A futballtörténelem legtöbb piros lapja: rekordok és emlékezetes pillanatok

Néha a nagy tét vagy csupán egy rosszul sikerült (ahogy focinyelven mondják) belépő miatt elszabadulnak az indulatok a pályán és olyankor előfordul, hogy futballpályára nem illő jelenetek zajlanak le. Ilyen esetekben a játékvezető csak egyet tehet, belenyúl a zsebébe és felmutatja a piros lapot. Ha a labdarúgás történetében a legtöbbször kiállított játékosokat keressük, akkor bizonyára a többségnek elsőként a legkeményebb hátvédek jutnak eszébe. Nem járunk messze az igazságtól, hiszen például Sergio Ramos a harmadik legtöbb piros lapot kapta, míg az uruguayiak egykori rettegett védője, Paolo Montero ötödik a rangsorban. A lista éllovasa egy kolumbiai védekező középpályás, akinek neve egybeforrt a rekordokkal.

A futballtörténelem piros lap rekorder játékosai

A minden idők legtöbb kiállítását jegyző Gerardo Bedoya első helye jó ideig megdönthetetlennek tűnik, hiszen a kizárólag Dél-Amerikában futballozó középpályást 48 alkalommal küldték társainál előbb az öltözőbe. Csaknem kétszer annyi piros lappal rendelkezik, mint az örökrangsor második és a harmadik helyezettje.

A jelenleg 47 éves Bedoya aktív pályafutása során 1995 és 2015 között 687 profi mérkőzés alatt 46 alkalommal jutott a kiállítás sorsára. Becsületére legyen mondva, hogy a sokatmondó „szörnyeteg” becenévre hallgató középpályás azért 60 gólt is szerzett, és ha nem lett volna csapatai hasznára, bizonyára nem játszott volna ilyen sokat. Bedoya hazája több élcsapata mellett Brazíliában és Argentínában is kipróbálta magát, a leghosszabb időt a bogotái Millonariosnál töltötte el, melyet 2006-tól 2010-ig szolgált. Legsúlyosabb eltiltását 2012-ben az Independiente Santa Fé játékosaként kapta, 15 mérkőzést kellett kihagynia, miután lekönyökölte, majd fejbe rúgta a már földön fekvő ellenfelét egy heves kolumbiai bajnokin. Bedoya 2000 és 2009 között 49 alkalommal lépett pályára hazája nemzeti csapatában. Négyszer volt eredményes a címeres mezben, de a vehemens középpályás visszafogta magát a válogatottban, csak egyetlen alkalommal állították ki. Menet közben alapembere volt a 2001-es hazai rendezésű Copa Américát megnyerő kolumbiai válogatottnak, a tornán öt mérkőzésen játszott, a Honduras elleni elődöntőben gólt szerzett. Visszavonulása után az Independiente Santa Fé segédedzőjeként tevékenykedett, időnként be-beugrott vezetőedzőnek és jelenleg is ő irányítja a csapatot megbízott trénerként. Egyelőre nem tudjuk, hogy edzőként milyen eredményre lesz képes, de ha keménykedésről lesz szó, a játékosainak aligha kell messzire menniük tanácsokért.

További "szorgalmas lapgyűjtők"

A franciák egykori heves vérmérsékletű középpályása, Cyril Rool 25 alkalommal kapott piros lapot. Őt a kemény becsúszásairól és arról lehetett felismerni, hogy a dulakodásoknál rendre a középpontban volt. Rool több mint száz mérkőzésen lépett pályára a Bastia (1993-1998) és az OGC Nice (2005-2009) színeiben, de az RC Lenstól kölcsönben az Olympique Marseille-ben és az AS Monacóban is megfordult a 2000-es évek elején.

Tőle egyetlen kiállítással marad el Sergio Ramos, akit a hivatalos adatok szerint eddig 24-szer állítottak ki. Amennyiben folytatja a pályafutását, az elmúlt két szezonban a Paris Saint-Germainben játszó 37 éves spanyol középhátvéd még megelőzheti a franciát - Bedoyát már aligha fogja be. A Sevilla FC és a Real Madrid korábbi zseniális játékosa a keménységén túl minden idők egyik leggólerősebb hátvédjének is mondhatja magát az eddig szerzett 135 találatával. Kiállításai ellenére korának meghatározó védője, a spanyol válogatottal két Európa-bajnoki címet és egy világbajnokságot nyert, a „királyi gárdával” számtalan egyéb siker mellett négyszer BL-győztes lett.

Sergio Ramos igazán megosztó személyiség, teljesítménye viszont mindenképpen kitűnik a legtöbb védő közül, legyen szó akár gólokról, akár szabálytalanságokról. A spanyol bajnokság örökös piros lap listáját így nem túl nagy meglepetésre is a Real Madrid kapitánya vezeti. Profi pályafutása során 26-odszor állították ki Sergio Ramost, a Real Madrid labdarúgóját, akinek szerdán a Manchester City elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő első mérkőzésén (1-2) az olasz Daniele Orsato mutatta fel a piros lapot. A világ- és kétszeres Európa-bajnok középhátvédnek ez volt a negyedik piros lapja a Bajnokok Ligájában (124. fellépésén), amivel beállította a rekordot. Korábban a holland Edgar Davids és a svéd Zlatan Ibrahimovic egyaránt négyszer-négyzer jutott a kiállítás sorsára. A 33 esztendős spanyol futballista nem csak a BL-ben rekordtartó. Neki van a legtöbb kiállítása a La Liga (20) és a Real Madrid (26) történetében. Érdekesség, Ramos a spanyol válogatottban még nem kapott piros lapot - igaz, a sárga lapok tekintetében ott is csúcstartónak számít. A négyszeres BL-győztes védő az előző idényben sárga lapos eltiltás miatt nem játszhatott a nyolcaddöntő visszavágóján, s idén sem számíthat rá csapata. A Real Madrid tavaly - Ramos nélkül - 2-1-es előnyről kiesett az Ajaxszal szemben a legjobb tizenhat között.

Ramos honfitársát, Alexis Ruano Delgadót 22-szer küldték le idő előtt, miközben több mint 300 mérkőzést játszott a LaLigában a Málaga CF, a Getafe CF, a Valencia CF, a Sevilla FC és a Deportivo Alavés alkalmazásában. A 2020-ban visszavonuló védő korosztályos szinten még válogatott volt, a felnőtteknél nem számoltak vele. A mindig ezer fokon égő futballista egyik legemlékezetesebb kiállítása alkalmával Mario Mandzukicot ütötte le egy madridi rangadón a Getafe játékosaként.

A Juventus és az uruguayi válogatott egykori emblematikus hátvédje, Paolo Montero játékából sosem hiányoztak a kőkemény, időnként a sportszerűség határát is átlépő megoldások. A 61-szeres válogatott bekk 21 piros lapot gyűjtött. Montero a pályafutása nagy részét Olaszországban töltötte, az Atalanta (1992-1996) és a Juventus (1996-2005) játékosaként 300 mérkőzésen játszott a Serie A-ban. Edzőként Dél-Amerikában és Olaszországban is kipróbálta magát, jelenleg a torinóiak U19-es fiataljai pallérozódnak az egykori balhátvéd kezei alatt.

További ismert lapgyűjtők

A további ismertebb nevek közül a hét szezont az FC Barcelonánál is lehúzó mexikói Rafael Márquez ugyancsak 21 kiállítással rendelkezik. Az El Tri másik egykori oszlopos tagja, Gerardo Torrado 18 alkalommal lett büntetve piros lappal. Az egykor a Parmát, a Napolit, a Sienát és a Real Zaragozát is erősítő Matteo Contini húsz alkalommal lett kiállítva. A fénykorában a bilbaói Athletic Club mezében is romboló venezuelai hátvédnek, Fernando Amorebietának 19-szer mutatták fel a piros lapot. A pályafutása során az Auxerre-ben, az AS Romában és az AC Milanban is megforduló francia védő, Philippe Mexes 16-szor fejezte be korábban a mérkőzést.

A hazájában a Fluminensében még mindig aktív Felipe Melo 20 piros lapnál jár, miután fénykorában a LaLiga és a Serie A stadionjaiban rendszeresen „felhangzott a brazil védekező középpályás által játszott csontzene”. Az elmúlt szezonban a Bolognában szereplő kétszeres Copa América-győztes chilei „pitbull”, Gary Medel 35 évesen akár még további gyarapíthatja lapjai számát, jelenleg 18-nál tart.

A portugál válogatott Pepe nevét hiába keresnénk a fentiek között, a keménységéről és forrófejűségéről ismert hátvédet mindössze háromszor(!) állították ki. Első alkalommal Dani Alves letalpalásáért szórták ki a 2011-es BL-elődöntőben, majd a 2014-es vb-n a későbbi győztes németek elleni első csoportmeccsen kapott pirosat, eddig utoljára pedig 2018-ban a Besiktas játékosaként egy Fenerbahce elleni török kupaderbin meszelték el.

A futballtörténelem legbrutálisabb mérkőzései

A világbajnokságok történetében akad pár mérkőzés, amelyek kifejezetten a kíméletlen belépőkről maradtak emlékezetesek. Ugyan a piros és sárga lapokat a labdarúgásban csak az 1970-es mexikói vb-n vezették be, de a kiállítást már előtte is alkalmazták.

Emlékezetes világbajnoki csaták

„A bordeaux-i csata" néven elhíresült 1938-as vb-negyeddöntőben Csehszlovákia és Brazília csapott össze. Az elnevezés nem véletlen, ugyanis irgalmatlan harc folyt a pályán, a játékosok mindent elkövettek, hogy a baleseti sebészetre küldjék az ellenfél játékosait. A legendás csehszlovák kapus, Frantisek Planicka keze ugyan eltörött, ettől függetlenül végigjátszotta a meccset. Csehszlovák részről Oldrích Nejedly viszont kénytelen volt elhagyni a pályát lábtörés miatt, a braziloknál pedig Leónidas és Peráció állt ki sérülés miatt a mérkőzés közben. A magyar játékvezető, Hertzka Pál nem igazán tudta kordában tartani az indulatokat, pedig három játékost is kiállított.

A legbrutálisabb vb-meccseknek magyar vonatkozása is van. A magyar válogatott valóságos futballháborút vívott a brazilokkal az 1954-es vb negyeddöntőjében. A mérkőzésről sok mindent elárul, hogy a krónikákba "berni csata" néven került be, ugyanis a világhírű dél-amerikai csapat az eredménytelenségét brutális belépőkkel és szerelési-kísérletekkel próbálta pótolni, majd a botrány a lefújás után is folytatódott.

A santiagói csataként ismertté vált chilei-olasz vb-csoportmérkőzésen szintén nem a szép játék dominált. David Coleman, a BBC-n ezzel a mondattal vezette fel a botrányos meccset: „A mérkőzés, amelyet hamarosan látni fognak valószínűleg a futball történetének legidiótább, legborzasztóbb, legundorítóbb és leggyalázatosabb találkozója lesz." Az 1962-es mérkőzés összefoglalójából is jól látható, hogy Coleman nem tévedett sokat, ugyanis nem sok sportszerű jelenet volt a meccsen. Ennek ellenére csak két játékost állított ki a játékvezető.

A legtöbb lapot egy vb-mérkőzésen belül azonban jóval később, a 2006-os németországi világbajnokságon mutatták fel. A portugál-holland nyolcaddöntő olyannyira mészárlásba torkollott, hogy az összecsapás orosz játékvezetője, Valentyin Ivanov összesen 16 sárga és négy piros lapot osztott ki, ami abszolút rekord. Utóbbi egyébként könnyen lehetett volna akár öt is, de Luis Figo megúszta a kiállítást, miután lefejelte Mark van Bommelt.

Klubfutball és regionális ligák extrém mérkőzései

1997. december 2-án a Wigan Athletic és a Bristol Rovers másodosztályú meccsén angol rekord született, ugyanis összesen öt piros lap villant a meccsen - ráadásul ebből négy az első félidőben. Ugyanebben az évben, szintén öt kiállítást hozott az angol labdarúgó-bajnokság 3. vonalában lejátszott Chesterfield-Plymouth mérkőzés. A vendégek egyik játékosát állították ki először, mert két lábbal csúszott be ellenfelének, majd a 88. percben a hazaiak játékosa, Darren Carr lekönyökölte a Plymouth kapusát, aki az ütközés következtében elvesztette az eszméletét. Az eset után óriási tömegverekedés alakult ki a pályán, aminek következtében a játékvezető mindkét csapatból két-két focistát állított ki.

Az európai klubfutball történetében akad néhány olyan mérkőzés, amely színvonalban elérte az említett két találkozó szintjét, vagy talán még felül is múlta. Tavaly szeptemberben a címvédő Paris Saint-Germain és a Marseille francia bajnokija óriási balhéval, illetve rekordot jelentő 19 lappal zárult. A meccs végén, ahogy mondani szokták, elszabadultak az indulatok, miután Neymar rasszizmussal vádolta (vagy rágalmazta) meg az ellenfél spanyol játékosát, Alvaro Gonzalezt. A tíz perces hosszabbításban öt piros lapot osztott ki a játékvezető.

Az európai labdarúgó topligákat nézve azonban a PSG botrányos meccse sem tudta überelni az Espanyol és a Barcelona 2003-as városi rangadóját, ahol hat kiállítás történt. A mérkőzés első félórája még a futballról szólt, négy gól is esett 35 perc alatt, utána viszont elszabadult a pokol. Mindkét oldalon három-három focistát állítottak ki, így Iván De La Pena, Antonio Soldevilla, Alberto Lopo, míg a Barcából Rafael Márquez, Ricardo Quaresma és Phillip Cocu nem fejezhette be a meccset. A barcelonai derbi azon kevés meccsek egyike volt, ahol az összes piros lapot különálló szabálytalanság előzte meg, nem pedig tömegverekedés.

A kiállítások tekintetében azonban nem a katalánok meccse tartja a rekordot Spanyolországban, ugyanis 2019-ben a Cádiz megyei bajnokságban lejátszott Recreativo Linense-Saladillo de Algeciras mérkőzésen 19 játékos kapott piros lapot. Az alacsonyabb osztályú mérkőzés 54. percében állítottak ki egy hazai játékost, majd ennek következtében akkora tömegverekedés alakult ki a pályán, hogy a játékvezető lefújta a meccset. Azonban ez sem vetett véget a káosznak, az öltözőbe küldött csapatok focistái rátámadtak a bíróra, aki pirossal szankcionált mindenkit. „A közbeavatkozó játékosok, sőt még a pályára berohanó szurkolók is csak próbálták megfékezni az indulatokat. Nem tudom, mi történt a játékvezetővel, de új kiállítási rekordot állított fel." - mondta Sebastian Naranjo, a Recreativo edzője a The Guardian beszámolója szerint.

Dél-amerikai indulatok

Dél-Amerika a labdarúgás legszenvedélyesebb kontinense, így heves küzdelmek szempontjából igazi csemegéket lehet találni a Libertadores-kupa történetében. A sorozat 1983-as elődöntőjében a Gremio és az Estudiantes de la Plata csapott össze. A találkozó négy piros lapot és egy szenzációs fordulatot hozott, ugyanis az Estudiantes csapatának hét emberrel is sikerült 3-1-ről kiegyenlítenie. „Lehetetlen megmagyarázni, hogyan csináltuk. Néha az emberek felteszik a kérdést, mi lett volna, ha öt perccel tovább tart a mérkőzés, úgy hiszem akkor a Gremio 7-3-ra nyert volna" - mondta évekkel később az Estudiantes egykori játékosa, Claudio Gugnali.

A brazil együttes a közelmúltban szintén összehozott egy piros lapokkal tarkított mérkőzést a Libertadores-kupa csoportkörében. A két ősi rivalizáló csapat, a Gremio és az Internacional gólnélküli döntetlent hozó meccsén igazi tömegverekedés tört ki az utolsó percekben. A csetepaté egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor az Internacional játékosa, Edenilson a nyakánál fogva fojtogatta az ellenfelét. Az egész balhé egy bedobás miatti lökdösődésből indult ki, majd a kispadon ülő játékosok is berohantak a pályára, hogy kivegyék a részüket a bunyóból. Az argentin Fernando Rappalini játékvezető nyolc piros lapot osztott ki, de mondhatni igazságos volt, mert mindkét együttesből négy játékost zavart le a pályáról.

A Libertadores-kupa történetében azonban nem ez volt a legtöbb kiállítást hozó mérkőzés. A rekordot ugyanis a Boca Juniors és a Sporting Cristal 1971-es összecsapása tartja, ahol 19 piros lapot osztott ki a játékvezető. Az argentin együttesnek győzelemre volt szüksége a továbbjutáshoz. Pár perccel a mérkőzés vége előtt a pálya valóságos csatamezővé vált, miután 2-2-es állásnál az uruguayi Alejandro Otero játékvezető nem ítélt meg a Boca Juniors javára egy büntetőt. A pályán lévő 22 játékosból csupán a Boca hátvédje, Julio Meléndez maradt ki a tömegverekedésből. A játékvezető a mérkőzés felfüggesztése mellett döntött. A beszámolók szerint a Libertadores-kupa történetének legmegbotránkoztatóbb mérkőzése után a rendőrség több játékost is letartóztatott. A két csapat labdarúgói ugyanabban a cellában töltötték az éjszakát, de addigra már együtt nevettek az eseten.

Akad viszont az eddigieknél is durvább meccs, amelyet a piros lap 1970-es bevezetése előtt játszottak le Brazíliában. 1954. június 20-án a Botafogo a Portuguesa ellen lépett pályára a Sao Pauló-i Pacaembu Stadionban. Miután a második félidőben a Portuguesa megszerezte a vezetést, onnantól szándékosan húzta az időt, ami érthetően nem tetszett a Botafogo egyik védőjének, és keményen beleszállt a Portuguesa játékosába, Ortegába. Mondani sem kell, óriási tömegverekedés alakult ki, amibe az összes játékos, sőt még az edzői stábok is bekapcsolódtak. Carlos de Oliveira Monteiro játékvezető tehetetlenül figyelte, ahogy a pályán lévők ütik-vágják egymást, majd végül 22 labdarúgót kellett kiállítania.

A valaha volt legtöbb piros lap egy mérkőzésen: a világrekord

Tíz éve azonban minden addigi rekordot megdöntött egy argentin-paraguayi párharc. A labdarúgás legtöbb piros lapot hozó mérkőzésének hivatalosan a Claypole-Victoriano Arenas találkozó számít, ahol már az első félidőben érezhető volt a feszültség, ugyanis két játékost állítottak ki 45 perc alatt. A fordulás után pedig tovább romlott a helyzet. Az óriási káoszba fulladt mérkőzésen ököllel mentek egymásnak a focisták, az edzők, sőt még a szurkolók is. Damiano Rubino játékvezető kiállította a játékosokat, cseréket és a stábokat is, konkrétan mindenkit, aki élt és mozgott.

Sergio Micielli, a Claypole akkori vezetőedzője a mérkőzés után úgy fogalmazott, hogy a játékvezető kissé kemény volt. „A legtöbb játékos csak megpróbálta megfékezni a káoszt. Nem kellett volna mindenkit kiállítania" - mondta. A futballtörténelem legmocskosabb mérkőzésének nevezik, amikor a játékvezető mindenkit kiállított, az viszont biztos, hogy a 36 piros lap Guinness-rekord.

A történelem legmocskosabbnak nevezett futballmérkőzése után senki sem kérdezett hasonlót Damian Rubino játékvezetőtől, aki legjobb tudomásunk szerint 2011 óta a mai napig tartja a világrekordot azzal, hogy egyetlen mérkőzésen 36 piros lapot osztott ki, tehát minden egyes játékost kiállított, aki a meccsre nevezve volt. Egy argentin ötödosztályú mérkőzésen, a Claypole és a Victoriano Arenas összecsapásán történt a borzasztótól a nevetségesig tartó skálán sokféle jelzővel illethető rekordfelállítás. Maga a meccs nem döntött sem a kiesésről, sem a bajnoki címről, hiszen mindkét csapat a középmezőnyhöz tartozott, a rivalizálás viszont nagy volt a két, Buenos Aires vonzáskörzetéhez tartozó együttes között.

Rubino játékvezető az Ole című lapnak nyilatkozva 2021-ben elevenítette fel a történteket: „Kezdetben minden olyan volt, mint egy átlagos meccsen. Az első félidőben kiállítottam a Victoriano Arenas hetes számú játékosát, Rodrigo Sanchezt, aki azonban ott maradt a kerítés mögött, mert Claypole-ban élt, és sok embert ismert. Amikor lefújtam a meccset, bejött a pályára, és egy ananásszal megdobta az egyik ellenfelét. Ezzel kezdődött az egész balhé.” A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Rubino a BBC-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a civilbe már átöltözött játékos megütötte az arcán az egyik rivális játékost a pályára lépve. A mérkőzésről készült videón jól látszik, ahogy a baseballsapkát viselő férfi berohan a pályára és megüti az egyik játékost, de az nem látszik, hogy puszta kézzel ütött, vagy volt-e valami a kezében (esetleg egy ananász). A balhé egyébként már néhány pillanattal korábban elkezdődött, a játékosok már lökdösődtek a pályán, Rubino valakinek egy lapot is felmutatott. Aztán a pályára berohanó játékos akciója után tényleg elszabadultak az indulatok, óriási tömegverekedés alakult ki. Megelevenedő Mortal Kombat lett a futballmeccsből, az öltözőfolyosóra üldözték egymást a játékosok, s végül a rendőrségnek kellett közbelépnie. A játékvezetés mellett a Buenos Aires-i egyetemen könyvelőként dolgozó Rubino megerősítette, hogy a 36 piros lapból csupán egyet mutatott fel a pályán, a már említett hetes számú játékosnak, a többiek kiállítását utólag jegyzőkönyvezte, mivel a balhé közben már nem volt kontroll. „Ma már a technikára hagyatkoznék, visszanézném, hogy kik vettek részt a verekedésben, valójában kik ütöttek, mert biztos volt a 36 játékos között olyan is, aki semmit sem tett, de abban a pillanatban lehetetlen volt ezt kinyomozni. Számomra mindannyian verekedtek.” A mérkőzést egyébiránt 2-0-ra a Claypole nyerte meg.

Érdekesség, hogy egy évvel később pontosan ugyanennyi kiállítás történt egy paraguayi meccsen, viszont apró szépséghiba, hogy a Teniente Farina és a Libertad ificsapatai találkoztak akkor, így a futballtörténelem kiállítási rekordját hivatalosan a Claypole és a Victoriano Arenas botrányos mérkőzése tartja.

A buta piros lapok anatómiája

Négy mérkőzéssel a 2006-os világbajnokság vége előtt huszonhét piros lapot osztottak ki a játékvezetők, ami irreálisan sok, de néhány játékos csakis magát okolhatja, amiért idő előtt fejeződött be neki a mérkőzés. Számításaink szerint kilenc, vagyis az összmennyiség harmada könnyen elkerülhető lett volna, ha kissé fegyelmezettebbek a játékosok, és csak minimálisan bírnak az idegeikkel. A legbutábbnak - holtversenyben - a ghánai Gyant, a mexikói Perezt és a tunéziai Dzsazirit minősítettük. Ők mindannyian műesésért kaptak egy sárgát, az első kettő már akkor próbálkozott, amikor már korábban begyűjtött egyet, míg utóbbi felcserélte a sorrendet. A cseh Jan Polak szorosan követi őket a kétes értékű rangsorban, hiszen ő az első félidő ráadásában nem bírt magával, körülbelül húsz másodpercet kellett volna fegyelmezetten kihúznia, a szünetben ugyanis mindenképp lecserélték volna. Ő azonban teljesen feleslegesen, ártatlan helyzetben megrúgta Tottit, így igen jelentősen hozzájárult csapata kieséséhez. De Rossi látványos ütése az amerikaiak ellen - a bíró szeme előtt - végzetesnek bizonyult, a játékos csak a döntőben térhet vissza. Wayne Rooney visszafogottsága azért lett volna különösen fontos a portugálok ellen, mert talán ő belőhette volna a büntetőt, de inkább belelépett Carvalho herezacskójába, és lökdösődött egy kicsit csapattársával, Cristiano Ronaldóval. A szerb Mateja Kezsman a harmadik argentin gól után borult el, a hatvanötödik percben. A 2000-es Eb-n amúgy ő volt a rekorder, hiszen becserélése után harminchét másodpercet töltött a pályán, utána "csontozta ki" norvég ellenfelét. A portugál Deco dühödten eredt a holland Heitinga nyomába, és rúgott bele nagyot, aki nem adta vissza a labdát, miután a luzitánok szándékosan a vonalon túlra rúgták. Deco tettét a szurkolók megértették, a kapitány viszont aligha fogadta el, és önmaga lelkiismerete feltehetően jobban háborgott volna, ha az angolok ellen nem mennek tovább. Az argentin Leandro Cufre a németek elleni kiesést követően rúgott karatésan Per Mertesackerbe, így ő a csapatát ugyan nem, magát viszont annál inkább sújtotta.

A vb mellett persze a bajnokságok is bővelkednek buta piros lapokban. Steven Gerrard és Paul Distin idegei ugyanabban a fordulóban voltak gyengék. Hetekig beszéltek arról Angliában, miként engedhette meg magának a Newcastle két játékosa, hogy ököllel essen egymásnak hazai pályán. Az Aston Villa elleni meccsen három nullás vereséget szenvedtek a "szarkák", a két játékos pedig egymásban találta meg a súlyos kudarc okát. Verekedésükért - forintban - kilencvenmilliót fizettek, elnézésért kértek, de ez a bélyeg alighanem életük végéig elkíséri. Gerrardnak vélhetően mindig hevesebben ver a szíve, amikor a helyi rivális Everton ellen lép pályára, az idei pedig még különlegesebb volt, hiszen 08-as mezt viselt, így propagálva, hogy Liverpool lesz két év múlva Európa kulturális fővárosa. Az ötlet tökéletesnek bizonyult volna, de mindössze tizennyolc percig volt a pályán a csapatkapitány, mert előbb elrúgta a labdát, aztán pedig felvágta riválisát, negyvenöt másodperc alatt jött össze a két sárga lap. A Liverpool végül 3-1-re nyert, és csak emiatt nem dorongolta őt le kemény szavakkal Rafa Benitez edző, csak annyit mondott: megengedhetetlen volt a kiállítás, és fejben érnie kell a huszonöt éves játékosnak. A Manchester City játékosa, Paul Distin az első félidő lefújása után érezte elérkezettnek az időt, hogy elmondja különvéleményét a játékvezetőnek, miszerint Didier Drogba a második gól előtt kézzel vette át a labdát, és ezt a partjelzőnek látni kellett volna. A bíró eközben elkérte tőle a labdát, ám ő rá sem hederített a kérdésre, jobb kezében tartva folytatta monológját. A bíró másodszor is kérte, Distin ellenben még mindig gesztikulálva mutogatott arra a pontra, ahonnan a gól született. A játékvezető türelme ezek után elfogyott, zsebébe nyúlt, a karszalagot viselő játékos megkapta második sárgáját, és már mehetett is zuhanyozni.

Egyik játékost sem utálták viszont meg annyira az angol drukkerek, mint David Beckhamet, aki a '98-as világbajnokságon a földön fekve teljesen feleslegesen rúgott az argentin Simeone felé. A nyolcaddöntő elbukása után hirtelen ő lett az egyik legnépszerűtlenebb játékos, a nemzet hülyegyerekének nevezték el, ám aztán megbocsátottak neki. Rooney-nak a vb előtt is volt érthetetlen megmozdulása, mikor látványosan megtapsolta a dán Kim Milton Nielsen egy ítéletét, és aznap az volt az utolsó dobása a tizenkilenc éves csatárnak. A Villarreal elleni idegenbeli BL-mérkőzés amúgy gól nélkül ért véget. A sevillai Kepa talán még most sem érti, hogy a Zenit ellen lőtt gólja után miért nem mehetett vissza a középkezdésre, miért parancsolta az öltözőbe a bíró. Az UEFA-Kupa negyeddöntőjében az első meccset 4-1-re nyerte meg az andalúziai klub, a visszavágón Kepa gólja volt az egyenlítő találat. A csatár négy perce volt pályán. A ferencvárosi Szűcs Lajos a kapujából a félpályáig rohant azért, hogy megtapsolhassa a horvát Trivkovic játékvezetőt, aki habozás nélkül kiállította a Sopron elleni 4-1-gyel elbukott kupadöntőn. Torghelle Sándor valamennyi pályára lépésekor félő, hogy túlpörgeti magát, ezt tette a 2004-es örökrangadón is, miután lerúgta Somorjait, Lipcsei szidalmazásába fogott bele, aki leköpte, ő lökdösődött, így a két válogatott játékos számára azokban a pillanatokban véget is ért a találkozó. Spanyolországban is gyakorta előfordul, hogy nem bírnak az idegeikkel a klasszisok. A zaragozai Cesar Sanchez az áprilisi spanyol kupadöntőben tett arról, hogy ne kelljen az Espanyol elleni vereséget - 4-1 lett az eredmény - végig a kapuban átélnie, mert egy a pályára berepülő műanyagdarabot visszahajított a szurkolók soraiba. A Real Madrid világklasszis balhátvédje, Roberto Carlos három perc alatt kapott két sárgát, mindkettőt reklamálás miatt a barcelonai szuperrangadón, így Ronaldinho már a huszonötödik percben vigasztalhatta, egyben egyértelműsítette vele, merre találja a zuhanyzót. A korábbi világbajnokságokon is gyakorta előfordult, hogy elveszítették fejüket a játékosok, a német Ramelow két perc alatt kétszer rúgta fel a kameruni Eto't 2002-ben, így a negyvenedik perctől ő már csak a tévé előtt szurkolhatott hazája és társai sikeréért. Ronaldinho szokottnál durvább becsúszását sem sok minden indokolta - az angol Mills volt a szenvedő alany -, így győztes találata után hét perccel kiállították, és nem játszhatott az elődöntőben. Még megmagyarázhatatlanabb volt az argentin Lionel Messi esete, aki egy barátságos, de némileg feszült meccsen úgy könyökölt vissza az őt rángató Vanczák arcába, hogy tizenhét másodperces játékkal fejezte be és ünnepelte meg első válogatottságát a Puskás Ferenc stadionban, 2005 augusztusában. A botrányhősök tobzódásuk idején halmozták a sárgákat és pirosakat, Roy Keane egy Newcastle-Manchester 4-3-as meccsen már a ráadás negyedik percében lökdösődött az általa nem kedvelt Alan Shearer ellen úgy, hogy kétszer is a társainak kellett lefogniuk őt. Hriszto Sztoicskov féléves eltiltással kezdte barcelonai karrierjét '91-ben, mert igen nyilvánvalóan a halántéka felé mutogatva jelezte, mit gondol a játékvezető szellemi állapotáról. Gheorghe Hagi válogatottbeli karrierjére - kétgólos hátránynál - a 2000-es Eb-n Conte lerúgásával tett pontot.

tags: #ki #kapta #fociba #a #vilag #letobb

Népszerű bejegyzések:

• A játékvezetői asszisztens Horváth Róbert mérföldkövei
• A két csapat rivalizálásának története
• Balmazújváros futballjának fejlődése
• A BME sportéletének kiemelkedő pillanatai
• A magyar futball-legenda története