Kézilabda Time Out Szabályai: A Játék Megszakításának Részletes Áttekintése
A kézilabdázás dinamikus sportág, ahol a játék lendületét gyakran megszakítják különböző okokból. Ezek a megszakítások, vagyis a „time out”-ok, alapvető részét képezik a játékmenetnek, és a szabályok pontosan meghatározzák, mikor és hogyan alkalmazhatók. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) szabályai, melyek 2010. július 1-től érvényesek, részletesen kitérnek a játékidő, a zárójelzés és a time out mechanizmusára, biztosítva a fair playt és a játék kontrollált lebonyolítását.
Kötelező Time Out Esetei
Bizonyos helyzetekben a játékvezetőknek kötelező megszakítaniuk a játékot, vagyis time out-ot elrendelniük. Ezek a helyzetek a játék zavartalan és szabályszerű folytatása érdekében szükségesek.
- Időleges kiállítás, vagy kizárás esetén: Amikor egy játékos büntetést kap, a játékot le kell állítani.
- Jogos csapat-időkérés esetén (team time out): Amennyiben egy csapat a szabályoknak megfelelően team time out-ot kér.
- Az időmérő, vagy technikai küldött jelzése esetén: Ha külső beavatkozás vagy technikai probléma indokolja a játék leállítását.
- A játékvezetők között szükséges egyezetés esetén: Amennyiben a két játékvezetőnek konzultálnia kell egy adott játékszituációval kapcsolatban, a 17:7-es szabálynak megfelelően.
A körülményektől függően más helyzetekben is alkalmazható játékidő megszakítás. Fontos kiemelni, hogy a játékidő megszakítás alatt elkövetett szabálytalanságok ugyanolyan következményekkel járnak, mintha azokat játékidő alatt követték volna el (16:10).
Egyéb Helyzetek a Játékidő Megszakítására
A 2:8 szabálypontban leírt konkrét esetektől eltekintve, amelyeknél kötelező a time out, elvárás a játékvezetőktől, hogy ítélőképességük figyelembevételével más helyzetekben is indokoltan szakítsák meg a játékidőt. Néhány tipikus példa, amelyeknél a time out nem kötelező, de normális körülmények között el kell rendelni:
- Külső hatások: Például, ha a játékteret törölni kell, vagy folyadék kerül a játéktérre.
- Egy játékos felismert sérülésénél: Annak érdekében, hogy a sérült játékos megfelelő ellátást kapjon. Ilyen esetben, ha a játékmegszakítás várható időtartama bizonytalan, biztosabb lehet azonnal time out-ot adni.
- Egy csapat nyilvánvalóan húzza az időt: Ha a csapat halogatja valamelyik dobás végrehajtását, vagy nem bocsátja szabadon a labdát.
- A labda a játéktérről távolra kerül: Például a létesítmény tetőszerkezetén landol, és így késedelmet szenved a játék folytatása bedobással. Fordított esetben a játékvezetők ne adjanak túl gyorsan time out-ot csak azért, mert a labda elhagyta a játékteret, mivel az gyakran azonnal vissza kerül, illetve a játékvezetők koncentráljanak arra, hogy a tartaléklabdát gyorsan játékba hozzák, és ezzel megakadályozzák a time out-ot.
A mindenkori time out elrendelésekor figyelembe kell venni azt is, hogy a vétlen csapat ne szenvedjen jogosulatlan hátrányt. Például, ha az egyik csapat röviddel a mérkőzés vége előtt egyértelműen vezet, akkor nem szükséges a törléshez elrendelni a játékidő megszakítást. A 7 méteres dobásoknál a korábban alkalmazott kötelező játékidő megszakítást eltörölték. Ennek megfelelően a fenti irányelvek számítanak, azonban néhány helyzetben játékidő megszakítást kell elrendelni, például kapus cserénél, vagy a dobójátékos cseréjénél.
A Csapat-időkérés (Team Time Out)
A csapatoknak lehetőségük van stratégiai szünetet kérni a játék során, melyet csapat-időkérésnek (team time out) neveznek. Ennek szabályai a következők:
- Mindkét csapat a rendes játékidőben, félidőnként, egy-egy csapat időkérést vehet igénybe, melynek hossza 1 perc.
- A meghosszabbítások ezek alól kivételt képeznek.
A csapat-időkérés folyamata:
- A csapat egyik hivatalos személye, aki a holtidőt kéri, az erre a célra rendszeresített „zöld lapot” adja át a versenybírói asztalnál a titkárnak. A zöld lap ajánlott mérete 15x20 cm, és mindkét oldalán egy nagy „T” betű áll.
- Az a csapat kérhet holtidőt, amelyik a labdával rendelkezik.
- Amennyiben a csapat nem veszíti el a labdát, mielőtt az időmérő a jelzést megadhatta volna (ebben az esetben a zöld lapot vissza kell adni a csapatnak), úgy a csapat részére azonnal ki kell adni holtidőt.
- A holtidő kérésekor az időmérő sípjellel megszakítja a játékot, megállítja az órát, karjelzést ad (15. karjelzés), és nyújtott karral a holtidőt kérő csapat cserehelyének irányába mutat.
- A zöld lapot a versenybírói asztalnak a holtidőt kérő csapat felőli oldalán kell felállítani a holtidő időtartamáig.
- A játékvezető megerősíti a holtidő tényét, az időmérő pedig elindítja az 1 percet.
A Játékidő Megszakítás Kezelése és Következményei
A time out-ok pontos kezelése alapvető a játékvezetők és az időmérők számára.
- Alapvetően a játékvezetők döntik el, mikor állítják meg és indítják el az órát játékidő megszakításkor.
- A játékidő megszakítást három rövid sípjellel és a megfelelő karjelzéssel (15 karjelzés) jelzik az időmérő felé.
- Kötelező játékidő megszakítás esetén, ha a jelzés az időmérőtől vagy a versenybírótól érkezett (2:8 b-c), az időmérőnek kötelessége azonnal megállítani a hivatalos órát anélkül, hogy megvárná a megerősítést a játékvezetők részéről.
- A játékidő megszakítást követően a játékot mindig sípjelzésre kell folytatni (15:5 b).
Az időmérő/versenybíró sípjelének hatása:
Az időmérő/versenybíró sípjele azonnal megszakítja a játékot, akkor is, ha ezt a játékvezetők (vagy a játékosok) azonnal nem is észlelik. A versenybírói asztaltól érkező sípszó elhangzása után történt események semmisnek tekintendők. Tehát abban az esetben, ha például az egyik csapat gólt ér el, a gólt érvénytelennek kell tekinteni. Hasonlóan kell eljárni az egyik fél számára megítélt dobás esetén is (7 méteres dobás, szabaddobás, bedobás vagy kapuskidobás). A játékot a sípjelzés időpontjának megfelelő játékhelyzet szerint kell folytatni (tipikus okozója lehet az ilyen eseményeknek a csapat időkérés és a szabálytalan cserék). A játékvezetők által meghozott személyes büntetések, amelyek az időmérő/versenybíró sípjele és a játékmegszakítás között történtek, érvényben maradnak. Ez a szabálytalanság és a büntetés mértékétől függetlenül érvényes.
A Játék Vége és az Időntúli Szabaddobások Szabályai
A kézilabda mérkőzés pontosan 60 perc és 0 másodperc után ér véget, hacsak nem egyenlő az eredmény, és a szabályok döntést írnak elő, mely esetben meghosszabbítás következik. A játékidő a mezőny-játékvezető kezdődobásra adott sípjelével kezdődik, és a nyilvános időmérő berendezés automatikus zárójelzésével vagy az időmérő zárójelzésével végződik. Ha ilyen jelzés nem hangzik el, a játékvezető sípol és jelzi, hogy letelt a játékidő (17:9).
Szabálytalanságok a Zárójelzés Körül
A zárójelzés előtt közvetlenül (félidei vagy mérkőzés végi jelzéskor, valamint a hosszabbítás félidejénél), vagy a zárójelzéssel egyidőben elkövetett szabálytalanságokat és sportszerűtlen magatartást a zárójelzés után is büntetni kell még akkor is, ha a megítélt szabaddobás (13:1 alapján), vagy 7 méteres dobás a zárójelzés elhangzásáig nem végezhető el. A dobást meg kell ismételni, amennyiben a zárójelzés (félidei, mérkőzés végi, vagy meghosszabbítás) pontosan a szabaddobás vagy 7 méteres dobás végrehajtásakor szólal meg, vagy éppen akkor, amikor a labda az elvégzett szabaddobás vagy 7 méteres dobás után még a levegőben van. Mindkét esetben a játékvezetők a szabaddobás vagy 7 méteres dobás eredményét megvárva fejezhetik be a mérkőzést.
Az Időntúli Szabaddobás Végrehajtása
Sokszor a csapat nem érdekelt abban, hogy a játékidő letelte után is végrehajtandó szabaddobásból gólt érjen el, például mert a mérkőzés eldőlt, vagy a szabaddobás helye kedvezőtlen. A játékvezetőnek méltányosan kell eljárnia, és végrehajtottnak tekintheti a szabaddobást, ha a játékos a megfelelő helyen a labdát a talajra ejti vagy átadja azt a játékvezetőnek. Azokban az esetekben, amikor egyértelmű a gólszerzés célja, a játékvezetőknek egyensúlyt kell teremteniük a kísérlet lehetővé tétele és annak biztosítéka között, hogy ne alakuljon ki „színházi jelenet”. Ez azt jelenti, hogy a játékvezető igyekszik elérni a csapatok játékosainak korrekt elhelyezkedését és a szabaddobás gyors, rendezett körülmények közötti végrehajtását, késlekedés nélkül. A játékosok cseréjére és elhelyezkedésére vonatkozó új korlátozást (2:5) a játékvezetőknek be kell tartatni (4:5 és 13:7).
- A 2:4 szabálypont alapján végrehajtott szabaddobások közben egy speciális szabály van érvényben a játékosok helyezkedésére és cseréjére.
- A 4:4 szabály értelmében ilyenkor az egyetlen cserelehetőség a dobó csapatot illeti meg, aki egy játékost cserélhet. Ennek megszegése büntetést von maga után, melyet a 4:5 szabály 1. bekezdése tartalmaz.
- Továbbá a dobójátékos csapattársai a dobó játékostól legalább 3 méterre helyezkedhetnek el, de az ellenfél szabaddobási vonalán kívül (13:7, 15:6). Az ellenfél elhelyezkedéséről a 13:8 szabály rendelkezik.
- A játékvezetőknek nagyon éberen kell figyelniük mindkét csapat részéről az elkövetett vétségeket. A védőjátékosok ismételten elkövetett szabálytalanságait nem szabad büntetlenül hagyni (15:4, 15:9, 16:1 b, 16:3 d), ahogyan a támadójátékosokét sem.
- A támadójátékosok is gyakran szabálytalankodnak a dobás elvégzésénél (a támadójátékos a sípszó után átlépi a szabaddobási vonalat, mielőtt a labda elhagyta volna a kezét (13:7 3. bekezdés), vagy a játékos ellép, vagy felugrik a dobásnál (15:1, 15:2, 15:3). Ezeknél az eseteknél gól nem ítélhető.
- A 2:4 és 2:5 pontokban leírt helyzetekben a játékosok és a csapatok hivatalos személyei szabálytalanság, vagy sportszerűtlen magatartás esetén továbbra is büntethetők. A dobások végrehajtásakor elkövetett szabálytalanságok miatt az ellenfél már nem juthat szabaddobáshoz.
Hibás Időmérés Kezelése
Ha a játékvezetők megállapítják, hogy az időmérő túl korán jelezte a játékrész végét (félidő, mérkőzés vége, meghosszabbítás), akkor a csapatokat a játéktéren kell tartani és a fennmaradó időt le kell játszani. Ha valamelyik csapat birtokában volt a labda a korai zárójelzést követően, úgy a labdát birtokló csapat folytathatja játékot a 13:4 a-b pontjának megfelelően (szabaddobás). Ha a labda nem volt játékban, úgy a játék a játékhelyzetnek megfelelő dobással folytatódik. Ha a mérkőzés első félideje (vagy a meghosszabbítás) a meghatározottnál tovább tart, akkor a második félidőt a megfelelő idővel csökkenteni kell. Ha a második félidő (vagy meghosszabbítás) végét jelezték később, úgy a játékvezetőknek nincs lehetőségük ennek megváltoztatására.
Változások a Kritikus Időszakban: Az Utolsó 30 Másodperc
A kézilabda szabályai 2016. július 1-től változtak, és az egyik legjelentősebb módosítás a mérkőzés utolsó szakaszának kezelésére vonatkozott. Korábban az ellenfél gólszerzését sportszerűtlenül megakadályozó cselekedeteket (pl. a labda messzire eldobása szabaddobás elvégzése helyett) piros lappal és jelentéssel büntették, ami gyakran egy mérkőzéses eltiltást vont maga után. Azonban az IHF megállapította, hogy ennek a büntetésnek szinte semmi visszatartó ereje nincs.
Az új 8:10d pont a kritikus időszakot egy percről harminc másodpercre rövidítette le, és kimondja, hogy amennyiben egy játékos a mérkőzés utolsó 30 másodpercében olyan súlyos, durva szabálytalansággal akadályozza meg az ellenfél gólszerzését, amely a játék bármely más szakaszában (a 8:5 és 8:6 pontok alapján) kizárással, azaz piros lappal lenne büntetendő, akkor a piros lapot természetesen meg kell adni, de emellé még egy büntetődobást (7 méteres dobást) is kell ítélni az ellenfél javára. Ez a szabályozás független a megelőző játékhelyzettől, és a célja az ilyen típusú sportszerűtlen magatartás teljes kiküszöbölése a sportágból.
Fontos lesz a játékvezetők megfontoltsága az ilyen helyzetek megítélésében, mivel a döntés (egyszerű kiállítás, vagy piros lap és mellé hétméteres) eldöntheti a mérkőzést. Míg a fegyelmi bizottság dönthet úgy, hogy nem tiltja el a jelentett sportolót egy esetleges téves kizárás esetén, a megítélt büntetődobást utólag semmilyen bizottság el nem veheti. Ez a szabálymódosítás a Bundesligában és Dániában is tesztelésre került, és hosszú távon várhatóan teljesen ki fogja szorítani ezt a fajta sportszerűtlenséget.
