A híres szerb kézilabdázók és a sportág kiemelkedő képviselői
A Pantheon adatbázisa a 10 leglegendásabb Szerbiából származó kézilabdázó között tartja számon az alábbi személyeket minden idők. Ez a lista a HPI (Történelmi Népszerűségi Index) szerint van rendezve, amely egy biográfia online népszerűségéről összesíti az információkat. Amennyiben részletesebb információkra vagy a teljes listára kíváncsi, látogassa meg a ranglisták oldalát a kézilabdázók teljes áttekintéséhez Szerbiából.
A kézilabdavilágban számos kiemelkedő sportoló ért el jelentős sikereket, hozzájárulva ezzel a sportág népszerűségéhez és fejlődéséhez. Bár a fenti lista a szerb kézilabdázókra fókuszál, érdemes megemlékezni más nemzetek, így Magyarország tehetségeiről is, akiknek pályafutása hasonlóan inspiráló. Az alábbiakban két ilyen, rendkívüli magyar kézilabdázó, Bordás József és Bordás Réka karrierjét mutatjuk be részletesebben.
Hogyan fejlődött a kézilabda olimpiai sportággá
Bordás József: Egy magyar kézilabda legenda pályafutása
A kenderesi származású sportember, Bordás József oszlopos tagja volt az 1986-ban világbajnoki ezüstérmes, majd két évvel később a szöuli olimpián negyedik helyezett magyar nemzeti csapatnak. Pályafutása 17 évesen kezdődött Cseh Zoltán edző irányítása alatt. A szolnoki TV tornán fedezték fel, ahol 18 évesen 8 gólt lőtt az akkor feljutó Ózdnak, akik egyből le is igazolták.
Három hónappal később Kovács László mesteredző és Kovács Péter világválogatott is felfigyelt rá. Ekkor került a Budapesti Honvédba, ahol 1980 és 1986 között 6 évig játszott. Csapatával kétszer nyerték meg a magyar bajnokságot, egyszer pedig a Magyar Kupát. 1983-ban kapott meghívást a magyar válogatottba, és az 1986-os svájci kézilabda világbajnokságon ezüstérmet szerzett, ami óriási siker volt a magyar kézilabdázás számára.
„Óriási siker volt a magyar kézilabdázás számára, én is egy picit hozzátettem az eredményhez. Arra emlékszem, hogy mindenki esélytelennek tartott bennünket, hiszen az előző vb-n kilencedik helyen végzett a csapatunk. Mi azonban alaposan felborítottuk a papírformát, sorra arattuk a győzelmeket, így már középdöntőbeli meccseinket elkezdte közvetíteni a magyar televízió is, kézilabdaláz volt idehaza.”
Ebben az időszakban a Dózsában, Debrecenben is játszott, ahol a 3. helyezést érték el a bajnokságban. 1988-ban a szöuli olimpián 4.-ek lettek, miután 24-22-re vesztettek Jugoszlávia ellen. „Balszerencsénkre szenzációs csapatuk volt a jugóknak, hiszen 1984-ben, Los Angelesben olimpiát nyertek, majd két év múlva vb-t, és 88-ban is közel álltak a címvédéshez. Az NDK elleni meccs örökké felejthetetlen élmény volt, amelyet többgólos hátrányból nyertünk meg egy góllal, és így csoportmásodikként játszhattunk a bronzéremért. Ekkor négy góllal maradtunk alul a jugoszláv válogatottal szemben. Magán az ötkarikás játékokon szerepelni pedig óriási élmény és megtiszteltetés volt, amíg élek, nem fogom elfelejteni.”
1990-ben Spanyolországba, a Valladolid csapatához igazolt. Két remek évet töltött a családdal a spanyol városban. „Kedveltek a klubnál, én is szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött két évadra. Marasztaltak a spanyolok, de sajnos a derekam nem bírta a terhelést, ezért hazatértünk.”
Edzői és tanári pályafutás
Edzőként 1992-ben kiújuló derékfájdalmai miatt úgy döntött, abbahagyja a versenyzést. Hazatérése után a Szegedi Tanárképző Főiskolára járt, majd elvégezte a Testnevelési Főiskolán az edző szakot. Ekkor került kapcsolatba az Orosháza csapatával, ahol újra játszani kezdett, és az NB II-ből az NB I-ig meneteltek, de a legfelsőbb osztályt kora miatt már nem vállalta. Utána Mezőtúron is szép és felejthetetlen éveket töltött. A testnevelő tanárként dolgozó Bordás József nem szokott dicsekedni tanítványainak a múltban elért eredményeivel. „A jelen számít, igyekeztem átadni tudásomat a fiataloknak. Fontos, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet.”
Bordás József 32 éve él házasságban feleségével, Eszterrel, aki egykor NB II.-es kézilabdás volt. Két leányuk született. Húga, a 23 esztendős Réka édesapja nyomdokaiba lépve kézilabdázik, a Debrecen játékosa - és már a válogatott edzőtáborába is meghívták. Amiben különböznek, míg apukája átlövő volt, addig Rékának beálló a posztja.
Bordás József főbb karrierállomásai
| Időszak | Klub/Esemény | Eredmény/Szerepkör |
|---|---|---|
| 1980-1986 | Budapesti Honvéd | 2x magyar bajnok, 1x Magyar Kupa győztes |
| 1983 | Magyar válogatott | Meghívás |
| 1986 | Svájci Kézilabda Világbajnokság | Ezüstérem |
| 1988 | Szöuli Olimpia | 4. helyezés |
| 1990 | Valladolid (Spanyolország) | Játékos |
| 1992 után | Orosháza, Mezőtúr | Játékos, Edző |
| Pályafutása során | Magyar nemzeti csapat | 110 alkalommal játszott |
Bordás Réka: A családi örökség folytatója
A DVSC női kézilabdacsapatának fiatal játékosa, Bordás Réka kézilabdás szülők gyermekeként kezdte bontogatni szárnyait a debreceni utánpótlásban. Átlövő posztról került a beállóba, majd miután végigjárta a korosztályos ranglétrát, az NB1/B-s Nyíradonyban pallérozódott.
Jól ment neki a játék, ám azt talán még ő maga sem gondolta, hogy az idei szezonra mekkorát fordul vele a világ. 2018 tavaszán ugyanis a debreceni vezetés úgy látta jónak, hogy a junior-világbajnok Tóvizi Petra párjaként Rékával pótolja a beállós poszton keletkezett űrt. Ő pedig köszönte szépen a bizalmat, s nekivágott eddigi pályája legnagyobb kihívásának. Hogy jó úton jár, aligha kérdéses, elvégre túl azon, hogy meghatározó játékossá vált klubjában, nemrég a B-válogatott márciusi összetartására is meghívót kapott Kim Rasmussentől.
Édesapja, Bordás József tagja volt az első és máig egyetlen világbajnoki érmes magyar férfiválogatottnak 1986-ban. „Természetesen apukámnak hatalmas szerepe volt abban, hogy én is a sportágban kötöttem ki. Szinte minden téren ráütöttem, és mivel már egészen kiskoromban „lelőhetetlen” voltam, teljesen természetes volt, hogy megpróbálkozom a kézilabdával.” Amikor még édesapja edzősködött, rendre elkísérte, és miközben a csapat melegített, ők labdáztak. Egyébként nem csak édesapja, hanem édesanyja is játszott annak idején, ő NB2-ig jutott irányítóként.
Bordás Réka soha nem érzett nyomást szülei részéről. „Nem igazán, mert a szüleim soha nem voltak elfogultak velem, mindig őszintén elmondták a véleményüket, és azt, hogy mit csináltam jól, vagy épp rosszul. Támogatásuk nagyon sokat jelent számomra, nélkülük egészen biztosan nem tartanék itt. S velük együtt megemlíteném a nővéremet is, akinek szintén rengeteget köszönhetek. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ő a legnagyobb szurkolóm!”
Tizenegy évig játszott átlövőként, majd a korosztályos csapatuk beálló nélkül maradt, mivel többen is távoztak a posztról. Ekkor Réka lépett előre, és vette fel a beálló szerepét, sikeresen alkalmazkodva ehhez az új kihíváshoz.
tags: #kezilabda #szerb #jatekos
