Kisfaludy Károly Válogatott Drámái és Tragédiái

Kisfaludy Károly (1788-1830) a magyar romantika egyik legmeghatározóbb alakja, költő, drámaíró és festő, akinek drámai életútja és tragédiái jelentős hatást gyakoroltak a magyar irodalomra és színjátszásra.

Élete és irodalmi pályájának kezdetei

Kisfaludy Károly nem nagy műveltséggel lépett az írói pályára. Már a születését is tragédia kísérte. Kisfaludy Mihály szolgabíró és Sándorffy Anna nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1788 februárjában. Az édesanyja még kezébe vehette a kisfiút, ám másnap meghalt a szülés következtében fellépő komplikációk miatt. A kis Károlyt később a nála tíz évvel idősebb testvére, Teréz gondozta.

Az iskolából korán kimaradt, a katonaságnál kevés ideje maradt az önművelésre, bolyongásai alatt ritkán volt alkalma arra, hogy tanuljon. A szigorúságáról híres apja kivette fiát az iskolából és katonai nevelőintézetbe íratta. Mikor tizenhat éves korában katonának ment, csak egy könyvet vitt a kaszárnyába, a Himfy Szerelmeit. A híres verseskönyv három évvel azelőtt jelent meg.

Kisfaludy Károly egészen fiatalon beállt a császári hadseregbe és részt vett a Napóleon elleni csatában is. Bátyja dicsősége erősen hatott becsvágyára; talán nem is lett volna író - így gondolta később - ha bátyjának példája nem vonzotta volna. Legelső költeménye, a Hadi ének Olaszországban című harci induló (1805), nyelvben és formában egyaránt Himfy-utánzat. Később megszabadult bátyja hatásától, de költői készsége lassan fejlődött.

Mivel közben a szerelem is rátalált, le akart szerelni, az apja azonban nem támogatta az ötletet. Több mint hatévnyi katonáskodás után, 1811-ben mégis leszerelt, és a festészet felé fordult. Egy idő után Bécsben tanult festészetet, ám nem találta a helyét. Az osztrák főváros nemcsak ízlését fejlesztette, hanem tudását is. Pesten egy ideig a festményeiből próbált megélni, ám nem járt sikerrel, a nyomorból aztán az írás jelentette a kivezető utat.

Korai drámai kísérletek és hatások

Habár már 1806-ban drámát írt, első szomorújátékát, A gyilkost (1808), húsz éves korában írta; ennek a kísérletének csak töredékei maradtak fenn. Drámaírói munkásságának gyökerei eszerint katonaságának végső éveire nyúlnak vissza. Rá egy évre készült A tatárok Magyarországon (1809) című vitézi játéka; ezt a színdarabját később újból átdolgozta.

Mikor elhagyta a hadsereget s Bécsbe jutott, a német színdarabok újabb munkára serkentették. Itt írta harmadik szomorújátékát, Zách Klárát (1812) s itt próbálkozott meg Voltaire Brutusának jambusos fordításával (1812). Fordítását német átdolgozás nyomán készítette, de kevés szerencsével, mert ebben az időben még semmi gyakorlata sem volt a mértékes verselésben. Mikor hosszas bolyongásai után Pestre költözött, rövid időn belül egész sor újabb színdarabbal szaporította régebbi kéziratait. Ebből az időből valók A kérők (1817), Széchy Mária (1817), Stibor vajda (1818).

A drámaírói áttörés: A Tatárok Magyarországon

Kisfaludy Károly drámaírói tehetségének fölfedezése nem a pesti íróknak, hanem a székesfehérvári vándorszínészeknek köszönhető. A jóhírű színtársulat igazgatója örömmel fogadta A tatárok Magyarországon kéziratát s a darabot 1819 tavaszán nemcsak Székesfehérvárott hozta színre, hanem pesti vendégszereplése alkalmával is.

Pesten 1817 óta nem volt nemzeti színészet; csak ideig-óráig s csak nagy időközökben jelent meg egy-egy vidéki színjátszó társaság, hogy némi próbálkozás után újra visszahúzódjék a főváros német világából a hazafiasabb vidék oltalmába. A székesfehérvári színészek Kisfaludy Károly prologusával és vitézi játékával nyitották meg pesti ciklusukat s a főváros csekélyszámú magyar közönsége elragadtatással üdvözölte az új drámaírót. Eddig gyenge fordítások és silány német-utánzatok uralkodtak a magyar színpadon, most mintha hirtelen előlépett volna a nemzeti szellem régen várt drámai úttörője. Az újságok is méltatták, az egyik pedig megjegyezte: „Képírásban, úgy a költő mesterségben is jeles tulajdonságokkal díszeskedik.”

Első színre került darabjában, A tatárok Magyarországon «hazai költeményben», még sok volt a lovagdrámák hangjából és motívumaiból. Hősei XIII. századi magyarok és tatárok. Miközben Szádvár ura, Bebek Zsigmond, elszántan védi várát a félelmes tatárhad ellen, a tatárok fővezérének, Kajuknak, leánya, Zelmíra, szerelmes lesz Himfi Elekbe, egy tatár fogságban levő magyar ifjúba, Bebek Zsigmond nevelt fába. Elek megvallja Zelmírának, hogy szíve már Emelkáé, Bebek Zsigmond leányáé. A nagylelkű tatár leány kész elősegíteni boldogságukat. Mikor a tatárok elfoglalják Bebek Zsigmond várát, Kajuk vezér, Zelmíra kérésére, szabadon bocsátja a boldog párt s ünnepi temetést rendel Bebek Zsigmondnak.

Egy Kobut nevű kun cselszövőn kívül, aki Emelka szerelmét akarja kierőszakolni, csupa jóindulatú, nemeslelkű, eszményi gondolkodású férfi és nő szerepel ebben a színdarabban. A középkor nyers erkölcseiből semmit sem látunk, a tatárok és magyarok egyaránt lovagiasak. Becsületes ellenségeskedés, önfeláldozó szerelem, égő hazafiság: ebben a gondolatkörben él minden személy. Kisfaludy Károly ezekkel a rokonszenves hősökkel s a magyar vitézek ajkán lépten-nyomon felhangzó hazafias kijelentésekkel nyerte meg főképpen a nézőközönség szeretetét.

Mindenkinek tetszett a darab alapeszméje, hogy a magyar előtt még a vad ellenség is tisztelettel hajlik meg; mindenütt lelkes tapsokat váltott ki az ősi dicsőség emlegetése. A korfestés bámulatos naivságára, a jellemrajz kezdetlegességére, a költői elhitető művészet hiányosságaira senki sem eszmélt; csak azt látták, hogy a váratlanul fellépő drámaíró ért a hazafias tűz fölszításához s a közönség érdeklődésének ébrentartásához. A vitézi játék egyik részében sem unalmas.

Egy emlékezetes idézet a darabból:

• KAJUK. „Ifjú, tudd meg, hogy csak a gyenge csal, az erős parancsol.” (A tatárok Magyarországban - Második felvonás - Hatodik jelenés)

További korai történelmi drámák

A székesfehérvári színjátszó társaság Kisfaludy Károly darabjával köszöntött be, Kisfaludy Károly darabjával búcsúzott. A gyorstollú költő ekkor írta, négy nap alatt, Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele című drámáját. Egy árpádkori történeti eseményt dramatizált benne. Mint beköszöntő darabja, ez is híjával van a korfestésnek, jellemrajzolásnak, megokolásnak, de ebben is vannak hatásos helyzetek, ügyes dialógusok, lelkesítő hazafias kijelentések.

Alakjai nemesek, bátrak, önfeláldozók; csak Nándorfehérvár görög parancsnokában, Niketasban, van némi kegyetlenség. Niketas Ilkát, a lelkes magyar leányt, börtönben őrizteti és szerelmével ostromolja, de hasztalan; Ilka kimenekül börtönéből, felgyujtja a várost, utat nyit Salamon magyar király ostromló hadainak s egyesül szerelmesével, Gyulával. Ez a történeti színmű a jambusos formán kívül alig mutat valami haladást a Tatárokhoz képest. Különösen feltűnő az író verselésének bukdácsolása. De ha rímtelen jambusai bántó módon döcögnek is, költői lendületéért s a színpadi technikában való ügyességéért elismerés illeti meg.

A drámai mélység fejlődése: Stibor vajda

Magasabb költői törekvés mutatkozik Stibor vajdájában. A székesfehérvári színészek 1819 őszén ezzel a darabbal nyitották meg pesti vendégszereplésük újabb ciklusát. A jambusos tragédiának egy Zsigmond király korabeli magyar-lengyel főúr, Stibor vajda, a főhőse. A kegyetlen ember minden ok nélkül kiirt egy szegény jobbágycsaládot, bár egyetlen fia, Rajnáld, szerelmes Gundába, a szép jobbágyleányba. Stibor rettentően bűnhödik. Fia megőrül, egy lakoma alkalmával átkokat szór rá; magát Stibort a bokrok sűrűjében egy kígyó támadja meg s kimarja mind a két szemét; a gonosz várúr őrjöngeni kezd, végül egy magas szirtről a mélységbe veti magát.

Míg a Tatárokban a divatos lovagdrámák és Kotzebue irányítása észlelhető; míg az Ilkában Schiller Haramiáira és Corneille Cidjére emlékeztető helyek vannak: itt Shakespeare-reminiszcenciákkal találkozunk. Lear Király hatása mellett feltűnik Schiller ihlető ereje is; egyes helyei az Ármány És Szerelem, a Haramiák és Tell Vilmos jeleneteire emlékeztetnek. Kisfaludy Károly a külföldi nagy íróktól most még nem tudta eltanulni a tragédiaírás igazi művészetét. Inkább csak egyes részletekben mutatkozott jelentékeny drámai erőre valló tehetsége.

Esztétikai érzékének hiánya különösen szembeszökő a darab végén, Stibor bűnhődésének bemutatásában. Mereven ragaszkodik a forrásául szolgáló felvidéki mondához, a dühöngő várúr katasztrófáját nem az előzményekből fejti ki, hanem a véletlennel idézteti elő: egy kígyóval űzeti halálba Stibort. Szinte érthetetlen, miért tapadt ennyire a mondához, mikor az atya és fiú összeütközéséből a legmegrázóbb tragikai csomóoldások egyikét adhatta volna.

Egyébiránt jellemrajzoló biztossága ebben a tragédiában nem erőtlen. Az embertelen vajda, durvalelkű neje, nemesgondolkodású fiuk, az ártatlan jobbágyleány, az elkeseredett jobbágyfiú s a gúnyolódó udvari bolond már nem halavány jellemek. Korfestése is jobb, mint előbbi darabjaiban. Verselése simábban gördülő, költői dikciója szenvedélyesebb.

Toldy Ferenc helyesen emelte ki, hogy Kisfaludy Károly drámái közül legelőször a Stibor Vajdában mutatkozott magasabb írói törekvés. A darabban meglepő az erősen ecsetelt korrajz és erőteljes jellemzés, a nagy ellentétek és hatalmas szenvedélyek működése. Itt tűnik fel egyszersmind először egy szociális alapeszme, amennyiben a dráma az elnyomott osztályok ünnepélyes tiltakozása a kiváltságos kényuralom ellen, ami azon időben a közönség egy részét kedvetlenül érintette ugyan, de eszméltető hatását el nem hibázta.

Idézetek Stibor vajda című drámájából:

• „Gyakorta az megbotlik a földön.” (Stibor vajda - Második felvonás - Harmadik jelenés)
• „De nehezebb azt felruházni.” (Stibor vajda - Első felvonás - Második jelenés)
• „Éget.” (Stibor vajda - Első felvonás - Második jelenés)
• „Csak táncol a gyengébb ember szavára.” (Stibor vajda - Harmadik felvonás - Első jelenés)
• „Bolondnak a szép szó nem használ.” (Stibor vajda - Negyedik felvonás - Hatodik jelenés)

További történeti drámák

Zách Klárában is erős az idegen hatás, de mind ebben, mind Szécsi Máriában annyi a magyaros díszlet, hogy éppen nem csodálható, ha a korabeli nézőközönség a németes szellemnek legkisebb nyomát sem vette észre a két darabban. Mindkettő közismert magyar történeti esemény feldolgozása. A történeti érzék és a motiváló erő csekély bennük, de a színpadi technika ügyes, prózában írott dialogusaik elevenek.

A frisstollú drámaíró a rendelkezésére álló történeti anyagot ügyesen dramatizálta. Főforrása Fessler volt, ennek németnyelvű magyar története nyomán írta meg Szilágyi Mihály szabadulását és Kemény Simont is. A királyhűség, hazaszeretet, önfeláldozás érzékeny jeleneteit hatásosan mutatta be mindkét darabjában. Az előbbiben Mátyás király és Szilágyi Mihály kibékülését, az utóbbiban Kemény Simonnak Hunyadi Jánosért való hősi önfeláldozását dolgozta fel. A Barátság és nagylelkűség meséjét szintén a Hunyadiak korából vette.

Kisfaludy Károly mesterműve: Iréne

Legjobb szomorújátéka: Iréne (1820). Világtörténeti hátterű tragédia. Az Iréne-történetnek a nyugat-európai irodalmakban meglehetősen régi feldolgozásai vannak, a magyar írók közül elsőnek Mikes Kelemen beszélte el a boldogtalan leány történetét (Törökországi leveleskönyvének 63. levelében). «Ezen tárgyat - úgymond Kisfaludy - valamint Kemény Simont már előttem egy lelkes hazafi kidolgozta. Én nem vetélkedésből, hanem egyedül előadás végett, a nemzeti színjáték javára újra ezen formába önteni hasznosnak ítéltem.» Az említett kidolgozás Bolyai Farkasé, ő 1817-ben nyomatta ki a maga Iréne-tragédiáját.

Kisfaludy Károly a Bolyaiban talált és Fessler nyomán kibővített történeti anyagot biztos kézzel alakította drámai mesévé. Szerencsés költői ihletéssel sikerült olyan tragédiát alkotnia, mely nemcsak Bolyai Farkas darabját szárnyalta túl, hanem fölötte állt minden addig írt drámájának, sőt, a Bánk bán kivételével, valamennyi régibb magyar szomorújátéknak.

A történet színhelye Konstantinápoly, időpontja az 1453. év. II. Mohammed török szultán elfoglalja Konstantinápolyt, uralma alá hajtja a görögöket, de új haditerveinek készítése közben beleszeret egy foglyul esett görög leányba. Iréne, hogy leigázott hazája sorsán könnyítsen, összeköti sorsát a szultánéval; forrón szereti ugyan régi jegyesét, a görög Leót, de nemzete érdekében kész minden áldozatra. Mohammed szívében igaz szerelem lángol, Iréne befolyása alatt kezd átalakulni, a török harci párt elkeseredve szemléli megszelídülését.

Mohammed nem törődik a nép zúgolódásával, Irénét hitvesévé teszi, csak akkor eszmél fel, mikor tudatára jő, hogy Iréne még most is Leót szereti s csak hazájáért áldozta fel magát. A hatalmas ember erőt vesz szerelmén. Mély keserűséggel gondol a görög leányra, trónusát is kockára tette miatta s a leány mégse viszonozta lángolását igaz szerelemmel. Kivezeti Irénét zúgolódó serege elé, föllebbenti fátyolát s megparancsolja a harci párt vezérének, Zagán basának, hogy szúrja át a gyönyörű nőt; de Iréne szépsége elbűvöli a vad katonákat; még Zagán sem tud reá kardot emelni.

A jambusokban írt ötfelvonásos színdarab egyike a legszebb magyar tragédiáknak. Mesefejlesztésben és lélekrajzban, költői dikcióban és tragikus eszmében egyaránt értékes. Hőse, a fenköltlelkű görög leány, erejét meghaladó cél felé tör, de célját nem éri el; hiába színleli hazája megmentése érdekében a szerelmet, csalódik és elbukik; szívét összetörte, becsületét elvesztette, hazájának nem használhatott.

Míg Bolyai Farkas darabjában Iréne és Mohammed kölcsönösen szeretik egymást s Mohammed a zúgolódó sereg előtt azért szúrja le kedvesét, hogy megmutassa, mennyire tud uralkodni szerelmi szenvedélyén, Kisfaludy Károly sokkal tisztább drámai gondolatból indul ki s több összeütköző érdek harcából készíti elő a kifejlést. Igazi tragikus hősnőt alkotott a görög leányból. Iréne azzal, hogy régi szerelmét megtagadta s hazája leigázójának és vallása eltiprójának lett a hitvese, erkölcsi vétséget követ el s bár színlelt szerelmével egy másik erkölcsi célt akar szolgálni, azzal, hogy multjáról megfeledkezik, megingatja erkölcsi létének alapját.

A nagy becsvággyal írt tragédia, akár a kitűnő alapgondolatot, akár a mese biztos szövését, akár a jelenetek költői szépségeit tekintjük, azt mutatja, hogy Kisfaludy Károly drámaírói tehetsége még mindig fejlődőben volt. Az Iréne Toldy Ferenc szerint elsőrangú költői munka.

Drámaírói fejlődés és hatások

Kisfaludy Károly ifjúsága abba az időbe esett, mikor a német Sturm és Drang-mozgalom eszméi erősen hódítottak a költészetben és a színpadokon. A francia klasszikus dráma visszaszorult a stürmerek darabjaival szemben. A hármas egységet, az erkölcsi alapeszmét, a lassan mozgó cselekményt és a hosszadalmas párbeszédeket a szabadabb szerkezet, gyorsabb párbeszédek, hatalmas tettek és nemzeti érzelmek váltották fel. A Sturm és Drang írói lelkesedéssel fordultak a lovagkor elszánt hősei felé, de a nép fiait is szívesen szerepeltették drámáikban. Mindenütt kiélezték a féktelen szenvedélyeket.

A magyar szerzőnek elég alkalma volt megismerkedni Bécsben a Sturm és Drang lovagdrámáival, ezeknek hatása meg is látszik régebbi szomorújátékain. Csupa érzelem és szív, az ember természetes jogainak védője, a gonoszság üldözője. A tatárok Magyarországon, Ilka, Stibor vajda jeleneteiből ki-kicsendülnek a Schiller-korabeli divatos német drámaírók eszméi és vallomásai.

A külföldi drámaírók közül a bécsi színészet színpadi szerzőitől, továbbá Shakespeare, Goldoni, Goethe, Schiller és különösen Kotzebue munkáiból tanult legtöbbet. Idegen iskolába kellett járnia, mint annak idején Bessenyei Györgynek, itthon nem voltak a drámaírásnak megfelelő hagyományai. Nem mindennapi tehetsége éppen abból látszik, hogy motívumkölcsönzései ellenére is eredeti tudott maradni. Itt-ott bölcselő hajlama is megnyilatkozott. Gondolatait szorgalmasan jegyezgette, reflexióit beleszőtte színdarabjainak alkalmas helyeire.

Beöthy Zsolt rámutatott arra, hogy Kisfaludy Károly komoly színműveinek értéke igen különböző: a legelsők igazi drámai élet és jellemek nélkül való kísérletek, a Hunyadiak korából vett drámái gyér cselekményű történeti képek, magasabb törekvést látunk a Stiborban. Az Iréne a kitűnő tragikus alapeszmén kívül az érdekfeszítő és költői helyzetek egész sorával gyönyörködtet, számos összeütköző érdek lankadatlan és feszítő harca készíti elő a kifejlést, de sarkhibája a munkának, hogy Iréne átengedése Mohammed iránt és így tragikus vétke nem lesz teljessé s a szultán bosszúja sem indokolttá.

Befejezetlen és egyéb drámai alkotások

A Stibor Vajda és az Iréne mellett, a Csák Máté lett volna Kisfaludy Károly harmadik nagy tragédiája, ha elkészülését a szerző időelőtti halála meg nem gátolja. A másfél felvonásra terjedő mű még töredékében is nagyszerű.

Kisfaludy Károly válogatott drámái sokszínűek, számos vígjátékot is írt, melyek népszerűek voltak korában. A teljesség igénye nélkül néhány drámai alkotása:

Néhány további idézet a Kisfaludy Károly válogatott drámáiból:

• MOKÁNY. „Az örökös dínomdánom is utóbb csak bánommá lesz.” (Csalódások - Első felvonás)
• ELEK (félre). „Óh, leányhűség! a hab állandóbb nálad.” (Csalódások - Második felvonás)
• MÓRIC. „A kínai fal is csak egy szökés a szerelemnek, a tenger kis folyam, a föld egy lépés.” (A leányőrző - Második felvonás)

Kisfaludy Károly hagyatéka

Kisfaludy Károly szenvedélyesen szerette a magyar nyelvet és irodalmat, 1821-ben ezért megalapította az Aurora Hazai Almanachot, amely a fiatal, tehetséges írók lapja lett, nem mellékesen a testvére, Sándor is segített abban, hogy elindulhasson a nívós folyóirat. A festészettel sem hagyott fel, és az Aurorában is jelentek meg illusztrációi. Az agilis költő Széchenyi Istvánnak is feltűnt, aki úgy döntött, Kisfaludy Károlyt kéri fel szerkesztőnek új lapjához, a Jelenkorhoz. Megtisztelőnek tartotta a lehetőséget, ám a sors közbeszólt.

Kisfaludy Károly halála után a barátai, írótársai (köztük Vörösmarty Mihály és Bajza József) elhatározták, hogy szobrot állítanak a tragikus sorsú költőnek és szerkesztőnek. Nem mellékes, ők voltak azok, akik később megalakították a Kisfaludy Társaságot, amely a hazai irodalmi élet alapját jelentette.

Felkérték a híres szobrászt, Ferenczy Istvánt, aki el is készítette a monumentális emlékművet. Kezdetben úgy tervezték, hogy a mai Városliget területén állítják fel a szobrot, ám végül a Magyar Nemzeti Múzeum kertje mellett döntöttek és engedélyt is kaptak rá. A szobor története is hűen tükrözi a magyar történelem viharait. A II. világháború alatt olyan súlyosan megsérült, hogy a talapzatát, amelyen egy nőalak is szerepelt, már nem lehetett megmenteni. A talapzat tetején álló Kisfaludy mellszobrot sikerült helyreállítani, s végül 1952-ben, már a Rákosi-rendszer idején tették vissza a múzeum kertjébe, de már egy egyszerűbb talapzatra.

tags: #kisfaludy #karoly #valogatott #dramai

Népszerű bejegyzések:

• Élőben: DVTK és Kaposvár sportesemények
• Mérkőzésinformációk: Fortuna Düsseldorf vs. Hertha BSC
• Kupák és bajnokságok Budapesten
• Visszatekintés a 2015-ös Bajnokok Ligája döntőre
• digitális eszközök edzéstervezéshez