Puskás Ferenc és a „Kis pénz – kis foci” mondás legendája és valósága
A magyar labdarúgás története tele van emlékezetes pillanatokkal, ikonikus alakokkal és máig ható legendákkal. Ezek közül talán a legismertebb és legtöbbet vitatott mondat a „Kis pénz - kis foci, nagy pénz - nagy foci”. De vajon ki mondta először, és mi volt a valós háttere ennek a szállóigévé vált kijelentésnek?
A legendás mondás eredete: Svájc, 1952
A címben idézett mondat 1952. szeptember 20-án hangzott el először, legalábbis a legenda szerint. Ekkor a magyar válogatott Európa-kupa-mérkőzésen a berni Wankdorf-stadionban lépett pályára Svájc ellen. Negyedóra elteltével az esélytelenebb Svájc már 2-0-ra vezetett, amikor Puskás az oldalvonalnál megkérdezte Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, nem lenne-e kis pénz a csapat számára. Az elutasító válasz után hangzott el: „Kis pénz - kis foci, nagy pénz - nagy foci.” Félidőben összeült a válságstáb, lett „prémium”, nyert a magyar válogatott - idézi az Origo az „Egy legenda életre kel” című regényből a Puskásnak tulajdonított mondatok leghíresebbikét.
A mérkőzés részletes adatai a következők voltak:
- Dátum: 1952. szeptember 20.
- Esemény: Európa-kupa-mérkőzés
- Helyszín: Bern, Wankdorf-stadion
- Nézőszám: 35 ezer
- Játékvezető: Ellis (angol)
- Eredmény: Svájc - Magyarország 2-4 (2-2)
- Gólszerzők: Hügi II (5.), Fatton (11.), illetve Puskás (36.), Puskás (45.), Kocsis (65.), Hidegkuti (74.)
A meccs körülményei sem voltak ideálisak, esős idő volt, a pálya felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, a lövések a latyakba ragadtak, vagy el-fölcsúsztak, falsul kipenderültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról. Átadása, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban: - Mondja, Öcsikém! Hogyan lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladtak, vagy messzire elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogyan csinálja? Mi ennek a technikája? - Úgy kell rúgni, művészkém - kacsintott a csatár -, szóval úgy kell rúgni, vagyis így kell tudni rúgni. Puskás ezen kevesek közé tartozott, akik ezt is tudták - áll Zsolt Róbert „Puskás Öcsi” című könyvében.
A korabeli sajtó és a mérkőzés
A legenda már ott hibádzik, derül ki a meccs statisztikáit bogarászva, hogy bár a svájciak a 11. percben már valóban 2-0-ra elhúztak, Puskás még az első félidőben - azaz az állítólagos oldalvonali számonkérés és a szünetbeli ígéret között - egyenlített (a 36. és a 45. percben szerzett góljaival). Kulcsmomentumnak inkább Hidegkúti korai, 31. percbeli becserélése tűnik, ami után a magyar csapat beszorította svájci ellenfelét. A találkozóról így írt másnap a Népsport:
„Szünetben a magyar csapat öltözőjében eleinte meglehetősen ideges a hangulat. Mándi Gyula állami edző igyekszik megnyugtatni a játékosokat. Megállapítja, hogy most már jól megy a játék, és nincs ok az idegességre. A játékosok a mély talajra is panaszkodnak, de általános a vélemény, hogy sikeresen meg fogják oldani a reájuk bízott feladatot a második félidőben. Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese is belátogat az öltözőbe. Ő elégedett a játékkal, de figyelmezteti a játékosokat, hogy szünet után feltétlenül fokozzák az iramot és akkor a győzelem biztos lesz. A szünet után a magyar játékosok nyugodtabban vonulnak ki a pályára.”
Ugyanebben a számban Puskás teljesítményéről így írtak:
„Puskás nemcsak a magyar együttes, hanem az egész mezőny legjobb játékosának bizonyult. Hatalmas munkabírása mellett harcos erényeit is csillogtatta. Fáradhatatlanul és nagy lendülettel vitte fel a labdát, helyzetbe hozta társait és mellett két gólt is lőtt.”
A lap megszólaltatta Puskást is a meccs után: „Egy percig sem gondoltunk arra, hogy elveszíthetjük a mérkőzést, a svájciak vezetése csak azt jelentette, hogy nagyobb feladat előtt állunk, mint talán kezdetben gondoltuk. Az egész csapat lelkesen és kitűnően játszott.”
Harmadnap Feleki László elmélkedett a Népsportban a meccsről: „Olyan mérkőzés volt ez, amelyet egyformán láttak valamennyien, akik csak végignézhették ezt a kitűnő játékot. De vajon igazuk van-e azoknak, akik a magyar csapat nyugalmát, „idegnélküliségét” dicsérték. Amikor a mérkőzés után hazafelé mentünk, az autóbuszban Puskás mellé kerültem. Kissé még fejfájósan mondtam neki: Megvallom nagyon ideges voltam az elején! - Én is… - vágta rá Puskás gyorsan.”
Legenda és valóság a mondás hátterében
A nyolcvanas évek elején megjelent, Puskás - Legenda és valóság című könyvében Hámori Tibor megszólaltatta a focista pályatársait és magát Puskást is. Többek között a „kis pénz, kis foci” anekdota is szóba került, de mindkét fő érintett tagadott. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy az eset nem történt meg, hiszen egyiküknek sem állhatott érdekében bevallani egy ilyen sztorit. Ennek azonban ellentmond az, hogy Puskás - az akkori rendszer és gondolkodás szempontjából - ennél sokkal szégyellhetőbb dolgokat is gond nélkül elismert Hámorinak: többek között Papp Laci madridi megkörnyékezését vagy a külföldi meccsek utáni csempészakciókat.
„- Öcsi mondta azt is, hogy kis pénz, kis játék, nagy pénz, nagy játék? - Nekem soha. - Valami alapja csak van ennek az anekdotának. - Csak azt tudom, mikor hallottam először. Svájcban Palotást állítottuk be a csapatba Hidegkuti helyett. Már 2:0-ra vezetett az ellenfél, amikor odakiáltottam Mándinak: „Gyula, a Nándit tedd be!” A félidő 2:2 volt és végül 4:2-re győztünk. Puskás állítólag a meccs után a vonaton tette a „kis pénz” megjegyzést. De mondom, konkrétan ilyenre nem emlékszem” - vall Sebes Gusztáv az anekdotáról.
Pár fejezettel arrébb Puskás Ferenc így emlékszik: „Először is: én azt mondtam, hogy kis pénz, kis futball, nagy pénz, nagy futball, de ez nem egy mérkőzés kapcsán hangzott el, hanem amikor először felvetődött a profizmus kérdése. Hogy esetleg hivatásos labdarúgók leszünk, érted. S ekkor jegyeztem meg, hogy a profik jól vannak dotálva és nagyobb dohányért többet követelhetnek tőlük. De a profizmust mi nem forszíroztuk, már azért sem, mert ez elvi kérdés volt a mi rendszerünkben, s úgysem tőlünk függött.”
Puskás Ferenc kis pénz kis foci
Ugyanitt Puskás azt is elmeséli, hogy ugyan jól kerestek, de nem a fociból származott a pénzük. „Magyarországon mindenki tisztában volt azzal, hogy a meccsek prémiumából nem lehet nyaralót építeni. Márpedig a focisták szépen tollasodtak. Mert sefteltünk, apuskám! Hoztuk be az árut külföldről” - meséli Puskás. Hasonlóan nyilatkozik a korról Grosics Gyula is a Puskás Hungary című filmben, megjegyezve, hogy Farkas Mihályon keresztül közölték a focistákkal: az állam nem tudja honorálni a csapat teljesítményét, ezért arra biztatta őket, hogy nyugodtan hozzanak be, amit csak akarnak.
A Sportmúzeum oldalán olvasható szöveg szerint Puskás egy riporternek visszaidézte az időt, amikor „nejlonharisnyáért, pulóverért, egy nyugati cipőért megőrültek a pesti nők”. Akkoriban kihasználták ezt a játékosok, mert engedélyt is kaptak hozzá. „Egyszer azt mondtam Farkas Mihály honvédelmi miniszternek, aki a Honvéd patrónusa volt, hogy jó lenne, ha többet fizetnének nekünk.” - „Ez nem megy. Mit szólna a munkás, ha ti a sokszorosát keresnétek, mint ő. De van egy megoldás. Ti sűrűn jártok külföldre, és tisztában vagyok azzal, miként lehet ezt hasznosítani.” - válaszolta. Világosan értettem a szóból. Ez afféle félhivatalos engedély volt, hogy hozzunk be külföldről olyan árukat, amelyeket idehaza haszonnal el lehet adni.
Az Időközben egy videó is felkerült a YouTube-ra, amelyben Puskás elismeri a „Kis pénz, kis futball…” mondatot. De itt sem a bevezetőben említett meccs kapcsán, hanem általában, az akkori focisták keresetére és a félhivatalos seftelési engedélyre utalva.
A mondás megjelenése a kultúrában
Ha a neten rákeresünk a „kis pénz, kis foci” mondatra, a találatok többségében Puskásra hivatkozva jelenik meg. Vannak azonban olyan írások is, amelyek szerint a forrás Hofi Géza. A sztori ugyanis megjelenik a komikus egy hetvenes évekbeli kabaréjelenetében:
„Jönnek ki a fiúk a pályára, aszongya a Puskás Guszti bácsinak, hogy: Guszti bácsi, kérem, valami pénzt, ha lehetne kapni, hogy az ember itten kimelegszik, minden, meg aztán csak jól jönne egy málnára, ugye? Nincsen pénz? Na ha nincs, nincs. Svájc-Magyarország meccs kezdődik, támadnak a doxáék, 1-0. Aszongya a Puskás, nézze már, Guszti bácsi, ezek berúgják, hát ember az ilyen, már ne haragudjon, itt vendégségben, ugye? Aztán meg vacsora meg minden? Nincs még pénz? Nincs, nincs. … Pénz nincsen, doxáék isoráz, kettő. Aszongya ez a Grosics, nézda, pedig itt álltam, hogy ment ez be, én még ilyet nem láttam. Megint csak a Puskás: Guszti bácsi, nincs még mindig pénz? Nem lehetne kölcsönkérni addig valakitől? Na, nem, nem. Szünet. Második félidő. Jönnek megint a fiúk. Új brillantin, szépen, az a módja neki, jöttek ki. Megint a Puskás: Guszti bácsi, nincs még mindig pénz? Erre Guszti bácsi mondja, van. Erre a többieknek mondja a Puskás, hogy (fütty). A taktikai megbeszélés ez volt. És mindegyik értette …”
A Puskás életéről készült legfrissebb forrás Almási Tamás Puskás Hungary című filmje. Origónak adott interjújában azonban a rendező úgy nyilatkozott, munkája során tudatosan meghúzta, meddig kutatja a Puskást körüllengő legendákat. „Hol van az a pont, ahol a deheroizálás mögött már nem marad senki. De az a fantasztikus élmény számomra, hogy igenis marad, sőt nagyon is marad. Néha játszom a filmben azzal, hogy önmagát leplezi le egy-egy legenda. Például Öcsi nagyon jóban volt Farkas Mihállyal (egykori honvédelmi miniszter, a kommunista párt egyik legfőbb alakja - a szerk.), nyilván a foci szeretete miatt. És mivel Puskást imádta, elnézett neki sok mindent. Öcsi pedig beszólt neki, de nagyon durván. Ilyenekért embereket akasztottak fel. A filmben egy hölgy meséli, aki Öcsi legközelebbi baráti köréhez tartozott, hogy egy fogadáson odament hozzájuk Farkas Mihály hófehér egyenruhában, és az Öcsi megkérdezte tőle, hogy mit keresel itt, te fagylaltosgyerek. Ezután bevágjuk a filmben azt a képet, ahol Öcsi kezet fog Farkas Mihállyal, és minden hiteles, csak épp nem fehér az egyenruha. És ki is nyomoztuk, hogy nem volt rendszeresítve fehér egyenruha a magyar hadseregben. Ezt külön nem magyarázom meg, mert a film nem erről szól - meséli Almási Tamás.
A mondat történetét Galambos K. Attila is hiányolta Almási filmjéből: „’Nagy pénz, nagy foci, kis pénz, kis foci’. Ez talán a legismertebb, Puskás Ferencnek tulajdonított mondat. Az elmúlt fél évszázadban értelmezték sokféleképpen, de az sem bizonyos, hogy valóban a száguldó őrnagy a szülőatyja. A Puskás Hungary című dokumentumfilm megnézése után sem leszünk okosabbak ezen a téren. … El sem hangzik az idézett mondat, mintha sosem létezett volna, nem része a történetnek. Elkészült tehát, moziforgalmazásba került a talán legismertebb magyarról szóló dokumentumfilm, mely ignorálja a legismertebb magyar Magyarországon legismertebb mondatát.”
A válaszért megkerestem Almási Tamást, aki elmondta: filmjében azért nem foglalkozott az idézett kijelentéssel, mert kutatásaik során semmilyen megerősítést nem kaptak arra nézve, hogy Puskástól származna az ismert mondat. Sőt, a megkérdezettek egybehangzóan cáfolták az állítást. Még az ötvenes évek közepén, az álamatőrizmus időszakában szállóigévé vált a mondás, Puskás Ferenc mondata: "Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci!"
A Nemzeti Sport ezen a nyáron arra kérte olvasóit, hogy válasszák ki a magyar futball legjobb idézetét. A mindent eldöntő szavazáson két Puskás Ferenc-idézet maradt versenyben: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” és „Integessen a f.szom.” Az olvasóink körében végig nagy népszerűségnek örvendő szavazáson a döntő körben a pénteki zárásig összesen 4032 szavazat érkezett. A szavazás eredményei a következőképpen alakultak:
| Idézet | Szavazatok száma | Százalék |
|---|---|---|
| „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” | 2403 | 59.6% |
| „Integessen a f.szom.” | 1629 | 40.4% |
| Összesen | 4032 | 100% |
Hogy mikor hangzott el először a győztes idézet, nem lett dokumentálva, ám később Puskás Ferenc sem tagadta, hogy tőle származik az azóta világhírűvé vált aranyköpés.
Puskás Ferenc pályafutása és személyisége a legendák tükrében
Puskás Ferenc 1927. áprilisában született Kispesten, ami akkor még csak egy Budapesthez tartozó falu volt, nagyon szerény házakkal. A családja egy picike lakásban élt, nagyon közel a Kispest pályájához. A környező utcákban nyüzsögtek a gyerekek. Nem volt nagy különbség köztük. Mindenki szegény volt, s a szülők közül csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy játékokat vegyenek. Ám a foci fantasztikus és olcsó mulatságot jelentett számukra. Anyja később azt állította, hogy amint felállt - lehettem vagy tíz hónapos -, már belerúgtam a labdába - mondta a "Egy legenda életre kel" című életregényben.
A Rogan Taylor által írt, Dénes Tamás és Jamrich Klára által fordított könyvben számtalan érdekességre lehet bukkanni. „Mi, a környékbeli srácok mindig együtt voltunk napkeltétől napnyugtáig. ...minden időnket a grundon töltöttük. Egész Budapest tele volt akkoriban a "mienkhez" hasonló üres telkekkel, s ezeken temérdek kölyök futballozott. Nem mindig volt cipőnk, előfordult, hogy mezítláb játszottunk. Gyakran igazi labdánk sem volt, s ha másra nem futotta, valaki csinált egy rongylabdát vagy loptunk valahonnan egy kicsi teniszlabdát. Ehhez tudtunk hozzájutni. Csapatokat alkottunk és áthívtunk más utcákból jött gyerekeket ellenfélnek. Nagyon komoly csaták voltak ezek, a játékban nem ismertünk tréfát. Mindenki úgy hajtott, mintha az élete függne a győzelemtől. Vagy még több: a csapat, a grund, a barátok becsülete.”
Puskás Ferenc 1943-ban, tizenhat évesen debütált a Kispest első osztályú profi csapatába. „tulajdonképpen nagyon szerencsés voltam, hogy fiatal korom miatt nem kaptam behívót. Bizonyos értelemben a foci védett meg a háború borzalmaitól. Annyira lekötött a játék, hogy sokszor megfeledkeztem a bajokról. Visszatekintve, pontosan tudom, hogy milyen sokat köszönhetek ezért is a labdarúgásnak.”
„A klubban, a játékosok között úgy éreztem magam, mintha egy nagy családban lennék. Egészen más volt akkor, mint ahogy ez manapság működik. Úgy tűnik, a mai játékból kiveszett az igazi barátság. Megváltozott a világ. A játékosok edzenek, elvégzik a munkájukat, utána hazamennek. Igen, a munkájukat - ez a lényeg! Az én időmben edzés után sokszor együtt maradtunk. Beszélgettünk, viccelődtünk, fröccsöztünk, megettünk pár szál kolbászt.”
S nem lehetett megkerülni a legendás londoni 6-3-at sem. „Az angolok elleni 1953-as mérkőzésből életem legkedvesebb gólja lett a harmadik, a hátrahúzós. Mindenki azt hitte, hogy ez begyakorolt mozdulat, de ez nem igaz. Egyszerű reflexmozdulat volt. A játékom nem volt tele trükkökkel, az egyszerű megoldásokat szerettem, a gyors, szimpla mozdulatokat. Mindenkinek nagyon tetszett ez a gól - valószínűleg ez az, amire a legtöbben emlékeznek -, de az igazság az, hogy kénytelen voltam gyorsan cselekedni, különben Billy Wright elgázolt volna. Budapesten csodálatos volt a fogadtatás. Több mint egymillió ember hömpölygött a Keleti pályaudvar körül. Párt- és sportvezetők mondtak beszédeket, az egész nemzet együtt ünnepelt. Bár mind fáradtak voltunk és alig vártuk, hogy a családunknál legyünk a hosszú út után, nagy-nagy büszkeséget éreztünk azért, mert ennyire jól játszott a csapat. Én csapatkapitányként különösen boldog voltam.”
1956-ban, a Budapesti Honvéd négy hónapos nyugat-európai és dél-amerikai túrája során érlelődött meg a disszidálás gondolata. Annak ellenére, hogy a csapatból már nem Puskás kapta a legjobb ajánlatokat, Öcsi (akit eltiltással fenyegettek) végül nem tért haza. „Majdnem harmincévesen úgy éreztem, hogy az eltiltás a futballpályafutásom halálos ítéletét jelenti. Azt gondoltam, lehet, hogy életemben soha többet nem rúgok labdába komoly mérkőzésen. Megmondtam nekik, ebből nem kérek, a viszontlátásra.”
De hogyan is került Puskás a spanyol Real Madridhoz? „A Honvéd 1956. decemberében barátságos meccset játszott a Real ellen. Jól hajtottak a fiúk. 5:5 lett az eredmény. A mérkőzés alatt mellettem ült Santiago Bernebeu, a klub világhírű elnöke, aki a mérkőzés után technikai igazgatónak szerződtetett. Első dolgom volt, hogy az elnöknek erősítést ajánlottam. Kérdeznie sem kellett, kire gondolok. Puskás akkor Olaszországban élt, szerencsére a Realt a Milannal sorolták össze az Európa Kupában, s engem küldtek megfigyelőnek a Milan bajnoki meccsére, Bolognába. Odahívtam Öcsit, akin 18 kg súlyfelesleg volt. Hát először ezt kellett ledolgozni. Öcsi ekkor bizonyította be, hogy milyen nagyszerű sportember, s hogy megérdemli azt a címet: a világ egyik legjobb játékosa. Fogcsikorgatva küzdött, hogy visszanyerje versenysúlyát. Két hónap alatt sikerült!” - nyilatkozta Östreicher Emil a Hámori Tibor által írt "Legenda és valóság" című könyvben.
„Nagyon büszke voltam arra, hogy egészen negyvenéves koromig játszottam, különösen akkor, amikor visszaemlékeztem arra, hogy már egy évtizeddel korábban sokan leírtak” - emlékezett Puskás.
tags: #kis #penz #kis #foci #jelentese
