Konrád Kálmán: A magyar futballista és edzőlegenda, aki meghódította Európát

Konrád Kálmán, a sportsajtóban gyakran Konrád II néven említett, Palánkán született 1896. május 26-án, és Stockholmban hunyt el 1980. május 10-én. Magyar válogatott labdarúgóként és jobbszélsőként vált ismertté, mielőtt edzői pályafutása során bebarangolta volna Európát. Testvére, Konrád Jenő szintén magyar válogatott labdarúgó volt.

A Konrád család és a kezdetek

Konrád kicsi gyerekként költözött fel szüleivel Budapestre. A Konrád család története különösen figyelemre méltó, hiszen ha a szerencsejátékokat kedvelő Konrád Vilmos nem veszíti el a családi vagyont, a délvidéki kisvárosban születő két gyerekéből sem lett volna világhírű futballista, majd edző. Ám a csőd után a kárpitosmester és családja a fővárosban próbált szerencsét, így a családfőnek 1900-ban már Budapesten, a Damjanich utcában volt bejelentett lakcíme. Az öt Konrád gyerek közül a három fiú hamarosan megismerkedett a fővárosban viharos gyorsasággal népszerűvé váló sportággal. A legfiatalabb fiút, a Csáminak becézett Kálmánt 15 évesen, 1911-ben a Nagymező utcai polgári iskola meccsén fedezte fel Frischer Károly, az MTK intézője - illusztris társaságba csöppent. Ekkor került a kék-fehérek ificsapatába Hertzka Lipót, aki húsz évvel később edzőként első spanyol bajnoki címéhez segítette a Real Madridot, illetve az ötvenes években a Milannal és a Benficával bajnoki aranyig jutó Czeizler Lajos is. Alig egy évvel később Jenőt is leigazolta az MTK, s a Konrád testvérek hamarosan a kék-fehérek alapembereivé váltak.

Játékosként az MTK aranykorában

Konrád Kálmán 14 évesen igazolt csapatunk utánpótlás gárdájához, majd 1913-ban 17 évesen az első csapathoz került. 1913-tól 1919-ig - egy 1916-os Magyar AC-kitérővel - az MTK-ban játszott. Bátyja tanácsára Kálmán Budapesten maradt, s alig 18 évesen, gólszerzőként mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. A háború alatt biztos tagja lett az MTK csapatának, s részese lehetett a válogatott egyik legjobb korszakának is. Az ekkor már Európa-klasszis magyar csapat kiváló eredményeket ért el, s ebben a címeres mezben 1919-ig tízszer pályára lépő Konrád Kálmánnak is kiemelkedő szerepe volt. A válogatottban 12 mérkőzésen 2 gólt szerzett. Az MTK 25. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 106. játékosa volt.

Az MTK ekkoriban megállíthatatlan volt, 1914 és 1925 között minden bajnokságot megnyert, nemegyszer imponáló fölénnyel. Ennek a csapatnak voltak meghatározó játékosai a Konrád fivérek. Konrád Kálmán négyszeres magyar bajnok (1913-1914, 1916-1917, 1917-1918, 1918-1919) és Magyar Kupa győztes (1914) lett.

Játékstílusa és képességei

"Csámi" volt a Konrád testvérek közül a tehetségesebb, de bátyja is bekerült a válogatottba. Fizikai adottságai miatt nem volt sem elég gyors, sem elég mozgékony, de mégis a legnagyobb magyar labdarúgók egyikévé vált. Ezt elsősorban hihetetlen labdakezelési technikájának, zsonglőröket megszégyenítő ügyességének köszönhette. Váratlan, meglepő cseleivel, kiismerhetetlen húzásaival teljes zavart okozott az ellenfelek soraiban. Góljai mellett tökéletes pontosságú, jól időzített átadásaival járult hozzá csapata eredményességéhez. Talán az a leghihetetlenebb, hogy ilyen adottságok és szintén magas szintű gólveszélyessége ellenére kifejezetten csapatjátékos, a góllövést híres társainak (Schlossernek és Schaffernek) átengedő önzetlen labdarúgó volt. Küzdeni tudása, akarása is példa lehetett az akkori és a mai kor sportolóinak is. Általában a jobbösszekötő és középcsatár helyén szerepelt.

Külföldi kalandok és osztrák sikerek

A háború vége azonban a két testvér budapesti pályafutásának lezárását is jelentette. 1919 nyarán az MTK német-osztrák túrán vett részt, és a zavaros magyar politikai helyzet több játékost is elriasztott a hazatéréstől. A két Konrád az akkoriban még Amateure nevet viselő, később Austria Wienre keresztelt, bécsi klubot választotta. Az amatőr korszakban játékukat hivatalosan nem honorálhatták, Hugo Meisl, a csapat edzője, majd két évtizeden át szövetségi kapitány segítette hozzá Konrád Jenőt egy banktisztviselői álláshoz, fivérének pedig tőzsdeügynöki engedélyt biztosított. Hugo Meisl azt várta a Konrádoktól, hogy bajnoki esélyest faragjanak az addig középcsapatként számon tartott bécsi lila-fehérekből. Nem okoztak csalódást, már bemutatkozó meccsükön megverték a rekordbajnok Rapidot, a szezon végén pedig csak rosszabb gólkülönbséggel szorult klubjuk a második helyre. 1923-ban leigazolták Schaffer Alfrédot, a Konrád fivérek egykori MTK-s klubtársát; 1924-ben az Amateure - történetében először - bajnoki címet szerzett, és az osztrák kupát is elhódította. Hugo Meisl úgy vélte, főként a magyar testvérpárnak köszönhette sikereit a csapat:

A két Konrád valóságos oázis. Színamatőrök és abszolút korrekt urak, a szó legigazibb értelmében. Én tudom a legjobban, hogy mennyi köszönettel és hálával tartozunk nekik, hiszen talán elsősorban nekik köszönhető a bécsi futballiskola mai magas nívója.

Konrád Kálmán és Schaffer viszonya azonban nem volt felhőtlen, a fivérek ezért 1924-ben átigazoltak a Viennához. Ám miután Schaffer továbbállt, Konrádék visszatértek, és bécsi pályafutásuk legsikeresebb idényét produkálták. Igaz, Jenő egy térdsérülés miatt immár a kispadról dirigálta a lilákat, de a csapat, öccsével a csatársorban mindent megnyert, amit csak lehetett. Az ősi rivális Rapidot előbb hazai pályán 5:1-re, majd tavasszal idegenben 5:0-ra ütötték ki, utóbbi találkozón Csámi négy gólt is szerzett. Magabiztosan nyerték a bajnokságot, s egy idény alatt kétszer is elhódították az osztrák kupát. Konrád Kálmán kétszeres osztrák bajnok (1924, 1926) és háromszoros Bécsi Kupa győztes (1921, 1924, 1926) lett.

Ausztriai sikerei csúcsán Kálmán titokban hajóra szállt, és az Egyesült Államokba szerződött 1926 augusztusában. Nat Agar, az amerikai Brooklyn Wanderers tulajdonos-menedzsere a csapatába csábította, tehetsége annyira legendás volt, hogy Agart arra kényszerítették, tartsa az átigazolást titokban. Az International Soccer League-ben is játszott, az amerikai és kanadai csapatok egy akkori új ligájában. Az ASL Wanderers részt vett és megnyerte a ligabajnokságot. Amerikában csak egy évet töltött, hamarosan hazatért, és az előző évben indított magyar profiligába, régi csapatához, az ekkor Hungária néven működő MTK-hoz csatlakozott. Ismét pályára lépett a válogatottban, de sérülése miatt csak a bajnoki meccsek felén játszott. Az idény végén visszavonult, s bátyjához hasonlóan ő is edzősködni kezdett, 1928-ban a Bayern München kispadjára ült le. Egy elvesztett olaszok elleni mérkőzés után adták neki a "római hős" nevet, amikor is 32 évesen a csapat lelkének, motorjának bizonyult (nem előszőr).

A világvándor edző

Konrád Kálmán edzőként számtalan német, svájci, cseh, román és svéd klubot irányított. Tréneri pályafutása során az alábbi kluboknál és nemzeti csapatnál dolgozott:

Konrád Kálmán tréneri pályafutásának legsikeresebb időszaka a prágai volt. 1933-ban ült le a Slavia kispadjára, bajnokok is lettek, megelőzve a Szedlacsek Ferenc trenírozta Sparta Prahát. 1934 nyarán történt mindez, amikor Csehszlovákia a világbajnoki aranyért játszott, s a döntőben Konrád nyolc (!) játékosa lépett pályára. Még egy évet töltött Prágában, és sikerült megvédenie a bajnoki címet. Ráadásul 1935-ben a kupát is megnyerték, mégis csúnya körülmények között távozott. Beperelte a klubot, s a bíróság neki adott igazat, így a Slavia kénytelen volt 5000 pengőnyi koronát fizetni.

Származásuk miatt azonban egyre inkább beszűkültek lehetőségeik. Konrád Kálmánnak is menekülnie kellett a nácik elől, de ő tovább maradt a sportág közelében. A Židenice edzője volt, amikor egy régi berlini, ekkor már Svédországban élő zsidó újságíró ismerőse, Peter Brie megkereste, hogy érdekelné-e egy munka az Örebrónál. Nem sokáig habozott, a pár éve még világbajnoki döntős játékosokat edző Konrád a svéd harmadik ligában dolgozott tovább. Három évig szolgálta az Örebrót, innen a másodosztályú Åtvidabergshez került, majd öt év után, 1947-ben végre ismét egy első osztályú csapat kispadjára ülhetett le. A Malmővel három év alatt két bajnoki címet szerzett, de ahogy Prágából, úgy itt is sikerei csúcsán, a vezetőkkel összeveszve távozott. Hiába maradt a csapat veretlen közel félszáz mérkőzésen, a dohányzást és az alkoholt világ életében megvető Konrád nem tartotta a versenysporttal összeegyeztethetőnek, hogy klubja a meccsek után itassa a játékosait. A Helsingborggal begyűjtött még egy bajnoki ezüstöt, végül alsóbb osztályú csapatokat edzett.

1956-ban vonult vissza az edzősködéstől. A zsidóüldözések miatt a harmincas évek végén Svédországba ment, ahol edzőként dolgozott, majd letelepedett, és ott élt haláláig. Stockholmban élelmiszerboltjában dolgozott, 1980-ban, bátyjához hasonlóan 84 éves korában, a svéd fővárosban hunyt el.

tags: #konrad #kalman #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Játékok importálása Lichessre
• a női futball fejlődéséről
• Friss budafoki kosárlabda hírek
• Drámai magyar-svájci mérkőzések
• Pénzügyi szempontok az OTP Bank szolnoki fiókjában