnak - többnyire az átlövőnek vagy a felkanyarodó szélsőnek - egy talajról, de különösen levegőből végrehajtott elzárás fölötti kapura lövésre.

• Oldallal elzárás

  A játékos stabil terpeszállásban, felsőtesttel kissé elhajolva, oldallal helyezkedik el a védőnek úgy, hogy az ahhoz közelebbi láb enyhén behajlítva tartja a testsúly nagy részét, míg a karok könyökben hajlítva a testhez simulnak. A támadó a védő egyik oldalára helyezkedve annak szélességi mozgását akadályozza meg. Ezáltal gyakran nyithat utat játékostársának labdás vagy labda nélküli áttörésre, illetve talajról végrehajtott gyors átlövésre.

• Szemben elzárás

  A játékos stabil terpeszállásban, térdben hajlított lábakkal, enyhén előredöntött felsőtesttel szemben helyezkedik a védőnek, míg a karok laza tartásban a test két oldalán egyensúlyoznak. Mivel a játékos a védővel szemben helyezkedik el, ebben az esetben van a legjobb lehetősége annak szemmel tartására. A támadó a kilépő védő mögé helyezkedve annak hátrafelé történő mozgását akadályozza meg. Ily módon a védő mögötti üresen maradt terület helyzeti előnyt biztosít a támadótársnak áttörésre, vagy magának az elzárást végrehajtó játékosnak leválásra.

Az elzárás speciális formái

• Kísérő elzárás: A kísérő elzárás lényegében az elzárás egyik formájának folyamatos fenntartása helyváltoztatás közben.

• Elzárásba vezetés: Az elzárásba vezetés az a speciális technika, amikor a támadó nem egyik játékostársának, hanem saját magának biztosít szabad utat. Ebben az esetben a játékos az őt szorosan követő védőt egy olyan támadótárs felé vezeti, aki a közelben egy stabil pozíciót foglal el.

Az elzárások különböző formái optimálisan társíthatók egymással. Az a tény, hogy az elzáró játékos labdával vagy labda nélkül közelíti meg a védőt, befolyásolja az elzárás végrehajtásának módját. Labdával végrehajtott elzárásnál a támadó magas szintű labdavezetési, cselezési és labdaátadási képességgel kell, hogy rendelkezzen.

Leválás: az elzárás folytatása

A leválás az elzárás folytatása és annak ötletes továbbfejlesztése. Ezen technika alkalmazására akkor kerül sor, ha a támadók elzárással nem tudnak ugyan közvetlen gólhelyzetet kialakítani, de a védőket sikerült hátrányos helyzetbe kényszeríteni. A leválás végrehajtása során a két támadó egymáshoz igazított, összehangolt tevékenysége fokozott jelentőséget kap. A leválás valamennyi, háttal vagy oldallal történő elzárásból végrehajtható. Az eredményesség kritikus pontja azonban minden esetben a labdaátadás-átvétel pontos és megfelelő ritmusú végrehajtása. Ezért célszerű, ha a támadó a legrövidebb úton adja a labdát elzáró társának abban a pillanatban, amikor az a védőjéről leválik. Az elzárás és annak folytatása, a leválás olyan technikai-taktikai elem, amely elősegíti, hogy két játékos kedvező pozíciót alakítson ki egymásnak a csapat sikere érdekében.

Játékvezetői döntések és szabálymagyarázatok

A videók a nagyközönség számára is elérhetőek, Bonifert Ferenc és Oláh Viktor játékvezetők pedig magyar nyelvű feliratokat is készítettek hozzájuk. A bemutatott eseteket többször, lassítva, esetleg több kameraállásból is megmutatják (televíziós felvételek alapján), hogy a néző pontos képet kaphasson a szituációról, amelyhez azután a videó készítői a helyes ítéletre vonatkozó megjegyzéseket is fűznek. Ez utóbbiak megértése laikusok számára néha nem egyszerű, mivel alapvetően játékvezetők számára készültek, és helyenként egyszerűbben fogalmaznak, olyan kifejezésekkel, amit talán egy átlagos néző nem ért meg. Többször szerepel például a "támadó" szó, olyan értelemben, hogy "támadó szabálytalanság", vagy köznapi elnevezéssel "belemenés". Ha tehát azt olvassuk, hogy "a helyes ítélet: támadó", az azt jelenti, hogy a játékvezetőnek támadó szabálytalanságot kell ítélnie, azaz a védők javára kell szabaddobást adni. Az első videó olyan eseteket mutat be, amelyeket két perces kiállítással kell büntetni. A szabályok alapján enyhébb szabálytalanságokra mindkét csapat játékosai kaphatnak három-három sárga lapot (de egy játékos csak egyet), ezt követően az amúgy sárga lapot érő szabálytalanságokért is kiállítást kell ítélni. A játékvezetők egy része hajlamos azonban arra, hogy a mérkőzés első szakaszában a súlyosabb faultokat is csak sárga lappal büntesse. A második videó a beállós tevékenységét elemzi. A zárásra vonatkozó szabályok 2010-ben változtak, és a játékvezetői gyakorlat még ma is bizonytalan, hogy pontosan mely zárást kell szabályosnak elfogadni. A leglátványosabb változás, hogy, a korábbiaktól eltérően a karok használata ma már nem engedélyezett, de testtel lökni sem szabad már az ellenfelet. Ugyanebben az összeállításban láthatunk ellentétes példákat is: olyan eseteket, amikor a védő a szabálytalan, és a játékvezetőknek a védőt kell büntetniük, akár kiállítással is. A harmadik összeállítás a szélső ziccereket elemzi. Gyakoriak a heves viták ezeknek a szituációknak a megítélése kapcsán: a támadó vagy a védő volt-e előbb szabálytalan? A negyedik videó a piros lappal (hivatalos elnevezéssel "kizárás") büntetendő szabálytalanságokra hoz példákat. Végül az ötödik összeállítás a büntetődobás-szituációt elemzi. A belül védekezés témáját néhány hónappal ezelőtt egy hosszabb cikkben is körbejártuk, most erre láthatunk is néhány példát. A videó bemutat olyan eseteket, amikor a játékvezetők hétméterest ítéltek, holott nem állt fenn a tiszta gólszerzési lehetőség - ezek hibás ítéletek. Ezeket a videókat az Európai Kézilabda Szövetség illetékes testülete állította össze és látta el magyarázatokkal, azaz lényegében az EHF hivatalos szabálymagyarázataiként tekinthetünk rájuk. Ennél fogva az értelmezésekkel vitázni nem érdemes. Az egyszerű néző számára érdekesek lehetnek az összeállítások, hogy a felmerülő esetekben ezután jobban megértse, miért is ítél a játékvezető, úgy, ahogy.

tags: #kezilabda #szabalytalan #zaras

Népszerű bejegyzések:

• Minden, amit tudni érdemes a pass rushról
• Fradi pálya melletti szállások Budapesten
• A Madár felemelkedése
• A férfi kézilabda utánpótlás-nevelése
• Minden, amit a Vörös Ördögökről tudni kell