A Kosárlabda Dobótechnika Fejlesztése: Alapoktól a Perfekcióig
Gyermek kezébe fog bármilyen labdát, ösztönszerűen megpróbálja gurítani, vezetni, vagy alacsony palánkra valamilyen módon kosárra dobni. Az első sikeres próbálkozás (eltalálom a palánkot, kosarat dobok) újbóli siker elérése érdekében többször fog a tanuló próbálkozni. Amikor már ismernek a játékosok néhány mozgáselemet, labdavezetés, kosárra dobás, már gyerekkorban a tanulók elkezdenek akár foglalkozás előtt vagy az udvaron, játszótéren vagy egyéb helyen egymás ellen játszani. Ha két gyermek egy labdával játszik a kosárpalánk közelében, a labdát mindegyik birtokolni szeretné kosárra dobni vagy vezetni. Az életkori sajátosságokhoz igazodó élményszerű játékokon keresztül alapvető cél a kosárlabda játék megszerettetése, a változatos játékos ügyesség fejlesztése.
A kosárszerzésnek az eszköze, módja, lehetősége maga a dobás. Sokan dobnak viszonylag eredményesen, jó százalékkal (mert sokat gyakorolnak), de igazán szép technikával mégis kevesen rendelkeznek. A dobás a kosárlabda legösszetettebb eleme, hiszen végrehajtása során a játékos egész teste részt vesz a folyamatban, és mindennek fontos szerepe van. Nehézséget okoz továbbá az oktatásánál, hogy nem csak helyes technika, hanem elegendő fizikai erő is szükséges hozzá. Mivel a sportágat mostanában már 4-6 éves korban elkezdik a gyerekek, sajnos gyakran előfordulnak a fizikai erő hiánya miatt úgy nevezett „súlylökő” és egyéb rossz dobási technikák.
Mindenki nagyon vágyik arra, hogy kosarat dobjon, de csak kevesen vágynak arra, főleg 5-10 évesen, hogy szép technikával dobjanak. Az első és legkomolyabb fejtörést az edző számára az jelenti, hogy a gyerek nagyon boldog, ha rossz technikával kosarat dob, még szomorkodik, hogyha szép és helyes dobótechnikával elhibáz egy dobást. Az edzőnek el kell érnie, hogy a gyerekek megértsék és úgy gondolkodjanak, hogy törekedjenek a jó technikára, hiszen hosszabb távon ezzel lehetnek eredményesek. Fontos, hogy mindig kapjon dicséretet egy jól végrehajtott dobás, még ha sikertelen is, hogy meg legyen a pozitív visszajelzése.
A Dobások Fajtái a Kosárlabdában
A dobásoknak több fajtái vannak. A teljesség igénye nélkül az állóhelyből történő dobás, melyet lehet kapott labdával, vagy labdavezetésből megállással végrehajtani, a túllépésből történő dobások, a ziccer dobások, melyek lehetnek pincér, fektetett, horogdobások, pörgetett dobások, páros lábról felugorva végrehajtott tempó dobás, pöcizés és a dobások egy fajtáját képezi a zsákolás is. A következőkben én a legkisebb korosztály számára tanítandó állóhelyből történő dobást, mely a büntető dobást, illetve a későbbi tempó dobást készíti elő, fejtem ki bővebben.
A Helyes Dobótechnika Részletei
A dobás egy igen bonyolult technikai elem. De vajon képes-e megtanulni egy 5-10 éves gyerek mindent, amit a dobásról tudni kell? A válasz igen. Fontos a fokozatosság, a dobás technikai részleteinek lépésekben egymásra épülő oktatása és precíz megkövetelése. A tanulási folyamat hosszú, de elengedhetetlen, a rossz technika később (serdülő-kadet korban) csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem korrigálható.
1. Stabil Egyensúlyi Helyzet és Lábhelyzet
A dobásnál elengedhetetlen, hogy stabil egyensúlyi helyzetben legyünk. Ehhez szükséges a megfelelő terpesz, az egyenes törzs, az enyhén hajlított láb, a láb teljesen a talajon van (nem lábujjhegyen állunk). Terpeszállásban, vállszélességnél kicsit kisebben, a dobó kézzel azonos lábam egy kicsivel (fél lábfej) előrébb. Fontos, hogy a lábfejek párhuzamosak legyenek és a gyűrű felé nézzenek. A térdek hasonlóan a lábfejhez előre, a gyűrű irányába mutassanak, ne kifelé álljanak és legyenek enyhén behajlítva. Amikor a gyerekek beállnak dobni, győződjünk meg róla, hogy egyensúlyban vannak-e, ha nem lehet könnyen kibillenteni őket, akkor következhet a labda.
2. A Labda Fogása
Ezt is érdemes külön gyakorlatban gyakorolni. Vagy a földről felvéve, vagy egy passzt átvéve. A földről való felvételnél még mielőtt megfognánk a labdát, beállíthatjuk a gyerekek kezét. Tegyék rá a dobókezüket a labdára, az ujjaikat nyissák szét, majd a támasztó kezüket tegyék oldalra, úgy, hogy a két kéz hüvelykujja egy pár centire legyen egymástól és egy V alakot formáljon. A labda a dobókéz ujj párnáin üljön, ne menjen bele a tenyérbe, egy kis rés legyen a tenyér és az ujjak között.
3. Felkészülés a Dobásra
Ezután a labdafelvételből a dobásra való felkészítés következik. Fontos alapelvként meg kell tanítani, hogy a labda alatt kell látni a gyűrűt a játékosnak, akkor lesz jó helyen a homloknál / homlok felett a labda. Fontos, hogy ne kerüljön ki oldalra a vállhoz, ne kerüljön le a mellkas, illetve az áll elé, illetve a labda felvétele közben a kezek továbbra is maradjanak a helyes beállított helyzetben.
4. A Dobó Kéz és Kar Munkája
Amikor eljutottunk oda, hogy a jó helyen és helyes fogásban van a labda, akkor már közel járunk, hogy eldobjuk a labdát. Dobni egykézzel kell. A másik kezünk csak stabilitást és védelmet ad. A labda a dobókézben üljön a homlokunk felett és a felkarunk vízszintes, az alkarunk függőleges legyen, derékszöget zárjanak. A dobási folyamat sorrendje: 1. könyék nyújt, 2. csukló csapódik, 3. dobás után ott tartja a kezét (integet, belenyúl a befőttes üvegbe …). A dobásnál az egész test részt vesz. Itt lesz fontos a behajlított láb, hiszen a karral összhangban a láb és a kar egyszerre nyúlik ki, a dobás végén pedig a csukló megy rá. Mind a három dobó-hajlító ízület azonos munkát végez, kb. ugyanakkora terjedelemben 20-20 centit. A két dobó ujj, a mutató és a középső ujj a gyűrűbe kell, hogy mutasson. A dobásnál kiemelt szerepet kap a törzs és a törzs izmai. Ezt sokszor elfelejtik, és mivel nem is egyszerű ezeknek az izmokat erősíteni, sok játékos ennek hiánya miatt nem tud később megfelelő eredményességgel dobni.
5. Az Elengedés és a Labda Íve
A dobás mozdulatsorában fontos szerepet játszik az elengedés sebessége. Meg kell találni azt a közép utat, amikor a labda megfelelően pörög. A dobás nem lehet sem túl gyors, kapkodós, sem túl lassú. A labdának visszafelé kell pörögnie, a dobást szépen végig kell kísérni az ujjaknak. Tekintetünk a dobás előtt közvetlenül és a dobás kezdetén a gyűrűre fókuszálódik, a labda elengedése után a labda ívét követi a szem. A labdának szép ívet kell bejárni, melyhez kb. 45 fokos karszögben kell elengedni. Itt fontos megjegyezni, hogy sok eredménytelen dobás oka, hogy a labda nagyon lapos ívben érkezik a gyűrű felé, melynek szinte nincs fizikai esélye a gyűrűbe jutni. Ez a kisebbeknél forduló elő gyakran, akik távolról, fizikai erő hiányában a labdát tolva kis ívben engedik el a labdát. Ezért fontos, hogy a fiatalok esetében a megfelelő dobótávolságról gyakoroltassunk, akár úgyis, hogy a gyerek egy zsámolyról vagy padról dob.
Gyakorlatok a Dobástechnika Elsajátításához
A dobás oktatásának menetében és gyakorlataiban a rávezető és előkészítő fázisok kiemelten fontosak. A felkészített labda eldobása előtt rávezető és előkészítő gyakorlatokat végezzünk. Elsőnek a labda pörgetését próbáljuk ki, csak pár centire engedjük el labdát úgy, hogy pörögjön vissza a kezünkbe. Gyakoroljuk a dobást úgy, hogy a támasz kezünket tegyük a csípőre, illetve először csak magunk elé pörgessük a labdát, vagy pár lépés távolságból a falra dobjunk, vagy a csapattársának ívelje át a labdát. Ezek az elemek kiiskolázása nagyon fontos, és ezeket az elején nem kell gyűrűre gyakorolni, mert az elején a dobások nagyrészt sikertelenek lennének, és a gyerekek inkább arra törekednének, hogy bemenjen a labda, mintsem a helyes technikára.
Aki már közelít a jó technikához, állítsuk oda a mini palánkhoz, még kisebbeknél akár állítsuk fel egy zsámolyra, és helyes távolságból gyakoroljuk a dobást a gyűrűbe. Fontos, hogy a helyes technika mindig dicséretet kapjon, a helytelen technika pedig javítást, még akkor is, ha az a gyűrűbe talál. A dobás (és minden technikai elem, de a dobásnál különösen) tanulásánál az lenne a legjobb, ha egy csapatnál több edző, kisebb létszámú csoportokra bontva gyakoroltatná a végrehajtást a megfelelő hibajavítás miatt. Az alábbiakban felsorolt gyakorlatok is a tanulás folyamatát jelzik:
- Labda pörgetése álló helyzetben (csak dobókéz - támaszkéz is).
- Dobó mozdulat gyakorlása álló helyzetben (csak dobókéz - támaszkéz is).
- Labda feldobása magasra, labda pörgetése, labda a kézbe érkezzen vissza.
- Labda dobása magunk elé, pl. 10 centivel egy vonal mögé állunk és a labdának a vonalra kell hullnia (csak dobókéz - támaszkéz is).
- Labda dobása falhoz vagy társnak kijelölt távolságból (csak dobókéz - támaszkéz is).
- Dobás gyűrűbe közelről (esetleg zsámolyról) (csak dobókéz - támaszkéz is).
- Labdavezetésből megállás, sarkazás, kosárra dobás (csak dobókéz - támaszkéz is).
- Átadás átvétele, kosárra dobás (csak dobókéz - támaszkéz is).
- Lepattanó szerzés szimulálása (pl.: feldobott labda levegőben elkapása, abból dobás).
kosárlabda jobb fektetett dobás érettségi 2021
A Dobástechnika Helye a Kosárlabda Oktatásban és a Játékszabályok
A kosárlabdázás és a játék fogalmának kapcsolata nem merülhet ki az 5:5 elleni kosárlabda játék mozgásos cselekvésében. Az életkori sajátosságokhoz igazodó élményszerű játékokon keresztül alapvető cél a kosárlabda játék megszerettetése a változatos játékos ügyesség fejlesztése, a mozgásaktivitás kielégítése. A tanulóknak ismernie kell a kosárlabdázás játékszabályaihoz kötődő speciális technikai elemeket. Célszerű azokat a technikai elemeket megtanítani először, amelyeket a gyermek nem alkalmaz ösztönösen.
A Kerettanterv már az 5-6. évfolyamok képzési időszakára helyezi a kosárra dobás helyből egy kézzel, valamint a fektetett dobás 1, 2 leütésből, labdavezetésből mindkét oldalról oktatását. A 7-8. évfolyamon már szerepel a dobócsel, indulócsel után labdavezetés, fektetett dobás, lepattanó labda megszerzése utáni kosárra dobás, illetve kapott labdával ráfordulással. A 9-12. évfolyamon a fokozódó lendületben, magasságban, távolságban csökkenő hibaszázalékkal végrehajtott technikai elemek fejlesztése a cél.
Alapállás
Az alapállás az a helyzet, amikor a játékos labdával olyan stabil testhelyzetet foglal el, amelyből a lehető leggyorsabban tud előre, hátra, oldalirányba elmozdulni. Fontos a labda megszerzése utáni talajfogás, a pontos átadás. Az alapállás a lábak, a törzs és a karok helyzetéből, azok kapcsolatából áll. Vállszéles terpeszben a lábfejek egymással párhuzamosan állnak, előre néznek. A térdek behajlított helyzetben. A törzs egyenes, enyhén előre döntött helyzetben. A labdafogás nyitott ujjakkal, az ujjpárnákkal történik, a tekintet előre irányul. A labda a mellkas előtt, két oldalról kézzel támasztva van, abban az esetben, ha a védő közel helyezkedik el. A labdafedezés érdekében a labdát a csípő bal, vagy jobb oldalánál tartjuk abban az esetben, ha a védő távolabb helyezkedik el.
Sarkazás
A sarkazás a kosárlabdázás támadó mozgásanyagában szereplő, labdával végzett technikai elem. Akkor alkalmazzuk, ha a játékosnak már nincs megindulási lehetősége, a védő őt agresszívan támadja, akadályozza a további átadásban, kosárra dobásban. A labda fedezése és az átadási, vagy dobási lehetőség kialakítása miatt a támadó játékos lépegető mozdulatokat hajt végre. A sarkazás a támadó alapállás alapelveire épül. A kosárlabda játékszabályai szerint megkülönböztetünk támasz- és sarkazó lábat. A támaszlábat nem emelheti fel a talajról, míg a sarkazó lábával szabadon lépegethet. Megállásnál az a támaszláb, amelyik először érintkezett a talajjal. Fontos, hogy a játékos a talp elülső részén tudjon forogni.
Megállások
A labdával történő megállásokat szintén a játékszabályok befolyásolják. Fontos, hogy minden esetben az alapállásnak megfelelően egy stabil egyensúlyi helyzet alakuljon ki. Megkülönböztetünk együtemű és kétütemű megállásokat. Ez történhet labdavezetésből, vagy átvett labdából is. Mindkét esetben az alapelvek ugyanazok. Fontos a labdafogás helyes technikája is. Először a sarok érinti a talajt, majd áthelyeződik a testsúly a talp középső - elülső részére. A testsúly a lábfej elülső részén van, a térdek behajlítva. A megállás minőségét nem a felugrás, beugrás mértéke adja, hanem inkább csúsztassa lábait a talaj felett. Az együtemű megállásnál a két láb egyszerre, kétütemű megállásnál pedig előbb az egyik, majd a másik láb érkezik a talajra. A kétütemű megállás egy természetesebb mozgás, elég csak a mindennapi élet alap mozgásformáira gondolni. Célszerű a kétütemű megállással kezdeni, mert a lépésszabálynak megfelelően itt megválaszthatja a sarkazó lábát.
Fektetett Dobás
A fektetett dobás egy közvetlenül a gyűrű közeléből, felugrásból végzett dobás fajta, hétköznapi nevén a „ziccerdobás”. Tanítása a rész-egész módszertant alkalmazva (karmunka - lábmunka - karmunka + lábmunka) a legeredményesebb. A technikai elem végrehajtása a már tanult támadó alapállás egyikéből kezdődik, például hosszúindulással, bal láb kilépéssel és jobb kezes leütéssel indul. A labdát visszapattanása után a csípőtől a test mellett fedezve, fokozatosan kell a dobókézre forgatva, a dobáshoz felkészíteni. Az elrugaszkodás megkezdésekor kell a talajról erőteljesen felfelé elrugaszkodni. A dobómozdulat megegyezik az álló helyből dobás technikájával. A labdát a palánk sarkára célozva lehet a legeredményesebben a gyűrűbe juttatni. A bal oldalról végzett fektetett a leírt technika tükörképe alapján történik.
Játékos Gyakorlatok a Dobás Fejlesztésére
A cél, hogy a gyermekek a képességeihez és technikai tudásához mérten a lehető legnagyobb százalékban legyenek sikeresek és sikerélményhez jussanak.
„Ki hány kosarat dob”
Meghatározott számú kosarat kell elérni, meghatározott helyről. Egyéni verseny, alacsony létszám esetén játszható, mert sok játékosnál kevés a tiszta játékidő. Aki hamarabb eléri a kijelölt pontszámot (pl. 5 kosarat), az a nyertes.
„21”
A játékos kosárra dob a dobóhelyről, ahonnan 2 pontot ér a sikeres kísérlete. Dobás után futnia kell a labdáért, mert azt egy lepattanás után még kosárra lehet dobni. Ha ez utóbbi kosárra ment, akkor az plusz 1 pontot ér és újra ő dobhat a kijelölt helyről. Azonban, ha bármelyik dobást elrontotta, akkor a soron következő próbálkozhat. A játékosok a kijelölt dobóhely mögé állnak egy oszlopba, az első kettőnél van csak labda. Aki kosarat dob, az lesz az álló. A legelső játékos kosárra dob a dobóhelyről. Addig dobhat, bárhonnan, amíg kosarat ér el, vagy a mögötte álló hamarabb be nem dobja. Ha az első játékos sikertelenül dob, akkor a mögötte állóra ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá is. Tehát vagy kiejti az előtte lévőt, vagy addig játszik, míg kosarat nem szerez, vagy őt ki nem ejtik. A végén csak egy játékos maradhat, ő lesz a nap hőse.
Csapatverseny pontozással
A játékosoknak egy bizonyos pontszámig kell eljutniuk, azonban ha rontanak, büntetőpontot kapnak. A sikeres kosárra dobás 2, míg a rontott -1 pontot ér. Ez a játékforma a kevésbé ügyesebb csoportba kerülőknek is alkalmas. Az a győztes, aki a leghamarabb eléri a meghatározott pontszámot, pl.: 5 pontot. Ha nagyon lassan haladnak a pontszerzésben, akkor időkorlát is adható.
1:1 dobóverseny
Párokat alakítunk, mindenki kezében egy labda van. Jelre labdavezetéssel kell támadni a gyűrűt és fektetett dobással gyorsabban kosarat dobni, mint a pár másik tagja.
tags: #kosarlabda #dobotechnika #fejlesztese
