A Könnyed és Játékos Élmény: Amit a Funbike-okról Tudni Érdemes

Mire jó ez? - kérdezte a barátnőm. Jogos a kérdés. Ez egy funbike, védekeztem a számon kérő hangnem miatt. Bohóckodni, örömködni a városban, rövid dühkitörésekre lakott területen kívül, mellesleg munkába járni, ilyesmi. A funbike fogalma sokféle járművet takarhat, a motoroktól a hegyi kerékpárokon át egészen a gyermekek triciklijéig, de egy dologban közösek: az élmény, a játékosság és a könnyed kezelhetőség a fókuszban.

A KTM 390 Duke: Az Aszfalt Ördögfiókája

A kis-nagy Duke-on az első fél órában jelentkező ingerek valahogy így csapódnak le, gyors egymásutánban: hűdekicsi, ejdekönnyű, aztademegy, jajjdefájaseggem. És az is biztos, hogy nem az utasülés kényelmének fokozására költötték el a fejlesztési büdzsé nagyobbik részét. De ettől még - vagy éppen ezért - egy igazi ördögfióka. Elég ránézni: pont úgy megy, ahogy kinéz. Rettenetesen, feltartóztathatatlanul nyomul előre, tankja mintha a nagy izomdüllesztésben feltolult volna a teleszkópszárakra, így kivillan alóla a Ducatitól ellesett térhálós csőváz. A narancssárga már örökké a KTM színe marad, olyan lett, mint a Kawasaki-zöld. Ezen a fehérnek nevezett motoron is igazából több a narancs: nem csak a váz (és a ráreccsentett gyorskötözők) meg a dekorok, de a radiális küllőket mímelő kerekek is élesen rikítanak - nem a tömegben elvegyülni vágyók motorja ez.

A 390-es Duke ugyanis kicsi, már-már nevetségesen picike. Hegedűből háromnegyedesnek hívnák ezt a méretet, még éppen elbír egy felnőttet, de egy nálam jobban megtermett férfiember a nyeregben már erősen súrolná a komikusság határát. Valahogy mégis meggörbíti a teret, mert viccesen apró méretei ellenére rendesen el lehet férni rajta. Ez megy mostanában, minden gyártó erre masíroz: a Yamaha MT-07-től a Suzuki GSX-R-ig egyre rövidebbek lesznek a motorok, ami persze jót tesz a fordulékonyságnak, valamint a súlynak is, és a mókás érzést, hogy előttünk és mögöttünk két centivel elfogy a motorkerékpár, nagyon hamar meg lehet szokni. Nem is biciklis, rolleres a hangulat, ha egy testesebb gépről ül át az ember.

A Motorblokk és a Menetdinamika

A kis Duke-sorozat kitalálójának lovas szobrot fognak állítani a KTM gyárudvarában. Gyakorlatilag ugyanazzal a vázzal és szinte azonos blokkal csinálnak 125-ös, 200-as és 390-es egyhengereseket, úgy, hogy a legkisebb se túl nehéz, és a legnagyobbat sem érezni túlmotorizáltnak. A 390-esnél nem is panaszkodhatunk gyengeségre, elképesztő, amit ez a blokk tud. Méretes egyhengereshez méltóan két-háromezres fordulattól szépen elkezd dolgozni, de fent, ahol műfajtársai elkezdenek fulladni, ő kinyílik. Gondolom, azért is kezd el nyolcezernél villogni a váltásjelző, mert olyan elszántsággal forog bele a tízezerbe, hogy amíg meg nem szokjuk, sokszor beleütközünk a fordulatszám-korlátozó falába. Kár, hogy a pömpörgős, vékonyka hang, ami közben kijön a sarkunk alatti csutkadobból, egyáltalán nem illik a zabolátlan karakterhez, de nincs mese, a kegyetlen zajkibocsátási normáknak meg kell felelni.

Aki már ült hasonló teljesítményű gépen, percekig nem tér magához, hogy hogy lehet egy 44 lóerős motor ennyire súlytalan. Rátenni a kanyarra nulla erőfeszítés, a fék mintha horgonyt vetne az aszfaltba, és minden hihetetlen könnyedséggel történik. A boldog, power-szelepes korszak vad 125-öseihez lehet csak hasonlítani, de azoknál milliószor összeszedettebb a kis Duke. Amit 2014-re megtanult a motorkerékpár-ipar, azt mind belesűrítette a KTM. Fejre állított első teleszkóp, központi hátsó rugós tag alu lengővillával, méretes féktárcsák elöl-hátul, és még millió trükk, amitől annyira élvezetes tud lenni egy modern motor. Hiába gyártják Indiában, a kis Duke-ban benne van a KTM tudása, ezt érezni.

Kényelem és Használhatóság

Az élmények ülepítése után be kellett látnom, nem a motorral van baj, az én seggem nem elég kemény hozzá. A nyereg párnázása könyörtelen, mint egy motocross-gépé, és a futómű sem ismer irgalmat. Nem gondoltam, hogy ilyen intim kapcsolatba kerülök majd a legapróbb aszfaltgödröcskékkel is, hogy ilyen részletgazdagon megismerem a felületük mikrotextúráját. A széles csőkormánnyal mindig harcias az üléspozíció. Fel kellett adnom, a kis Duke nekem fél óránál hosszabb együttlét után kínpaddá vált.

Ez a félórás limit volt az, ami először elgondolkodtatott, kell-e a 375 köbcenti ahhoz, hogy boldog legyen az ember ezzel a remek vázzal. Aki főleg városon belül mozog vele, az igazából csak rosszalkodásra használja a 200-ashoz képesti erőfölösleget. Nyilván ettől funbike, hogy van miből meríteni, de a 390-es blokknak azért van hátulütője is: bármennyire kisimították a járását, ekkora mozgó tömeget már nem lehet elkenni. Rettenetes rajta a szélnyomás, 150-nél mintha egy vízszintes bordásfalon csimpaszkodnánk, és a hátunkra lenne kötve egy zongora. Szóval nem egy autópályaingázó, inkább a városban és az országúton találja meg a helyét. Ott pedig erősen ott van a nyomában a 200-as. A KTM a kis Duke-okkal betámasztotta a vésőfejét egy piaci résbe, és komoly ütőerővel repeszti széjjel. A 125-ös az egyik legvidámabb dolog, amit ebben a kategóriában gyártanak, a 200-as igazából már mindenre elég, de a 390-es az, amit már egy nagymotorosnak is illik komolyan venni.

Commencal MTB-k: A Hegyi Kerékpározás Játékossága

A Commencal egy andorrai székhelyű kerékpármárka, amely szenvedélyesen elkötelezett a high-performance mountain bike-ok iránt. A márka a kezdetektől fogva a gravitációs orientált kerékpározásra összpontosít, beleértve a downhillt, az endurot és a trail kerékpározást. A Commencal kerékpárok a rider-központú tervezési filozófiájáról és a merész, innovatív megközelítéseiről ismert a mountain bike világában. Kerékpárjaik a legkeményebb terepen is maximális vezetési élményt nyújtanak.

Kiemelkedő Commencal Technológiák

A Commencal kerékpárok számos olyan technológiát alkalmaznak, amelyek megkülönböztetik őket a versenytársaktól:

• Kinematika: A márka nagy hangsúlyt fektet a felfüggesztési kinematikájára, amely a kerékpár rugózásának működését határozza meg. A cél a hatékony pedálozás, a kis-ütés érzékenység és a progresszív rugózás optimális egyensúlya, amely kiváló tapadást és kontrollt biztosít a technikás terepen. Különböző modelljeikhez eltérő kinematikai beállításokat alkalmaznak, a felhasználási célnak megfelelően.
• Vázanyagok: A Commencal elkötelezett a rendkívül magas színvonalú alumínium vázak mellett. A vázak készítésénél a heggesztés követően, minden egyes forgáspontot újramunkálnak a nagyobb teherbírás érdekében. A vázak kézzel készülnek és számos egyéb innovációt építenek. A márka a vázépítés során a tartósságra és a terheléselosztásra kiemelt figyelmet fordít.
• Tripple Butted technológia: A váznak 3 vastagsága van, ez a csavarodás és a szilárdság érdekében optimalizált az egyes modelleken.
• Szemcseszórás: A vázgyártási folyamatban szemcseszórással tisztítják és edzik az anyagot, mely így 30%-kal nagyobb szakítószilárdsággal rendelkezik!
• Forward Geometry (FG): Bár nem kizárólagos technológia, a Commencal korán adaptálta és népszerűsítette a Forward Geometry koncepciót, amely hosszabb reach-et (a váz vízszintes távolsága a középcsapágytól a fejcső közepéig), rövidebb stucnit és laposabb fejcsőszöget jelent. Ez a geometria a lejtmeneti stabilitás, az irányítás és a magabiztosság növelését célozza meg, különösen nagy sebességnél és meredek terepen.
• Flip Chip: Számos Commencal modell rendelkezik "flip chip" technológiával a felfüggesztés bekötési pontjainál. Ez lehetővé teszi a vázgeometria, például a fejcsőszög, középcsapágy magasság kisebb mértékű állítását a kerékpáros preferenciáihoz vagy a terepviszonyokhoz igazodva.

A Commencal Fő Kerékpárjai és Jellemzőik

A kínálatában számos népszerű mountain bike modell található, amelyek különböző kerékpározási stílusokat fednek le:

• Meta: A Meta sorozat a Commencal legnépszerűbb és legsokoldalúbb trail/all-mountain kerékpárja. Jellemzői a kiegyensúlyozott geometria, a hatékony pedálozás és a jó lejtmeneti képességek. Különböző rugóúttal érhető el.
• Clash: A Clash egy sokoldalú "fun bike", amely a trail és a bike park felhasználásra egyaránt alkalmas. Rövidebb rugóúttal rendelkezik, mint az enduro modellek, de agilisabb és játékosabb irányítást kínál.
• Furious: A Furious a márka dedikált downhill (DH) versenykerékpárja. A legkeményebb lejtmenetekre tervezte. Rendszeres kerékpárja a DH versenyeknek.
• Supreme DH: A Supreme DH a márka ikonikus downhill versenykerékpárja, amely számos világkupa győzelmet szerzett.
• Absolut: Az Absolut a Commencal dirt jump és slopestyle kerékpárja. Könnyű, erős és agilis, ideális a trükkök és az ugrások végrehajtásához.

Commencal Riderek

A Commencal számos neves versenyzőt és csapatot támogat a mountain bike világában, ami jól tükrözi a márka versenyzésre orientált filozófiáját. Olyan kiemelkedő riderek versenyeztek vagy versenyeznek Commencal kerékpárokon, mint Amaury Pierron (többszörös Downhill Világkupa győztes), Myriam Nicole (többszörös Downhill Világbajnok és Világkupa győztes) és Rémi Thirion (sikeres Downhill versenyző). Ezek a sikerek a legmagasabb szintű versenyeken is bizonyítják a Commencal kerékpárok teljesítményét és megbízhatóságát.

A Honda VFR: A Sporttúrázó, Akiben Van Játékosság

A sport-túra kategória meghatározó típusa több mint 10 év után kapott utódot. Elképesztően hosszú modellciklusát a karakter, a megbízhatóság és a használhatóság egészséges elegyének köszönhette. Bár sokaknak már a V4-es motor hangja is elég érv egy VFR beszerzéséhez, én sosem voltam a kivételesen kidolgozott és legendásan megbízható sport-túragép nagy barátja. A hardcore VFR-tulajok a nemzetközi fórumokon egybehangzóan ezer köbcentit kívántak. A jet-ski kinézetű jószág valószínűleg a formája miatt nem aratott osztatlan sikert, de az egyenes üléspozíció miatt igazi funbike-ként viselkedik.

Technológiai Fejlesztések és Ergónómia

Idővel a nagyobbik CBR pályaorientált ezres sportgéppé alakult, a 600F pedig idomos Hornetként, majd vasvázas, alig 90 lovas kőhüllőként (CBR 650F) reinkarnálódva vált önmaga árnyékává. A VFR esetében a mérnökök több mint tíz év után sok dologhoz hozzá nyúltak, de a kabát alatt a hardware lényegében ugyanaz. A blokk fejleszthetőségének határát jól mutatja, hogy a V-TEC váltás kisimítását és jobb emissziót nem sikerült megoldani teljesítményveszteség nélkül. Igaz, a deficit csak két lóerő és öt newtonméter, amit a 6 kg súlycsökkentés a menetteljesítményekben még kompenzál. A kilók elleni harcban ugyanis leszámoltak két jellegzetes műszaki megoldással. A közkedvelt ülés alatti kipufogók szépek voltak, de nehezek, és a csomagszállítást sem könnyítették meg. A vízhűtők a motor két oldaláról újra normális helyre, az első kerék mögé költöztek. A nagyobb felület miatt így nincs már szükség további olajhűtőre, és egy kisebb elcsúszás sem fog több százezres anyagi kárt okozni.

A futóművet illetően a hátsó lengővilla kapott egy felső merevítést, elöl a fordított teleszkóp hiányát fekete bevonattal próbálták álcázni. Az igazán markáns formai megoldásokat ugyan elvesztette a VFR, a karcsúbb és élesebb vonalak miatt azonban élőben mégis nagyon jól néz ki. A hátulja kifejezetten szép. Főleg, ha hátsó ülés helyett a szériatartozék üléstakaró van fent, amivel még egy használható méretű tárolót is nyerünk. Természetesen a kapaszkodók is eltávolíthatók, helyüket fényezett elemek takarják. Az i-re a pontot az egyik legszebb felni teszi fel, amit gyári motoron valaha láttam. Az első és a hátsó lámpák is LED-technikával világítanak, az indexek viszont nem.

A motoron ülve tényleg öregecskének tűnik az előd. A műszerfal nagyon modern, a fekete alapon vetítő LCD panel nemcsak látványos, de jól is olvasható. Az ergonómia Hondásan kiváló, pláne hogy a kormánycsutkák is magasabbra és némileg hátrébb kerültek. Felesleges is lenne hasalni, ez nem sportmotor. A Honda nevével összeforrt változtatható szelepvezérlést először 400 köbcentis belpiacos motorokon alkalmazták, hogy teljesítsék az egyre szigorodó zaj- és emissziós normákat. Mivel a motor a középső tartomány eléréséig két szeleppel üzemel, nagyobb lehet a nyomaték és kisebb a fogyasztás.

A VFR Menetdinamikai Jellemzői

Viszonylag magas alapjárattal indul hidegen a selymes járású, 782 köbcentis V4-es. Egy soros négyessel ellentétben minden fordulaton finoman pulzál, de soha nem rezeg. Az elektronikus gáz adagolhatósága hibátlan, a terhelésváltások simábbak lettek. A V-TEC nyitás fordulatszámát újra magasabbra, 6800/perc közelébe lőtték be. Most már tényleg közel kerültek a tökéleteshez, egyenletesen gyorsítva az átmenet rántás nélkül megy végbe. A lazább üléspozíció és a hátsó traktusból eltűnt kilók miatt érezhetően kezesebb a motor elődjénél. Azért ne számítson senki CBR 600F4-szerű játékos könnyedségre, manapság az újabb európai túra-endurók nyomnak ennyit a mérlegen. Ettől még pontos, és kis sebességnél, városban sem tohonya. A legújabb Michelin Pilot Road 4-es abroncsok jól passzolnak a feszesre hangolt, részben állítható futóműhöz. Kiemelendő, hogy a hátsó rugóstag előfeszítése a bal oldali hátsó lábtartó alól kézzel is állítható.

A VFR széria 1986-ban RC24 gyári kóddal még 750-es sportmotorként látta meg napvilágot. Az áthelyezett hűtők miatt a vízhőfok városban sem kúszik állandóan forráspont közelébe. Ettől függetlenül a VFR igazi terepe az országút. Mivel nem túl hegyes a futóműgeometria, és a súly sem kevés, atomstabilan fordul még az erősen nyomvályús kanyarokban is. Előzésnél sűrűn vissza kell váltani, de a hibátlan váltóval és vajpuha hidraulikus kuplunggal ez nem nyűg, hanem örömforrás. A művelet utáni jutalom pedig a V4-es fémes üvöltése. A plexi jóval nagyobb felületű és magasabb a sportmotorokon megszokottnál, ezért a hozzám hasonló lombrágóknak is csak 160 felett érdemes a tankra hasalni. A legnagyobb menetdinamikai javulás egyértelműen a fékeken érezhető. A 4 dugattyús radiális első nyergek már nincsenek összekötve a hátuljával. Sokkal pontosabb a nyomáspontjuk az RC46-nál, az ABS is finomabban dolgozik. Természetesen kipörgésgátló is van a fedélzeten, aminek deaktiváló gombja erősen házi kendácsnak tűnik a bal oldali kormánykapcsolón. Sokat nem is kell nyomkodni, mert csak erőszak alkalmazásával lehet a motort egy kerékre kényszeríteni. Az új LED-es fényszórókkal éjjel nem látni jobban az utat, mint a régi, nagyobb halogénekkel. Viszont láthatóság szempontjából nagy előny, hogy éles fénye miatt sokkal jobban észrevehető a forgalomban. Érdekes megoldás az önműködően kikapcsoló irányjelző, amely a kipörgésgátló szenzorjait használva próbálja kitalálni, mikor fejeztük be a kanyarodást. A markolatfűtés végre a szériafelszereltség része. 5 fokozatban állítható, és van műszerfali visszajelzője is. Az üléspozíció és a szélvédelem miatt a hosszú etapok sem megerőltetőek, az utas is egészen kényelmesen el tud helyezkedni. A 21,5 literes tank és a 6,5 liter körüli fogyasztás jóvoltából elég 300 kilométer után benzinkutat keresni. A lánckenést a gyári középállvány könnyíti meg.

Funbike-ok a Legkisebbeknek: Gyermekbiciklik és Triciklik

A funbike kategória nem korlátozódik csak felnőttekre. Számos gyártó kínál "fun bike" megnevezésű vagy ahhoz hasonló, játékos gyermekjárműveket, amelyek célja a mozgás öröme és a készségek fejlesztése a legfiatalabbak számára is.

Az Összecsukható Tricikli: Növekszik a Gyermekeddel!

Ez a multifunkcionális tricikli tökéletes választás, ha gyermeked kinőtte a babakocsit, és szeretné felfedezni a világot! A FUN BIKE tricikli együtt növekszik gyermekeddel, alkalmazkodva a fejlődési szakaszaihoz. Nem csak egy jármű, hanem egy fejlesztő eszköz, amely támogatja a gyermek motoros képességeit és egyensúlyérzékét. A sokoldalúságának köszönhetően hosszú távon használható, így kiváló befektetés a gyermek fejlődésébe.

• Összecsukható váz: Könnyű tárolás és szállítás.
• LED világítás: Biztonságosabbá teszi a közlekedést sötétben.
• Szülőkormány: Teljes irányítás a szülő kezében.
• Napellenző: Véd a káros napsugaraktól.
• Kerékzár: Két független fék a hátsó kerekeken a maximális biztonságért.
• 3 pontos biztonsági öv: Garantálja a gyermek biztonságát.
• Robusztus fémszerkezet: Tartós és megbízható.
• EVA kerekek: Kényelmes és csendes haladás.
• Kényelmes, kihajtható lábtartó: Támaszt nyújt a fáradt lábaknak.
• Nyitható, puha korlát: Könnyű be- és kiszállás.
• Zseblámpa hangokkal: Szórakoztató funkció a gyermek számára.
• Kosár apró tárgyak számára: Praktikus tárolási lehetőség.
• Szabadkerék funkció: A gyermek pedálozhat, miközben a szülő irányítja a sebességet.
• Babakocsi mód: Rúddal, biztonsági övvel, lábtartóval és szülőkormánnyal.
• Babakocsi korlát nélkül: A gyermek önállóan ül, de a szülő még irányít.
• Tricikli szülőkormánnyal: A gyermek pedálozik, a szülő segít.
• Önálló tricikli: A szülőkormány eltávolítva, a gyermek teljesen önálló.
• Terepkerékpár mód: A hátsó kerekek befelé hajthatók az egyensúlyérzék fejlesztéséhez.

tags: #konyu #es #jatekos #funbike

Népszerű bejegyzések:

• A Bayern München és a Real Madrid BL-mérkőzésének kezdőcsapatai
• A „levegőben lökés” mítoszai
• Diákolimpiai Röplabda Versenyek
• Hogyan válasszunk Los Angeles-i NFL vagy baseball sapkát?
• Az orosz futball fejlődése