Kiss Imre: A Tatabányai Bányász Legendás Kapusának Élete és Pályafutása

Kiss Imre korának egyik legtehetségesebb kapusa volt, ám labdarúgó-pályafutását rendkívüli módon hátráltatták térdproblémái. Fénykorát a nyolcvanas évek elején élte meg, amikor a Tatabányával kétszer is a bajnoki dobogón végzett, tagja volt a Real Madridot legyőző tizenegynek, Mészöly Kálmán benevezte a spanyolországi vb-keretbe.

Kiss Imre 1957. augusztus 10-én, Hajduböszörményben született. Tizenhárom évesen, 1971-ben a Hajdúböszörményi Bocskai SE csapatában kezdte labdarúgó pályafutását. Három évvel később, miután elvégezte a szakmunkásképző iskolát, Tatabányára igazolt. Addigra már az MLSZ-ben is felfigyeltek rá, a korosztályos válogatottaknál is számításba vették.

Utánpótlás Válogatott és Korai Sikerek

1975-ben, már a kék-fehér klub tagjaként, tagja volt tartalékkapusként a svájci UEFA-tornán bronzérmes ifjúsági válogatottnak, például Gyimesi László, Bodonyi Béla, Kiss Sándor, Kelemen Gusztáv és Májer Lajos társaságában. Aztán ő védett egy évvel később, a budapesti UEFA-tornán is, amikor a magyar válogatott második lett.

1975. október 4-én a Bp. Honvéd ellen kapott gól nélkül debütált a legmagasabb osztályban.

A Tatabányai Bányász Aranykora és Országos Elismerés

A végső áttörést az 1980/81-es szezon hozta meg neki, amikor is egy Videoton elleni meccs alkalmával a sérült Dombai helyére kellett csereként beállnia, első mozdulatával hárította is Szabó József büntetőjét. Bő fél évtizeddel később már az ország legjobb kapusai között emlegették, az 1980-1981-es idényben 629 percen keresztül nem tudták bevenni a hálóját, ennél hosszabb sorozata korábban csak a csepeli Fatér Károlynak volt, 1970 tavaszán.

1981 szeptemberében ő védett a Bányász-stadionban, amikor dr. Lakat Károly együttese 2-1-re megverte a Real Madridot. Lakat Károly mester örökre emlékezetes beszédet tartott az öltözőben: „Itt van 22 ezer ember. Ebből 20 ezer egy életet húzott le a föld alatt. Fáj a dereka, vizes a térde, cukros, magas a vérnyomása, az asszony csalja, a gyerek megbukik az iskolában. Egyetlen öröme az életben, ha titeket, a Bányászt győzni lát. Adjuk meg nekik ezt az örömet! Ez a minimum, amivel tartozunk...” - mondta, majd az öltöző ajtajából még visszaszólt. - „Úgy állunk fel, ahogy vasárnap Békéscsabán kezdtünk.”

A szurkolók azt akarták látni, hogy nyernek, és mivel egy bányásznál nincs olyan, hogy megijed, ez a mentalitás átragadt rájuk. Látták, hogy rengeteg ember jött ki a stadionba, a fákról is emberek lógtak - mesélte a most 67 éves legenda, akire a madridi visszavágón felfigyelt Vujadin Boskov, a Real szerb edzője, de az akkori politika nem engedte őt odaigazolni. - A spanyolok durván játszottak, a bíró meg inkább minket büntetett, szerintem jó sok ajándékot elfogadhatott a meccs előtt - mondta.

Bekerült az A-válogatott keretébe is, 1982. március 17-én ő védett a Népstadionban az RFC Antwerp elleni híres 8-2-es mérkőzésen. Harmadik számú kapus volt a spanyolországi Mundialra nevezett keretben. Később az Eisenstadt ellen, majd 1983 szeptemberében, a bécsi Austria ellen is védett, pechjére ezek nem voltak országok közötti hivatalos mérkőzések.

A Súlyos Térdsérülés és a Csodálatos Visszatérés

Néhány nappal később kezdődött a kálváriája. 1983. október 1-én, Pécsen, egy bajnoki mérkőzésen Róth Antallal ütközött egy kifutásnál (a pécsi játékos teljesen vétlen volt az esetnél), megroppant a térde, nagyon súlyos térdsérülést szenvedett, azonnali műtétre szorult. Három héttel később megoperálták, majd tüdőembóliát kapott. Abból felépült, de a térde továbbra sem volt tökéletes. Nagyon hosszú kihagyásra kényszerült, 1984 nyarán ugyan reménykedett a visszatérésben, egy görög csapat ellen védett is, de megint megfájdult a térde.

1985 februárjában Szepesi György és az egykori Fradi-szakosztályvezető, a hatvanas években igazságtalanul meghurcolt Onódi Lajos segítségével eljutott Münchenben, dr. Tasnády Károlyhoz - egykori világbajnok magyar öttusázóhoz -, aki elvállalta a műtétet, s egy akkor forradalmian új eljárással szarvasmarha-térdszalaggal (közkeletű nevén: bikaszalag) pótolta a teljesen tönkrement belső oldalszalagot. Tasnády professzor akkor úgy vélte, a műtét jól sikerült, az akkor 27 éves fiatalember gond nélkül fog járni - de azt nem feltételezte, hogy újra élsportoló lehet.

Ám Kiss Imre 1986. március 8-án, majdnem két és féléves kihagyás után, ismét az NB I-ben védett. Már önmagában ez is csodaszámba ment, hát még az, hogy a következő idényben 548 percen keresztül nem kapott gólt. Két és fél éves kihagyás után visszatért a pályára, de addigra már jobbára csak a rutinjával és jelenlétével tudott a fiatalabb csapattársainak a segítségére lenni.

Pályafutásának Befejezése és Büntetővédési Képessége

1990. április 22-én védett utoljára, 217. alkalommal a legmagasabb osztályban. 1990-ben Kiss Imre végleg befejezte aktív labdarúgó pályafutását, megannyi felejthetetlen hazai és nemzetközi mérkőzés után. A Tatabányával 1980-1981 és 1987-1988-ben második, 1981-1982-ben és 1986-1987-ben harmadik lett az NB I-ben.

Specialitása volt a büntetők hárítása, harminchatból tizenhetet kivédett az élvonalban. Rendszeres fogadásban állt mindenkori csapattársaival, akik közt halálbiztos pontlövők, ítélet végrehajtók is voltak, többek közt Schmidt, P. Nagy, Csapó, Weimper, Lakatos, Kiprich, Plotár, Vincze Pilu. „Tízből biztos, hogy nem rúgod be mind a 10-et!” - mondta. Ez azért fontos, mert Imre is tudta, hogy az öt és felesről nem lehet lövést védeni, de a lövő egyet a fogadás tétje miatti idegessége, a koncentrációhiány okán biztosan elhibáz. Nem kellett konkrétan neki védenie a lövéseket, mehetett mellé, fölé, lehetett kapufa, stb... Egy ötös sorozatból, az öt és felesről ellőve, legalább egyet megfogott.

Még statisztikákat is vezetett nemcsak a saját mérkőzéseiről, hanem az ellenfelek elhibázott és sikeresen végrehajtott büntetőiről, szabadrúgásairól is. Strigulázott, karikázott, csillagozott, színezett, satírozott.

Kiemelkedő büntetővédések

Válogatott Álom és Real Madrid Ajánlat

Örök szívfájdalma maradt, hogy a címeres mezt egyszer sem húzhatta fel magára. A legközelebb akkor járt hozzá, amikor Mezey György az 1983. szeptemberi, NSZK elleni barátságos meccs félidejében elküldte melegíteni, hogy „Zsiga” helyett lehetőséget kap, de a debütáló kapitány végül úgy döntött, nem akarja teljesen felforgatni menet közben a csapatát. Cserébe ígéretet kapott, hogy az október 12-i, angolok elleni Népstadion-beli EB-selejtezőn ő kapja az egyes számú mezt - de sajnos ekkor következett be a súlyos térdsérülése.

Ez mégis kisebb szívfájdalom volt számára, mint az, hogy nem engedték külföldre szerződni. Pedig nem is akárhova hívták: a Real Madridhoz! A madridi visszavágón olyan teljesítményt nyújtott, hogy a spanyolok írásos ajánlattal bejelentkeztek érte, de az akkori politika nem engedte őt odaigazolni. Ahogy annak idején ő szorított ki fiatalon nagyobb tapasztalatú kapusokat, az ifjú bányász kapus-titán, Mázi Tamás ugyanúgy küldte őt nyugállományba.

Pályafutás Után

Már visszavonulása előtt vállalkozásba kezdett, cipőkereskedéssel foglalkozott. Az 1990-es visszavonulását követően cipőboltokat, majd villamossági szaküzletet vezetett. Kapusedzőként is dolgozott, amíg a térde engedte. Regős László, a tatabányai klub történetének avatott kutatója írta: „1995-ben Ferling Béla, a Tatabánya akkori edzője hívta, de a klub zűrös anyagi helyzete miatt másfél év után abbahagyta. Sisa Tibornál tért vissza 2005 és 2007 között. Aztán megint szünet, majd utoljára a Kiprich-Vincze edzőpáros mellett dolgozott a Duna FC Tatabányánál, a 2011-2012-es a másodosztályú idényben.”

Máig kijár a Bányász mérkőzéseire, találkozik az egykori csapattársakkal. 2023-ban régi társakkal (Lakatos Károly, Szabó György, Csapó Károly, P. Nagy László, és Fischer László) együtt adóztak tisztelettel az edzőlegenda, Dr. Lakat Károly emléktáblája előtt, halálának 35. évfordulója alkalmából.

tags: #kiss #imre #kapus

Népszerű bejegyzések:

• Természetközeli tanulás az erdei iskolában
• Az alapszakasz kiélezett derbije
• A 2018-as világbajnoki döntő elemzése
• Kisvárda női kézilabda hírek és összefoglaló
• A sportolók kedvenc bevonuló zenéi