A kézilabda utánpótlás-nevelés alapjai és kihívásai Magyarországon

A kézilabdázás hazánkban is rohamosan fejlődő sportág. Népszerűsége folyamatosan növekszik a női és a férfi nemzeti válogatottak, valamint klubcsapataink nemzetközi sikereinek köszönhetően. Mégis az utánpótlás-nevelésben vannak hiányosságaink az eredményességet és a fiatal korosztályok felkészítését illetően. A magyar sport sikere jelentős részben az utánpótlás-nevelés hatékonyságán, tehetségfeltáró és -megőrző képességén múlik. Az utánpótlás nevelés napjainkban kiemelkedően fontos szerepet tölt be a sportban. Céljaink között szerepel a sportjáték további megismertetése, még szélesebb körben történő bemutatása, igénybe véve az informatika adta nagyszerű lehetőségeket.

Kihívások az utánpótlás kézilabda edzői munkájában

Számos olyan testnevelő tanárral és edzővel lehet találkozni, akik saját bevallásuk szerint nem szeretnek kézilabdázást oktatni a technikai elemek komplexitása és nehézsége miatt, valamint a saját sportágbeli ismeretanyagukat is hiányosnak gondolják. A hibák nemcsak akkor kezdődnek, hogy a mit, mikor és hogyan kérdésekre nem megfelelő válaszok érkeznek, hanem a miért pont ezt, vagy miért pont azt helyezzük előtérben az oktatás folyamatában. Fiatal edzőként sokszor nem értik az összefüggéseket, nem találnak anyagot, ami rámutat, hogy a nevelés folyamata mitől és miért lehet egymásra épülő és folyamatos. A folyamat, hogy a különféle életkorban mit és mikor és hogyan oktassunk, korábban sokak számára rejtély maradt. Ez sok fejtöréstől és hezitáló időszaktól mentett volna meg sok edzőt. Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hoc képzéssel.

Az MKSZ víziója és a Korosztályos képzési kézikönyv

A Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) stratégiai célokat határozott meg az utánpótlás-nevelés fejlesztése érdekében. Ennek érdekében hozta létre a Nemzeti Olimpiai Bizottság az utánpótlás nevelő programokat, melyek több sportágat is érintenek, köztük a kézilabdát is. 2017. augusztus 28-án ünnepélyes keretek között mutatta be a Magyar Kézilabda Szövetség a Korosztályos képzési kézikönyvet. A 6-18 éves kézilabdázók képzéséről szóló, a napi munkát és a praktikumot szem előtt tartó hiánypótló kiadványt Dr. Marczinka Zoltán, az MKSZ sportigazgatója, a Nemzetközi Edzőképző Központ vezetője mutatta be. Zsiga Gyula, az MKSZ szakmai igazgatója beszélt a szövetség új utánpótlás-koncepciójáról, amelynek révén - többek között az új kézikönyv segítségével - az utánpótlásban dolgozó edzők egységes szemléletben dolgozhatnak, emellett időről-időre adatok segítségével is összehasonlíthatóvá és mérhetővé válik az utánpótláskorú kézilabdázók fejlődése.

Kocsis Máté, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos mérföldkő a magyar kézilabda edzőképzés életében a kézikönyv kiadása, hiszen a legkisebbektől egészen az utánpótláskor végéig felöleli valamennyi korosztály képzési anyagát. Az MKSZ célja, hogy ne csak az elitképzésben részt vevő szakemberek számára álljon rendelkezésre a megfelelő szakirodalom a megújuló edzőképzésben, hanem a legkisebb műhelyek minden szakembere számára is segítséget nyújtsanak. Novák András, az MKSZ főtitkára kiemelte, hogy a Szövetség az elmúlt két évben komplex sportágfejlesztési programba kezdett, amelynek a létesítmény-fejlesztés mellett további fontos pontjai az edzőképzés megújítása és az utánpótlás-nevelés világszínvonalúvá tétele. Ehhez nélkülözhetetlenek a megfelelő szakanyagok.

Dr. Kersch Ferenc, az MKSZ Szakmai- és Versenybizottságának egykori elnöke szerint kivételes, egyben hiánypótló kiadvány készült el, hiszen a magyar kézilabdázás több mint nyolc évtizedes története során először született olyan kézikönyv, amely a legkisebbektől egészen a 18 évesek képzéséig átfogó útmutatást, módszertant és gyakorlatsort nyújt az edzőknek és a kézilabdát oktató tanítóknak, tanároknak. A könyv egyaránt tárgyalja az edzéselmélet hátterét, a kiválasztás és tehetséggondozás alapjait, a korosztályos követelményrendszert, a gyakorlatok mellett pedig tudáspróbái révén a képzés sikeressége is egyszerűen mérhető az útmutatások segítségével.

Egységes és strukturált képzési folyamat

Az utánpótlás-nevelésnek egységes, idővel megszünteti a képzettségbéli különbségeket, főleg 14 éves életkorig. Legyen ez nevelési alapelv, vagy képzési szempont, az utánpótlás nevelése sok irányból megalapozott, egymásra épülő és egységes folyamat legyen. A tematika abban fog segíteni a sportszervezetek és a nevelőedzők számára, hogy magát a folyamatot helyezi előtérbe. Ez nagyobb felületet biztosít majd a kiválasztásnak, és az edzők azonos értékrendek mellett oktathatják, nevelhetik tanítványaikat, ami elvezeti őket a jobb kommunikáció használatához és ezzel megváltozhat az eddigi „belterjesen” gondolkodó szemléletmód. A szakmai segítségnyújtás, vagyis maga a tematika országos szintű lefedettséget fog biztosítani. Hatéves életkortól tizennyolc éves életkorig szakmai képzettségi szempontokat állít fel, edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg.

A legnagyobb hiba, amikor a nevelőedző taktikai szempontból akarja képezni tanítványait, több esetben meggondolatlanul. A taktikai képzés a legutolsó fázis a nevelőmunkában! Képességfejlesztés, illetve a mozgások, mozdulatok technika oktatása minden esetben előbbre való tevékenység. Ha nincs izomzat, hiányos, vagy helytelen a technika. Ha nincs kondíció és ezért a technika hibás, nem lehet jó taktikát felépíteni, mert az alapok hiányoznak hozzá! Az ismeretanyag folyamatos bővülése és a sporttudomány állandó fejlődése miatt, adott korcsoportok esetében irányított ingereket kell behozni a képzésbe. Az első lépések alkalmával nem a speciális sportági mozgások elsajátításán van a hangsúly, hanem a nevelés és a közeg adta ingerek közvetítésében. A lényeg, hogy az egymásra épülő általános főelemek a következő sorrendben jelenjenek meg a nevelés területén: először a koordinációs építkezésen legyen a hangsúly, illetve a sportág alapjainak megismertetésén; a mentális és kondicionális építkezés hatékonysága jó alapja lehet az egésznek.

Digitalizáció az edzői munkában és a monitoringban

Minden sportszervezetnek és/vagy intézménynek hozzáférése van az MKSZ honlapján egy olyan felülethez, amelyen napi és havi rendszerességgel kötelezően dokumentálandó az edzők és csapataik edzésmunkája. A kialakított felület nemcsak az adott edzőnek, hanem a sportszervezet részére is lehetőséget ad az adatok ellenőrzésére, és olyan információk felvitelére, amire a központi adatbázis nem lesz kíváncsi. A következő lépéseket kell megtenni az adott felületen:

• Minden sportszervezet, intézmény felviszi a saját maga csapatait az edzésbeosztás szerint. A rendszer arra lesz kíváncsi, hogy a gyerekek melyik edzővel és hol végzik a heti edzéseket (egy edzőnek két ilyen csapata lehet).
• Minden sportszervezetnek, intézménynek el kell juttatnia az MKSZ részére az összes edzéshelyszínt, ahol csapatai edzésileg foglalkoztatva vannak.
• Az adott edző felviszi a hozzá edzésileg tartozó gyerekeket a rendszerbe.
• Az edzőnek két tevékenysége lesz ezt követően: edzésnaplót vezet és edzéstervet készít egy hónappal előre.
• Minden tevékenység adott lesz a felületen, amire csak rá kell kattintani. Azt, hogy ezen belül milyen gyakorlatokat alkalmaz, már az edző saját kreativitására van bízva.
• Lesz egy tesztek, felmérések felület is a rendszerben, amit az edző, vagy a sportszervezet szabadon is használhat, illetve lesznek központilag elvárt felmérések.

A távlati terv, hogy idővel növelni tudjuk a későbbi időkben felhasználható adatainkat. Ez a felület nemcsak országos szinten, hanem a helyi sportszervezet szakmai munkáját is segíti. Az a terület, amiért a szakfelügyelő felel, egyes megyékben 35-40 sportszervezetet is tartalmaz. Mindenkihez egy időben nem képes eljutni, ezért a digitális felületen figyelni tudja az edzők tevékenységét, és üzeneteket tud majd küldeni a rendszeren belül az egyéneknek vagy mindenkinek, egyaránt, ha ez szükséges. Fontos kiemelni, hogy a szakfelügyelők semmilyen határt, korlátot nem szabnak az edzők öntevékeny kreatív hozzáállásában mindaddig, amíg munkájuk abban a szemléletben zajlik, ahogy azt a tematika előírja nekik. Ha elfogadjuk, hogy az edzőnek minden esetben adminisztrálnia kell magát, és ezzel azonosulni tudunk, már csak egy lépés szükséges a tudatos készültségi szint elérése felé. A naprakész, tervező nevelőedző eddig csak kevesek sajátjaként, vagy inkább elképzelés szinten működött.

Az utánpótlás-nevelés alapelvei

Az eredménykényszer elkerülése és a megfelelő szelekció

Sokan közülünk azt nem akarják megérteni, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat! A hiba akkor következik be, ha ebben a permanens, egymásra épülő folyamatban, felelőtlenül és meggondolatlanul belenyúl egy „nevelőedző” saját maga sikere elérése kapcsán! Pontosabban, egyik vagy másik fejlődési periódusban, az eredménykényszer hatására a nevelőedző elfelejti, hogy a sportoló palánta nem az ő sikereinek eszköze! Az utánpótlás nevelés nem az érmek, oklevelek és a helyezések hajszolásáról szól! A túl korai eredménykényszerben elvész a lényeg, maga a képzés! Ha nincs idő edzeni, mert állandóan versenyekre járnak, korábban kiéghetnek, vagy lesérülhetnek a gyerekek, mint azt mi gondolnánk! Óriási hiba miniatűr felnőttet csinálni a gyerekekből!

Ha a képzés, vagy tanítás folyamata elfordul a gyermek szükségletétől, óriási károkat idézhet elő! A gyerek szükséglete az élvezet, az öröm és a siker átélése! Ha a versenyzés, és a gyerekeket irányító edző egy csapaton belül szelektál, minősít, vagy rangsorol, ezzel könnyen egymással szembe fordíthatja a gyerekeket, ami még rosszabb, a szülőket is! Ha a környezet és a szakmai stáb a győzelemre koncentrál, elrabolja a nevelést a tanítványoktól! Túl korán alkot ítéletet egyesekről, míg másoknak, szárnyalásra ad okot érdemtelenül! Ez megöli mindazt, ami a sport leglényegesebb eleme: a klasszis keresését. Gyerekek csapdába kerülnek, áldozatai lesznek a felnőttek megszállottságának, amely a sportsikereket csak és kizárólag győzelmekben és vereségekben képes mérni. A legtöbb klub olyan környezetet teremt, amely csak a győzelemre koncentrál, ahol a fejlesztésnek semmilyen értéke nincs. Ez a megközelítés elrabolja a gyerekektől a sportnevelést és a későbbi életben is bukásra ítéli őket.

A verseny szerepe és a sportolói fejlődés lépcsőfokai

Lényegében miről is szólna a verseny az utánpótlás korú csapatok esetében? A verseny, vagy a mérkőzés a felkészülés egy része, méghozzá fontos eleme, mert ilyen körülményeket nem képes produkálni egyetlen edzés helyszín sem! A gyerekek a versenyek alatt megtanulnak alkalmazkodni a körülményekhez. Tévedés, ha valaki azt állítja, hogy győzni tanulnak meg! Győzni az edzéseken tanulnak meg, azzal, hogy megismerik a helyzeteket felismerni, azzal, hogy képesek legyenek más-más szituációban a helyzeteket kialakítani és végül, a helyzeteket ki is tudják használni! Az edzéseken kell megszerezni a jártasságot a képességek fejlesztésén keresztül, a jó technika elsajátítása érdekében. Az edzéseken kell felépíteni a gyerekek jó döntési készségét, ami később segíteni fogja őket az ellenfele legyőzésében! A gátak, az akadályok és a hibák ebben a formában a szükséges rosszak.

A témában érdemes megkülönböztetni az egymásra épülő, minősítő lépcsőfokokat. Időrendben: a sporttevékenységet (amit mindenki csinál, aki képes és akar mozogni), a versenysportot (amit mindenki művel, aki képes és akar versenyezni) és az élsportot (azon kevesek közege, akik teljesítményükkel a legjobb versenyzőkké váltak). Ezt az utat minden tanítványnak végig kell járnia. Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy-egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványokat az emelkedőn.

Biológiai életkor és egyéni fejlődési különbségek

Figyelni kell a szenzitivitásra és arra is, hogy mikor érnek be a „retardált” gyerekek. A nevelőedzők többsége az akcelerált, alapvetően kicsi, de gyors és ügyes gyerekeket játszatja, mert nyerni akarja mérkőzést. Az edzők többsége és a klub sem foglalkozik a retardált és az akcelerált gyerekek problémájával! Mint tudjuk, az előbbiek háttérbe, az utóbbiak indokolatlanul előtérbe kerülnek! Ez a negatív felfogás már kisiskoláskorban kezdetét veszi azzal, hogy a felelőtlen edző ítéletet alkot általa tehetséges és tehetségtelen gyerekről! 8-9 éves gyerekről megmondja, hogy kiből lesz, vagy nem lesz jó játékos! A legkritikusabb életkor a pubertáskor! Olykor előfordulhat, hogy a biológiai és a kronológiai életkor között 4-5 év elcsúszás is lehet! Könnyen előfordulhat a túledzettség, vagy az idő előtti kiégés állapota. A versenyeztetés is könnyen átbillenhet az egészséget károsító túlversenyeztetési állapotba! A kellő pihenő fázisok, regenerálódó szakaszok beiktatása nélkül, könnyen kialakulhatnak fáradásos sérülések! Az inak az izmok és az ízületek nem bírják a túlfeszített tempót! Hiányzik a tudatos bemelegítés és az edzések, versenyek utáni nyújtások!

Az élvezet, a motiváció és a szülői felelősség

NE JÁTSZUNK A GYEREKEKKEL! Vegyük komolyan, de ne felnőttként kezeljük őket! Minden esetben vegyük figyelembe az életkori sajátosságoknak megfelelő képzést! Meg kell szerettetni a játékot mindenkivel! Barátokat, társakat kell szerezni a gyerekeknek egy csapaton belül. Ha nincs meg az egyénben a megfelelő motiváció, akkor elvész a folyamatban, kiég, vagy érdektelenné válik. A közegnek tehát az a feladata, hogy az élsportolóvá válás szándékát a nehézségek árán is erősítse benne. Ugyanilyen fontos, elengedhetetlen a célfeladatok kitűzése. A rövid távú célok felállítása és elérése hiányában valószínűsíthető, hogy a sportoló nem tudja majd elérni a távoli célját.

A szülő felelősségéről még nem beszéltünk, de mélyen benne van ő is, hogy gyermeke miként élheti meg ezt a számára fontos periódust! Nem a gyerek választ sportágat általában, hanem a szülő. Sajnos elég gyakran nem a sporttevékenység a cél, hanem a szülő önmegvalósulásának egyik eszköze a gyermeke által! Önmagát látja gyermekében, és úgy éli meg, mintha ő maga lenne a történet főszereplője! A sikert magáénak érzi, a kudarcot viszont keményen számon kéri a gyerektől! Nincs idő a hibák javítására, vagy még rosszabb, nem ismerik fel ezeket, és felnőnek úgy gyerekek, hogy helytelen technikák rögzülnek. Elhitetik a gyerekkel, hogy tehetséges, holott csak a csapat egyik, talán „lényegtelen” tagja. Ezt nem árulják el még a szülőnek sem. Az utánpótlás-nevelés nem az eredmények hajszolásáról szól. Az ilyen „edzők” miatt rengeteg gyerek adja fel és kerül ki a rendszerből.

Nemzeti Alaptanterv és kézilabda

A 2012-es Nemzeti Alaptanterv (NAT) kiemeli a testi és a lelki nevelés jelentőségét, az egészség, a mozgáskultúra és a személyiség fejlesztését. Már az 1-4. évfolyamokon is megjelenik a labdás képességfejlesztés és a labdával végezhető gyakorlatok, amelyek meghatározzák a többi sportjáték mellett a kézilabdázás oktatásának feladatait, oktatási követelményeit is.

Általános iskola (1-4. évfolyam)

• Dobások: kis súlyú szerrel (maroklabda, rongylabda, teniszlabda stb.) célba dobások helyből, mozgásból, lengésből, különböző testhelyzetekből (pl. célzás álló és mozgó tárgyra; testnevelési, népi és kreatív játékok labdával).
• Labdakezelés: szövegmondás, számsor stb. Nehezedő labdakezelési gyakorlatok kézzel és lábbal, sor-, váltóversenyek részeként is gyakorlatva; labdakezelés elmélyítése. Mozgással való becsapás tanítása.

Általános iskola (5-8. évfolyam)

• Alapmozgások: alaphelyzet; védekező és támadó lábmunka; megindulás-megállás; felugrás-leérkezés, ütközések; cselek, fordulatok labda nélkül.
• Labdakezelés és passzolás: a labda fogása; guruló labda felvétele állóhelyben és mozgás közben; iramváltással, nehezített körülmények között is (mellső, pattintott; egykezes felső átadás helyben - kilépéssel); közben különböző irányba és távolságra; különleges labdaátadási formák.
• Dobások: célba dobási gyakorlatok felugrásból; különböző lendületszerzés után; passzív, félaktív és aktív védővel szemben. Bedobás, szabaddobás, büntetődobás.
• Taktikai elemek: ütközések oktatása labda nélkül és labdával. Indulócsel, testcsel, átadási csel és labdavezetés. 1:1, 2:1, 3:1 elleni játék. Védekezés emberfogással és 6:0-ás területvédekezéssel. A védő, a támadó helyezkedése labda nélküli és a labdát birtokló támadóval szemben. Üres helyre helyezkedés, védőtől való elszakadás. Helycsere labdaátadással, labdavezetéssel.
• Kondicionális képességek: fejlesztése a sportjátékra jellemző gyakorlatokkal (pl. is) a játékelemek intenzív gyakorlásával és mérkőzések játszásával, és a mozgás összehangolásának kényszere okozta feltételek közötti feladat-végrehajtásokkal. Statikus és dinamikus erőfejlesztés saját testsúllyal.

Gimnáziumok és szakközépiskolák (9-12. évfolyam)

• Alapmozgások és lábmunka: alapmozgás, indulás, megállás, irányváltoztatások, cseles, megtévesztő mozgások, fordulatok labda nélkül. Lábmunka csiszolása, visszaforgások. Ütközések.
• Védekezés: sáncolás helyben, mozgással talajon és felugrással. Résekre helyezkedés.
• Labdavezetés és cselek: labdavezetés nehezített körülmények között irány- és ritmusváltoztatásokkal. Önszöktetés. Labdás cselek: indulási-átadási lövő cselek.
• Passzolás és labdaátvétel: előtti átadások, oldalról és hátulról érkező labda elkapása.
• Kapura lövés: talajról különböző lendületszerzés után és felugrásból, passzív, félaktív és aktív védővel szemben. Átlövés felugrással is. Kapura lövés bedőléssel, bevetődéssel.
• Taktika: helyezkedés, támadás, ill. védekezés esetén. Feladatok gyorsindítás esetén. Indítások megelőzése. Védés kézzel, lábbal. Egyéni taktika - betörések labda nélkül és labdával. A kapus átívelése. Kitámadás, halászás, szerelés, elzárás. 2:2, 3:2, 3:3 elleni játék. Védekezés emberfogással, 6:0-ás és 5:1-es területvédekezéssel. Üres területre való helyezkedés. Melléállásos elzárás. Gyors indítások. Lerohanásos támadás rendezetlen védelem ellen. Ötletjáték.
• Képességek fejlesztése: kondicionális és koordinációs képességek fejlesztése feladat végrehajtásokkal, mérkőzések játszásával, eszközök alkalmazásával.
• Játék és baleset-megelőzés: célba dobó versenyek; kézilabdajáték a szabályok fokozatos bővítésével. Baleset-megelőzés a kézilabdázás játékelemeinek szabályos és körültekintő végrehajtásával. Fizikai rekreációra alkalmas sportok repertoárjának bővítése.

Edzői filozófia és a kiválóságra való törekvés

Az edzői hitvallás szerint minden összefügg egymással. Akkor dolgozik jól az edző, ha az összes részletre képes figyelni. A labdajátékok területén az oktató-nevelőmunkában nem annak van jelentősége, hogy mit és melyik korosztályban kell megtanítani, hanem annak, hogy felismerjük: a tanítás folyamatában mikor érkezünk el oda, amikor szintet kell lépni a következő képzettségbeli pontra. Fontos megérteni, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat! Ne játszunk a gyerekekkel! Vegyük komolyan, de ne felnőttként kezeljük őket! Minden esetben vegyük figyelembe az életkori sajátosságoknak megfelelő képzést!

Mi a siker ebben a folyamatban? A győzelem, ami jön és elmúlik? Vagy az élsportoló kinevelése, ami lényegesen hosszabb és bonyolultabb dolog! A siker egyben múlandó, az élsportoló kinevelése hosszú és türelemmel járó folyamat! Ott követi el a hibát sok nevelőedző, hogy a győzelemre koncentrál és elveszi a gyerekektől a fejlesztés lehetőségét és a nevelés értékeit! Nagyon sokan azt gondolják, különösen a sportban, hogy a siker és a klasszissá válás ugyanaz a dolog, pedig ez egyáltalán nem igaz. A klasszissá válás olyasmi, ami hosszú távra szól, megbízható, és legnagyobb részben az egyén kontrollja alatt áll. Ezzel szemben a siker múlandó és gyakran nem tudjuk befolyásolni. Akik a kitűnő egyéniséget tartják a legfontosabbnak és van elég türelmük, végül sikeresek lesznek.

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított „Mesterfogások” című sorozatban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnék közelebb hozni az olvasókhoz. A fiatalokkal foglalkozó neves szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő problémás szituációt, és elmondják, azok megoldására milyen praktikákat alkalmaznak.

Edzői licenc statisztikák és a fejlődés szükségessége

Az MKSZ és ezen belül a NEK (Nemzetközi Edzőképző Központ) kimutatása szerint az edzői létszám folyamatosan növekszik, különösen az utánpótlás területén. Az adatok azonban rámutatnak a képzett szakemberek arányára és a fejlődés szükségességére.

Ezek az adatok érzékeltetik azt a negatívnak tűnő folyamatot, amit ha időben nem állítunk meg, vagy alakítunk át sürgősen, még inkább nehezíteni fogja a felkészült és tudatos utánpótlás-nevelést!

tags: #kezilabda #utanpotlas #neveles

Népszerű bejegyzések:

• CAF Bajnokok Ligája összecsapások története
• Holland labdarúgás: Sikerek és stratégiák
• Bowling competitions in Hungary
• Kaposvári VK – PVSK mérkőzés információk
• Hungarian Football Championship Results: Kaposvár