Kovács András Péter: A Humorista, aki Szatírával és Empátiával Gyógyít
Kovács András Péter (KAP) nem csupán a magyar stand-up comedy egyik legismertebb alakja, hanem egy olyan személyiség is, aki humorán keresztül képes komoly társadalmi kérdésekre rávilágítani, sőt, személyes történetén keresztül segítséget nyújtani másoknak.
A Szatirikus Pillantás: Egy Elképzelt Záróünnepség Kulisszái
A humorista egy elképzelt záróünnepség szervezésébe engedett betekintést, amely a nagy, nemzetközi eseményekre, mint az olimpia vagy az EB, jellemző felkészülést és a sokszor abszurd elvárásokat figurázza ki. „Újra rajtunk a világszeme, úgyhogy átgondoljuk ezt az egészet, jó?” - kezdte a videót az ünnepség szervezőjének kiadva magát, ezzel is jelezve a globális figyelmet, ami egy ilyen eseményre irányul.
KAP karakterén keresztül olyan instrukciók hangzottak el, amelyek a rendezvényszervezés káoszát és a humor határát súroló kéréseket parodizálják. „Lányok, vegyétek le a szakállakat! Nem lesz csecsemő-rúdtánc! Ki rendelt 46-os tűsarkúkat?” - folytatta a videót KAP, egyedi stílusában gúnyolva a helyzetet. A humorista továbbá abszurd elemekkel tette még emlékezetesebbé a szervező utasításait: „Cate Blanchett és a guillotine ne legyen egy szobában! Szedd le a malacot a keresztről, most! Nem fogunk gumilabdákat áldozni..! A lovon nem lesz tüll szoknya!” - hallhatók az instrukciók a „szervezőtől”. Ez a fajta humor nemcsak szórakoztat, hanem elgondolkodtat is a nagy események körüli felhajtásról és a mögöttes valóságról.
A Humorista Személyes Története: Az Apai Alkoholizmus Árnyékában
Kovács András Péter azonban nemcsak a könnyed, szatirikus humort képviseli, hanem tabuk nélkül mesél arról, hogyan határozta meg az életét, személyiségét apja alkoholizmusa. Ez a személyes vonal, a „láthatatlan árvák” története, mélyen gyökerezik a társadalmi felelősségvállalásban.
A humorista elmondása szerint sokáig rettenetesen kivételesnek gondolta magát azokhoz képest, akik, legalábbis az ő mércéjével mérve, nem szenvedtek eleget. Apja például soha nem verekedett, ez is valami, mondta. Ez a kivételesség érzése azonban nem feltétlenül negatív volt. A nehéz otthoni légkörben kialakult egy különös hatodik érzéke: "az állandó otthoni készenlét és résen levés miatt, mert már a lakásba belépve, az előszoba levegőjéből, anyám szeme állásából, apám arckifejezéséből le kellett tudnom venni, aznap milyen este vár ránk, kialakult egy különös hatodik érzékem: hamar meglátom az emberekben és szituációkban a mögöttes dolgokat, pluszrétegeket." Ez a képesség a humoristasághoz mindenesetre eléggé passzol.
Visszatekintve, a pluszérzékenység párosulva az állandóan sóvárgó szeretet- és figyelemhiánnyal valahol meg is adta a kezdőlökést ehhez a pályához. A szakemberek írásai szerint a szenvedélybeteg családban felnövő gyerekek különböző szerepeket öltenek magukra: van a bohóc, aki viccel próbálja elterelni a figyelmet; a hős, aki túlteljesít; a bűnbak, aki lázad; és az elveszett gyerek, aki csendben meghúzódik. Kovács András Péter önmagát inkább a bohóc és a nagyon szorgalmas, nagyon jól viselkedő éltanuló keverékének látja. Úgy véli, a humorérzék és az egy életre megtanult kitartás kombinációjának köszönhető talán, hogy húsz év után még mindig van közönsége.
A Hivatásválasztás és a Munkafüggőség
Élete során a humorista más pályákat is fontolóra vett. Lehetett volna pap, aminek még gimnazistaként készült, ami nyilvánvalóan nem volt független a kétségbeesett apaképkeresésétől. Az egyház azonban, elmondása szerint, szintén a hallgatásra predesztinál, így lassan elvetette ezt az ötletet. Jogász is lehetett volna, hiszen diplomája megvan hozzá, sőt, tanított is néhány évig médiajogot. A jogászvilág azonban elég távol áll a habitusától, hamar kiégés lett volna a vége. Az exhibicionizmus, a benne feszülő vágy, hogy mindenáron minél több embernek megmutassa, szeretetre, figyelemre és nevetésre méltó, volt a váltás kulcsa. „Valójában ma is ezt akarom minden egyes nap bizonyítani. Ha egyszer elhinném magamról, hogy tényleg szerethető vagyok, és valóban értéket teremtettem, valószínűleg soha többet nem akarnék felmenni a színpadra.”
Ez a folyamatos bizonyítási vágy a munkafüggőség egyik tipikus formája, melynek hajtóereje a permanens elismerés kicsikarása felesleges hősködéssel. Az elfeledett gyerekek egy része eleve perfekcionista és maximalista lesz, mert megszokta, hogy kisgyerek korától folyton erején felül kell teljesítenie, és idő előtt felelősségteljes felnőttként kell élnie, viselkednie. „Tizenéves koromtól a haláláig inkább én voltam az apám apja, mint fordítva.” Erre rárakódik a konfliktuskerülő magatartás, és máris kész az eszményi, önszántából agyonterhelhető munkaerő, a cégvezetők álma.
A Függőség Tabuja és a Gyógyulás felé vezető út
Bár a rossz minták éles helyzetekben bármikor bekapcsolhatnak, folyamatosan törekedni kell a megváltoztatásukra, akár terápiára is menni. Érdekes módon Kovács András Péternek az alkohollal soha nem akadt különösebb problémája, annak ellenére, hogy a szakirodalom szerint nagy esélye volt rá, hogy apjához hasonlóan az ivást válassza menekülőútnak. Az ehelyett érkező enyhe munkafüggőségről pedig a gyerekei hozták le. Amikor megszülettek, ugyanazzal a perfekcionizmussal és elszánással vetette rá magát „szegényekre”, mint korábban a tanulásra vagy a munkára. Tudatosan törekedett rá, hogy mindig biztosan és kiszámítható állapotban ott legyen nekik, mert egy gyereknek stabil, jelen lévő apa kell.
KAP óriási szerencséjének tartja, hogy apja nővére és a férje érzelmileg elérhető felnőttek voltak számára. Apja alkohol miatti leépülése olyan hosszú ideig tartott, annyit ápolta őt, hogy volt ideje szívből felmenteni a végére, és talán meg is értett valamit a nagy boldogtalansága okairól. Úgy gondolja, nagyanyja, aki megélte két világháború traumáját, pragmatikus, szikár asszony volt, és nem nagyon tudta a szeretetét kimutatni. Apja pedig valószínűleg egész életében ez után az elmaradt anyai szeretet, melegség után sóvárgott, és mivel nem kapta meg, vagy nem úgy, ahogyan szüksége lett volna rá, elvérzett a küzdelemben. Anyjával kapcsolatban mostanában inkább azt nyomozza, ő milyen hozott minták alapján választhatta tudat alatt ezt a sorsot magának.
„Töltsd velünk!” Podcast és a „Láthatatlan árvák” Könyv
A humorista missziója a csend megtörése a függőséggel kapcsolatban. Márciusban elindította a „Töltsd velünk!” podcastet a függőségekről Hoffmann Katalin klinikai szakpszichológus és Deés Enikő dramaturg közreműködésével, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat együttműködésével. Az adásokban vendégül látják az addiktológiai terület legelismertebb hazai szakembereit, hogy a segítségükkel vizsgálják a szer- és viselkedésfüggőségek és a velük rokon viselkedési zavarok széles palettáját a kiváltó okoktól az egyértelmű jeleken át a gyógyulásig, bemutatva az egyén és a környezet megküzdésének módjait, lehetőségeit. Az egyes függőségek mellett hangsúlyt kapnak olyan témák, mint a női és fiatalkorú függők, a társfüggők, a család szerepe és a gyermekek helyzete a függő családokban. Az epizódok elérhetők valamennyi népszerű podcastszolgáltatónál, valamint videó formájában Kovács András Péter YouTube-csatornáján. A podcasttel kapcsolatos szakmai anyagokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának honlapja, a Kimondható.hu gyűjti egybe.
Körülbelül négyszázezer elfeledett gyerek él ma is köztünk, vagyis a probléma nem lett kisebb a hetvenes-nyolcvanas évek óta; az ivás ma is minden bajra a legjobb magyar megoldás. Nyolcszázezer alkoholista kicsit soknak tűnik egy szűk tízmilliós országban. A függőség különösen erős tabu, amin nehéz változtatni. Kovács András Péter abban reménykedik, hogy van már akkora ismertsége, amit fel tud használni a csend megtörésére, hogy minél többen minél nyíltabban elkezdjenek erről beszélni.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat gondozásában tavaly megjelent „Láthatatlan árvák” kötet egyszerre szép- és szakirodalmi olvasmány. Az egy-egy novella után következő szakmai kitekintésben az adott műben megjelenő élmények, tapasztalatok nevesítése, értelmezése és összefüggéseik jelennek meg a klinikai szakpszichológus szemével. A kötetben szereplő novellák szerzői, Elekes Dóra, Fábián Gábor, Hoffmann Kata, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Mattik Dora maguk is mind „a tegnap gyermekei”, akik fontosnak tartják megosztani és láthatóvá tenni a diszfunkcionális családban felnövekvő gyerekek érzéseit, tapasztalatait, nehézségeit. Teszik ezt a hatékonyabb beavatkozásért, a tegnap és ma gyerekei szenvedéseinek enyhítéséért, küzdve az alkoholbetegséggel, bántalmazással kapcsolatos tabusítás, közöny, álszentség ellen.
tags: #kovacs #andras #peter #foci #eb #olimpia
