A kosárlabda zsákolás ikonikus pillanatai és Michael Jordan öröksége
A kosárlabda egyik leglátványosabb és legizgalmasabb eleme kétségkívül a zsákolás. Ez az atletikus mozdulat nem csupán a pontszerzés egyik formája, hanem a játékosok erejének, ügyességének és kreativitásának is ékes bizonyítéka. Miközben az NBA új idénye hajnalán a jelenlegi sztárok is bámulatos húzásokat mutatnak be, a játék történetében Michael Jordan zsákolásai és dominanciája örök érvényűnek számít.
A zsákolás művészete és a jelenlegi elit
A szerda hajnalban kezdődő NBA új idényének örömére összeválogattam a játék egyik legszebb elemének jelenleg legjobb művelőit és legjobb húzásaikat. Ugyan szubjektív listáról van szó, igénybe vettem objektív mérőszámokat is. A modern kosárlabdában is számos kiváló zsákoló kápráztatja el a közönséget, mutatva, hogy ez a játékelem sosem veszít erejéből. A liga jelenlegi élvonalába tartozó játékosok közül megemlíthetjük az ifjabb Larry Nance-t bődületes húzásaival, aki tovább öregbíti a családi hírnevet. Antetokounmpoban a magasság és a mozgékonyság félelmetes kombinációja vegyül, ő a liga egyik leghosszabb karokkal rendelkező játékosa. A Bucks közzétette, ahogy súlypontemelkedés mérésnél eléri a 370 centis magasságot. Wiggins számára a következő szezon lehet az áttörés. Az ESPN szerint 111 centis emelkedéssel rendelkezik.
Russell Westbrookot minden idők legatletikusabb irányítójának tartják. Még a fénykorát élő Derrick Rose is csak 32 zsákolásig jutott legjobb szezonjában, Russ ezt megduplázta. Westbrook saját bevállása szerint 18 éves koráig nem tudott zsákolni, akkor egy nyár alatt 10 centit nőtt és a gyűrűk felnyögtek. Lebron James talán már nem lenne képes megnyerni egy zsákolóversenyt Gordonnal vagy Zach LaVine-nel szemben, viszont meccs szituációban évek óta a legfélelmetesebb befejező ember. Súlypontja az utóbbi években 5-6 centivel megkopott, de még mindig 1 méter fölötti. Idei playoffban 21 találkozón tömött 43-at, amivel vezette a rájátszás mezőnyét. Mindezek ellenére Michael Jordan öröksége és hatása a zsákolásra és a teljes játékra továbbra is felülmúlhatatlan.
Michael Jordan: A Levegő Ura és a GOAT
Michael Jordan, a sportág talán legnagyobb alakja, nem csupán a zsákolásban, hanem a kosárlabda minden szegmensében legendává vált. Az, hogy ki a GOAT (Greatest Of All Time) nem lehet csak bajnoki gyűrűk számolgatásával vagy statisztikákkal eldönteni. Nem elég hozzá a tehetség, a jó genetikai adottságok, kell hozzá rengeteg alázat, előrelátás, furmányosság, egy kis adag szerencse és a legfontosabb: a személyiség. Ezek határozzák meg az eredményt, nem pedig fordítva. Lehetsz baromi tehetséges, ha nem olyan a hozzáállásod, sosem leszel Te az abszolút csúcs. Lehetsz a statisztikák szerint papíron a legjobb, dobhatod több szezonon át a legtöbb pontot, átlagolhatsz emberfeletti számokat vagy állhat a csapatod az első helyen. Nyílván ebben rengeteg munkád van, de ez mind-mind csak egy részlet. Onnantól, hogy egyedül vagy magaddal, rajtad az összes teher és felelősség, ez már mind nem számít. Csak az, hogy ki vagy valójában.
Will Smith szerint MJ-vel lógni inkább olyan, mint egy verseny. Jordan képes bármiből versenyt csinálni, lehettek akár egy baráti ebéden is. „Tényleg mindenből! Ha ebéd közben vizet iszunk, ő azt mondja: fogadjunk, hogy én iszom meg hamarabb!” Fantasztikus látni, ahogy egy ember ennyire a győzelemre van programozva. Jelen cikk befejezésének pillanatában jött ki az ESPN The Last Dance című sorozatának ötödik és hatodik része. Nem hinném, hogy van köztetek olyan, aki szereti a kosárlabdát, mégsem nézi, de azért leírom. Jordan utolsó bajnoki szezonját kísérhetjük végig, rengeteg kitekintéssel és eredettörténettel, szóval ha még nem nézed, azonnal kezdj bele. Fantasztikus. Talán az egyik legfájóbb NBA élmény számomra, hogy nem követtem anno az amerikai profi ligát, amikor még Jordan játszott. Akkoriban még nem foglalkoztatott a kosárlabda. Sajnos. Lemaradtam róla, viszont amit lehetett, pótoltam. Mára - hála a technológiának -, rengeteg formában fel lehet idézni ezt az időszakot, és az ilyen és ehhez hasonló dokumentumfilmeknek köszönhetően még nagyobb rálátásunk nyílik, hogy mégis milyen volt egy adott korszak vagy egy adott ember. Esetünkben Michael Jordan. Sőt, még talán jobban is, hiszen, ha a 90-es években itthon követted a történéseket, tized annyi információ sem állt rendelkezésre, mint mostanság. Amellett, hogy baromi tehetséges volt, és fantasztikus adottságokkal rendelkezett, nem érte be a jóval. De a legjobbal sem. Ő akart a legjobb lenni a legjobbak közt. Mindezt úgy, hogy még vitatkozni se lehessen róla. Kőkeményen dolgozott, és egyszerűen fejben is ott volt. A trash talkjainak köszönhetően pedig nem csak a saját-, hanem mások fejében is.
Az egész persze nem állt meg a kosárlabdapálya szélén, az évek múlásával sok-sok áldozatot szedett. Emellett nem volt elég, ha győzött, biztosra ment, hogy meg se forduljon senki fejében egyáltalán újra szembeszállni vele. Ijesztő és rideg tulajdonságok, de egy profi sportolónál elengedhetetlen ez a gyilkos ösztön. Az NBA-ben nincs ezüstérem. Ha azt mondod, néha túlzásba esett, maximálisan igazad van. Mindenkinek jól esik, ha jófejek a csapattársai, kedvesek és megértőek. Ez Jordanből sem hiányzott, ám ő inkább olyan volt, mint egy régi csúcskategóriás sportkocsi, például az özvegycsináló Dodge Viper. Kegyetlen, puritán és kényes, cserébe a legerősebb a piacon. Elég egy rossz mozdulat és abban a pillanatban a vesztedet okozhatja. Ám ha megtanulod a helyén kezelni és úgy bánsz vele, ahogy azt megköveteli, rengeteg örömteli percet élhettek át közösen.
Az ikonikus zsákolások
Michael Jordan fantasztikus karrierjét számtalan óriási zsákolás tarkította. Olyanok mellett/fölött is sikerült a gyűrűbe húznia a labdát, akiktől mások rettegtek, szinte mindenki az áldozata lett előbb-utóbb. Harminc éve a mai napon mutatta be Michael Jordan, minden idők legnagyobb kosárlabdázója, talán minden idők legkiválóbb zsákolását. Jordan a büntetővonalról ugrott el, a mozdulatsor, pontosabban annak egy momentuma nem sokkal azt követően világhódító útjára indult, mára pedig ikonikussá vált. Nem véletlenül, hiszen egyrészt a Jordan-márka jelképévé, logójává vált, nem mellékesen pedig poszter formában az akkori tizenéves fiatalok szobájának elmaradhatatlan díszlete lett. Az 1988-as All-Star hétvége zsákolóversenyét minden idők legjobbjának tartják, talán nem alaptalanul. A kor akkori két legjobb "ugrógépe", Michael Jordan és Dominique Wilkins csaptak össze egymással. A Chicago Bulls sztárját fűtötte a visszavágás vágya, hiszen három évvel azt megelőzően éppen Wilkinstől kapott ki, ráadásul az All-Star-gálának Chicago adott otthont. Jordan címvédőként várta a versenyt, amely egészen látványos zsákolásokat és végtelenül szoros versenyt hozott. A kiélezettségről mindent elmond, hogy Jordan és Wilkins sem mutatott be 47 pontnál kevesebbet érő zsákolást, amely egy olyan versenyben, ahol 50 pontot lehet szerezni "zsákonként" pestiesen szólva nem gyenge. Jordan a végére tartogatta a legjobbját, azt a bizonyos büntetővonalról elrugaszkodós figurát.
Évekkel később is bebizonyította, hogy a "levegő ura" címet méltán viseli. Az ötvenéves Michael Jordan még a Michael Jordan Flight School kosártáborban is megmutatta, a zsákolás még mindig nem jelent neki problémát. Később jött egy videó is, ezen Jordan már kosarazáshoz beöltözve is zsákol egyet, a gyerekek rögtön megőrültek a mutatványtól. Az NBA-ben hatszoros bajnok Jordan már jó ideje nem aktív, igaz nemrég felmerült, hogy ötvenévesen visszatér a pályára. Akkor több NBA-játékos is azt mondta, simán el tudja képzelni, hogy fel tudná venni a versenyt a maiakkal.
Pszichológiai hadviselés és a "trash talk"
Jordan egyik fegyvere a trash talk - amikor más próbálja ellene elsütni. Milyen fegyvereket vethetnél be a valaha volt egyik legnagyobb játékossal szemben? Szólj be te is neki! Sajnálom, de ezzel nem árthatsz. Sőt! Inkább bele se kezdj! Többen megpróbálták, utólag ők is úgy gondolják: bár ne tették volna… Jöjjenek Jordan személyének legvéresebb vagy legviccesebb áldozatai. Minden csak nézőpont kérdése.
- Magic és a Dream Team kevésbé szerencsés fele: Miközben a top NBA játékosok a 92-es barcelonai olimpiára készültek, egy edzőmeccsen Magic Johnson életében először és utoljára beszólt játék közben Jordannek. Kelet - nyugat felosztásban mentek a meccsek, majd miután 12-2 re nyert a csapatuk, Magic odalépett Jordanhez. Megkopogtatta a vállát, majd lazán odaszólt neki: „Figyelj haver, ha nem kapcsolsz mielőbb Air Jordan üzemmódba, nagyon el lesztek p#csázva!”. Bár Johnson csak viccesen fel akarta piszkálni, Jordan nem szólt semmit, csak a szemei elkerekedtek, majd egy gyilkos tekintetet villantott Johnsonra, sőt még a nyelvét is kidugta, pont mint a meccseken. A következő mérkőzésen felhozta a labdát, bevert egy hármast és ujjal egyenesen Magicra mutatott, miközben az arcán az előbb említett gyilkos tekintet ült. Aztán még egy triplát bevágott. Ugyanaz a nézés Magicre. Ezt még párszor megismételte, majd az egyik támadásnál Jordan betört, David Robinsonnal együtt felugrottak, MJ szinte várakozott a levegőben, míg védője vissza nem esett a földre, majd kiforogta a 360-at és bezsákolta a labdát. Utólag Magic Johnson azt mondta, az NBA 3 legikonikusabb dobása volt, mikor Dr. J átvitte a levegőben az alapvonalnál a labdát a gyűrű alatt, Jordan kéz-cserélős ziccere, majd ez. Mind közül a legdurvább.
- Az újonc Reggie Miller: Reggie Miller szintén szeretett beszólogatni más játékosoknak. Elmondása szerint, mikor megérkezett a ligába, nem tűnt külsőre túlzottan félelmetesnek, így gondolta valamivel kiegészíti a személyiségét. Így találkozott az újonc évében először egy edzőmeccs keretein belül Jordannel, aki szintén még csak a 3. évében járt a profi ligában. Reggie veterán csapattársa kapott is az alkalmon és a meccs hevében elkezdte unszolni: „Nézd Reggie, ez itt Jordan, akiről mindenki beszél, állítólag még vízen is tud járni, de tudod mit, te simán jobb vagy nála. A helyedben odamennék és jól megmondanám neki!”. Több sem kellett Millernek, már ott is termett MJ mellett: „Michael, te mégis kinek képzeled magad?? A nagy Michael Jordan? Hagyjuk már, mostantól új szelek fújnak.” Jordan ráemelte tekintetét és bólintott. Miller jogosan volt felbátorodva, a félidőre 10 pontja volt, míg Jordannek csak 4. Aztán lement a második félidő, Jordan 44 ponttal zárt, Reggie pedig 12-vel. A pályáról lesétálva MJ csak ennyit mondott Reggienek: „Jól vésd az eszedbe, hogy többet ne beszélj így a Fekete Jézussal.” Reggie is megtanulta a leckét, bár karrierje során továbbra is rengeteget dumált a pályán, soha többé nem szólt be a levegő urának.
- Dikembe Mutumbo: Mutumbo a rookie szezonjában gondolta, hogy jó ötlet lenne Jordant hergelni miközben büntetőt dob. Ismeritek a mondást, fiatalság, bolondság. Jordan állt a büntetővonalnál, hallgatta egy ideig a magasembert, majd eleresztett felé egy mosolyt és csak ennyit mondott: „Ezt neked küldöm baby”, behunyta a szemét és bedobta a második büntetőjét is.
Jordan, mint edző: Csapattársak megkeményítése
MJ eszköztára nem csak tempókból, ziccerekből és zsákolásból állt, bármit megtett a győzelemért, így a verbális abuzálást, azaz a trash talk-ot is magas szintre fejlesztette. Ez azonban nem állt meg a Bulls öltözőjének ajtajánál. Sokszor a saját csapattársai is megsínylették szavai erejét. Természetesen nem akart ezzel rosszat, ez is a „győzni mindenáron” hozzáállás része volt. Az edzéseken tesztelte, hogy bírod a nyomást. Ha már ott sem megy, biztosan nem fog éles helyzetben, amikor sokkal nagyobb a tét. Ez pedig elfogadhatatlan.
Így történt, hogy a 92-93-as szezonban csatlakozott a csapathoz a houstoni védőspecialista Rodney McCray. Jordan örült az új igazolásnak, hiszen nagy segítség volt a csapatnak. Mármint lehetett volna. Jordan nagy valószínűséggel láthatott egy mentális gyengeséget új csapattársában, amit szeretett volna meggyógyítani. Ez túl jól sikerült. Mivel Rodney védekezése volt az erőssége, edzéseken többnyire egymás ellen játszottak, mindig mikor McCraynél volt a labda MJ elkezdte szekálni mindenki előtt: „Egy vesztes vagy, mindig is egy vesztes voltál!” Majd ezt folytatta a dobóversenyek alkalmával is. A kezelés balul sült el, a csatár önbizalma -a dobásával egyetemben- teljesen elveszett, a szezon végére pedig a hasznos kiegészítő szerep helyett a rotáció végére került. Az egész idényben összesen 92 dobást vállalt. Bár ebben az évben is bajnok lett a Bulls, a 31 éves játékos -a bajnoki cím és fiatal kora ellenére- visszavonult az NBA-ből. Később ugyanezt élte át a Washingtonnál Kwame Brown, aki, mint kiderült túl „puha” volt. Állítólag még megríkatnia is sikerült az egész csapat szeme láttára.
Az ellenfelek stratégiái és Jordan előrejelzései
Jordan dominanciáját nemcsak tehetsége és kemény munkája, hanem az ellenfelekkel szembeni pszichológiai játéka is alátámasztotta. Sokszor előre tudta, mit fog tenni, és az ellenfél tehetetlen volt ellene.
- Byron Scott, Anthony Peeler és a kedvesség, mint megállító erő: Az egykori Lakers játékos Byron Scott sajátos taktikát választott Jordan ellen. „Szerettem Jordanen védekezni. Sosem idegesítettem fel. Ha bedobott egy kosarat, csak annyit mondtam: Szép dobás volt Mike! Ha beszólsz neki, biztosan dob vagy 60-at. Én a kedvességgel próbáltam megállítani.” Egyik Bulls meccs előtt Scott kificamította a bokáját, így nem tudott játszani. A melegítés közben Jordan odasétált hozzá. -Mi a helyzet B-Scott? Hallom nem fogsz ma játszani. -Nem fogok, kificamodott a bokám. -Ki fog védekezni rajtam? -Anthony Peeler! Jordan felkacagott, majd hűvösen hozzátette: -50! Scott jelezte Anthonynak, hogy bármit csinál, ne húzza fel, maradjon kedves. Így is tett. MJ 54-et dobott aznap.
- Ha ismered a sorsod, megváltoztathatod? Nick Anderson: Volt idő, mikor Jordan annyira biztos volt magában, hogy elkezdte megmondani az ellenfeleknek, hogy mit fog ellenük csinálni. Majd megcsinálta és a védő tudva, hogy mire számítson sem volt képes megállítani. Shaquille O’Neal még az Orlandoban játszott, mikor hallotta, ahogy Jordan Nick Andersonhoz beszél: „Átütöm kétszer a labdát láb között, csinálok egy dobócselt, majd eldobok egy tempót és utána rád nézek!” Mi történt ezután? - Pontosan az, amit mondott. - emlékszik vissza O’Neal.
- Craig Ehlo: 90′ márciusában a Cleveland ellen MJ 69 pontot dobott 23/37-es mezőnymutatóval. Mikor így elkapja a fonalat, nincs aki megállítsa. Akárcsak előző áldozatának, most Craig Ehlonak is elkezdte felvázolni a jövőjét. És ő sem tehetett semmit, hogy elkerülje. Figyelj Craig, ma minden dobás bemegy. Mi lenne, ha elmondanám előre, mit fogok csinálni, aztán meglátjuk, így meg tudsz-e állítani. Mindketten tudjuk, hogy nem fog menni. Nem tudsz levédekezni! Aztán bele is kezdett: „Most megkapom a labdát a bal szélen, abból leviszem az alapra, majd onnan dobok egy hátradőlős tempót!” A végeredményt már ti is kitalálhatjátok! Ellenfelét egyébként már korábban elkezdte betörni a „The Shot”-ként elhíresült dobással, amit szintén Ehlo ellen vitt véghez, ezzel kiejtve a mindenki által győztesnek várt Cavalierst a 89-es rájátszásból és kirángatva a Chicago-t a vesztes korszakból. Még 3 chicagói szakíró is a Cavs-re voksolt a párharc kezdetén. Három, négy, illetve öt meccsen hozták ki győztesként az ohiói alakulatot. Nem sokkal később már 2-2 a párharc állása. Jordan a meccs előtt odasétál hozzájuk. - Téged már megcáfoltunk - mutatott az első újságíróra, aki 3 meccset tippelt. - Téged is - mutatott a 4 meccset feltételezőre. Majd az következett, aki 5 győzelemmel várta a Cavs továbbjutását. - Ma este pedig téged fogunk! Jordan aznap este bedobja az utolsó másodperces győztes kosarat Craig Ehlo ellen, ezzel kiejtve a mindenki számára favorit Clevelandet a rájátszásból.
- Steve Smith: Egy bizonyos meccsen Steve Smith hallotta, ahogy MJ számol valamit játék közben. Mintha azt mondta volna: „38”. Eleinte nem értette. Majd: „36”. Végül rájött, hogy 40-től számol vissza. Mint kiderült, ennyi pontot tűzött ki célnak erre az estére.
- A Bullets csapatának harci kedve: Ez egy érdekes sztori, mivel megtörténte óta többször előkerült a médiában egykori Bullets játékosok elmondásai alapján, mindig egy kicsit máshogy. Na de a lényeg mindig Jordan és az ő szivarja. 1997-et írunk, A Bulls a 72-10-es szezonja és egy újabb bajnoki cím után a második duplázásra készül. Az első körben az ellenfelük a Washington Bullets. A parkolóba érkezve, a Washington játékosai leszálltak a buszról, ahol is azt látták, ahogy Jordan a Ferrarijában ülve szivarozik, Pipennel a jobbján és őket figyeli. Majd az egész csapatnak előttük kellett elhaladnia. Aztán a szándékos megfélemlítés tovább folytatódott. A második meccsen Jordan -szintén egy szivarral a szájában- bement a Bullets öltözőjébe és megkérdezte: „Na srácok ma ki fog rajtam védekezni?” A játékosok elmondása alapján: „Olyan volt, mintha már tudná, hogy úgyis legyűrnek minket, és már a győzelmét ünnepelné azzal a szivarral, a meccs csak amolyan kötelező formalitás.” Az egész jelenet azt üzente: „Most én vagyok a kosárlabdázás Red Auerbach-ja”. Ezen a meccsen 55-öt szórt, majd a harmadikon söpréssel le is zárták a Bikák a párharcot. Red Auerbach volt, aki elindította a „győzelmi szivar kultuszát”. Akkoriban még az edzők dohányozhattak a sportlétesítményekben és Auerbach sokszor az ellenfeleit is szándékosan megfélemlítve, már meccs közben, mikor biztosra vette a győzelmet, rágyújtott egy szivarra. Akkora tiszteletnek örvendett, hogy sok bostoni étteremben ki is volt írva, hogy „Tilos a dohányzás! Kivéve Red Auerbach”.
A riválisok és a történelmi zsákolások
Nem volt egyszerű az élet a 90-es évek NBA keleti csoportjában. Akármilyen jó szezont is futottál, a rájátszásban egy bizonyos ponton mindenképp a Chicago Bulls állt az utadba. Bár Michael Jordan pályafutása során számtalan ellenfelet zsákolt le, sőt a legfélelmetesebb játékosok is az áldozataivá váltak, előfordult, hogy ő maga került a "poszterre".
1993. május 25-én (magyar idő szerint 26-án) viszont a rossz oldalra került, ráadásul egy nála alacsonyabb játékos által. A nagy sikerű The Last Dance című sorozatból emlékezhetünk arra, hogy miután a Chicago Bulls 1991-ben átlépte saját árnyékát és a Detroit Pistonst, új keleti riválist, azaz kihívót szerzett magának. A kiváló Patrick Ewing vezette New York Knicks sokszor kemény feladat elé állította Jordanéket, ezek közül a legnehezebb talán az 1993-as keleti konferenciadöntő volt. Mivel a Knicks jobban szerepelt az alapszakaszban, ezért övé volt a pályaelőny, amelyet ki is használt az első mérkőzésen. A másodikon is végig vezetett, de a negyedik negyedre ledolgozta hátrányát a Chicago. 91-88-as hazai vezetésnél a Bulls centere, Bill Cartwright elrontott két büntetőt az utolsó percben, majd jött a Knicks 190 centis hátvédje, John Starks, aki egy mennydörgéssel feltette a pontot az i-re. Az amerikaiak az ilyen típusú zsákolásokra azt szokták mondani, hogy poszterre kerültek azok, akik sikertelenül próbálták megakadályozni. A "kis" Starks itt nemcsak a nála egy fejjel magasabb Horace Grantet, de a fél fejjel magasabb Michael Jordant is poszterre tette, egyúttal gyakorlatilag megnyerte a 2. meccset is csapata számára. Ezt követően Jordan a következő támadásnál rögtön megindult a palánk felé, alatta szegény Mel Turpinnel, a Utah Jazz csere centerével, aki nem mellesleg 2 méter 11 centi. A vége egy hatalmas zsákolás lett Turpin fölött, majd ahogy Jordan futott vissza védekezni, még odakiáltott Stoctonnak: „Ez már elég nagy volt!?”
Nem sokkal később, 1994-ben ezen a napon, Scottie Pippen, a legendás Chicago Bulls nem kevésbé legendás klubikonja kegyetlenül poszterre tette az örök rivális New York Knicks legendáját, Patrick Ewingot. A zsákolás még 28 év eltelével is hihetetlenül látványos, nem véletlenül írta be magát az NBA történetének legnagyobb és legemlékezetesebb megmozdulásai közé. Pippen amúgy technikait kapott, mert „emberkedett”, de az vesse rá az első követ, aki nem tette volna ugyanezt ebben a szituációban. Mert, hogy ez a mérkőzés élet-halál harc volt a Bulls számára a ’94-es rájátszás során, egészen pontosan a keleti konferencia elődöntőjének 6. meccse, hazai pályán, amely megnyerésével a „bikák” kiharcolták a mindent eldöntő hetedik összecsapás lehetőségét. Maga a zsákolás egy ellentámadásból jött össze, egy kimaradt Knicks akciót követő letámadásból a 2019-ig másodedzőként a Bulls kötelékéhez tartozó Pete Myers pattintott egy passzt Pippen elé, aki miután átvette a labdát, az éppen baseballos álmait megvalósító Michael Jordant megidézve emelkedett a magasba és húzta át a Knicks magasemberét. A közönség tombolt, majd heves füttykoncertbe kezdett, amikor kiderült, hogy a hős, Scottie Pippen technikait kapott „emberkedésért”. Pippen előbb Patrick Ewingnak mondott oda, majd a legendás rendezőt, az örök Knicks-drukker Spike Lee-t ültette vissza a helyére, nem éppen irodalmi stílusban. Amúgy ez volt az a szezon, amely során Pippen átvette a karmesteri pálcát az idény előtt visszavonuló Michael Jordantől. A legendás 33-as élete szezonját játszotta, minden statisztikai mutatóban túlszárnyalta korábbi számait, igazi vezére lett a Bullsnak, sőt az All-Star-gálán is megszerezte az MVP-díjat. A bajnoki döntő ugyanakkor nem jött össze, a mindent eldöntő hetedik meccsen a Chicago ugyanis kikapott a Madison Square Gardenben, így a Knicks jutott be a főcsoport döntőjébe, ahol a Reggie Miller fémjelezte Indiana Pacerst legyőzve (4-3) kiharcolták a fináléba jutást, ahol viszont már nem bírtak a Hakeem Olajuwon vezette Houston Rockets csapatával (4-3).
tags: #kosarlabda #zsakolas #jorden
