Az NBA halhatatlan kosárlabda sztárjai és legendás pillanatai

Az NBA 2021-ben lett 75 éves, ebből az alkalomból egy szezonra új logót is kapott a liga. Ennek apropóján már be is jelentették, hogy lesz majd egy hasonló szavazás a 2021-22-es szezon során, melynek keretében a liga történetének legjobb 75 játékosát választják majd meg. 25 éve, az NBA 50. évfordulóján megválasztották a liga történetének 50 legjobb játékosát, melynek végleges névsorát a média képviselői, egykori játékosok, edzők és csapatvezetők választották meg. Nagyon érdekes lista volt, 11-en voltak még aktívak, és például Shaquille O’Neal mindössze 4 szezon után be tudott kerülni.

Az ilyen listák általános jellemzője, hogy sosem tökéletesek, főleg nem mindenki szerint. Így utólagos böngészés során például nagyon hiányzik az ötvenből Dominique Wilkins és Dennis Rodman. Ez egy sokkolóan nehéz játék egy NBA-rajongónak, amiben csak jó döntéseket hozhatsz, tökéleteset sosem. A kosárlabda geekséghez hozzátartozik, hogy a listák átolvasása után az ember elkezd a saját emlékeiben is kutakodni, hogy melyik játékos milyen hatással volt rá, és miket tett le az asztalra. Számos forrás, mint Bill Simmons Book of Basketballja, a Medium listája, a Redditen frissített listák, az ESPN 2020-as Top 74-e, valamint a Complex, Clutch Points és Bleacher Report elemzései segítenek a tájékozódásban.

A kosárlabda trónján: Michael Jordan és LeBron James

Ebben a játékban egy picit minden Michael Jordannel kezdődik, ő az alfa és az omega, hozzá hasonlítanak mindenkit. Michael Jeffrey Jordan Brooklynban született, de hétéves korától az észak-karolinai Wilmingtonban nevelkedett. A játék alapjait az apja által a kertben épített pályán sajátította el, már ekkor kitűnt versenyszelleme és győzni akarása. Középiskolásként egy ideig 180 centis magassága miatt nem került be a csapatba, de aztán 198 centiméteresre nyúlt és végzős évére alapember lett. Az 1984-es drafton (a börze, ahol a legtehetségesebb fiatalok az NBA-be kerülnek) harmadikként - Hakeem Olajuwon és Sam Bowie után - választotta ki a Chicago Bulls. Az addig a liga egyik leggyengébb csapatának számító Bulls Jordannal bejutott a rájátszásba, ő az Év újonca lett. A következő szezon java részét lábtörése miatt ki kellett hagynia, de a visszatérése utáni második összecsapáson 63 pontot dobott a Boston Celtics ellen.

A Bulls azonban Jordan remeklése ellenére is csak 1991-ben jutott el a nagydöntőig, és a Los Angeles Lakers ellen győzött - ez volt Jordan első, és Magic Johnson utolsó NBA-fináléja. Címüket a következő évben a Portland ellen védték meg a Bulls, a döntőben Jordan meccsenként 35,8 pontátlagot produkált. 1993 nyarán elvesztette édesapját, ami után úgy döntött, visszavonul a kosárlabdától és a baseball világában folytatja tovább. Így került 1994-ben a Chicago White Sox fiókcsapatához, a Birmingham Baronshoz. Nyilatkozataiból kiderült, ezzel apja kívánságát szerette volna teljesíteni, aki mindig profi baseballosként szerette volna őt látni. Bár botrányos teljesítményt nyújtott, nem rúgták ki, mivel meccsein mindig telt ház tombolt a lelátókon.

1995-ben tért vissza a Bullshoz, de a rájátszás második körében kiestek. Az 1995-1996-os idénynek újult erővel vágott neki, a szezont akkor rekordnak számító 72 győzelemmel zárták (ezt a Golden State Warriors szárnyalta túl eggyel 2016-ban), majd a döntőben a Seattle együttesét is felülmúlták. 1999-ben másodszor is bejelentette visszavonulását, a Washington Wizards egyik tulajdonosa és igazgatója lett. Az igen gyenge teljesítményt nyújtó csapatba 2001-ben ő is beszállt, az általa draftolt fiatalokkal játszott együtt. 2003-ban ő lett az első NBA játékos, aki 40 éves kora felett legalább 40 pontot szerzett egy meccsen, és lépte át a 30 ezer pontos álomhatárt karrierje során. Az amerikai válogatottban 1984 és 1992 között szerepelt, első olimpiai aranyérmét az 1984-es Los Angeles-i olimpián szerezte meg. Pályafutása során általában dobóhátvédként játszott, de bevethető volt kiscsatárként vagy irányítóként is. Generációja legjobban szponzorált játékosaként kiemelkedő szerepe volt az NBA népszerűsítésében.

A pályán töltött tizennégy szezonja alatt 1072 meccset játszott, pontátlaga meccsenként 30,1 volt, hat bajnoki döntőt nyert és egyet sem vesztett el, 14 alkalommal került be az All Star csapatba, hatszor volt a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, tízszer a liga gólkirálya, ötszörös MVP. Pályafutása során rengeteg terméket reklámozott, a Nike által egyedileg gyártott Air Jordan cipők - amelynek bevételeiből részesedést kap - a mai napig nagyon népszerűek, a gyűjtők egyik kedvence. Sikeres üzletember is, vagyonát kétmilliárd dollárra becsülik, többek között a Charlotte Hornets kosárcsapat tulajdonosa és étteremlánca van, bőkezűen adakozik jótékonysági célokra. Elismeréseinek se szeri, se száma, 2009-ben lett az NBA, 2015-ben a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) dicsőségcsarnokának tagja, 2016-ban megkapta a polgári személyeknek adható legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemérmet, 2022-ben róla nevezték el az NBA idény legjobbjának járó díjat.

Egyetlenegy ember van, aki a kosárlabdapályán egy lapon említhető Michael Jordannel, és az LeBron James. LeBron James soha nem lehet minden idők legnagyobb kosárlabdázója, mert azt Michael Jordan elvitte azzal, hogy az NBA-t felhelyezte a csúcsra, elterjesztette a világban. Ettől függetlenül az a magánvélemény, hogy LeBron James összességében jobb kosárlabdázó Michael Jordánnál, mert az idő erre predesztinálja. Ő már tanulhatott az elődjétől, fejleszthette az ő képességeit, és ugye az idő előrehaladtával minden sportág és az azt űző sportolók képessége tökéletesedik, és LeBron James 2005-től egészen 2020-ig mindig meg tudott újulni, hogy a sportág legjobbjaként beszéljünk róla. Nem azt mondjuk, hogy Michael Jordan a mai kosárlabdában nem tudna a legjobb lenni, pusztán azt, hogy James már olyan képességeket használ rutinszerűen, amiket Jordannek még nem kellett.

A Fekete Mamba öröksége: Kobe Bryant

Ha lesz bőrkabátos fotó 2022-ben, akkor a legfájóbb pontja az lesz, hogy Kobe Bryant nem lehet rajta. A tragikusan fiatalon elhunyt Kobe volt az NBA második legmeghatározóbb játékosa ebben a tárgyalt 25 évben. Az Észak-amerikai Profi Kosárlabdaligában (NBA) 1996 és 2016 között a Los Angeles Lakers csapatában játszott. Ikonikus alakja volt a sportágnak, minden idők egyik legnagyobb kosárlabda-játékosának tartják. Tagja volt a háromszoros bajnok Lakers-dinasztiának, amelyben Shaquille O’Neallel alkottak legyőzhetetlen párost, majd Pau Gasollal újra a csúcsra értek, kétszer. Közben volt 81 pontos meccse, és valamilyen csoda folytán csak egy MVP-díjat nyert, de abból is van a Fekete Mambának. A munkamorál és a csodálatosan szép kosárlabda legfőbb nagykövete volt, aki még oly sok mindenre készült.

Kobe Bryant férj és apa volt, katolikus családban nevelkedett. 2001-ben feleségül vette Vanessa Laine-t. 2003-ban Bryantot megvádolták, hogy egy coloradói hotelben megerőszakolt egy nőt. A sportoló elismerte a szexuális kapcsolatot, de tagadta, hogy erőszakot követett volna el. Amikor az eset nyilvánosságra került, elvesztette szponzorait. 2004 szeptemberében ejtették ellene a vádakat, a kosárlabdázó nyilvánosan bocsánatot kért az érintettől. Egy 2015-ös interjúban elmondta, hogy félt, hogy börtönbe kerül egy olyan bűncselekmény miatt, amit nem követett el, és az egyetlen, ami segített neki az eljárás során, az a pappal való beszélgetés volt. Döntése, hogy életét még inkább Istenre bízza, nem védte meg a kosárlabdasztárt a további nehézségektől. 2011-ben Vanessa válókeresetet nyújtott be, de később kibékültek. Bryant és családja rendszeresen járt templomba. Hétköznapi szentmiséken is összefutottak vele, ahol udvariasan maga elé engedte a nőket, kifejezve tiszteletét. Bryant azáltal is megélte a hitét, hogy elkötelezetten segítette a rászorulókat, különösen a hajléktalanok ügyében emelte fel a szavát, hangsúlyozva, hogy nem szabad őket hibáztatni, hanem segíteni kell rajtuk.

A játék megújítói és meghatározó alakjai

Tim Duncan

Ha valakinek még biztos helye van az első ötben (igazából az első háromban), az Tim Duncan. The Big Fundamental ötszörös bajnok, ráadásul az első és az ötödik bajnoki címe között 15 év telt el. Ez egy nagyon árulkodó adat arról, mennyi ideig tudott vele/általa versenyképes csapat lenni a San Antonio Spurs. 19 szezont játszott, mindet egy csapatban, kétszer volt alapszakasz MVP, háromszor a döntő legértékesebb játékosa. Amit tudott, azt talán ő tudta a kosárlabda történetében a legjobban. Az alapokat tökéletesítette olyan szintre, hogy nem volt ellene ellenszer. Emellett szedte a lepattanókat, blokkolta az ellenfél dobásait és nyert, nyert, nyert és nyert. Az utóbbi négynél pedig semmi sem méri meg jobban egy NBA-játékos pályafutását. Persze csodálatos edzője volt, és kifogástalan csapattársak vették körül egy olyan csapatnál, ahol a vezetés egy rendkívül stabil franchise-t épített Duncan köré.

Kevin Garnett

A 2020-as Hall of Fame osztály minden idők talán legerősebbje volt, amikor beiktatták az egyaránt 2016-ban visszavonuló Kobe Bryantet, Tim Duncant és Kevin Garnettet. Ők hárman a kilencvenes évek végétől kezdve a kétezertízes évek elejéig a liga legmeghatározóbb arcai közé tartoztak. Garnett volt a megtestesült szenvedély a pályán és a pályán kívül. Középiskolából került Minnesotába, ahol egy nevenincs franchise-ból a nyugat egyik legerősebb csapatát csinálta, és bár 2004-ben MVP lett, nem tudott a csúcsra jutni megfelelő társak nélkül. Szüksége volt rá, hogy 2007-ben a Boston Celticshez kerüljön, és a Ray Allen-Kevin Garnett-Paul Pierce hármassal azonnal bajnok is lett, és abban az évben az Év Védőjének választották. Az egy szép pillanat volt, amikor 2015-ben majd hét év után visszatért a Timberwolveshoz, ezzel lett teljesen kerek a pályafutása. Elért mindent, amit játékosként el lehet, de a legbüszkébb talán arra lehet, hogy nem volt jóformán olyan játékos, akinek nem mászott a fejébe, és hogy a győzni akarása örök példa lehet mindenki előtt.

Stephen Curry

Az NBA történetének legjobb dobója, aki a közelmúltban Reggie Millert már beelőzte a tripla-örökrangsorban, és hamarosan Ray Allent is utoléri majd. Kevés játékos mondhatja el magáról, hogy új színt vitt ebbe a játékba, de Curryre ez igaz. Az ő hármasaihoz hasonlóak nem voltak előtte az NBA-ben, és a játéka is egyedülálló. Nem mellesleg a közelmúlt egyik legizgalmasabb dinasztiájának lett a kirakatarca, egy olyan dinasztiáé, amely zsinórban 5 döntőn vett részt, és három bajnoki címet is szerzett. Kritikusai csak a (hiányzó) döntő MVP-díjat tudják felhozni ellene, de ez vajmi kevés. Nagyon biztos helye van ezen a listán, és nagyon úgy néz ki, hogy nem lassít.

Giannis Antetokounmpo

El lehetett volna csalni ezt a szavazást úgy, hogy mivel Giannis fiatal, ezért még nem szavazzuk be. Lesznek, akiknél ezt hozzuk majd fel indokként, de egy kétszeres alapszakasz-MVP, egy Év Védője, és 2021 NBA-bajnoka és döntő MVP-je esetén nagyon kilógna a lóláb. A Görög Szörnynek vitathatatlanul itt a helye, és az NBA-döntőn látottak alapján tulajdonképpen bátran kijelenthetjük: Az NBA legjobbjának járó korona jelenleg az ő fején van.

Kevin Durant

Nagyon sok minden változott Kevin Durant megítélésében azóta, hogy 2007-ben második helyen draftolta a nyurga fiút a Seattle Supersonics. A Portland Trail Blazers pedig foghatta a fejét, hogy ők Greg Odenben látták a jövőt… Bill Simmons a Book of Basketball második kiadásában (2010) már ódákat zengett róla, 2010-ben ugyanis minden idők legfiatalabbjaként, 21 évesen lett pontkirály, és Simmons már akkor arra utal, hogy bármilyen vékony Durant, ő bizony kosárlabdára született, és minden idők egyik legjobb támadójátékosa lesz. Az lett. Négyszer lett később pontkirály, 2015-ben MVP-nek választották, és előbb Oklahoma Cityben épült köré szupercsapat, amivel egy döntőt játszott, majd csatlakozott egy még jobbhoz, a Warriorshoz, amivel kétszer nyert is. Ezeken a finálékon ő lett a döntő MVP-je. 2019-ben elszakította az achillesét, de másfél év kihagyás után úgy tért vissza, mintha semmi sem történt volna. Durant korszakos zseni, egy megállíthatatlan támadógép.

James Harden

Sok mindent lehet James Hardenről mondani, de azt még a hasis után nyomozó párizsi rendőrök sem tagadhatják le, hogy egy géniusza a kosárlabdának, egy igazi művésze. Feltalált, vagy legalább tökéletesített olyan játékelemeket, amiket előtte jóformán senki sem használt tudatosan. Hány olyan ember van, aki miatt a fél világ vitatkozik azon, hogy lépéshibából szerzi-e a pontjait vagy sem? Isten mentsen mindenkit a step-backjeitől. Azonban Harden sokkal több ennél, egy karmester, aki amellett, hogy a világ minden játékosa ellen eséllyel veszi fel a harcot 1-1-ben, bármikor, bármilyen helyzetből meg tudja játszani a csapattársait. Az a fajta játékos, aki még akkor is jól játszik, ha néha sztriptízbárba jár, esetleg felönt a garatra, vagy picit elengedi magát, mert amiben jó, abban nagyon jó.

Dwight Howard

A fiatalabb olvasóktól itt lehet, hogy jön egy kis felhördülés, mert ők már csak a leszállóágban lévő Dwight Howardot látták. Nem azt, aki a kétezres évek végén toronymagasan a liga legjobb magasembere volt, aki négy éven (2008-11) át végzett a Top5-ben az MVP-szavazáson, akit háromszor választottak meg egymásután az Év Védőjének, aki 2009-ben úgy vezette döntőbe az Orlando Magicet, hogy a Boston Celtics szuperhármasát és a LeBron James fémjelezte Cavalierst is kiejtette, aki ötször volt a legjobb lepattanózó és kétszer prakkerkirály, nyolcszor All-Star és All-NBA csapattag. Az a döntő 2009-ben annak fényében parádés, hogy ha abból a Magicből kivettük volna Howardot, az bizony a liga sereghajtója lett volna. A játéka nem öregedett jól, a mai NBA-ben már nem olyan hasznos, a sérülései sem jöttek jókor, de még mindig játszik. Aki azonban emlékszik a 10 évvel ezelőtti Supermanre, az sosem felejti el.

Allen Iverson

A Válasz. Ennyi elég is lenne indoknak arról, miért van itt a helye Allen Iversonnak. Popkulturális ikon, divatdiktátor (tényleg az, miatta vezetett be dress code-ot az NBA, és a tetoválások számának növekedésében is vastagon benne van a keze), egy minden 185 centiméter alatti kosárlabdázó álmát megvalósító legenda. Nem nagyon volt/van/lesz még egy játékos, aki nála nagyobb szenvedéllyel szántotta fel a pályát a mérkőzéseken, főleg annak fényében, hogy emellé az jött, hogy nem igazán szeretett edzeni. Viszont a parkettán (mármint a meccseken) maga volt a csoda. Egy picit minden Michael Jordannel kezdődik, ő az alfa és az omega, hozzá hasonlítanak mindenkit. Ő Bullsos karrierje során 983 ellenfél ellen lépett pályára, és közülük 982 ellen jobb pontátlagot ért el. Az az egyetlen játékos, aki túldobta, az Allen Iverson volt (Iverson: 27,1 pont, Jordan: 24 pont). Egyszeres MVP, és 2001-ben döntőig menetelt a Philadelphia 76ers-szel, amely csapat egyébként Iverson nélkül egy fabatkát sem ért.

Ray Allen

Pillanatnyilag még ő az NBA történetének legtöbb tripláját elsüllyesztő játékosa, 2973 hármast dobott karrierje során. Ha azonban minden a tervek szerint halad, ez még egy szezonig lesz körülbelül így. A karrierje érdekes ívet mutat, Milwaukeeban és Seattle-ben húzóember és franchise player volt, majd Bostonban Kevin Garnettel és Paul Pierce-szel összeálltak egy nagy hármassá, és bajnoki címet szereztek. Majd Allen elment Miamiba 2012-ben, ezért Pierce és Garnett ma már nem beszél vele, viszont szerzett 2013-ban egy újabb bajnoki címet. Jesus Shuttlesworthot alakította Spike Lee He Got Game című filmjében, és sokak szerint övé az NBA történetének legszebb dobása.

Vince Carter

Vince Carter lett az egyik, méghozzá azért, mert az NBA történetének egyetlen játékosa, aki négy évtizedben is pályára lépett a ligában, 1999-ben debütált, és 2020-ban játszotta az utolsó meccsét. A valós csapatsikerek elkerülték. Tipikusan az a játékos, akinek 2001-ben egyetlen dobáson múlott, hogy kicsit másképp ítéljék meg: akkor, a keleti konferencia második körében a Sixers elleni hetedik meccsen 88-87-nél nem ment be az utolsó kísérlete. Ha az összejön, talán másképp alakult volna a történelem. Az Orlando Magickel 2010-ben azért egy keleti döntőn pályára lépett. Annyi emlékezetes megmozdulása van, hogy nem maradhatott ki ebből a listából, mert bár bajnoki címet nem nyert, a kosárlabda talán legszebb elemében verhetetlen volt.

Pau Gasol

Vitathatatlan, hogy 1996 óta a liga legjobb szárnysegédje Pau Gasol volt, a Lakers két (2009-es és 2010-es) bajnoki címe során, és amúgy 2008 és 2013 között ott volt végig Kobe Bryant mellett. Scottie Pippen örökségét vette át, és mivel Scottie ott volt a legjobb ötvenben, Paunak is garantált helye van a mostani 25-ök között. Egyébként Gasol franchise-játékosként is jól működött a Memphis Grizzliesnél, 2002-ben az első nem amerikai Év Újoncának választották, a Lakers után a Chicago Bullsban és a San Antonio Spursben is fontos láncszem volt. A spanyol most már nincs az NBA-ben, épp a tokiói olimpián búcsúzott el a profi kosárlabdától. Amellett, hogy fiatalon atletikus is volt, a liga egyik legokosabb magasemberét tisztelhettük benne. Nem csoda, hogy Kobe Bryant imádott vele játszani, és példaértékű, hogy majd 39 éves koráig volt NBA-játékos.

Táblázat: Néhány kiemelkedő játékos karrierjének mérföldkövei

A Dream Team: A kosárlabda globális nagykövetei

Ha valakinek a kosárlabdáról csak egy dolog jut eszébe, az nagy valószínűséggel a barcelonai olimpia amerikai győztes csapata. A Dream Team olyan szintű brand lett világszerte, ami a leghíresebb világmárkákhoz hasonlóan mindenkinek ugyanazt jelenti. Az 1992-es olimpiához azonban szükség volt az előtte megtartott két világverseny sikertelenségére. Az 1988-as szöuli olimpián az Egyesült Államok a harmadik helyen végzett, miután 82-76-ra elveszítette az elődöntőt a későbbi győztes Szovjetunió ellen. A következő csalódás pedig az 1990-es világbajnokság volt. Olyan szinten fejlődött a világ kosárlabdasportja, hogy mérföldkövet jelentett az évtized vége.

Borislav Stanković, a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (FIBA) akkori elnöke ígéretet tett arra, hogy a profi játékosok is részt vehetnek majd az olimpián. 1989. április 7-én végül a FIBA szavazott erről a kérdésről. 56 igen és 13 nem szavazat mellett a testület elfogadta, hogy NBA játékosok is játszhatnak az olimpiai játékokon. Magic Johnson volt az első, aki kijelentette, hogy szeretne ott lenni Barcelonában: „Mindent megnyertem, kivéve az olimpiai érmet. Szeretnék játszani.” Szavai sokak számára csábítóak voltak, hogy szintén csatlakozzanak a csapathoz. 1991. február 18-án jelent meg a Sports Illustrated azon száma, amelynek címlapján az olimpiai csapat egy része szerepelt. Jordan, Magic, Charles Barkley, Karl Malone és Pat Ewing - alatta a felirat a sporttörténelem során először: Dream Team. Ez a két szó lett amolyan kivonata a kosárlabda történetében legnagyobbra nőtt együttesnek. Szeptember 21-én bejelentették az első 10 nevet. A fentebb említetteken túl Bird, Scottie Pippen, John Stockton, Chris Mullin és David Robinson lett a keret tagja. Az utolsó két csatlakozó Clyde Drexler és az egyetemista Christian Laettner volt.

Mindeközben a szakmai stábban is alakult egy Dream Team. A csapat élére Chuck Daly került, aki 1989-ben és 1990-ben bajnoki címig vezette a Detroit Pistonst. Mellette a korábban említett Krzyzewski, PJ Carlesimo a Seton Hall University-ről; és Lenny Wilkens, aki 1979-ben NBA-bajnok volt a Seattle Supersonicsszal. Ekkortájt ő volt a liga egyik legelismertebb edzője.

A világ legjobb kosármeccse, amit senki sem látott

A barcelonai olimpia előtt, június végén és július elején a csapat a Tournament of the Americas elnevezésű felkészülési tornán vett részt, amit meg is nyert hat győzelemmel. Ezek közül a Puerto Rico elleni 38 pontos győzelem volt a legszorosabb találkozó. A csapat ezután Monte-Carlóba utazott, hogy ott zárják a felkészülést. Négy nappal az olimpiai nyitóünnepség előtt itt zajlott a kosárlabda történetének talán legnagyobb meccse… Zárt kapuk mögött. Fénykép is alig készült arról az edzésről, amit Daly a versenyszellem növelésére és a csapategység kovácsolására talált ki, végül egyfajta generációs párharc lett Jordan és Magic között. Az egyik csapatban Michael Jordan mellett Pippen, Malone, Ewing és Bird, a másikban Johnson, Barkley, Robinson, Mullin és Drexler játszott.

Az összecsapás nem volt mentes a trash talktól, de az egész mégis leginkább a Jordan vs. Magic rivalizálásról szólt. Ez a házi találkozó nemcsak egy edzés, de még csak nem is egy ki-ki meccs volt, hanem az NBA trónjáért folytatott küzdelem is. Jordan mindet megnyerte, megváltoztatva a világ kosárlabdáját. „Ez volt a legnagyszerűbb meccs, amelyen valaha játszottam” - mondta évekkel később Jordan. Azon a későbbi Hall of Fame-tagokkal teli meccsen 17 ponttal zárt. Johnson azt mesélte, a meccs után Birddel beszélgetett az öltözőben, amikor Jordan besétált, és azt mondta: „új seriff van a városban”. A két veterán csak összemosolygott, és nevettek egyet, mert mindketten tudták, a trónkövetelőnek igaza van. A sok rivalizálás után a csapat sokkal egységesebben utazott Barcelonába. Még megállíthatatlanabbá váltak.

Jöhetett Barcelona

A Dream Team nem az olimpiai faluban, hanem egy központi barcelonai szállodában szállt meg, ahol két emeletet tartottak fenn a játékosok és családtagjaik számára. Népszerűségük miatt nem érezhették volna magukat otthonosan a többi sportoló között. Néhányan mégis végig mertek sétálni a Las Ramblason, Barcelona híres sétálóutcáján. Az olimpia július 25-én kezdődött, és egy nappal később debütált a Dream Team. Az első áldozat Angola volt. Aztán Horvátországot (103-70), Németországot (111-68), Brazíliát (127-83) és Spanyolországot (122-81) zúzták szét, így zárva a csoportkört. A negyeddöntőben Puerto Ricót (115-77) győzték le, az elődöntőben pedig Litvániát verték (127-76). 1992. augusztus 8-án jött az utolsó meccs. A legendák még a döntőben sem szenvedtek meg a szintén Chicago Bulls-sztár Toni Kukoč vezette horvátok ellen (117-85).

A Dream Team úgy nyerte meg mérkőzéseit, hogy átlagosan 117,3 pontot szerzett, és 43,8 ponttal múlta felül összes ellenfelét. Legszorosabb győzelmüket a döntőben aratták, amikor „csak” 32-vel nyertek. A legjobb pontszerző végül Barkley lett, 18,0 pontos átlaggal. Chuck Daly az egész torna ideje alatt nem kért időt.

A Dream Team öröksége

Hatásuk megsokszorozta az olimpia, mint kosárlabda torna jelentőségét, miközben az NBA-sztárokat egy másik dimenzióba helyezte. „A sportág népszerűsége nőtt, és ezzel együtt a mi személyes rekordjaink is. Jordan még nagyobb lett" - mondta Magic, aki úgy érezte, hogy soha nem volt még ilyen fontos eseményen. „A megnyitóünnepség életem egyik legnagyszerűbb napja volt.” Daly edző foglalta össze a legjobban a Dream Teamet és azt, hogy részese lehetett: „Olyan volt, mintha 12 rocksztárral utaznánk. Elvis és a Beatles együtt.” A jövőről pedig azt mondta: „Több, profi játékosokból álló csapatot fogunk látni a játékokon, de nem hiszem, hogy lesz még egy ilyen. Ez egy varázslatos csapat volt." Eltelt 30 év, és az emlékük kitörölhetetlen.

Chris Matthews: A dobóedző forradalom és a modern játék

Számtalan profi sportoló karrierjét törte ketté egy-egy súlyos idő előtti sérülés, ám a hasonló sorsra jutó Chris Matthews hatalmas akaraterőről és bátorságról téve tanúbizonyságot, egy másik utat választva is révbe ért imádott sportjában. Chris Matthews időközben Lethal Shooter, vagyis a világ egyik legkeresettebb dobóedzője lett. "Amikor Dél-Amerikában összeomlott a tüdőm, rájöttem, hogy egy olyan álmot üldözök, amit az univerzum és Isten sem nekem szánt. Ekkor mondtam magamnak, hogy 'oké Chris, szereted a kosárlabdát, de itt az ideje, hogy valami mást csinálj'. Más küldetést kaptam a sorstól" - mondta el Lethal Shooter a Life & Basketball című műsorban - amely a Lethal felemelkedése címet kapta. "Azt kérdeztem magamtól: 'Mit fogsz kezdeni az életeddel? Csak eltengeted, vagy csinálsz valami fontosat?' Az utóbbi nyert."

Lethal döntött tehát, és innentől elindult a felfelé vezető úton. "2013/2014-ben az NBA elkezdett átállni egy olyan játékra, amelyről úgy éreztem, hogy lehet benne keresnivalóm" - mondta el Lethal. "A hárompontos dobás a kosárlabda egyik legfontosabb eleme, és ezt kezdtük el tanulmányozni Steph Curry-vel és Klay Thompsonnal. Amit ezek a srácok műveltek, az valami hihetetlen volt. Néha mondtam is magamnak: 'ember, azt hiszem veletek képes lennék az NBA-ben játszani'." Az elmúlt 10 évben egyre több hárompontos dobás volt az NBA-ben: 2012-ben a hárompontos kísérletek aránya 24 százalék volt, 2022-ben 40 százalékra nőtt.

"Szóval eljutottam arra a pontra, hogy a közösségi média segítségével megmutathatom az embereknek, milyen jó vagyok a dobásokban. Hogy ugyanazt a hullámot kapjam, mint Steph Curry és Klay Thompson, azt mondtam magamnak, hogy elkezdek dobós videókat készíteni." Shooter rengeteg pozitív visszajelzést kapott, miután közzétette első videóját: "Igazából a videók utáni kommentekből tudtam tökéletesíteni egy csomó dolgot. Az emberek jelezték, hogy jó az alapállásom, gyönyörű az íve az ugródobásomnak. Aztán kérdezték, hogy segítenék-e ezeket megtanítani, hogyan kell tökéletesen dobni. Ezután elkezdtem még több dobós videót posztolni. Egyszer csak húszezer követőm lett, aztán hatvanezer, majd kétszázezer". "Az emberek kezdték szajkózni, hogy ezekkel a képességekkel az NBA-ben is dolgozhatnék. Így keresett meg Dwight Howard" - mondta el Shooter. "Dwight Howard ekkor igazolt a Hawkshoz. Elmentem Atlantába, ahol Dwight két nap próbaidőt adott nekem. Ezt követően körülbelül három héten keresztül egyfolytában filmet néztem Dwightról, de ő nem tudta mindazt, amin egész életemben keresztülmentem. Eljött az én pillanatom, hogy megmutassam a világnak, mert Dwight Howard egy elég jó csengő név. Szóval elkezdtem segíteni Dwightnak, aki a második nap végén megkérdezte tőlem: "Mennyiért vállalnád el, hogy itt maradj a nyáron?" A többi már történelem. "Úgy érzem, arra születtem, hogy másokon segítsek. Arra születtem, hogy edző legyek, hogy motivátor legyek. Imádok segíteni másoknak, ez éltet.

tags: #kosarlabda #sztar #volt

Népszerű bejegyzések:

• Az amerikai futball alapjai
• asztali foci tippek és trükkök profiknak
• Magyar Kupa: PLER továbbjutás
• Minden, amit az olimpiai stadionokról tudni érdemes
• Stadion információk