A kézilabda kapus szerepe és képzése: Alapok és kihívások
A kézilabda egy dinamikus sportág, amelyet 40×20 méteres, téglalap alakú játéktéren játszanak. A játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet pedig 10 perc. A játék során a labda waxolása gyakori a jobb tapadás érdekében. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 méter magas és 3 méter széles.
A játéktér speciális területei
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész, amelyet a kapuktól 6 méterre húznak meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
A játékidő kezelése a kézilabdában
A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Ráadás és hétméteresek
Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha a rendes játékidő után is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
Kosárlabda-tanoda - A ziccer dobások
A kapus szerepe és képzésének fontossága
A kapus a kézilabda játék legfontosabb szereplője, meghatározó az eredményességben, mégis csak az utóbbi időben merült fel ennek a posztnak a speciális képzése. Irodalmat ehhez szinte nem is találni, mostanáig.
A Magyar Kézilabda Szövetség jóvoltából elkészült az első átfogó, kapusedzőket felkészíteni hivatott könyv, a „Kézilabda Kapusok képzése, edzése és felkészítése” címmel. A szerzők a magyar kézilabda meghatározó kapusikonjai és jelenleg is a legmagasabban jegyzett kluboknál, válogatottnál töltenek be kapusedzői állást. Név szerint Bíró Imre, Bakos István, Bartalos Béla, Dr. Hoffmann László, Szatmári János, valamint Dr. Marczinka Zoltán, társszerző és szerkesztő. Céljuk egy átfogó, a világon egyedülálló könyv megírása volt, amelyben összegezik tapasztalataikat és tudásukat.
A képzési anyag létrejöttének háttere
„Bár mondani szokás, hogy az idő mindent megszépít, de emlékeink/emlékeim szerint hajdanán csaknem minden egyes kapus - annak ellenére, hogy külön kapusedzők nem léteztek, viszont az edzők több időt áldoztak rájuk - képzett volt. Az alaphelyzetük, a helyezkedésük és a mozdulataik a labdára, a lövésre összpontosítottak voltak, racionális reakcióik követték az új és az újabb helyzeteket. Mi is ezeken az elveken nevelkedtünk, ezeket a kritériumnormákat tartatták be velünk, a védésről, a kapus tevékenységről hasonló módon gondolkodtunk, a kapus szerepéről filozófiai felfogásunk azonos volt.
Manapság egyre több helytelen, pontatlan, alaptalan mozdulatot fedezhettünk fel, de sokkal zavaróbb volt látni azt, hogy a kapus valódi funkciójától merőben elrugaszkodó magatartásformák kerültek felszínre. Sőt az egykor egységesnek tűnő, magyarosnak tekinthető szempontrendszerek sem köszöntek vissza a játéktéren. Tehát elérkezett az a pillanat, amikor az egykori alkotó kapusok összeültek, elemeztek, értékeltek, vitatkoztak s végül megírtak egy széles tapasztalatokon nyugvó, aktuális és előremutató képzési anyagot.”
„Nagy örömömre elkészült ez az egyedi könyv a kapusok képzéséről. A munka során megtisztelő volt együtt dolgozni ilyen legendás kapusokkal, jelenlegi nagyszerű kapusedzőkkel. Nem volt könnyű, hiszen mindannyiunknak megvolt és van az elképzelése a kapusok felkészítésével kapcsolatban. Végül sikerült összegeznünk és kialakítanunk a közös célokat és az ahhoz vezető úton, az általunk legjobbnak tartott módszereket. A cél a fontos, oda több úton el lehet jutni, de mikor ott vagyunk tudjuk, hogy teljesítettük és tovább lehet lépni, vagy nekem, vagy egy másik kapusedzőnek.”
„Nagy megtiszteltetés és öröm volt ezen a könyvön dolgozni, kijelenthetjük, hogy alapmű született! A kezdetekkor azt hittük, mindent tudunk erről, s csak a végére derült ki számunkra is, mennyi mindent nem tudunk, vagy nem vagyunk biztosak benne! Mindez folytatásért kiállt! Nagyszerű volt felidézni életünket, pályafutásunkat és beletenni ebbe a könyvbe, teljes szívvel! Köszönjük a MKSZ nyújtotta lehetőséget mindehhez!”
„Személyes kihívásnak is tekintettem, hogy egy közös alkotói asztalhoz tudjam ültetni az elmúlt évtizedek kiemelkedő kapusegyéniségeit, kapusedzőit. Kinek könnyebben, kinek nehezebben ment az írás, viszont ötletekből senkinél sem volt hiány. Azt azért mindenki megjegyezte, hogy a kapuban könnyebb volt… A közös munka során szépen összecsiszolódtak az alkotók, melynek gyümölcse ez a praktikus, hiánypótló könyv, ami a NEK kapusedzőképzés alap tankönyve, és reményeink szerint az egységes kapusképzés etalonja. Megtisztelő volt számomra hogy a kapuslegendák mellett társszerző lehettem és sokat tanultam tőlük a közös munka során.”
tags: #kicsuszas #kezilabda #kapus
