Az NBA: Híres amerikai kosárlabda csapatok és a liga története

A Nemzeti Kosárlabda Szövetség (NBA) egy profi férfi kosárlabda-bajnokság Észak-Amerikában, és a világ egyik legnépszerűbb kosárlabda versenye. A liga nemzetközi és belső hivatalait a New York-i központból irányítják.

Az NBA története és kialakulása

A kezdetek és az egyesülés

A liga alapítása 1946. június 6-án történt New Yorkban, Basketball Association of America (Amerikai Kosárlabda Szövetség) néven. A Basketball Association of America-t 1946-ban alapították meg jégkorongaréna-tulajdonosok az Egyesült Államok északkeleti és középnyugati területein, illetve Kanádában. 1946. november 1-én Torontóban a Toronto Huskies játszott egy mérkőzést a New York Knickerbockers ellen a Maple Leaf Gardens stadionban, amire az NBA napjainkban az első NBA-mérkőzésként tekint. Az első pontot Ossie Schectman (Knickerbockers) szerezte.

Ugyan korábban már megpróbáltak profi kosárlabda-bajnokságokat alapítani az országokban, mint a American Basketball League és az NBL, de a BAA volt az első, ami első sorban nagy arénákban indította el működését. Az első években a játék minősége nem volt sokkal jobb, mint a rivális ligákban vagy, mint az olyan független kluboknál, mint a Harlem Globetrotters. Például az 1948-as ABL-döntős Baltimore Bullets a BAA-be költözött és azonnal elnyerték az 1948-as címet, míg az 1948-as NBL-bajnok Minneapolis Lakers az 1949-es BAA-címet.

1949. augusztus 3-án a fennmaradó NBL-csapatok (Syracuse, Anderson, Tri-Cities, Sheboygan, Denver és Waterloo) egyesült a BAA-vel. Ugyan az egyesülés során teljesen megmaradt a BAA vezetősége, például Maurice Podoloff maradt az elnök, a nevet jogi okokból megváltoztatták National Basketball Associationre. A napjainkig az NBA a BAA-t tekinti elődjének.

A liga fejlődése és terjeszkedése

Az új ligában 17 csapat volt, nagyobb és kisebb városokban, illetve nagyobb és kisebb arénákban vagy edzőtermekben. 1950-re az NBA-ben már csak 11 csapat maradt, a méretbeli csökkenési folyamat az 1954-1955-ös szezonig tartott, mikor a legkisebb volt a bajnokság a történetében, nyolc csapattal: a New York Knicks, a Boston Celtics, a Philadelphia Warriors, a Minneapolis Lakers, a Rochester Royals, a Fort Wayne Pistons, a Milwaukee Hawks és a Syracuse Nationals, amik napjainkig is szerepelnek az NBA-ben, csak más néven.

A japán-amerikai Vataru Miszaka lett az első nem fehér játékos az NBA történetében az 1947-1948-as szezonban, mikor pályára lépett a New York Knicks színeiben. 1950-ig ő maradt az egyetlen nem fehér játékos a ligában, mikor a Washington Capitols leszerződtette Harold Huntert, egy afroamerikai játékost. Hunter szerződését az edzőtábor idején felbontotta a csapat, de több afroamerikai játékos is pályára lépett abban a szezonban, mint Chuck Cooper (Celtics), Nathaniel Clifton (Knicks) és Earl Lloyd (Capitols).

1969-ben Alan Siegel, aki megtervezte a Major League Baseball logóját az előző évben, elkészítette a modern NBA jelképét, amit az MLB-logó inspirált. A piros és kék háttéren Jerry West sziluettje látható, Wen Roberts fényképe alapján. Ennek ellenére az NBA soha nem ismerte el hivatalosan, hogy West szerepel a logón.

1967-ben az NBA dominanciáját veszélybe helyezte az American Basketball Association (ABA) megalapítása. Ugyan nagy volt a versengés a két bajnokság között a legjobb játékosok leigazolására, az NBA sikeresen megszerezte az éra legtehetségesebb egyetemi játékosát, Kareem Abdul-Jabbart (akkor Lew Alcindor). Az ABA sikeres volt néhány tehetséges játékos leszerződtetésében az 1970-es években, mint például Julius Erving. Ennek fő oka az volt, hogy a csapatok igazolhattak olyan játékosokat, akik még nem végezték el egyetemi tanulmányaikat.

1974-re az NBA-ben már 18 csapat szerepelt. 1970-ben megérkezett a Portland Trail Blazers, a Cleveland Cavaliers és a Buffalo Braves (napjainkban: Los Angeles Clippers). A New Orleans Jazz (napjainkban: Utah Jazz) 1974-ben érkezett, amivel 18 csapata lett a ligának. Az 1976-os szezon végén az NBA megegyezett az ABA-vel, aminek értelmében négy ABA-csapat csatlakozott az NBA-hez: a San Antonio Spurs, a Denver Nuggets, az Indiana Pacers és a New York Nets (napjainkban: Brooklyn Nets). Az időszak legnagyobb sztárjai Abdul-Jabbar, Barry, Dave Cowens, Erving, Elvin Hayes, Walt Frazier, Moses Malone, Artis Gilmore, George Gervin, Dan Issel és Pete Maravich voltak. A liga 1979-ben vezette be a hárompontost, amit az ABA-től vettek át.

Az NBA versenystruktúrája

Alapszakasz, rájátszás és All-Star Gála

Az NBA egy-egy idénye két részből áll, az alapszakaszból és a rájátszásból. Az NBA versenystruktúrája két fő konferenciából áll: keleti és nyugati. Mindegyik konferencián 15 csapat vesz részt. Ezenkívül minden konferencia három osztályból (division) áll, amelyek meghatározzák a hazai és a vendégmérkőzéseket. A csoportbeosztások a 2004-05-ös szezontól érvényesek.

• A Nyugati főcsoport 15 csapatból áll, melyet földrajzi elhelyezkedés alapján nevezünk Nyugati főcsoportnak, ugyanis nagyrészt Észak-Amerika nyugati részén találhatóak. A Keleti főcsoporthoz hasonlóan 3 csoportra (division) oszlik, minden csoportban 5 csapattal. Ezek a Délnyugati (Southwest), az Északnyugati (Northwest) és Csendes-óceáni (Pacific) csoport.
• A Keleti főcsoport viszont (nevéből eredően is) nagyrészt az Észak-amerikai kontinens keleti részén fekszik. A 3 csoport nevei a következők: Atlanti (Atlantic), Központi (Central) és Délkeleti (Southeast) csoport.

Minden NBA-szezonnak három fő része van:

1. Előszezon - barátságos mérkőzések sorozata, amelyek az alapszezon bemelegítését szolgálják.

2. Alapszakasz - összesen 82 meccs, amelyet minden csapat játszik. Az alapszakaszban minden csapat 82 mérkőzést játszik.

3. Rájátszás - a kieséses szakasz a keleti konferencia 8 legjobb csapatával és a nyugati konferencia legjobb 8 csapatával.

A csapatok a meccsek nagy részét a saját konferenciájuk többi csapatával játsszák. Általában 52 meccset játszanak az ugyanazon a konferencián szereplő csapatok ellen, és 30 mérkőzést egy másik konferencia csapatai ellen. Konferenciánként a legjobb 8 csapat jut be a konferencia rájátszásába és a negyeddöntőbe. Az első 4 meccset megnyerő csapat jut a következő körbe, és az egyes konferenciák legjobb csapatai egy nagy NBA-döntőben mérkőznek meg.

Az All-Star Hétvége és egyéni díjak

Az alapszakasz februárban az All Star-gála szakítja meg. A gála több részből épül fel, sor kerül például hárompontos-dobó versenyre, zsákolóversenyre, mérkőzésre az újoncok és a másodévesek között, de a legnagyobb érdeklődés a szurkolók által összeállított csapatokkal felálló Kelet-Nyugat meccset kíséri, ahol a legjobb játékos megkapja az All-Star-meccs legértékesebb játékosának járó díjat (MVP). Az alapszakasz április végén ér véget. Ebben az időszakban kezdődnek meg a szavazások az átadható díjakért, kiosztják a Legjobb hatodik embernek, a Legjobb újoncnak, a Legtöbbet fejlődő játékosnak, a Legjobb védekező játékosnak, a Legjobb edzőnek, illetve az alapszakasz Legértékesebb játékosának járó címeket.

A rájátszás menete

2023-ban az NBA bevezetett egy egyenes kieséses tornát az alapszakasz közben. Az NBA rájátszása késő áprilisban kezdődik, 8-8 résztvevővel mindkét főcsoportban. A párosítás az első hat helyen szigorúan az alapszakasz eredményei alapján történik, de az egyes csoportokat megnyerő csapatokat mindig az első négy helyen emelik ki. Az első a nyolcadikkal, a második a hetedikkel, a harmadik a hatodikkal, a negyedik az ötödikkel játszik, így elméletileg a jobb eredménnyel rendelkezők gyengébb csapatokkal kerülnek össze. Általában a magasabban rangsorolt csapatok kapják a pályaelőnyt (hét meccs esetén négyet otthon, hármat idegenben játszanak). 2020-tól megrendezik a Play-In tornát, amiben a hetedik és tizedik hely között végző négy csapat mérkőzik meg egymással, az utolsó két rájátszás-helyért.

A rájátszás egyenes kieséses formában zajlik, minden párosításban négy győzelem szükséges a továbbjutáshoz (tehát maximum hét mérkőzés). Az utolsó párharc, az NBA-döntő, a két főcsoport győztese között zajlik júniusban. A győztes csapat a Larry O'Brien bajnoki trófeát nyeri el, míg a csapat tagjai bajnoki gyűrűt kapnak.

Az NBA legsikeresebb csapatai

Az NBA története során számos csapat ért el kiemelkedő sikereket. A Boston Celtics nyerte a legtöbb bajnoki címet, 18-al rendelkezik. Második helyen a Los Angeles Lakers áll 17 címmel, míg a harmadik legsikeresebb NBA-csapat a Golden State Warriors (2 Philadelphiában, 4 Oaklandben) és a Chicago Bulls, amely franchise-ok hat címmel rendelkeznek (2 Philadelphiában, 2 Oaklandben).

A legendás csapatok és domináns érák

Az 1960-as évek: A Boston Celtics uralma

1957-ben az újonc Bill Russell csatlakozott a Boston Celtics csapatához, aminek már tagja volt Bob Cousy irányító és Red Auerbach edző. A következő tizenhárom szezonban a Celtics 11 bajnoki címet nyert el, amiből nyolc sorozatban egymás után volt. Az 1960-as éveket a Celtics dominálta. Russell, Cousy, és Auerbach vezetésével a bostoni csapat 1959 és 1966 között sorozatban nyolc címet nyert el, ami az NBA történetének leghosszabb sorozata. 1967-ben nem voltak sikeresek, de a következő évben visszaszerezték címüket, majd megismételték azt 1969-ben.

Wilt Chamberlain 1959-ben érkezett a ligába, a Warriors csapatába és az 1960-as évek legdominánsabb játékosa lett, megdöntve az egy meccsen legtöbb szerzett pont (100) és lepattanó rekordjait (55). Ebben az időszakban az NBA evolúciója folytatódott, a Minneapolis Lakers Los Angeles-be költözött, a Philadelphia Warriors San Franciscó-ba, a Syracuse Nationals Philadelphiába és a St. Louis Hawks Atlantába, míg új csapatokkal is bővítették a ligát. A Chicago Packers (napjainkban: Washington Wizards) lett a kilencedik NBA-csapat 1961-ben.

Az 1980-as évek: Bird és Johnson rivalizálása

1979-ben Larry Bird és Magic Johnson újoncok leszerződtek a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers csapataival, ami növelte az érdeklődést a liga iránt. A páros egymás ellen játszott az 1979-es egyetemi NCAA-döntőben, majd később háromszor is megmérkőztek az NBA-döntőben (1984, 1985 és 1987). Az 1980-as években Johnson vezetésével ötször lett bajnok a Lakers, míg Bird és a Celtics háromszor nyert. Az évtized elején az NBA-be érkezett a Dallas Mavericks, így már 23 csapat szerepelt. Később Larry Bird megnyerte az első hárompontos-versenyt.

Az 1990-es évek: A Chicago Bulls dinasztia

A Chicago Bulls bajnoki keretének 1998-as feloszlatása után a nyugati főcsoport volt a domináns régió közel két évtizedig (2018-ig a bajnoki címek közül tizennégyet nyugati főcsoportból nyert meg egy csapat).

A 2000-es évek és a nyugati dominancia

A következő 16 szezonban a Phil Jackson irányította Los Angeles Lakers és a Gregg Popovich vezette San Antonio Spurs egyike 13 alkalommal ott volt a döntőben, 10 bajnoki címmel. Tim Duncan és David Robinson elnyerte az 1999-es bajnoki címet a Spurs csapatával, majd 2000-től három évig csak Shaquille O’Neal és Kobe Bryant párosa nyert a Los Angeles Lakersszel.

A liga imidzsét kicsit rontotta egy incidens rajongók és a játékosok között 2004 novemberében az Indiana Pacers és a Detroit Pistons csapatai között, ahol az arénában egy nagyobb verekedés tört ki. 2005. május 19-én David Stern tanúskodott az Egyesült Államok Képviselőházának reformbizottsága előtt arról, hogy az NBA milyen módon fog ellenállni a szteroid használatnak. Az NBA 1983-ban kezdte meg a programot, amit 1999-ben továbbfejlesztett. Az 1999-2000-es szezonban minden játékost leteszteltek az edzőtáborban és az újoncokat még háromszor az alapszakaszban.

Miután a Spurs ismét bajnok lett 2005-ben, a 2006-os szezonban két olyan franchise jutott el a döntőig, akik korábban még nem is szerepeltek: a Miami Heat és a Dallas Mavericks. A bajnok a Dwyane Wade és Shaquille O’Neal vezette Heat lett. A Lakers és a Spurs dominanciája folytatódott 2007-ben. A Spurs négy mérkőzés alatt megverte a Cleveland Cavaliers-t, LeBron James csapatát. A 2008-as döntőben a legendás rivális Boston Celtics és Los Angeles Lakers szerepelt, a Celtics nyerte meg 17. bajnoki címét. Egy játékvezetők által kezdeményezett felfüggesztés megkezdődött 2009. szeptember 1-én, mikor a bírók és az NBA közötti szerződés lejárt. Az első előszezon mérkőzéseket 2009. október 1-én játszották le, helyettesített játékvezetőkkel. Az NBA és a szakszervezet 2009-ben egyezségre jutott.

A 2010-es évek és a modern rivalizálások

A 2010-2011-es szezon kezdetén LeBron James és Chris Bosh leszerződött a Miami Heat csapatához, hogy csatlakozzanak Dwyane Wade-hez. Megkezdődött a Heat dominanciája a keleti főcsoportban, sorozatban négy szezonban a döntőbe jutottak. 2011-ben a Dirk Nowitzki-vezette Dallas Mavericks megverte őket. A 2011-2012-es szezon ismét felfüggesztéssel kezdődött. Miután lemondták a szezon első heteit, a játékosok és a tulajdonosok 2011. december 8-án egyeztek meg az új CBA elfogadásában, amivel a szezont 66 mérkőzésre rövidítették.

2014-ben négy szezon után LeBron James elhagyta a Heatet, hogy visszatérjen a Cleveland Cavaliers csapatába a 2014-2015-ös szezonra. Kyrie Irving és Kevin Love segítségével a második döntő-szerepléséhez vezette a csapatot. A Golden State Warriors legyőzte a csapatot, Stephen Curry és Klay Thompson vezetésével. A Cavaliers és a Warriors rekordnak számító négy alkalommal játszottak egymás ellen a döntőben sorozatban. A 2015-2016-os szezont a Warriors 73 győzelemmel zárta, ami a liga történetének legjobb teljesítménye volt. Ennek ellenére a Cavaliers 3-1-es hátrányból diadalmaskodni tudott a döntőben. Ez volt a clevelandi csapat első bajnoki címe. A 2016-2017-es szezonra a Warriors leszerződtette Kevin Durantet. James 2018-as távozása után a Cavaliers rájátszás-sorozata véget ért.

A közelmúlt bajnokai és kihívásai

A 2019-2020-as szezont 2020. március 11-én felfüggesztették a Covid19-pandémia miatt, azt követően, hogy Rudy Gobert, a Utah Jazz játékosának tesztje pozitív lett. 2020. június 4-én az NBA Kormányzótanács úgy döntött, hogy újraindítják a szezont, mindössze 22 csapattal, a floridai Disney Worldben létrehozott buborékban. Ebben az érában szinte folytonosan csökkent a nézettség az NBA-ben. 2012 és 2019 között a liga elvesztette nézőinek 40-45%-át. A 2020-as NBA-döntő első mérkőzését a Miami Heat és a Los Angeles Lakers között mindössze 7,41 millió néző tekintette meg az ABC csatornán, a The Hollywood Reporter adatai alapján. Ez legalább 1994 óta a legalacsonyabb nézőszám egy NBA-döntő mérkőzésen és ezek mellett egy 45%-os csökkenés volt a Golden State Warriors és a Toronto Raptors közötti 2019-es döntőhöz képest, ami 13,51 millió megtekintéssel rendelkezett, mindössze 15 hónappal korábban.

A 2020-2021-es szezonban a Milwaukee Bucks a Phoenix Suns legyőzésével lettek bajnokok, megnyerve első bajnoki címűket 1971 óta. A következő évben a Golden State Warriors hatodjára is bajnok lett (hét év alatt negyedszerre), a Boston Celtics csapatát legyőzve a döntőben. A 2022-2023-as bajnok a Denver Nuggets lett, miután legyőzték a keleti főcsoportban nyolcadik helyezett Miami Heat csapatát 4-1-re.

Az NBA történetének 10 legjobb csapata (1997-es válogatás)

18 évvel ezelőtt, 1997. január 8-án választotta meg az NBA minden idők 10 legjobb csapatát.

1964-65 Boston Celtics

62-18-as mérleggel nyerték az akkor még 9 csapatos liga teljes alapszakaszát. A keleti döntőben nagyon megszenvedtek a Wilt Chamberlain vezette, de az alapszakaszban csak 40-40-et futó Philadelphia Sixersszel - Chamberlain az idény közben érkezett a San Francisco Warriorstől Phillybe. Mindenki a hazai meccseit hozta, az utolsót pedig 110-109-re nyerte a Celtics minden idők egyik legemlékezetesebb PO-momentumával. A végén a Sixers a bostoni térfélen jött alapvonali bedobással, ám ezt John Havlicek lefülelte, az óra lepörgött, ezzel nyert a Celtics. A 31 éves Bill Russell utoljára, ötödik alkalommal lett a liga legértékesebb játékosa (14.1 pont, 24.1 pattanó, 5.3 gólpassz), és utoljára, harmadik alkalommal került be az All-NBA első csapatba. Mellette olyan játékosok voltak, mint az ekkor még csak 24 esztendős, később a csapat húzóemberévé előlépő, 13-szoros All-Star, megszámlálhatatlan All-NBA első és második, valamint All-Defensive első és második csapatba jelöléssel rendelkező, 1973/74-ben Finals MVP-nek választott John Havlicek; az ezt megelőző négy szezonban All-NBA második csapattagnak választott hatszoros All-Star, és kommentátorként ma is a franchise kötelékében dolgozó Tom Heinsohn, vagy az ötszörös All-Star, ebben az idényben is All-NBA második csapattag Sam Jones.

1966-67 Philadelphia 76ers

A Sixers már az alapszakaszban bebizonyította, hogy nem viccelnek, a 10 csapatos liga legjobb mérlegével, 68-13-mal zártak. A keleti elődöntőben 3-1-re verték a Cincinatti Royalst, majd nagyon könnyedén, 4-1-gyel intézték el a keleti döntőben az akkor nyolcszoros címvédő Bostont. Ez volt Wilt Chamberlain első bajnoki címe. Harmadik alkalommal lett MVP (24.1 pont, 24.2 pattanó, 7.8 gólpassz) - még a következő idényben nyert egyet, aztán többet nem -, és az All-NBA első csapatba is bekerült természetesen.

1969-70 New York Knicks

A Knicks történetének első bajnoki címe. Az alapszakaszt 60-22-vel, ligaelsőként hozták le Red Holzman vezetőedző irányításával - volt egy 18 meccses győzelmi szériájuk és 23-1-gyel nyitottak. A PO első körében hatalmasat meccseltek az Earl Monroe - Wes Unseld páros vezette Baltimore Bullets-cel. Végül 4-3-mal továbbmentek, utána pedig 4-1-gyel nagyon könnyedén verték az elsőéves Kareem Abdul-Jabbar fémjelezte Milwaukee Bucksot. A döntőben Jerry West, Wilt Chamberlain és a Los Angeles Lakers jött szembe, és ez a párosítás is legendássá vált. Willis Reed nem véletlenül volt ennyire fontos csapatának: ő volt ebben az idényben az All-Star és az alapszakasz MVP-je is (21.7 pont, 13.9 pattanó), de a döntő legértékesebb játékosának is megválasztották. Mellette még egy igazi legenda játszott ebben a keretben: Walt Frazier 7-szer volt All-Star, emellett zsinórban hétszer volt az All-Defensive első csapat tagja, és négyszer All-NBA első csapatba is beválasztották, a Knicks történetének legjobb irányítója volt.

1971-72 Los Angeles Lakers

(Akkor) minden idők legjobb mérlegével, 69-13-mal végeztek az alapszakaszban természetesen a liga élén. Egy máig fennálló rekordot is tartanak: 33 meccset nyertek zsinórban, amire soha korábban és azóta sem volt senki képes az NBA-ben vagy bármelyik amerikai major sportban. 4-0-lal verték a Chicago Bullst a nyugati első körben, aztán pedig visszavágtak mindenkinek. Wilt Chamberlain ebben az idényben már "csak" a második All-NBA csapatba fért be, de az első védekező ötösben ott volt, ráadásul ő lett a döntő legértékesebb játékosa. Elgin Baylor ennek a szezonnak az elején vonult vissza, egy legendával tehát kevesebb lett az együttes, Jerry Westet, "a logót" sem nagyon kell azonban bemutatni senkinek - pályafutása összes szezonjában, tehát 14-szer lett All-Star, csak kétszer nem volt tagja az első vagy második All-NBA csapatnak, és 1968/69-ben a liga történetének egyetlen játékosa lett, aki úgy lett döntő MVP, hogy a vesztes csapat tagja volt. Ebben a finálában 25.6 ponttal Gail Goodrich volt a legeredményesebb, ő összesen 5-szörös All-Star volt, egyszer pedig az All-NBA első csapatának a tagja is.

1982-83 Philadelphia 76ers

A liga történetének egyik legsimább bajnoki címét szerezték. Az alapszakaszban 65-17-et futottak, amivel 7 meccsel értek el jobbat, mint a második Los Angeles Lakers. A PO-ban aztán senki nem állt az útjukba: 4-0-lal gázolták el a Bernard King-féle New Yorkot, 4-1-re verték a Don Nelson irányította, Sidney Moncrief fémjelezte Bucksot, majd a döntőben 4-0-lal söpörték ki Kareem Abdul-Jabbar és Magic Johnson csapatát, a Los Angeles Lakerst. Két játékost kell mindenképpen kiemelni ebből a keretből. Az egyik Michael Jordan "elődje", Dr. J, azaz Julius Erving, aki a korszak egyik legnagyobb zsenije volt, 5-szörös ABA és 11-szeres NBA All-Star, 5-ször volt All-NBA első és 2-szer második csapat tagja, volt alapszakasz MVP, kétszer az All-Star Gála legértékesebb játékosa - másodjára pont ebben az idényben -, és minden idők egyik leglátványosabban játszó kosarasa.

1985-86 Boston Celtics

67-15-öt mentek az alapszakaszban, majd átrohantak gyakorlatilag keleten. A Chicago Bullst Jordan 63 pontos meccse ellenére is kisöpörték (3-0), Dominique Wilkins és az Atlanta Hawks sem jelentett sokkal komolyabb akadályt (4-1), majd a Milwaukee Bucks ellen egy újabb söprés érkezett (4-0). Larry Bird lett az alapszakasz (25.8 pont, 9.8 pattanó, 6.8 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is - előbbi harmadjára, utóbbi másodjára, mindkettő utoljára. Kevin McHale másodjára lett All-Star ebben a szezonban, az előző két idény legjobb hatodik embereként pedig az volt az a szezon, ahol bekerült a kezdőcsapatba - először ment 20 pont fölé pontátlagba is, és először került be az All-Defensive első csapatba. Olyan kiegészítők voltak mellettük, mint a korábban Portlandben bajnok, alapszakasz és döntő MVP címet is nyerő Bill Walton, aki ebben a szezonban a legjobb hatodik ember lett, és utolsó produktív szezonját játszotta. Nem volt kisebb név a már harmadik bajnoki címét ünneplő, 1979-ben, még a Seattle Supersonics színeiben döntő MVP címet is kapó Dennis Johnson, aki ötször volt All-Star, és a korszak legjobb védői közé tartozott - 9-szer volt All-NBA első vagy második csapattag.

1986-87 Los Angeles Lakers

A Pat Riley irányította Lakers 65-17-tel nyerte az alapszakaszt, hogy aztán a PO első három körében túl sokat ne szenvedjenek. Alex Englisht és a Denver Nuggetset kisöpörték (3-0), a Sleepy Floyd, Joe Barry Carroll, Chris Mullin-féle Golden State Warriors ellen sem szakadtak meg (4-1), majd újabb söprés következett a nyugati döntőben, ezúttal a Seattle Supersonics volt az áldozat (4-0). Az alapszakasz (23.9 pont, 6.3 pattanó, 12.2 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is Magic Johnson lett - először volt a legjobb az alapszakaszban, még kétszer sikerült ez neki, és már harmadjára a döntőben, ez viszont utoljára. Kareem Abdul-Jabbar pályafutása során először átlagolt 20 pont alatt, és először nem volt tagja All-NBA vagy All-Defensive csapatoknak. James Worthy azonban még most kezdett belelendülni: másodjára volt All-Star - összesen 7 meghívásig jutott -, a következő idényben pedig ő lett a döntő MVP-je.

1988-89 Detroit Pistons

63-19-cel nyerték az alapszakaszt Chuck Dalyék, akik a PO-ban lehengerlő teljesítményt nyújtottak. Söpörték a Larry Birdöt nélkülöző Celticset (3-0), majd ugyanezt tették a Milwaukee Bucksszal is (4-0). Az egyetlen igazi erőpróbának a keleti döntő bizonyult számukra, ahol 4-2-vel verték az ekkor még a Bad Boys stílusra nem elég felkészült Chicago Bullst. A Bad Boys legnagyobb egyénisége, Isiah Thomas játékosként 12-szeres All-Star volt, háromszor volt All-NBA első és kétszer második csapat tagja, kétszer pedig az All-Star gála MVP-jének választották - erre az idényre ő is mindent a csapatnak rendelt alá, az All-Star jelölésen kívül semmilyen egyéni díja nem volt. Dennis Rodman még csak bontogatta szárnyait, harmadik évében járt még csak - a következő két idényben választották meg a liga legjobb védőjének. A négyszeres All-Star, minden ellenfél által kifejezetten gyűlölt Bill Laimbeer is kezdett leszálló ágba kerülni, Daly mester azonban nagyon összerakta őket. A döntő MVP-je a Pistons előző GM-je, Joe Dumars volt, aki hatszoros All-Star lett a következő években, de leginkább védekezéséről volt híres ő is - All-Defensive első csapatba választották ebben az idényben is.

1991-92 Chicago Bulls

A címvédő Bulls 67-15-tel nyerte az alapszakaszt, de nem volt egyszerű PO-juk. A Miami Heatet még kisöpörték (3-0), de a Patrick Ewing-féle New York Knickset már óriási csatában múlták felül (4-3), és régi nagy riválisuk, a Cleveland Cavaliers sem bizonyult egyszerű feladat (4-2). Michael Jordan harmadjára lett az alapszakasz legértékesebb játékosa (30.1 pont, 6.4 pattanó, 6.1 gólpassz) és másodjára lett a döntő MVP-je - előbbiből még kettő, utóbbiból még három jött neki ezt követően. Természetesen All-NBA és All-Defensive első csapattag lett, ahogy az 1987/88-as szezontól kezdve az 1997/98-as idényig minden teljes szezonjában. Állandó társa, a 7-szeres All-Star Scottie Pippen második meghívását kapta erre az eseményre, először lett a legjobban védekező ötös tagja, és először fért be All-NBA csapatba is.

1995-96 Chicago Bulls

Az időrendben utolsó csapat pedig a legendás, 72-10-es Bulls - ők döntötték meg az 1971/72-es Lakers 69-13-as rekordját. A PO-ban az Alonzo Mourning, Tim Hardaway-féle Miamit söpörték az első körben (3-0), Patrick Ewingékat a második körben intézték el, sokkal könnyebben, mint 5 évvel korábban (4-1), majd Shaquille O'Neal és Penny Hardaway Orlando Magicjét küldték nyaralni, hibátlan teljesítménnyel (4-0). Természetesen Jordan lett az alapszakasz (30.4 pont, 6.6 pattanó, 4.3 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is. Pippent leszámítva a kiegészítőszemélyzet komolyan kicserélődött körülötte. Cartwrightot Luc Longley, Grantet viszont a korábban már Detroitban is bajnok, csak ott és a Bullsban nem teljesen fékezhetetlen Dennis Rodman váltotta, aki zsinórban ötödjére lett a liga legjobb pattanózója (14.9) - a következő két idényben is nyerte a kategóriát -, és pályafutása során utoljára kapott helyett az All-Defensive első csapatban. A triplákért már Steve Kerr felelt - az előző idényben 52.4%-kal nyerte a kategóriát, ebben a szezonban 51.5% volt a mutatója. A Clevelandben még pont Jordan-utódként induló Ron Harper itt 20 pont körüli all-around játékosból kiegészítő lett, annak viszont kiváló, Toni Kukocot pedig ebben az idényben a legjobb hatodik embernek választották.

Figyelemreméltó csapatok a közelmúltból

Mivel sok tényezőt kell figyelembe venni, beleértve a sérüléseket, az aktuális formát és a fej-fej mellett elért eredményeket, egy csapat teljesítményének megítélése gondos kutatást és elemzést igényel. A jelenlegi játékoskeretek, a teljesítmény és az aktuális trendek vizsgálata segíthet abban, hogy mely csapatokra érdemes odafigyelni. Fontos megnézni egy csapat jelenlegi formáját és közelmúltbeli teljesítményét, mivel ez képet adhat arról, hogy várhatóan hogyan fognak teljesíteni a jövőben. Emellett a sérüléseket és a hiányzásokat is figyelembe kell venni, mivel ezek jelentősen befolyásolhatják egy csapat teljesítményét. Az ellenfelek elleni fej-fej mellett álló csapatok mérlegére is érdemes odafigyelniük, mivel ez betekintést adhat abba, hogy egy csapat hogyan teljesíthet egy adott ellenféllel szemben.

Golden State Warriors

A Golden State Warriors mindig is meghatározó volt az NBA-ben, és továbbra is olyan csapat, amelyre érdemes odafigyelni. A Stephen Curryhez, Klay Thompsonhoz és Draymond Greenhez hasonló játékosokkal felálló Warriors egy erős csapattal rendelkezik, amely képes meccseket nyerni. Ráadásul a csapat lenyűgöző mérleggel rendelkezik, amikor otthon játszik, így megbízható opciónak számítanak a hazai mérkőzéseken.

Brooklyn Nets

A Brooklyn Nets az elmúlt években a legjobb versenyzővé lépett elő, és a játékoskeretükben a liga legnagyobb nevei szerepeltek 2023-ig, köztük Kevin Durant, James Harden és Kyrie Irving. A csapat teljesítménye egyenletes volt, és magas pontszámú támadójátékkal rendelkeznek, amely még a legkeményebb ellenfeleket is képes felülmúlni.

Phoenix Suns

A Phoenix Suns az elmúlt években felfelé ívelő pályán volt, és az idei szezonban nyújtott teljesítményük lenyűgöző volt. A Chris Pault és Devin Bookert is magába foglaló erős játékoskerettel a csapat képes a legnehezebb ellenfelek ellen is győzni. Ráadásul a Suns stabil mérleggel rendelkezik, amikor otthon játszik, így jó tipp a hazai meccsekre.

Los Angeles Lakers

A Los Angeles Lakers mindig népszerű választás az NBA-rajongók körében, és nem véletlenül. A LeBron Jamest és Anthony Davist is magába foglaló játékoskerettel a csapat rengeteg sztárral rendelkezik, és a nagy nyomás alatt álló helyzetekben is jól teljesít. A sérülések azonban az elmúlt években komoly gondot jelentettek a Lakers számára, és ezt figyelembe kell venni, amikor a mérkőzéseikre figyelünk.

Mezek és szurkolói kultúra

Mára mindennapos dolog, hogy az NBA játékosok gyönyörű és minőségi mezekben játszanak, amik mindenféle változatát a szurkolók is megvásárolhatják az üzletekben. Óriási business lett a profi liga ruházatainak árusítása.

tags: #kosarlabda #csapat #hires #amerikai

Népszerű bejegyzések:

• jégkorong szabályok és zónák
• A sportjátékok világa
• fejlődési információk a MiniLÜK kapcsán
• Minden, amit a 2003/2004-es UEFA Bajnokok Ligájáról tudni érdemes
• A magyar kapus a Bundesligában