A Tatabánya Futballtörténetének Gazdag Öröksége
Tatabánya és a labdarúgás elválaszthatatlan egymástól, a város sportéletének egyik legmeghatározóbb fejezete. A bányászat jellegéből adódóan más vidékekről sokan jöttek ide dolgozni, és az ottani tájakról hozták a sportolás, szórakozás igényét. A hőskor első lépéseként a futball hódított. Az 1900-as évek első évtizedeiben rohamos volt a gazdasági gyarapodás, ezzel együtt a testnevelés és sport korai lépései is ekkor kezdődtek.
A Labdarúgás Megjelenése és a Sport Club Alapítása
Az ezerkilencszázas évek elején már ismerték a futballt Tatabányán. A helyi fiatalok sportolási vágyai lassan találkoztak a már egyesületben gondolkodó, sportot szerető vezetők és a sport nagyszerű tömegformáló erejét érzők gondolataival. Kisebb-nagyobb füves területek adta lehetőséget kihasználva, 1908 elején már összejött egy csapatra való fiatal. Ők kezdetleges felszerelésükben, de nagyon lelkesen megmérkőztek a már ismert Tatai Testedzők Köre labdarúgócsapatával.
A tatabányai futball apja, megindítója Müller József volt, aki Győrből költözött Tatabányára. Ő onnan hozta magával a labdarúgás iránti rajongását, és rövid idő alatt sikerült lelkesedését átsugároznia a bányászfiatalokra is. Az első mérkőzést a Tatai Testedzők Köre ellen játszották és 2:1-re nyertek. A győzelem keltette lelkes hangulat hatására a csapat tagjai elhatározták, saját költségükön beszerzik az előírt felszerelést. Nem tartotta vissza őket, hogy fejenként 20 koronát (csaknem egy heti teljes keresetüket) kellett fizetniük érte.
A Tatabányai Sport Club Megszületése
Hamarosan természetes igényükként jelentkezett, hogy igazi klubba tömörüljenek. Nem kellett sokáig várniuk: 1910. február 6-án egy nemes gondolkodású bányamérnök, bizonyos Frei Ferenc, egyesületbe gyűjtötte a tetterőtől és sportolási kedvtől duzzadó bányavidéki fiatalokat. A város sportéletének egyik legmeghatározóbb fejezete 1910. február 6-án kezdődött, amikor Frei Ferenc bányamérnök megalapította a Tatabányai Sport Clubot.
A régi Altiszti Kaszinóban 71 lelkes sportrajongó megalakította a Tatabányai Sport Clubot, a TSC-t. Az elnök az ötletfelvető Frei Ferenc lett, titkárnak Szmuk Lajost választotta meg a jelen levő 71 lelkes sportszerető férfi. A klub labdarúgócsapata 1910 májusában kapta meg a Belügyminisztériumtól az engedélyt, így Tatabányán is rendezhettek hivatalos mérkőzéseket. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”.
A pálya kialakításához a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-től, az akkor már lassan másfél évtizede a környék életét alapvetően megváltoztató óriásvállalattól kértek és kaptak területet, melyet a mai újtelepi temetővel szemben meg is kaptak, ahol salakos pályát alakítottak ki, öltözők nélkül. A pályaavatás 1910. augusztus 21-én, a Győri ETO elleni mérkőzéssel történt, melyet a már régebbi sportmúlttal rendelkező vendégcsapat nyert meg. Hivatalos források szerint több mint ezer néző előtt. Következtek sorban a mérkőzések és a szép eredmények. 1911-ben 2:0 az UTE ellen, az URAK ellen (szintén újpesti csapat) 5:0-ás győzelem.
Habár ebben az időben már több nagyvárosban létrejöttek labdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb Budapesten kívüli csapatnak. Az I. világháború megtörte a fejlődést és megbénította a labdarúgást a városban, ám az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében.
Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat. A vidéki csapatok közül az első, az 1926-27-es profi bajnokságban csak a szombathelyi Sabaria és a szegedi Bástya indult. Akkoriban egyébként Gallowich Tibor, a későbbi nagyhírű edző irányította a csapatot. Gallowich 1945 és 1948 között a válogatott szövetségi kapitánya is volt. Az elkövetkező években a TSC teljesítménye erősen hullámzó volt. Szóljunk a sikerekről: 1931-ben második lett a gárda az országos amatőrbajnokságban. A TSC nagyon erős volt: egy évvel később az Újpest legyőzése után a Hungáriával játszhatott a Magyar Kupa elődöntőjében.
Az Élmezőnybe Kerülés és a Virágkor
Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. Bár az első évben kiestek, három évvel később visszajutottak, de megint csak egyetlen esztendőre. 1955-ben visszatértek az élvonalba, és ettől kezdve már stabil NB I-es csapatként számoltak velük. Az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet.
Grosics Gyula Érája és Nemzetközi Sikerek
A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt. A bázisvállalat a második vonalból való feljutás után úgy döntött: mindent megtesz a maga eszközeivel azért, hogy a Bányász megkapaszkodjon az elitben. Négy kulcsjátékost Tatabányára hozott. De akadt még egy váratlan nagy erősítés: Gál István, a bázisvállalat, a Tatabányai Szénbányák vezérigazgatója - ne szégyelljük: pártkapcsolatainak köszönhetően - el tudta intézni, hogy Grosics Gyula, egyéves eltiltása után Tatabányán újra védhessen.
Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), akit az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért azzal büntetett a szocialista vezetés, hogy egészen a karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányász csapatába száműzte. A klub történetében először világklasszis viselte a Bányász mezét. Generációk sora váltotta egymást.
A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor kerülhetett. Az 1957-58-as szezonban elért negyedik helyezés a Közép-európai Kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett és megnyerte a sorozatot. Az 1972-73-as szezonban a bajnokságban csak a 11. helyen végzett a társaság, a Közép-európai Kupában viszont jó sorozatot produkálva, az élen végzett. A döntőben a címvédő jugoszláv Celik Zenica együttesét oda-vissza egyaránt 2-1-re legyőzte. Az 1973-74-es szezonban bajnokságban a Közép-európai Kupában ismét nyert a csapat, így megvédte a címét. A döntőben ezúttal a Csehszlovák ZVL Zilina együttesét kettős győzelemmel verte meg (3-2, 2-0).
Olimpiai Bajnokok és Válogatott Játékosok
Az 1960-as években olimpiai bajnokok és válogatott játékosok sora erősítette a klubot. Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban két tatabányai játékos, Csernai Tibor és Gelei József olimpiai bajnok lett. Az 1966-os angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv. Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként.
Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a magyar kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt. Az együttes az 1980-as években az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA Kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki. Apám ajándéka játékosaitól a Real Madrid elleni győzelem után. A Tatabánya-FTC mérkőzések a város nagy attrakciói közé tartoztak. Említhetném azt a játékoskörökben csak „tv-s meccsként” emlegetett Tatabánya-Újpest találkozót, amely szintén 5-0-s Bányász győzelemmel végződött.
A Bányászat Támogatása és a Magaslatok
A Rákosi-éra által preferált és szinte hisztérikusan erőltetett nehézipar egyik dísze és húzóágazata volt a bányászat. Bár a csapat játékosainak maximum annyi köze volt a körülményeit tekintve rettenetes, ám talán éppen ezért misztikus földalatti világhoz, hogy mindegyikük papíron valamelyik akna vagy tárna „dolgozója” volt, (értsd: onnan kapta a nem is kis fizetését), de ami még ennél is sokkal fontosabb: a tröszt dáriusi gazdagsága olyan meccsprémiumokat jelentett a csapat futballistáinak, amelyről a Fradi, a Vasas, a Bp. Honvéd csak álmodhatott.
A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette. A tatabányai futballtörténelem különleges része a sportág magyar históriájának. Nehéz lenne még egy csapatot mutatni, amelynek ilyen veretes múltja van - és a hazai fronton gyakorlatilag mégsem nyert semmit. Fura ellentmondásként viszont a nemzetközi porondon olyan eredményt ért el, amelynél jobbal a magyar klubok közül csak a Ferencváros, a Vasas dicsekedhet: kétszer is nemzetközi kupát nyert.
Mélypont és Feltámadás a Rendszerváltás Után
Az 1988-as bajnoki 2. helyezést a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás követte. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről.
A bányavállalat felszámolásával egy időben a szorosan az egyesülethez kapcsolható sportolókat és szakvezetőket az egyesület állományába helyezték át. Egészen 1992-ig nagy nehézségek árán próbálta tartani ezen sportolókat és sportvezetőket az egyesület vezetése, azonban ez akkora teher volt a klub számára, hogy folyamatosan elkezdődött először a szakmai stáb, majd a sportolói létszám leépítése. A megmaradt létszám tartása is jelentős adósságokat rótt az egyesület számára és folyamatosan nőtt egészen a 90-es évek közepéig az adósságállomány. A 90-es évek végére olyan nehézzé vált a működés finanszírozása, hogy már az egyesület léte forgott kockán.
Bíró Péter Érája és az NB I-be Való Visszatérés
Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya a harmadosztály utolsó helyén állt 6 ponttal. Bíró Péter tulajdonos érkezése hozta meg az első nagyobb fordulatot. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2:1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.
A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. A csapat 2000-ben visszatért az NB I-be, ahol bravúrosan a negyedik helyen zárt. 2000-ben a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után a Zenit Szentpétervár ellen esett ki. A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában.
2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét új szponzor vette át. A 2002-2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003-2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon múlott, hogy a kibővített elsőosztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be. Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004-2005) toronymagasan nyerve a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során. Az elsőosztályban minden várakozást felülmúlva az 5. helyen végzett. A korábbi másodosztályú gólkirály, Márkus Tibor 19 góllal a második helyen végzett a góllövőlistán. Sok játékos távozott az alakulattól, így két évvel később, 2008-ban mindössze 5 pontot szerezve kiesett a csapat az NB1-ből.
Újjáépítés és a Jelen
2009 nyarán tulajdonosváltás történt, távozott az eddigi tulajdonos, az amerikai David Altomare és cége, a csapatot Tatabánya Önkormányzata vette szárnyai alá. Bár a Tatabánya FC csapata az NB III bajnokság nyugati csoportjában az 5. helyen végzett a 2015-16-os szezonban, az olasz befektető csődje miatt kizárták őket a küzdelmekből. Az olasz Massimiliano Caroletti vezérletével csődbe jutott a gazdasági társaság, ám a nagymúltú klub utánpótlást nevelő egyesülete, a TASK, vagyis új néven TFCE 2016-ban elindította első felnőtt csapatát a Komárom-Esztergom megyei III. osztályból, ahová az olasz játékosok miatt játéklehetőséget nem kapó fiatalok játszottak.
Az Újrakezdés a Megyei Osztályokban
A tatabányai futball újjáépítése 2016-ban kezdődött a megyei harmadosztályban. 2016 telén sorsdöntő lett a tatabányai labdarúgásban, a felnőtt csapat vezetése és az utánpótlás egyesület vezetése között elmérgesedett a viszony. 2017 januárjától a játékosok csatlakoztak a TFCE utánpótlás nevelő egyesület felnőtt csapatához, csakúgy mint a szakmai vezetés. Ekkor mindent egy lapra feltéve, újraindult a tatabányai labdarúgás - hiszen márciusban végérvényesen kizárták a Tatabányai FC Kft. csapatát a nemzeti bajnokságból, a gazdasági társaság ellen felszámolási eljárás indult, s jelenleg is zajlik a volt olasz ügyvezető elleni vizsgálat.
A megerősített TFCE csapata pedig 2017 tavaszán már veretlenül fejezte be a megye III. osztályú bajnokságbeli szereplést, feljutva ezzel a megyei II. osztályba. Schön László vezetésével vágtak neki az idénynek, amelyet tavasszal - már P. Nagy László irányításával - elképesztő fölénnyel nyertek meg. A 26 győzelem mellett a csapat gólkülönbsége 262-19 volt, ami jól tükrözi az erőviszonyokat. A következő évadban a csapat továbbra is TFCE néven szerepelt a megyei másodosztályban, ahol szintén magabiztosan diadalmaskodtak. A 2017-18-as szezonban P. Nagy László irányítása alatt 27 győzelmet arattak és 81 pontot gyűjtöttek. A helyi erőkből újjászerveződő csapat egyre inkább elnyerte a közönség és a játékosok szimpátiáját, egyre több - magasabb osztályban futbalozó - tatabányai fiatal gondolta úgy, hogy visszatér szülővárosába a helyi labdarúgás felemelkedése érdekében.
A Megyei Osztályoktól az NB III. Győzelemig
A 2018-19-es szezonban Tatabányai Sport Club név alatt indultak a megyei első osztályban. P. Nagy László itt is sikerre vitte a helyi fiatalokból álló csapatot, amelyben a megyei osztályokban pallérozódó játékosok egyre inkább kiteljesedtek. A 2019 nyarán rendezett osztályozó párharcban a Bicskei TC jobbnak bizonyult, így a TSC kénytelen volt a 2019-20-as szezont is a megyei első osztályban folytatni. Az új idényben új vezetőedző, Bekő Balázs vette át a Bányász irányítását. A covid-járvány miatt lerövidített bajnokságot ismét az első helyen zárták és mivel nem rendeztek osztályozót, a Tatabányai Sport Club együttese 2020-ban automatikusan feljutott az NB III. nyugati csoportjába.
Az első szezonban, a 2020-21-es évadban, az előkelő ötödik helyen végeztek a bajnokságban, majd egy évvel később a nyolcadik helyet szerezték meg, még mindig Bekő Balázs vezetésével. 2022 nyarán a távozó vezetőedző helyét a mindössze 29 éves Gyürki Gergely vette át, aki korábban még játékosként szerepelt a csapatban. Az első szezonban rögtön remek eredményt ért el, hiszen a Tatabányai Sport Club (2023 januárjától Opus Tigáz Tatabánya) NB III. nyugati csoportjában ezüstérmet szerzett.
A 2023-24-es szezonban azonban sikerült, ami egy évvel korábban hajszálon múlott: az Opus Tigáz Tatabánya csapata megnyerte az NB III észak-nyugati csoportját. Ez lehetőséget adott arra, hogy 2024 júniusában osztályozó mérkőzéseket játszhassanak a Békéscsabai Előre FC, az NB III dél-keleti csoportjának bajnoka ellen. A párharc első mérkőzésén Tatabányán 2-2-es döntetlen született, majd a Békéscsabán elért 2-1-es győzelemnek köszönhetően az Opus Tigáz Tatabánya csapata megnyerte az osztályozót. A Tatabányai Sport Club története a kitartás és az újrakezdés példája. A klub fennállásának 115. évében újra a másodosztályban szerepel és a célok egyértelműek: visszatérni a magyar futball legmagasabb szintjére.
A Tatabányai Sport Club Szakosztályai és Létesítményei
A II. világháború után a Tatabányai Szénbányák vette kézbe a TSC irányítását, anyagi támogatását. Kaszás István szakszervezeti titkár alakította ki a vezetői apparátust, ő vonta össze az addig még többé-kevésbé függetlenül működő szakosztályokat, a vállalat biztonságos hátterével ő teremtette meg a sportélet országosan kiemelkedő anyagi és társadalmi alapjait a bányavárosban. Sportágak sorát indította útjára jó érzékkel kiszemelt szakemberek bevonásával, a magyar élvonal felé irányítva őket. A személyi állomány nagy részét ez ideig a Szénbányák Vállalat foglalkoztatta és finanszírozta egészen addig, amíg a vállalat felszámolása nem kezdődött el.
A 2001-ben megmentett egyesület kezdeményezte Tatabánya Megyei Jogú Város vezetésénél, hogy a sport céljára használt létesítményeket újítsa fel. A javaslat alapján először azok a létesítmények kerültek felújításra, melyek legjobban a városban működő sikersportágak működési és edzési feltételeit javítják és biztosítják a kor követelményeinek megfelelő edzéslehetőséget. Megújult az atlétikai szakosztály által is használt centerpálya és az köré egy 6+2-es műanyag borítású atlétikai pálya került megépítésre, a Szuper Ligában szereplő tekeszakosztály által használt tekecsarnok teljes gépészete és szociális blokkjai megújultak. Két ütemben került felújításra a Városi Sportcsarnok, amely 2009. évtől Földi Imre Sportcsarnok lett. Kialakításra került a labdarúgó klub számára egy műanyag borítású műfüves focipálya, megépítésre került az új súlyemelőcsarnok a bővítéssel valamint a judo-birkózó csarnok, melyben a három szakosztály végezheti az edzéseket és mely létesítmények alkalmasak régiós versenyek megrendezésére is.
A megújult létesítmények lehetőséget biztosítottak az egyesület szakosztályainak arra, hogy országos versenyeket rendezhettek és rendezhetnek Tatabányán. 2006-ban a magyar sport színvonalasabb eredményeinek elérése érdekében a NUPI Központ elindította a közoktatás típusú sportiskolai képzést. Tatabányai Sport Club négy sportága kapott lehetőséget a programban való részvételre: atlétika, birkózás, női kézilabda, súlyemelés. A szakosztályokban végzett minőségi munka eredményeképpen az atlétikai, a birkózó-, az ökölvívó- és a súlyemelő-szakosztálytól sok sportolónk került a NUPI tehetség-gondozó programjaiba, amelyek a további fejlődéshez biztosítottak lehetőséget. Szakembereink munkáját elismerve több sportágban edzőink és szakembereink bekerültek szakszövetségekbe, a sportirányítás legfelsőbb szerveibe és a Magyar Olimpiai Bizottságba.
tags: #kisvaros #tatabanya #foci
