A Komáromi Futball Klub Története és Czibor Zoltán Pályafutása

A labdarúgás magyarországi meghonosodásakor Komáromra leginkább Budapest hatott követendő példaként. Beliczay András vezetésével 1900-ban (április 29.) megalakult a Komáromi Labdarúgó Társaság a komáromi városháza nagytermében. Ekkor azonnal megválasztották a társaság történelmi első tisztikarát. A társaság majd két év múlva, 1902-ben vette fel a Komáromi Football Club (röviden KFC) nevet. Ekkor határozták meg a lila-fehér klubszíneket, addig a kék-fehér volt a hivatalos.

A kezdetek és az első sikerek

Nem sokkal az alapítás után, 1900. május 8-án a tagok megtartották első gyakorlásukat az újszőnyi katonai gyakorlótéren. 1900. június 29-én 18 órakor játszotta le első mérkőzését a gárda a korábban említett újszőnyi edzőtéren, az ellenfél a budapesti Kistétény volt. 1:0-s félidő után az eredmény 5:0 lett a vendégek javára. 1903. május 10-én már a Ráckertben fogadta a Komáromi FC az egyik pozsonyi csapatot. Az új pálya a nevét arról kapta, hogy a régi szerb temető helyén létesült. Itt Beliczay András tervei alapján a labdarúgópályán kívül három teniszpályát, kuglizót és télen korcsolyapályát létesítettek, itt épült fel a Komáromi FC klubháza is.

Az elkövetkező években a klub egyre jelentősebb mérkőzéseket játszott, és eredményei is javultak. 1909-ben a KFC a Budapest-válogatottat fogadta a Ráczkertben található pályán. A találkozó 1:0-as komáromi sikerrel zárult. A további években Dietz Miklós elnökletével és Höltzl Gyula titkár vezetésével sikereket ért el a csapat. Eredmények ebből az időszakból: Komáromi FC - Győri Vagongyár 2:1 (0:0), Komáromi FC - Budapesti Torna Club 1:0, Komáromi FC - Szent Lőrinc 8:0. Ezekben az években a Czidlina, Kovács, Doma, Bangha, Komjáthy, Váczy, Tari, Forgács I. és II., Czike I., Sulyok, Kertessy és Kelethy húzták magukra legtöbbször a lila-fehér mezt.

A világháborúk hatása és az átszerveződések

Az első világháború jelentősen befolyásolta a csapat életét. 1914 őszén sok komáromi játékos katonai behívót kapott. Az 1917. július 15-i mérkőzés alkalmával már új játékosok mutatkoztak be Komáromban. 1918. június 2-án a KFC első csapata a First Wien Football Club csapatával mérkőzött meg a Ráckertben. A KFC összeállítása a következő volt: Sipos, Lovász, Szájbély, Herceg, Chrappán, Forgács, Rontó, Trattner, Pfeifer, Reif és Klein.

Az 1919-es trianoni döntést követően a város északi részét a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták, így a klub a Szlovák labdarúgó-szövetség hatásköre alá került. Először az újvári kerületi bajnokságba sorolták. Az 1909-1921-es időszakból a következő eredmények maradtak fenn: KFC-Pozsonyi Makabe 2:2, KFC-Nyitra 2:0, KFC-Érsekújvár 3:1, KFC-Nagytapolcsány 2:1. A KFC bajnokságot nyert, majd a sikereket megismételve az 1920-1921-es bajnokságban is a komáromi labdarúgók lettek az elsők. Egy fontos mérkőzés 1921-ből: KFC-ŠK Žilina 0:3, a győztes továbbjutott a szlovák bajnokság elődöntőjébe. A Komáromi FC élén ekkor Dr. Kállay Endre és Lengyel Jenő álltak. Az igazgató Höltzöl Gyula volt. A húszas évek közepén a csapat a következő játékosokból tevődött össze: Szigety II., Metlesits II., Adler, Rausnitz, Beck, Molnár, Dobis, Varga, Baráth, Messinger II., Szigety I., Forgács, Szőlősi, Gold, Hacker és Lengyel.

1926-tól a pozsonyi járási bajnokságban szerepelt a csapat. Legnagyobb sikere az 1929/30-as szezonban volt, amikor is a KFC megnyerte ezt a bajnokságot 61 rúgott góllal és mindössze 3 vereséggel. A harmincas években a szlovákiai divízióban tíz csapat szerepelt: FTC Fülek, IČŠK Pozsony, TTS Trencsén, FC Ruttka, ÉSE Érsekújvár, VAS Pozsony, ZTK Zólyom, PFK Pőstyén, ŠK Zsolna és a Komáromi FC. A KFC ezekben az években két felnőtt és egy ifjúsági csapatot versenyeztetett. Az edzői munkát Lovász Ferenc szabómester végezte, az ifjúsági csapattal Lőwinger László vezetőségi tag foglalkozott.

1934-től a KFC a Szlovák-Kárpátaljai divízió nyugati csoportjában játszott 10-11 csapat társaságában. Az alábbiakban a csapat négy szezon alatti helyezései láthatók:

1938-ban, mikor az újraegyesítés megtörtént, a déli városrészben is létezett egy Komáromi FC, amely 1924 után létesült. A névegyezés miatti félreértések elkerülése érdekében a déli csapat névváltoztatást kezdeményezett és Újkomáromi FC néven szerepelt a Nyugati Alszövetség I. osztályában, amely a harmadosztálynak felelt meg, az 1939-1940-es szezonban. A KFC a Nemzeti Bajnokság B dunántúli csoportjában, ahol a 14 csapat közül az utolsó előtti helyen végzett és ezzel kiesett. Az utolsó bajnoki szezon, amelyet a Komáromi FC még az anyaországi bajnokságban töltött, az 1943-1944-es volt. A KFC a Nemzeti Bajnokság III dunántúli csoportjában szerepelt ismét és megnyerte a bajnokságot imponáló 93 rúgott góllal.

A háború utáni újjáépítés és a szlovákiai évek

A háború után Komárom visszakerült Csehszlovákiához, és ismét a nulláról kellett kezdeni az „építkezést”. A bizonytalan időszak 1951-ig tartott, amikor is a Hajógyár a szárnyai alá vette a csapatot, és újra a kerületi bajnokságba került a csapat. Az 1954-es bajnokságban már a 3. helyen végzett a csapat, ugyanígy az 1955-ös bajnokságban is. A keretet a következő játékosok alkották ebben az időben: Schlett, Sudák, Uhrín, Kosiba, Sebesta, Gál, Vasas, Jónás, Kerepecky, Kádek, Hámory, Získa, Korinek, Mészáros, Szórád, Vrečič, Dobrovolsky, Fekete, Jany, Kacz, Zentai, Drozd, Strapek, Szenczi, Nagy, Kukola. 1955-ben az Iskra Trencsén és a Baník Nyitrabánya mögött harmadik helyen végzett a KFC a körzeti bajnokságban. Huszonkét mérkőzésből tizenötöt megnyertek, két mérkőzés döntetlennel végződött, öt vereséggel. Ebben az évben barátságos nemzetközi mérkőzésekre is sor került. Az NB I-es Tatabányai Bányász SC a KF hazai pályáján 6:3-ra tudott győzni. A mérkőzést a városban nagy érdeklődés kísérte.

1957-ben a csapat a szlovákiai divízió „E” csoportjában küzdött a bajnoki címért. A csapatot ebben az évben Kosiba, Keresztes, Dragúň, Jandó, Bičan, Gál, Jaboník, Takács, Dobrovosky, Minárik, Golha, Kovács, Krajčovič, Strapek, Moravčík I. és Janečka alkották. A csapat a Slavoj Pőstyén, TTE Trencsén, Nyitrabánya és a Tótmegyer mögött az ötödik helyet szerezte meg. Az utánpótlás-ifi csapat 1958-ban részt vett a Szlovák kupáért kiírt tornán, ahol a 3. helyet szerezte meg. Nem ez volt az egyetlen sikere az ificsapatnak, az 1960 és 1970-es évek fordulóján például egy bajnokságban játszottak a Slovannal, az Interrel, a nagyszombati Spartakkal és a Trencsénnel. Az 1959-60-as kerületi ifjúsági bajnokságot Fonód edző irányításával a KFC nyerte. A város újjáépítése során lebontották a KFC klubházát a Ráckertben és társadalmi munkában megkezdték a Lenin parkban az új sporttelep felépítését.

A hatvanas évek elején a KFC első csapata a divízióban játszott. A csapat gerincét a bajnokságot nyert ifjúsági játékosok alkották, hozzájuk csatlakozott Csöbönyei, Hrkel, Čerňasky, Čánky, Vaňek. Az ifjúsági csapat viszont az első ligában szerepelt. Az 1965-ös évi keret tagjai a KFC felnőtt csapatánál: Békeffi, Žibrita, Prodovszky, Hajóssy, Paller, Chudý I. 1967-ben a KFC a nyugat-szlovákiai I. A osztály győztese volt. A bajnokcsapat névsora: Bilko, Žibrita, Hajóssy, Berecz, Novák, Halász, Kajan, Rožňanský, Puzsér, Prodovszky, Kecskés, Mórócz, Pitzer, Ing. Ebben az időben, 1962-1966 között, a városnak volt egy II. Az ificsapat az 1971-1972-es szezonban Luka Béla vezetésével ismét feljutott az első ifiligába, az 1973-1974-es évadban viszont ismét a 13. helyen végeztek.

1975-ben négypontos előnnyel a Hutník Szered előtt a KFC megnyerte a kerületi bajnokságot és tizenöt év után ismét kiharcolta a feljutást a divízió nyugati csoportjába. Itt két idényt töltött a csapat, az első szezonban az ötödik helyen végzett. Az 1977-es év hatalmas siker volt a csapat számára, ötpontos előnnyel nyerték meg a bajnokságot Kádár István tanítványai, ismét a Hutník Szered előtt. A szlovák legfelső ligában csak rövid ideig tudott megragadni a KFC. Mindenesetre emlékezetes marad a csapat gólparádéja az őszi második fordulóban a Slavoj Poĺnohospodár Tőketerebes csapatát látta vendégül. A 9:0-ás hazai győzelem az egyik legszebb eredménye a KFC csapatának. Nagy négyet, Šebo kettőt, Angyal, Dombi és Sabo 1-1 gólt lőtt a vendégeknek. A csapatban a következő játékosok szerepeltek még: Bilko, Gálik, Kajan, Rusko, Nosko, Broczky, Szeiff, Molnár, Majoros, Genda és Csöbönyei. Nagy részben saját nevelésű játékosok alkották a keretet. A következő győzelemig tizenegy fordulót kellett várni. Az őszi idény után a KFC az utolsó előtti helyen állt. A tavaszi fordulók során a csapat még kevesebb pontot szerzett mint ősszel és végül az utolsó, 16. helyen végzett és kiesett.

A kiesés után a KFC ismét a divízióban szerepelt, a feljutás nem sikerült a dunaszerdahelyi DAC-cal, a ZTŠ Ligetfaluval és a pozsonyi Matadorral szemben. Ismét átszervezések következtek be és a három divízióból két II. Szlovák Nemzeti Ligát alakítottak ki, egyenként 16 résztvevővel. A KFC öt évet töltött a II. Szlovák Nemzeti Ligában, 150 mérkőzést játszott, ebből 61-szer győzött, 26 esetben döntetlenre mérkőzött és 63 esetben maradt alul. Az egészen kiegyensúlyozott eredmény ellenére a gólarány meglehetősen rossz: 201:250. A csapatban szerepeltek többek között: Lintner, Bugár, Múčka, Lakatos, Jarábek, Molnár, Pavlička, Mészáros. A legjobb eredményt az 1983-1984-es idényben érte el a csapat, amikor is a negyedik helyen végzett, megelőzve a ligaújonc Agro Ógyallát. A KFC stadionban ekkor volt rekord nézőszám, a járási rivális Ógyalla elleni mérkőzést 3208 szurkoló tekintette meg. Az 1985-1986-os bajnokságban csúcsosodott ki a komáromi felnőtt labdarúgás válsága. A KFC a 13. helyen végzett és kiesett. Az ifisták viszont fölényesen megnyerték a kerületi bajnokságot és bejutottak a II. A következő idényben a kerület két csoportját összevonták, így ismét nehéz helyzetbe került a csapat a feljutást illetően. Itt 16 csapat folytathatta a küzdelmet a II. Szlovák Nemzeti Ligába való feljutásért. A csapat teljesítménye sokat javult, főként Baránek edző munkájának köszönhetően. Peltzer lett a bajnokság legjobb kapusa, a csatársor a legtöbb gólt lőtte, a kerületi válogatottba a legtöbb játékost a KFC adta.

A rendszerváltás utáni időszak és a közelmúlt

A rendszerváltást követően, amikor a klub kivált a Spartak Sportegyesületből, első tagsági ülésén 1990. A 2000-es éveket a IV. ligában kezdte a csapat, majd a 2. helyről a 2002/2003-as szezonban sikerült kiharcolni a feljutást. A III. ligában 3 szezont töltött a csapat, 5., 14. és 16. helyet megszerezve. A kieséssel a csapat ismét a IV. ligába került, de valójában ez az átszervezések miatt csak az 5. vonalat jelentette. Ekkor közel került egy újabb zuhanáshoz a csapat, hiszen itt is csak a 14. helyen végzett. 2007 őszén egy kis remény látszott a felemelkedésre, hiszen egy új vezetői gárda vette át a klubot. A helyzet nehéz volt, és nem csak a rengeteg felhalmozott adósság miatt, hanem más tényezők sem voltak kedvezőek. Az új vezetőségnek sikerült stabilizálni a helyzetet, egy remek tavaszt produkálva a 8. helyen végzett a KFC. Ezután jött még két „átmeneti” szezon, ahol sokan jobb eredményeket vártak.

2010 júniusában egy barátságos mérkőzés keretein belül ünnepelték meg a klub alapításának 110. évfordulóját, a vendég a szintén lila-fehér Újpest FC volt (akik a 125. születésnapjukat ünnepelték). Ezen alkalomból sok egykori KFC nevelés látogatott haza. A vendégjátékosok közül néhányan aztán itt maradtak az új szezonra is: Uzola, Skok, Lérant, tavasztól Szórád Csaba is. A megerősített csapat bizony most már nem a középmezőnyben szeretett volna végezni, hanem megnyerni a bajnokságot. A legnagyobb ellenfél a Léva volt, amely már egy évvel korábban is a feljutásért harcolt, de alulmaradt. A cél sikerült, szinte végig magabiztosan vezetve a táblázatot, 3 pont előnnyel bajnok lett a komáromi csapat. A Komáromi Football Club (szlovákul: KFC Komárno) egy profi labdarúgócsapat, amely 2024 óta a legmagasabb osztályban szerepel, miután megnyerte a másodosztályú bajnokságot.

Neves személyiségek a Komáromi FC történetében

• Beliczay Endre, királyi mérnök - Aktív tagja volt az 1896-ban megalakult Komáromi Városi és Vármegyei Sport Egyletnek, ő volt a komáromi labdarúgás szellemi atyja, később alapító tagja (1900).
• Follinus Árpád, városi főszámvevő - A KFC első elnöke, aki több éven keresztül látta el az elnöki teendőket, hihetetlen energiával és tekintéllyel. A csapatot az ő elnöklése alatt, „Follinus katonáinak” nevezték a komáromiak.
• Höltzl Gyula - Minden idők leghűségesebb KFC-tagja. Mint alapító tag, 1901-től 1934-ig (haláláig) ő látta el a klubigazgatói teendőket. Ezt a csúcsot soha nem döntötte meg senki, valószínűleg nem is fogja. Mint játékos, csak egyetlen mérkőzésen szerepelt. Csodálatos sportdiplomáciai tehetséggel volt megáldva, hiszen neki köszönhetően valamennyi budapesti és bécsi csapat megfordult Komáromban.
• Dr. Konkoly Thege Sándor - Neves csillagászunk családtagja, a KFC első kapitánya. Az akkori kapitányi teendők közé tartozott az edzések megtartása, felügyelte, hogy „játszó napokon” (edzések és mérkőzések) a kék-fehér zászló ki legyen függesztve a Klapka téren. Az állomáson fogadta, majd búcsúztatta az ellenfelet. Egyben a klub alelnöke is volt.
• Kóczán Mór - a Csallóközaranyoson szolgálatot teljesítő református lelkész, a pozsonyi PTE és a Ferencváros mellett, tagja volt a KFC-nek is. Ő tartotta a gerelyhajítás magyar csúcsát, részt vett az 1912-es stockholmi olimpián.
• Forstinger Antal - a KFC csapatában 1905 és 1907 között játszott, a krónikák csupaszív játékosként említik, akit 1907-ben a budapesti 33. FC csábított magához.
• Hámori József - Az egykori, 50-es évek komáromi „Aranycsapatának” játékosa és edzője. Országos szinten is az egyik legismertebb labdarúgó személyiség. Játszott Salgótarjánban és Losoncon egyaránt.
• Dr. Ölvecky Ferenc - Komárom polgármestere, hosszú évekig a KFC elnöke. A modernkori KFC történelmében, éppen az ő vezetése alatt játszott a csapat a legmagasabb osztályban (II. liga).
• Fekete Sándor - A 60-as évek komáromi sikeredzője.
• Kádár István - A leghűségesebb komáromi edző. Játékosként Komáromból Nagytapolcsányba került, ahol az idősebb szurkolók a mai napig a legnagyobb tisztelettel beszélnek a nagy „mágusról”. Hazatérése után sok éven át edzette a KFC felnőtt csapatát. Többször elküldték, de ugyanannyiszor vissza is hívták. Pista bácsi nélkül nem volt igazi csapat a KFC.

Czibor Zoltán - A Rongylábú Öröksége Komáromtól a Világig

Czibor Zoltán kilencvenöt évvel ezelőtt Kaposváron látta meg a napvilágot. A családjával fiatalon Komáromba költöztek, miután az édesapja, a MÁV alkalmazottja volt és városban kapott munkát. A pályafutása elején Czibor III néven a Komáromi AC-ben együtt játszott két testvérével.

1948-ban igazolt a Ferencvárosi TC-hez és rögtön az első idényében magyar bajnokságot nyert a klubbal, amely ekkor ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A bajnoki elsőség során Czibor 30 bajnokin 18 gólt szerzett. A második szezonjában ezüstérmes lett a csapattal, majd a ferencvárosi sztárok közül 1950-ben Budai II László és Kocsis Sándor a magyarországi kommunista államhatalom nyomására a korszak sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz kellett, hogy igazoljon. A Ferencvárost átnevezték, az öntörvényű Czibor, vagy ahogyan becézték a „Bolond” 1951-ben, hogy ne kerüljön a Honvédhoz a munkásosztály csapatához, a Csepelhez ment. Czibor 1953-ban megkapta a behívóját, ezért felkereste az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) vezetőit, akiknek a segítségével az MTK (akkori nevén Bp. Vörös Lobogó) játékosa lett. Azonban amikor Farkas Mihály megtudta ezt, azonnali hatállyal áthelyeztette a honvédtiszti akadémiára, így a Budapesti Honvédhoz került. (1953-ban valószínűleg zsarolással beszervezték, hogy jelentsen Puskás Ferencről. Azonban az ügynöki jelentései hasznavehetetlenek voltak a hatalom számára. 1956-ban pedig a forradalom kitörésekor a felkelők mellé állt. 1958-ban ráadásul körözési aktát nyitottak ellene.)

Sikerek a Honvédnál és az Aranycsapatban

Kispesten aztán először bajnoki ezüstérmes volt, utána 1954-ben és 1955-ben bajnokságot nyert. Előbb 21 mérkőzésen 10 gólt ért el, majd 21 mérkőzésen 20 találattal zárt. Utóbbi teljesítményével magyar gólkirály lett a csapattársával, Machos Ferenccel holtversenyben. Ugyanebben az évben magyar kupa-döntőt játszott a kispesti csapattal, amely 3-2-re veszített a Vasas ellen a Népstadionban. Czibor Zoltán - Kocsis Sándorral és Puskás Ferenccel - az 1956-os forradalom és a szabadságharc vérbefojtását követően nem tért vissza Magyarországra a kispestiek dél-amerikai túrájáról. Czibor Zoltán (felső sorban jobbról a harmadik) a címert eltávolító Bp. Honvéd csapatában 1956. november 29-én a Santiago Bernabéu Stadionban a Real Madrid elleni barátságos mérkőzésen (5-5).

Czibor Zoltán a magyar labdarúgó-válogatottban 1949-től 1956-ig 43 fellépésen 17 gólt ért el. Czibor - Puskás Ferenchez hasonlóan - az olimpiai döntőben és a világbajnoki fináléban is eredményes volt. Utolsó gólját címeres mezben egy hónappal a forradalom kitörése előtt, 1956. szeptember 23-án Moszkvában szerezte a Szovjetunió ellen.

A külföldi pályafutás és a Barcelona-évek

A kiváló támadót 1957-ben leigazolta az AS Roma, viszont az eltiltás miatt a szerződés meghiúsult. A büntetés letelte után, 1958-ban Kubala László közbenjárásával került - Kocsissal - az FC Barcelonához. Czibor három éven át erősítette a katalán sztárklubot. Ez idő alatt kétszer volt spanyol bajnok, nyert spanyol kupát és Vásárvárosok Kupáját (VVK). Az 1958-1960-as VVK-döntő gól nélküli első felvonása után a második mérkőzésén Czibor Zoltán duplázott, aminek köszönhetően Barcelona 4-1-re verte az angol Birmingham Cityt. Czibor Zoltán és Kubala László a Vida Deportiva c. Czibor az FC Barcelonától 1961-ben távozott.

Ezután a városi rivális Espanyolnál és a CE Europánál rúgta a bőrt, rövid ideig megfordult a svájci FC Baselben, majd 1963-ban osztrák bajnokságot és kupát nyert az Austria Wien labdarúgójaként. Ezt követően a katalán L’Hospitalet gárdáját erősítette, a pályafutását pedig Kanadában fejezte be. Az Aranycsapat klasszisa élete utolsó éveiben a komáromi focicsapat elnöke volt. 1993-ban megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje, két év múlva pedig a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) érdemrendjével tüntették ki. Czibor Zoltán súlyos betegség után 68 esztendősen, 1997. szeptember 1-jén hunyt el Győrben. A híres „Rongylábú” Komáromban van eltemetve. A hagyatékának egy részét a Puskás Intézet gondozza, amelyet a születésének 90.

Czibor Zoltán pályafutásának összefoglalása

• Született: 1929.
• Elhunyt: 1997.
• Csapatai: Komáromi AC/Komáromi MÁV (1942-1948), Ferencvárosi TC/ÉDOSZ SE (1948-1950), Csepeli Vasas (1951-1952), Bp. Honvéd (1953-1956), FC Barcelona (1958-1961), RCD Espanyol (1961-1962), CE Europa (1962), FC Basel (1962), Austria Wien (1962-1963), UE L’Hospitalet (1963-1964), Toronto City (1964).
• Kiemelkedő eredményei: világbajnoki ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa-kupa-győztes (1948-1953), Európa-kupa 2. hely (1955), spanyol bajnok (1959, 1960), spanyol kupagyőztes (1959), Vásárvárosok Kupája győztes (1958-1960), osztrák bajnok (1963), osztrák kupagyőztes (1963).

tags: #komaromi #zoltan #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Potenciál jelentősége FIFA 19 Karrier Módban
• Bundesliga ELO pontszámok
• LED izzók 24V-hoz
• Online szolgáltatások az MLSZ rendszerében
• Szponzoráció az FTC Fesztiválon