A Kézszabály a Labdarúgásban: Értelmezés, Dilemmák és Kapusi Technikák
A Bajnokok Ligája negyeddöntőiben a visszavágók ismét reflektorfénybe helyezték az állandó témát, a kezezés megítélését, amiért háromszor is a büntetőpontra mutattak a játékvezetők. Ez rávilágít azokra az összetett kérdésekre és vitákra, amelyek a kézzel történő labdaérintés szabályai körül forognak a labdarúgásban.
A Kezezés Szabálya: Értelmezés és Dilemmák
A kezezés körüli anomáliák nem először, és borítékolhatóan nem utoljára okozták a futball legérdekesebb kérdéseit. A szabálytalanságokat összefoglaló rövidke passzus azt sugallja, a szabálytalanság ténye kevésbé kacifántos, mint amilyen ricsajt kerítünk köré a valóságban. Egy játékos akkor szabálytalankodik, ha kezével/karjával érinti a labdát, amikor a keze/karja a testét természetellenesen nagyobbá teszi.
Egy játékos akkor teszi „természetellenesen nagyobbá” a testét, ha a kezének/karjának pozíciója nem természetes következménye az aktuális testmozgásának. Itt kezdődnek a bajok. Elég szubjektív, embere - vagyis játékvezetője/edzője/játékosa/szurkolója/kommentátora - válogatja, hogy mettől meddig terjed „az aktuális testmozgás” „természetes következménye”.
Nagyobb pontosság szükséges a kezezéshez, különösen azokban az esetekben, amikor a „nem szándékos” kezezés szabálytalanság. Azóta is ez az esszenciális kivonat az irányadó kezezés ügyében. Viszont hiába rövidült a lényegére a korábbi sok kitétel, a gondolatiság azt kívánja, hogy a bíráskodás magában hordozza azokat az elveket, amelyek az előzményekből fakadnak, hisz ellentétes utasítást nem hoztak. A futballistáknak meg kell tanulni/szokni ezzel együtt élni, nagyobb figyelemmel koordinálni. Jelenállás szerint ezekben az esetekben a szándékosságot kár is felvetni - ahogy a gólszerzést közvetlen megelőző kezezés is tiszta sor -, és a mindig is így csináltuk fejtegetés is zsákutcába visz. A szigorítások folyamatosan lehetetlenítették el a faragást, a játék a tisztaság felé haladt, hogy a tudás jobban kidomborodjon.
Kézilabda szabálymagyarázat (3 percben)
Vitatott esetek és a szabály értelmezése a gyakorlatban
A Bajnokok Ligája negyeddöntőiben több alkalommal is megfigyelhető volt a kezezés megítélésének nehézsége. Például a Manchester City védője, Manuel Akanji telibe trafálta társa, John Stones kezét. Egy másik esetben Dayot Upamecano csuklójáról vágódott le a lövés, miután túl korán engedte szabadjára az addig fegyelmezetten hátrakulcsolt kezeit, és a kifordulásakor már a testméretét növelve kockáztatta a büntetést. A müncheniek egyenlítéséhez már a VAR beavatkozása is szükségeltetett.
Hasonlóképpen, bár a saját lábfejéről pattant Akanji alkarjára Sadio Mané centerezése, és így kapásból ráhúzhatnánk a „lehetetlen elkerülni a labdával történő kontaktust” kategóriát, amiért két éve még nem járt volna tizenegyes, mára viszont a játékvezetőnek mérlegelnie kellett „a kéz/kar helyzetének ‘indokoltságát’, hogy a játékos mit tesz az adott szituációban”.
Noha az, hogy „természetes, hogy eséskor egy játékos a teste és a talaj közé teszi a kezét támaszként” már nincs leírva a szabálykönyvben, „a kéz/kar helyzetének ‘indokoltságát’ cikkely lefedi ezt az önkéntelen reakciót. Fikayo Tomori mozdulatsorát azonban inkább sorolnánk a kontrollált becsúszások közé, amelyben nem vesztette el az egyensúlyát, és támaszkodás nélkül is kivitelezhette volna, a testével tompítva az esését. Ezek az esetek jól mutatják, hogy a játékvezetői döntés mennyire függ az adott szituáció kontextusától.
Az IFAB állásfoglalása és a játékszabályok szellemisége
A szabálykönyv is kiemeli, nem lehet mindent paragrafusokba szedni. „A játékszabályok nem fedhetnek le minden lehetséges helyzetet, ezért amennyiben nincs egyértelmű iránymutatás a labdarúgás játékszabályaiban, az IFAB azt várja a játékvezetőktől, hogy a játék és a játékszabályok »szellemiségének» megfelelően hozzanak döntést” - olvasható A szabályok filozófiája és szellemisége fejezetben. Ugyanakkor a játék szellemében meghatározás kissé megfoghatatlan, ezért amire szabály alkotható, annak következetes betartása a legfőbb segítség.
Új szabálymódosítások a kezezés tekintetében
A közelmúltban elfogadott szabálymódosítások szerint a kézzel vagy karral elért gólok a jövőben nem érvényesek függetlenül attól, hogy a játékos véletlenül ért-e a labdához vagy sem. Ugyanez vonatkozik azokra a találatokra, amelyek vétlen kezezéssel induló támadásból születnek. Ez a változás jelentős lépés a játéktisztaság felé, és igyekszik egyértelműsíteni azokat a helyzeteket, amelyek korábban sok vitát generáltak, mint például Maradona kézzel ütött gólja Angliának az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében.
A labdarúgásban számos szabálysértés létezik, és a kezezés egyike azoknak, amelyek közvetlen szabadrúgást vagy büntetőt vonhatnak maguk után. Fontos különbséget tenni a szándékos és a vétlen kezezés között, bár az új szabályok szerint a gólok tekintetében már nincs ilyen megkülönböztetés.
Az alábbi táblázat összefoglalja a kezezésre vonatkozó főbb szabályokat és azok következményeit:
| Helyzet | Kezesség ténye | Szándékosság | Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| Labda érintése a testfelületet növelő karral/kézzel | Igen | Nincs egyértelmű kitétel, mérlegelés | Szabálytalanság/Büntető | Szubjektív megítélés a "természetes mozgás" alapján |
| Gól/támadás indítása kézzel | Igen | Véletlen is | Érvénytelen gól/büntető | Új szabály (akkor is, ha véletlen) |
| Gólhelyzet megakadályozása kézzel (nem kapus) | Igen | Szándékos | 5 perc kiállítás / Piros lap / Büntető | A helyzettől és a gólhelyzet tisztaságától függ |
| Labda elkerülhetetlen érintése (pl. saját lábról pattan) | Igen | Nincs szándék | Mérlegelés: kéz/kar helyzetének indokoltsága | Korábban nem volt büntető, ma már igen (Akanji eset) |
| Támaszkodás eséskor (kéz a talajon) | Igen | Nincs szándék | Általában nem büntető | "Kéz/kar helyzetének indokoltsága" alapján |
| Kapus kezezi a labdát a büntetőterületen kívül | Igen | Szándékos | Szabálytalanság/Büntető | Ugyanaz, mint a mezőnyjátékos esetében |
A Kapusok Kézzel Védésének Technikái és Szabályai
A kapusok számára a kézzel való labdaérintés nemcsak megengedett, hanem kulcsfontosságú eleme a játékuknak. A kézzel védés technikái alapvető fontosságúak a gólszerzés megakadályozásában. A kapushoz közel, félmagasan érkező labdák védése ölelő fogással és kosárfogással történhet.
Laposan érkező labdák védése
A kapushoz közel, laposan érkező labdák védésére a kapusok a lábukat és a kezüket is használják. Ez a védés történhet zárt állásban párhuzamos lábfejjel és féltérdelésben. Ezt a védési technikát a kapusok akkor használják, ha a hozzájuk laposan érkező labda sebessége olyan nagy, hogy nincs idejük a kezük használatára. Ilyenkor a lábukat reflexszerűen a csípő kifordításával a labda útjába teszik, majd a labda pattanásának megfelelően megpróbálják a labdát megszerezni. A kapusok a rúgó láb irányába fordulva általában lecsúsznak a talajra.
Egy másik technika, amit akkor alkalmaznak, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz, az, hogy a kapus felsőtestét az érkező labda irányába annyira hajtja előre, hogy a párhuzamosan tartott karjainak ujjai majdnem megérintik a talajt. A tenyerek párhuzamosan a labda érkezési irányába mutatnak. A térdek nyújtottan, egymás mellett szorosan helyezkednek el. Ezt követően a labdát a felsőtestének emelésével a melléhez szorítja. Ezt a fogást alsó kosárfogásnak és alsó ölelőfogásnak is nevezik.
Félmagasan érkező labdák védése
Amennyiben a labda a térdnél magasabban, de a fejnél alacsonyabban érkezik, a kapusok az ölelőfogást és a kosárfogást használják. A kapus az alapállásnak megfelelően felsőtestét kissé előredönti, így a testsúly a talpak elülső részére kerül. A könyökben hajlított és előrenyújtott karok tenyerei felfelé néznek. A labda elkapása után a könyökök behajlításával a labdát a mellkashoz szorítják. Az ölelőfogással egy időben a felsőtest fokozatosan kiegyenesedik, a testsúly pedig a hátsó lábra kerül. A félmagasan érkező labdák védésénél a kapusnak egy kicsit fel kell ugrania is, hogy az ölelőfogást végre tudja hajtani. A felugrás egy és páros lábról is történhet.
A mellmagaságban, vagy a mellmagaság fölött érkező labdák hárításakor a kapus a könyökben hajlított karjait rézsútos magastartásba az érkező labda irányába emeli. A hüvelyk- és mutatóujjak majdnem összeérnek. Ezután a vállból kissé hátraengedi a karját, így a labda a tenyereken megnyugszik, majd az ölelőfogás technikájának megfelelően a mellkasához szorítja.
Magasan érkező labdák védése
Magasan érkező labdák védéséről akkor beszélhetünk, ha a labda a fejmagasságban, vagy a fejmagasság felett érkezik. A kapus talajon állva vagy felugrás után a levegőben is védheti. A hüvelykujjak és a mutatóujjak pedig majdnem összeérnek. A labdát vállból kissé hátraengedi, így a labda a tenyereken megnyugszik, majd a test elé helyezi és az ölelőfogás technikájának megfelelően a mellkasához szorítja.
Amennyiben a labdát talajon állva nem tudja a kapus elérni, akkor felugorva kell a labdát elkapnia. A térdben hajlított lendítő láb combja a vízszintes helyzetig lendül, a lehúzás pedig utánaengedéssel történik. A felugrás leszálló ágában a kapus a két csukló befelé forgatásával a labdát a mellkasához húzza és az ölébe szorítja. A leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik.
A legmagasabb ponton érkező labdák hárítására előszeretettel használják az öklözést. Az öklözés egy kézzel és két kézzel is történhet. A kapus a labda repülési ívének legmagasabb pontján egy kézzel vagy egyszerre két kézzel kiüti a labdát. Öklözés után a leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik.
Vetődéssel történő védések
A vetődés a kapustechnika leglátványosabb technikai eleme. Más néven robinzonádnak is nevezik. Vetődéssel akkor hárítanak, ha a lecsúszással nem érnék el a labdát. A kapusok az elrugaszkodás előtt néhány oldal- vagy keresztlépést hajtanak végre. A levegőben vízszintes helyzetbe kerülnek, miközben megpróbálják a labdát a magas tartásba emelt karjaikkal elérni. A legördülés a felsőtest oldalsó részén legördülve történik. A legördülés végső fázisában a karok érintkeznek a talajjal. Ekkor a kapus a labdát tenyereinek ujjaival a kapu fölé vagy mellé tolja, vagy a labdát a melléhez húzza és ölelőfogással biztosítja.
Általános Szabályok és a Kezezés Helye a Szabálysértések Között
A „Szabálysértések, büntetések” részben is egyértelműen megjelenik a kezezés témaköre. Közvetlen szabadrúgás ítélendő az ellenfél javára, ha egy játékos szándékosan kezezi a labdát (kivéve a kapust a saját büntetőterületén belül). Amennyiben ez a szabálysértés a büntetőterületen belül történik, büntetőrúgás jár. Sárga lap jár a sportszerűtlen viselkedésért, amibe beletartozik a szándékos kezezés (anélkül, hogy megakadályozna egy gólhelyzetet).
Az igazán súlyos kezezésért, ami gólhelyzet megakadályozására irányul, már komolyabb szankciók járnak. Ha a játékvezető úgy ítéli meg, hogy egy játékos - kivéve a kapust a saját büntetőterületén belül - szándékosan kezezi a labdát, hogy megakadályozza az ellenfelet a gólszerzésben vagy egy tiszta gólhelyzet semmissé tételében, akkor az érintett játékost 5 percre ki kell állítani (első alkalommal), vagy véglegesen kiállítani (piros lap) súlyos sportszerűtlen viselkedésért.
