A Ferencváros Jégkorong Története és a Magyar Hoki Kiválóságai: Kovács és Andor Nyomában

A jégkorong elvitathatatlanul az egyik legnépszerűbb sportága a Fradinak. Ahogy a többi sportágnál, a jégkorong esetében is megpróbálunk a kezdetek kezdetéig visszamenni, azaz bemutatni hol és miképp keletkezett egyáltalán maga a sportág.

A magyar jégkorong számára kiemelkedő sikert hozott az Asiagóban zajló U18-as divízió I/B csoportos világbajnokság, ahol a magyar válogatott aranyérmes lett. Ebben a csapatban olyan tehetséges fiatalok szerepeltek, mint Péter Andor csatár és Kovács Dávid Márk kapus, akik a jövő reménységei.

A Jégkorong Sportág Gyökerei

Be kell vallani, a jégkorong esetében nem egyszerű ez a visszatekintés. Vannak olyan kutatások és adatok, miszerint már 4000 évvel ezelőtt játszottak a jégen, amit korabeli falfestményeken található jelentekkel vélnek igazolni. Mindenesetre az is biztos, hogy ezek az „igazolások” erősen szubjektívek, mindig vannak olyanok, akik kétségbe vonják az adott jelenet és a jégkorong összekötését. Ám ettől még tény, hogy az észak- és dél-amerikai indiánok múltjának kutatása közben fel lehetett fedezni olyan jeleneteket, amelyek megindíthatták a jégkorongot is szerető kutatók fantáziáját.

Az emberekben a létfenntartást biztosító vadászaton és gyűjtögetésen kívül hamar kialakult az igény arra, hogy kikapcsolódjanak a napi monoton életritmusból, mást is csináljanak. Adta magát a földön található különböző tárgyak rugdosása, akár önmagukban, akár egymásnak vagy a csoport többi tagjának. A rugdosás ösztönszerű volt, ám ugyanígy adta magát az a lehetőség, hogy ne érjenek a földön levő tárgyhoz, hanem botokkal üssék tovább. A földön levő tárgyból nagyon hamar lett gömbformájú valami, nevezzük akár ősi labdának, amely megrúgva vagy megütve gyorsabban haladt a földön. Igen, ekkor még a földről, a szárazföldről beszélhetünk, a hoki egyre inkább ott fejlődött csapatsportággá, pontosabban csapatsportágakká. Mert ahogy a mondás is tartja, ahány ház, annyi szokás.

Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Ilyen az ír hurling nevű játék, a skót shinty vagy éppen a mezei hoki, ami a gyeplabda őse. Olyannyira népszerűvé váltak ezek a játékok, hogy művelésükről télen sem szívesen mondtak le, keresték a módját, a hideg, jeges körülmények között miként lehetne űzni azokat. A befagyott tavakon folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is. A csúszás történhetett akár talpon, akár korcsolyán, hiszen tudjuk, nagyon hamar megjelentek a cipőre erősített különböző csont, majd fémdarabok, amelyekből a korcsolya kifejlődött. Szóval európai eleink már télen is űztek csapatjátékokat, amelyeket Hollandiában már a XVI. században megörökítettek jégjelenetek festményein. Ezekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy, amely széles körben elterjedt, nemcsak Angliában, hanem a kontinensen, így Magyarországon is.

Mindeközben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Kezdődött azzal, hogy az angol gyarmatosítás során az angol katonák magukkal vitték Kanadába az otthon már megszeretett bandy-t, amelynek gyakorlásához a kanadai tél ideális feltételeket teremtett. A mendemondák szerint egy Québec melletti katonai helyőrség (William erőd) udvarán kezdődött minden. Történt ugyanis, hogy a zord hidegben katonai őrszolgálatot teljesítő katonák parancsot kaptak az udvaron lévő befagyott lefolyók kitisztítására. A parancsnok nem sejthette, hogy ezzel ötletadója lett egy új sportágnak. A katonák ugyanis megszínesítették a kissé monoton tevékenységet azzal, hogy egy ott talált kicsiny fadarabot elkezdtek önfeledten kergetni a kezükben lévő seprűkkel. Hamarjában két csoportot alakítottak ki, a saját térfelükön húztak egy-egy vonalat és megkezdődött a játék. A cél az volt, hogy a két csapat tagjai az eszközeik segítségével a fadarabot az ellenfél vonala mögé juttassák. Ha hihetünk a történetnek, akkor ez volt a világtörténelem legelső „jégkorong-mérkőzése”. Utána ezt a tevékenységet gyakran megismételték, annak híre ment, elterjedt a környéken. A jégkorongozás rövidesen az egyik legkedveltebb szórakozás lett a hosszú kanadai telek alatt. Nem csoda, hogy nagyon rövid idő alatt szervezett formákat is öltött, a szabályait is kezdték kidolgozni. Mindennek középpontjában ugyancsak egy kanadai város, Montreál áll. Az első szervezett mérkőzést 1875. március 3-án játszották. Az új játék viharos gyorsasággal terjedt el Kanadában, immáron valóban jéghokinak hívták, a csapatok száma gombamódra szaporodott, akik különböző bajnokságokban játszottak. Lord Stanley Preston, Kanada főkormányzója, aki maga is a játék nagy rajongója lett 1893-ban egy ezüst tálat vásárolt és felajánlotta, mint vándordíjat a legjobb kanadai csapatnak.

A Ferencváros Jégkorong Szakosztályának Megalakulása és Kezdetei (1928-1945)

Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űrjék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt. A bemutatkozás nem volt túl sikeres, az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. Ez a mérkőzés egy körmérkőzéses torna keretében zajlott, ahol az FTC csapata még mind a négy mérkőzését elvesztette. Ekkor még nem volt idehaza szövetség, így bajnokságokat sem írtak ki, csupán barátságos és díjmérkőzéseket játszhattak a csapatok. 1929-ben összesen hat mérkőzést játszott az FTC, győznie akkor még nem sikerült. Nem úgy, mint 1930.01.06-án, amikor a MAFC csapatát 5-1-re legyőzte és elérte története első győzelmét. Az 1930-as év már jóval jobban sikerült, mint az előző, a 10 lejátszott mérkőzés mérlege 4 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség volt.

1931-ben az egyesület vezetősége lehetővé tette, hogy a fiatal csapat első ízben vívhasson nemzetközi mérkőzést, amelyre 1931. december 19-én került sor. Az ellenfél a jó erőkből álló Deutsche Eishockey, a prágai németek csapata volt, az eredmény pedig 6-1 az FTC javára. Erről a mérkőzésről részletesen tudósított a Nemzeti Sport, így ismert a győztes csapat összeállítása: Hircsák - Farkas, Sennyei - Mikós I, Miklós II, Sárai Csere: Gergely II, Fenesy, László. A gólokat Miklós II (3), László (2) és Fenesy ütötték. A győztes mérkőzést követően megnövekedett önbizalommal utazott a csapat az első külföldi túrájára, ahol Klagenfurtban két győzelem és egy vereség mellett a harmadik helyezést érték el. Bár bajnokság nem volt, a rivalizálás nagyban folyt a hazai együttesek között. Ennek egyik „eredménye”, hogy a legeredményesebb játékost Miklós II-t a rivális BKE elcsábította az FTC-től. Erősség azonban maradt rajta kívül is. A következő évek is hasonló mederben zajlottak.

1936 elején egy tátrai nemzetközi tornán vett részt a csapat, ahol a második helyen végzett. 1937-ben indult el a magyar bajnokság. Ennek kezdeteként nagy lépésre szánta rá magát a szakosztály. Sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Frank Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba, a szurkolók nagy reményekkel várták az újonnan induló magyar bajnokságot. A nagy remények hamar szertefoszlottak. Nem a csapat oszlatta szét azokat, hanem a szövetség. Történt ugyanis, hogy az említett kanadai játékosnak nem ismerték el a játékjogát, aminek következtében az FTC visszalépett a bajnokságtól. Így az első hivatalos bajnoki mérkőzésre várni kellett a következő, 1937/38-as bajnokságig. Ez a bajnoki bemutatkozás nem volt sikeresnek nevezhető, hiszen 1937. december 13-án a Városligeti műjégen a Fradi kikapott a BBTE csapatától 3-2-re. Érdekességként feljegyezték, hogy ezen a meccsen a Fradi kanadai edzője bíráskodott. Igazán fair módon tette ezt, hiszen ezen a meccsen egyenlített a Fradi, ám ezt lesállás miatt nem adta meg. Így az első bajnoki pontokra két napot várni kellett, amikor az AHC csapatát verte 6-0-ra az FTC. Végül a Fradi bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató bajnoki mezőnyben.

Az 1938-39-es idény nagyon rosszul kezdődött, nem voltak a Fradinak megfelelő edzéslehetőségei. Akkor csak úgy tudták megoldani ezt a sarkalatos kérdést, hogy le kellett mondaniuk a válogatott kapusról, Hircsák Istvánról. Elcserélték az edzéslehetőségekért cserébe. 1940-ben átszervezték a magyar bajnokságot, amelyben a körzeti elv érvényesült, így először vehettek részt a bajnokságban vidéki csapatok úgy, hogy akár a bajnoki címet is megszerezhették. Ráadásul a bajnokságban a bécsi döntések következtében visszacsatolt területekről is részt vettek különböző csapatok. A megnövekedett létszám miatt a selejtezőket négy körzetben (Északi, Kolozsvári, Székelyföldi és Budapesti körzet) bonyolították le, és ezek győztesei mérkőztek meg egymással a döntőben. Az FTC értelemszerűen a budapesti körzetben indult, ahol a kor legjobb csapata, a BBTE mögött a második helyen végzett, így a bajnokság összesítésében helyezetlen maradt. Pedig ezekben az időkben is erősödött a csapat, ekkor érkezett Erdélyből Tele Simon, aki csakúgy, mint Bíró és Pálfalvy válogatottak is lettek.

A Háború Utáni Évek és a Kinizsi Időszak (1946-1950-es évek)

A II. világháború után az első mérkőzést 1946. január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Érdekesség, hogy ebben a bajnokságban két csapattal indult a klub. A kuriózumszámba menő FTC I-FTC II meccs eredménye 9-3 volt. Egy évvel később, az 1946/47-es bajnokságban játszották le azt a mérkőzést, amelynek párosítása a futballban az örökrangadó címet érdemelte ki. Az MTK, mert róluk beszélünk, nem „önerőből” jutott ebbe a pozícióba, hanem azzal, hogy leigazolta az előző évi bajnok BKE teljes állományát. Az első MTK-FTC hokimeccs eredménye 7-5 volt, sajnos "oda". Ebben a bajnokságban vezették be a 3x20 perces játékidőt, előtte ez 3x15 perc volt, így ez az MTK-FTC meccs volt a Fradi első 3x20 perces mérkőzése. A bajnokság végén is az MTK örülhetett a bajnoki címnek, a Fradinak a második hely jutott. Ugyanez volt a sorrend a következő két esztendőben is.

Az 1949/50-es szezon új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére. A kommunista rendszer átalakította a magyar sportot, a tradicionális együttesek neveit megváltoztatta, a Fradiból így lett először ÉDOSZ, majd később Bp. Kinizsi. A sokéves erőfeszítéseket végül 1951-ben koronázta siker. Ekkor nyerte meg az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat az első magyar bajnoki címet, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. A csapat játékos-edzője Háray Béla volt, az egyik erőssége pedig Szende János, aki a képünkön éppen egyik gólját üti a sok közül. Ennek a sikernek azonban nagy ára volt. A kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a Fradi eredményességét. Szétszedték a csapatot, aztán átszervezték. Szétszedték, megtörni azonban nem sikerült! A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött, amelynek eredménye nagyon gyorsan beérett. A fiatalítás és csapatépítés nem kis részben köszönhető Helmeczi Frigyes edzőnek. A fiatalítással együtt az eredmények sem maradtak el, hiszen a bajnoki címet követő három szezonban sorrendben a második, harmadik, majd újra a második helyen végzett a csapat, amely továbbra is a magyar jégkorong erőssége volt. Ezekben az években mérkőzött a csapat először vidéki csapattal. 1953. január 29-én és február 1-jén a Soproni Lokomotív ellen játszott kétszer, ahol fölényes győzelmek születtek (18-0 és 31-0). Több játékosunk (Pozsonyi, Simon, Szende, Rajkai) beépült a válogatottba.

Tetszett vagy nem a hatalomnak, a Bp. Kinizsi Helmeczi Frigyes irányításával 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett! Az ötvenes évekből még egy érdekesség, ami hajaz az egy évtizeddel korábbi MTK sztorira. 1955 decemberében ugyanis megalakult a Bp. Dózsa jégkorong szakosztálya. Azért a hasonlóság az MTK-val, mert ez sem a saját utánpótlása révén ért el eredményeket, tagjait a riválisoktól toborozták, nem keveset, öt játékost éppen a Kinizsiből.

Ferencváros Bajnoki Címei az 1950-es években

A Ferencváros Aranykorszaka a 60-as és 70-es Években

Jöttek a hatvanas évek, amikor az előző évtized három bajnoki címét überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. Nem csoda, ha a magyar válogatott a Fradira épült. A szövetség a bajnokság mellett ebben az évtizedben indította útjára a Magyar Kupát, akkori nevén a Magyar Népköztársasági Kupát, amelynek első kiírása 1963/64-ben volt. A Fradi az első kupagyőzelmét 1967/68-ban szerezte meg, amely címét egy esztendő múlva megvédte. Mindkét kupagyőztes csapat edzője dr. Miks Károly volt. A hatvanas évek végét megint súlyos pályagondok jellemezték. Bezárták ugyanis a Millenárist, így a csapat edzéslehetőségei megnehezültek, egy időben meg is szűntek. De a Fradi ezen is túllépett, a tehetség, mint mindig utat tört magának.

Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodóvá vált Magyarországon, 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László ötször, dr. Jakabházy László pedig ugyancsak ötször irányította az évtized együtteseit. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János.

A Ferencváros Bajnoki Címei az Aranykorszakban

Nemzetközi Sikerek: A BEK-menetelés

A Fradi hoki történelmének ezen pontján feltétlenül meg kell emlékezni egy hatalmas nemzetközi sikerről, sőt inkább sikersorozatról. Ez pedig nem más, mint az aktuális magyar bajnok, esetünkben a Ferencváros, menetelése a BEK-ben, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 1973-ig ebben a sorozatban sok babér nem termett a magyar bajnokoknak. Ennek nyilván az is az oka lehetett, hogy akkoriban a magyar hoki nemzetközi szinten a harmadik vonalban volt, a válogatott rendre a világbajnoki C-osztályban szerepelt, míg a BEK-ben jöttek a B, sőt az A-csoportos országok bajnokai is. Ám 1973 őszén, telén csoda történt. Az első ellenfél az olasz HC Bolzano volt, amely csapatot, tán mondani sem kell, a magyarnál előrébb jegyezték, a párharc egyértelmű esélyesének tartották. Ezek után 1973.10.14-én Bolzanoban a Fradi 6:4-e legyőzte az olasz bajnokot, majd a visszavágón Budapesten, a Kisstadionban 1973.10.19-én a fogadkozó olaszok újabb vereséget szenvedtek, ezúttal 7:3-ra nyert a Fradi. A profi Bolzano tehát kettős győzelemmel lett kipiálva, a következő fordulóban a nyugatnémet bajnok EV Füssen jött szembe. Ha az olaszokról azt írtuk, erősebbnek tűntek, akkor mit lehetett mondani a németekről, akiknek válogatottja stabil A-csoportos volt, a bajnokuk pedig játékosok sorát adta ebbe a válogatottba, európai szinten jelzett nagycsapat volt. Az odavágót Füssenben rendezték. 1973.11.13-án a németek hírüknek megfelelően kezdtek, a második harmad közepén ...

Emlékezetes Rivalizálások és Hagyományok

Negyven éve már állt a Budapest Sportcsarnok, a jégkorong-bajnokság utolsó, döntő mérkőzését mégis szabadtéren, a Megyeri úton rendezte az Újpest. Hogy melyik csapat volt az ellenfél? Az Újpest és az FTC egyaránt 18 ponttal állt. A lilák azért ragaszkodtak a helyszínhez, mert gyönyörű élmények fűzték ahhoz őket. A negyedik kerületi pálya megnyitásakor, 1964. január 15-én 8-0-ra páholták el a zöld-fehéreket úgy, hogy a ferencvárosiak legjobbja Pozsonyi Lajos, a sportfotós kapus volt. De előfordult, hogy még ő sem tehetett semmit. A nyitányon a két duplázó, Palotás I János és Zsitva Viktor, valamint Boróczi Gábor, Klink János, Lőrincz Ferenc és Hajek Péter szétbombázta a kapuját. Ugyanez történt egy évvel korábban, 1963. február 16-án a Millenárison, ahol az Újpest szintén nyolc gól differenciával, 10-2-re győzött. Ám abban az évben a két Losonczit, Györgyöt és Imrét, a két Zieglert, Jánost és Pétert, továbbá Rozgonyi Györgyöt, a mesés Grimmet és a televíziós kvízbajnok Egri Jánost felvonultató Vörös Meteor nyerte az aranyérmet. A hatvanas évek elején hat együttes vetélkedett, és 1962-ben éppúgy zárult a bajnokság, ahogyan 1983-ban: az utolsó meccs, az FTC-Újpesti Dózsa találkozó határozott az elsőségről. Azt a mérkőzést azonban a Kisstadionban rendezték nem kevesebb mint tízezer szurkoló előtt, és úgy festett, a lilák nyernek, mert a záró harmadban 3-5-ről 6-5-re fordítottak. Grimm átigazolása nagy vihart kavart zöld-fehér körökben, és csaknem megjárta a Vörös Meteor is.

Mai Tehetségek és Utánpótlás: Péter Andor és Kovács Dávid Márk

A magyar válogatott 4-2-re legyőzte Japánt az Asiagóban zajló U18-as divízió I/B csoportos világbajnokságon, így az utolsó forduló eredményeitől függetlenül aranyérmes, és jövőre már a divízió 1/A-ban szerepelhet. A péntekig szintén százszázalékos japánok kétszer is megszerezték a vezetést a mieink ellen, ám előbb Szigeti Ákos, majd Szita Donát egyenlített. A utolsó harmadban Tóth Renátó góljával már a magyar fiúk vezettek, a mérkőzés pedig Horváth Bálint üres kapus találatával dőlt el. Az utolsó fordulóban a szlovénokkal játszanak a mieink, akik ennek a mérkőzésnek az eredményétől függetlenül megnyerték a tornát, és ezzel feljutottak a hatcsapatos divízió 1/A-ba, amely a tízcsapatos elitosztály után a második vonalnak számít.

U18-AS DIVÍZIÓ I/B CSOPORTOS VILÁGBAJNOKSÁG, ASIAGO (OLASZORSZÁG)

4. FORDULÓ

Magyarország‒Japán 4-2 (0-0, 2-2, 2-0)

A magyar gólütők: Szigeti, Szita, Tóth R., Horváth B.

AZ ÁLLÁS

KORÁBBI EREDMÉNYEK

• Magyarország-Olaszország 7-1
• Magyarország‒Dél-Korea 6‒2
• Magyarország‒Ukrajna 6-2

A további program: Április 24. (vasárnap): Magyarország‒Szlovénia 17.00

AZ ASIAGÓI DIVÍZIÓ 1/B-S VILÁGBAJNOKSÁGON RÉSZT VEVŐ MAGYAR CSAPAT

Kapusok (2): Kovács Dávid Márk (Langnau), Szeles Martin (Ifj. Ocskay Gábor JA)

Hátvédek (8): Bugár Gábor, Fejes Nándor (MAC Budapest), Bukor Rajmund (Vasas SC), Erdély Botond, Kiss Roland, Szabó Dávid, Vas Márk (Ifj. Ocskay Gábor JA), Szécsi Patrik Balázs (Pesterzsébeti HC)

Csatárok (12): Almási Márk, Kiss Patrik, Nagy Ákos, Péter Andor, Szita Donát, Tóth Renátó (Ifj. Ocskay Gábor JA)

Az FTC Utánpótlás Jégkorong Eredményei

A Goodwill Pharma Stilaxx Szeged U12-FTC-Telekom U12 mérkőzés eredménye 0-10 (0-6, 0-4) volt az U12 Sárga Magyar Kupa, helyosztó a 13-16. helyért, 1. fordulójában.

Az U14-esek Fradi elleni győzelmének is lehetett örülni, amikor az FTC-Telekom U14-Goodwill Pharma Stilaxx Szeged U14 találkozón a Szeged nyert 0-7 (0-1, 0-1, 0-5) arányban az U14 A bajnokság, helyosztó a 9-14. helyért, 5. fordulójában.

tags: #kovacs #andor #ftc #jegkorong

Népszerű bejegyzések:

• Utazási információk Manchesterbe
• érzelemszabályozás játékos kártyákkal
• Kihívások és célok a brazil női fociban
• A Bajnokok Ligája győztesei és története
• A Manchester United legendás építője