A Körkapcsolás: Egy legendás rádióműsor és a magyar futball története

A Körkapcsolás születése és formátuma

A legendás Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről című műsor a hatvanas évek elején indult el, pontosan 1963. szeptember 29-én. Kezdetben Második félidő - közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről nevet viselte, és olasz mintára készült. Ez a műsor forradalmasította a sportközvetítést Magyarországon, hiszen először biztosított élő tudósítást a labdarúgó NB I fordulójának összes mérkőzéséről. Már 1950-től létezett a „Mérkőzések percről percre” című adás, amely egyszerre két helyszínről jelentkezett, de a Körkapcsolás emelte új szintre a tájékoztatást.

A történelmi műsorban az ötletgazda, Szepesi György mellett olyan nevek vettek részt, mint Dobozy László, Gulyás Gyula, Horváth Kálmán, Kovács Imre, Novotny Zoltán, Roska Miklós, Szűcs Ferenc és Takács Árpád. Utóbbi kettő egy lillafüredi nyaralás alkalmával találta ki a műsort.

A formátum lényege, ahogy Török László felidézte: „Először a technikusok jelentkeztek be, megvolt a kör, megkapták a riporterek a mikrofont és akkor kezdődött az összedumálás. Annál felejthetetlenebb nem volt.” A szó szépen körbe-körbe ment a riporterek között, és a hallgatók, ha lehunyták a szemüket, maguk előtt láthatták a komlói, a győri, a dorogi vagy a debreceni pályát, pusztán a hangélmény alapján. „Korsós megy el egy nagyszerű driblivel Fekete mellett, lendületből faképnél hagyja, majd a győri visszafelé cselez, egy alagúttrükkel újra felülteti Feketét, aki csúnyán elkaszálja a csatárt. Rögvest ott terem egy másik fekete, egy fekete ruhás, vagyis a bíró, és még a kommentátorállásból is jól látható, ahogy leteremti a vendégek játékosát. Fekete urak torzsalkodnak tehát, nem kérdéses, végül melyiknek lesz igaza.” Ilyen és ehhez hasonló meséket rejtett a Körkapcsolás minden szombaton délután.

A sportriporteri álom

A Körkapcsolás hatalmas hatással volt a hallgatókra, sokakat inspirált. Mindig is imádtam beszélni, már egészen kisgyermekkoromtól csak mondtam és mondtam, ha kellett, ha nem. Gyakran „elálltam a fejét” a környezetemben lévőknek, a szüleim főleg azt élvezhették, amikor elkezdtem utánozni a rádióbemondókat. Akkor is dőlt belőlem a szó, ha szólt a készülék, és akkor is, ha ne adj isten ki volt kapcsolva: olyankor én helyettesítettem a bőrszíjas, vállra akasztható Sokolt. Egy fiatal, leendő sportriporter, Lantos Gábor, már gyermekkora óta a rádiósok utánzását élvezte. „Hamar a kedvenc műsorommá vált a Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről című műsor, amely a hatvanas évek elején indult el, amikor alsó tagozatba jártam.” Igen hamar elhatározta, hogy sportriporter lesz, ha törik, ha szakad, és nem tanár, mint a szülei.

Jó szerencséje úgy hozta, hogy apja tanította magyarból és történelemből az egyik technikus gyermekét, a kislány apja a Magyar Rádiónál dolgozott. Gyorsan kinyomozta, ki ez a számára kincset érően bennfentes ember a Bródy Sándor utcában, és összeszedvén minden bátorságát, egy nap megvárta a Rádiónál. Kerek-perec elmondta neki, sportriporter szeretne lenni, és mondja meg neki, ehhez kit kell felkeresnie. Miután kikacarászta magát az öntudatos riporterfiókán, kézen fogta, és bejelentette a portán a sportszerkesztőség szobájába.

Jován elvtárs elmondta, egyelőre még túl kicsi ehhez a munkához, még a mikrofont sem érném föl, nevetett, de felajánlotta, hogy időnként egy-egy edzésre elmehet vele, vagy valamelyik ifjabb kollégájával, hogy lássa, miként készül egy helyszíni riport.

Dezső Janival barátkozott a legjobban össze, szerkesztő volt a rádió sportosztályán, egészen az érettségijéig, 1972-ig istápolta. Előtte párszor már mutogatta, hogyan kell megvágni egy felvételt az esti Sportvilágba, s olykor megengedte, hogy a Népsportban megjelenő tudósítása számára ő szedje össze, és gépelje be az Erika írógépen az egyik csapat összeállítását a játékvezetői jelentésből. Az első "éles" feladat akkor következett, amikor Dezső Jani szólt, hogy ki kéne mennie a területi asztalitenisz-bajnokság döntőjére Rákospalotára, és 30 másodpercben el kellene majd mondania, mit is látott az izzadtságszagú, levegőtlen csarnokban. A homloka gyöngyözött, miközben remegő hangon elrebegte a mikrofonba az országosan nagyjából 67 ember által izgatottan hallgatott rövid beszámolót. A nyúlfarknyi anyagot lehozta a Kossuth rádió.

Az első élő közvetítés a Körkapcsolásban

Lantos Gábor nem volt még 22, amikor megkapta első meccsét a Körkapcsolásban, kétszer három percet a Salgótarján-MTK meccsen. Nem az optimális leosztás, szó se róla: vidék, enyhén szólva sem kedvelt fővárosi ellenfél, mindezt tetézte, hogy sima, 3-0-s vendéggyőzelemmel zárult az összecsapás. Emlékezetes pillanat volt, amikor élő adásban, tisztán kivehetően beleordította a mögötte öt méterre álló kalapos, nyugdíjas bácsika: a mocskos … anyádat, ne hazudj, tiszta les volt! A riporter ekkor jutott el a mondandójában: „Csalódottan kell távoznia a mintegy ötezer nézőnek a tarjáni Dolinkai pályáról, hiszen az MTK-VM Borsó János vezetésével magabiztosan győzte le az ennél sokkal jobb eredményben bízó Salgótarján alakulatát. Úgy vélem, a vendégek győzelme abszolút megérdemelt, még akkor is, ha a kék-fehérek első találata talán lesgyanús helyzetből született.” Ez a helyzet jól illusztrálja az élő közvetítés kiszámíthatatlanságát és báját.

Egy másik alkalommal egy Vasas-Ferencváros meccsen keverte össze a kapusokat: „Közben Dzurják robog el a bal oldalon, de mélyre sikeredik a beadása, és Kakas lehúzza a labdát. Te jó ég, ezek szerint mégis Kakas véd, még jó, hogy csak Leboniczkyvel kevertem össze, nem pedig a tojós tyúkkal!” A piros-kék hálóőrről, Kakas Laciról talán kevesen tudják, de ő volt az, aki 1980. január 28-án kivédte Diego Maradona tizenegyesét. A kapus Dél-Amerikában portyázott a Fradival, ahol az Argentinos Juniors ellen játszottak. A 25. percben büntetőhöz jutottak az argentinok, és Kakas kivédte Maradona tizenegyesét.

A legendás 6:3-as győzelem a Wembley-ben

A magyar labdarúgás történetének egyik legkiemelkedőbb eseménye, az 1953. november 25-én rendezett Anglia-Magyarország mérkőzés, amelyet az Aranycsapat nyert 6-3-ra a londoni Wembley Stadionban, szintén szerves része a magyar sportközvetítés emlékének. Lassan hatvanhárom éve annak, hogy november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott világviszonylatban is hatalmas sikert ért el Angliában.

Jackie Sewell, az angolok egyik gólszerzője, aki a 15. percben talált a hálóba Hidegkuti Nándor góljára válaszolva, utolsóként hunyt el az 1953-as mérkőzés játékosai közül, 89 éves korában. A BBC beszámolója szerint az egykori csatár 89 éves korában halt meg. Sewell később így emlékezett vissza a meccsre: „Az emberek azt hitték, mi fogunk nyerni, de emlékezetes leckét kaptunk azon a napon. Nem játszottunk rosszul, de a magyarok egyszerűen fantasztikusak voltak. A legjobb csapat volt, amelyet valaha életemben futballozni láttam”.

A Sebes Gusztáv által irányított ördöngös magyar csapat góljait Hidegkuti (1., 22., 53.), Puskás (25., 29.) és Bozsik (50.) szerezték. Puskás Ferenc első gólja máig legendás: „az ötös jobb sarkánál zsebkendőnyi területen ballal talppal visszahúzta a labdát, elküldve a védőt, és a rövid kapu mellett a hálóba lőtt.”

Az akkor pályára lépett 23 futballista közül Sewell halt meg utolsóként. Egy hírmondója azonban még akad a legendás mérkőzésnek, az Aranycsapat 12. embere, a kommentátor Szepesi György ugyanis még köztünk volt 2017-ben.

A „lehetetlen” feladat: Két meccs, két város egy délután

1995-re Novotny Zoltán, az akkori sportszerkesztőség-vezető, a Magyar Rádió Zrt. 1995-re rájött arra, hogy Lantos Gábor számára semmi sem lehetetlen. Gondolta, meglep egy olyan feladattal, amit talán mégis képtelenség megoldani. Február vége lehetett, a Magyar Rádió Sportosztályán izgatottan várták, hogy Novotny „megszülje” az előttünk álló fordulók beosztását, azaz, hogy ki milyen meccsre megy márciusban. Ez a legrosszabb: várni, hogy történjen valami... Gyártásvezetőnk, Erzsi féltve őrizte az információkat, majd egy óvatlan pillanatban végre kikerült a falra az 1994/95-ös bajnokság 17. fordulójának körbeosztása. Először azt hitte, elírás. Aztán rájött, hogy Novotny nem túl gyakran szokott hibázni, s most, ezt sem rontotta el. A két Zala megyei csapat azonos napon játszott, és Lantos Gábornak - a legjobb esetben is - 30-35 perce maradt volna arra, hogy Nagykanizsáról Zalaegerszegre érjen.

A délutáni három meccsről nem volt Körkapcsolás, csak összefoglalókat és riportokat kellett szállítani az esti sportadásba. Az esti négy összecsapásról viszont 60 perces Körkapcsolással jelentkeztek a Petőfi rádióban 18:00-19:00 között.

Arról szó sem lehetett, hogy a Nagykanizsára utazó stáb őt átvigye. Egyrészt a munkaidejükbe sem fért volna bele, másrészt Zalaegerszegen ott volt a másik stáb. Neki tehát azt kellett megoldania, hogy a Nagykanizsa-Vác meccs végén vonalon elmondja az összefoglalót, lerohanjon interjúra, majd azt Budapestre bejátsza, s azonnal induljon Zalaegerszegre.

Sokáig persze nem gondolkodott, mert rögtön eszébe jutott, hogy egyetlen megoldás lesz, nevezetesen, ha a rendőrség segítségét kéri. Akkor még nem volt mobiltelefonja, ellenben létezett már telefax. A tudakozótól megérdeklődte a nagykanizsai rendőrőrs telefonszámát, s kezdetét vette a nagy művelet. - Halló, jó napot kívánok, Lantos Gábor vagyok. Március 11-én Nagykanizsáról 30 perc alatt szeretnék átjutni Zalaegerszegre úgy, hogy egy rendőrségi kocsi vigyen át engem az Olajbányász stadionból a ZTE pályára. - Ön most viccel velünk, uram? - Nem. A Magyar Rádió név hatott. A rendőr belátta, hogy nem egy telefonbetyár húzza az idejét, s csak annyit kért, hogy küldjön telefaxot. Legyen rajta pecsét, aláírás, a többi majd elválik.

Szépen megírta a hivatalos levelet. Bekopogott Novotnyhoz, s előadta neki a tervet. Szerinte nagyon elégedett lehetett vele, mert azonnal aláírta a papírost, pecsétet a folyosó túlsó végén szerzett a Szórakoztató Főosztályon. Kész, mehetett a telefax. Napok teltek el, nem történt semmi. Majd 3-4 nappal a meccs előtt reggel megy be a rádióba és Erzsi lelkendezve fogadta, megjött a válasz Nagykanizsáról. A következő állt benne: „Tisztelt Lantos úr! Kérését teljesítjük, annak semmi akadálya. A Nagykanizsa-Vác bajnoki meccs végén a klubház előtt várja egy rendőrségi Opel, azzal visszük át Zalaegerszegre. Üdv…”

A kollégák el sem hitték, hogy mindezt végrehajtotta. Novotny csak annyit mondott, hogy számított erre, Vass dőlt a röhögéstől, Molnár Dani meg közölte, hogy hazafelé (mármint Egerszegről) majd nézzen be Fehérváron a forintos kaszinóba. A faxot a zsebébe tette és várta 1995. március 11. napját.

Március 11-én reggel 9 órakor indult el a stáb Budapestről Nagykanizsára. Egy órakor az Olaj stadionjában voltak, várták a Vác vendégjátékát, ami végül 0-0-ra végződött. Lantos az összefoglalót már a 85. percben elmondta, majd lerohant interjúzni. Keszei Ferenc és Csank János, a két vezetőedző adott interjút. Csank a bajusza alatt morgott a 0-0 miatt, Keszei volt az elégedettebb. Visszarohant a közvetítőállásba, bejátszani a két interjút. Majd újra a klubház elé szaladt, ahol ott állt a rendőrségi Opel. Az órájára nézett, 16:33-at mutatott. 27 perc múlva kezdés Zalaegerszegen, kizárt, hogy odaérnek - gondolta magában.

„Kösse be magát és kapaszkodjon” - mondta a volán mögött ülő egyenruhás. Azzal a szirénát bekapcsolva megkezdték a száguldást. A tévében akkor ment a Knight Rider - hát nagyjából úgy érezte magát, mint David Hasselhoff, amikor a gázra lépett a csodakocsiban. Pillanatok alatt kijutottak a városból és a 74-es úton szirénázva 150 km/órás sebességgel téptünk Egerszeg felé. Előlük mindenki lehúzódott, s 17:01-kor kissé szédelegve szállt ki a ZTE-stadion előtt. Rohant a rádiós állásba, ahol a kollégák nem hittek a szemüknek. Persze a 6. percben már gól esett, Szabó II. lőtt Disztl Péter kapujába. A Kör csak a II. félidőben kezdődött, s a Petőfi rádió hallgatói a következőt hallhatták a dobozból:

Bemondó: Petőfi rádió, Budapest. 18 óra. Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. A vezető riporter: Vass István Zoltán. A szerkesztő: Sipos János.
Vass: Jó estét kívánok kedves hallgatóink. A labdarúgó NB I 17. fordulójának négy esti összecsapásáról jelentkezünk. Itt, Újpesten a II. félidő 1. percében Újpest-Vasas 1-0. Kispest, Molnár Dániel.
Molnár: A II. félidő 2. percében Kispest-Csepel 1-1. Győr, Siklós Erik
Siklós: 3 perc telt el a második félidőből és 0-0 az állás a Győr-Pécs összecsapáson. Zalaegerszeg, Lantos Gábor
Lantos: ZTE-Parmalat a második félidő második percében 2-1. Mielőtt visszaadnám a szót Újpestnek, szeretnék köszönetet mondani a nagykanizsai rendőrségnek, hiszen kora délután a Nagykanizsa-Vác találkozón jártam, amely 0-0-ra végződött, s ahhoz, hogy most Egerszegen legyek, a rendőrség segítsége kellett. Ők hoztak át ugyanis Kanizsáról Egerszegre. Újpest.
Vass: Nos, kedves hallgatóink, közel harminc éve járok NB I-es mérkőzésekre, de ekkora szerencsém még sosem volt, mint Lantos Gábornak. Hogy egy rendőr vigyen egy meccsre? Hallatlan. Érdekes. Na, mindegy. A ZTE végül 3-2-re nyert izgalmas, fordulatos összecsapáson. Sipos szerkesztő innen is kért még interjúkat, s jóval elmúlt fél 8, mire hazaindulhattak. Éjfél előtt nem sokkal szállt ki a rádió előtt, s akkor már 15 órája volt úton. Ebbe belefért két meccs, meg egy felejthetetlen száguldás a zalai dombok között.

Bundabotrányok a Körkapcsolás árnyékában

Az 1980-as évek eleje a magyar labdarúgást bundabotrányok árnyékolták be. Az 1982/83-as labdarúgó NB I utolsó fordulója papíron izgalmasnak ígérkezett, hiszen a Rába ETO és a Ferencváros azonos pontszámmal állt az élen. A 30. forduló előtt a Rába ETO az Újpesti Dózsát fogadta, míg a Ferencváros Csepelre látogatott. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Fradi idegenbeli győzelme esetén is csak akkor lehet bajnok, ha az ETO nem nyer Győrött.

Hosszúra, nagyon hosszúra nyúlt a félidei szünet Csepelen, a Béke téri stadionban. Már rég mennie kellett volna a második félidőnek, de a vendégjátékosok nem akartak kijönni a pályára. Az első félidőt követően a Ferencváros Szokolai László góljával 1-0-ra vezetett. A Fradi futballistái a csepeli öltözőben egy sistergős rádiókészüléket ültek körbe és vártak. Mit mond Vass István Zoltán Győrből?

Vass István Zoltán: Jó estét kívánok, kedves hallgatóink. A labdarúgó NB I utolsó, 30. fordulójáról jelentkezünk. Itt, Győrött, a második félidő harmadik percében a bajnokaspiráns ETO Szentes és Hajszán góljával 2-0-ra vezet az Újpesti Dózsa ellen. Csepel, Novotny Zoltán.

Csepelen ekkor a Fradi futballistái felkászálódtak és kimentek a pályára, hogy lejátsszák a második félidőt. Kedvük nem sok volt hozzá, hiszen jól tudták, hogy a Győr innen nem fogja kiengedni a kezéből a meccset. A Béke téren összegyűlt 16 ezer néző egyre haragosabban és egyre nagyobb füttykoncerttel fogadta a látottakat, vagyis a semmit. A 64. percben Tulipán Mihály beadása után Lazsányi úgy lőtte a vasgyáriak egyenlítő gólját, hogy egyetlen Fradi-védő sem volt a közelében. A Csepel egyenlítő gólja különleges jeladás volt a Ferencváros számára, amely a hátralévő 28 percben a felezővonal környékén adogatott. A Csepel számos támadást vezetett, de a Fradi kapusa, Zsiborás Gábor (aki egy bundameccsen kapott 7-es osztályzatot), mindent védett. Novák Dezső, az 1983-as Ferencváros edzője a meccs utáni nyilatkozatában meglepően azt mondta: „Nem értem a közönséget, miért méltatlankodott. Nem várhatott öldöklő küzdelmet a zárómérkőzésen. Elégedett vagyok a csapat tavaszi teljesítményével.” Novák tehát egy olyan bundameccs után nyilatkozta ezt, amelynek a szünetében ő is és a játékosai is a rádiót hallgatták. Majd amikor megtudták, hogy a Rába ETO 2-0-ra vezet (a Győr végül 6-1-re ütötte ki a Dózsát), nem voltak hajlandóak játszani. Nekik - ezek szerint - csak az aranyérem felelt volna meg, az ezüsttel nem voltak kibékülve.

Ugyanezen a fordulón több más mérkőzés is gyanús volt. Pécsett a hazai csapat edzője, Kovács Imre (nem azonos a riporterrel) nem ült le a kispadra a PMSC-DMVSC mérkőzésen, amely 2-3-ra végződött. Különös jelenetek játszódtak le Újmecsekalján, mert a hazai csapat edzője, Kovács Imre nem ült le a kispadra. A játékoskijáróban álldogált, és nem szól egy szót sem. „Ahol egy csapat nem tesz meg mindent a győzelem érdekében, ott az edző felesleges a kispadon” - nyilatkozta Kovács. A Debrecen ezzel a „váratlan” győzelemmel sem tudott megkapaszkodni az NB I-ben, mert a Nyíregyháza is nyerni tudott egy másik bundameccsen, ahol a már kiesett Békéscsaba csapatának "nem volt kedve játszani". A pécsiek edzője, Kovács Imre elhűlve nézte, hogy mit csinálnak a játékosai, mert ő éles csatára készült.

Az MTK-Diósgyőr 1-1-es eredménye is furcsaságokat mutatott. A Népsportos Zsiday István a Hungária körúton ezt írta: „A 70. perc tájékán, amikor a lelátón tucatjával harsogó zsebrádiókon keresztül mindenki értesülhetett arról, hogy az idegenben játszó Nyíregyháza után a Debrecen is győzelemre áll, az MTK-VM kispadjáról Danszky József, a labdarúgó-szakosztály elnökhelyettese idegesen felpattant és magából kikelve a partvonal mellől próbálta felrázni a hazai gárdát, amely a DVTK egyenlítő gólja után érthetetlen módon átadta a kezdeményezést a vendégcsapatnak. Úgy látszik, hogy a kék-fehér játékosok még ekkor sem ismerték fel, mennyire vékony jégen táncolnak a döntetlen vigyázásával.” Dehogynem ismerték fel, csak szegény Danszky József leledzett volna abban az állapotban, hogy itt éles meccsek mennek? Aligha. A Hungária körúton az első félidőben volt olyan tizenkét perces szakasz, hogy a labdát a kezdőkör közelében passzolgatták a játékosok, akiknek semmi kedvük nem volt támadni. A Diósgyőr már páholyban ült, az MTK meg úgy volt vele, ha senki nem rúgja fel a megállapodásokat, ha minden úgy alakul, ahogy előre eltervezték, akkor ez az 1-1 is tökéletesen elég lesz a számukra. Elég is volt.

A Népsport a bundagyanús mérkőzéseket egycsillagos minősítéssel értékelte, ami akkor egyet jelentett azzal, hogy a tudósítók megegyezéses mérkőzést láttak. „Bár manapság divat az akkori sportsajtót szidni azért, mert nem tett meg mindent a megtisztulás érdekében, azért azt el kell ismerni, hogy az egycsillagos osztályzat bátor lépés volt a Népsport futballrovatától.” Az 1982/83-as bajnokságban nyolc meccsből négy kapott egy csillagot, ami rekord volt az NB I történetében - legalábbis azóta, amióta a lap osztályozza a mérkőzéseket. A szerző nélküli, szerkesztőségi vezércikkben az újság azt írta, hogy a tudósítók önmagukat járatták volna le akkor, ha nem egycsillagosra értékelik a bundameccseket. Majd azon elmélkedtek, hogy a szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán lemondása után mi lesz a válogatottal? „Hogyan lehet azoktól a játékosoktól a címeres mezben kiemelkedő teljesítményt várni, akik az NB I-ben olyan mérkőzéseket játszanak, mint amilyeneket az utolsó fordulóban láttunk?” - lamentált a lap.

NB I 1982/83 - Utolsó forduló, egycsillagos mérkőzések

Az 1983. június 11-én lejátszott mérkőzések közül négyet is egycsillagosra értékelt a Népsport, ami bundameccsre utalt.

Az MLSZ az 1982/83-as bajnokság „furcsa” zárófordulója után senkit sem büntetett meg. Egy évvel később, az 1984. június 3-án lejátszott Volán-Honvéd (6-6) és Nyíregyháza-Diósgyőr (2-7) mérkőzések sarkallták csak büntetésre az MLSZ illetékeseit - igaz, akkor is olyan verdikt született, amely nem veszélyeztette a Budapesti Honvéd bajnoki címét. Az Esterházy Márton nyilatkozatra, amelyben az egykori Honvéd játékos azt bizonygatta, hogy az 1984-es Volán-Honvéd 6-6-ra végződött bajnoki meccs nem volt bunda, a sportújságíró Lakat T. Károly hívta fel a figyelmet, amely arra ösztönöz, hogy utánajárjanak mindennek. Az MLSZ 1983 nyarán, egy évvel azután, hogy a Sportfogadási és Lottóigazgatóság a Budapesti Rendőr-főkapitányságon bejelentést tett a Nyári TOTÓ Kupa mérkőzéseinek bundagyanújában, semmit sem tett, pedig a bírósági tárgyalás ekkor már javában zajlott.

Ebben a történetben méltatlanul kevés szó esett a Verebes József vezette Rába ETO csapatáról, amely az 1982-83-as idényben megvédte bajnoki címét. A 28 ezer néző előtt lejátszott Újpesti Dózsa elleni utolsó hazai mérkőzésük (6-1) a Népsportban négy csillagot kapott.

A Körkapcsolás vége

Az adás 2009-ben szűnt meg, amikor a rádió jelezte: nem kívánja kifizetni a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga (MHLL) által a közvetítésekért három idényre kért 225 millió forintot. Ezzel egy korszak zárult le a magyar sportközvetítésben, de a Körkapcsolás emléke és öröksége máig él a sportrajongók szívében.

tags: #korkapcsolas #bajnoki #labdarugo #merkozese

Népszerű bejegyzések:

• Gyakorlatok kosárlabda vezetéshez
• Dinamo Zagreb otthona
• A first touch jelentősége az edzői szakmában
• részletes infók a kézilabdapályáról
• MKSZ TAO-rendszer