Kovács István "Kokó" pályafutásának fordulópontja: A Chacón elleni kiütés és a profi boksz árnyoldala

Julio Pablo Chacón argentin ökölvívó nevét egy ország jegyezte meg, amikor csaknem napra pontosan 23 évvel ezelőtt, 2001. június 16-án kiütötte a magyar ökölvívósport első profi világbajnokát, Kovács Istvánt, azaz Kokót. Ezzel az argentin bokszoló gyakorlatilag visszavonultatta Kokót, aki bár a vereségekor még csak 31 éves volt, ezután már csak két búcsúmeccsre tért vissza, majd 2002-ben végleg visszavonult az ökölvívástól. Kokó életéről és pályafutásáról most dokumentumfilm-sorozat készül, amiben kiemelt szerep jut majd a legendás összecsapásnak is.

Kokó felemelkedése a világbajnoki címig

Kovács István már amatőrként is elismert sportoló volt, aki második nekifutásra, 1996-ban az olimpiai aranyérmet is megszerezte. Miután Atlantát követően profinak állt, a hamburgi Universum Box-Promotionnál következetesen felépített karrierje révén valóságos sporthérosszá nőtte ki magát Magyarországon.

Bő négyévnyi veretlenség után jutott el odáig, hogy 2001 januárjában Münchenben az Antonio Chelo Díaz elleni T.K.O.-sikerével végre felülhetett a WBO (Bokszvilágszervezet) trónjára. Jöhetett tehát az első címvédés - a jól bevált szokás szerint egy budapesti gálán! Kovács 1999 májusában a régi BS-ben a Burkina Fasó-i Nabaloum Dramane ellen a WBC (Bokszvilágtanács) interkontinentális, majd 2000 júniusában az Üllői úton a walesi Steve Robinsonnal szemben az EBU (Európai Bokszunió) trónját szerezte meg, és már ekkortól nemigen lebegett más a szeme előtt, mint valamelyik nagy szervezet - első helyen az akkor még a korszak nagy alakja, Prince Naseem Hamed által uralt WBO - öve. A jemeni származású britet aztán megfosztották a címétől, és a fentebb már említett németországi diadalával a magyar bunyós vette át a helyét.

Kovács István a súlycsoport egyik leggyorsabb bokszolója, aki félelmetes sebessége mellett briliáns technikai adottságokkal van megáldva. Legnagyobb erényének a céltudatosságát, profizmusát, valamint az ellépésből ütött kontra bal-, illetve jobbegyenesét tartják. Kritikuskai általában ütőerejét, illetve ütésállóságát kérdőjelezik meg. Kovács az utóbbi időben szemmel láthatóan igen sokat fejlődött ütőerő tekintetében, aminek viszonylagos gyengeségét eddig sem a fizikai állapota, hanem inkább a stílusa eredményezte. Ütésállósága eddig nem igazán volt letesztelve, de elmondása, illetve amatőrként szerzett rutinja miatt ezzel sem lehet gond. Tipikus vívó bokszoló, aki a sportág igazi művésze. Egyetlen ökölvívóként a világon minden rangos profi és amatőr címet begyűjtött. A 31 éves magyar sportoló profiként veretlen, eddigi 20 mérkőzéséből 10-et nyert meg idő előtt. Három címmérkőzésén menetet is alig veszítve magabiztosan győzött. Hibátlan mérlege gyakorlatilag még egyszer sem forgott igazán veszélyben.

A kihívó: Julio Pablo Chacón

Mit lehetett tudni az akkor 26 éves ellenfélről? A kihívó Julio Pablo Chacón nemzeti hős volt Argentínában, negyvenezren látogattak ki a kedvéért a Boca Juniors stadionjába - hogy megtekintsék, amint bálványukat alaposan megveri az amerikai Freddy Norwood... A 26 éves argentin 1996-ban az atlantai olimpián szerzett bronzérme után állt profinak. Pályafutása során szinte kizárólag Argentínában, azon belül is Buenos Airesben vagy szülővárosában, Mendozában lépett ringbe. Idegenbeli fellépése korábbi sikerei színhelyén, az amerikai egyesült államokbeli Atlantában, illetve Panamában volt egy-egy alkalommal. Eddigi ellenfelei általában Mexikóból, Argentínából vagy az Egyesült Államokból kerültek ki. Edzője Ricardo Bracamonte, míg menedzsere Osvaldo Rivero. Profiként eddig 41 alkalommal lépett szorítóba, amelyből 39 alkalommal győztesen, kétszer vesztesen hagyta el a ringet. Kiütéses győzelme 28 volt, ami 72%-os arány. Idő előtt eddig még nem szenvedett vereséget. Pontozásos győzelmei egytől egyig egyhangúak voltak, míg vereségei között fellelhetünk egy egyhangú, illetve egy megosztott pontozásos kudarcot.

„Közelről életveszélyes, jók a felütései, még jobb a kondíciója, nagyon nehéz lesz ellene" - írta róla a Nemzeti Sport beharangozó cikke. Korábban kedvtelve bunyózott egy súlycsoporttal feljebb, 59 kiló felett is, bőven leadott tehát a tömegéből, amikor 56.7 kilóval mérlegelt a meccs előtti napon (szemben az öt esztendővel idősebb Kokó 57.1-ével). Chacón viszonylag nagy ütőerejű, veszélyes bokszoló. Stílusát tekintve igen nyugodt, megfontolt versenyző, aki egyáltalán nem rohamoz fejetlenül, hanem inkább kivárja a megfelelő pillanatot, és higgadtan cselekszik. Tehetség és elismertség tekintetében átlagosnak mondható. A WBO ranglistájának második helyén egy argentin bokszoló állt. Julio Pablo Chacon a rendkívül rosszul sikerült 2000-es év után kapva kapott a szervezet ajánlatán, és örömmel vállalta a mérkőzést.

A várva várt címvédés: Felkészülés és előzetes várakozások

Az előzetes információk alapján a gálát Koko menedzsmentje, az Universum Box Promotion Németországban akarta megrendezni, vélhetően valamelyik nagy név (Klicskó testvérek vagy Darius Michalczewski) főmérkőzése előtt. Koko kifejezett kérésére, valamint a magyarországi gála garantált üzleti sikere miatt a németek szerencsére meggondolták magukat, és minden erejükkel igyekeztek Magyarországra hozni a gálát. A WBO tendereztetése alatt azonban általános meglepetésre egy igen versenyképes argentin ajánlattal találták szembe magukat, ami kérdésessé tette a budapesti rendezést.

„Szenzációs érzés úgy felkészülni a találkozóra, hogy azt érzem: az egész ország mögöttem van. Látom, hallom, tudom, hogy szép lassan mindenki olyan »őrült« állapotba kerül, mint a tavalyi vagy a két évvel ezelőtti csata előtt" - nyilatkozta Kokó a mérkőzés előtt, majd vállalkozott önmaga és ellenfele összehasonlítására is:

„Szerintem lelke mélyén Chacón is felmérte a kettőnk között lévő tudásbeli különbséget, és el kell ismernie, hogy én jobb ökölvívó vagyok. Továbbmegyek: ellenem manapság csak Fortuna istenasszonyban bízhatnak a riválisok. Normál esetben képes vagyok mindenki ellen a győzelemre, boksztudásban, felkészültségben, akaraterőben, motivációban - és megkockáztatom: még ütőerőben is jobb vagyok náluk. Rögtön hozzáteszem: akad azért olyan bokszoló, akinek a felülmúlásához nekem is némi szerencse szükségeltetik, ilyen Barrera, Hamed és Morales. Mások kizárólag abban az esetben múlhatnak felül, ha rossz napot fogok ki."

Kovács István végül kitért a rá váró argentinra és a tétre is: „Chacón élete második nagy lehetőségét már nem szalaszthatja el, máskülönben végleg eltűnhet a színről. Megjegyzem, ez rám is vonatkozik: ha netán vereséget szenvednék, olyan mélyre esnék vissza, ahonnan borzasztó nehéz lenne visszakapaszkodni. Remekül érzem magam a bőrömben, és nagyon bízom benne, hogy ez a meccs végéig kitart. Számomra kötelező feladat a címvédés - sajnos tény: egy mérkőzés elvesztése akár a karrierem végét is jelenthetné..."

A szakértők előzetes tippjei is Kokó győzelmét jósolták:

• Hollywood: Koko minden menetet megnyerve kiüti az argentint a 10. menetben.
• Golyo: Kiegyenlített kezdet után Koko a 3. menettől átveszi az irányítást, és a 6. Menetben K.O.-val győz.
• Laja: A 10. menetben Koko kiütéssel győz.
• Mr. Professzor: Koko pontozással győz.

A Kovács István - Julio Pablo Chacón összecsapás mérlegelésének szempontjai

Az alábbi táblázat az ökölvívók kulcsfontosságú tulajdonságait hasonlítja össze a mérkőzés előtt:

Megjegyzések a táblázathoz:

• Rutin: Koko amatőr múltjának köszönhetően ellensúlyozza Chacon nagyobb profi tapasztalatát.
• Ütőerő: Az egyetlen kategória, amiben nem a címvédő a jobb. Az argentin igen jó K.O. aránnyal rendelkezik, igaz, általában könnyű ellenfelek ellen mérkőzött. Kovács az utóbbi időben látványosan fejlődött ebben a tekintetben, és felzárkózott a középmezőny első feléhez.
• Ütésállóság: Pista már amatőr korábban is bebizonyította, hogy állja az ütést. Elég, ha csak a budapesti vb-re gondolunk, ahol az elődöntőben egy sokak számára végzetes ütést hordott ki talpon. Chacont korábbi meccsein többször megfogták, sőt a nem igazán komoly bombázónak számító Norwood majdnem ki is ütötte.
• Offenzív képességek: Koko és Chacon is inkább másodszándékú ökölvívó, akik inkább a kontrabokszban jeleskednek. A támadást tekintetében Koko fantasztikus alkalmazkodóképességének és zseniális technikai tudásának köszönhetően előnyben van.
• Védekezés: Kovács a védekezés nagymestere. Ebben a tekintetben a súlycsoport messze legkiválóbb ökölvívója. Chacon vereségei mutatják, hogy még van mit tanulnia a védekezés témakörében.
• Gyorsaság: Koko a súlycsoport egyik leggyorsabb ökölvívója, Chacon sem számít lassúnak, de ebben a kategóriában egyértelmű a hátránya.
• Egyéb tényezők: A hazai pálya és a frenetikus közönség a magyar ökölvívó számára igen nagy lélektani előnyt jelent. További előny még, hogy ő a világbajnok, és hogy klubja, az Universum Box Promotion rendezi a gálát.

A mérkőzés valószínűleg mindkét sportoló pályafutására igen jelentős következményekkel járt. Koko győzelme esetén újra bebizonyította volna a hazai közönségnek és a világnak, hogy milyen nagyszerű ökölvívó. Chacón életében először lett volna világbajnok, ami nagyszerű tett, illetve visszatérés lett volna számára a nemzetközi bokszvilágba. Ő lehetett volna az egyetlen aktív argentin világbajnok.

A végzetes este: A Kisstadionban történt kiütés (2001. június 16.)

Kovács István szombat éjjel első hivatalos címvédő mérkőzését vívta kihívója, az argentin Chacón ellen. Az Universum Box Promotion harmadszor hozta Magyarországra a hivatásos ökölvívógálát, mégpedig mindannyiszor Kovács István miatt. 1999 májusában a Budapest Sportcsarnok, 2000 júniusában az Üllői úti Fradi-pálya volt a helyszín, míg idén a Kisstadionba látogatott ki 15 ezer Kokó-szurkoló.

A Kisstadionban azonban örömünnep helyett tizenötezer ember láthatta döbbenten, hogy az ötödik menetben az argentin kétszer is padlóra küldte magyar vetélytársát, majd a hatodik menetben kiütötte az addigra már megrendült Kokót. Meccsének kezdetére színültig megtöltötték a Kisstadiont az érte rajongók, nagyjából tizenkétezer néző. Bár feltehetőleg egyedül is elvitte volna a hátán a gálát, a német bokszklub vezetői gondoskodtak a méltó körítésről: az előmérkőzések során kilenc pár lépett szorítóba, köztük a még csak negyedik profi összecsapását letudó Erdei Zsolt (aki vesztett állásból nyert az ukrán Olekszandr Gerasenko ellen), illetve a WBO könnyűsúlyú címmérkőzésén a tizenötödik világbajnoki ütközetét is (ezúttal egyhangú pontozással) megnyerő örmény Artur Grigorjan, az Universum egyik büszkesége. Éjszaka volt már, amikor elkezdődött a fő attrakció.

A szokásos látványos show-elemek után, az első felvonásban épp csak belekóstolt egymásba a két bunyós, ám azonnal tetten érhető volt, hogy Kokó „nagyon ki lett élesítve", nagyon figyelt, borzasztóan koncentrált - azaz messze nem azt nyújtotta, mint a Díaz elleni „verekedés" során Münchenben. Amikor az argentin hatodik balhorga zúgott el valahová a Dózsa György út irányába, már igencsak lehetett reménykedni, ráadásul ezt a fegyverét hosszú időre talonba is tette a kihívó. Kokó a második és harmadik menetben állandó offenzívában tartotta Chacónt, akinek szinte nem is volt értékelhető találata. Hármakat, sőt négyeket ütött a magyar, jórészt pontosan - szája szegletében pedig megjelent a jól ismert, enyhén szólva is ellenfelet idegesítő vigyor, többször kivillant a zöld fogvédő.

Az iram nem, a pontosság csökkent a negyedik felvonásban. Kokó bátran ott maradt egy-egy kombináció végén, és közelről is kordában tartotta az argentint, de a meccs végkimenetele szempontjából nem történtek sorsfordító események. Az első négy menetben Kokó érezhető fölényben volt, ám az argentin öklözőn látszott, hogy kemény kötésű és az ütések nem igazán hatnak rá. A negyedik menet után aztán az Universum edzője, Fritz Sdunek azt az utasítást adta a címvédőnek az eddigi tapasztalatok alapján: menjen neki. Nemsokára kiderült: hiba volt.

Eleinte semmi sem utalt arra, hogy baj lehet, de Kovács nem volt eléggé kemény és határozott, mígnem egy irtózatosan erős jobbegyenestől a szorítókötélnek esett. Azonnal számolt a bíró, s azonnal folytatta a támadást Chacón. És azonnal ismét a padlóra küldte a verhetetlennek hitt magyart. Kokót a gongszó mentette meg. A sarokba tántorgó Kovács István nyilvánvalóan már ekkor elvesztette a mérkőzést. Chacón azonban vérszemet kapott, egy balhoroggal ismét padlóra kényszerítette. Ekkor még abban reménykedhettünk, hogy ez a két pofon nem viseli meg túlzottan, de hamarosan kiderült, tévedtünk. Sokkal nagyobb ütéseket kapott, mint amilyennek első látásra látszottak. A folytatásban ugyanis csupán 16 másodpercig tartotta magát - technikai kiütés a hatodik menetben... A meccs ugyanis az ötödik menetben, amikor a még nem véglegesen, de már megfogott magyart eltalálta Chacón irtózatos balhorga (a józan, maximálisan koncentráló Kovács ugyanilyen ütés elől vagy tizenötször húzta ki a fejét a mérkőzés addig eltelt részében, pályafutása során pedig már vagy milliószor) - véget ért.

Szomorú és döbbenetes volt látni, amint a máskor pimasz, sokak szerint túlságosan is pimasz arccal a ringsarokba sétáló Kovács István alig találja meg az edzőjét, és még inkább elképesztő volt a sosem tapasztalt riadalom, amely egyfelől az első sorokban ülő családtagok, a menedzser és az istálló főnökeinek arcán, no meg a szorítósarokban, másrészt a lelátón kitört. Hihetetlen látvány volt: meglett, nagydarab férfiemberek sírtak, mint egy kisgyerek, és amúgy is hitetlenkedő, már-már ijedt arccal sétálgatott és értetlenkedett a nép a Kisstadionban. Kokóban azért megvolt a lelkierő, hogy a körülményekhez képest összeszedett mondatokban elnézést kérjen a nézőktől és megköszönje a buzdítást. Kovács István sírva vette tudomásul, hogy már nem ő a WBO világbajnoka, megfosztották trónjától.

Reakciók és következmények

Mindenesetre veszített - a világbajnoki övet, a WBO pehelysúlyú trónját bizonyosan. A „bálvány" ledőlt, a Kokó köré felépített nem kevés mítosz - az intelligens bunyós, a ragyogó közéleti személyiség és a verhetetlen bajnok - közül az utóbbi a múlté lett. Na de hogyan kommentálták, miként viszonyultak ehhez a különböző érintettek?

„Tudtam, hogy kiütöm Kovácsot, alaposan kiismertem őt. Emlékeztem rá az atlantai olimpiáról, felvételről láttam a profi karrierje során megvívott összecsapásait, s ezek alapján egyértelmű volt számomra: kettőnk közül én vagyok a jobb - fejtegette Chacón. - Én mindig az ötödik-hatodik menetben szoktam beleerősíteni, a legtöbb meccsemet ilyenkor nyerem meg. Elárulom, már az ötödik szakasz elején éreztem, hogy K.O. lesz a vége. Igaz, nem is volt más választásom, hiszen tisztában voltam vele, hogy ha Budapesten akarom legyőzni Kovácsot, akkor a pontozókban nem reménykedhetek, az egyetlen esélyem, hogy kiüssem őt. És hogy mit üzenek neki? Azt, hogy ne adja fel, küzdjön tovább becsülettel!"

Az argentin újságok sem bántak kesztyűs kézzel a vesztessel. Az Olé című sportnapilap „Chacón leverte a bajnokot" címmel jelent meg; szerintük a „hős" a korábban szárnyaló, aztán mélyre süllyedő argentin profi boksz újraéledésének szimbóluma lett. A második leütés olyan erejű volt, hogy a tudósító szerint a hatodik menetre már nem lett volna szabad Kovácsot visszaengedni. A szakíró úgy látta, hogy Chacón megérdemelten nyert - jó szokásához híven kiütéssel, miután türelem, bátorság, minőség, intelligencia és sztárhoz méltó magatartás jellemezte ezen az estén. (A német sajtóból is érdemes idézni két zaftosabb megfogalmazást: az Express anyaga „Chacón leverte a mosolyt Kokó arcáról" címmel jelent meg, míg a Berliner Zeitung szerint „Kovács ugyan az elején uralta a mérkőzést, de később könnyelműsködött, és ez megbosszulta magát".)

A trónfosztott bajnok is önkritikusan beszélt a június 16-i gálán átéltekről, majd egyfajta összegzést is adott: „Azért kaptam ki, mert ilyen a boksz: gyakorlatilag bárkit bármikor kiüthetnek, elég egy rossz mozdulat, figyelmetlenség, és kész, jön a K.O. Tökéletes volt a felkészülés, még tökéletesebb a hozzáállásom, minden adva volt az újabb győzelmemhez, mégsem sikerült, és ennek így kellett lennie. Ettől függetlenül rendkívül büszke vagyok, hogy itthon négyszer bokszolhattam hatalmas, telt házas meccsen, és mindig éreztem a nézők csodálatát. A vereség után, az elmúlt két napban is olyan élmények értek, a szeretetnek annyi fajta megnyilvánulásával találkoztam, hogy ezzel már az életem végéig elleszek."

Fritz Sdunek kifejtette: "Kapjuk a pofonokat, de az ütések után talpra kell állni, mert az élet megy tovább".

Médiatálalás és kritikák Kovács István pályafutása körül

A nyilvánosságban már a Chacón elleni mérkőzés előtt is élénk vita zajlott Kovács István profi pályafutásának alakulásáról, különös tekintettel az ellenfelek kiválasztására és a média hozzáállására.

A MaNcs szakírója a mérkőzés előtt nyilatkozott. A tízperces beszélgetést az RTL Klub Box Klub műsorának szerkesztői a MaNcs Veszélyes övezet című cikkének öt megállapítása szerint tagolták. Váratlan szerkesztői fordulat volt, hogy állításaimra egyesével maga Kokó reagált.

1. Kokó címmeccse után más országban, más bírókkal nem biztos, hogy megkapta volna az övet. Kokó elismerte, Dramane ellen nem volt döntő fölénye, bár szerinte minden menetben jobb volt. A honi média szinte kizárólag fölényes, megsemmisítő győzelmet emlegetett.
2. Kokó gyenge ellenfeleket kap. Kokó válasza: az a lényeg, hogy aki ellene a ringbe lép, az mindenképpen győzni akar, tehát nehéz ellenfél. Khm, khm.
3. Kokó mellett a magyar média méltatlanul megfeledkezik olyan profijainkról, akiknek jobb (profi) eredményei vannak. Kokó erre is rokonszenves empátiával reagált: igen, foglalkozzon velük többet a média, de hát ővele nem a profi eredményei, hanem a sportmúltja miatt foglalkoznak annyit. És ilyesmiket csak az irigység miatt írnak az újságírók.
4. Kokónak nincs reális esélye Naseem Hamed ellen. Kokó szerint sok ember azt mondja, van.

A magyar médiafelfogás már csak azért is marhaság, mert Kovács István kritikátlan istenítése révén az átlagnéző már azt gondolhatja, Hamed legyőzése mindössze egy nehéz, de természetes házi feladat. Élete meccséből így a mi fiunk csak rosszul jöhet ki. Megveri Hamedet: jól van, megcsinálta a házi feladatot. Nem veri meg Hamedet: nemzethalál. Az, hogy a 29 K. O.-győzelmet jegyző Hamed ellen 12 menetet állva végigbokszolni is bravúr, nem mondja soha senki, pedig pont Kokó járna a legjobban, ha az egész mint lehetetlen küldetés élne a köztudatban. Dermesztő, hogy a MaNcson kívül leírni senki sem meri, kimondani is csak szűk baráti körben: a mi fiunk profipályafutása eddig valami méltatlan óvatoskodás jegyében telt.

Az RTL Klub és Kokó viszonyát jelzi, hogy a meccseket kommentáló szerencsétlen fiatalember soha nem meri közölni, ha Kokót eltalálták - ezen a mérkőzésen is így történt. Az RTL-es kísérőszöveg alapján Kokó gyakorlatilag szűzen megúszta, a stúdióvendég ökölvívó viszont azt mondta, Chavez kellemetlen ellenfél volt, sokszor tisztán eltalálta Kokót. És Kovács István később ugyanezt mondta. Itt senki nem Kokót bántja, elvégre nem ő szervezi az ellenfeleit és a tévéközvetítést. Ráadásul mindig teljesíti az aktuális feladatot, kiüt, táncol, zseniális poénokat mond a Fábry-show-ban és ha kell, még borzalmas szappanoperában is fellép.

Hanem az ő médiatálalása. Az RTL Klub hozzáállására jellemző, hogy házon belül máig mélyen meg vannak sértődve, amiért egyszer a bunkó Duna TV a végeredményt még azelőtt bemondta, hogy az RTL élőnek hazudott közvetítése elkezdődött volna. Fel sem merül bennük, hogy egy, a hírszolgáltatására kényes televíziónak nem kellene hazudnia. Még egy olyan nem túl fontos dologban sem, hogy Kovács István meccsét később adják le, fontosabbnak tüntetve fel a találkozót (minél közelebb van a főmeccshez, annál nagyobb a dolog súlya).

A nevezetes Veszélyes övezet című cikkben volt már róla szó, hogy a profiboksz szervezése során minden megtörténhet. Az iskolapélda Don King első nagy dobása, az 1974-es Muhamad Ali-George Foreman-találkozó. A profiboksz egyetlen nagy rendező elve a lóvé, és ez önmagában nem is nagy katasztrófa. A szombati Kokó-meccs szép, bár kissé komikus példa a gépezet működésére. Az RTL-nek hírérték szempontból rendes címmeccs kellett volna Klicsko elé is, ezért volt szükség egy másik kontinensről érkező kihívóra. Kokónak ugyanis van már egy interkontinentális bajnoki öve, ezért jött volna az argentin kihívó, aki sérülés miatt visszalépett. De ekkorra már többé-kevésbé be volt harangozva a címvédő meccs. Valószínűleg a jótékony összemosás miatt hoztak végül mexikói ellenfelet. Egy szóval sem állítja senki, hogy címmeccs, de mintha valaki egyszer már mondta volna. Mással nem indokolható, hogy egy nagyokat ütő, de lassú, látványosan negatív mérlegű, nem épp fiatal versenyzőért miért kellett egészen Mexikóig menni. Ilyen a magyar edzőtermekben is tucatjával van.

A "tócsába ülős" ajánlat: A médiafigyelem különös formája

A kritikus médiamegjelenések sorában megjelent egy egészen szokatlan fogadás is. Áll-e a tócsába ülős ajánlat? Igen. Ezen a ponton kicsit összemosódunk Para-Kovács Imrével: ezúton hívom fel az érintettek figyelmét, ő tette az ajánlatot, mely szerint Kokó győzelme esetén beleül egy tócsába a Vörösmarty téren. Jómagam a Kokóval kapcsolatos egyéb, szakmai jellegű megállapításokért felelek. Viszont, ha már a Paránál tartunk, most hívtam telefonon, mit szólt a meccshez: szerinte az anyja (mármint Para-Kovács anyuka) egy cirokseprűvel nem adott volna ennyi időt a mexikóinak, és már az első menet végén kivégzi Chavezt. De az ajánlat természetesen szerinte is áll, bár a tócsába ülés közvetítési jogairól még folynak a tárgyalások. A biztos műsorelemek eddig: Para a Carmina Burana zenei aláfestésével fürdőköpenyben bevonul, én jelképesen bevazelinezem a szemöldökét, aztán jöhet a tócsa. Száraz idő esetén mesterséges tócsáról a Magyar Narancs gondoskodik.

Kovács István visszavonulása és a Nagy János - Chacón botrány

A Chacón elleni vereség komoly hatással volt Kovács István pályafutására. Azóta a szorítók világában - csak éppen más minőségben - és a civil életben is szorgosan építette a karrierjét, ugyanolyan sokoldalú módon, ahogy egykor a kötelek között tette. Kokó a találkozó után az RTL Klubnak nyilatkozva elmondta: nem tervezte a búcsút, de úgy érzi a gdanski helyszínnel keretbe foglalta pályafutását. Jobb lett volna Budapesten egy győztes címmeccs után abba hagyni, de úgy érzi így is egy sikeres karriert hagy maga mögött. "Amit elterveztem, azt véghezvittem" -zárta Kokó. A folytatásról még nem tudott konkrétumokkal szolgálni, de úgy érzi ideje valamit visszaadni az ökölvívásnak.

Kovács István, a világ egyetlen olyan bokszolója, aki amatőrként és profiként is minden címet begyűjtött, ellátogatott az [origo] Társalgójába, s az október 25-ei Nagy-Chacón bokszmeccsről elmondta: Csonttörő mélyet ütött, de nem szándékosan, Chacón pedig fel tudott volna kelni egy-két percnyi fetrengés után. A tv-műsorvezetőként is népszerű Kokó bevallotta: 2001-ben azért vonult vissza, mert nem akart pályafutása végén olyan szánalmas és megalázó vereségeket szenvedni, mint Ali vagy Tyson. Szolnokon Nagy János ugyan legyőzte Julio Pablo Chacónt a Revans gálán, ám öröme mégsem lehet teljes. Az argentin ugyanis a sokadik mélyütés után a tizedik menetben lefeküdt, és nem folytatta a mérkőzést.

Kovács István, mint a WBO kelet-európai megfigyelője, szerepet kapott a visszavágón. - Valóban nehéz helyzetben voltam, hiszen bármelyik oldalra állok, megtalálnak - kezdte Kovács István. - Viszont én nem döntöttem semmiről, nem is ez volt a feladatom. A supervisor dokumentálja a történteket, figyel a szabályok betartására, de akkor sem avatkozhat közbe, ha a bíró a vesztest hozza ki győztesnek. Sajnos nagyon határozatlan volt a mérkőzésvezető, miatta alakulhatott ki a cirkusz. A végén kis túlzással az első három sorban szinte mindenkit megkérdezett, hogy mi legyen. Én figyelmeztettem, hogy döntenie kell valahogy. Ezt leírtam a jelentésemben, mint ahogy azt, hogy a pontozók is hibáztak. A magyar és francia elfogadhatóan teljesített, míg az osztrák katasztrofálisan. Az intés miatt kettő helyett csak egy pontot vontak le, mindháromnál Nagy János vezetett 1-2 ponttal. Mellettem egy független belga bírónál kettővel az argentin állt jobban, én döntetlen körül éreztem, tehát nagy csata lett volna a hátralévő két és fél menetben. Beszámolok a jelentésemben, hogy mélyütés volt, azt nem nekem kell eldönteni, hogy joggal maradt-e ennyi ideig a padlón. Amúgy Chacónék nem jelezték, hogy bármiféle jogorvoslattal akarnak élni.

A tizedik menetben véget ért a meccs, Nagy jócskán öv alatt találta el ellenfelét, aki eldőlt, és sokak szerint a szorító sarkából kapott utasításra nem kelt fel. - Én az értékelésemben megpróbálom mindig félretenni azt, hogy magyar vagyok, vagy azt, hogy Chacón engem legyőzött, mert szerintem a sportdiplomata nem attól jó sportdiplomata, hogy jó hazafi, hanem attól, hogy az igazságot képviseli. Ebben az esetben az igazság az, hogy Nagy Jani mélyet ütött, de nem szándékosan, és Chacón fel tudott volna kelni egy-két percnyi fetrengés után. Amit utána művelt, az sportszerűtlen színészkedés volt, és le kellett volna léptetni.

"Elrabolták a világbajnoki címet, egy igazságtalan mérkőzésen - kezdte az argentin. - Keserű vagyok, hogy három ütést is övön alul kaptam, ám a bíró nem akarta látni. A bíró és a szervezés is rossz volt." Chacón nem volt úgy felkészülve, mint Kokó ellen, talán lekezelte Nagyot. A banketten odamentem hozzá, és egy tolmács segítségével beszélgettünk. Elmondta, nem haragszik rám, de a bírót hibáztatta. Koccintottunk, és sportemberként, egymást kölcsönösen tisztelve váltunk el. Az ominózus esetnél mélyre talált Jani, de ennyi idő alatt rendbe kell jönni, ám a szorító sarkából intettek, hogy maradjon a padlón. Ráadásul a profiknál az amatőröknél használt szuszpenzor helyett egy erősebb, speciális mélyütésvédőt használnak, ez az egész csak színjáték volt.

tags: #koko #meccs #kiutes

Népszerű bejegyzések:

• Real Madrid mérkőzés elemzés
• MLSZ adatok az Ivansa Maroshegy U14 csapatáról
• Az NB I őszi idényének legmagasabb osztályzatot kapó játékosa
• A diósgyőri akadémia felemelkedése
• A Diósgyőri Vár rekonstrukciójának részletei