A Kosárlabda Matricagyűjtés Teljes Útmutatója: Történelem, Érték és Gyakorlat
Kivételesen nem a pénzről van szó, hanem néháyszáz forintos kis csomagocskákról, amik időről-időre feltűnnek az újságárusoknál és amik komoly felnőttekből is előcsalogatják a gyereket. A gyűjtőszenvedély, különösen a sportmatricák és kártyák iránt, egy olyan hobbi, amely generációkon átívelve képes örömet és nosztalgiát szerezni.
A Gyűjtőszenvedély Eredete és Fejlődése
A sportkártyák története a képrögzítési eljárások fejlődésével és terjedésével, valamint a legkülönfélébb sportágak népszerűvé válásával kezdődött. Igazából ez a sztori is a reklámról szól. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában nagyjából egyszerre, az 1880-as évek végén jöttek rá, hogy ha már ott van ez a szabad felület, a kártyákra akár reklámot is lehetne nyomtatni. Ez a felismerés pont kapóra jött, hiszen a cigarettagyártó gép 1881-es feltalálásával, majd a tömeggyártás megindulásával rohamosan nőni kezdett a dohánytermékek iránti kereslet.
Az Egyesült Államokban az Allen and Ginter nevű cég élénk érdeklődést mutatott a cigarettagyártó gép iránt, és közben kitalálták azt is, hogy ezekre a kis reklámkártyákra a néhány soros reklámszövegen túl akár igényes tartalmat is lehetne tenni. Ez a richmondi vállalat, valamint a bristoli W.D. & H.O. Wills jelenik meg a legtöbb hivatkozásban, ahol az első cserélgethető, gyűjtögethető kártyák eredetét mutatják be.
A T206-os Honus Wagner kártya 1909/1911-ből valószínűleg egyike a legértékesebb baseball kártyáknak a világon. Az American Tobacco Company által kibocsátott kártya érdekessége, a gyártását Wagner hamar leállíttatta. A századfordulóra a cigarettagyártó vállalatok száma megsokszorozódott, a kártyák pedig megindultak hódító útjukra. A dohányboltok előtt gyerekek tucatjai várták, hogy a vásárlók odaadják nekik a kártyát a dobozukból, amiken először használati tárgyak, városok rajzai, természeti csodák és igen, sport témájú képek is helyet kaptak. A gyártók ekkor már rájöttek, hogy ezeknek a kártyáknak a cigarettás dobozokon kívül is helyük lehet; a legkülönfélébb termékek mellett jelentek meg, de önálló termékként is elkezdték forgalmazni őket. A cigarettás dobozokból végleg kikerültek a kártyák, de addigra már mindenhol máshol elterjedtek ezek a kis, gyűjthető papírdarabok. Az 1933-as nagy gazdasági világválságot követően már teljes sorozatok, életrajzi és sportstatisztikai adatokat is tartalmazó kártyák jelentek meg.
Amikor 1935-ben feltalálták a modern, öntapadós papírt, a sportkártyák megszerzése és cserélgetése mellett egy új hobbi is megjelent a gyűjtők körében: a ragasztgatás. Ezzel együtt a vásárlók köre is kibővült, a matricák jóval alacsonyabb árral és nagyobb mennyiségben érkeztek meg a piacra, ezáltal a kevésbé tehetős gyerekeknek is lehetőségük nyílt beszállni a gyűjtögetésbe.
Az Amerikai Piac: A Topps Története
Az 1890-ben alapított American Leaf Tobacco tulajdonosai a dohányhiányra és a válságra adott válaszként léptek egy merészet: a bostoni vállalat új nevet kapott 1938-ban - ez lett a Topps -, majd kihasználva a meglévő kereskedelmi partneri hálózatukat, a rágógumi gyártásába és értékesítésébe kezdtek. Az ötletgazda Shorin testvérek az akkor még viszonylag újdonságnak számító rágót, a Bazookát kezdték forgalmazni, amit képregényekkel egészítettek ki.
Az egyik ilyen kulcsfontosságú munkatárs Sy Berger volt, aki 1947 és 1997 között volt a Topps alkalmazottja, és akit a „modern baseball kártyák atyjának” neveznek. Az ő javaslatára a műfaj informatívabb lett: a játékos neve, csapata és fényképe mellett megjelentek olyan adatok is, mint a magassága, az ütői, a dobásai, a születési adatai és egy rövid életrajz is a kártya hátulján. 1951-ben jött ki a Topps első két sorozata, majd egy évvel később már egy 407 darabos sorozat került forgalomba, aminek méretei már jobban hasonlítottak a mai kártyákra, és amiken a már említett statisztikai és életrajzi adatok is helyet kaptak.
A Topps jelentős versengésbe keveredett a Bowman rágó gyártójával a játékosokkal kötött kizárólagos szerződések miatt. Az ötvenes években pereskedések és vállalati összeolvadások jellemezték a piacot, majd végül a Topps felvásárolta a Bowmant, ezzel megalapozta monopol helyzetét a sportkártyák piacán. A nagy rivalizálásnak köszönhetően gyorsan fejlődött a piac, egyre pontosabb és bővebb statisztikák, egyre jobb minőségű és kreatívabb képi megjelenítés volt jellemző a kártyákra, ami a többi sportágban, így a kosárlabdában is megjelent.
A Panini, az Európai Matrica-nagyhatalom
Míg az Egyesült Államokban a baseball, a kosárlabda, jégkorong és amerikaifutball kártyák, illetve az ezeket forgalmazó cégek (mint a Topps, Fleer, Upper Deck) alakították a piacot, addig Európában a labdarúgáshoz köthető kártyák és matricák kezdtek elterjedni. 1960-ban, Modenában, Benito és Giuseppe Panini testvérpár felvásárolt majd eladott pár millió olyan matricát, amitől egy milánói kiadó már nem tudott megszabadulni. Gyorsan jött a siker, a kis csomagokba szétosztott matricákat szinte azonnal elkapkodták, így egy évvel később Giuseppe már saját céget tudott alapítani a befolyó pénzből, ez lett a Panini.
Néhány éven belül saját matricákat dobtak a piacra, az egész család beszállt az üzletbe, az olasz gyerekek pedig megőrültek a focis matricákért. Ezek először még fekete-fehérben készültek, és csak a nyomdában lettek utólag kiszínezve, de 1971-ig még az öntapadó megoldás sem úgy nézett ki, ahogy most - a kis kartonlapokat a gyűjtőknek kellett kétoldalas ragasztóval behelyezni a megfelelő oldalakra. A modenai gyárban saját fejlesztésű gépsorokat állítottak munkába, ezeket a technikákat azóta is használják. Tíz év alatt a cég Olaszország meghatározó gazdasági szereplője lett, kiadványokat, képregényeket, újságokat is készítettek, a grafikák és a nyomtatás minősége is gyorsan javult. Az első igazi Panini matricán szereplő futballista, Bruno Bolchi volt, akit 1961-ben egy Inter-Atalanta meccs előtt fotóztak le kísérletképpen.
A nagy Panini áttörés 1970-ben jött el, amikor a FIFA megegyezett a céggel, hogy a soron következő labdarúgó-világbajnokság hivatalos matricagyűjtő albumát készítsék el. A 288 matricát egy 50 oldalas puhakötésű füzetbe lehetett gyűjteni. A FIFA-együttműködéssel gyorsan nemzetközivé váló Panini meghódította Európát és a foci vb-kkel együtt az egész világot. Egyre több nyelven jelentek meg a matricaalbumok, és innentől kezdve nem is volt megállás, az Európa-bajnokságok és a világbajnokságok sokak szemében elmaradhatatlan kísérő programja lett a gyűjtögetés, de már a Bajnokok Ligája és a nemzeti bajnokságok is rendelkeznek saját matricasorozattal. Nem csak gyerekeknek szereznek boldog pillanatokat, felnőttek, ismert emberek, sőt, maguk a matricákon szereplő sportolók is rá tudnak kattanni a Paninire; Gianluigi Buffon például gyerekkora óta nagy rajongó volt, majd 2016-ban még a Panini reklámarca is lett, de Mario Balotelli is szeret ragasztgatni.
Hogyan készülnek a Premier League Panini matricák? | Látogatás a modenai Panini gyárban 🇮🇹
A Panini cég azóta is létezik, bár a tulajdonosi kör sokat változott, a székhelye továbbra is Modenában van. 12 leányvállalattal, 1 milliárd eurós forgalommal (2018) piacvezető a gyűjtemények és a kereskedelmi kártyák forgalmazása terén. 1965 óta nem csak sport témájú sorozatokkal foglalkoznak, létezik állatos, rajzfilmes, videójátékos és sokféle más kollekció is. A 2009-es év óta a Panini is megkezdte a sportkártyák forgalmazását, ezzel itthon is egy olyan űrt töltött be, amit a kilencvenes évek óta senkinek sem sikerült. Nem sokkal a rendszerváltás után szinte a semmiből megjelentek a kosaras kártyák Magyarországon, valószínűleg mi, akik akkor voltunk gyerekek, sohasem fogjuk elfelejteni a frissen feltépett csomagok illatát és azt az izgalmat, amit a pakli átnézése okoz. Az Ebayen elképesztő különlegességeket lehet találni, például gyűjtemény nagyjából 10 millió forintért, vagy egy Cristiano Ronaldo matrica négy és félmillió forint körüli összegért. A legdrágábban értékesített album az első kiadásból való: a hiánytalanul teleragasztott, jó állapotban lévő 1970-es füzetet (két eredeti Pelé aláírással!) 12,038 euróért vitték el 2017-ben. A Panininél évente nagyjából egymilliárd csomagot gyártanak, úgyhogy 6 milliárd matrica kerül a rajongók kezei közé. Ezekben már szerepel Magyarország és akár a válogatottat is megtalálhatjuk a csomagokban, ami meglepően jó érzés azok után, hogy hosszú-hosszú éveken keresztül csak más nemzetek fiait (és lányait!) illesztgettük a helyükre.
A Kosárlabda Sportág Fejlődése: Miért Gyűjtjük?
A kosárlabda tematikájú matricák gyűjtésének megértéséhez érdemes áttekinteni magának a sportágnak a történetét, hiszen a sportolók és események iránti rajongás adja a gyűjtői szenvedély alapját.
A Kosárlabda Születése és Korai Szabályai
A mai kosárlabdához hasonló játékokról a közép-amerikai népek kultúrájával kapcsolatban találhatók feljegyzések. A kosárlabda sportág 1891-ben az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban született meg Dr. James Naismith jóvoltából. A kanadai születésű testnevelő olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít. James Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van.
Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták. A játék kellékei és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik. Az eredeti szabályok szerint a labdát vezetni nem lehetett, később a labdavezetést megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni. A labdavezetés csak jóval később, az 1940-es években vált a játék fő elemévé, amikor a jó minőségű gyári, teljesen gömbölyű labdák piacra kerültek.
A Női Kosárlabda Fejlődése
A női kosárlabda az Egyesült Államokban szinte párhuzamosan fejlődött a férfiakéval. 1892-ben Senda Berenson, egy litván származású testnevelő tanár mutatta be diákjainak az amerikai Smith College-ban. Mivel a fiúk által játszott kosárlabdát túl megterhelőknek találta a lányok számára, változtatott a játékon. A pályát három egyenlő részre osztotta, minden területen három-három játékos tartózkodhatott, így egyszerre csapatonként 9 játékos volt a pályán. A háromszektoros játékot 1938-ban kétszektorosra módosították, a játékosok száma ezzel együtt hatra csökkent.
Nemzetközi és Professzionális Kosárlabda Ligák
Mind a férfi, mind a női kosárlabda gyorsan terjedt a YMCA mozgalom jóvoltából, melynek akkoriban 8000 intézménye volt az Egyesült Államokban, Kanadában és szerte a világban. Az első profi mérkőzést, ahol a játékosok pénzért játszottak, 1896-ban rendezték. 1949-ben két liga összeolvadásából alakult meg az NBA, amely fokozatos terjeszkedéssel a legnépszerűbb szervezetté vált, rövidesen a legjobb játékosokat tudhatta soraiban. George Mikan, Bob Cousy, Wilt Chamberlain, Oscar Robertson, Jerry West, Kareem-Abdul Jabbar, Julius Erving, Shaquille O’Neal, Larry Bird, Earvin Magic Johnson, Michael Jordan csak néhány név a legendák sorából. 1959-ben nyitotta meg kapuit Springfieldben a Kosárlabda Hírességek Csarnoka (Basketball Hall of Fame), melybe olyan játékosokat, edzőket, játékvezetőket és sportvezetőket választanak be, akik tevékenységükkel nagymértékben előmozdították a sportág fejlődését. A férfiak után a nők is helyet követeltek maguknak a profi kosárlabdában. 1997-ben az NBA támogatásával megalakult a WNBA, a női profi liga, mely a kezdeti nehézségek után elfogadtatta magát és sikerült jelentős nézettségre szert tennie.
Hogyan készülnek a Premier League Panini matricák? | Látogatás a modenai Panini gyárban 🇮🇹
A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA - Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van. A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot. A világbajnokságokat 4 évente, az olimpiák utáni második években rendezik. A hárompontos dobás első alkalommal az 1985-ös Európa-bajnokságon szerepelt nemzetközi versenyen. 2007-ben nyitotta meg kapuit a FIBA Hall of Fame a spanyolországi Alcobendasban, ahol a sportág nemzetközi szinten kiemelkedő játékosai, edzői, játékvezetői és sportvezetői kaphatnak helyet.
Olimpiai és Európai Kosárlabda Események
A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. 1935-ben rendezték az első Európa-bajnokságot a férfiak számára, melyet tesztversenynek szántak a berlini olimpia előtt. A versenyt, melyre 10 ország csapata nevezett, Lettország nyerte. A második világháború után a szovjet kosárlabda dominánssá vált a kontinensen, köszönhetően Lettország, Litvánia, Ukrajna és Észtország bekebelezésének. Az ötvenes években csak Magyarország tudta megállítani a szovjeteket, az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságon. 1957-ben a férfiak, egy évvel később a nők számára első ízben került kiírásra a Bajnokcsapatok Európa Kupája versenysorozat. A férfiak között a lett ASK Riga, a nők versenyében a bolgár Slavia Sofia végzett az első helyen.
1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára, ahol a döntőben szakadó esőben az Egyesült Államok csapata 19:8-ra verte Kanada válogatottját. Az olimpiai kosárlabda tornák történetében talán a legemlékezetesebb az 1972-es müncheni olimpia döntője, melyet a kétszer újrajátszatott utolsó 3 másodperc után nyert meg a szovjet válogatott az Egyesült Államok ellen. 1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon.
Kosárlabda Matricák Különféle Felületeken és Felhelyezésük
A hagyományos papíralapú matricák mellett léteznek különleges kosárlabda tematikájú matricák is, amelyek más célra is felhasználhatók. Kisebb méretű, különböző színű farmer mintázatú, kosárlabdázással kapcsolatos képeket tartalmazó, öntapadós szövet matricacsomagok is elérhetők. Ezeket könnyen felhelyezheted ruhákra, farmer anyagra, kalapra és táskára is! Ezen kívül hagyományos tárgyakra, ajándékokra, lapra vagy bárhova ahova kedved tartja, felragaszthatod!
A matricák felhelyezésekor fontos a megfelelő előkészület és tárolás. Ha nem helyezi fel azonnal, tárolja a matricát laposan. A felületnek száraznak, tisztának (por-, folyadék- és foltmentesnek), simának és nem porózusnak kell lennie. Falakhoz műanyag festék ajánlott. Ha a falat nemrég festették, várjon 4-6 hetet. Tisztítás vízzel vagy alkohollal - soha ne üvegtisztítóval. Az öntapadós matricát gondosan feltekerve, védő kartoncsőben fogja megkapni. Az A4-es méretű vagy annál kisebb matricákat buborékfóliás borítékban küldjük. A kivágott mintájú vagy több részből álló matricák átvivőfóliával kerülnek kiszállításra, hogy a felhelyezés könnyebb legyen. Felhelyezés előtt tekerje ki a matricát és nyomja le.
tags: #kosarlabda #matrica #gyujto
