Kovács József, a Videoton és az Újpesti Dózsa kiemelkedő labdarúgója
A magyar labdarúgás történetében több kiemelkedő játékos is viselte a Kovács József nevet, ami gyakran vezethetett névazonossági problémákhoz. Jelen cikkünkben a balatonlellei születésű, 1949. április 8-án napvilágot látott Kovács József pályafutását mutatjuk be, aki a Videoton, az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott egykori olimpiai ezüstérmes védője volt.
Érdemes megjegyezni, hogy a sportsajtóban Kovács II néven ismert, 1923-ban született Kovács József is jelentős nyomot hagyott maga után. Ő az MTK játékosa volt 1945-től, kétszeres bajnokként (1951, 1953) és kupagyőztesként (1952, 1955) vonult be a kék-fehér gárda történetébe, majd edzőként is tevékenykedett 1962-től. Azonban az 1966-os időszak és a részletes interjúanyag a fiatalabb Kovács József életútjára fókuszál.
A kezdetek Székesfehérváron és a Videoton fénykora
A balatonlellei születésű Kovács József mindössze tizenöt évesen, 1964 körül lett a Videoton (akkor még a VT Vasas) igazolt labdarúgója. Pályaválasztásában rokoni szálak is szerepet játszottak: nagybátyja, Bognár Ferenc szintén Székesfehérváron kergette a labdát, közel 300 mérkőzésen játszott a Vadásztölténygyár - a Videoton formális elődje - csapatában, sőt, a jelenlegi Sóstói Stadion első gólját is ő szerezte szabadrúgásból. Ez a családi háttér adta a löketet Kovács Józsefnek, hogy ő is Fehérváron kezdjen focizni.
Alig múlt tizennyolc éves, amikor az NB I-ben is bemutatkozhatott. Tizenkét szezont töltött el Székesfehérváron, ez idő alatt 315 bajnoki találkozón 17 gólt szerzett. A Videotonnal tagja volt a bajnoki ezüstérmes csapatnak. Pályafutása során híres volt lövőerejéről és kivételes rúgótechnikájáról. „Minden gólomat kívülről szereztem. Vagy távolról rászúrtam futtából, ha láttam, hogy van hely, vagy szabadrúgásból voltam eredményes” - emlékezett vissza. Kuriózum, hogy pályafutását szinte lapos figyelmeztetés nélkül, mindössze egyetlen piros lappal hozta le, mégpedig egy Salgótarján elleni bajnokin, ahol a játékvezető, Marton László megelőzési szándékkal küldte le a pályáról.
Az 1976-os bajnoki álom és a Videoton
Kovács József a Videoton egy nagyon jó csapatának volt tagja az 1970-es években. „Remek közösség is voltunk, kiváló barátok, nagyon jó labdarúgók. A csapat teljes addigi történelme során soha nem álltunk olyan közel a bajnoki címhez” - mondta. Különösen emlékezetes az 1976-os szezon, amikor az utolsó előtti fordulóban az Üllői úton a Ferencváros ellen kellett volna győzniük. Akkor 1:0-ra vezettek Szalmásy Tomi góljával, majd Kovács József még „a tizenhatoson kívülről rúgott egy hatalmas gólt”, amit azonban a játékvezető nem adott meg. „Nem olyan világ volt, hogy lehetett a játékvezetőkkel vitázni, érvelni. Nem kérdeztem meg, és a mai napig nem tudom, miért nem adták meg.” Végül Pusztai Laci kiegyenlített a vége előtt, és szertefoszlott a bajnoki álom. A bajnokság végén az MLSZ elnöke személyesen hozta le Székesfehérvárra az ezüstérmeket.
Válogatott szereplés és az olimpiai ezüstérem
Kovács József 1971 és 1979 között 18 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Tagja volt az 1972-es Európa-bajnoki 4. helyezett válogatott keretnek, de mérkőzésen nem lépett pályára. Ugyanebben az évben a müncheni olimpián azonban ezüstérmet szerzett a csapattal, ahol két csoportmérkőzésen szerepelt jobbhátvédként, vagy inkább jobboldali középpályásként, Illovszky Rudi bácsi ezen a poszton számított rá.
Az olimpiai ezüstéremről így nyilatkozott: „Az életem egyik legnagyobb élménye volt szerepelni a müncheni olimpián. Valahol csalódás volt az ezüst, picit mindannyiunknak, de a közvéleménynek mindenképp. Addigra már volt labdarúgásban három olimpiai aranyérmünk, mindenki a negyediket várta tőlünk.” A döntőben a lengyel csapat fordított, amelyet olyan legendák fémjeleztek, mint Tomasewszki, Gadocha, Lato, Deyna, Szarmach és Lubansky.
A müncheni olimpia izraeli áldozataira emlékeztek Rióban
A válogatottól való kimaradását illetően Kovács József úgy érezte, stílusa nem feltétlenül passzolt az akkori elvárásokhoz. „Bálint Laci ötvözött magában minden olyat, ami az akkori modern középhátvéd játékába benne kellett, hogy legyen. Velem szemben volt egy óriási előnye, ha kellett, tudott nagyon kemény is lenni. Nekem egyszerűen nem volt ez benne a stílusomban, én nem akartam soha csatárokat »fegyelmezni«.” 1976-ban, a VB selejtezők kezdetén kikerült a válogatottból. Utolsó két mérkőzésén elszenvedett vereségeket (1978-ban Finnország ellen 1:2, 1979-ben az Egyesült Államok ellen 0:2) nevezte meg közvetett okként.
Az Újpesti Dózsa évei és a pályafutás vége
1980-ban Kovács József az Újpesti Dózsához igazolt. A váltás azonban bonyolult körülmények között történt. Közvetlenül előtte tulajdonképpen abbahagyta a labdarúgást, miután a Videoton vállalat nagyhatalmú vezérigazgatója megakadályozta, hogy a Wiener SC-hez igazoljon Ausztriába. Csalódottságában eljött a Videotontól, és a Ganz-Mávagban dolgozott, miközben Kaszás Gabi kezei alatt edzett a klub focicsapatával. Az Újpesti Dózsa végül megállapodott a Videotonnal - kemény feltételek árán, többek között bajnoki meccsen nem játszhatott a Videoton ellen, és külföldi eladása esetén a bevétel egy része a fehérváriakat illette meg.
Öt szezont töltött el a lila-fehéreknél, 80 bajnoki találkozón lépett pályára, gólt nem szerzett. A Dózsával két Magyar Kupát (MNK) nyert, és tagja volt a KEK negyeddöntős csapatnak. Az Újpesten töltött időszakot azonban sérülések is beárnyékolták. Míg Fehérváron tizenkét szezont töltött el úgy, hogy még sérülése sem volt, addig Újpesten szinte rögtön egy komoly sérüléssel nyitott. A Dunaújváros elleni mérkőzésen egy beadásnál kibillent az egyensúlyából, és érezte, hogy valami történt a térdében. „Egyből mentő, azonnali műtét a Korvin Ottó Kórházban.” A hagyományos „felvágom és összevarrom” műtét nem hozott azonnali gyógyulást, a rehabilitáció során folyamatosan újravizesedett a térde. Később kiderült, hogy szinte minden a térdében maradt, így elölről kellett kezdenie az egészet. Nem sokkal ezután Achilles-ín problémája is adódott, ami szinte pályafutása végéig elkísérte.
1985-ben, harminchat évesen fejezte be aktív játékos-pályafutását. Utolsó mérkőzését magyar pályán 1985 június elején játszotta a Megyeri úton.
Kovács József klubkarrierje számokban
Az alábbi táblázat Kovács József (sz. 1949) klubszerepléseit mutatja be:
| Klub | Időszak | Bajnoki mérkőzések | Gólok |
|---|---|---|---|
| Videoton (VT Vasas) | 1964-1980 | 315 | 17 |
| Újpesti Dózsa | 1980-1985 | 80 | 0 |
Élet a futball után
Kovács József a pályafutása végén két komoly papírral és végzettséggel rendelkezett: üzemmérnöki diplomával és edzői papírral. Azonban úgy érezte, ezek már elavultak az idő múlásával. A Bp. Vasas Izzó vezetőedzőjeként 1978-ban bemutatkozott az élvonalban. Edzői pályafutásának utolsó állomása 1979 és 1981 között a SZEOL AK csapata volt. A Videoton után a junior csapat intézője, mai, modernebb kifejezéssel technikai vezetője, igazgatója lett Schumann János mellett, amit két harmonikus évnek írt le. Azonban az akkori korra jellemző politikai nyomás miatt 1987-ben úgy döntött, kiszáll az egészből, és valami teljesen más irányba megy.
A privatizáció kezdetleges lehetőségeit kihasználva feleségével úgy döntöttek, belevágnak a vendéglátózásba. Ez egy új fejezetet nyitott Kovács József életében, távol a professzionális labdarúgás világától, ahol hatalmas űrt hagyott maga után, hiszen tudását kamatoztathatta volna mind a Videotonnál, mind Újpesten, mind a válogatottnál.
tags: #kovacs #jozsef #labdarugo #1966
