Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, a "Fekete Párduc"
Grosics Gyula (Dorog, 1926. február 4. - Budapest, 2014. június 13.) a magyar labdarúgás egyik legkiemelkedőbb alakja, az Aranycsapat legendás kapusa volt. A sportsajtóban elterjedt beceneve, a „Fekete Párduc”, abból eredt, hogy ő volt az első kapus, aki fekete mezt viselt a pályán. Ezt a döntést részben édesanyja kedvéért hozta meg, aki papnak szánta fiát.
Grosics Gyula szegény dorogi bányászcsaládból származott. Szülei eredetileg papnak vagy hegedűművésznek szánták, így hétköznap esténként hegedűórákat vett, vasárnaponként pedig ministrált. Tizennégy éves korában, egy különös véletlen folytán került a futballpályára: a Dorogi AC csapatának nem volt kapusa a soron következő mérkőzésre, így a középcsatár, Pfluger Dezső szájából elhangzott híres mondat - „ha Papp nincs, jó a ministráns is…” - Grosics Gyula sportpályafutásának kezdetét jelentette.
A legenda szerint Grosics Gyula 14 és fél évesen, teljesen ösztönösen védte a felnőtt csapat kapuját egy Komárom elleni mérkőzésen, amit végül 2:1 arányban megnyertek. Apja kezdetben nem hitt a történetben, de a hír hamarosan bejárta a környéket.
Grosics 1943 és 1947 között a Dorogi AC játékosa volt, ahol a klub legsikeresebb időszakának egyikében játszott. A háború utáni sikeres osztályozón a csapattal kivívta az élvonalba jutást. 1947-ben elhagyta a kieső csapatot, és a MATEOSZ, majd a Teherfuvar SE csapatához került. Ugyanebben az évben, Albánia ellen, mindössze 21 évesen, bemutatkozott a magyar válogatottban.
Az Aranycsapat tagjaként
1950-ben, huszonnégy évesen, a magyar bajnokság akkori elitcsapatához, a Budapesti Honvédhoz igazolt, amely az Aranycsapat több játékosát is soraiban tudta. Itt 390 bajnoki mérkőzésen védett, és háromszoros magyar bajnok lett (1950, 1952, 1954).
Grosics Gyula a magyar válogatott 1948 és 1954 között veretlen csapatának állandó kezdő kapusa volt. Részese volt az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak (1953), és az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az 1954-es svájci világbajnokságon pedig ezüstérmet szerzett a válogatottal. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt.
A helsinki olimpián (1952) a győztes magyar válogatott tagja volt. Háromszoros magyar bajnok volt, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 1947 és 1962 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa.
Újító kapustechnika és megpróbáltatások
Grosics nemcsak azért vált úttörővé, mert fekete mezben védett, hanem mert kapusként szinte a teljes védelmet és a csapatot irányította, gyakran „negyedik hátvédként” avatkozott be a játékba. Szinte az egész csapatot irányította, ahogyan együtt élt a játékkal, olykor a kapuját messze elhagyva.
A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 között Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját. Összesen 86 válogatott szereplése során 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, miközben csapata 258 gólt rúgott. Ez meccsenként 1,12 gólt jelent, ami azokban a mainál sokkal gólgazdagabb időkben alacsonynak számít.
Az 1954-es svájci világbajnokságon mindenki magyar győzelemmel számolt, de a döntőben óriási meglepetést okozva 3:2-re kikaptak a németektől. Ezt követően, máig tisztázatlan okokból, hazaárulással és kémkedéssel vádolták meg, és kis híján a börtönben végezte. Bár Pestről száműzték, a Tatabánya kapujában folytathatta pályafutását, ahol 1963-ig játszott.
Az 1956-os forradalom leverése után szétesett az Aranycsapat, Grosics több csapattársával együtt az itthon maradás mellett döntött. Az 1956-os forradalom alatt ismét elhagyta az országot, de később hazatért.
Edzői és politikai pályafutás
Visszavonulása után edzőnek állt. Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Később a politikai életben is feltűnt, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon, de nem jutott be.
Elismerések és örökség
Grosics Gyula 2011-ben a Nemzet Sportolója címmel tüntették ki. 2011-ben a tatabányai labdarúgó stadion is felvette a nevét. Számos díjat és elismerést kapott élete során, többek között az évszázad legjobb magyar kapusa címet (1998) és bekerült a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé (1999).
2008-ban, 82. születésnapján szimbolikusan a Ferencváros játékosa lett, és egy barátságos mérkőzésen pályára is lépett. Ez egyfajta jóvátétel volt, mivel 1962-ben politikai okokból nem engedték a Ferencvároshoz igazolni.
Grosics Gyula 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el. Emlékét ma is őrzi a róla elnevezett Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia és a tatabányai stadion is.
Meghalt Grosics Gyula
Grosics Gyula 86 válogatott szereplését tekintve (amiből 59 barátságos mérkőzésen történt) ritka volt a kudarc: 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott. Először 21 évesen állt a válogatott kapujában, 1947-ben Albánia ellen, utoljára 36 éves korában, 1962-ben (Jugoszlávia ellen).
Grosics Gyula szobrot kapott Budapesten, Újbudán, a róla elnevezett sportparkban avatták fel 2018-ban. A szobor a legendás kapus egyik legemlékezetesebb mozdulatát örökíti meg.
Még egy érdekesség, hogy Grosics Gyula 2008-ban, 82. születésnapján a Ferencváros igazolt labdarúgója lett. Bár már nem lépett pályára, ez egy szimbolikus gesztus volt a klub részéről, amely méltó lezárása volt egy rendkívüli pályafutásnak.
tags: #ki #volt #az #aranycsapat #kapusa
