A sportszív és az EKG: Értékes információk a szív egészségéről sportolóknál
Az elektrokardiogram (EKG vagy EKG) az egyik leggyakrabban végzett vizsgálat a szív elektromos aktivitásának mérésére. Ez az egyszerű, nem invazív eljárás értékes betekintést nyújt a szív ritmusába és működésébe, segítve az egészségügyi szolgáltatókat a szív- és érrendszeri állapotok széles skálájának diagnosztizálásában. Az EKG egy diagnosztikai teszt, amely a szív elektromos aktivitását méri egy bizonyos ideig. A szív elektromos impulzusokat generál, amelyek minden szívverést kiváltanak. Az EKG egy grafikont készít, amely megjeleníti a szív elektromos aktivitását, bemutatva a szív elektromos jeleinek időzítését és erősségét. A szív elektromos ciklusát, amelyet szívciklusnak neveznek, az EKG hullámokban ábrázolja.
A szív úgy működik, hogy elektromos impulzusokat generál, amelyek szívverést indítanak el. Ezeket az impulzusokat a sinoatriális (SA) csomópont hozza létre, amelyet gyakran a szív természetes pacemakerének neveznek. Az SA-csomó elektromos jeleket küld, amelyek a szíven keresztül haladnak át, ami a pitvarok (felső kamrák) összehúzódását és a vért a kamrákba (alsó kamrákba) pumpálását okozza. Az EKG ezeket az elektromos impulzusokat méri úgy, hogy elektródákat helyez a bőrre, amelyek érzékelik a szív elektromos aktivitását. Az elektrokardiogram (EKG) egy hatékony diagnosztikai eszköz, amely létfontosságú szerepet játszik a szív egészségi állapotának felmérésében.
Az EKG vizsgálat menete és előkészületei
Az EKG egy sokoldalú eszköz, amely számos diagnosztikai célra használható. Az EKG-ra való felkészülés egyszerű és nem invazív. Az EKG egy gyors és egyszerű eljárás, amely általában mindössze 5-10 percet vesz igénybe. Az előkészítés minimális. Az EKG során elektródákat rögzítenek a mellkasához, a karjaihoz és a lábaihoz, hogy rögzítsék a szív elektromos impulzusait. Az EKG eredményei jellemzően grafikonként jelennek meg, amely a szív elektromos aktivitását reprezentáló hullámsorozatot tartalmaz.
Páciensünket kényelmesen lefektetjük, majd 10 elektródát helyezünk el a mellkasán és végtagjain. Ezek az elektródák rögzítik a szív elektromos jeleit, amelyeket a készülék 12 különböző szögből értelmez. Az EKG eljárás teljesen fájdalommentes. A normál eredmények szabályos szívritmust mutatnak, szívbetegség jelei nélkül. Igen, az EKG a szívroham kimutatásának elsődleges eszköze. Az EKG (elektrokardiográfia) a sportorvosi gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai eljárás.
Melyek a szívbetegség jellemző tünetei?
A sportszív: Alkalmazkodás a terheléshez
A rendszeres mozgás növeli az állóképességet, segít megőrizni fiatalságodat, s nem utolsó sorban megelőzhető általa számos súlyos egészségügyi probléma kialakulása. Mindezek ellenére a hobbi- és versenysportók számára is szükség van a rendszeres egészségügyi vizsgálatok elvégzésére, szűrésekre. Az „athlete’s heart“, másnéven a „sportszív“ megnevezés már 100 évvel ezelőtt is ismert volt. Rendszeres testmozgás hatására a szív tömege megnő, erősödik a vér keringető képessége, javul a test, a sejtek oxigénellátottsága.
Az élsportolók szíve nagyobbra nőhet, mint a szívbetegeké, sőt, amerikai szívgyógyászok szerint, ha a szív egészséges, akkorára nőhet, amekkorára akar. A sportszív kialakulása a szervezet intenzív fizikai terhelésre adott természetes válasza. A sportszív kialakulásával csakis az intenzív és rendszeres fizikai aktivitást folytató személyek esetében lehet számolni, elsősorban például a sportolók (hosszútávfutók, ökölvívók, testépítők, stb) között. A rendszeres testmozgás hatására egyrészt nő a szív tömege, javul a pumpafunkciója, másrészt pedig a szívizomban olyan kis hajszálerek alakulnak ki, illetve nyílnak meg, amelyek növelik a szív oxigén ellátottságát.
Általános jelenség, hogy a rendszeresen dolgoztatott izmok megerősödnek, megvastagodnak. Ennek a rendszeres fizikai megterhelésnek nagyon szép példáit láthatjuk a különböző sportolók (mint például úszók, tornászok, testépítők) esetében. A rendszeres terhelés hatására ugyanis megnövekszik a különböző szervek tápanyag- és oxigénigénye, amelynek kielégítéséről a szívnek kell gondoskodnia a vérkeringés segítségével. Az egészséges szív nagyon jól alkalmazkodik a „megváltozott körülményekhez”. A szervezet fokozott igényeinek megfelelően képes növelni a percenkénti összehúzódások számát (vagyis nő a szívfrekvencia), az összehúzódások erejét, s ezáltal az időegység alatt a keringésbe juttatott vérmennyiséget. Nő tehát az úgynevezett perctérfogat.
A perctérfogat és a szívfrekvencia
A perctérfogat a verőtérfogat és a percenkénti összehúzódás számának szorzata. Egészséges ember nyugalmi perctérfogata körülbelül 5 liter/perc (ha 70 ml-es verőtérfogattal és 72/perc szívfrekvenciával számolunk). Fizikai megterhelés hatására, amikor is a fokozott izomtevékenység következtében a szívbe hirtelen nagyobb mennyiségű vér áramlik vissza, a perctérfogat jelentősen, akár tízszeresére is megnőhet. Mint a fenti szorzatból (perctérfogat=verőtérfogat x szívfrekvencia) kitűnik, a perctérfogat megnövelésének egyik útja a verővolumen növelése, másik pedig a szívfrekvencia emelkedése, vagyis az összehúzódások gyakoribbá válása.
Az átlagember a szív felé visszaáramló vérmennyiség növekedésére a szívfrekvencia fokozódásával válaszol. A sportolók, illetve az erős fizikai edzés alatt állók reakciója eltér. Ha például a verőtérfogat, vagyis az egy alkalommal a szívkamrából kilökött vér mennyisége 70 ml-ről 140 ml-re emelkedik, akkor - változatlan számú percenkénti összehúzódás mellett - a perctérfogat, vagyis a szív által egy perc alatt kilökött vér mennyisége is megkétszereződik, a ‘szív-szivattyú’ 5 liter helyett 10 liter vért forgat meg a szervezetben percenként. Így a vérkeringés kétszeres mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal látja el a működő izmokat, azok teljesítményének jelentős fokozását téve lehetővé. Az általános edzett állapotnak az a következménye, hogy az élsportolók nyugalmi szívfrekvenciája általában meghökkentően alacsony, hosszútávfutók vagy kerékpárosok pulzusa nyugalomban gyakran 40-50 ütés/perc körüli.
A terhelés típusa és a szív alkalmazkodása
Amennyiben a szív rendszeresen ilyen feladatokra van kényszerítve, alkalmazkodik a nagyobb terheléshez. A szív megnagyobbodása falvastagságának növekedésében és/vagy méreteinek változásában nyilvánul meg. Érdekes, hogy ilyen jellegű alkalmazkodása a terhelés formájától is függ. Ha a terhelés rövid, de igen jelentős erőkifejtést igényel (például súlyemelés), azaz izometriás vagy statikus jellegű, akkor nem is annyira a szív globális mérete, hanem falának vastagsága növekszik. A rendszeres, dinamikus, úgynevezett izotóniás terhelés (például a futás) viszont főleg a szív méreteinek növekedéséhez vezet.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az „igazi” sportszív kialakulásának folyamata nem más, mint egy élettani, teljesen egészségesnek nevezhető alkalmazkodási reakció. Míg az élettaninak nevezhető terhelés (mint például a sporttevékenység) eredményeképpen a szív összehúzódó (szisztolés) és elernyedő képessége (diasztolés) nem károsodik, addig a kóros körülmények között kialakuló szívmegnagyobbodás egyik fontos jellemzője a diasztolés funkciózavar.
Sport kardiológia és a szűrővizsgálatok fontossága
Az orvostudománynak van egy ágazata, amit sport kardiológiának nevezek. A sport kardiológia elemzi a mért, látott, vizsgált eredményeket, és meghatározza, hogy az intenzív sport mekkora és milyen veszélyt jelent az adott személyre. A sportkardiológia lényege tehát, hogy kiszűri és azonosítja az összes olyan tényezőt, ami sportolás közben szív-érrendszeri szempontból veszélyt jelenthet az egészségre. Fontos, hogy a kardiológiai vizsgálatot megkülönböztessük a sport kardiológiai vizsgálatoktól. Az eredményeket tehát speciálisan, személyre szabottan, az adott sportágnak megfelelően kell értelmezni.
Az edzett személyek esetén nemcsak a pulzusszám, hanem az EKG eredmény is eltérést mutathat az egészséges, de nem sportolók emberekéhez képest. Az EKG vizsgálat a szívműködésének szabályozásán alapszik. A szív saját működését elektromos úton szabályozza, a szinusz csomó az ingerületképző központ, ahonnét az elektromos jel meghatározott lefolyással terjed tovább, ezzel beindítva a szívműködés egymást követő fázisait. A nyugalmi EKG része a sportorvosi szűrővizsgálatoknak egyszerű elvégezhetősége és nagy információtartalma miatt. EKG vizsgálattal meghatározható, hogy a szív rendellenesen működik-e, és ha igen, akkor a szív melyik részéből eredő lehet a probléma.
Az Európai Kardiológiai Társaság ajánlása szerint minden versenyszerűen sportoló 12 év feletti gyermek és minden felnőtt számára javasolt a 2 évente elvégzett kardiológiai szűrővizsgálat. A versenyszerű sport minden olyan mozgásformát magában foglal, amely versenyekkel, vagy rendszeres edzésekkel jár. Minden sportolónak ajánlott részt vennie kardiológiai szűrővizsgálaton. Az amatőr és hobbisportolóknak évente, kétévente, a professzionális sportolóknak felkészülési és versenyidőszak előtt és után ajánlott.
A szív és az erek a sportteljesítmény „motorjának” tekintendők. Az egészség érdekében fontos, hogy a szükséges szűrővizsgálatokat elvégezzék a sportolók, és terhelésüket, sportteljesítményüket a szív- és érrendszerük állapotához igazítsák. A sportkardiológus egyfelől szűrővizsgálatokkal feltérképezi a lehetséges rizikófaktorokat, másfelől segíti a sportolót a biztonságos teljesítménymaximalizálásban.
Nyugalmi és terheléses EKG a sportorvosi gyakorlatban
A nyugalmi EKG vizsgálat során a szíved nyugalmi elektromos aktivitását vizsgálják egy 10 másodperces felvételen. Nyugalomban is felfedezhető számos eltérés, de sok esetben a panaszok így nem is jelentkeznek. Sokan tapasztalják, hogy míg nyugalmi állapotban nincs panaszuk, a fizikai terhelés - akár csak egy lépcsőzés, tempósabb gyaloglás - nyugtalanító panaszokat okoz. Ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy a nyugalmi EKG és a szintén nyugalomban végzett szívultrahang sem fogja jelezni a problémát, hiszen hiányzik az azt kiváltó szituáció.
Ha nyilvánvalóvá válik, hogy a tüneteket, például mellkasi fájdalmat, nehézlégzést, szívdobogás érzést a terhelés váltja ki, egészen biztosan szükség van terheléses EKG-ra vagy terheléses szívultrahangra. A terheléses EKG vizsgálat a szíved állapotát vizsgálja. Kerékpár vagy futószalag ergométeren egyre fokozódó terhelésnek tesznek ki (azaz egyre gyorsabb sétát-futást, illetve egyre gyorsabb tekerést várnak el tőled) és közben rögzítik a szíved elektromos aktivitását és a vérnyomásod. Az adatok elemzése után vonják le a diagnosztikus következtetéseket.
A terheléses vizsgálatok a szív vérellátását ellenőrzik, egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény mellett (vagyis fizikai terhelés mellett) megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál. Amikor a tested terheléssel szembesül, például lépcsőn mész fel, sietsz a busz után, fát vágsz vagy bármi sporttevékenységet végzel, megnövekszik az izmok energia és oxigén igénye. Szívbetegség esetén azonban a szív nem képes megfelelni a nagyobb teljesítmény igénynek. Az EKG felvételen megjelennek a szívizom oxigénhiányára utaló jelek.
A terheléses EKG javallatai és biztonsága
A koszorúér-betegség gyanúja és ennek igazolása: a koszorúerek közvetlenül a szíved látják el vérrel és oxigénnel. A koszorúér-betegség akkor alakul ki, amikor ezek az artériák károsodnak vagy megbetegednek. A szívbetegségek kezelésének irányát kell meghatározni: ha már diagnosztizáltak nálad valamilyen szívbetegséget, a terheléses vizsgálat segíthet megtudni, hogy a kezelés hatékony-e. Ha a terheléses vizsgálat nem mutatja ki a tünetek okát, további képalkotó teszteket javasolhatnak. A terheléses EKG teszt általában biztonságos, a komplikációk ritkák.
Alacsony vérnyomás: a vérnyomás leeshet a terhelés alatt vagy közvetlenül a terhelés után. A csökkenés szédülést vagy ájulást okozhat. Mivel a teszt erre szolgáló laborban történik, szakképzett személyzet, életmentő eszközök mindig rendelkezésre állnak. Évtizeden át, naponta több terheléses EKG-nél voltam jelent orvosként és ezalatt egyetlen végzetes kimenetelű eset sem volt - jegyzi meg dr. Simon Eszter. A terheléses vizsgálatokra minden esetben felkészítik a pácienst, bár leginkább csak kényelmes ruházatra van szükség. Praktikus, ha a vizsgálat előtti 1-2 órában már nem eszik túl sokat a páciens, ahogyan ez általában minden fizikai aktivitás előtt ajánlott. Az egyetlen plusz teendő a gyógyszert szedő betegekre vonatkozik, ezért erről előzetesen egyeztetni kell a vizsgálatot végző orvossal. Előfordulhat ugyanis, hogy a gyógyszer - jellemzően a béta-blokkoló - szedését 1-2 nappal korábban fel kell függeszteni.
Szívritmuszavarok és sportolás
A szívritmuszavar több, mint egy-egy nagyobb bedobbanás, vagy egy megterhelés kapcsán jelentkező gyors pulzus. Ez egy valódi szív-érrendszeri probléma, amit kardiológus tud diagnosztizálni, és szükség esetén a kezelést is ő rendelheti el. De mit történik egy ilyen diagnózis után azokkal, akik rendszeresen sportolnak? Fel kell adniuk az egyébként nagyon pozitív hatású tevékenységet? A korábban ülő életmódot folytatók pedig már nem is kezdhetnek el edzeni?
Alapvetően fontos leszögezni, hogy a rendszeres fizikai aktivitás az egész szervezetre, így a szívre is pozitív hatással van, tehát semmiképp sem érdemes lemondani róla. Az ajánlott mozgás típusa és mennyisége attól függ, mi okozza a szívritmuszavart és jelen van-e a páciensnél más szív-érrendszeri betegség is. Ha például a szabálytalan szívritmust egy más típusú szívbetegség okozza, mint például a kardiomiopátia, ami egy szívizombetegség vagy egy szívbillentyű hiba, akkor bizonyos szinten limitálni kell az aktivitást - hangsúlyozza dr. Vaskó Péter.
Mindenekelőtt el kell végeztetni egy kardiológiai kivizsgálást, amelynek része a fizikális vizsgálat, az EKG, a több napos Holter EKG és az állapottól függően a terheléses EKG is, hogy látható legyen, hogyan reagál a szív a fizikai aktivitásra. Az eredmények ismeretében lehet felépíteni egy mozgásprogramot, amely nem csupán egyetlen mozgástípust tartalmaz. Az általános egészség és a szív-érrendszer érdekében az ideális program egyaránt tartalmaz kardiomozgást, ami felviszi a pulzust, izomerő fejlesztést és nyújtást is. A szívritmuszavarral élőknek ajánlatos megtanulniuk, hogyan számolhatják a pulzusukat és akár egy erre alkalmas órát is beszerezni. Ez nagyon fontos lehet annak ellenőrzésére, hogy a pulzus az orvos által javasolt tartományon belül van-e. A javasolt pulzus célérték különbözhet az e tekintetben egészséges személyekétől, különösen, ha olyan gyógyszert is szed a páciens, amely befolyásolja a szívritmust. Meg kell tanulni felismerni a figyelmeztető jeleket, amikor abba kell hagyni a mozgást és pihenni kell. Ilyen például a nagyon gyors, erős szívdobogás érzés, a mellkasi fájdalom, a szédülés.
A beültetett eszközökkel élők sportolása
Mindazoknak, akik szív-érrendszeri betegségük kezelésére beültetett defibrillátorral (ICD) vagy pacemakerrel élnek, talán veszélyesebbnek tűnhet a fizikai aktivitás, de tudni kell, hogy a szabályok betartása mellett a mozgás nekik is fontos - hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a Sportorvosi Központ kardiológusa. Az ilyen páciensekkel részletesen egyeztetünk a mozgásról, hiszen mindenkinél személyre szabottan lehet meghatározni a biztonságos edzés feltételeit. Annyi általánosságban mindenkire igaz, hogy a küzdősportok és minden ütközéssel, sérüléssel fenyegető sport kerülendő, hogy a beültetett készülék ne sérülhessen meg, de például az úszás, a futás, a gyaloglás, a golf, a kerékpározás biztonságos lehet. Vaskó doktor szerint olyan mozgásformát kell találni, ami élvezhető a páciens számára, hiszen így nagyobb eséllyel fog kitartani a mozgás mellett. Az is fontos, hogy senki ne állítson maga elé elérhetetlen célokat és ne törekedjen túl rövid idő alatt túl nagy eredményekre, a lényeg a fokozatosság és a rendszeresség.
Hirtelen szívhalál és sportolók szűrése
Semmi nem bizonyítja, hogy ép szív esetén akár a legkeményebb fizikai megterhelésnek káros hatása lenne a szív és érrendszerre, vagy hajlamosítana a későbbiekben e szervrendszer megbetegedésére. Időnként mégis előfordul egészségesnek tűnő fiatal sportolók hirtelen halála, nyugalomban vagy terheléskor. A hirtelen szívhalál váratlanul fellépő szív- érrendszeri eredetű halál. Számos rendellenesség okozhatja, de emellett az extrém mértékű fizikai terhelés önmagában is kiválthatja.
Kezdeti stádiumukban a felelős betegségeket nehéz diagnosztizálni, viszont a kockázatukra vonatkozóan kaphatunk fontos információkat. A terhelés alatti pulzusnövekedés mértéke, és a terhelést követő 1 perc alatti szívfrekvencia csökkenése is maghatározó tényező a hirtelen szívhalál rizikóját tekintve. Éppen ezért fontos az ilyen jellegű vizsgálatok elvégzése a sportolókon. Az élsportolók körében az intenzív terhelés hatására - sajnálatos módon - az is bekövetkezhet, hogy a hajszálerek kialakulása nem tudja követni a szív tömegének növekedési ütemét, így a korábbi érhálózat képtelen megfelelő mennyiségű oxigént biztosítani a megnövekedett szívizomzat számára.
Mivel a rendszeres terhelés, erősödés - természetesen - a hobbisportolók esetén is fennáll, így a rendszeres vizsgálatok számukra ugyanolyan fontosak, mint versenytársaiké! Az elváltozások időbeni felfedezéséhez és a hirtelen bekövetkező halálesetek megelőzéséhez, elengedhetetlenül fontos az intenzív testmozgást végzők esetében, a rendszeres sport kardiológiai ellenőrzés, amely kiszűri és azonosítja az összes olyan tényezőt, amely veszélyt jelenthet az egészségre. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a hobbysportolók szűréséről sem. Veleszületett szívbetegség esetén csak a sportorvos által ajánlott mozgásformákat lehet végezni, illetve ebben az esetben nélkülözhetetlen a folyamatos orvosi kontroll.
Fontos, hogy a kardiológiai és a sport kardiológiai vizsgálatot meg kell különböztetni egymástól. Utóbbi speciálisan a sportolók szűrésével foglalkozik, hiszen az ő vizsgálati eredményeik a normál értékektől akár jelentős eltéréseket is mutathatnak. A kapott vizsgálati adatokat, speciálisan, személyre szabott módon, az adott sportág függvényében értelmezi, a sport kardiológiai jártassággal rendelkező szakorvos.
tags: #kosarlabda #sziv #ekg
