Királyné Nagy Mária és a Magyar Női Kosárlabda: Történelmi Pillanatoktól az Utánpótlás Neveléséig
A kosárlabda, mint sportág, a férfiak körében elért népszerűséget követően, gyorsan hódított teret a nők körében is. Európában a két nem nagyjából hasonló időben ismerkedett meg a kezdetben furcsának tűnő kedvteléssel, és talán még az sem kizárt, hogy ezen a téren a nők megelőzték a férfiakat.
A Női Kosárlabda Elterjedése Európában és Magyarországon
A sportág fejlődését jól mutatja, hogy a németek 1912-ben külön szabálykönyvet adtak ki a nők részére, hasonlóan az amerikai gyakorlathoz, ahol a „gyengébb nem” más rendszerben játszott - ott például csapatonként hat-hat játékos küzdött, nyolcperces negyedekben.
Magyarországon a lányok jóval a férfiak után kezdtek kosarazni. Náluk is a középiskolákban honosodott meg a játék, és 1929-ben rendezték meg az első bajnoki körmérkőzést, mégpedig a szabadban, a Simor utcai játszótéren. Az első két bajnokságot az Óhegy utcai polgári középiskola csapata nyerte.
Az egyesületek csak a harmincas évektől kezdtek el foglalkozni a női kosárlabdával, ebben élen járt a MAFC, a BEAC és a TFSC. 1933-ban a Magyar Atlétikai Szövetség (akkoriban a kosárlabdasport is hozzá tartozott) írta ki a bajnokságot, amelyet a TFSC nyert. A folytatásra ezt követően 1939-ig kellett várni.
A Női Kosárlabda Színvonala a Korai Években
A korabeli női kosárlabda színvonaláról dr. Hepp Ferenc nem éppen dicsérőleg szólt az 1942-ben kiadott, „A kosárlabdázás története” című írásában. Megállapította, hogy a nők játéka nemcsak taktikai, hanem technikai szempontból is meglehetősen fejletlen volt, gyakran jellemezte az iskolázatlan játék, a labdáért való birkózás és a sok személyi hiba.
Ez gyakran durvább mérkőzéseket eredményezett, melynek megítélése nagymértékben függött a játékvezetéstől és a szabályoktól. A magyar női kosarasok akkoriban még messze jártak a világszínvonaltól, míg például egy Varsó-Kaunas női bemutatómérkőzésen, amelyet a kaunasi férfi Európa-bajnokság idején játszottak, a lengyel és litván lányok a szakemberek számára is váratlanul magas színvonalú játékot mutattak be.
Az Első Nemzetközi Szereplések és a Fejlődés
A nők részére az első Európa-bajnokságot 1938-ban Rómában rendezték meg, ám Magyarország ettől az eseménytől még távol maradt.
A magyar női kosárlabda-válogatott első országok közötti mérkőzését 1942. augusztus elsején játszotta Genovában az olaszokkal. Ezen a történelmi meccsen a tapasztaltabb házigazdák 13-9-es félidő után 27-18-ra győztek. Az úttörő hölgykoszorú, akik ezen a mérkőzésen részt vettek: Asbóthné Gombor Klára, Bánky Magdolna, Czakó-Czupra Alexandra, Dévai Anna, Fekete Ilona (Molnár Józsefné), Ipolyi-Keller Mária, Kövér Ilona, Legányi Lenke, Szamosné Németh Andrea, Pintér Magdolna és Szamosi Istvánné (Márton Etelka).
A háború miatt öt évet kellett várni a folytatásra, ám addigra a magyar női kosárlabdázás Európa élvonalába jutott. Ebben kimagasló szerepet játszottak kiváló edzőink, mint Bánki Ferenc, Bokody Károly, Eszéki Rezső és idősebb Gyímesi János. Az ő lelkesedésük és szakmai hozzáértésük ötvöződött az új kor lendületével sportolni vágyó hölgyek tehetségével, ami rohamléptekű fejlődést eredményezett. A szép eredmények sem maradtak el: egy 1947-ben Albániában rendezett tornán válogatottunk magabiztosan győzött Románia (66-5), Bulgária (40-15), Jugoszlávia (61-16) és a házigazdák (40-10) ellen is.
Az 1950-es Európa-bajnokság: Királyné Nagy Mária szereplése
Három évvel később, 1950-ben Budapesten került sor a második női Európa-bajnokságra, amely fényes magyar sikert hozott. Gyímesi János edző a mai napig érvényes, modern felfogás szerint alakította ki a csapatot. Az ő tízszeres országos bajnok klubcsapatában, a Közalkalmazottak SE-ben (később Bp. Petőfi, majd Bástya Tervhivatal néven szerepeltek), amely a nemzeti válogatott krémjét is adta, sokmozgásos, gyors tempójú játékot valósított meg.
Ehhez a stílushoz olyan alanyokat talált, akik az atlétikai versenyeken is az élvonalhoz tartoztak. Ilyen volt például Rohonczy Mária magasugróbajnok, Fekete Ilona távolugró, Hajós Ilona rövidtávfutó, és a súlylökő Nagy Mária, aki később Királyné Nagy Mária néven vált ismertté.
Erről a csapatról korabeli külföldi újságokban is áradozó sorokat olvashatunk, sokan az ötvenes évek legjobb európai klubcsapatának tartották. A rájuk épülő válogatott Európa-bajnok lehetett volna - egy másik korban. Ám akkor, 1950-ben a kommunista diktatúra rátelepedett az élet minden területére, s maga szabta meg a sport játékszabályait is.
A selejtezőből Izrael, Lengyelország és Ausztria fölényes legyőzésével jutott a döntőbe válogatottunk. Ott simán nyertek Franciaország (56-49) és Csehszlovákia ellen (49-32). Az olaszok a félidőben vezettek ugyan még ellenünk, de a végén egy ponttal a javunkra billent a mérleg (29-28). A Szovjetunió ellen viszont nálunk volt az előny az első játékrész végén, ám a vége tizenhárom pontos vereség lett (32-45).
A köztudatból az olykor elhangzó cáfolatok ellenére is nehéz kitörölni azt a feltevést, hogy akkoriban nemigen volt ildomos legyőzni a nagy testvért. Visszatekintve a múltba, az mindenképpen furcsának tűnik, hogy a 24 pontos első félidő után csak nyolcra voltak képesek a magyar lányok, akik azon az Eb-n a korábbi hat meccsen a második játékrészekben átlagban 25 pontot szereztek.
Ifjabb Gyímesi Jánostól, a hölgycsapat edzőjének fiától érdekes intimitásokat tudtunk meg. A Nemzeti Sportcsarnokban játszott mérkőzés szünetében bement az öltözőbe az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) nagy hatalmú elnöke. Gratulált a lányoknak kiváló teljesítményükhöz, ahhoz, hogy máris „megmutatták a világnak, mire képes a szocialista Magyarország". Ám ennyi legyen elég - mondta -, a dicsőséges Szovjetuniót nem kell mindenáron legyőzni, pártunk és népünk már ezt az eredményt is kiválónak tartja és jutalmazza. Gyímesi János kitessékelte a főelvtársat.
A szünetbéli szónoklattól megrettent lányait aztán hiába buzdította már győzelemre, és hiába próbáltak meg ők is mindent tőlük telhetőt megtenni a sikerért, a második félidőre megfelelőn eligazított „testvéri szocialista" játékvezető páros gondoskodott a politikai vezetőknek tetsző végeredményről. Akkoriban négy személyi hiba után pontozódott ki egy játékos, így rövidesen eltávolítottak néhány kulcsemberünket, és féloldalas ítéletekkel akadályozták meg a magyarok támadásainak kibontakozását. A karhatalom emberei egyébként a nézőtérről is elvezették a mieinket túl lelkesen buzdító szurkolókat, ami persze az idő tájt nem volt éppen meglepő jelenség.
A férfiak 1946-os bronzérme után tehát a nők is bebizonyították, hogy a magyar kosárlabdasport immár Európa elitjéhez tartozik. Ezüstöt szerző aranylányainkra biztosan emlékezhetünk úgy, mint ha nyertek volna, hiszen nem rajtuk múlott.
Az 1950-es Európa-bajnokságon ezüstérmet szerző csapat tagjai között volt: Blahóné Pirik Margit, Csúcs Anna, Fekete Ilona, Fekete Margit, Kintli Kálmánné, Lőrincz Andorné, Nagyné Szabó Márta, Nagy Mária, Obermayer Edit, Sárosdyné Sziklai Paula, Stiberné Hajós Ilona, Varsányi Imréné, Vékony Ilona, Vincze Györgyné.
Királyné Nagy Mária Edzői Pályafutása és a BLF Kosárlabda Klub
Királyné Nagy Mária, akit korábban 130-szoros válogatott játékosként és Európa-bajnoki bronzérmesként tartottak számon, edzőként is meghatározó szerepet vállalt a magyar kosárlabda életében. Később, a BLF Kosárlabda Klub történetében is fontos figura lett.
A BLF Kosárlabda Klub baráti társaságként jött létre 1994-ben azzal a céllal, hogy a kis társaság hivatalos mérkőzéseken is próbára tehesse tudását. Az alapító Kovács testvérek - Endre és István - gyermekkorukban a XV. kerületi Szent korona (akkor Lenin) úti Általános Iskola, valamint a Kolozsvár úti Általános Iskola diákjaiként szerettek bele a játékba.
A klub első utánpótlás csapata ifi (ma junior) korosztályban indult, és ezt a csapatot Királyné Nagy Mária irányította. Ezzel megalapozta a klub utánpótlás-nevelési munkáját.
Nem telt el sok idő, és a BLF a XV. kerület másik kosárlabda bázisával, a Lipták Mihály vezette Pattogós DSE-vel kötött együttműködési megállapodást. A Pattogós DSE korlátozott lehetőségei miatt csak serdülő korosztályig tudott a tanítványaival foglalkozni. Azoknak a tanulóknak, akik idősebb korukban is szerettek volna a sportággal foglalkozni, Újpestre, a Tungsram SC-be kellett elmenni. Sajnálatos módon ez az egyesület éppen ebben az időben szüntette meg kosárlabda szakosztályát, így a BLF feltűnése kapóra jött.
A DSE-ből kiáramló gyerekekkel a fekete-sárgák foglalkoztak tovább a Budapesti Honvédból érkező Farkas László edző vezetésével. A sajnálatos módon csökkenő gyermekszám miatti iskola összevonásoknak néhány év elteltével a kerületben a Pattogós Utcai Általános Iskola is áldozatul esett. A DSE csapatai edzőjükkel a BLF-be kerültek. A BLF ettől fogva minden korosztályban képviselte magát az országos és a budapesti versenyeken, jelentős helyet szerezve a kosárlabda térképen.
Az alsóbb korosztályokkal Lipták Mihály, a nagyobbakkal Farkas László foglalkozott, biztosítva a folyamatos fejlődést.
A BLF Sikeressé Válása és a Jövő Tehetségei
Megérett az idő az NBII-es indulásra. Az első NBII-es csapat irányítására Kovács Endre elnök egy igazán neves edzőt kért fel: Madacsay Miklós mesteredzőt, aki korábban több NBI-es csapat edzője és egykori szövetségi kapitány is volt.
Megalakulásától csak öt év telt el, amikor a klub elérte első kiemelkedő eredményét: az 1998/1999. évi bajnoki szezonban az Országos Gyermek Kupát a BLF nyerte! Ezzel a klub letette névjegyét a hazai kosárlabda utánpótlás nevelésben. A következő sikerre nem kellett sokat várni, hiszen gyermek csapatunk a következő bajnoki évben is a XV. kerületbe hozta a kupát.
A BLF KK-t 1999-től hosszú évekig az ország öt legjobb utánpótlás-nevelő bázisa között tartották számon. Ez idő alatt megannyi Budapest Bajnoki győzelem, rengeteg Országos Bajnoki dobogós helyezés gazdagította a klub eredményeit. A sikerek kovácsai Farkas László és Lipták Mihály edzők voltak.
A XV. kerület kosárlabda klubja elkezdte ontani az utánpótlás magyar válogatottakat. Volt olyan magyar válogatott mérkőzés, ahol a kezdő ötösben négy (!) BLF-es játékos szerepelt! Ezt a szép korszakot mindmáig legnagyobb eredményünk zárta le: a 2004/2005. évi bajnoki szezonban megszerezték az Országos Junior Bajnoki címet!
Ebből a csapatból hárman (Hanga Ádám, Hajmásy Péter, Medve Máté) ma hazai NB I/A-s csapatokban játszanak. Supola Zoltán Leeds-ben egyetemen kosárösztöndíjjal tanul. Hanga Ádám felnőtt magyar válogatott lett, akit már az NBA drafton is jegyeztek. Többen (Bohanek Balázs, Losonczy Dániel, Szécsényi Tamás, Medve Milán) szerepelnek a honi NB I/B csapataiban. A klub legfrissebb NBI-es nevelése Dankó Tamás, aki 2011-től az Albacomp játékosa.
tags: #kiralyne #nagy #maria #kosarlabda
