Kovács Béla: A Csupaszív Válogatott Labdarúgó Pályafutása és Élete
Hetven éve született Kovács Béla, az MTK és az Újpesti Dózsa válogatott labdarúgója. Pályafutása során mindvégig a szívét-lelkét tette a játékba, így nem véletlen, hogy CSUPA SZÍV LABDARÚGÓ VOLT.
Finoman fogalmazva, Béla nem volt egy labdaművész, de az tény, csupaszív, hajtós, 90 percig meg nem álló, megalkuvást nem ismerő középpályás volt. Ez a mentalitás már ifiként is megmutatkozott, hiszen amikor 1971-ben nem sikerült kijutni az UEFA-tornára, elsírta magát.
Az MTK-ban töltött évek: Küzdelem és Siker
Kovács Béla élete 1971-ben vett fordulatot, amikor Mákvölgyről, az Alberttelepről érkezett a fővárosba. Ahogy ő maga fogalmazott: „Egy ütött-kopott kis bőrönddel, egyetlen ruhában indultam el világot látni”. Az is megviselte, hogy hangos átigazolási hercehurca után lett az MTK játékosa 1971-ben, az őt megszerezni kívánó klubok bennfentesei keverték csalfa módon a kártyákat.
Az MTK-ban azonnal kezdő lett, köszönhetően annak, hogy sztrájk miatt kilenc futballistát eltiltottak. Sőt, bennmaradt a csapatban akkor is, amikor a vétkeseket felmentették, bizonyítva ezzel tehetségét és nélkülözhetetlenségét.
Pályafutása az MTK-ban és Nemzetközi Szereplése
Összesen 304 NB I-es meccsen lépett pályára. Első meccsén (1971: Egyetértés 0-2) még „csak egy félidőt bírt játszani”, ám aztán éppen a munkabírásával tűnt ki. Ez a kivételes munkabírás és lelkesedés jellemezte egész karrierjét.
Az MTK-val sikeres éveket élt meg. Részese volt egy magyar bajnoki bronzéremnek és egy MNK (Magyar Kupa) ezüstéremnek. A következő szezonban csapatával a KEK-negyeddöntőig jutott. Ebben a nemzetközi sorozatban sem vallottak szégyent: 1976/77-ben a Sparta Praha csapatán (Kovács Béla gólt is szerzett), majd kettős győzelemmel a szovjet Dinamo Tbiliszin jutottak túl.
A Válogatottban
Ennek a kiváló munkabírásnak köszönhetően játszhatott két Eb-selejtezőn Kovács Ferenc válogatottjában is. A görögök ellen (0-0) „...példás lelkesedéssel küzdött, a tőle megszokott módon, fáradhatatlanul harcolt, a középpályások közül ő szerelt legtöbbször”. Majd Tbilisziben (Szovjetunió: 2-2) is „lelkesen, nagy akarással (...) vette ki a részét a középpályásjátékból”.
Az Újpesti Dózsa Évei és a Búcsú
Kilenc év után, 1980-ban elhagyta az MTK-t, és a Megyeri útra igazolt, az Újpesti Dózsába. Itt négy idényt húzott le, 54 alkalommal léphetett pályára bajnoki találkozón, gólt azonban nem szerzett. Azonban még az utolsó bajnokiján (1984: Bp. Volán 1-2) is gólpasszt varázsolt Fekete László fejére, bizonyítva, hogy a rutinja és játékintelligenciája a végsőkig elkísérte. Az idény végén azonban közölték vele, hogy nem tartanak rá igényt.
Futball Után: Rendőri Pálya és Életveszély
A futballpálya után új fejezet kezdődött Kovács Béla életében. A rendőrtiszti főiskolán diplomázott, csendesen tűrte, hogy a társak gúnyolódjanak rajta emiatt. Később a szervezett bűnözés elleni osztály csoportvezetőjeként országos visszhangot keltő ügyekben (móri mészárlás, robbantások) nyomozott sikeresen.
2004-ben nem küldték el, de ahogy ő fogalmazott: „Ajánlottak egy olyan munkát, ami vicc volt, azóta fél emberként élek.”
A Küzdelem az Életért és az Újjászületés
Tizenegy esztendeje másodszor is megszületett, ugyanis az MTK-szeniorban futballozva a pályán megállt a szíve. Kovács Béláról utoljára 2011-ben hallottunk, mikor egy MTK öregfiúk meccsen szívinfarktust kapott. Egy tizenéves kissrác segítségével hozták vissza az életbe, utána operáció, hosszas lábadozás várt rá.
Azóta - mint mondta - minden apróságnak örül. Megérdemli - mint minden szívember.
tags: #kovacs #bela #1952 #valogatott #labdarugo
