A magyar férfi kézilabda-válogatott története és sikerei
A magyar férfi kézilabda-válogatott, amelyet a Magyar Kézilabda Szövetség irányít, gazdag múlttal és számos kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhet a sportág történetében.
A sportág gyökerei és korai fejlődése Magyarországon
A kézilabda az 1940-es évek második feléig szinte ismeretlen volt hazánkban. A sportág először Budapesten eresztett gyökeret, majd a lelkes fővárosi kézilabdázók kezdték járni az ország nagyobb városait, hogy vidéken is csapatokat szervezzenek. Győrbe Földesi Károly jutott el, és néhány hónap múlva az ETO már a híres budapesti Tattersaalban játszott “kézifoci” mérkőzést. Az úttörők (Duck Oszkár, Duck Liviusz, Sponga Károly, Mozdény Mihály, Vermes Károly, Szőke István, Drobina Ferenc) a kezdeti időben igazi amatőrökként hódoltak szenvedélyüknek: a focisták levetett mezeiben, maguk vásárolta nyersgumi talpú, magas szárú bőrcipőkben, munka után tartották edzéseiket a régi gyárvárosi OVIRT-sporttelepen, vagy az akkori futball-stadion salakos edzőpályáján.
Győr legnépszerűbb és legsikeresebb csapatát 1904-ben alakították a Magyar Vagon- és Gépgyár Egyetértés Dal- és Társkör tagjai, Egyetérés néven. A név hamarosan ETO-vá, azaz Egyetértés Torna Osztállyá változott.
Az ETO felemelkedése és első sikerei
A Győri Vasas ETO 1949 tavaszán már az NB II-ben szerepelt, a hatcsapatos mezőnyben utolsó helyen végzett, még a városi rivális, a Győri Fonó is megelőzte. A következő évben átszervezés eredményeként megszűnt az NB II. 1950-ben harmadik lett az ETO, 1951-ben pedig már aranyéremnek örülhetett a Gaál Lajos edző irányította, Duck Oszkárt, Duck Liviuszt, Duck Róbertet, Duck Zoltánt, Glázer Györgyöt, Éman Andrást, Fehérvári Zoltánt, Szabó Aladárt, Sivert Ottót, Csaba Károlyt, Veszelovszky Lászlót, Dudás Lajost, Lengyel Pált és Kellner Pált soraiban tudó keret. A döntőt Pécsen játszották, ahol a helyi szervezők már jó előre kinyomtatták a plakátokat, melyen a Pécsi Bányász ellenfeleként a fináléba jutásra abszolút esélyes Győri Fonó szerepelt.
1958-ban sikerült a bravúr: az ETO először jutott fel az NB I-be. Élvonalbeli bemutatkozó mérkőzését Miskolcon 7:4-re nyerte meg a gárda, mely végül a 6. helyen végzett (1959). Ebben az évben szűnt meg végleg a nagypályás bajnokság, az átszervezés során a két játékforma versenysorozatának első hat helyezettje került a közös elitligába, így az ETO újoncként megkapaszkodott az első osztályban.
A fiúk következő esztendőben nem várt sikert értek el: úgy lettek harmadikok, hogy ugyanannyi pontot gyűjtöttek, mint a bajnok Spartacus és az ezüstérmes Ú. Dózsa. A bajnoki címhez nagyon hiányzott a későbbi kieső Diósgyőr ellen elveszített két pont. Ezekben az években óriási népszerűségnek örvendett a kézilabda Győrben: 1960. május 1-én a Textiles-pályán ötezren szurkoltak a két városi rivális, az ETO és a Textiles összecsapásán, melyet 17:5 arányban nyert meg az ETO. 1961-ben előre lépett a csapat: az előző évi bronz után Győrbe került az ezüstérem! 1962-ben az ETO a szorosan vett élmezőny tagjaként az ötödik helyen végzett. A következő esztendő (1963) aztán ismét dobogós helyet hozott, harmadik lett a csapat. 1964-ben a szurkolók nagy bánatára az ETO utolsó, 14. helyen zárt, és kiesett az első osztályból. A csúfos kudarc oka elsősorban az volt, hogy idegenben mindössze egy pontot szerzett a gárda, de a szerencse is elpártolt a csapattól, hiszen öt mérkőzést veszített el 1-2 gólos különbséggel. Meg kell még említeni, hogy az elmúlt esztendők meghatározó kézilabdázói közül többen egyetemi tanulmányaik miatt a fővárosba távoztak (Szentgáthy Péter, Ajtony Ákos, Dubán Dénes, Bartovits József).
A száműzetés csupán egy évig tartott: 1965-ben Duck Zoltán edző vezetésével az együttes azonnal visszajutott a legjobbak közé, tetemes, hat pontos előnnyel nyerve meg az NB II Nyugati csoportjának küzdelmeit. Az 1966-os szezon végén az ETO a tabella 5. helyén végzett, a szoros középmezőny élcsapataként. Ellentmondásos év volt ez: míg hazai pályán csak 4 pontot vesztett a gárda, idegenben csupán 5-öt tudott szerezni. Az idény legnagyobb sikere kétségkívül a későbbi bajnok Honvéd legyőzése volt (15:14). Szürkére sikerült 1967, hiszen a csapat csak a 8. lett. Ennél is rosszabb év volt a ’68-as: 12. helyen fejezte be az ETO a bajnokságot, mindössze 1 ponttal előzve meg a már kieső Pécsi Dózsát. A rossz szereplés elsősorban a pocsék őszi szezonnak volt köszönhető, amikor 13 meccsen mindössze 5 pontot gyűjtöttek a zöld-fehérek.
Az 1970-es évek: Kupadöntők és bajnoki ezüst
1969 több szempontból is fontos esztendő a csapat életében. Új edzővel, Joósz Attilával, új néven, Rába Vasas ETO-ként kezdte a szezont az együttes. A gárda lemásolta az előző szezont, ismét 1 ponton múlt a bentmaradás. Idegenben minössze 3 pontot szerzett az ETO! Meg kell említeni Visi Károly és Pelikán László nevét, akik 130, illetve 121 lőtt góljukkal sokat tettek a kiesés elkerüléséért. 1970 nyugodtabb év volt, a csapat a 10. helyen végzett, biztos távolságra a kiesőktől. Ebben az eszetndőben az ETO letette névjegyét a Magyar Népköztársasági Kupában, a mai Magyar Kupa elődjében is. A Pécsi Ércbányász elleni egygólos diadallal jutottak döntőbe a fiúk, ahol 16:13 arányú vereséget szenvedtek a Spartacustól.
Az 1971-es idény tavaszi fordulói során a rangadókon remekelt az ETO: legyőzte a későbbi dobogós Honvédot és Spartacust, sőt, leiskolázta a későbbi bajnokot is (ETO-Elektromos 18:10). A bravúros győzelmeket azonban rendre érthetetlen kudarcok követték, így a zöld-fehérek végül a 6. helyet szerezték meg. 1971. június 9-én avatták az új győri bitumenes pályát a börtön és a Kazinczy Ferenc gimnázium közötti területen, a Csepel elleni mérkőzés azonban a 44. percben az özönvízszerű eső miatt félbeszakadt. Bemutatkozott a csapatban, és 123 találatával mindjárt házi gólkirály lett Samodai László, igaz, mindössze egy góllal előzte meg Pelikán Lászlót. Az MNK elődöntőjében a Honvéd legyőzte az ETO-t, a zöld-fehérek a Ferencváros elleni bronzcsata megnyerésével vígasztalódtak (21:20). 1972-ben újra 6. lett az együttes a bajnokságban, 4. helyig jutott az MNK-ban.
Joósz Attila 1973-ban csúcsra vezette a gárdát: a bajnokságban megszerzett második hely mellett a Rába ETO megszerezve a szakág első aranyérmét, megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. A Horváth József, Böröczki Gyula, Visi Károly, Balogh Imre, Cséka Lajos, Samodai László, Pálmai József, Horváth Lajos, Szórádi György, Pelikán László, Kristofori András, Gyömörei György összetételű csapat történelmet írt! A Budapesten rendezett elődöntő során az ETO 14:10-re győzte le az Ú. Dózsát, az 1973. augusztus 22-i fináléban pedig, szintén a fővárosban, 18:14-re a Debreceni Dózsát. A bajnoki ezüstérem elsősorban a hibátlan hazai mérlegnek volt köszönhető. 1974-ben Joósz Attilát Ajtony Ákos váltotta a kispadon. A csapat a 6. helyen végzett a bajnokságban, három ponttal maradt le a dobogóról. 1975-ben mutatkozott be az ETO-ban Vesztergom Zoltán és a későbbi válogatott kapus, Hoffmann László. Előző évi teljesítményét megismételve a 6. helyen végzett az együttes, aminek oka elsősorban a gyenge idegenbeli szereplés volt.
Az 1970-es évek vége és az 1980-as évek: Mélyrepülés és felemelkedés
1976-ban a korábbi 14-ről 12-re csökkentették az első osztály mezőnyét. Fontos változás volt még, hogy ettől az idénytől fedett pályán rendezték a mérkőzéseket. A csapat megkezdte éveken át tartó mélyrepülését, úgy végzett a 9. helyen, hogy csak egy ponttal előzte meg a már kieső Székesfehérvári MÁV-ot. 1977 még gyászosabb szereplést hozott, idegenben nem szerzett pontot az együttes, így az is kisebb csoda volt, hogy jobb gólkülönbségének köszönhetően az ETO végül bennmaradt az NB I-ben. Samodai ismét kitett magáért, 160 találatához nem kell kommentár. 1978-ban ismét a 10. helyet szerezte meg az ETO, igaz, ezúttal 4 ponttal megelőzve a kiesőket. Vendégként ismét halványan teljesítettek a fiúk, csak Pécsett sikerült pontokat szerezni, utolsó hat meccsét pedig elveszítette az együttes. A csapat legeredményesebbje Pelikán László volt, 121 góllal. Az 1979-es szezonban, immár megszokott módon, egy ponton múlt a bentmaradás. Három fordulóval a befejezés előtt a kiesési rangadón a gárda 26:17 arányban múlta felül fő ellenlábasát, a Dunakeszit, így biztosította az első osztályú tagságát.
Jól indult az 1980-as idény, hiszen az ETO hazai pályán győzte le az előző évi bajnok Tatabányát, ám végül minden maradt a régiben: a 10., azaz épphogy bentmaradó helyre futottak be a zöld-fehérek Az elmúlt évekhez hasonlóan újra csak egyszer győzött a csapat idegenben. Pelikán továbbra is meghatározó tagja volt az együttesnek, ezúttal 131 gólt lőtt. 1981 még mindig a kiesés rémétől fenyegetetten telt el. Egyszer sikerült idegenben győzni, Dunaújvárosban. A bajnokság befejeztekor éppen a Kohászt állt az ETO mögött a tabellán, egy pont hátránnyal. A zöldek bentmaradtak, a pirosak kiestek. Zsinórban negyedszer lett a legeredményesebb játékos Pelikán, 129 találattal.
Régi-új tréner, Joósz Attila irányításával kezdte meg az 1982-es szezont az ETO. A sikerdező nyolc év után tért vissza, és vezetésével végre egy nyugodt esztendő következett, a csapat a 8. helyen végzett, messze megelőzve a kiesőket. A későbbi bajnokok közül újoncként Deáki István és Domonkos Attila lépett pályára. Hazai pályán kiegyensúlyozott teljesítményt produkált a csapat, idegenben azonban továbbra sem ment. 1983-tól már egyértelműen mutatkoztak a felemelkedés jelei, az ETO negyedikként végzett a bajnokságban. Idény közben búcsúzott Győrtől az akkori NSZK-ba szerződő Pelikán László. 1984 sok hasonlóságot mutat az előző évvel. Az ETO ismét két ponttal maradt le a dobogóról, és lett negyedik, ismét Vura József lett a házi gólkirály, ezúttal 196 találattal. A drukkereknek nem is kellett soká várniuk, hiszen 1985-ben a csapat bronzérmet szerzett. Hazai pályán mindössze egy pontot vesztett az ETO, melynek húzóemberei Kádár Zoltán (150 gól), Vura József (132) és Iváncsik Mihály (114) voltak.
Az 1980-as évek aranykora: Kupagyőzelem és bajnoki cím
A bajnokság befejezése után az év végén került sor az MNK küzdelmeire. A négy közé jutásért az ETO kettős győzelemmel múlta felül a Dunaújvárost, mint ahogy oda-vissza verte a Tatabányát is. Következett a Honvéd elleni, elképesztő izgalamakat hozó döntő. December 20-án a fővárosban 20:18-ra a piros-fehér katonacsapat diadalmaskodott. Két nap múlva rendezték a visszavágót Győrben, ahol a 11 gólos Kádár vezérelte ETO 20:18-ra győzött. Mivel abszolút egyenlőség alakult ki a csapatok között, így hétméteresek következtek, melyet az ETO 5:4 arányban megnyert.
1986 az IHF-kupa megnyerése miatt marad emlékezetes. Már az előző év őszén lezajlott két forduló, azonban a török Simtel és a svájci Basel nem állította komoly erőpróba elé Iváncsikékat. Tavasszal előbb a szlovákiai Eperjes csapatát búcsúztatta az ETO összesítésben 2 gólos különbséggel, az elődöntő első mérkőzésén a Proleter Zrenjanin ellen Győrben aratott 11 gólos győzelem után a visszavágó már csak formalitás volt. A döntőben a spanyol Technisan Alicante volt az ellenfél, a hazai pályán megszerzett 6 gólos előnyt sikerült megőrizni a visszavágón (23:17, 20:24), így az ETO (Balogh Imre, Cseh Béla, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Tóth László, Vesztergom Zoltán) a magyar férfi kézilabda történetének második csapataként szerzett európai kupagyőzelmet. Mindmáig ez a klub történetének egyetlen, nagy tornán elért nemzetközi diadala. A bajnokság is sok örömet tartogatott, végül második helyen végzett a csapat, Kádár Zoltán 125-ször, Polgár László 114-szer, Iváncsik Mihály 102-szer volt eredményes. Az IHF-kupa győztesei mellett bajnoki mérkőzésen pályára lépett még Fenyő Kálmán és Simon József. Az együttes tagjai ezúttal is szép karácsonyi ajándékkal kedveskedtek a szurkolóknak. Az MNK-ban a négy közé jutásért idegenben lőtt góllal búcsúztatták a Tatabányát, az elődöntőben pedig kétgólos pécsi vereség után a visszavágón 26:16-ra lemosták a baranyaiakat. A döntőben a bajnok Veszprém következett, és bár az első meccsen az Építők győzött 25:22-re, két nap múlva Győrben csodát látott a közönség: az ETO elgázolta a Veszprémet (30:20). A döntő két mérkőzésén Iváncsik Mihály 22 gólt szerzett!
1987-ben aztán valóra vált az álom, az ETO lett a bajnok! Magabiztosan, 6 pontos előnnyel végzett első helyen a csapat. Kádár Zoltán 167, Iváncsik Mihály 126 gólt szerzett. Három fordulóval a befejezés előtt Győrben a nagy rivális VÁÉV-Bramac 28:20 arányú legyőzésével biztosította be aranyérmét az együttes. Az első aranyérem a Balogh Imre, Cseri Péter, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Fenyő Kálmán, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Szekér Attila, Tóth László, Vesztergom Zoltán alkotta keret nevéhez fűződik. 1987 nyár végén, ősz elején került sor az MNK mérkőzésekre. Győr a triplázásra készült! Az ETO kétszer verte meg az Elektromost, így a négy között a Honvéddal meccselt. A 12 gólos győri győzelem (33:21) után nem sok izgalom maradt a budapesti visszavágóra (21:26). A döntőben ismét a VÁÉV-Bramac volt az ellenfél. Veszprémben ugyan egy góllal nyertek a hazaiak, azonban itthon nem hibázott az ETO (19:20, 21:14). Sorrendben harmadszor nyerték meg a kupát Szaló Tibor tanítványai. 1987 novemberében a spanyol Atletico Madrid ellen lépett pályára az ETO a KEK legjobb 8 csapata közé jutásért.
A magyar férfi válogatott kiemelkedő eredményei
A magyar férfi kézilabda-válogatott legjobb eredménye világbajnokságon a második hely, Európa-bajnokságon az ötödik, olimpián pedig a negyedik hely. Az 1938-ban Berlinben rendezett szabadtéri kézilabda-világbajnokságon bronzérmet szerzett a magyar válogatott (Dobos Imre, Kollányi Imre, Cziráki, Notasi, Sidó, Boda, Takács, Mérai, Szomoria, Cséfai). Az olimpiai stadionban 40 000 néző előtt rendezett döntőn a magyar csapat 10:2-re verte a svédeket, míg Németország 23:0-ra nyert Svájc ellen és aranyérmet szerzett.
Az 1958-as férfi kézilabda-világbajnokságot, mely a harmadik volt a vb-k történetében, 1958. február 27.-március 8. között tartották az NDK-ban. Nyolc csapat vett részt a tornán. A válogatott a C csoportba kapott besorolást. Az első mérkőzés Románia ellen volt, és döntetlen lett a vége (16-16). A második meccsen nagyot bukott a csapat Csehszlovákia ellen (11-26), de a harmadik meccset végre sikerült megnyerniük Izland ellen, így továbbjutottak a középdöntőbe. Itt először a házigazda németek ellen kellett játszani, de nem sikerült megverni őket (15-22). Utolsó középdöntős meccs Norvégia ellen volt, de itt is alulmaradt a válogatott (21-23), így a hetedik helyért játszhattak, Jugoszlávia ellen.
Egy világbajnokság kihagyása után, újra ott volt a csapat az 1964-es Csehszlovákiában rendezett vb-n. Tizenhat csapat vett részt a küzdelmekben, a magyar válogatott a B csoportban szerepelt a csoportküzdelmek során. Az első meccsen nem sikerült legyőzniük a svédeket (8-15), de aztán győztek Egyiptom (16-9) és Izland ellen is (21-12), így továbbjutottak a csoportból. Következett a középdöntő, itt azonban két meccsből csak egyet sikerült megnyerni. Ezzel a két ponttal az utolsó helyen végeztek a középdöntőben, így maradt a hetedik helyért rendezett meccsen való szereplés. A következő vb-n is nyolcadik helyen végzett a válogatott. A tornát Svédországban tartották. A hetedik világbajnokságot a sportág történelmében Franciaországban tartották, 1970-ben. Ilyenkor volt először tizenkét csapat a vb-n. Ekkor már természetes volt, hogy a magyar csapat kijutott a megmérettetésre. Egymás után harmadszorra lett nyolcadik a válogatott. Ezúttal a címvédő Csehszlovákia rótta ki a magyar csapatra a vereséget.
A következő torna az 1972-es olimpia volt, amit Münchenben rendeztek. A kézilabda harminchat év után került be újra a programba. A magyar csapat a D csoportban kapott helyet. Az első mérkőzésen sikerült legyőzni az amerikaiakat (28-15). A második csoportmeccsen a japánok ellen is összejött a győzelem (20-12). Az utolsó meccs a jugoszlávok elleni már tét nélküli volt, hiszen a magyar csapatnak már biztos volt a helye a középdöntőben. Végül két góllal győzött Jugoszlávia (16-18). A középdöntőben a II. csoportban szerepelt a válogatott. Itt viszont nem úgy sikerültek az eredmények ahogy várták. Két vereséggel, nulla ponttal zárta a középdöntőt a csapat. Sorrendben először a románoktól (14-20), majd a kelet-németektől (14-17), kapott ki a csapat, amely így a hetedik helyért játszhatott. Következett a nyolcadik világbajnokság, 1974-ben.
Az 1976-os olimpiára is kvalifikálta magát a magyar válogatott, egymás után másodszorra jutott el az olimpiára. Ezt Kanadában, Montrealban rendezték. A magyar csapatból mindenki magyarországi klubcsapatban játszott. A legtöbb játékost, szám szerint négyet, a Budapest Honvéd SE szolgáltatott a válogatott számára. A magyar csapat a B csoportban játszotta csoportmeccseit. A csoportmeccseken a románoktól (18-23), és a lengyelektől (16-18), kikapott a válogatott. Azonban a cseheket (22-20), és az amerikaiakat legyőzte (36-21). Két év telt el a következő vb-ig. Ezt Dániában tartották. A csapat eredményei nem tették lehetővé, hogy helyosztón játszhasson. Eddigi legrosszabb eredmény, kilencedik hely lett a vége.
Az 1980-as moszkvai olimpia következett a magyar válogatott számára. A tornán, amelyen a kézilabda-eseményeket július 20. és július 30. között tartottak, tizenkét csapat vett részt. A magyar csapat az A csoportban kapott helyet, egy elég nehéznek mondható csoportban. A csapat július 20-án kezdett a lengyelek ellen. A mérkőzés végeredménye döntetlen lett (20-20). A második meccsen is döntetlen született, ezúttal a kelet-németek ellen (14-14). Ezután egy Spanyolország feletti győzelem (17-20) következett. Utána egy dánok elleni siker (15-16), már biztossá tette a magyar csapat továbbjutását, de ha a kubaikat megveri a válogatott és a kelet-németek kikapnak akkor megnyerné a csoportot a gárda és a döntőben játszhatna. A magyar válogatott meg is tette a maga feladatát és legyőzte a kubaiakat (26-22), azonban a németek is begyűjtötték a két pontot a dánok ellen, így a magyarok a bronzmérkőzésen játszhattak Románia ellen. Ezt a mérkőzést már nem sikerült megnyerni (18-20). A következő, tizedik vb-n is kilencedik lett a gárda. Itt már tizenhat csapat szerepelt. A következő torna viszont kiugrást jelentett. A válogatott mindmáig a legjobb eredményét érte el amikor az 1986-os vb-n a második helyezett lett, Jugoszlávia mögött.
Következő esemény amire kijutott a válogatott az az 1988-as szöuli olimpia volt. A találkozókat szeptember 20. és október 1. között rendezték. A magyar válogatott a B csoportban szerepelt. Rögtön a magyaroké volt a nyitó mérkőzés Dél Korea ellen, ahol vereséggel mutatkozott be a tornán a csapat (20-22). A második mérkőzés sem sikeredett jobban, ezúttal a csehszlovákok győzték le a magyar csapatot (16-19). Két vereség után itt volt már az ideje egy győzelemnek is, és ez sikerült is a Japán elleni meccsen (22-19). A következő mérkőzését is behúzta a csapat, ezúttal nagyon simán, tíz góllal gázolt át a spanyolokon (26-16). Az utolsó mérkőzés sorsdöntő volt a csapat számára, mert ha nyer a magyar válogatott, akkor játszhat a bronzmérkőzésen. Ez is meg is történt, sikerült a kelet-németeket megverni (18-17), így a csapat a második helyen végzett a csoportban. Következett a jugoszlávok elleni bronzmérkőzés, ahol négy góllal bizonyultak jobbnak a jugoszlávok (27-23).
Ez után viszont hiába várta Magyarország az újabb jó szereplést, ez nem történt meg. A vb-t 1990-ben Csehszlovákiában tartották. Hatodik helyen végzett a korábbi ezüstérmes. Az 1992-es barcelonai olimpia következett a csapat életében. A meccseket július 25. és augusztus 9. között rendezték. A tornán a hetedik helyen zárt a magyar válogatott. 1993-as svédországi vb-n tizenegyedik lett a válogatott. Az 1995-ös vb-n tizenhetedik helyezett lett a válogatott. Ezen a tornán már huszonnégy csapat vett részt. Az 1997-es japáni vb-n jó eredményt ért el a válogatott az előző évekhez képest. Negyedik lett a csapat, úgy, hogy a bronzmérkőzésen egy góllal kapott csak ki Franciaország válogatottjától. Következő vb-t, az 1999-ben rendezendőt, Egyiptomban tartották. Svájc, Finnország és Izland ellenében a magyar válogatott kiharcolta a vb-szereplés jogát, Egyiptomban azonban rettentő kemény csoportba került. Nigéria és Kuvait legyőzését követően Horvátország ellen a csapat 50 percen át remekelt, a hajrában mindössze egy gólt szerzett, így az ellenfél nyert 20-19-re. Norvégia sima verése után Oroszország ellen nem sikerült jól a meccs, a 27-18-as vereség azt jelentette, a nyolcaddöntőben Franciaország következett.
2001-ben, a magyar válogatott nem jutott ki a franciaországi eseményre, miután a Norvégia elleni selejtezőt elvesztette. Következett a 2003-as portugáliai megmérettetés. Ugyan Katzirz Dávid doppingesete beárnyékolta kissé válogatott világbajnoki szereplését, a portugáliai viadal csakis pozitívumként szolgált. Az olimpiai kvótáért harcba szálló együttes nehéz csoportba került, hiszen a franciák, a horvátok és az oroszok is legyőzték Skaliczki László tanítványait, s úgy tűnt, a szaúdiak és az argentinok elleni siker kevés lesz. A válogatott jószerével már majdnem kiesett, de végül az utolsó fordulóban Szaúd-Arábia legyőzte Argentínát, így mégis középdöntőbe csúszott a csapat. A középdöntőben újabb vereség következett Svédországtól, ám az utolsó mérkőzésen a Szlovénia elleni 28-25-ös siker azt jelentette, a gárda az 5-8. helyért folytathatja. Lisszabonban aztán megtörtént a csoda, a néhány nappal korábban még kiesőnek hitt gárda kétszeri hosszabbítás után 34-33-ra verte a vb-bronzérmes jugoszlávokat, s 12 év után kiharcolta az olimpiai részvételt. Az 5. helyért még az is belefért, hogy az oroszok 30-25-re nyerjenek.
A 2004-es olimpiát Athénban rendezték. A férfi kézilabda mérkőzéseket, augusztus 14. és 29. között rendezték. A csapat kvalifikálta magát az eseményre és a sorsolásnál a B csoportba kerültek. Egy csoportban hat csapat szerepelt, abból négy továbbjuthatott, így a magyar csapatnak reális esélye volt kivívni a negyeddöntőbe jutást. Az első mérkőzésen sikerült is begyűjteni a kötelezőnek mondható két pontot az egyiptomiak ellen (33-28). A második mérkőzésen is sikerült győzni a brazilok ellen (20-19). Aztán következett egy vereség a franciák ellen (23-26), és egy egygólos győzelem a német csapat ellenfeleként (30-29). Az utolsó csoportmeccsen a házigazda görögöket simán verte a válogatott (26-22), így sikerült a továbblépés a csoportból, méghozzá a második helyen. Ez azt jelentette, hogy a Dél-Koreával játszanak az elődöntőbe jutásért. A mérkőzés végeredménye elég sima lett a magyarok javára, így következhetett az elődöntő (30-25). Az elődöntőben a horvátok vártak a csapatra, és túl nagy falatnak bizonyultak (31-33). A bronzmérkőzésen az oroszokat sem sikerült megverniük (26-28).
Ellenben a 2006-os svájci rendezésű Eb-re már kijutott a válogatott. A tornát január 26. és február 5. között rendezték. A C csoportban szerepeltek a magyarok, a városok ahol játszottak Sursee, és Luzern volt. A dánok ellen kezdték meg a szereplést a tornán de vereséggel nyitottak (25-29). A mérkőzésen Buday Dániel kilenc gólt szerzett ezzel ő volt a meccs legeredményesebb játékosa. A második mérkőzésen Szerbia és Montenegró volt az ellenfél. Öt góllal kapott ki a magyar a válogatott (24-29), ezzel nagyon nehéz helyzetbe került a folytatást illetően. A csapatban a legtöbb gólt az Iváncsik fivérek szerezték. Gergő hatot, Tamás öt gólt vállalt magára. Az utolsó meccs az izlandiak ellen volt, akiket feltétlenül, és nagy gólkülönbséggel meg kellett volna verni ahhoz, hogy továbbjuthasson a válogatott. Sikerült őket megverni de nem eléggé (35-31). Négy góllal nyertek, ami azt jelentette, hogy -5-ös a gólkülönbsége a gárdának, azaz eggyel rosszabb mint a szerb és montenegróiaknak. Ezen a találkozón újra Buday szerezte a legtöbb magyar gólt, szám szerint kilencet.
2007-ben Németországban léptek pályára, s a világbajnokság csoportküzdelmeit százszázalékos teljesítménnyel abszolválták. Csodásan kezdődött a vb, hiszen Dánia ellen elképesztő hajrával, s Puljezević Nenad ámulatba ejtő parádéjának köszönhetően 30-29-re győzött a csapat, majd Norvégia (25-22) és Angola (34-31) sem okozott gondot. A középdöntőben folytatódott a parádé, hiszen a Csehország elleni 28-25-ös sikert követően kézzel fogható közelségbe került a negyeddöntő. Ehhez csupán egy pontocskára lett volna szükség a hátralévő három meccsen, ám a horvátoktól elszenvedett 25-18-as zakó, majd a spanyolok 33-31-es sikere után Oroszország ellen sem sikerült a bravúr. Noha utolsó középdöntő-találkozóján tíz másodperccel a vége előtt még továbbjutásra állt a válogatott, Koksarov találata eldöntött mindent: Oroszország 26-25-re nyert, s továbbjutott, míg a Skaliczki-csapat 34-33-ra verte Szlovéniát, s ezzel a 9.
A 2008-as Eb-t Norvégiában rendezték január 17. és 27. között. A magyar válogatott beállítva addigi legjobb eredményét a középdöntőig menetelt. A válogatott Bergenben játszotta csoportbeli mérkőzéseit, míg a középdöntőbeli meccseit már Trondheimben játszotta. A csoportküzdelmekben az első helyen jutott tovább, megelőzve a spanyolokat és a németeket is. Holtverseny volt a csoport végeredménye, mert mindegyik csapat négy ponttal állt, de a magyar csapatnak volt a legjobb gólkülönbsége. A középdöntőben azonban a II. csoportból nem sikerült a továbbjutás, hiszen ahhoz az első kettő hely valamelyikén kellett volna végezni. Első mérkőzésen döntetlen született a svédek ellen, azután vereség Izlandtól végül pedig győzelem a franciák ellen. Így a magyarok a negyedikek lettek. A 2009-es vb-n is ott volt a válogatott. Bosznia és Hercegovina ellen sikerrel vette a selejtezőt a csapat és a sorsolásnál a második kalapba került. A tornán az A csoportból harmadikként jutott a középdöntőbe a magyar csapat. A csoportmeccseket Eszéken játszotta a válogatott. A csoportküzdelmek során hét pontot gyűjtöttek, mint a második helyezett szlovákok. Mivel ők több gólt dobtak, ők jutottak másodikként tovább. A középdöntőbe való szerepléshez már Zágrábba kellett utaznia a gárdának. Itt azonban harmadik helyezettként kiesett az I. csoportból a magyar válogatott. Így az ötödik helyért játszhattak, de Németország jobbnak bizonyult. 16-13 volt a félidőben az eredmény, de a második félidőben nem sikerült a fordítás, így 28-25 lett a végeredmény a németek javára. A következő, 2010-es Eb-re is kijutott a magyar válogatott. A selejtező csoportban a horvátok után a második helyen jutottak ki. A sorsolásnál a harmadik kalapba kerültek, végül a D csoportban kötöttek ki, a franciák a spanyolok és a csehek társaságában. Így a csoportmeccseket Bécsújhelyen kellett játszania a csapatnak. Immár új kapitánnyal a kispadon, Csoknyai Istvánnal szerepelt a tornán a válogatott. A torna előtt két korábbi meghatározó játékos is lemondta az eb szereplést, Mocsai Tamás, és Nagy László. Az első mérkőzésen a franciák ellen rögtön nagy meglepetés született a tornán, hiszen a magyar csapat döntetlent játszott a vb- és olimpiai címvédő ellen. A meccs 16-16-os félidő után 29-29 lett. Ilyés Ferenc szerezte a csapatból a legtöbb gólt, hetet. A második csoportmeccsen a spanyolok következtek ellenfélül. A válogatott nagyon gyenge játékkal 9 gól különbségű vereséget szenvedett (25-34). A magyar csapatból, a torna előtt honosított Milorad Krivokapić és a Veszprém játékosa, Gulyás Péter szerezte a legtöbb gólt. Mindkét játékos öt-öt gólt vállalt magára. Utolsó csoportmérkőzés a csehek ellen volt. Aki ezen a mérkőzésen nyer, az továbbjut. Így álltak oda a kezdéshez a csapatok. A csehek jobban kezdtek, de félidőben csak egy góllal vezettek (13-14). A második félidőben nagyon elhúztak, a magyarok nem tudták követni a tempót, így a mérkőzés végeredménye 33-26-os cseh diadal lett. A magyar válogatott legjobbja a hat gólt elérő Császár Gábor és az öt gólt szerző Katzirz Dávid volt.
A 2012-es olimpiai játékokon a Mocsai Lajos vezette válogatott ismét bejutott az elődöntőbe, ahol a svédektől, és a horvátoktól is vereséget szenvedett, így megint a negyedik helyen zárt. A 2015-ös katari világbajnokságra nem sikerült a kijutás, miután elbukta a csapat a szlovénokkal szembeni selejtezőt. Mocsai lemondott, helyét Talant Dujsebajev vette át, a fiatalítást is célozva.
TOP 10 SZOBOSZLAI DOMINIK GÓL
tags: #ki #az #a #szazhatvan #szoros #magyar
