Magyar írók és a labdarúgás: A sport és az irodalom találkozása

Az irodalom és a sport, különösen a labdarúgás kapcsolata mélyebben gyökerezik a magyar kultúrában, mint azt elsőre gondolnánk. A modern kori irodalomtörténet számos példát mutat arra, hogy íróink nem csupán tollal a kézben alkottak, hanem aktívan részt vettek a sportéletben is, vagy éppen műveikben dolgozták fel a sportolás, a játék élményét.

Hosszabb kihagyás után visszatér Az íróasztalon túl sorozatunk, amelyben írókat mutatunk be papírral és tollal nem feltétlenül felszerelt helyzetekben. Természetesen sok írónkról tudjuk, hogy hobbi szinten űzött valamilyen sportot. Nádas Péter például évtizedeken keresztül rendszeresen futott. Az Évkönyben írt is a futásról. Mészöly Miklós az atlétikáról ír Az atléta halála című művében. A legtöbb írás - riport, tudósítás, vers, regény - azonban a labdarúgásról született. Tarján Péter 1996-ban magyar írók focinovelláiból szerkesztett kötetet Tizenegy dressz címmel, amiben szerepelnek többek között Bereményi Géza, Tandori Dezső, Nagy Gáspár és Spiró György írásai is. Darvasi László és Kukorelly Endre egész könyveket írtak a fociról (A titokzatos világválogatott; Pálya avagy Nyugi, dagi, nem csak foci van a világon), és nem feledkezhetünk meg a legnagyobb fociírónkról, Mándy Ivánról sem. A pálya szélén a magyar fociirodalom alapműve, ebből Régi idők focija címen Sándor Pál rendezett kultfilmet Garas Dezső és Kern András főszereplésével. De valamilyen formában írt a fociról számtalan magyar író a XX. században József Attilától kezdve Kosztolányin, Radnótin, Krúdyn, Rejtő Jenőn, Molnár Ferencen és Szabó Lőrincen át Pilinszky Jánosig. Ezt foglalja össze Csillag Péter Ady stoplisban című kötetében. Kijelenthető tehát, hogy a magyar irodalomban abszolút túlsúlyban vannak a labdarúgás iránt érdeklődő írók.

Most viszont olyan szerzőkről olvashatnak, akik nemcsak kívülről csodáltak egy-egy sportágat, hanem profi (félprofi) szinten maguk is gyakorolták azt.

Az írók a pályán: Kik fociztak a magyar irodalomból?

Ady Endre, a debreceni futballcsapat tagja

Kevesen tudják, de Ady Endre még joghallgatóként tagja volt Debrecen első futballcsapatának, bár ez még nem volt profi csapat. Az első hivatalos mérkőzést Debrecenben ugyanis 1902-ben játszották. Erre egy 1899-es újságcikk a bizonyíték, amiben még Adi Endreként szerepel mint a „foot ball” csapat tagja. A dokumentumok szerint ebben az időszakban más ilyen nevű (Ady vagy Adi) joghallgató nem volt a debreceni jogakadémián, illetve a későbbi költő szerkesztőségi munkatársa volt annak a lapnak (Debreceni Főiskolai Lapok), amelyik tudósított a mérkőzésről, amin az adatok szerint Ady játszott.

Nem tudni, hogy Ady milyen poszton játszhatott, ahogy azt sem, hogy milyen szintet képviselt. Az viszont ismert, hogy gimnáziumban a német mellett tornából is megbukott egyszer. Mindez egy gyerekkori balesetéhez vezethető vissza: egy télen az érmindszenti patak jege beszakadt alatta, elfagytak a lábai, és ezért egész életében csámpásan járt. Így nem meglepő, hogy Ady sosem írt a labdarúgásról, a labdajáték is csak egyetlen versében kerül elő.

Esterházy Péter és a családi futballhagyomány

Esterházy Péter nemcsak író és matematikus volt, hanem remek futballista is. A posztmodern irodalom egyik legnagyobb alakja a lakhelyükhöz közeli Csillaghegyi MTE-ben játszott több éven keresztül. A családban a legnagyobb sportkarriert azonban nem ő, hanem egyik testvére, Márton futotta be, akivel Csillaghegyen csapattársak voltak. Esterházy Márton később a legsikeresebb időszakát a Honvéd játékosaként töltötte, de néhány évet a Ferencvárosban is játszott, illetve karrierje során megfordult Görögországban az AÉK és a Panathinaikósz csapatában, Ausztriában és Svájcban is, a válogatottban pedig 29 mérkőzésen 11 gólt szerzett.

A foci iránti szeretet mind a négy Esterházy-fiúban megvolt, gyerekkorukban sokat rúgták a labdát együtt, és Pétert tartották a legtehetségesebbnek. Egy interjúban így nyilatkozott Esterházy Márton a grundon focizásról: „Tényleg minden áldott nap fociztunk. Ha épp nem voltak ott a haverok, akkor négyen játszottunk, ketten-ketten egymás ellen.” Esterházy számtalan művében írt a labdarúgásról. „Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő.”

Karinthy Frigyes és Ferenc sportos öröksége

Több szállal kötődött a Fradihoz egy másik magyar író, Karinthy Ferenc is, ő viszont nem a futball, hanem a vízilabda révén. A „Cini” becenevet viselő író ugyanis két részletben, összesen három idényen keresztül volt az FTC bekkje. Kétszer bronzérmesek lettek (1941-ben és 1945-ben), egyszer pedig a negyedik helyen végzett a Karinthyval felálló alakulat. Karinthy azonban nemcsak úszott és vízilabdázott, jószerivel minden sportot kipróbált, és egytől-egyig remekelt bennük. Szenvedélyesen síelt, pingpongozott, teniszezett, focizott, kajakozott, lábteniszezett és „fejelt”. A sport nemcsak élvezet volt Karinthy számára, hanem egyfajta menekülés is a családi hagyomány elől. „Nagyon nem akartam író lenni. Minden egyébbel megpróbálkoztam, csak hogy ne kelljen írónak lennem.”

Cini apja, Karinthy Frigyes nem futott be akkora sportkarriert, mint később a fia, de ő is igazán „lelkes sportember” volt. Egy interjúban mesélt arról, hogy milyen viszonya volt a labdarúgáshoz: „Láthatja, hogy a futball még most sem vesztette el a vonzerejét velem szemben. Hiszen azok között voltam, akik legelőször rúgták a labdát Budapesten s még most is tagja vagyok a legrégibb labdarúgó-klubnak: a BTC-nek, melynek színeiben valaha a centercsatár posztját töltöttem be.” A jegyzőkönyvekben nincs adat rá, hogy Karinthy valóban szerepelt volna a csapatban, de lehetséges, hogy kiegészítő emberként tagja volt az együttesnek. Karinthy több írása is szól a labdarúgásról, és a Nemzeti Sportban is jelentek meg cikkei.

Kormos István rejtélyes futballkarrierje

Az egyik legrejtélyesebb sportkarrier Kormos István nevéhez köthető. A kalandos életű költőről sokáig úgy tartották, hogy futballistaként ő vitte a legtöbbre a magyar irodalmárok közül, ugyanis az a hír járta róla, hogy a Fradi ifjúsági első csapatában játszott, és egyszer még a felnőtt csapatban is lehetőséget kapott. Ezért kollégái szinte szentként tisztelték, az irodalmi teljesítmény elhalványult futball-pályafutása mellett. Valójában nagyon keveset lehet tudni a Vackor-mesék szerzőjéről mint focistáról. Bizonyos információk szerint az 1938-1939-es idényben szerepelt a Fradi második csapatában, amely ekkor a másodosztályban játszott, és amatőr szintű volt. Az 1938. november 27-én tartott SBTC-FTC meccs jegyzőkönyvében szerepel egy Kormos nevű játékos, azonban nem biztos, hogy ez ő volt, ugyanis a Kormos nevet csak később vette föl.

Újságcikkek szerint Kormos 1942-ben átigazolt a másodosztályú SZAC csapatához, ahol egy súlyos lábsérülést leszámítva viszonylag rendszeresen játszott. Jóval később pedig, amikor Párizsban élt, még Jean-Paul Belmondóval is lábteniszezett. „A szembelévő házban lakott, neki egy angol fiú volt a partnere a lábteniszhez, az enyém meg egy olasz gyerek volt.”

Az Íróválogatott tagjai

A labdarúgás iránti szenvedély sok írót megmozgatott, olyannyira, hogy egy íróválogatott is alakult. A győztes csapat tagjai: Zilahy Péter (csapatkapitány, csatár, gólkirály), Balázs Attila (kapus), Sziráki András (kapus), Ágoston Zoltán (középpálya), Berka Attila (hátvéd), Bíró László (liberó), Darvasi László (középpálya), Egressy Zoltán (középpálya), Fónagy Zoltán (hátvéd), Goretity József, Gyurgyák János (középpálya), Kukorelly Endre (középpálya), Mélyi József (hátvéd), Mészáros Ábel (csatár), Sajó László (csatár), Szabó László Zsolt (hátvéd), Wirth Imre (hátvéd).

Sportoló írók - Összefoglaló táblázat

A magyar irodalom történetében számos példa van arra, hogy az írók nem csupán a szellemi életben, hanem a sportpályán is otthonosan mozogtak. Az alábbi táblázat néhány kiemelkedő példát mutat be:

tags: #koros #jozsef #foci

Népszerű bejegyzések:

• A legújabb Adidas futsal labda technológiák
• Állóképesség növelése focistáknak
• Dunaújvárosi sportsikerek és közélet
• Az elismerés Szabó Rolandnak
• Egyetemi kézilabda bajnokság