Kovacsics Anikó pályafutása és Kovács Anikó, a sportfotós: Két ikon a kézilabda világában
A magyar sportvilágban két kivételes női alak is viseli az Anikó Kovacs nevet, mindketten mélyen kötődnek a kézilabdához, ám különböző szerepekben tettek szert hírnévre. Az egyikük Kovacsics Anikó, a sokszoros válogatott kézilabdázó, akinek pályafutása a hazai és nemzetközi színtéren is kiemelkedő volt. A másikuk Kovács Anikó, a sportfotós, aki elhivatottságával és tehetségével a sportesemények legemlékezetesebb pillanatait örökíti meg.
Kovacsics Anikó: A játékos, akit a kézilabda szeretete hajtott
A magyar kézilabda egyik meghatározó alakja, Kovacsics Anikó (született: 1991. augusztus 29.) a sportág élvonalában hosszú és sikeres pályafutást tudhat maga mögött. Posztja irányító és balszélső volt, és karrierje során kiemelkedő statisztikákat produkált. Ezek a statisztikák, mint például a gólok, gólpasszok, kiállítások és labdaszerzések, minden meccs után részletesen rendelkezésre állnak, áttekintő statisztikákat nyújtva az egész szezonról.
A rögös út Győrbe és a kezdetek
Kovacsics Anikó számára a kézilabda iránti szenvedély már fiatalon nyilvánvalóvá vált. Ahogy ő maga fogalmazott: „Hihetetlen belegondolni, hogy amit tizenhárom évesen a fejembe vettem, az valósággá vált.” Hosszú Bogi barátnőjével még Csurgón eldöntötték, hogy Győrben szeretnének játszani és továbbtanulni. Nem hallgattak azokra a hangokra, hogy majd elvesznek a sok gyerek között, a szüleik pedig támogatták bennük döntésükben, pedig biztos nagy dilemmát jelentett nekik, hogy elengedjék-e őket.
Kiváló képzést kapott Berzencén, majd Csurgón, így feljebb lépve is megállta a helyét. Sokat köszönhet Róth Kálmánnak, aki tizenöt évesen felvitte az ETO első csapatához. „Egyszer csak azon kaptam magam, hogy indulok Erdélybe edzőtáborozni a felnőttekkel. Álomszerűnek hatott, hogy egy csapásra Pálinger Katalinnal, Görbicz Anitával és Vérten Orsolyával szerepeltem egy csapatban” - emlékezett vissza. Az első időszakban próbálta meghúzni magát, szerencsére nem ő volt az egyetlen fiatal a keretben.
Sikerek Győrben és a BL-trófeák
A Győri Audi ETO KC-nél töltött évtizedes pályafutása során Kovacsics Anikó rengeteget tanult a klasszis csapattársaktól. „Amikor felkerültem az első csapathoz, rögtön Görbe lett a párom” - mesélte, utalva Görbicz Anitára, akivel azóta is baráti a kapcsolatuk. Mindig felnézett rá, hatalmas élményt jelentett, hogy együtt játszhatott vele. A csapattársaktól, különösen az északi játékosoktól, sokat tanult a munkamorálról és a konditeremben végzett pluszmunkáról. 2013-ra összeállt a csapat Görbével, Eduarda Amorimmal, Lökével, Katrine Lundéval, Andrea Lekiccsel és Jovanka Radicseviccsel, amelyhez Ambros Martín filozófiája és a brutálisan kemény védekezés is kellett a sikerhez. Ezzel a csapattal kétszer is Bajnokok Ligája-győztes lett, 2013-ban és 2014-ben.
Váltás a Ferencvároshoz és további kihívások
Nagy visszhangja volt, amikor 2016-ban a Ferencvároshoz igazolt. A váltást a változás iránti vágy és az irányító poszton való játék lehetősége motiválta. „Az is szerepet játszott, hogy szerettem volna még irányítóként játszani, a Fradinál így számítottak rám” - mondta. Bár a döntés sokaknak fájt, hiszen Győrben nőtt fel és tíz évet játszott ott, ő a saját karrierjét szem előtt tartva hozta meg ezt a nehéz lépést. A Fradiban gyorsan megtalálta az összhangot Szucsánszki Zitával, és hamar kialakult közöttük a jó kapcsolat. Az első népligeti évében rögtön megnyerték a Magyar Kupát, és hazai pályán később gyakran elkapták az ETO-t. A csapategység, a küzdés és az összetartás volt mindig is az erősségük. Büszke arra, hogy Magyarország két topklubjában tudott az egész pályafutása során játszani, és családcentrikus lévén a külföldi ajánlatokat sem fontolgatta.
Kovacsics Anikó: Életem egyik legjobb meccse volt!
Válogatott karrier és a visszavonulás
Válogatott pályafutása során is számos sikert ért el, melyek közül az Eb-bronzérem és az olimpiai szereplés emelkedik ki. Bár a 2012-es Eb-bronzéremhez nem sokat tett hozzá a pályán, a 2018-as Eb-re a legjobb érzésekkel tekint vissza a csapat körüli hangulat és a saját teljesítménye miatt is, hiszen az ottani hetedik helyüknek köszönhetően jutottak el az olimpiai selejtezőre. A tokiói olimpiai részvétel kiharcolására és az odáig vezető útra szép sikerként gondol.
Kovacsics Anikó pályafutása végén számos sérüléssel küzdött, amelyek végül a visszavonulásra kényszerítették. „Mentálisan felőrölt a helyzet, reggelente alig tudtam felkelni, mintha betegnek éreztem volna magam” - vallotta be. Nem akart még súlyosabb sérülést kockáztatni, ezért inkább úgy határozott, befejezi. Ugyanakkor az olimpiai szereplés hozott számára egy váratlan ajándékot: „Ha nem vettem volna részt az olimpián, valószínűleg a családom és a kisfiam sem lenne most mellettem, ugyanis Tokióban ismerkedtünk meg a későbbi férjemmel.” Így lett kerek a történet számára, a szerencsétlen sérülések mellett rengeteget kapott az élettől. Jelenleg is a Ferencváros kötelékén belül marad.
Kovacsics Anikó pályafutásának mérföldkövei és eredményei
- Született: 1991. augusztus 29., Nagyatád
- Posztja: irányító, balszélső
- Klubjai:
- Csurgói NKC (2004-2005)
- Nagyatádi NKK (2005-2006)
- Győri Audi ETO KC (2006-2016)
- FTC-Rail Cargo Hungaria (2016-2024)
- Nevelőedzői: Novográdecz Péter, Szabóné Kepler Gabriella
- Edzői: Vörös Károly, Mód János, Börzsöny Erika, Vura József, Hornyák Lajos, Tóth Lászlóné, Róth Kálmán, Konkoly Csaba, Karl Erik Böhn, Ambros Martín, Elek Gábor
- Első válogatottsága: 2009. szeptember 22., Aarhus (-Németország, 26-30, világkupa)
- Utolsó válogatottsága: 2021. július 7., Tokió (-Franciaország, 29-30, olimpia)
- Válogatottsága/góljai: 143/310
- Legjobb eredményei:
- olimpiai 7. (2021)
- vb-8. (2013), vb-9. (2009), vb-11. (2015), vb-14. (2019), vb-15. (2017)
- Eb-bronzérmes (2012), Eb-6. (2014), Eb-7. (2018), 2x Eb-10. (2010, 2020)
- 2x junior-vb-5. (2008, 2010), junior Eb-2. (2009)
- 2x Bajnokok Ligája-győztes (2013, 2014)
- 4x BL-2. (2009, 2012, 2016, 2023)
- 9x magyar bajnok (2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2016, 2021)
- 11x Magyar Kupa-győztes (2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2023)
- az év magyar női játékosa (2018)
- a BL-idény legjobb balszélsője (2016)
- a BL-idény legjobb fiatal játékosa (2013)
- Junior Prima-díj (2010)
Személyiség és családi háttér
Kovacsics Anikó vidám természetű, szeret mosolyogni, viccelődni, de a meccsek során a falon is átment, mindig mindent beleadott. A családja rendkívül fontos számára, két szintén kézilabdázó öccsével szoros kapcsolatot ápol. Többször említették neki, hogy a példaképük, és milyen sokat adott nekik az ő útja. A kézilabdázás mellett a lovak is közös szenvedélyük, otthon van istállójuk, és édesapjuk régóta foglalkozik hidegvérű lovakkal. Ez a közös hobbi remek kikapcsolódást jelent mindannyiuknak.
Kovács Anikó: A sportpillanatok elhivatott megörökítője
A sportvilág többé-kevésbé ismeretlen hősei azok a fotósok, akiknek sokan a nevét sem jegyzik meg, holott egy-egy illusztrációként használt kép néha sokkal inkább megmarad az olvasókban, mint maga a cikk. Ennek a láthatatlan légiónak az egyik legelhivatottabb katonája Kovács Anikó, aki nőként tudott érvényesülni a sportfotósok (jobbára férfiak által dominált) világában, és rangos díjak egész sorát zsebelte be tízéves pályafutása során.
A fotózás kezdetei és a sportágismeret fontossága
Kovács Anikó újságíróként kezdte, a nagy szerelem, a kézilabda mellett elsősorban a vizes sportokkal foglalkozott. Így nem meglepő, hogy az első komoly fotós megbízatás a 2008-as pekingi olimpia volt, ahová úgynevezett aquatics accreditationt kapott, azaz a vizes versenyszámokon lehetett ott először fotósként. Kiemelten fontosnak tartja a sportág alapos ismeretét: „Nagyon jól kell ismerni a sportágat, a szabályrendszerét, a taktikát, mert így lehet felkészülni azokra a pillanatokra, amikre aztán büszke lehet az ember.” Lelkiismeretes munkájának részeként rendszeresen jár kézilabda bajnokikra, hogy megismerje a játékosokat, tudja, kit mikor és hogyan lehet jól fotózni, kik örülnek látványosan, és kik visszafogottabbak. Például Görbicz Anitát imádja fotózni, mert szuperül kiülnek rá az érzelmei, nagyon jó alany.
Díjnyertes képek és történetük
Kovács Anikó pályafutása során számos nemzetközi elismerésben részesült.
Az év kézilabdás fotója (IHF), 2016
Kovács egy 2016-os képét választotta az év kézilabdás fotójának a Nemzetközi Kézilabda-szövetség. A Ferencváros-Győr Magyar Kupa-elődöntőn készült kép díjat nyert, és ehhez a szövetség sajtósa is kellett egy kicsit, aki emlékeztette őt a nevezésre. „Nagyon boldog voltam” - mondta a díjról.
Az év képe (LEN), 2009
Az egyik első komoly elismerése a vizes sportokhoz kötődik. Egy szinkronúszókról készült képe a pekingi olimpián elnyerte a vizes sportok európai szövetségének (LEN) az év fotója díját. „Nagyon örültem a képnek, éreztem, hogy jól sikerült, és hogy a LEN-nél is tetszett a döntnököknek, mert az év fotójának választották.”
Pictures of the Year - Award of Excellence (2009)
A legnagyobb elismerések egyike a Pictures of the Year versenyen elnyert Award of Excellence-díj volt. „Ez a kedvencem, nem is lehet kérdés. Én csak 2008-ban kezdtem el fotózni, ez a fotó pedig 2009-ben készült, úgyhogy elmondható, zöldfülűként zsebeltem azt az elismerést, amit korábban magyar fotós csak egyszer nyert meg. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Földi Imre nyomdokaiba léphettem.” A kép a 2009-es MOL-kupán készült, egy Magyarország-Hollandia női vízilabda mérkőzésen, Bujka Barbaráról.
Madaras Norbi rendhagyó öröme
Egy másik emlékezetes felvétele Madaras Norbi rendhagyó örömét örökítette meg a 2013-as barcelonai férfi vízilabda világbajnokságon, amelyet a magyar válogatott Benedek Tibor vezetésével nyert meg. „Nagyon szeretem ezt a képet, mert Norbi nagyon nem az a tombolva ünneplő típus, hanem egy igazi úriember, aki nagyon ritkán esik ki ebből a szerepéből. Ez a pillanat azonban rá is olyan nagy hatással volt, hogy tudtam róla lőni egy ilyen képet.”
A budapesti vizes-vb legjobb képe (2017)
A budapesti vizes-vb-n a Duna Aréna sajtóközpontjában napról napra kitették az előző nap legjobb képét az üzenőfalra, és a szépen gyarapodó galériában a legtöbben Kovács képe előtt álltak meg. Végül az egész esemény legjobb fotójának is választották a - változatosság kedvéért - szintén szinkronúszó fotót.
Kihívások és a munka szeretete
A sportfotózás számos kihívással jár, amire Kovács Anikó is rávilágított. „A megrendelőt általában semmilyen kifogás nem érdekli, Kovács is tudja, hogy bármilyenek a körülmények, neki szállítania kell a képeket.” A nehézségek ellenére, mint például az extrém hideg és eső egy Sampdoria-DVSC meccsen, vagy a kijelölt helyek miatti korlátozott rálátás az EHF-meccseken, a munka iránti szeretet a mozgatórugó. „Szeretni kell ezt a munkát, csak akkor tud az ember olyan körülményeket is bevállalni, amiket egyébként esze ágában nem lenne.”
Kovács az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) hivatalos fotósaként is dolgozott, ahol a "fehér mellény" kiváltságai, mint a játékosok öltözőjébe szóló belépő, új lehetőségeket nyitottak meg számára. Ebben a közegben az is előnyére vált, hogy nőként dolgozik, ami nem mindig jellemző.
Beteljesületlen álmok
Maradt-e még beteljesületlen álma? „Igen, egy igazi, amerikai amerikaifoci-meccs, vagy egy NBA-meccs. Borzasztóan irigylem az ottani fotósokat, ott ugyanis olyan világítás van a csarnokban, hogy öröm olyan fényviszonyok között dolgozni.”
tags: #kovacs #aniko #kezilabda
