A kínai labdarúgás felemelkedése és kihívásai: Játékosok, befektetések és a Szuperliga
A modern labdarúgás globalizációjának elemzése során egyre inkább a szemünk előtt alakul át a futballtérkép. Az ázsiai hódítás, amely kezdetlegesnek tűnt, mára bebizonyította, hogy nem egy időszaki fellángolásról van szó. A kínai történéseket igen komolyan kell venni, hiszen az árak elszabadultak, még az európai csúcspénzeket is magasan verik. Lassan nem létezik labdarúgó, akit ne környékeznének meg.
A kínai labdarúgás globális térnyerése és a befektetések
A jelent látjuk és érezzük, hogy ami most zajlik az történelmi és abszolút nincsen helyén. Rövid időn belül olyan nevek szerződtek a kínai Szuperliga (CSL) egy-egy csapatához, mint Oscar (Chelsea), Witsel (Zenit), Obi Mikel (Chelsea) és Carlos Tevez. A legnagyobb nevek mellett a játékosáramlás soha nem látott kereteket öltött, a pénz pedig, mint a Jangce sodrása, úgy folyt ki a klubok kezéből. Horribilis összegeket adnak alsóbb kategóriás labdarúgókért is; láttunk például 11 millió eurós vételárat egy dél-koreai labdarúgóért, aki az emírségekből érkezett. Ez egészen no name történet volt, ám megköttetett.
Carlos Tevez egy időben a világ legjobban fizetett labdarúgójává vált, bár ez a státusz valószínűleg nem volt hosszú életű. Friss hírek szerint Aubameyang játékjogáért például 150 millió eurót fizetett volna a Shanghai SIPG, ami toronymagasan világrekord lett volna, a fizetéséről pedig nem is beszélve, mely annyi lett volna, mint Messi és Ronaldo keresete összesen, tehát 41 millió euró. Magyar pénzre fordítva ez napi 35 millió forintot jelentett volna. Ez az egy mondat tökéletesen megérteti mindenkivel, miről is van szó, a történet pedig mennyire ésszerűtlen és a valóságtól elrugaszkodott.
Honfitársaink közül Guzmics Richárd is az ázsiai ország élvonalát választotta. Kádár Tamás csapata, a Santung Luneng ötödik lett korábban, és az 57-szeres magyar válogatott balhátvéd végigjátszotta a mérkőzéseket. A kínai bajnokság első fordulójában Varga Kevinék vereséget szenvedtek. Huszti Szabolcs és Elek Ákos is szerepeltek a Changchun Yatai csapatában. Az élvonalbeli csapatok jelentős légiósokat vonzottak: Arnautovic triplázott, Oscar pedig négy gólpasszt osztott ki. A Tiencsin Csüancsien 27-szeres brazil válogatott játékosa, Alexandre Pato pazar szabadrúgásgólt lőtt. Hulk bődületesen nagy szabadrúgásgólt lőtt, emellett értékesített egy tizenegyest, és adott egy gólpasszt is. A liga a kezdeti költekezés révén voltaképpen sikeresen vonzotta magához mind a világ, mind a hazai közönség malíciától cseppet sem mentes figyelmét.
A COVID-19 hatása és a pénzügyi kihívások
A pandémia óriási hatással volt a helyi futballéletre, sok külföldi játékos és edző távozott. Kínában küzdöttek a Coviddal, de az új idény végül elrajtolhatott. A kínai futballéletben három év után először nem voltak megszorítások a koronavírus miatt. Ugyanakkor anyagi problémák is felmerültek: a címvédő Csiangszu Szuning anyagi problémák miatt nem kapott licencet a sportági szövetségtől, és nem indulhatott a kínai bajnokságban.
Szabályozások és a hazai tehetségek fejlesztése
A kínai labdarúgásban fizetési plafont vezetnek be a labdarúgóligában. A klubok költségvetését is korlátozzák, de egy kiskaput nyitva hagytak. A Nagy Falon túl az új recept magában foglalja a fizetési plafont, a fiatalszabályt, a légióskorlátozást és a honosított játékosok alkalmazását. A CSL-ben egy klub legfeljebb négy légióst és egy további ázsiai légióst tudhat a keretében, akik közül ráadásul egyszerre csak 3 nem-ázsiai lehet a pályán. Vagyis egyszerre hét kínai játékos szerepel a csapatokban a mérkőzéseken, az érzékeny kapusposzton pedig egyébként csak kínai hálóőrök nevezhetők, mely természetesen a hazai játékosok árát is erősen befolyásolja.
Néhány tényező alapján a kínai klubok befektetései nem feltétlen tűnnek annyira elrugaszkodottnak a realitástól, mint azt elsőre gondolnánk. A bajnokság csapatai a kirívóan nagy transzferösszegeket összesen négy légiósra költhetik. Amikor az ázsiai átigazolási díjak rekordjai 2016-ban a világrekordoknak nagyjából a felére növekedtek, a liga összes kifizetése (400,7 millió euró) az öt európai élbajnokság közül csak a franciát előzte meg, miközben az olasztól (727,8 millió euró) már messze elmaradt, az angolnak (1420 millió euró) a harmadát sem érte el. Az átlagfizetések továbbra is alacsonyabbak voltak mindegyik top ligánál. Ezeket a kiadásokat egyrészt indokolja, hogy a CSL presztízsértéke még alacsony, így hát nagyobb összegeket kell kifizetni egy-egy nemzetközileg is elismert játékos megszerzéséért, másrészt újra hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az igazolások is elsősorban a hazai közönségnek szóltak.
A kínai labdarúgás akadémiai rendszere és a jövő
A labdarúgóakadémiák gombamódra szaporodnak az országban. A növendékek felkutatásához és megtartásához a társadalom szélesebb rétegeire van szükség. Mert ne legyünk naivak, azt nyilván a kínai labdarúgás irányítói is pontosan látják, hogy a kínai foci színvonala messze van a legnagyobbaktól, és senki nem gondolja közülük komolyan, hogy néhány légiós leigazolásával a kínai válogatott teljesítménye egy csapásra fellendül vagy a nemzeti gárda rögtön a világ élvonalába ugrik. A startuphoz illő hangzatos programok mögött a valódi cél a kínai labdarúgás rövid távú felemelkedése helyett alighanem inkább a hazai közönségnek a hosszabb távú projektekhez szükséges megnyerése lehetett. Az állami támogatást kihasználva már nem csak a Shanghai SIPG alapítójának, Xu Genbaónak évek óta sikeresen működő akadémiáját vagy a világ legnagyobb labdarúgóképző intézményét nemrég megnyitó Guangzhou Evergrande-ét érdemes megemlíteni, de számos más vállalkozás is belevágott a tehetségek nevelésébe, például az egykori dán válogatott Ebbe Sand, vagy az amúgy kínai kézben lévő Espanyol is. Az akadémiákról kikerülő legügyesebb labdarúgók aztán jó eséllyel pályázhatnak további fejlődési lehetőségre a bajnokságban is.
Chinese History in 5 minutes | The Story of Cuju (Ancient football) Part I
A kínai válogatott és a női labdarúgás helyzete
Az ország labdarúgásának első számú kirakata természetesen a férfi felnőtt válogatott szereplése, mely a világ élvonalába tartozó női csapattal ellentétben jó ideje gyengélkedik. A 2002-es VB-kvalifikáció és a 2004-es Ázsia-kupa ezüstérem óta ugyanis kifejezetten halovány a Team Dragon teljesítménye, mely a bajnoki háttér korábbi viszontagságaival is magyarázható. A 2006-os, 2010-es és 2014-es VB selejtezőin még a döntő csoportkörig sem sikerült eljutni, a 2007-es és 2011-es Ázsia-kupán pedig már a csoportkörben elvérzett a gárda.
A profi háttér megteremtésének első lépcsőfokaival (melyet akár Xi Jinping 2012-ben kezdődő elnökléséhez is köthetünk) az eredmények már az utóbbi években is fejlődtek valamicskét. A 2015-ös Ázsia-kupán már a negyeddöntőig jutott a kínai válogatott a francia Alain Perrin irányításával. Majd amikor a 2018-as VB-selejtezők első körében igencsak botladozott tanítványaival, a helyére a kispadra érkező Gao Hongbóval és egy nagy hajrával 16 év után ismét bejutott a döntő csoportkörbe a nemzeti csapat, a világranglistán így a 100. helyről a 84-re sikerült felkúszni.
Talán az egyetlen erre alkalmas ember ebben a helyzetben az a Marcello Lippi lehetett, aki nem csak a 2006-os olasz világbajnoki cím sikerkovácsa, de Kína első ázsiai BL-győzelmét is szállította a Guangzhou Evergrande élén 2013-ban, így igencsak nagy tiszteletnek örvend az országban. Nem véletlen tehát, hogy mélyen a zsebébe is nyúlt érte a szövetség. Lippi már a bemutatkozó mérkőzése előtt hangsúlyozta, hogy ha mindent meg is tesz csapatával a 2018-as kvalifikáció kivívásáért, erre már nagyon kicsi az esély, így a közép- és hosszú távú fejlődés az elsődleges cél. Az előrelépéshez azonban mindenképpen a tehetségek fejlesztése az első lépés, ahogy azt Tom Byer, az ázsiai utánpótlásképzésben elismert amerikai szakember is megállapította.
Az U20-as válogatott a 2005-ös reménykeltő VB-szereplése óta semmiféle értékelhető eredményt nem tud felmutatni. Az ott felbukkanó tehetségek közül ugyan sokan alapemberek lettek a felnőtt válogatottban is és ma is a CSL-ben játszanak, mint például a jelenleg is válogatott Feng Xiaoting és Gao Lin, számukra azonban az elmúlt zűrzavaros évtizedben még nem voltak adottak a profi hazai körülmények a további fejlődéshez. Érdemes megjegyezni, hogy Kínában női bajnokság is indul, ami tovább erősíti a női foci szekcióját az országban.
A Kínai Szuperliga klubjai, rivalizálások és a bajnoki küzdelmek
A kínai bajnokság (Chinese Super League, CSL) történetének legnagyobb nemzetközi visszhangot kapó szezonja a kupadöntő visszavágójával az utolsó akkordjához érkezett. A liga színvonalát igyekeztek emelni, és a költekezés voltaképpen sikeresen vonzotta magához mind a világ, mind a hazai közönség figyelmét. Hogy mennyire nem új keletű jelenség a CSL fejlődése, azt jól mutatja, hogy az ázsiai ligák közül mind az átlagnézőszámot, mind a keretek értékét tekintve már tavaly, a nagyobb nemzetközi visszhangot keltő igazolások előtt is az első számú bajnokságnak számított, megelőzve a J-League-et, mely Japánban a baseball mögött továbbra is csak a második számú kedvencnek számít (másfélszer magasabb átlagnézőszám).
Az előrelépés a kínai klubok BL-szereplésén is érezhető, hiszen a főként 2007 és 2009 közötti szűkös évek után előbb a Beijing Guoannak, majd a Tianjin Tedának sikerült továbbjutnia a csoportjából, majd a Guangzhou Evergrande két győzelmet is szállított 2013-ban és 2015-ben. Az idei szezonban némi visszaesés megfigyelhető ugyan, de ezúttal is ott volt két kínai egyesület a legjobb nyolc között, viszont az elődöntőt már egyiküknek sem sikerült elérni, a címvédő pedig idejekorán búcsúzott már a csoportkörben.
A klubok erőviszonyai és a bajnoki címért folytatott harc
A tehetős új szponzorok megérkeztek, ami elhozta a bajnokság erőviszonyainak megváltozását. Az eredetileg magát egy akadémiából kinövő, tavaly meglepetésre már a bajnoki címért küzdő Shanghai SIPG keretértékét a shanghaji kikötő forgalmát irányító cég, az SIPG immár a liga legerősebb csapata mellé duzzasztotta fel, és a liga egyik legtehetősebb tényezője lett. Mindeközben a városi vetélytárs, az ország egyik legrégebbi futballklubja, a Shanghai Shenhua a négy évvel ezelőtti Drogba-Anelka projekt kudarca után erősen visszaesett. A nankingi Jiangsu viszont tavalyi meglepetésszerű kupagyőzelmével és így idei BL-részvételével felkeltette a korábban az egyetemi tanulmányait is a városban végző Zhang Jindong által irányított Suning érdeklődését, mely támogatásával szintén anyagiakban is a CSL élvonalába emelte az alakulatot. Ezek az új fellegvárak komoly kihívást jelentettek a hagyományos nagy csapatoknak.
A szezon végére azért a dél-keleti kereskedelmi kapcsolatok révén (elsősorban a közeli Hong Konggal) az egyik legtehetősebbnek számító város, a 12,7 millió lakosú Kuangcsou első számú alakulata magabiztosan húzta be zsinórban hatodik bajnoki címét is. A ligában a Guizhou Renhe tavalyi kipottyanássa (majd Pekingbe költöztetése) után a tavalyihoz képest is nőtt az ország északi feléről kikerülő alakulatok súlya, azonban némileg változó leosztásban. Mivel az ország lakosságának 90%-a a terület nyugati harmadában él, így természetesen a futballcsapatok is erre a területre koncentrálódnak, ebben a szezonban csak a már említett Kuangcsou és a világ legnagyobb városa, Sanghaj adott két klubot az élvonalnak. Utóbbiak összecsapása az ország legnagyobb rangadója, melyben mostanság az SIPG vette át a vezetést, a Jangce völgyében kissé „feljebb” lévő, idén már mindkét shanghaji klubot leköröző nankingi Jiangsu meccsei pedig a Yangtze derby-ket jelentik.
Akármilyen hihetetlen is, a világ legnagyobb városának csapatai ugyanis még soha nem nyerték meg a CSL-t, és az azt megelőző Jia-A ligát is hivatalosan csak egyszer, 1995-ben (a Shenhua második, 2003-as sikerét a liga végét jelentő bundabotrány következményeként érvénytelenítették). Az SIPG előretörésével tavaly a bajnoki álmok új erőre kaptak, de a hőn áhított aranyérmet idén sem sikerült megszerezni. A Sven-Göran Eriksson által irányított SIPG végül a tavalyi ezüst után az Evergrande színeiben kétszeres gólkirály Elkesonnal, az ázsiai rekordösszegért igazolt Hulkkal és az akadémia által kinevelt számos ifjú válogatott játékossal (mint a kapus Yan Junling, Cai Huikang vagy a liga történetének egykoron legfiatalabb játékosa Wu Lei) is „csak” a harmadik helyre futott be. Jövőre így már nem is a svéd mester irányítja majd a csapatot, hanem a Hulkot a Zenyitből már jól ismerő portugál André Villas-Boasra bízta a vezetőség, hogy bajnoki címért hajtó gárdát kovácsoljon a liga legfiatalabb keretéből.
Hasonló irányba készül egy nagyobb arculatváltásra a jóval tekintélyesebb múltra visszatekintő Shenhua is, mely annak ellenére vált meg a szezon zárultával Gregorio Manzanótól, hogy a spanyol trénernek köszönhetően a csapat hat év szünet után térhet majd vissza jövőre a BL-be, a Demba Ba horrorisztikus sérüléséről is emlékezetes júliusi derbyn pedig három év, hét meccs után sikerült újra legyőzni a városi vetélytársat. A keret ugyanakkor a legidősebb az egész ligában, és az egyelőre még ismeretlen szakvezetőtől várt fiatalítással új szurkolókat is igyekeznek majd a csapat mellé állítani.
Feljutók, kiesők és meglepetések
A kínai másodosztályt (League One) a Tianjin Quanjian nyerte, mely igencsak pikáns kapcsolatban áll a Tedával. A Quanjian nevű tiencsini természetes gyógyszereket forgalmazó cég a város hagyományos nagy csapatának, az amúgy a gazdasági és technikai fejlesztésekért felelős állami konglomeráció (Teda) által tulajdonolt klubnak volt második legjelentősebb támogatója. Amikor azonban a Quanjian minden követ megmozgatott, hogy a csapathoz rekordösszegért leigazolja a válogatott játékos Sun Két, a klub megvétózta a szerződtetést, a kialakult feszültség pedig odáig fajult, hogy a második számú szponzor végül elhagyta a klubot és a város másodosztályú csapatát vásárolta fel, hogy saját csapatot indítson. Sun Ke így végül itt kötött ki, akárcsak két egykori brazil válogatott, az idén gólkirályi címet szerző Luís Fabiano és Jádson, a vezetőedző pedig a korábbi brazil szövetségi kapitány, Vanderlei Luxemburgo lett.
Ennél jóval nagyobb meglepetés volt, hogy a második feljutó helyet nem a kínai futball egyik régi fellegvárának számító Dalianban székelő Yifang vagy valamelyik fővárosi egyesület, a Beijing Enerprises vagy a Guiyangból Pekingbe költöztetett Beijing Renhe szerezte meg, hanem éppen egy guiyangi kiscsapat, a Guizhou Hengfeng Zhichen. Az 1992-es alapítású egylet csak 11 éve profi, mindössze harmadik szezonját töltötte a másodosztályban és a szezon elején a kiesés egyik legfőbb várományosának tűnt. Áprilisban azonban a város szülötte, a korábbi 67-szeres válogatott Li Bing érkezett a kispadra és valóságos csodát vitt véghez azzal, hogy egy hét meccses győzelmi sorozattal a felsőházba juttatta a csapatot, év végére pedig egyenesen a második helyre. A klub különlegessége egyébként, hogy amikor a Renhe elhagyta a várost, a Hengfeng nevű ingatlanfejlesztő cég beszállt a kínai léptékkel szerény méretű, 4,3 millió lakosú Guiyangban így egyedül megmaradt kiscsapat támogatásába, a cég tulajdonosa pedig a mindössze 26 esztendős lányát, Wen Xiaotinget állította a klub élére.
A legkatasztrofálisabb csalódást azonban egyértelműen a Shandong Luneng szinte érthetetlen zuhanása jelentette. Az egykori ligaalapító, háromszoros bajnok egyesület ugyanis a tavalyi bronzérem után épp csak a kiesést jelentő piros vonal felett végzett a tizennegyedik helyen, ezt a kudarcot pedig még az amúgy egész jónak mondható BL-negyeddöntős szereplés sem homályosíthatja el. Szezon közben a brazil Mano Menezest a német Felix Magath váltotta a kispadon, a tavaly még 22 góljával gólkirály Aloisiót lepasszolták a Hebeinek és két PL-játékosra, Papiss Cissére valamint Graziano Pellére cserélték, ám mindhiába. A szezon kellemes meglepetéseire áttérve megemlíthetjük a kiesés elől az utolsó két fordulóban megmenekülő Changchun Yatait. A nagyobb nevű légiós nélkül szereplő csapat negyedik éve tanyázik a bajnoki tabella alsóbb régióiban, idén sokáig menthetetlennek tűnt, mígnem a szlovén Slavisa Stojanovicot az a dél-koreai Lee Jang-soo váltotta a kispadon, aki az élvonalba juttatta 2010-ben a Guangzhou Evergrande-ot, majd rögtön az első bajnoki trófeát is megszerezte a klubnak.
A flopok listájának ötödik helyére a Hangzhou Greentown kerülhetett, mely tíz szezonon keresztül volt tagja az élvonalnak és a hatodik legnagyobb weibo táborral rendelkezik. A klub a viszonylag délen fekvő Csöcsiang tartomány egyetlen számottevő egyesülete, melyet a hangcsoui születésű Song Weipeng, a Greentown Holding tulajdonosa alapított még 1998-ban. Még nagyobb csalódás volt a Shijiazhuang búcsúja, mely ugyan csak két éve szerepelt az élvonalban, az Ever Bright ingatlanközvetítő cég támogatásával tavaly a hetedik helyen végzett. Idén az Európában a Bragából és a Dnyipróból ismert Matheussal megerősödve sokáig a középmezőnyhöz tartoztak, nyáron azonban egy öt meccses vereségi sorozattal a kieső zónába csúsztak, a vezetőség pedig menesztette a korábbi sikeredzőt, a bolgár Jaszen Petrovot, akit a szurkolók könnyezve búcsúztattak. Ha Hopej tartomány központja, Sicsiacsuang el is vesztette az élvonalbeli csapatát, az „alig” 2 milliós Quinhuangdaóban székelő újonc, a Hebei CFFC a már említett tehetős szponzor támogatásával természetesen bennmaradt, viszont a feltehetően magas célkitűzéseket egyelőre nem sikerült elérni. Pedig a szezon elején a dobogóért küzdött az újonc, sokáig a második helyen is állt, a két legfontosabb légiós, Gervinho és Lavezzi sérüléseivel azonban nem tudott mit kezdeni a vezetőedző, a játékosként korábban Angliában is megforduló Li Tie.
Néhány emlékezetes eset is történt: videón látható volt, hogy ennél "bundaszagúbb" nem nagyon lehetett egy meccs vége, amikor a 90. percben beállt, majd a 91. percben óriási gólt rúgott saját kapujába egy játékos, amivel döntetlen lett az eredmény. Eszméletlenül esett össze a korábbi Atlético-játékos Nicolás Gaitán, akinek segítségére elsőként Yannick Carrasco érkezett. Máskor Pato büntetőt rontott, de az igazi csapás ezután jött, az ellenfél játékosai ennél nem is lehettek volna boldogabbak, hogy ilyen nagyot hibázott. Hulk gólja miatt nevetett mindenki a kínai bajnokságon, amikor épp Hulk óriási potyája miatt mosolygott mindenki a ligán, amelybe elképesztő pénzt öltek. Még Arsene Wenger szerződtetéséről szóló pletykák is felmerültek, de egy élvonalbeli klub szerint ez "kacsa" volt.
tags: #kina #jatekosok #labdarugas
