Komáromi Tibor: A Magyar Birkózósport Legendás Pályafutása
Legendáink nyomában című rovatunkban régi bajnokainkkal beszélgetünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket és megtudni, hogyan élnek most.
Csütörtökön hatvanéves lett a magyar birkózósport legendája, a kötöttfogásban háromszoros világbajnok, egyszeres Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes mesteredző, Komáromi Tibor. Komáromi Tibor legendás versenyei és sikerei jó példát mutathatnak a mai fiataloknak. Pályafutása során Komáromi Tibor a Ferencváros színeiben összesen tizenhárom egyéni és négy csapatbajnoki címet szerzett.
A kezdetek a Ferencvárosban
Komáromi Tibor gyerekkorától kezdve egészen pályafutása végéig a Ferencvárosban birkózott. Fiatalon, 11 évesen már a Ferencvárosban sportolt. Hogy lett a zöld-fehér klub birkózója? Édesapám hatalmas Fradi-szurkoló volt, ő vitt el először a kilencedik kerületbe edzésre. A tízéves Tibor mind mozgékonyabb és egyre nehezebben fegyelmezhető legényke lett. Édesapja ki is adta a jelszót: márpedig a gyereknek valamit sportolnia kell! Mivel a szóba jöhető küzdősportok közül édesanyja az ökölvívást megvétózta, így maradt a birkózás.
„Miután édesapám hatalmas Fradi-drukker volt, így más klub nem is jöhetett szóba, csak a Ferencváros.” „Herkules termetű emberek edzettek” - emlékszik vissza Komáromi Tibor a pillanatra, amikor édesapja 11 éves korában először levitte őt a Ferencváros birkózócsarnokába. „Csodálattal néztem rájuk, micsoda izomkolosszusok. Én is olyan szerettem volna lenni, mint ők” - fogalmaz Komáromi. Nagyon jó helyre került, hiszen olyan kiváló edzőktől tanulhatott a Fradiban, mint Kruj Iván, Giczy Jenő, Törzsök József, Vatai László, Gál Henrik és Szőnyi János. Szépen haladt előre, egy évvel később, 1975-ben a Ganz-MÁVAG-ban egy úttörőversenyen megszerezte az első aranyérmét, mégpedig a 38 kilósok között.
A sikerek útja: Európa- és Világbajnoki címek
Már a húszas évei elején Európa- és világbajnoknak mondhatta magát, azonban a világbajnokságokon rendre jobban szerepelt. Mi volt ennek az oka? Az Európa-bajnokságokon nem birkózta senki a legjobbját, hiszen azok az éves felkészülés elején voltak, az augusztusi világbajnokságokra kerültünk csúcsformába. Ügyesnek bizonyult, már utánpótláskorú sportolóként szép sikereket ért el, 1983-ban második helyen zárt a junior-világbajnokságon, egy évvel később megnyerte a korosztályos Európa-bajnokságot úgy, hogy ugyanebben az esztendőben már a felnőttek kontinensviadalán is szerepelt, s a hetedik helyen zárt. Mivel Komáromi lendülete egy pillanatra sem hagyott alább, folyamatosan a versenyek első-második helyén végzett, így a felnőtteknél is hamar „képbe került”.
Az olimpiákat rendszeresen követő frissítésnél 1981-ben már őt is behívták a bő válogatott keretbe, ahol közelről figyelhette Rácz Lajos, Tóth István, Kocsis Ferenc, Növényi Norbert, Gáspár Tamás és Rovnyai János szőnyegmunkáját, ők is lehettek a példaképei. S ha már ott volt, igyekezett is felvenni a legjobbak fordulatszámát. Két évvel később, egy Világkupa-forduló mérkőzései során a 74 kilós olimpiai bajnokot, Kocsis Ferencet is sikerült legyőznie.
1986 hozta el az áttörést a karrierjében, a kötöttfogású 82 kilogrammosok között megnyerte a pireuszi Eb-t, majd Budapesten világbajnok lett. De nem akárhogy! „A vb-győztes lengyel Bogdan Darasszal küzdöttem a döntőben. Akkoriban a szabály kimondta, hogy ha a mérkőzés ideje alatt nem esik akciópont, a bíró dönthet úgy, hogy lelépteti a feleket. Ő le is küldött minket a szőnyegről, pedig a lengyel meccs közben végig fejelt, eltörte az orromat, csak én támadtam, egyértelmű volt, hogy én szeretnék akciót végrehajtani. A döntést természetesen hatalmas felháborodás követte, másnap engem és Darast a sportcsarnok alagsorába hívattak, ahol a nemzetközi szövetség elnöke mindkettőnknek átnyújtott egy-egy aranyérmet” - emlékszik vissza Komáromi. 1987-ben Clermont-Ferrand-ban is világbajnok lett, így kétszeres címvédőként utazhatott az 1988-as szöuli olimpiára.
Björn Borg vs. John McEnroe | Az 1980-as tie-break teljes egészében
Az Olimpiai Álmok és a Rivalizálás
1988-ban, Szöulban olimpiai ezüstérmet szerzett. Hogyan emlékszik vissza az ötkarikás játékokra? Már 1984-ben is mentem volna az olimpiára, de akkor a politika miatt végül itthon kellett maradnunk. Az olimpia helyett megrendezett Barátság-versenyeket nem lehet összehasonlítani az igazi olimpiával, ahol egyébként a harmadik helyet szereztem meg. Az olimpia légköre teljesen más, mint bármelyik más világversenyé. A birkózásban négyéves, olimpiai ciklusokban gondolkodtunk sportolóként, így a fő cél mindig a legjobb szereplés a játékokon. A következő négy évben sorra nyertem a versenyeket, közöttük két világbajnokságon is első lettem, így jogosnak tűnt a bizakodásom.
Az ő súlycsoportjában indult az egy súlycsoporttal lejjebb már háromszoros vb-aranyérmes szovjet Mihail Mamiasvili. „Előtte, a norvégiai Eb-n birkóztunk egymás ellen. Életem legnagyobb hibáját azon a meccsen követtem el, lenti védekezés közben azt láttam, hogy a bíró a szájába veszi a sípot, és gondoltam, egyből belefúj. Nem így történt, kihagyott a koncentrációm, és Mamiasvili megforgatott, így alulmaradtam.” A döntőben a szovjet Mamiasvilivel szemben maradt alul. Szöulban hat megnyert mérkőzés után találkoztam vele a döntőben, tíz egyre vert meg… Valamivel talán jobb volt, hiszen ő nyert, de az eredmény nem tükrözte a kettőnk közti valós különbséget.
Miután számára tragédiával felérő módon elúszott a szöuli aranyérem, 1989-ben harmadszor is világbajnok lett. Égett önben a reváns vágya? Nem igazán, körülbelül tíz embert próbáltak ki ellenem a szovjetek az olimpia ciklusokban, de mindegyiket legyőztem. Ezért a 74 kg-os súlycsoportban már több világversenyen győztes Mamiasvilit felhozták a 82 kilósok közé, hogy verjen meg engem. Komáromi egy évvel később, a svájci világbajnokság döntőjében visszavágott a szovjetnek. „Az elődöntőben elszakadt a bokaszalagom, valahogy ki kellett bírnom még fél percet - sikerült. Délután rendezték a döntőt, borzalmasan fájt a lábam, de úgy döntöttem, kiállok. Egészségesen kétszer nem tudtam megverni Mamiasvilit, ebben az állapotban viszont akkor sikerült. A mai napig nem tudom, mi kellett hozzá, hogy így alakuljon. Az biztos, hogy nagyon akartam az aranyérmet.”
Ezután következett három Európa-bajnoki bronzérem, majd a barcelonai olimpia. Milyen emlékei vannak a katalán városról? Gyönyörű város Barcelona, fantasztikus emberekkel. Az olimpia előtt súlycsoportot váltottam, amivel nagy hibát követtem el. A technikai tudásom megvolt, de az a durván plusz 10 kiló súly miatt a fizikai erőm nem volt az igazi. Ez a második nekifutás már csak amolyan ráadásnak számíthat, főleg azok előtt, akik ismerik Komáromi pályafutását.
Bajnoki címek és a Ferencváros iránti elkötelezettség
Komáromi Tibor pályafutása során a Ferencváros színeiben összesen tízszer, 82 kg-ban hétszer (1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1989, 1994), 90 kg-ban pedig háromszor (1990, 1991, 1992) nyert egyéni magyar bajnoki címet. A klub színeiben összes tizenhárom bajnoki aranyat nyert egyéniben, négyet pedig csapatban.
Komáromi Tibor egyéni magyar bajnoki címei
| Súlycsoport | Évek |
|---|---|
| 82 kg | 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1989, 1994 |
| 90 kg | 1990, 1991, 1992 |
Hogyan emlékszik vissza a ferencvárosi éveire? A Ferencváros abban az időben egy nagy családként működött. A mai világot nem lehet összehasonlítani azzal az időszakkal. Akkoriban mindenki, aki a Fradinál dolgozott, úgy érezte, mintha a második otthonába menne be dolgozni. Hazafelé menet mindig belestem a sporttelepre az Üllői úti felüljáróról, rögtön megpillantottam ott egy-két ismerős arcot. Ismertem a vezetőket, az edzőket a pályamunkásokat, a takarítókat, mindenkit, hiszen a sejtjeimben volt a Ferencváros.
Tehát a többi szakosztály sportolóival kiváló kapcsolata volt a birkózóknak? Természetesen. Csodálattal néztem a labdarúgókat, a kézilabdázókat, tornászokat, kerékpárosokat, jégkorongozókat. Beszélgettünk, ismerkedtünk mindenkivel, én például különösen jóban voltam a labdarúgókkal és a kerékpárosokkal. A Ferencváros Aranydiplomáját 1998-ban kapta meg.
Szövetségi Kapitányként és Sportvezetőként
Komáromi Tibor 1994-ig versenyzett a nemzetközi porondon. Bár aktív évei során egy pillanatig sem gondolt az edzői munkára, miután 1994-ben befejezte a birkózást, mégis erre az útra lépett. Két évig a Ferencvárosban, a következő két szezonban pedig a válogatott kapitányaként dolgozott. Visszavonulását követően kétszer volt szövetségi kapitány, 1994 és 1996, illetve 2001 és 2006 között.
Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? Senki kedvéért nem hagytam volna el a Ferencvárost, egyedül a válogatott volt az, aminek az ajánlatát elfogadtam. Később beláttam, hogy csak a mögöttem álló embereknek kedvezett a kinevezésem, ezért 2001-ben már jóval megfontoltabb voltam. Négy civilként eltöltött év után visszakanyarodott a sportágba, konkrétan pedig a kötöttfogású válogatott élére, ahol a 2001-2007-es időszak legnagyobb sikerét a 2005-ös világbajnoki szereplés jelentette. Ekkor ugyanis a magyar válogatott nyerte a nemzetek pontversenyét.
2015-től a birkózó szövetség szakmai alelnöke. Hogyan került ebbe a pozícióba és melyek voltak a feladatai? Nagy megtiszteltetés volt számára a kinevezés, hiszen azért a sportágért dolgozhatott, amelyet szeretett és gyakorolt egész életében. A 2015-ös elnökváltást követően néhány évig a szövetség szakmai alelnökeként tevékenykedett, és jelenleg is aktív szerepet vállal az MBSZ-nél. Feladata az egyesületek látogatása, az ott folyó munka szaktanácsokkal történő támogatása, illetve értékelése. 2018-ig látta el a feladatot. Két évvel később mesteredzői címmel tüntették ki. Az év edzőjének választották 2001-ben, 2003-ban és 2004-ben.
Aktívan a Sportért és a Jövőért
Aktívan a birkózásért. A sportág markáns egyéniségeinek egyike mindmáig a birkózás közelében él. Napjainkban Monoron tart tréningeket, és szívesen lát el közhasznú feladatokat. A Monor SE birkózóinak felkészítését irányítja. Nemcsak gyakorlati tudását, de elméleti felkészültségét is folyamatos fejleszti. A Testnevelési Egyetem mesterképzésének hallgatója. Szakértelmét a mesteredzői cím és a Csík Ferenc-díj is tükrözi.
„Nemrégiben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében vettem részt olyan eseményen, amelyen a sport fontosságáról beszélgethettem a gyerekekkel. Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy mekkora lehetőség rejlik benne minden tekintetben. Épp a minap mentem edzésre, amikor közülük az egyik kis srác messziről kiabált nekem: »Tibi bácsi, Tibi bácsi, itt vagyok!« Ezek a pillanatok igazán nagy örömet szereznek.” Hogyan látja a birkózás jelenlegi helyzetét? A birkózás a legősibb sportok közé tartozik, több ezer éves múlttal a háta mögött. Eddig mindig sikerült megújulnia, én abban bízom, hogy ez most is sikerülni fog. Viszont a jóléti társadalom komoly kihívást jelent a birkózásnak és a küzdősportok számára. A Fradi birkózószakosztályában azonban mindig benne volt az erő, amely hazánkban és világszinten is tovább lendítette ezt a sportágat, remélem ez így marad.
tags: #komaromi #tibor #valogatott #labdarugo
