A Kárpát-medence ősi titkai: Hadtörténeti figyelmeztetések és az emberi folytonosság bizonyítékai
A történelem számos drámai eseményt őriz, melyek az emberi kitartásról és a sorsdöntő pillanatokról tanúskodnak. Az Egri vár ostromának idején a török seregek már a falakon terjesztették a romlást napról napra. Kőmívesmunkával már többen is foglalkoznak. Az őr is több éjszakánkint. - Csak lőjetek! - kiáltja a vén Cecey. De a tizedik napon már berakatlan romlásokra is virrad a török. A második hét végén egy szűrös, vén paraszt jelentkezett a kapunál. Nem hevesi szűr volt rajta. Dobó a piacon fogadta. Hová való kend? Hát, uram… meg kellett hódolnunk. Hozzatok ki egy fazék parazsat. Hoztak. Kifordították a földre. Fogjátok meg ezt a vén hazaárulót, és tartsátok a füstjébe. A jelenetnek tanúi voltak a hadnagyok is. A nép is odacsoportozott. - Látod, bibás! - mondotta neki a cigány. A levél hol vörös, hol fekete lemezekre bomlott a parázson. Mikor vörös volt, a betűsorok fekete cifraságokként jelentek meg rajta. Minek olvastad el? - felelte Dobó vállat vonva. Ez volt a sor: Vagy pedig kész-e a koporsód, Dobó István? Hát kész. Negyedóra múlva fekete koporsó jelent meg a várfalon. A két sarkánál, két vasláncon, két kopja tartotta.
Ez a szimbolikus figyelmeztetés csak egy apró szelete a Kárpát-medence gazdag és bonyolult történelmének. Amióta a Földön megjelent az élet, a legelső lépéseit ezen a területen tehette meg. Az elmúlt évtizedek kutatásai rávilágítanak, hogy ez a térség az emberi lét kiemelten kedvező helyszíne volt a jégkorszakok idején is, és folyamatosan lakott maradt, ellentétben sok más európai területtel.
A Kárpát-medence egyedülálló adottságai
A Kárpát-medence geográfiai elhelyezkedése és természeti kincsei révén valóságos földi paradicsomként funkcionált az emberi történelem során. Makkay János, nemzetközileg is híres régészünk a következőképpen fogalmazta a Kárpát-medence kiemelt adottságait az "Indul a magyar Attila földjére" című fáradságos munkájában: "két olyan terület létezik a Földön, ahol a mezőgazdasági termelés rendkívül eredményes, anélkül, hogy különösebb ráfordításra lenne szükség: az egyik a Nílus völgye a deltájával együtt, a másik a Magyar Alföld." Máshol a mezőgazdaság csak öntözéssel lehetséges, és szélsőséges a klíma, esetenként nagyon hideg tél, a hideg és a meleg gyors változásai jellemzőek. Ezzel szemben a Kárpát-medence a legkívánatosabb vidék. Kiváló földművelő falvak létesítésére. Lösztakarója nyílt növényvilágot nevel. A Kárpát-medence rendkívül sokszínű, zárt földrajzi egység, mely a maga nemében tényleg egyedülálló. Hazánk a Kárpát-medencében elhelyezkedés szempontjából szintén sokszínű mikrokozmosz.
Az itt található természeti erőforrások bőségesen elegendőek az emberi élet fenntartásához, ami hozzájárult a folytonos emberi jelenléthez. Édesvíz készletünk 200 millió embert képes eltartani. Vastag termőtalajunk van. Szinte mindenféle növényzet a mediterrántól a tűlevelűekig megél itt, több mint 2000 gyógynövény fajta él itt. A Kárpát-medencében gazdag állatvilág, változatos ökoszisztéma rendszer, változatos táj a pusztától a magas hegyekig található. A hőenergiák és a termálvíz elérhető közelségben (nem túl mélyen). A csapadék mennyiségét tekintve is ideális (se nem kevés, se nem sok). Ezért mondhatjuk, hogy ez a földi paradicsom az emberi élet kezdetétől fogva ideális hely volt.
A Kárpát-medence erőforrásai
| Erőforrás | Leírás / Kapacitás |
|---|---|
| Édesvíz | 200 millió ember ellátására elegendő |
| Termőtalaj | Vastag, kiváló minőségű |
| Növényzet | Mediterrántól a tűlevelűekig, több mint 2000 fajta |
| Gyógynövények | Több mint 2000 fajta |
| Táj | Pusztától a magas hegyekig változatos |
| Hőenergia/Termálvíz | Elérhető közelségben (nem túl mélyen) |
| Csapadék | Optimális mennyiség |
Emberi élet a jégkorszak idején és a folytonosság
Cser Ferenc és Darai Lajos "Magyar folytonosság a Kárpát-medencében" című könyvében a jégkorszak alatti emberi életfeltételekről ír. Megjegyzik, hogy ezekre a hajdani eljegesedett területekre, ezért az emberi lét föltételei nem voltak adottak. Azonban az Ural és a Káspi-tenger között, azaz a Kurgán mozgás idején, a jelen előtti 7. évezred vagy az után az emberi létezés másképp alakult. Fontos megjegyezni, hogy nem voltak valóban északon, még a Volga-könyök magasságában sem emberi életre utaló nyomok, illetve áthatolhatatlan mocsarak voltak már a jégkorszak lehűlési szakaszát megelőzően is. Ezért az a feltételezés, hogy a Föld lakosságának tömegei vonultak volna át az Ural keleti oldalára az életfeltételeit keresve, majd midőn azok ott is megszűntek, átment volna az Ural keleti oldalára, semmiféle régészeti adat nem támogatja. Gáboriné Csánk Vera könyvében minden világosan le van írva, hogy nem volt teljes társadalom északra költözése.
A Kárpát-medence bizonyíthatóan lakott volt a jégkorszak leghidegebb részén is, és az emberi élet, nem is akármilyen, nem vonult az Észak-Balkánra. A régészeti leletek is arra utalnak, hogy a Kárpát-medence népeinek egy része nem északra vándorolt a rénszarvasokkal együtt, hanem itt maradtak. A Kárpát-medencéből nem el, hanem ide jöttek be a Kárpát-medencébe és itt élték meg a mamut kihalását. Ezt nem lehet nem figyelembe venni, hiszen éppen nem oda távoztak a Würm utolsó lehűlő szakaszában. A Kárpát-medence, onnan is a Bükki kultúra az elsődleges. A Szvidéri műveltség és a később finnugornak nevezett jelenség Európában is jelen volt.
A Kárpát-medence 10-11. századi településtípusai és településhálózata
Az őskori technológia és kultúrák
A Kárpát-medencében számos, a korát messze megelőző lelet tanúskodik a fejlett őskori kultúrákról. Az őskor egyik kutatója megjegyzi, hogy a kőeszközök megmunkálásában, amilyennel - az eddigi információk szerint - csak jóval később dolgozhatott volna, 90-100 ezer éves is lehet. Az itt talált lelőhely kora 40-200 ezer évre tehető, és rendkívül finoman kivitelezett szerszámok jellemzik a műveltséget. A tatai lelőhelyet hűvös időszakra teszi, és a vértesszőlősi leletekhez is kapcsolódik. Süttőn és Tokodon is találtak rétegeket, melyek 50 ezer évnél idősebbek.
Különleges felfedezés egy hétezer kilogramm (!) hús tárolására alkalmas jégverem, amely arra utal, hogy a közösségek hosszabb ideig egy helyben éltek. Az Istállóskői-műveltség (kb. 30-40 ezer évesre becsülik) váratlanul bukkan fel, fegyverük a csonthegyű dárda és az íj volt. Ez a fejlődés eredménye, amelyben ismét "világelsők" vagyunk, hiszen ez a technológia meg először, legkorábban egész Európában! A kapa, egy majd' húszezer éves eszköz, bizonyítja, hogy a földművelés hagyományai mélyen gyökereznek. Egy őskori festékbánya is található, melynek kora kb. 30-35 ezer év, és szintén "világelsőség". Relatíve rövid idő alatt 24 m3 festéket bányásztak ki. Ahhoz pedig szállítani is kellett, ami szervezett társadalomra utal.
A folytonosságot bizonyítja a nyelvdugós hosszú furulya, amely ezer éves, és azóta is kimutatható a folytonosság mindmáig. Az őskőkor vége és az újkőkor kezdete között eltelt kb. 3000 év (Kr. e. 10000-7000) az átmeneti kőkor, és az arra utal, hogy a vidék nem volt lakatlan.
A pallagkultúra - Egy épített táj öröksége
Tivadar - Az őshaza - A pallagkultúra című film alkotója mutatja be a szerinte 35 ezer éves erdélyi pallagkultúra máig fennmaradt nyomait. A táj jelentős része mesterségesen épített, őseink igényeik szerint alakították át. Ez egy kialakult, alkotott épített táj, a pallagkultúra. A legrégebbi pallagok (teraszok) az 1200-1300 tengerszint feletti magasságokban találhatók. Ezek a mesterséges teraszok építésének egyik legkézenfekvőbb oka lehetett, hogy a Kárpát-medence egy jégkorszakot követően (miután a 2-3 ezer méter! átlagos vastagságú észak-európai jégtakaró felolvadt), az olvadás miatt ismét megtelhetett vízzel. Ekkora mennyiségű víz nem tud egyik pillanatról a másikra elfolyni, elszivárogni, ezért az alacsonyabban fekvő területek elmocsarasodnak vagy nagyon sokáig víz alatt maradnak. Ezért a Kárpát-medencében élő ősi földműves népek kénytelenek voltak magasabb szintekre húzódni, és úgy átalakítani a még víz felett maradt tájat, hogy művelhető legyen. Ezt kézenfekvően a hegyoldalakba vájt teraszokkal tudták megoldani. Minden téren túlszárnyalták a mai kor emberének műszaki fejlettségét. Az Andok ősi népeinek fennmaradását döntően a földművelés biztosította. A régészeti leletek alapján tudjuk, hogy például Bolívia tartományában már Kr.e. 2000-ben is teraszos földműveléssel tették eredményessé a mezőgazdasági termelést. Hasonló, mesterségesen átépített, alakított hegyekről, dombokról beszél Tóth József az Épített tájak a Kárpát-medencében című munkájában.
Ősi védelmi rendszerek a tájban
A Kárpát-medence nem csupán a bőség, hanem a védelmi stratégiák szempontjából is kiemelkedő volt. Magyarország dombvidékein felismerhetőek és rekonstruálhatóak egy összefüggő, egész tájegységeket védő, mélységében tagolt, tájba retusált védelmi rendszer nyomai. A védelem filozófiája többrétegű volt. Elsősorban nem a falak, hanem a szellem erejével védekeztek: az Isten alkotta természetes táji változatosságot erősítették meg útvesztő mivoltában. Ahol szükséges volt, akadályt hoztak létre, ahol szükséges volt, utat biztosítottak, ahol kellett, zsákutcát. Kisebb-nagyobb halastavak tömegét építették ki, ami a meredek dombokkal együtt igen fárasztó, és az ellenség számára veszélyes tereppé vált, így nehezítette vagy tette lehetetlenné a célirányos mozgást. A táj védelmi-gazdasági célú szelíd átformálása során a dombtetőket az egykor itt élők laposra alakították, és peremet képeztek oly módon, hogy a szélre hordott földet mészkő-törmelékkel rögzítették. Így függőleges szakadás képződik, amitől a domboldal fölfelé járhatatlan lesz.
tags: #koporsoheggyel #es #kapus #volg
